Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-03 / 150. szám
1975. június 3., kedd Dunántúlt napló Dunaújváros — történelmi távlatból 25 éves az acél kohója és városa Nem túlzás, hogy ma már történelmi távlatból nézhetjük új városunkat, Dunaújvárost. Huszonöt év mindenképpen nagy idő; hát még ilyen huszonöt év! Hát akkor nézzük: mit jelentett; mit jelent ma, s mit jelent a jövőben Magyarországnak Dunaújváros. Együtt nőttek Korszerűsítik, javítják a turistaházakat Hogyan tölthetett el korábban pár napot a turista egy pécsi turistahózban? Minden egyes alkalommal Budapestre telefonáltathatott a saját költségén a Turistaellátó Vállalathoz, ha helyet akart foglalni. Akkor sem volt biztos, hogy a kért időpontban megkapja a helyet, mert többször előfordult, hogy egy-egy ágyat több személynek, ugyanazon időpontra kiadtak. Ezen a helyzeten seA városok általában századok alatt alakulnak ki, jutnak el a városi léthez. Ezért teljesen érthető, és mindennapos dolog, hogy hazánkban is több millió embernek van szülővárosa. Mindenkinek, aki városban született. De Dunaújvárosban élnek néhány százan, akiknek nincs szülővárosuk, de van szülöttvárosuk. Idejöttek — ki ezért, ki azért —, dolgozni kezdtek, tették, amit tenniük kellett, aztán szép lassan nőni kezdett kezük nyomán a gyár és a város, s vele együtt nőttek ők is. Borovszky Ambrus, egykori vasöntő kapta a megbízatást, hogy a helyszínen irányítsa a nagy munkát. Dolgozni kezdett, később beiratkozott a Vörös Akadémiára, s hihetetlenül sok munkája közben tanult. Mosolyogva erősíti meg: igen, nagyon nehéz volt a tanulás, s igaz, amit mesélnek, hogy még egy nagy fekete táblát is vett, mert úgy könnyebbnek vélte az egyenletek, képletek megismerését, a tudományok közötti eligazodást. Ma a Vasmű vezérigazgatója. Ezrek szülöttvárosa Dunaújváros. A szülők között szép számmal voltak kommunisták, akiket a legnehezebb napokban ideirányítottak, akik nappal dolgoztak, este agitáltak; voltak közöttük egyszerű emberek,. akik itt találtak öntudatra, itt nyílt szemük az országra és a nagyvilágra, s ma — itt vagy másutt — fontos posztokon dolgoznak; s voltak kalandorok is. A legnagyobb munkák idején megközelítően tizenötezer ember dolgozott itt. És építették azok a tízezrek is, akik a hétvégeken jelentek meg, hogy társadalmi munkában segítsenek legalább néhány órán át az állandó, a „hivatásos” dunaújvárosi munkásoknak. Ha jól számolok, összesen legalább százezer ember vallhatja magát ebben az országban Dunaújváros építőjének. fontos termékek Amikor 1950-ben elkezdődött az óriási építkezés, sokan vitatták: mi szükség van ró, amikor nincs elég nyersanyagunk, különösen pedig vasércünk nincs. Jó — folytatták —, a Szovjetunió ellát bennünket vasérccel, de olyan messziről szállítani? Ami a legfontosabb volt: a szakemberek előre látták, hogy az ország fejlődése elképzelhetetlen megfelelő mennyiségű alapanyag — nem utolsó sorban acél - nélkül. Tetszett, nem tetszett, — a Dunai Vasműre égető szükség volt, szükség van és szükség lesz a jövőben is. A Dunai Vasmű nemcsak a világszerte keresett hengerelt acélt gyártja, hanem úgynevezett másodtermékeket is készít. Nem is akármilyeneket! Csupán egyet nézzünk meg közelebbről: a spirálisan hegesztett csövet. Gyártásának fontosságát a Dunai Vasmű vezetői időben meglátták. Nem volt könnyű dolguk az új gyártmány bevezetésével. Régebben francia csöveket használtak hazánkban, s bizony eleinte a felhasználók is idegenkedtek a magyar terméktől. Ma is emlegetik a dunaújvárosiak: amikor elkezdték a csöveket gyártani, a felhasználók — az ő tudtuk nélkül - egy nyugati céghez küldték ki a csöveket minőségvizsgálatra, mert nem hittek a dunaújvárosiak „bizonyítványának". És a nagyhírű nyugati minőségvizsgáló cég jobb minősítést állított ki a csövekről, mint amilyent itthon adtak. •'viliié/ Ma már nincs idegenkedés, nincs vita: a nagy, országokat összekötő olajvezetékeink és egyéb vezetékrendszereink talán el sem készülhettek volna a Dunai Vasmű kiváló spirálcsövei nélkül: Ezek a csövek ugyanis jelenleg kizárólag nyugati piacról lennének beszerezhetők. A Dunai Vasmű évi ötvenezer tonnát gyárt belőle. Aztán beszélhetnénk például arról az évi egymillió négyzet- méter fűtőfelületű radiátorról, amelyet innen kapnak az építők, s amely nélkül ugyancsak nagy gondban lennének a lakásépítési tervek teljesítésével. De talán ennyi is elég. Naponta 2500-3000 tonna készáru - 80-100 megrakott vasúti kocsi - hagyja el a Dunai Vasmű pályaudvarát, hogy éltesse, táplálja az ipart, a mezőgazdaságot. És a fentiek ismeretében egyáltalán nem meglepő: néhány éven belül kétszeresére kell növelni a Dunai Vasmű termelését. A fejlesztési tervek közül csak egyet említünk. Bevezetik az oxigénkonverteres acélgyártást; jelenleg a martinkemencékben körülbelül öt óra alatt készül el egy-egy adag acél, az új, oxigénkonverteres módszerrel ugyanez d mennyiség 30—40 perc utón csapolható. És fejlődik, változik az egész város. Mert közben Dunaújváros igazi, valódi város lett. Vannak üzemei, amelyekben az asszonyok is munkát kaphatnak, vannak bölcsődéi, óvodái és iskolái (még főiskolája is működik itt), van múzeuma és tornacsarnoka, vidámparkja és műjégpályája. És van ötvenezer lakója, aki gyökeret eresztett első szocialista városunkban, aki itt akar élni, boldogulni, itt akarja a maga és hazája jövőjét építeni. És — nagyon halkan ugyan - arról is beszélnek, hogy az ezredfordulóra alighanem százezres város lesz itt a Duna partján. 23 év a kapitányság élén Harcban az alvilággal A lakosság nyugalma érdekében A belügyi szolgálatban eltöltött több évtizedes eredményes munkásságáért az Elnöki Tanács a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta dr. Nemes Alajos vezérőrnagynak, a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság vezetőjének. Asztalán a magas kitüntetéshez gratuláló dísztáviratok halmaza. — Még nem volt időm rendezni ezeket a kedves szavú táviratokat. A napok múlásával emlékké válnak, — nagyon szép és küzdelmes évek emlékeivé . . Felesége két feketét tesz elénk, rámutat az egyikre: „Abban van a szacharin, az a tiéd ...” — Most majd ráérek. Egy nyugdíjasnak több ideje van .. .- Hogyan telnek a napok? Kissé rezignált mosoly.- Szokatlanul. Érzelmileg is, fizikailag is át kell még állnom. Édesapja acélöntőként dolgozott a csepeli Weiss Manfréd gyárban, ö is ezt a szakmát tanulta — ugyanott. A felszabadulást követően a demokratikus rendőrség soraiba a pártok delegáltak embereket. így került a 22 éves fiatalember is a rendőrséghez. Kellett a kemény kéz, mert a talpra álló országban voltak még ellenségek, szélhámosok, üzérek, csempészek .. . Pintér Istvánnak a múlt évben megjelent „így lett végre rend" című könyve erről az időszakról szól. Név szerint említi Nemes Alajost is, aki társaival együtt a szó legszorosabb értelmében harcba szállt az alvilággal.- Amikor alig csörgött pénz a zsebemben, egy csempész Teitelbaum nevű ügyvéd útján három kiló aranyat ígért, ha futni hagyom. Az Istenhegyi úton tűzharcot vívtam a Mészáros-féle csempész-bandával. Egyedül voltam három ellen, de sikerült őket lefegyvereznem ... Különböző iskolákat végzett. — Hogy, hogynem egyszercsak egy éves bentlakásos, úgynevezett kultúriskolára vezényeltek - mondja. - Ott találkoztunk mi először, nem? Egymás szavaiba vágva elevenítjük fel a közös emlékeket. 1952-ben, engem a SZOT küldött a Népművelési Minisztérium öthónapos központi bentlakásos iskolájára, őt pedig a belügy ugyanennek az iskolának egy éves tagozatára. Az iskola a Szabadság hegyen volt, a fogaskerekű végállomása környékén. Jót nevettünk a napi „esti sétákon". Volt, hogy vacsorára mindössze két kiflit koptunk tejbe áztatva. Vacsora után csoportosan elsétáltunk a közeli boltba bucit venni. Nem bírtuk ki, míg az iskolába visz- szaérünk, útközben megettük. A Baranya megyei Rendőrfőkapitányság vezetését 1953- ban vette át. Részese, alakítója volt a megyei rendőrség fejlődésének, a megszilárdult közrendnek, közbiztonságnak. — Nem kis feladat az,élen lenni. Igaz az „első sorban” talán több jut az elismerésből, de biztosan több a felelősségből. Amikor egy-egy nagyobb bűncselekmény történt a megyében, főtt az én fejem is, mert nem mindegy, hogy megtaláljuk-e a tettest, vagy sem. Már a lakosság nyugalma érdekében is mielőbb lakat alá kell tenni a bűnöst. Köszönettel szól arról, hogy a rendőrség nyomozásait mindig' is nagymértékben segítette a lakosság. Jó kapcsolat a lakossággal, - ez egyik legfontosabb előfeltétele a közösség érdekében végzett rendőri munkának. — És még egy: a jó kapcsolat elsősorban a lakossággal, de üzemekkel, intézményekkel is nagymértékben segítheti az úgynevezett megelőző munkát. Mert az könnyebbik oldala a dolognak, hogy a bűnöst be- csukatjuk! De megelőzni a bűnt, idejében figyelmeztetni „Vigyázz, ne tovább, mert in- goványra léptél!”, ehhez kell a sokrétű kapcsolat, a mondhatom úgy is: szakmai tudás. Nevetve teszi hozzá:- Talán mondanom sem kell, hogy csak a filmen van, amikor a főfelügyelő két pipatömés közt már produkálja is a tettest. Nem, a bűnüldöző munka komplex tevékenység. Számos esetben a sajtó, a hírközlő szervek segítségét is igényli. A Dunántúli Napló sokat segített ...- Huszonhárom év a kapitányság élén. Kitüntetések, vezérőrnagyi rendfokozat, ami már tábornoki rang . . .- Mindent a pártnak köszönhetek - mondja. - Tanított, nevelt, irányított, segített. Igyekeztem jól szolgálni az ügyet. Ügy érzem, tudásom és erőm legjavát adtam. Továbbra sem tétlenkedem, a közéleti munkában mint a Megyei Pártbizottság tagja szolgálok tovább.- A holnapi program?- Van egy kis telkem, gyümölcsös az Aranyhegyen. Vettem egy ötven köbcentis motort, most azzal járok ki, hogy is mondják, pücskörészni . . . Mint afféle időmilliomos ... A belügyminiszter-helyettes „búcsúztató” szavaiból idézek: „ ... vele, a rendőrség egy darabja megy most nyugdíjba ..." Érdemteli út volt. Garay Ferenc gített az új módon megszervezett irányítás. A pécsi, környékbeli turistaházak új gazdája a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat lett. Március 25-én átvették Dömörkaput, majd Fehérkutat, Istenkutat és április 26-ón a dömörkapui büfét. A turistaházak vezetői és a Vendéglátó Vállalat az átvétel utáni feladatok megbeszélésekor megállapodott abban, hogy tartani fogják az eddigi színvonalat. Azonban ez ígéretnek is kevésnek tűnt, hiszen egyöntetű véleményként hangzott el, hogy szinte kivétel nélkül siralmas állapotban voltak a turistaházak. Egytál-ételek A legszomorúbb kép Fehér- kúton fogadta a vendéget. Hónapokig nem volt folyóvíz a ház környékén sem, vödörrel cipelték az ivásra, mosakodásra alkalmas vizet. Az új „tulajdonos”, a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat többlépcsős szivattyút szereltetett fel, mert csak a víz bevezetésével kezdhettek hozzá a kőművesmunkákhoz és a festéshez. Meghosszabbították az eladóteret, tatarozták az épületet. Az elavult faházakat kiselejtezték, helyettük újakat rendeltek, melyek szállítása júniusban megkezdődik. A turistaház június elején kinyit. Egytál-ételek, italok, zsíros kenyér, sonka és szalonna várja a vendégeket. Azonban a ház környékének rendezése komoly problémát jelent. Az elhanyagolt, szemetes erdő kitakarítását valószínűleg táisadal- mi munkával oldják meg. Családi vendéglő Az istenkúti ház kerthelyiségét a főszezonra rendbehozzák. A „természet lágy ölén” helyet kapó helyiség öntevékeny zenekar bevonásával esetleg ifjúsági sörkertté is alakítható. A további feladat egy konyhával rendelkező családi kisvendéglő létrehozása. A munkálatokat 1976-ban kezdik meg. A Dömörkapu „Kakukk" szálloda részénél is sürgős beavatkozásra volt szükség. A laza talajon az épület homlokzati része besüppedt. Ezért alá kellett támasztani. A dömörkapui és a fehérkúti turistaszállások mintegy 130 szálláshellyel talán enyhíthetik Pécs gondjait, bár a szakemberek véleménye szerint mindez „csepp a tengerben”. Végül a legjobb hír a turistáknak. A gyalogos turisták a magukkal hozott élelmet elfogyaszthatják a házakban, evőeszközt kapnak hozzá, ha kell konzervet melegítenek nekik ellenszolgáltatás nélkül. Hárságyi Margit Új liget a pécsieknek Lvov-Kertváros lakóinak a száma az 1980-as években várhatóan meghaladja a 80 ezer főt. Elsősorban az ő pihenésüket, felüdülésüket kívánják elősegíteni a Kökényben létesítendő városligettel. Az előzetes felmérések alapján az üdülőterület teljes kialakítása mintegy 40 millió forintba kerül. A 200 hektárnyi területen csónakázásra, horgászásra is alkalmas tavat, erdőt, parkoló helyeket és köves utat kívánnak létesíteni. Ebben az évben már javában tervezik az erdő és a tó elhelyezését, a kiránduló körzet teljes kialakítása az ötödik ötéves terv végére várható. Az új, még feltáratlan helyeken kívül a már meglevő kiránduló központok felújítása, korszerűsítése is fontos feladat. Égervölgy rövid idő alatt rendkívül népszerű lett a pécsiek és környékbeliek körében. Zsúfoltságának enyhítésére már elkészültek a tervek Farkas forrás és Jakabhegy felé kiépítendő köves utakra is. Égervölgyben, a környező 30 hektáros dombtetőn sportpályát és sátorverésre is alkalmas táborhelyet alakítanak ki. Jakabhegyen, ha az idegenforgalom és a vendéglátó egységek is érdeklődnének, egy új „kirándulóparadicsomot" lehetne létrehozni. Természetesen a tavaly megkezdett Lapis—Remeterét közötti köves út munkálatait tovább folytatják. Újdonság, hogy meghosszabbítják ezt az utat Kismély- völgyig, ahol a legfiatalabb természetbarátok jutalom-táborozására alkalmas völgyet alakítanak ki, két kisebb méretű víztározóval. A Mecsekvidéki Intézőbizottság az ötödik ötéves terv feladatai között ezekről a kérdésekről tárgyalt tegnap délután. A feladatok ismertetése után bejelentették, hogy újból meghirdetik a legszebben parkosított, virá- gosított területért folyó versenyt. Ebben az évben a Pécsi Városi Tanács tulajdonában van a serleg, melyet Égervölgyért kaptak. Gál Pál
