Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-20 / 167. szám
1975. június 20., péntek Dunántúlt napló 3 Munkások, nők, fiatalok i párttagf el vételek tapasztalatai I Kedvezőbb összetétel I Magasabb követelmények Panaszkodunk A munkásosztály társadalmi ezetó szerepének fokozódó ér- ényesü lését — egyebek között - a pártban a munkások kellő zámú részarányával lehet biz- Dsítani. Ezen a téren elért né- ány fontos eredményre feltét- műi fel kell hívnunk a figyel- íet. főbb a fizikai Jolgozó A párttagság tiszta növeke- ése 1970. július 1. és 1974. inius 30. között több mint 0 000 fő (13 százalék) volt. Az ktív fizikai dolgozók arányá- ak csökkenése 1972—1974 kö- *tt megállt. A fizikai dolgozók Jama a párttagságon belül övekedett. 1974. június 30-án 1 pártban 18 000 fizikai dolgo- óval volt több mint a X. kong- 2sszus idején. (Ennek értékét ;lzi, hogy a IX—X. kongresszu- ok közötti időben számuk csak 100 fővel növekedett.) A nők ránya 2 százalékkal emelke- ett (26,4 százalékra). Ez az melkedés a legmagasabb 1960 ta. Végül a párttagság átlag- letkorának emelkedése lelas- ult és jelenleg 44,4 év. Pártszervezeteink többségé- en a párt utánpótlását ma lár céltudatos válogatással és evelő munkával biztosítják, elkészítik és alkalmassá teszik páttagságra azokat a mun- ásokat, tsz-parasztokat, értel- íiségieket, alkalmazottakat és liákokat, akik a KISZ-ben, ta- ácsokban és máshol aktív te- ékenységükkel kitűnnek. (A elvettek 94 százaléka végzett ! szervezetekben aktív társadal- íi munkát.) Rendszeresen lemzik a járások városok és erőietek párttagságának összegeiét, már a kiválogatásnál rvényesítik az osztályszempon- okat, és ezzel biztosítják a párt lunkásjellegének érvényesülé- ét. Ezt bizonyítja, hogy míg 970. július 1. és 1972. június 0. között közel 85 000 tagfel- étel történt, addig 1972 és 974 ugyanezen időszakában 1 000. 1970 és 1972 említett dőszakában a felvettek között 6 százalék volt a fizikai dol- |Ozó. 1972—1974-ben ez az irány 66 százalékra emelkedett. r Jj egyéni írtékek A statisztikai számok mögött gyre inkább új egyéni értékek úzódnak meg. Ma lényegesen nagasabbak a felvételi követel- lények mint korábban és ez a felvettek eszmei-politikai színvonalúnak emelkedését is jelzi. A követelmények azonban még pártszervezetenként ki- sebb-nagyobb mértékben eltérőek. Ezért egységesen arra kell törekedni, hogy a pártba lépők azok soraiból kerüljenek ki, akik megismerték a párt programját és szervezeti szabályzatát. Meggyőződéssel vállalják a küzdelmet annak végrehajtásáért. Magukévá teszik a párt ideológiai alapjait és internacionalista szellemét. Kötelezik magukat, hogy szüntelenül gyarapítják eszmei-politikai ismereteiket, a felvétel előtt valamely tömegszervezetben, vagy társadalmi mozgalomban, szocialista brigádban kifejtett aktív munkájukkal bizonyítják, hogy készek a társadalom, a közösség érdekében végzett önzetlen munkára. Élen járnak a munkában, a szocialista erkölcs szabályai szerint élnek. Fiatalok a KISZ-ből A szemléleti változás eredményének kell tekinteni, hogy a párttagnak alkalmasnak tartott személyek kiválasztásánál pártszervezeteink törekedtek arra, hogy a jövendő párttagok lehetőleg a munkások, a nők és a fiatalok köréből kerüljenek ki. Ez a szemlélet eredményezhette azt, hogy a felvételekben a munkás arány emelése mellett a 18—26 éves korosztályok aránya az összfelvétel 44 százalékát tette ki és ennek is több, mint 80 százalékát a KISZ-taggyűlés ajánlotta. A felvett nők száma több mint tízezer fővel magasabb mint a IX. és X. kongresszusok között volt. Az összfelvétel ben arányuk meghaladja a 30 százalékot, hosszú ideje a legmagasabb. Értékét különösen emeli, hogy az utóbbi két évben a pártba lépő leányok és asszonyok 70 százaléka fizikai dolgozó. A politikai munka eredményeként egyre inkább háttérbe szorulnak azok a téves nézetek, amelyek szerint értelmiségi és alkalmazotti tagfelvételi zárlat van, a párt bizalmatlan irántuk; az alapszervezet nem vehet fel új tagokat, mert nem kapott „keretet"; értelmiségi pártszervezeteknek is fizikai dolgozókat kell felvenni stb. Nincs tagfelvételi zárlat egyetlen társadalmi réteg számára sem! A felvételt kizáró ok döntően csak az lehet, ha a megemelt követelményeknek valaki még nem tud eleget tenni. Az alapszervezetek keretszámot nem kaphatnak. A felvételi számok azt eredményezhetnék, hogy egyes pártszervezetek a számok teljesítése érdekében párttagságra még nem érett embereket is felvennének, míg más pártszervezetek kénytelenek lennének az arra érdemes, a követelményeknek már megfelelő, a pártszervezet erősítését jelentő emberek felvételétől eltekinteni. A munkások felvételét elsősorban a nagyüzemekben, építőiparban, a termelő és szolgáltató, közlekedés és kereskedelmi, valamint a tsz és állami mezőgazdasági üzemekben kell szorgalmazni. Az értelmiségi pártszervezetekben a párt erősítését elsősorban a magasan kvalifikált értelmiségi szakemberek felvételével kell biztosítani. Szemét, kikopott járdák, ládahalmaz, felborult kukák, — ezt látja az idegen, ha leszáll a pécsi autóbuszpályaudvaron. Ezt látják azok a pécsiek is, akik a Bajcsy-Zsilinszky úti piacon vásárolnak, s mindemellett a zsúfoltság miatt is bosz- szankodnak. A lakók véleménye S mi lehet azoknak az embereknek a véleménye, akik a piac mellett laknak? Ómacht Józsefné, Szalai András u. 18. szám alatti lakos: — Az AUTÓKER raktárnak használja a házak közötti teret. Lépcsőházaink — különösen eső idején — váróteremmé, este pedig illemhellyé változnak. A kisgyerekeket nem engedhetjük le játszani, egyrészt a szemét, másrészt a ládák miatt, amikre felmászva baleset érheti őket. Parkolni, egyáltalán kocsival a ház közelébe jutni lehetetlenség. Horváth Miklós, Bajcsy-Zsilinszky út 23.: — A lerobbant kukákat konténerekre kellene cserélni. Tíz évvel ezelőtt füvesítve volt a házunk környéke, ma már a nyoma is alig látszik. Itt díszeleg a sarkon egy olyan FOTÓ feliratú fülke, ami évek óta nem üzemel, jobb híján ezt is, meg a környékét is szeméttárolónak használják. Én a belvároshoz szorosan tartozó területnek tartom a Bajcsy- és a Szalai utat és a piacot, épp ezért sajnálatos, hogy így néz ki. Vajon mit tudnának változtatni a jelenlegi helyzeten az illetékesek? Értékek az utcán Osztertag András, az AUTÓKER fiókvezetője: — Idén meg kellene kapnunk új üzletünket, s akkor elköltöznénk. Hozzánk naponta közel egy vagon áru érkezik. Nincs olyan raktárhelyiségünk, ahol targoncával mozgathatnánk a ládákat. Engedélyt kaptunk arra, hogy itt a téren pakoljuk le az árut. Mi igyekszünk az úttestet szabadon hagyni. Estére pedig minden áruval teli ládát el kell raknunk. Harmincöt új ápolónő Tizenöt éves múlt után az utolsó évfolyamon végzetteket is szárnyra bocsátotta a kétéves ápolónőképző. Tegnapelőtt tizenheten kapták meg az oklevelet az általános ápolónői végzettségről. Közülük hárman kitüntetéssel fejezték be tanulmányaikat, öten jelesre vizsgáztak. Tizennyolc szakápolónő is a gyógyítás szolgálatába állt tegnaptól, egyikük ugyancsak kitüntetéses oklevéllel. Mint Kovács Ferencné, az Egészségügyi Szakiskola igazgatónője elmondotta, a POTE és a Megyei Kórház orvostanárainak is nagy részük van abban, hogy a harmincöt ápolónő ilyen jól felkészülten kezdheti meg hivatása gyakorlását. — Nem egy ládáról lefesze- gették a léceket. Vadonatúj motorok vannak bennük. — Egy láda majdnem tíz mázsa. Nem tudják ellopni. Valószínű, hogy a ládákat nem tudják elvinni, de a konténereket és a kukákat sem. A téren ugyanis felborult lyukas szeméttárolók és a ládák közötti szeméthalmok árulkodnak arról, hogy ide még a szemétgyűjtő kocsik is nehezen juthatnak be. Ki hová rakja a szemetet? Homik Tibor, a Pécsi Köz- tisztasági és Útkarbantartó Vállalat szállítási üzemvezetője: — A pecsenyesütőkkel és az AUTÓKER-rel még mindig nem tisztázódott: hova kell rakniuk a szemetet. Mi konténereket szeretnénk itt elhelyezni, de csak a lakók részére. Az AUTO- KER-nekésa pecsenyesütőknek ezekbe nem volna szabad pakolniuk. Nyáron pedig még több a gondunk a szemét elszállításával. A meleg megreked ezen a területen, minden gyorsabban bomlik, nagyon bűzös lesz a környék. Szerintem a baromfipiacnak sem volna szabad a Szalai András úton lennie. Hiába van a zárt udvar, a maszekok kint árulnak az úton, száll a toll, a szalma, zavarják a közlekedést is. A közlekedésről tapasztaltak valóban nem megnyugtatók: a piaci és az autóbuszpályaudvari gyalogosforgalom nagyrészt a Bajcsy-, illetve a Szalai András út felé áramlik. A frissen felfestett gyalogátkelő sem segít sokat, hiszen az autőbuszra- futás, cipekedés mindig a rö- videbb utat választatja az emberekkel, s ilyenkor keresztül- kasul szaladgálnak a most már kétirányú úton. Igaz, a jelenlegi helyzet ideiglenes, hiszen a közlekedést majd lámpa irányítja, addig azonban a gyalogosoknak kellene fegyelmezniük magukat betartva a közlekedés szabályait. A VOLÁN jövőre elköltözik a Bacsó Béla utcába, amíg az új autóbuszállomás épül. A piac is új helyet kap. Addig azonban, míg mindez megvalósul, mégiscsak illene változtatni a jelenlegi helyzeten — elsősorban a piacra gondolunk — nemcsak az ott lakók érdekében! Török Éva Ismerik Anatole France kis meséjét a boldog ember ingéről? Tanulságos történet, annál is inkább, mert manapság úgyszintén a legnagyobb bajba kerülnénk, ha valakit csak úgy lehetne meggyógyítani, hogy egy elégedett ember ingét öltse magára ... No, nem azért, mert nálunk az elégedett embernek nincsen inge — ez már 'csak a mesében van —, hanem azért, mert nálunk egyáltalán nincsen elégedett ember. Beszélgessenek nyugodtan akárkivel, öt perc múlva fájdalmas arccal legyint, sóhajt és újabb öt perc múlva olyan je- remiádát komponál, hogy az eredeti anyáknapi köszöntő versikévé törpülne mellette. Panaszkodik, ötesztendősen hallgattam már a panaszt: nem jutott a ház előtt kimúlt ló húsából, az intarziás szekrényért a paraszt csak két kiló lisztet adott, mégiscsak borzasztó, hogy az arany ára égigszökik a Telekin . . . Azt gondolná az ember, hogy harminc évvel a háború után a hajdani panaszkodóból elégedett ember lett. Mert ma annyi húst kaphat, amennyit fel tud emészteni, nem kell falut járva batyuznia lisztért, zsírért és tojásért, és, hosszú ideje stagnál az arany ára is . . . De aligha elégedett ez az ember is. Közben megöregedett — száz ok a panaszkodásra . . . Vagy három hete meglátogattam T.-ket, akiket még albérlő-koromból ismertem. T. eléggé felfokozott életet élt: még az albérletben született két gyermekük, közben levelező tagozaton végezte a műszaki egyetemet, maszek, munkát vállalt, s mindez ellenére T. egy jókedélyű, bizakodó fiatalember volt, ritkán hallottam panaszkodni. Egy hónapja futottunk össze az utcán, s hívott: látogassam meg őket. Háromszobás, összkomfortos lakásban laknak, ez a második minőségi cseréjük. Vezető áMásba került, szép fizetéssel, felesége is dolgozik, nagyobbik fia tanulmányi versenyt nyert. A kávé és pipaszó mellett megdicsértem a lakás berendezését, szép, jugoszláv dió-garnitúra volt s minden ízléses iparművész-munka, a csillár, de még az ajtókilincs is. — Hagyd csak ... — legyintett T., és arckifejezése fájdalmasra váltott — azért mégiscsak borzasztó, hogy . . . És ámulva hallgattam Jeremiás legújabb siralmait. A lakáscsere sokba került. Improduktív kiadásaik voltak: fuvar, cipekedő emberek, ésatöbbi. Az új bútorért három hónapig dolgozott minden éjszaka egyig, kettőig. Drága. Dózer járja napok óta a várárkot . . . Pécsett az Aradi vértanuk útján folyik már az északi érintő út építését előkészítő bontás. Egy sor ház már eltűnt, az értékesíthető bontási anyagot eladták, de a helyszínen maradt a hasznosíthatatlan törmelék. Eltakarítására a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat kapott megbízást, s a vállalat Volvo-ja az a dózer, ami napok óta járja a várárkot. A munka fölöttébb nehéz. A várárok egyenetlen szintű. Úgyszólván telkenként más-más a szintmagasság, ahogyan a valamikori tulajdonos anyagi lehetőségeiből futotta a feltöltésre. A bontási törmeléket el kell távolítani, de erre az utca felől nincs lehetőség, hiszen az maga oly keskeny, hogy még a forgalmat is csak üggyel-baj- jal tudja átbocsátani, nemhogy oda még egy markoló is beálljon ... * Ahogy ezt a munkát elnézzük, s végigtekintünk az egyelőre még csak a házaktól szabaddá vált, törmelékkel bori-"* — De hiszen legalább tízezer forintot kerestek ketten — csodálkoztam —, hát hova köl- titek mindezt? S a zsilip kinyílt: áradt a panasz mindkettőjükből. Van énnekem fogalmam, hogy mibe került a garázs? ötvenezerért vették, ez az ára. Aztán a kocsi. Műszaki vizsgára kell felkészíteni, ezt-azt venni hozzá, ha egyáltalán kapni alkatrészt, a benzin ára meg megy föl, a szerelő becsapja őket, ezrek úsznak el. Mert a kocsi kell, a fene buszozik ki Orfűre a hét végén . . . Orfű. Tudom-e, hogy eddig mennyiben van az a kis vacak kunyhó? Hogy az építőanyagok ára . . . Befogtam a fülemet. Nem ismertem rájuk. Tíz esztendeje minden vágyuk egy lakás volt. Már a harmadikban laknak. Telkük van, hétvégi házzal, autójuk, garázzsal, új bútoraik, gépesített háztartásuk, kétszáz literes'frizsiderjük, elegáns ruhájuk. Elgondolkodva néztem a piros műanyag bárasztalkára, töltöttem magamnak egy korty Wiskyt, s ki ittam az egészségükre. És hazafelé azon tűnődtem, hogy tíz év múlva — ha egy infarktus nem végez T.-Vel — vajon miről fog panaszkodni? Ez valami nemzéti hajlamunk. Egy kis elégedettséghez viszonyítani kell tudnunk, s mi folyton a maszek műanyag-kisiparos, vagy a lángossütő ge- bines jövedelméhez próbálunk igazodni. Ha az országot hasonlítjuk másikhoz, hát ez biztosan USA, Svédország, vagy NSZK. Nem vesszük ám észre a vizes udvari szoba-konyhában élő, közös mellékhelyiséget használó embereket, nem veszünk tudomást Pakisztánról és Zambiáról, ahol jóllehet szintén sokmindent- elkövetnek a jólét érdekében, még napjainkban is éhen halnak kisgyerekek . . . Mert, ha ez a hasonlítás nem is szülhet elégedettséget, mindenesetre illendő gátat vetne a panaszáradatnak. Hallom az ellenérveket: az emberek igénye mindig magosabb, az életszínvonal emelkedése újra termeli a szükségleteket, más szerkezetűvé varázsolja. Való igaz: tíz éve álomnak tűnt számomra, hogy autóm legyen. Ma van. Tíz éve feleannyit kerestem, mint most. Igaz, nőttek az igényeim, és nőttek az árak is, de különösebb okom a panaszra — nincs. Éppen ezért gyanús nekem minden panaszkodó. Nem figyelték még meg, hogy mindig az sír a legjobban, akinek a legtöbbje van? És az már erkölcstelen is. Kampis Péter tottt várárkon, egy komoly és nem is megalapozatlan aggodalom merül fel bennünk. Volt kertekről lévén szó, sok a zöld, a fa és a bokor a várfal tövében, Igaz, ezek többsége gyümölcsfa, és nem parkba való díszfa, de mégis fa, mégis zöldi... Mi lesz a sorsuk? A dózernak út kell, nagyon-na- gyon félő tehát, hogy ezt a szükségletet a fák fogják bánni. A vállalat egyik illetékes vezetője szerint a munkával együtt arra már nem kaptak utasítást, hogy a fákat kíméljék, s úgy szervezzék a hulladék eltávolítását, hogy ennek érdekében minél kevesebb fát kelljen feláldozni. Az lenne természetesen az eszményi, ha minden fát meg lehetne menteni legalább addig, amíg pár év múlva már az új, a tervezett park teszi üdévé, árnyassá a várfal tövében kialakuló sétányt. Dehát ehhez valahol, valakinek — már most! — ki kellene adni az utasítást. A fák védelmében! H. I. k Balkán bolgár légitársaság új repülőjáratot indított Buda- est és Várna között. A nyári idényben az üdülők 80 perc latt jutnak el a bolgár tengerpartra. Képünkön: a Balkán Lé- itársaság TU 134 gépei a Fér ihegyen. Barát Károly Piac? Szeméttelep? Raktár? Elhanyagolt állapotok a Bajcsy-Zsilinszky utca[ piacon Mindenki intézkedést vár A fák sorsú kétséges Törmelékeltakarítási gondok az Aradi vértanúk útján
