Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-22 / 169. szám
6 Dunántúlt napiö 1975. június 22., vasárnap Torokvizsgálat, áruház, OTP, posta Eredmények és akadályok korhelyek örök jelszava : „egyszer van egy évben ..." Születésnap, névnap, házassági évforduló, disznóölés, nőnap, május elseje, nyereségrészesedés osztás, madarak és fák napja .. A még nagyobb kor. helyek örök jelszava: „egyszer van egy hónapban ... legfeljebb kétszer...” Ez a fizetésnap. Szürke- betűs ünnep, vágyak keltője és vágyak temetője, családi tanácsok és családi viszályok napja, osztás, szorzás, kivonás, összeadás és visszaadás, mentség a kortynyi bűnre és alkalom a több kortynyi bűnre ... Fizetésnap. Visszük a pénzt. A nálunk általánosan érvényes szabályok szerint ki-ki annyit, amennyiért megdolgozott, amit megérdemel, ami képessége, végzettsége és beosztása szerint megjár neki... No persze, mint minden általánosan érvényes szabály, ez sem lehet mentes a kivételektől. És a kivétel természetesen mindig más, mi magunk mindig becsülettel megdolgozunk a fizetésért, — míg bezzeg más . .. Visszük a pénzt. Hó elején, hó közepén, hó végén, — a munkahely fizetési szabályainak megfelelően. Ki egyszerre, ki kétszerre. Korábban általános volt a kéthetenkénti fizetés, és fokozatosan tértünk át — még nem mindenütt — a havi egyszeri pénzre. Ennek a havi egyszeri fizetési formának ellenzői és lelkes hívei is vannak. Az ellenzők: „Megkapom a pénzt, elmegy egy hét alatt és három hétig koplalhatok. Korábban is elment a fizetés, de egy hétre szűkült a koplalási idő...” A lelkes hívek: „így egyszerre nagyobb summát kapunk, jobban lehet rá építeni, tervezni, köny- nyebb beosztani." Manapság már a havi fizetés „lelkes híveinek” a tábora nagyobb, — azoké, okik így sem „koplalják” végig a három hetet, mert megtanultak a pénzzel számolni. Mert ezt is meg kellett tanulni, akkor, amikor a feltétlenül-szükséges- nél mór több jutott. És évről évre több jutott. Egy három év előtti statisztika adatai szerint Baranyában a munkás és szellemi háztartások egy főre jutó évi átlagos jövedelme 15 345 forint — csak munkabérből és prémiumból. Ugyanakkor a nyo- monkövethető évi kiadás 7545 forint.. . A kapott pénzből tehát sokmindenre jut, juthat — attól függően hová tesszük, hová visszük ., . Nézzük meg egy fizetésnap „útvonalát”, mi lesz a sorsa a fizetésnek attól a pillanattól kezdve, hogy a borítékból a zsebünkbe tettük. Az első élményem ezzel kapcsolatban a Budapest-Nyiregy- háza közötti vonaton volt: fizetésnap lévén egy fél szerelvényt megtöltő asszonysereg utazott a szabolcsi falvakból a fővárosba, hogy a Budapesten dolgozó férjük fizetését még időben „tetten érjék”. A vonatjegy oda vissza még mindig kevesebbe került mint egy tömött zsebű, milliónyi csábításnak kitett férj „költségvetése” a távoli faluig. Kezdjük tehát a legrosszab- bal I Pécs, Uránváros, „Szigeti vám" falatozó. Közismertségével azonos arányú a forgalma is. — Észreveszik, hogy mikor van fizetésnap a városban? — Mostanában már nem nagyon - mondja Ján Vilmosné^ pénztáros - nem úgy mennek a dolgok, mint tíz-tizenkét évvel ezelőtt. — Tudom, tizenhárom éve itt dolgozom. - Olyankor a forgalom alig-alig tér el a hétköznapitól, az emberek, legalábbis a komoly emberek, már nem ide hozzák a pénzüket. Tudja, víkendház kell meg autó ... Nincs menetrendszerű tánc az asztalon Ugorjunk egy házzal odébb. Újsütetű pécsi koromban — tán fél évtizede — még azzal rémisztgették a „jobb embereket”, hogy bányász fizetés idején messze kerüljék el az Olimpia harmadosztályt, mert ott olyankor „menetrendszerűen” az asztalon táncolnak a bányászok. — Észreveszik-e a fizetésnapot? — A forgalmunkon látszik, de most már ott tartunk, hogy alig-alig lehet megkülönböztetni a hétköznapoktól, — mondja Farkas Zoltán, az Olimpia kombinát üzletigazgatója. — Rövidültek a fizetésnapi „ünnepi ciklusok” és jóval kulturáltabb körülmények között múlnak el ezek a napok. Kivételek termétörzsvendégek engednek meg maguknak ilyenkor egy kicsit többet. A legrosszabb” ezek szerint nem is olyan rossz, úgy látszik mind többen térnek haza mind több pénzzel. A „torokvizsgálat” után nézzük a hasunkat! Az uránvárosi ABC áruház forgalmán erősen meglátszik a fizetésnap és az azt követő rövid időszak. Ők már számolnak is ezzel, úgy töltik fel áruval a boltot, hogy mindenki tudja mire otthagyni a pénzét. A havi 4—5 millió forintot forgalmazó üzlet bevétele jócskán felugrik tizenötödike, elseje táján, sőt huszonharmadika körül is, a nyugdíjfizetési naposzetesen vannak és lesznek is, de úgy látjuk, hogy az emberek — vagy talán az asszonyok? — mostanában jobban fogják a pénzt. Azért fizetés táján csak-csak nagyobb mellénye van az embereknek. Az Olimpia bár má^ jus 29—30—31-én éjszakánként tizenegyezer forint körül forgalmazott, elsején és másodikén ennek a felét is alig érte el a bevétel, harmadikén viszont megint hétezerre ugrott. Áprilisban körülbelül ugyanez a kép, az előbbieknél valamivel magasabb összegekkel. Viszont a vendéglátó szakemberek tapasztalata szerint jóval kevesebb lett az alkalmi fizetésnapi vendégsereg, inkább a kon. Elsősorban az alapvető élelmiszereket viszik az emberek — egy hétre, két hétre, vagy akár egy hónapra előre — de ilyenkor több luxust is megenged magának a gondolák között bolyongó vásárló. Keletje van a bornak, sörnek is — és persce, hogy sokan még mindig úgy vagyunk: fizetésnap nincs ára semminek, ma akkor is hopp, ha holnap kopp, mert mikor élje ki magát az ember, ha még ezen a szent napon sem .. . Szóval zsíros vacsorák, andalító borok jelzik még sok helyütt ezt a szürkeruhás ünnepet. A Mecsek Áruház igazgatója kapásból sorolja a fizetésnapokat, — náluk ez azt is jelenti, hogy meg kell változtatni a munkabeosztást: több ember álljon a pultok mögött, több árut kínáljanak, mert igen sokan ide hozzák a boríték tartalmának egy részét. Ezeken az exponált napokon átlagosan húsz százalékkal nagyobb a forgolom mint a sima hétköznapokon. És az égvilágon mindent vásárolnak az emberek a filléres dolgoktól a sokezresekig. Éppen azzal a fizetéssel jött össze a pénzt, hogy befizessék valamire az OTP kezdőtőkét, vagy, egyben leszurkolják az összeget... A fizetésnap a sárga csekkek napja. Nem tudom széles-e hazában akad-e valaki, aki ne lenne „lekötelezettje” az OTP- nek, — mindenesetre a fizetésnapok után a postaablakoknál kígyózó embersor arra enged következtetni, hogy nem lehetnek valami sokan „kívülállók”. Az OTP-hez más úton is vándorol a pénz. A takarékbetéteknél tizedikéig jön az első hullám, tizenötödike körül a második. Vagyis hát fizetésnap körül az OTP, Posta takarékbetét-részlege sem néptelenebb — elnézést az összehasonlításért — mint mondjuk egy kocsma ... Persze az is igaz, hogy aki ide jár, az oda nem, és megfordítva ... „Egyszer élünk!” — rikkant az ember jókedvében, és nem sajnálja a pénzt, hogy ókkor egyszer még jobban éljen ...” Persze hosszú távon nem nagyon rikkanthatunk. De szépen, csendben egész jól tudunk élni ... Dr. Kónya József Befejeződtek a szóbeli érettségik Szombaton országszerte befejeződtek a szóbeli érettségi vizsgák a középiskolák nappali tagozatain. Hazánk 530 gimnáziumában, illetve szakközépiskolájában együttvéve mintegy 49 ezren adtak számot tudásukról. A végzős szakközépiskolások közül 10 700-an már ipari jellegű szak- képesítést nyertek. További újdonság volt az idei szakközépiskolai érettségik során, hogy együttvéve 29 tanintézetben — 11 szakmában — mintegy 1600 diák úgynevezett egyesített érettségi- és szakmunkásvizsgát tett. Ez azt jelenti, hogy a középfokú szakmai végzettséggel egy- időben egy szakmában szakmunkásbizonyítványt is nyertek. A kedvező tapasztalatok alapján a következő tanévben már 33 szakmára terjesztik ki ezt az egyesített érettségi szakmunkásvizsgát. Népi műemlékek Baranyában Akiknek nem kell a pénz Baranya megyében jelenleg 45 népi műemléképület (létesítmény) áll védettség alatt. Megmentésükre és hasznosításukra az országban elsőként a Baranya megyei Tanács építési osztálya hosszútávú, átfogó programot dolgozott ki, a műemléki albizottság közreműködésével. Eszerint vagy eredeti rendeltetésükben hagyják meg, vagy állami tulajdonba-vétel után közcélra helyreállítják a műemlékeket. Igen és nem Közülük több mint 30 ma is használt lakóház és ez gondot okoz,/mivel a lakók olyan bővítést akarnak, ami veszélyezteti az eredeti állapotát. Nemeskén és Turonyban például elutasítják az Országos Műemléki Felügyelőség 2000—5000 forintig terjedő, visza nem térítendő, évi rendszeres támogatását. Ezzel szemben Kistótfa- luban, Homorúdon, Okorágon, Cunban és Piskón ugyanezt a segítséget jól kamatoztatják. Utóbbi helyen a rég elavult gabonakamrát is őrzik. Hidason, Mohácson, Páprádon, Bogdásán, Nagytótfaluban tanácsi pénz nélkül is gondosan rendbentartják a néprajzi értékű lakóházakat a benneélő emberek. Néhány az elképzelések közül. Szőkén az üres házban pihenő- és vadásztanya kapna helyet. Az elnéptelenedett ma- gyarsarlósi házban nemzetiségi ifjúsági könyvtár működne. A patronálás különböző formáit alkalmazzák. Szederkényben a megvásárlásról tárgyalnak, hogy otthont szerezzenek egy falumúzeumnak. A homo- rúdi vertfalu nádtetős „víziház'^ állami tulajdonbavételét javasolták a helyi szervek. Felső- szentmórtonban a műemlékházból esetleg kiköltözőknek megfelelő telket juttatna a község, az épületben öregek napközijét tervezik. Hasznosítás Az elképzelések, tervek mellett megállapodások is születtek. Bakócán a házigazda hozzájárulásával, a felsőmindszenti községi közös tanács segítségével az utcai rész már gerencsérmúzeum. Benne állították ki az utolsó hegyháti magyar fazekasnak, Sáfrány Gézának a munkáit. Magyarluka- fán a rekonstrukciós tervek szerint népi üvegkiállítást, Luzso- kon viszont a most kezdődő helyreállítási munkák után hely- történeti múzeumot rendeznének be. Mecseknádasdon készül Baranya első német nemzetiségi tájháza, ehhez kapcsolódik majd egy „kihelyezett” bemutató rész Ófaluban. A zengő- várkonyi lakatlan házban most alakítják ki a pávakör énektermét, a helytörténeti szakkör klubját. Nagydobszán az utolsó talpasház megszépült, portáján újjávarázsolják a hatszögű pajtát, a talpaskamrát, ezen kívül a kertbe szemléltetésül régi falusi gyümölcs- és fafajtákat kívánnak telepíteni. Orfűn idegenforgalmi ki- rendeltség nyílott az egyik szobában, a másikban helytörténeti bemutató anyagát gyűjtik össze. A baranyai szővőmesterség történetének bemutatására hamarosan felújítanak Csányosz- rón egy népi műemlékházat. Godisán használaton kívül, jó állapotú kovácsműhely található, ami helyben ipartörténeti emlékként állandó bemutatóra alkalmas. Magyarbólyban faragott gabonatárolót, Vejtiben gabonakamrát, Zalátón pedig favázas gabonást tartanak fenn. Védett a villánykövesdi és a palkonyai pincesor. A me- kényesi olajütő-malom berendezéseit pajtában tárolják, később az orfűi malom mellett állítják fel. Ezen kívül védett népi műemléknek számít még az erzsébeti faharangláb, a hi- mesházi, mecseknádasdi, szűri kálvária, a magyarmecskei kápolna, a szellői harangtorony a kőkereszttel együtt. A termelőszövetkezet? A tanácsok rendszeresen ellenőrzik, hogy az OMF-támo- gatóst megfelelően használják-e fel a tulajdonosok. Arra törekednek, elsősorban a pedagógusokkal, honismereti szakkörökkel, KISZ-szervezetekkel együttműködve, hogy az emberek ne tekintsék a népi emlékeket „a modern építkezést gátló” kellemetlen jelenségnek. Ezen kívül számítanak az anyagilag mind jobban megerősödő tsz-ek mecénási ténykedésére is, amire még nincs példa megyénkben. A tét komoly, ugyanis a kormány az elkövetkező tíz évre harmincmillió forintot biztosít a hazai népi műemlékek állami tulajdonjogának megszerzésére és azok közhasznú értékesítésére.- Csuti János ŐSZ FEREIHC IlIIf I:1|I> "j? CZ I s .....m > 6. — Reggel ez már itt kaparja az ajtót — mondta könnyedén az asszony és életében először maga vetette meg az ágyakat. Krisztina nem felelt. Ö tudta, hogy Rózsi nem jön vissza. Magában azért szurkolt, hogy ne is jöjjön. Letérdelt az ágya elé és folytatta az imát: — Istenem, add, hogy vége legyen ennek a szörnyűségnek, én megígérem, hogy addig dolgozni fogok Rózsi helyett is, csak engedd, hogy éljek. Szeretni akarok, azt akarom, hogy gyerekeim legyeitek ... Ne haragudj, hogy ilyennel fordulok hozzád, de te úgyis belelátsz a gondolataimba és tudod, hogy amióta Júlia elmesélte bűnös szerelmét vőlegényével, éjjelente felriadok és mindig bocsánatodat kell kérnem vétkes álmaimért... Add, hogy ne haljak meg anélkül, hogy megismerjem ezt a furcsa, félelmetes titkot... Miatyánk ... ki vagy a mennyekben ... — Feküdj le, Kriszti — simogatta meg a magában motyogó lány fejét Eötvös. — Egyszer el kell múlnia ennek is. Nem is fogsz rá emlékezni... Az Eötvös család lefeküdt, de egyikük sem aludt reggelig. Rózsi leült a közös óvóhely egyik sarkában, két homokzsákra. — Mi az, maga nem a méltóékkel alszik? — mondta gúnyosan Csokonai Melanie. A kiszikkadt vénkisasszony a második emeleten lakott és zongoraleckét adott. Családfáját Csokonai Vitéz Mihályra vezette vissza és Eölvöséket azért gyűlölte, mert Eötvösné egy alkalommal kijelentette, hogy Melanie ősei tót parasztok voltak és magyarosított nevet használ. Melanie viszont városszerte híresztelte, Hogy Eötvös húsz évvel ezelőtt még öst- reicher volf és nem is biztos, hogy őskeresztény. Nem is vállalta Krisztina oktatását. — Eljöttem tőlük — mondta Rózsi, és mert gyűlölte a hazugságot, azonnal hozzátette:- Kirúgtak! — Hallgasson ide, kedvesem — szólalt meg dr. Fábry Elemérné a kerületi tisztiorvos felesége. — Az én cselédemnek karácsony előtt megengedtem, hogy meglátogassa a szüleit Piliscsabán. Azóta szegény már az oroszok fogságában sínylő- lődik. Ha akarja, elszegődhet hozzám ... — Miért magához? — lépett be a petróleum-lámpa fénykörébe Tárkányiné, az ügyvéd felesége. — Az én uram valahol a fronton harcol, amíg a magáé itthon dekkol. Perceken belül Rózsi majdnem mindenkitől kapott ajánlatot. Az alkudozók ordítva csépelték egymást. Botár úr, a pincér száz pengő foglalót akart adni Rózsinak, mivel ő már tudta, sejtette, hogy ez már csak értéktelen papír. — Az úri közönség mulat — vihogott hangosan Kocsis Erzsi, a segédházfelügyelő lánya, akiről mindenki tudta, hogy nyilvántartott nőszemély. — Az ilyen perszónákat pedig ki kell söprüzni a tisztességes emberek közül — sipította özvegy Köhlmayer Emilné, egy néhai postatiszt neje. — Mert nekem munka volt az, ami magának öröm, ha netán még emlékszik rá — nevetett Kocsis Erzsi, aztán Rózsihoz fordult. — Ha egy csepp eszed van, nem szegődsz sehová. Ne félj, nem halunk mi éhen, amíg hadsereg van. Márpedig az mindig van. Ha nem ezek, hát azok — mutatott a pesti oldal felé. Rózsi derűsen hallgatta a perpatvart. Aztán mikor megunta, elkiáltotta magát: — Hallgassanak meg engem is! A veszekedők elnémultak. — Nem megyek sem egyikükhöz, sem másikukhoz. Nem kell nekem a pénzük. Ha adnak enni, leszek én az egész ház cselédje. Úgyis egy család vagyunk mi itt. Amíg a pincében bújunk, egy kályhát kell fűteni, egy óvóhelyet kell takarítani és ahogy elnézem, ez alig nagyobb pince, mint a méltóságosék szalonja. Először Weivoda Elek, a nyugdíjas villamoskalauz értette meg az ötletet. — Ragyogó! Kollektiven tartunk egy cselédlányt. Beosztjuk, hogy melyik napon ki kosztolja, ő pedig ennek fejében ellátja a ház, illetve a pince körüli teendőket... (Folytatása következik) Fejetetejére állhat a világ... ? Fizetésnap
