Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-13 / 160. szám

1975. június 13., péntek Dunántúli napló 5 Kádár János beszéde a Dunai Vasműben (Folytatás a 3. oldalról) még bőven van lakásigénylő, s nagy lendülettel folytatjuk is a lakásépítést, de azt is értékel­nünk kell, amit elértünk. Hiszen 20—25 évvel ezelőtt mások vol­tak a lakásgondok, mint ma, amikor az emberek többsége minőségi lakáscserét, a család gyarapodása miatt még jobb és modernebb lakást akar. Az országban az óvodáskorúak 72 százalékának jut hely az óvo­dákban, itt, Dunaújvárosban pedig, ha kicsit „szorosan” vannak is a gyerekek, minden jelentkezőt fel tudnak venni. A legutóbbi országgyűlésen elfogadott társadalombiztosítá­si törvény is igen sok fontos vívmányt rögzít és biztosít. Pél­dául azt, hogy július 1-től Ma­gyarországon minden állam­polgár ingyenes orvosi ellátás­ra jogosult. A termelőszövetke­zeti parasztok nyugdíjrendsze­rét viszonylag rövid idő alatt, fokozatosan azonossá tesszük az ipari' munkásságéval. Egy­millió-százezer nyugdíjas és já­radékos helyzetén tudunk vala­melyest javítani. Óriási eredmények ezek, amelyeket nagyra értékelhetünk és becsülhetünk. A végzett mun­ka mérlege feltétlenül pozitív. A termelés nőtt, az életszínvo­nal emelkedett, nem kis elma­radásokat hoztunk be és nem csekély nehézségeket küzdöt­tünk le. Szocialista terveink, távlataink Mindez szocialista rendsze­rünk erejét bizonyítja. Míg je­lenleg még a legfejlettebb ka­pitalista országokat is a poli­tikai válság, az infláció, a fog­lalkoztatás problémái és a dol­gozók létbizonytalansága jel­lemzi, addig a szocialista rend­szer hazánkban létbiztonságot adott. S amint eddig, a szo­cialista rendszer ezután is azt jelenti a dolgozó ember szá­mára, hogy a munkának, a ja­vak termelésének a fejlődésé­vel párhuzamosan az életszín­vonal is rendszeresen emelke­dik. A választás azonban alkalom nemcsak a beszámolásra, ha­nem a programadásra is. A képviselőjelölteknek meg kell mondaniuk, hogy miért akar­nak harcolni, mit akarnak el­érni, mihez kérik a választók támogatását. Szocialista ter­veink, távlataink biztatóak és szépek. Fő célunk, hogy to­vább erősítsük társadalmi ren­dünk legsajátosabb, legfőbb vonását, a szocialista demokra­tizmust. Azt akarjuk, hogy az ország közvéleményének minél nagyobb részét bevonjuk a köz­életbe, a különböző társadalmi kérdések eldöntésébe. Célunk a termelés növelése, az életszín­vonal további emelése, a fej­lett szocialista társadalom fel­építése, célunk a különböző társadalmi osztályok közelítése, a város és a falu lényeges kü­lönbségeinek megszüntetése, a fizikai és a szellemi munka kö­zelítése. Azt akarjuk, hogy a technika fejlesztésével, a ter­melés korszerűsítésével csök­kenjenek a fizikai terhek. A képzettség, a szakismeret nö­vekedésével a fizikai munka közeledjék a szellemi munká­hoz. Nagyon fontos célunk, hogy mind a termelésben, mind a fogyasztásban teljes mérték­ben érvényesüljenek a szocia­lista elvek. A ragyogó szocialista jö­vőről, a biztató távlatokról szólva azt is hangsúlyoz­zuk, hogy pártunk Köz­ponti Bizottsága, kormányunk és minden felelős intézményünk reálisan szemléli a helyzetet, szembenéz a valósággal és reálisan méri fel azokat a fel­adatokat, amelyeket meg kell oldanunk. Amikor pártunk XI. kong­resszusa felvázolta a követ­kező öt, illetve 15—20 eszten­dő távlatát, nem feledkezett meg a ma problémáiról. Tud­juk, és nyíltan szólunk is ró­la, hogy további gazdasági fej-* lődésünk új, megnövekedett feladatait az eddiginél nehe­zebb feltételek között kell meg­oldanunk. A Központi Bizott­ság decemberi ülésén foglal­kozott ezekkel a kérdésekkel és nyíltan szólt az ország köz­véleményéhez. Megmondta, hogy a kapitalista infláció, a nyersanyagok és az energia- hordozók árának rendkívüli emelkedése kedvezőtlenül érin­ti a magyar népgazdaságot. Nehezebb nemzetközi feltéte­lek között nagyobb feladato­kat kell megoldanunk. A kapitalista inflációnak, a nyeresanyagok és energiahor­dozók áremelkedésének hatá­sát nálunk a lakosság nemigen érzékeli, mert rendszerünk meg­védi annak legsúlyosabb kö­vetkezményeitől. A költségvetés a termelői árak egy részénél átvállalja az ebből származó terheket, a fogyasztói árakban pedig jelentősen korlátozza ezt a hatást. Népgazdaságunknak azonban számolnia kell ezek­kel a terhekkel. Hiszen külke­reskedelmünk egyharmada szük­ségszerűen a kapitalista orszá­gokkal bonyolódik le, s az on­nan behozott árukért most 20 százalékkal több árut kell ex­portálnunk, hogy az árveszte­ségből származó különbözetet pótolni tudjuk. Ezért új ötéves tervünk irány­elveiben mind a termelés, mind az életszínvonal növelésére sze­rényebb fejlődési ütemet irá­nyoztunk elő. Igaz, jobb vol­na — ipari termelésünket éven­te, mondjuk, kilenc százalék­kal növelni. Felelősen azonban csak hat százalékos növeke­dést tervezhetünk, mert csak ennyihez tudjuk biztosítani a szükséges nyersanyagot es energiát. Az iparban tehát évi hat, a mezőgazdaságban 3— 3,5 százalékos növekedéssel számolunk, s a reáljövedelem növekedését pedig évi 3—3,5 százalékosra tervezzük a leg­közelebbi esztendőkre. A szerényebb, de biztos fejlődés hívei vagyunk Nyíltan és egyenesen meg kell mondani: pártunk és kor­mányunk rendkívül következetes abban is, hogy a fogyasztás növekedése nem haladhatja meg a termelés növekedését. A névleges bért lehet növelni, de ha annak nincs valódi áru­fedezete, akkor az nem reális életszínvonal-növekedés. Mi te­hát feltétlenül a szerényebb, de biztosított fejlődés hívei va­gyunk. Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy inkább maradjunk a három és fél szá­zalékos életszínvQnal-emelke- désnél, de az legyen megala­pozott. Megfelelően, gazdaságosan kell megvalósítanunk a beruhá­zásokat, takarékosan kell bán­nunk az anyaggal, az energiá­val. A termelőberendezéseket jobban ki kell használnunk, kü­lönben felesleges beruházási terheket vállalunk magunkra. Jobban kell gazdálkodnunk a munkaidővel is, hogy az való­ban a munka ideje legyen. Mély meggyőződésünk, hogy a termelés, a fogyasztás, az élet- színvonal növelésére vonatkozó terveink a legnehezebb feltéte­lek között is reálisak és meg­valósíthatók, ha jobban gaz­dálkodunk erőforrásainkkal. Két nagy erőforrásunk van. Az egyik: a termelőberendezé­sek, az anyagi alapok, és a magyar dolgozók szocialista ön­tudata, munkalelkesedése. Ha bátran támaszkodunk az embe­ri akaratra, és okosan hasz­nosítjuk az anyagi eszközöket, óriási erőket nyerünk a továb­bi munkához. A másik nagy erőforrásunk: a szocialista nem­zetközi együttműködésben, gaz­dasági integrációban rejlő le­hetőségek még jobb kihaszná­lása. A Központi Bizottság decem­beri ülése határozatának végrehajtásáért, a XI. kong­resszus szellemében, a szocia­lista munkaverseny lendületével kell dolgoznunk. Népgazdasá­gunk alapjai szilárdak, amiként szilárd a munkásosztály, a szö­vetkezeti parasztság, az értel­miség, az egész magyar nép elhatározása, hogy felépítjük a feilett szocialista társadalmat. Ezért merem mondani: mindazt, ami ma terv és cél, holnap megvalósítjuk! A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa elfogadta a párt XI. kongresszusának a társadal­mi fejlődéssel kapcsolatos fő céljait, s kijelentette, hogy tá- mogatia a pártot azoknak a m egval ásító sá ba n. Ez egyben a Hazafias Nép­front választási felhívásának alapja is. Mivel a népfront- mzqglom minden lényeges vonásában elfogadta a párt- kongresszus határozatait, azok valójában az egész nép cél­jaivá, nemzeti célokká váltak. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy meg is valósuljanak. Amikor életünk formálásáról, jövőnkről gondolkodunk, szük­ségszerűen kitekintünk a vi­lágba: milyenek jövendő mun­kánknak, a szocialista építés folytatásának a nemzetközi fel­tételei? Nemzetközi tevékeny­ségünk alapvető célja: a ma­gyar nép nemzeti függetlensé­gének, országunk szuverenitá­sának védelme és szilárdítása, a magyar nép érdekeinek be­csületes képviselete. A nép iránti felelősségérzetünk azt diktálja, hogy az ország, a nép jövendőjét a leghaladóbb eszmék szerint formáljuk. Szo­cialista hazafiságunk interna­cionalista hazafiság, mert a társadalmi haladás és a béke ügyét képviseli. Valamennyi néppel a barátság ápolására törekszünk. Külpolitikánkban ugyanazt írjuk a zászlónkra, ami népünk óhaja, a Magyar Szocialista Munkáspárt nem­zetközi tevékenységének és a Magyar Népköztársaság álla­mi politikájának vezérlő elve. Ez: a szocializmus és a béke! Azt akarjuk, hogy szocializmus és béke legyen hazánkban és a világ minél nagyobb térsé­geiben. (Nagy taps). Politikánk ilyen szempontból is következetes, egyértelmű és elvi alapokon nyugszik. Nyíl­tan hirdetjük törekvéseinket, céljainkat. Megmondtuk, s aszerint is cselekszünk, hogy a nemzetközi politikai küzde­lemben a Szovjetunióval és a szocialista országokkal együtt haladunk, s ezt tesszük a jö­vőben is. (Taps.) Külpolitikánk sarkalatos elve, hogy egységre törekszünk és együtt kívánunk küzdeni minden haladó, anti- imperialista és békeszerető erővel. Világos és egyértelmű a politikánk a kapitalista or­szágokkal is: a különböző tár­sadalmi berendezkedésű or­szágok békés egymás mellett élésének elvét valljuk, s ezt az elvet igyekszünk alkalmazni a gyakorlatban is. Ez nemzetközi politikánk fő iránya, tevékeny­ségünk lényege. Ez a külpoliti­ka tényekkel bizonyíthatóan is eredményes. A Szovjetunióval, a szocialis­ta országokkal és a haladás más erőivel a nemzetközi hely­zet enyhüléséért küzdünk. Megállapíthatjuk, hogy a vi­lághelyzet az enyhülés irányá­ba változott. Ez a politika jól szolgálja a társadalmi haladás ügyét is, mert javítja a szabadságukért küzdők harcának feltételeit. A népek nem tűrik már el az igát, — az imperialisták ezt most napról napra tapasztal­hatják. Hűen a Varsói Szerződéshez Sok esztendőn át hangoztat­tuk: szolidárisak vagyunk a vietnami néppel! Ezt nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítottuk. Kifejeztük mély meggyőződésünket, hogy a viet­nami nép igazságos ügye győz­ni fog. Akkor is ezt tettük, ami­kor Dél-Vietnam lángokban állt, amikor a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságot bombázták, amikor félmilliós idegen had­sereg avatkozott be a vietna­mi nép sorsába. A vietnami nép sorsának alakulása bizonyítot­ta: az a nép, amely a világ haladó erőinek támogatását él­vezi, s az igazságos ügyért a végső harcra is el van szánva, teljes győzelmet arat. Szívből üdvözöljük a vietnami népet a nagy győzelem alkalmából! Szívből köszöntjük Indokína né­peit, szabadságharcuk győzel­mét. Ismételten kifejezzük szo­lidaritásunkat, együttérzésünket. Kijelentjük, hogy a jövőben i« velük vagyunk. Szívből kívánjuk, hogy építsék fel szabad és bol­dog jövőjüket — megérdemel­ték! (Nagy taps.) Ami a közel-keleti válságot illeti: a haladó, békeszerető erők azért küzdenek, hoqy ott, a háborús hódítás felszámolá­sával Közel-Kelet népei nem­zeti joqaik birtokában, szaba­don élhessenek. A ciprusi kér­dés rendezését akarjuk, és azokkal értünk egyet, akik arra törekszenek, hogy Ciprus népe függetlenségben, szabadon él­jen. A népek erős akarattal küz­denek a haladásért. Ezt bizonyít­ják a portugáliai események menete is. Mi a saját bőrün­kön éreztük, mit jelentett a ne­gyedszázados Horthy-diktatúra Magyarorszóqon, s tudjuk, hogy az a kegyetlen fasiszta dikta­túra, amely Portugáliában 48 éven át létezett, ugyanilyen volt. A portugál nép nem tűrt tovább, s a fasiszta rezsim kár­tyavárként omlott össze. Szoli­dárisak vagyunk a portugál ha­zafiak törekvéseivel, a nép sza­badságát, a társadalmi igaz­ságot, a szociális fejlődést szolgáló céljaival. Teljes mér­tékben szolidárisak vagyunk portugál testvérpártunkkal, a Portugál Kommunista Párttal, amelynek tagjai, minden hala­dó erővel összefogva, iqaz ha­zafiként, következetes forradal­márként küzdenek a nép ja­váért. (Taps.) Mi, akik a békés egymás mellett élést nemcsak hirdet­jük, hanem gyakoroljuk is, Por­tugáliára nézve is úgy értjük, hogy kívülről senki sem avat­kozhat be. A portugál népnek saját joga, hogy döntsön jö­vendőjéről. Bízunk a nagy ta­pasztalattal rendelkező, a fa­sizmus kegyetlen iskoláján át­ment, haladó portugál haza­fiak bölcsességében, tenniaka- rásában, és sok sikert kívá­nunk küzdelmeikhez. Munka és harc nélkül sem­mit sem adnak a külpolitiká­ban sem! Mindent megteszünk a nemzetközi enyhülés érdeké­ben, de hangsúlyoznunk kell: az éberségre továbbra is szük­ség van, mert az enyhülésnek még nem mindenki híve, s az enyhülés ellenzői még folytat­ják aknamunkájukat. Ezért is hangoztatjuk, hogy hűek va­gyunk a Varsói Szerződés Szer­vezetéhez, amely az idén ün­nepli fennállásának 20. év­fordulóját. Hívei vagyunk a fegyverzet csökkentésének, a teljes leszerelésnek, de azt valljuk, hogy ameddig a vi­lágon fenyegető katonai cso­portosulások vannak, addig Európa szocialista népeinek és a világ népeinek szükségük van arra a biztosítékra, amit a Varsói Szerződés jelent. Hí­vei vagyunk annak, hogy a vi­tás nemzetközi kérdéseket tár­gyalások útján kell megolda­ni. Harcolunk a háború el­len, hogy a béke tartós és szilárd legyen. Ebből kiindul­va, melegen üdvözöljük és tel­jes mértékben egyetértünk a szovjet—amerikai tárgyalások­kal, amelyek az atomháború veszélyének elhárításáért foly­nak. Az európai biztonsági ér­tekezleten azért dolgozunk, hogy a munkát mielőbb befe­jezve, lehetőleg még ez év nya­rán, Helsinkiben megtarthas­sák a harmadik ülésszakot, s hogy az értekezlet új, jobb, bé­késebb helyzetet teremtsen Európában. A viták során egyes nyuga­ti kritikusaink azzal próbálnak érvelni, hogy az európai biz­tonsági értekezlet a szocialis­ta országoknak különösen fon­tos. Állítjuk: a tartós, biztosí­tott, szilárd európai béke, a szilárd európai biztonsági rend­szer kivétel nélkül minden európai népnek, országnak ér­deke, s hozzátehetjük: a Föld egész lakosságának érdeke. Rendezett, jó viszonyra, gyü­mölcsöző együttműködésre tö­rekszünk Európa minden or­szágával, a biztonsági érte­kezlet munkájába bekapcsoló­dott Amerikai Egyesült Álla­mokkal és Kanadával is. Külpolitikai törekvéseinket, államunk nemzetközi tevékeny­ségét, békepolitikánkat egész népünk fenntartás nélkül támo­gatja. Ezt az elvi, egyértelmű és következetes külpolitikai te­vékenységet folytatjuk a jövő­ben is, s ezt folytatja, képviseli majd törvényhozó testületünk, az újonnan megválasztandó or­szággyűlés is. Május 9-én, a fasizmus fö­lött aratott győzelem napján a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége, és a szov­jet kormány felhívással fordult a világ népeihez, parlamentjei­hez, kormányaihoz. Néhány mondatot idézek ebből a fel­hívásból : „ ... Egyszer és min­denkorra számoljanak le a ve­szedelmes hidegháborús politi­kával, szűntessék meg a be­avatkozást más népek és álla­mok belügyeibe, fordítsák ar­ra minden erejüket, hogy az emberiség békés jövője, a szi­lárd és tartós béke szavatolá­sa érdekében megteremtsék a biztonság légkörét. A 250 milliós szovjet nép nevében fordulunk azokhoz, akik szí­vükön viselik földünk jövőjét: fogjunk össze, hogy ez a jövő békés legyen!" (Nagy taps). üzenjük szovjet barátaink­nak, hogy az a politika, amely a május 9-i felhívásban kifeje­zésre jut, nemcsak a Szovjet­unió politikája, hanem a mi politikánk is. (Nagy taps) A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és kormánya, or­szággyűlésünk — s hozzáte­szem — a magyar nép igent mond erre a felhívásra. (Nagy taps) Egyetértünk azzal: a vi­lág minden békeszerető népe és ereje fogjon össze, hogy ez a jövő békés legyen. (Nagy taps). A Magyar Szocialista Mun­káspárt bel- és külpolitikáját, a Hazafias Népfront politikáját az élet igazolta. Ez a politika a párt, a munkásosztály, a nép erőfeszítései nyomán valósul meg az életben, s hoz nagy­szerű eredményeket. Nehéz, nagy utat tettünk meg. Sok ke­serves tanulságot kellett még­ismernünk, de a neheze már mögöttünk van. Annyi vész után, a Horthy-rendszer, a há­borús pusztítások, az 1956-os ellenforradalom után sikerült ügyeinket rendezni. Egyenes úton haladunk. Népünk ma már a fejlett szocialista társa­dalmat építi, bizakodva néz­hetünk a jövőbe. Világosak, reálisak és lelke- sítőek a céljaink, amelyekért dolgoznunk, küzdenünk kell. Meg kell küzdenünk a mara- disággal és maradiakkal, a fi­zikai nehézségekkel, az anyagi problémákkal. De nincs okunk kishitűségre, mert az erőink hatalmasak. Ha ezeket az erőinket még jobban egyesít­jük és szocialista szellemben dolgozunk, felépül hazánkban a fejlett szocialista társada­lom, s méltó módon helyt tu­dunk állni nemzetközi síkon is a szocializmus, a béke, a ha­ladás ügyéért! Ez a mi válasz­tási programunk. Eredményekről, nagyszerű lehetőségekről szólunk, de áll­hatatosságot is kérünk, mun­káról és küzdelemről is beszé­lünk. Pártunk, munkásosztá­lyunk, népünk összeforrott, nyíltan tudunk beszélni egy­mással. A magyar dolgozó mil­liókat sok év küzdelme, tapasz­talata győzte meg arról, hogy helyes úton járunk, s csak ezen az úton jutunk el a még tágasabb terekre, még szebb mezőkre, a boldogabb jövőbe. Azt kérem a magyar dolgozó néptől, hogy a hétköznapokon tettekkel, most vasárnap, a vá­lasztáson pedig szavazatával támogassa ezt a politikát! — fejezte be beszédét hosszan tartó, nagy taps közben Kádár János. Az elnöklő Simon Ferenc megköszönte Kádár János elő­remutató szavait, majd átadta a szót Sarlós Istvánnak, az MSZMP PB tagjának, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa főtitkárának, aki a követ­kezőket mondotta: Mindenki szavazatával fejezze ki egyetértését programunkkal — A mai nagygyűlés végé­hez érkeztünk. Ezzel befejező­dött az a politikai munka, amelyet május 12. óta vala­mennyien, közösen végeztünk. A választásokra készültünk a választási felhívás és a 11. pártkongresszuson elfogadott határozatok és programok szellemében. Mi volt a jellemző a válasz­tási munkánkra? — Az volt a szándékunk, hogy semmit sem ígérgetünk. Mindenütt azt kértük a válasz­tópolgároktól, hogy értsenek egyet a programjainkkal, hogy programjaink jegyében legye­nek hű közreműködői a fejlett szocialista társadalom építésé­nek, hogy legyenek szilárd fiai a szocialista magyar hazának. Az egy hónap alatt lebonyo­lított eszmecserék során a szó­nokoknak nem kellett meg­győzniük a hallgatókat arról, hogy jó dolog a szocializmus, hogy helyes úton járunk. A vá­lasztási munka során a szóno­kok sok esetben, sőt majdnem minden alkalommal lelkeseb­ben léptek le az emelvényről, mint amikor oda felléptek. Mert akik szemben ültek, ma­gatartásukkal, felszólalásaikkal igazolták, hogy készek /tel­jesíteni a fejlett szocialista társadalom építésére irá­nyuló alapvető kérést. A választópolgárok nem egy be­szélgetésen hozzátették: le­gyen nemzeti program a fej­lett szocialista társadalom fel­építése. Legyen mindenki szá­mára nemzeti program, hogy szocialista ember módjára él­jen és dolgozzék. Az a feladatom, hogy befe­jezettnek nyilvánítsam a vá­lasztási munkát. De ezt nem tu­dom megtenni anélkül, hogy ne kérjek valamit. Kérek min­denkit, aki a szavazásra jogo­sult, hogy vasárnap szavazatá­val fejezze ki egyetértését az­zal a munkával, amelyre vál­lalkoztunk. Fejezze ki egyetér­tését azzal a szándékkal, hogy egész népünk javára megvaló­sítjuk szocialista programunkat. Fejezze ki azt a szándékát, hogy ott áll az általa jelölt és az őt képviselő megbízott mel­lett, és bátorítást adjon neki, hogy részt tudjon venni az or­szág ügyeinek intézésében, és érezze, hogy amikor feladatot vállal, milliók állnak mellette. Nálunk addig tud valaki jó ve­zető lenni, amíg együtt él azokkal, akiktől a megbízatást kapta. Addig tud vezetni és irányítani, amíg meghallja azoknak a szavát, akik a vá­lasztás napján leadják rá a voksukat. Aki vezet, az addig tud emberül cselekedni és élni, ameddig szíve együtt dobog azokkal a milliókkal, akikkel együtt harcolt 1945-ben, 1956- ban, 1957-ben, 1959-ben, 1960- ban, és 1975-ben is. A válasz­tás demonstráció a szocializ­mus ügye mellett: a választás legyen kifejezése annak az el­határozásunknak, hogy már másnap ú'iabb lendülettel, nagy erővel dolgozunk hazánk bol­dog jövőjéért, a fejlett szocia­lista társadalomért. (Taps) Sarlós István felszólalása után a nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival ért véget. A választási nagygyűlést kö­vetően a Hazafias Népfront dunaújvárosi Bizottsága baráti találkozót rendezett, amelyen a vendégek mellett részt vet­tek a megye, a város; a járás vezetői, a társadalmi és tömeg­szervezetek, termelő üzemek, kulturális intézmények képvise­lői. *■

Next

/
Oldalképek
Tartalom