Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-28 / 175. szám

1975. június 28., szombat Dunántúli napló 3 Mikor wait utoljára normarendezés? fl darabbér nyomában a Pécsi Bútornvárhan Sikeres rekonstrukció Jubileurti és Qj ffelddoioBc A normák körül nagy a csend. Vajon hány olyan válasz lenne az „önöknél mikor rendezték utoljára a normát?" kérdésre, hogy „Tegnap"...? Szinte min­denkitől ezt hallom: a normakarbantartás a vál­lalati tevékenység egyik legelhanyagoltabb terüle­te. Tény, hogy visszaesést mutat a baranyai vállala­toknál a teljesítménybér­ben foglalkoztatott dolgo­zók aránya. — Párt- és kormányhatároza­tok vannak a norma rendsze­res karbantartására. Ez nem egyéni elhatározás kérdése, ha nem kötelezettség. Mi évente kétszer felülvizsgáljuk a darab­béreket, s ha szükséges, ren­dezzük a normát — mondja Csillag József, a Pécsi Bútor­gyár igazgatója. Nem prés és sróf Tulajdonképpen mikor is kell a normát rendezni? Ha a ter­melés feltételeiben valamilyen változás áll be. Milyen válto­zások lehetnek? Egyrészt kor­szerűsödnek a termelési eszkö­zök, új gépeket, berendezése­ket állítanak munkába. Más­részt olyan termék gyártására állhatnak át, amelynek a hasz­nálati értéke a korábbiéval azonos, viszont könnyebben, egyszerűbben lehet megmun­kálni. Harmadszor pedig az emberi oldal, az ebben bekö­vetkező változások. Egyrészt folytonosan nő a dolgozók be­gyakorlottsága, szakmai felké­szültsége és szakképzettsége, másrészt tért hódítanak a mun­kahelyen a korszerű üzem- és munkaszervezési ismeretek, pél­dául átrendeznek egy szala­got, lerövidítik az anyagmoz­gatás útjait. íme, ezek azok a változá­sok, amelyekre tekintettel hoz­zá kell nyúlni a normákhoz. Vagyis a normarendezésnek nem a munkaintenzitás a cél­táblája, nem prés és nem sróf, nem arról van szó, hogy álta­la nagyobb erőkifejtésre, ha tetszik nagyobb hajtásra kény­szerítsék a dolgozókat. A fé­lelmet pedig a normarendezés­től éppen ez a rossz asszociá­ció kelti, ami persze némileg érthető is, hiszen kísértenek még a múlt nyomasztó példái, kísértenek az esetenkénti elő­készítetlen, megalapozatlan normarendezések A hírhedt Bedeaux munkabérrendszerben a normarendezés valóban min­den esetben azt jelentette, hogy ugyanazt a bért csak több munkával lehetett meg­szerezni. Nálunk viszont elv: ha a normarendezés keresetcsök­kenéssel járna, nem szabad hozzányúlni a normákhoz. Hogyan fest mindez a gya­korlatban a Pécsi Bútorgyár­ban? Először is: mi változott? A legfőbb változás: az utóbbi az utóbbi néhány évben szinte teljesen kicserélődött a válla­lat gépparkja, sok új gépet állítottak be. Ennek megfe­lelően az elmúlt négy év mind­egyikben kétszer, év elején és év közepén felülvizsgálták a normákat, s ha a változások ezt követelték, rendezték a .darabbéreket. Mindezt jól nyo­mon követhetjük azon a táb­lázaton, amelybe a Pécsi Bú­torgyár termelési értékének, munkáslétszámának és a mun­kások éves átlagkeresetének alakulását foglaltuk. Év Termelési érték millió forintban zárójelben a nyereség Munkáslétszám A munkások éves átl.-keresete 1971 34 (5,8) 160 24 200 1972 43 (8,9) 169 24 888 1973 56 (13,7) " 171 28 181 1974 68,5 (15,4) 175 29 720 1975-ben várható 76 (16,0) 176 ­30 506 Mi olvasható ki táblázatunk­ból? A termelési érték, anél­kül, hogy a létszám különöseb­ben szaporodott volna, évről évre jelentősen nőtt, s ez a technikai korszerűsödés, s ter­mészetesen a rendszeres nor­makarbantartás eredménye. Ugyanakkor a munkások átlag- keresete is évről évre emelke­dett, s ehhez a nagyobb nye­reségrészesedést is hozzá kell számítani, az utóbbi években rendre 28-30 napi bérnek meg­felelő részesedést osztottak, e mellett pedig a közvetett jut­tatások is megkétszereződtek. Méginkább kirajzolódnak a normakarbantartás eredményei, ha a költségeket is szemügyre vesszük. Például a kétajtós szekrények darabbér-költsége 1972-ben 112 forint, 1973-ban 91, ma pedig 61 forint 60 fil­lér! Ugyanakkor e szekrények termelői ára 1971-hez képest, amikoris 1509 forint volt, 5,5 százalékkal alacsonyabb (ma 1426 forint), s ezzel együtt ter­mészetesen a fogyasztói ára is csökkent. Vagyis a normakar­bantartás eredménye nemcsak a nyereséget gyarapította, de azt kifejezésre juttatták a fo­gyasztói árak mérséklésében is. (Az 5,5 százalék jelentőségét még csak növeli, hogy közben az alapanyagok áraiban 5 szá­zalékos dráqulás következett be.) Hogyan zajlik le egy-egy normarendezés a Pécsi Bútor­gyárban, mit szólnak hozzá a munkások, mit szól hozzá a párt- és a szakszervezet, van-e ellenállás?- A leglényegesebb - mu­tatott rá az igazgató -, hogy a vezetés jól felmérje a ter­melőmunka feltételeiben bekö­vetkezett összes változásokat. A felülvizsgálatot mindenképpen megejtjük, de nem biztos, hogy mindig normarsndezés követi, lehetséges ugyanis, hogy a fel­mérés változatlan állapotokat talált. Habár ettől nálunk nem kell félni, kisüzem vagyunk, gyorsan változik a helyzet. A munka tehát a pontos helyzetfelméréssel kezdődik, a műszaki-technikai és az emberi feltételeket illetően mennyiben változott a helyzet. A vállalat vezetősége ennek alapján dönt a normarendezés mértékéről. Az első fórum az igazgató ta­nács, amelynek hét (az igaz­gató, főmérnök, főkönyvelő, párttitkár, szb-titkár, KISZ- titkár, személyzeti vezető) kine­vezett és tizenhárom - a mun­kások által maguk közül — vá­lasztott tagja van. A javasla­tot e tanács vitatja meg: mó­dosítanak kiigazítanak, finomí­tanak. A javaslatot ezután a szakszervezeti bizottság véle­ményezi, majd pedig a terme­lési tanácskozásokon ismerte­tik és értetik meg a dolgozók­kal az elképzeléseket. A Pécsi Bútorgyárban a bevezetést megelőzően 15 nappal már mindenütt kifüggesztik az új darabbéreket. Ellenállás?- A tapasztalatok szerint a dolgozók az eddigi normaren­dezésekre nem reagáltak rosz- szul, s ez az alapos felmérés, a jó politikai munka eredmé­nye — mondja Csillag József igazgató. - A dolgozók meg­értették a normakarbantartás szükségességét, miután tapasz­talhatták, az új darabbérek be­vezetését követően nem csök­kent a keresetük. Mikor van el­lenállás? Ha a normakarban­tartás az emberek lustaságára hivatkozik, a rossz példákból Nagy teljesítményű fafelület megmunkáló gépek a Pécsi Bútor­gyárban indul ki. Hát nem. Mi abból indulunk ki, hogy a döntő több­ség jól dolgozik, az emberek többsége igenis szereti, sőt igényli is a rendet, a szerve­zettséget és a következetes ve­zetést. Végső soron ennek kell meg­testesülnie a normákban. Miklósvári Zoltán A Baranya megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat minden dolgozója büszke a 75 éves fennállásra, a 25 államo­sított keretben eltöltött időre, a vágócsarnok birtokbavételé­re. Jóleső érzés kicsit megáll­ni és visszanézni honnan is indultunk. Sok dolgozónknak 15-20—25 vagy ennél is több életéve itt telt el. Együtt éltünk a vállalattal gondokban, örö­mökben, többször feszülten máskor felszabadultan. Kis nosztalgiával figyeltük, hogy miként fiatalodik, korszerűsö­dik az üzem, benne van ke­zünk és értelmünk alkotó mun­kája. Az elmúló évek nálunk a kor előrehaladását, hajunk őszülését jelenti, a vállalat — második otthonunk — pedig egyre frissebb, egyre moder­nebb, dinamikusabb és haté­konyabb. Itt vannak már a fia­talok, akikre számíthatunk és akik még ifjabbá teszik közös munkahelyünket. Biztosíték er­re, hogy már kétszer tüntették ki őket a KISZ KB Vörös ván­dorzászlajával. Nemcsak a vállalatért ag­gódtunk, hanem — amíg kellett aggódni — ezt tettük a mező- gazdaságért is. Most velük együtt örülünk sikereiknek. Ju­bileumunk alkalmával külön köszöntjük a termelőszövetke­Kedvezf terméskilátások A kombájnok várják a szemlebizottságot a Duna-völgye tsz-ben. A Mohác sziget aratás előtt... Jól előkészített gépek A fenyegtő árvízveszély csak­nem minden esztendőben ilyen tájt izgalomban tartotta a mo­hácsi-szigetet. Bár magas a Duna vízállása, mégis úgy tű­nik, az idén nem várható pusz­tító zöldár. így zavartalanul ké- szülhétnek a sziget gazdaságai az aratásra. A jó felkészülés ezen a környéken különösen fontos, mert a sziget hagyomá­nyosan a nagy búzatermő táj­körzetek sorába tartozik: eb­ben az esztendőben is mind a hatezer hektáros Dunavölgye, — mind pedig a fele ekkora területen gazdálkodó dunafal- vai tsz jelentős területről taka­rítja be a búzát. Igaz, kissé lehangolja a szakembereket, hogy <9|edárd óta —, de már előtte is — majd mindennap kiadós zá­por, néha jégeső kíséretében zúdul a szigetre, de a jó ter­mést ígérő gabonatáblák lát­tán mégis bizakodó a hangu­lat. A kedvezőtlen őszi időjárás után jobb idők jártak a búzá­ra, mely kedvezett a növények fejlődésének, s még valami, ami elősegítette az ígéretes termést mutató táblák kialaku­lását, ez pedig a korszerű ter­mesztési módszer. Ugyanis a két szigeti gazdaság gyökere­sen megváltoztatta búzater­mesztési technológiáját az idén: először termelnek gabonát iparszerű termelési rendszerben, a babarci iparszerű búzater­mesztési rendszer tagjai lettek. — A gesztorgazdaság, a ba­barci tsz ugyan még nem látta el teljesen feladatát, mégis sokrétű segítséget kaptunk a termesztéshez — mondja Pé­termann Márton, a Dunavölgye tsz búza- és burgonya ágazat vezetője. — csak a sokrétű ta­nácsadást, a korszerű, jó és új fajták bevezetését, a gépi va­riációk kidolgozását, két NDK kombájn leszállítását, a vetés- területek kijelölését említeném. — A terméskilátások? — Mivel a szigeti adottsá­goknak úgy érezzük, a takar­mánybúza termesztés jobban felel meg, az eddigi étkezési búzaterületre került a takar­mánybúza, melyből becsléseink szerint igen jó, 50—55 mázsás átlagtermés várható. A rosszabb adottságú földön termelt étke­zési búza hektáronkénti átlaga sem lesz rosszabb mint tavaly, úgy 42 mázsa. — Legutóbbi vállalásunkat megbeszéltük az emberekkel, s úgy határoztunk: 13 nap alatt végzünk az aratással — ma­gyarázta Németh Mihály, a tízéves fennállását ünneplő Dó­zsa szocialista brigád vezetője. Azt is vállaltuk, hogy a normál hektáronkénti üzemanyag-fo­gyasztást öt százalékkal csök­kentjük. A sárháti Petőfi brigád nap­lójában ezt olvasom, hogy 14 nap. alatt számítják betakarí­tani a termést. A gépek jó felkészítéséről a gépjavító II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád gondosko­dott. — Mindent igyekeztünk meg­tenni, ami tőlünk tellett, de nem volt könnyű dolgunk, — tájé­koztat Oszvald Ferenc műhely- vezető. Az alkatrészhiány oko­zott nemegyszer fennakadást. A legnagyobb erőfeszítések árán sem tudtunk beszerezni vezérlőtárcsát a bálázóhoz. Az MTZ-höz előreadó tengely, fék­lámpakapcsoló, hidraulika el­osztó kellene. Végül is: jó ál­lapotban vannak a gépeink. A szemlebizottság, rendben találta a gépeket, a felsora­koztatott 14 kombájnt, a 11 gépkocsit és az öt MTZ traktort pótkocsiaikkal együtt. Dunafalván a főagronómust keresem. — Nincs. Pécsett, az AGROKER-hej ugrott be, át­venni a két új NDK kombájnt. S ha már az aratást hozom szóba, azon mód tanácsot ka­pok, mit írjak meg: mármint pirítsak oda, mert a fél éve vásárolt bábolnai szárító alkat­részei kinn hevernek a szabad­ban. Várják az AGROKER-tői a tervet, s az engedélyt, hogy felépíthessék. Mindhiába. Ezért valószínűleg a szárítással baiok lesznek. Szemelácz Teréz üzemgaz­dásznak már derűsebb a han­gulata : — Látta, milyen gyönyörű a búzánk? Rekord termésre, hek­táronként 50 mázsára számí­tunk. A babarci iparszerű termesz­tési rendszer tagjaként ebben az évben a dunafalvaiak 917 hektáron vetettek búzát. S a fajtamegválasztás is sikeresnek bizonyult, a Száva, az Avróra, a Kafkáz, valamint a Bezosztá- ja jól bevált. Csak szép, derűs idő kellene. A tsz aratási kampányterv szerint 21 nap alatt kell végez­ni az aratással. — Milyen erőket mozgósíta­nak? — Nyolc kombájn, 12 trak­tor pótkocsival és két gépkocsi, valamint négy bálázógép, ki­lenc fogat kezdi meg az ara­tást — mondja Szemelácz Te­réz. Mécs László zeteket, az állami gazdaságo­kat. Ugyanígy köszöntjük a ke­reskedelmi vállalatok dolgozó­it. Együtt tettük meg az utat a ponyvás kiszállítástól, a hűtő­kocsis terítésig. Együtt dolgoz­tunk a jobb ellátásért, a mi­nőségért. Ha nincsenek is mindig mindennel megelégedve, gon­doljanak néha arra, hogy a rekonstrukció értük van s a beruházási munkák alatt is fo­lyik a termelés - akik jártak nálunk — tudják milyen erőfe­szítésekkel. Gondoljanak a nyá­ri hőségre, a zsírolvasztókra, a vágóüzem munkásaira, azokra az asszonyokra, akik a beles üzemben, a feldolgozó töltő­részlegében nap mint nap — családjuk és gyermekeik ellá­tása mellett is - helytállnak. Gondoljanak a fagyos, jeges utakra, ahol 40 gépkocsi szál­lítja az élőállatokat, a húst, a húskészítményt, s nem lehet megállni. Gondoljanak a fel­vásárlókra, akik kötetlen mun­kaidőben róják a falvakat, ta­nyákat. Gondoljanak a rako­dómunkásokra, a TMK dolgo­zóira, akiknek el kell hárítani a hibákat, mert a termelésnek menni kell. Ha leáll nem hi­ánycikk keletkezik, hanem az önök élelmiszerellátása aka­dozik. Gondoljanak az irodák­ban dolgozókra, akik kézben tartják a beruházást, a terme­lést, a felvásárlást, az értéke­sítést. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ünneplés, az öröm mellett önvizsgálatra is alkal­mas pillanat ez. A derűs meg­álló után indul az élet. Van azonban néhány, egyben lé­nyeges különbség. Mennyire előbbre van a start helye és mennyivel erősebb annak ki­képzése. A sarkat oda lehet fe­szíteni, áll a vágócsarnok, ben­ne működnek a gépek. Tudjuk, hogy a rekonstrukció mekkora előrelépés lesz, huszonkilenc szocialista brigád várja a munkát, szakember állomá­nyunk összehasonlíthatatlanul jobb mint régebben volt, a szellemi kapacitás több és mélyebb, 1976. január 1-ével bevezetjük a teljeskörű minő­ségszabályozási munkarend- szert. Szívből köszöntjük a terve­zőket, az építőket, a szakipari munkát végzőket, a rendszer- tervezőket, és saját nagyberu­házási osztályunkat, valamint mindazokat, akik segítettek és segítenek abban, hogy a re­konstrukció további lépcsői ha­táridőben és jól megvalósul­hassanak. Petko Tamás Pécsi kesztyű ilillllill A Pécsi Kesztyűgyár, amely évi kettő egész nyolc tized mil­lió páros termelésével a világ egyik legnagyobb kesztyűipari vállalatának számít, új piacon hódít. Útnak indították az első nagytételű szállítmányt Japán­ba, ahol öt évvel ezelőtt kezd­tek piackutatást a külkereske­delmi partnerekkel. A korábbi kis tételek csak bemutatkozás­nak számítottak és vizsgáznak, minőségből, pontosságból. Hogy jól szerepeltek, bizonyítja az idén. érkezett húszezer páros rendelés. Ebből az első tizen­kettőezer pár kesztyű már utazik Hamburg felé, ahonnan hajó szállítja tovább Tokióba. Pár héten belül, a visszamaradó részt is csomagolják és fel­adják. A Pécsi Kesztyűgyár mindig újat nyújtó, gyors és pontos kiszolgálással , nyerte meg, il­letve tartja meg üzletfeleit. En­nek köszönheti, .hogy 1975-ben a termelés nyolcvan százalékát külföldön, több, mint húsz or­szágban értékesíti. A legutóbbi japán rendelést belépőnek te­kintik a távoli országba, ahol tartósan szeretnének marad-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom