Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-18 / 165. szám

e Dunántúlt narrtö 1975. június 18., szerda Hadilobogó mutatása világtengereken Érdemrendek, érdemérmek, •i*x*x*x*x*i*i*x*;*x*x*x*x'x*x*!*x*i'!*x*i"x"S;-x*x*x*x*x*:"i*x*:*!*x^ kitüntetések gyűjteményben Lovagkereszt Uralkodói Elismerő koszorú Medjidije­Rend Kiválód Több mint félezer, elsősorban magyar kitüntetése van Véghe­lyi József harkányi lakosnak; ez Baranya legnagyobb kitüntetés­kollekciója. Nehéz tudományos hobby ez a numizmatikán belül, mivel minden érem takargatott csalá­di ereklye még akkor is, ha a viselője rég nem él. Mégis gyűjtő-berkekben gyakran ru­binnal, arannyal, ezüsttel, zo­mánccal ékesített érdemrendek, érdemérmek is felbukkannak. Véghelyi József egyik féltett „kedvence" az 1892—93-as Ten­geri Utazási Érem, melyet a mo­narchia hajóinak a világtenge­reken végrehajtott „hadilobogó­mutatása” alkalmából mind­össze 459 résztvevőnek nyújtot­tak át Köztük egy bajai lakos­nak is, akinek lánya nemrég közölte levélben az érem ere­detét. A Magyar Érdemkereszt arany fokozata a negyvenes években kelt adományozó le­vélben lapul: tulajdonosa pé­csi. Legrégibb Ferenc császár nagyezüst Vitézségi Érme a XVIII—XIX. század fordulójáról. Ebből a korból származik a Lipót-Rend Lovagkeresztje, ami becses ritkaság, mert 1856-ban csak 446 lovagkeresztest tartot­tak nyilván, köztük titkos és ud­vari tanácsosokat, altáborna- gyokat, csillagászokat, főhad­biztosokat. Külön sorakoznak korabeli dobozokban Ferenc József csá­szár és Károly király Vaskorona- Rendjei, Lovagkeresztjei, Vitéz­ségi Érmei, valamint a vöröske­reszteseknek adományozott uralkodói jelvények. Az FJ vagy F monogramokat gyakran bele­vésték a fémfelületekbe. A két világháború között leg­rangosabb elismerésnek számí­tott a Magyar Érdemrend nagy kereszttel és csillaggal. Említ­hetnénk még a Magyar Érdem­keresztet és Érdemérmet, a Vi­tézségi Érmet, vagy a csak kül­földieknek járó Szent Korona Rendet. Tildy Zoltán köztársasági el­nöksége idején kevés rendjelet bocsátottak ki. Fehér holló a Köztársasági Érdemrend nagy csillaggal és kereszttel. Legváltozatosabb a magyar népköztársasági anyag. Rend­jeleinket az országgyűlés ala­pítja. Az Elnöki Tanács jelenleg adományozza a magyar állam­polgároknak például a Magyar Népköztársaság, a Munka Vö­rös Zászló, a Munka Érdemren­det, a Szocialista Munkáért és a Munka Érdemérmet. A fegy­veres testületek élenjáró tagjait pedig a Magyar Népköztársa­ság, a Vörös Zászló, a Vörös Csillag Érdemrenddel, valamint a Kiváló Szolgálatért és a Szol­gálati Érdeméremmel jutalmaz­zák. A „Magyar Népköztársaság Zászlórendje Érdemrendet" 1956-ban alapították öt foko­zattal azon magyar és külföldi személyek megbecsülésére, akik a békéért küzdve hazánk és más államok együttműködését segítik. Az első fokozat tíz ru­binkővel díszítve egy vitrin alatt ragyog a harkányi numiz- matikus szobájában. Felfedez­hetjük a Minisztertanács Mun­kás-Paraszt Hatalomért Emlék­érmét, vagy a Kiváló Tanító, Tanár, Orvos kitüntetéseit is. Az Elnöki Tanács kitüntető cí­me a „Szocialista Munka Hőse" és az ennek megfelelő jelvény, ami a Magyar Népköztársaság Érdemrendjének adományozá­sával járt együtt. Sok olyan rendjelet is látha­tunk, melyek ma viselhetők, de már nem adományozhatok: Kossuth, a Magyar Szabadság Érdemrend, a 48-as Díszérem, a Köztársasági Elnök Elismeré­sének Koszorúja, Magyar Mun­ka, valamint a Magyar Népköz- társasági Érdemrend és Érdem­érem. Az Anyasági Érdemrend és Érdemérem arany fokozatá­val csak azt az anyát tüntették ki nőnapon, aki 11 élő gyerme­ket nevelt fel. Rendszerezve az egyes miniszterek, államigazga­tási szervek vezetői által ki­adott kitüntetések egy része is, például a Kiváló Kohász, a Fel­sőoktatás Kiváló Dolgozója. A külföldi gyűjtés is érdekes, így többek között a török ere­detű Medjidije-Rend aranyból, ezüstből, mellyel a monarchia idején egy-két magyar állam­polgárt is jutalmaztak. Pápák fejezték ki megelégedésüket a fehér zománcból készült Szent- Szilveszter Renddel. Szerbiában viselte valaki a kék-fehér zo­mánccal borított 1882-es" Szent Száva Rendet, míg Bulgáriában datálódott 1878-ban a zöld zo­máncozott Szent Sándor Rend. A lelkes gyűjtő őrzi még az 1900-ban megjelent Szent György Pápai Érdemrend Lo­vagrendkeresztjét is. A félezer kitüntetés zöme miniatűr-változatban is megta­lálható: a régebbiek apró arany láncokon függnek. Ott díszle­nek a nyakba, vállra akaszt­ható moher- és selyemszalagok. Félévszázada a mellre tűzhető háromszögű szalag a polgá­roknál zöld, a katonáknál nem­zeti színekkel átszőtt piros volt. A hadiszalagon keresztbe tett kardok jelzik, hogy gazdájuk a harctéren szerezte az érmet. A felerősített ezüstpántok viszont a többszöri adományozásra utalnak. Háborúban csupán szürke fémből alakították ki a legtöbb jelvényt, míg békeidő­ben arany, ezüst és ágyúbronz bizonyult a rangos fémanyag­nak. Véghelyi József a pécsi Fegy­veres Erők Klubja numizmatikai körének, a Magyar Éremgyűj­tők Egyesületének a tagja. Gyűjtési divat még nem alakult ki, hiszen jelenleg — a kis mennyiség miatt — minden rendjel, rend, érdemérem, ér­demrend, jelvény és érem nu­mizmatikai értéke felbecsülhe­tetlen. Csuti János Takarékosság Egy hírneves londoni fotó­modell lakását kifosztották. A szemrevaló hölgy másnap ha­talmas gyümölcskosarat kapott Lord Snowdontól, s egy név­jegyet, résztvevő sorokkal. A bájos lány örömmel nyi­totta ki a csomagot, belehara­pott egy körtébe. A körte puha volt és belül barna. A szőlő fonnyadt. A narancs penészes. A hölgy dühösen hívta fel a világhíres Fortnum és Mason céget: hogyan szállíthattak Lord Snowdonnak romlott gyü­mölcsöt?- Elnézést, asszonyom - volt a válasz —, de Lord Snowdon még sohasem vásárolt nálunk. Viszont egy harmadik személy megbízásából valóban szállí­tottunk a lord címére egy gyü­mölcskosarat . . . Néhány hete, amikor a kórházban feküdt. Továbbajándékozta! ŐSZ FERENC RÓZSI 2. Mindez 1945. januárjában történt. . . A ház, amelyről e történet­ben szó lesz, ma is ott áll a bu­dai Duna-parton. A háború se­beit már régen begyógyították rajta. Lakói részben kicserélőd­tek, meghaltak, vagy nyugalom­ban megöregedtek. A harminc esztendő alatt megfakulnak az emlékek és a tegnapi apró sé­relmek már talán fájóbbak, mint ez az őrült néhány hónap. És talán már senki sem gon­dol Rózsira, Eötvös háziúrék al­földi cselédlányára, e történet hősére ... II. Rózsi tíz évvel azelőtt, 1934. őszén került Pestre. Eötvösék egyik vidéki birtokán élt öz­vegy apjával. Húsz éves volt, amikor Eötvös Zsolt felhozta pesti háztartásába. Apja nem­sokára meghalt. Rózsi egyedül maradt a világban. — Én már csak a méltósá- gos úrnál maradok, amíg el nem tetszik zavarni, de akkor meg a Dunának megyek — mondta, amikor a temetés után visszajött Eötvösék pesti lakásába. — Ne félj, ha megbecsülöd magad, nálunk öregedsz meg — mondta a méltóságos úr. Ró­zsi sírva csókolta meg a ke­zét. A méltóságos úr még az­nap éjjel viszonyt kezdett vele. Rózsi ezt is teljesen rendjén valónak találta. Hamarosan a méltóságos asszony is tudomást szerzett a dologról. Egy éjjel benyitott a cselédszobába, ami­kor a méltóságos úr éppen odabent volt. Másnap reggel Rózsi nem mert kimozdulni az odújából. Reszketve vacogott az ágyában. — Mi van a reggelivel? — nyitott be a méltóságos asszony felháborodva. — Méltóságos asszony . . . én . . . — Nem tűröm, hogy henyél­jen I — pattogott az asszony, majd letett egy kis sztaniolba göngyölt csomagot az asztalra. — Mától ezt a szappant hasz­nálja! A méltóságos úr bor­zalmasan utálja a mosószap­pan szagát — mondta. — Álljon csak fel! — parancsolta aztán. Rózsi reszketve engedelmeske­dett. Csak egy pruszlik volt rajta, — Vesse le az ingét! — pa­rancsolt a méltóságos asszony. Rózsi kibújt az ingéből. Az asszony figyelmesen szemlélte a lány izmos, egészséges tes­tét. — Felöltözhet — mondta, és szó nélkül kiment. Rózsi tíz perc múlva felszol­gálta a reggelit. Eötvösné vi­dám volt. — A méltóságos úr zsemlé­jét egy kicsit meg kell piríta­ni. Úgy szereti - mondta anél­kül, hogy a lányra nézett vol­na. Ekkor Kriszti, Eötvösék kis­lánya nyolc éves volt. Rózsi imádta a kislányt, pedig az nem sok okot szolgáltatott rá. Nyűgös, nyafka kölyök volt. Ál­landóan gonoszkodott Rózsi­val, láthatóan élvezte, hogy a lány minden szavára ugrik és nem tud olyat kitalálni, amire ne azt mondaná:- Igenis kisasszonyka .. . Máris . . . Kriszti fölényét nagyban emel­te, hogy Rózsi még olvasni sem tudott és tisztelettel nézte, ami­kor Kriszti pacás, szamárfüles füzeteibe rótta leckéje sorait. Eötvösné így jellemezte Ró­zsit legjobb barátnőjének: — Főnyeremény ez a lány. Utópista regényekben szere­pelnek olyan robotgépek, ame­lyek képesek az embert pótol­ni. Nos, ez a lány nem em­ber, hanem egy ilyen gép. Minden háztartási munkát el­végez, ráadásul megkímél Zsolt idétlen közeledésétől is. És még csak féltékenynek sem kell rá­lennem. Kár, hogy nem volt meg akkor, amikor Kriszti szü­Felkutatandó! Kincsek kéziratokon Neves és névtelen szerzők történetei a Baranya megyei Levéltárban Lúdtollal, géppel írt lajstro­mok, naplók, alapítólevelek, visszaemlékezések valóságos kincseskamrává avatják a Ba­ranya megyei Levéltár kézirat­tárát. Félezernél is több pél­dányból áll a kézirattár, amely­nek „leltározása” jelenleg fo­lyik. Történetek Eddig másfél száz kéziratot pontosítottak a kutatók — leg­több a különféle „történet". Százéves centenáriumát ünne­pelte 1956-ban a pécsbánya- telepi, 1971-ben a Felsővámház úti iskola és erre az alkalomra jubileumi iskolatörténetek szü­lettek. A Pécs Bőrgyár 25 éves fennállásáról 1937-ben Róth Sándor készített beszámolót. Egy tanulmány a szentlőrinci járás falusi társadalmának, gazdasági életének fejlődését követi nyomon 1945-től, míg a másik dolgozat témája a pécsi járás szocialista negyedszáza­da. Borsy Károly a pécsi nyom­daipar történetét írja meg, jó- néhányan Baranya 1945 utáni ifjúsági mozgalmaival és a pé­csi szabadoktatással foglalkoz­nak. A községtörténetek között Olaszfalu, Zekefalva, Zarándok, Nádfő, Szamáros, Köveskút, Be- zedek nevével találkozhatunk. Ángyán Aurél 1929-ben a pécsi Ferences rendi zárda és rend 1780-1900 közötti eseményeit jegyezte fel. Népes csoportot alkotnak a visszaemlékezések. Mattyasovsz- ky-Zsolnay Tibor „Én és a há­ború” címmel 1960-ban fog­lalta össze gondolatait, Szabó Ferenc 1918—1944 közötti mun­kásmozgalmi élményeit mondja el írásban, Bogdán István pe­dig Czám Ignác pécsi papír- készító mesterről ír, Baranya felszabadulásáról hangszalagra rögzített visszaemlékezések tu­dósítanak. Olvashatunk a Pe- tőfi-brigádról és a felszabadu­lást követő szakszervezeti mun­ka megindulásáról megyénk­ben. Levelek, naplók Jegyzéket, névsort fedezhe­tünk fel a baranyavári járás­ban, továbbá a pécsi csator­názásoknál előkerült római pénzleletekről, régiségekről, a baranyai műemlék-építmények 1966. évi rendezési terveiről, az 1919-es Baranya megyei (sásdi) direktóriumhoz tartozó községi munkástanácsokról, va­lamint vörös őrsökről. letett. Talán azt is megszülte volna helyettem — mondta és időnként aprókat kacagott. — És ha beleszeret? — kér­dezte a barátnő. — Nevetni fogsz! Zsolt máris szerelmes belé, de nem tudja! Azt hiszi, ez is olyan szerelem, mint amit a legújabb világve­vő rádiója iránt érez. Rózsi ne­ki használati cikk. Kényelmes, lehet hogy érti is a dolgát, minden esetre házon belül van, így nem keveredik ostoba ka­landokba . . . Szívem, egy ilyen liba, a legnagyobb ajándék az úri háztartásban . . . Rózsinak sohasem jutott eszé­be, hogy lázadjon a sorsa el­len. Talán a legnehezebb volt megszoknia, hogy Eötvös az éj­szakai látogatások során azt követelte, hogy tegezze: — Bánj velem úgy, mintha egy baka lennék. Tegezz! üss pofon!... — Ne-tessék ezt kérni, mél­tóságos úr. Tisztességes lány vagyok én! Méghogy egy úri­embert megütni... — Adok neked tíz pengőt! Egy kocsislegényt sem mernél megütni? (Folytatása következik) Több tucat levelet fogalma­zott meg 1799-től 1821-ig ma­gyarul és latinul Eszterházy herceg dombóvári uradalmá­nak tiszttartója. Nendtvich Ta­más pécsi botanikus és gyógy­szerész öt levelére bukkantak 1856—57-ből, melyeket a drez­dai E. Kiocke cégnek szánt és gyógyszerészeti árjegyzékkel egészített ki. Kusza írású naplókat „vettek leltárba”. Ocskay Antoinette az 1873-as bécsi világkiállítás­ra látogatott el és útinaplót vezetett. Fennmaradtak kéz­iratban Kóczián Sándor pécsi költő versei. Naplójában Pécs 1869—70-beli érdekességeiről számol be. Magát meg nem nevező naplóíró pedig vegyes feljegyzéseket közöl 1921-től kilenc éven át a megyeszék­helyről és családjáról. Ifjú dr. Berze Nagy János 1973-ban helyezte letétbe a Baranya megyei Levéltárban apja „Magyar népmese-típu­sok" című nemzetközi nép­mese elemző művéhez kapcso­lódó feljegyzéseit. Néprajzi vo­natkozású dr. Kovács András­nak a pécsi szőlőművességről alkotott és elfogadott doktori disszertációja. Herczfeld József 1956-ban a pécsújhegyi erőmű salakjának hasznosításáról értekezik. Meg­tudjuk azt is, hogy 1967-ben a Pécsi Fémipari Vállalatnál mi­lyen gyártás- és gyártmónyfej- lesztési tanulmányokat nyújtot­tak be. Ebbe a tematikába kí­vánkozik a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt 1956-57. évi kollek­tív szerződése is. Nem fedi fel kilétét az a szerző, aki a „szabados Baja mezővárost” mutatja be „új­ságként örök emlékül” 1840- ből. 1798-beli Vály András „Magyarország leírása”, amely A-tól F-ig a baranyai falvak, puszták földrajzi, gazdasági adatait tartalmazza. Helytörténetek Lelkes helytörténész-búvárok hasznos munkákkal szolgálnak. Mutzhart Márton a máriagyűdi templom eredetét „szedte írás­ba" 1838-ban. Névtelen szer­ző 1920-ban a Baranya vár­megyében a bűnözésre ható tényezőket értékeli falvanként, nemzetiségenként. Angyal Pál Baranya históriáját vázolja fel 1791—1794-ig. Szőnyi Ottó Pécs 1664. évi ostromát magyarázza, dr. Gálbory Ernő tisztiorvos 1929-ben a pécsi járás egész­ségügyi helyzetét méri fel, Csekey István Liszt baranyai tartózkodását elemzi, Petrovich Ede a pécsi székesegyház múlt­jába kalauzol el. Ritkaságok Irodalmi „csemege” Gvadá- nyi József „A magyarizált pesti német” című alkotásának há­rom, eredeti, kézzel írt oldala. Ezen kívül ritkaság az 1905-ben feljegyzett négy bányászdal. Említhetnénk még a Pécsi Püs­pöki Lyceum alapító-levelének másolatát. A korabeli rendőr- hatóság elkobozta, ma a kéz­irattárban látható a Pécsi Munkásakadémián 1920-ban a férfi és női egyenjogúságról el­hangzott propagandaelőadás szövege. Ugyancsak annonym- szerző tanulmánya szerint az Árpád-házi család nem halt ki 1301-ben, hiszen fi-ágon, grófi rangon hazánkban élt egy utódja a 20—30-as években. Az elfelejtett, régi kéziratok helytörténeti adatokat, érdekes­ségeket rejtenek. Nem véletlen, hogy legtöbbjük mellé cédulát helyeztek egyszavas megjegy­zéssel: „Felkutatandó!” Cs. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom