Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-13 / 160. szám
1975. június 13., péntek Dunántúli napló 5 Kádár János beszéde a Dunai Vasműben (Folytatás a 3. oldalról) még bőven van lakásigénylő, s nagy lendülettel folytatjuk is a lakásépítést, de azt is értékelnünk kell, amit elértünk. Hiszen 20—25 évvel ezelőtt mások voltak a lakásgondok, mint ma, amikor az emberek többsége minőségi lakáscserét, a család gyarapodása miatt még jobb és modernebb lakást akar. Az országban az óvodáskorúak 72 százalékának jut hely az óvodákban, itt, Dunaújvárosban pedig, ha kicsit „szorosan” vannak is a gyerekek, minden jelentkezőt fel tudnak venni. A legutóbbi országgyűlésen elfogadott társadalombiztosítási törvény is igen sok fontos vívmányt rögzít és biztosít. Például azt, hogy július 1-től Magyarországon minden állampolgár ingyenes orvosi ellátásra jogosult. A termelőszövetkezeti parasztok nyugdíjrendszerét viszonylag rövid idő alatt, fokozatosan azonossá tesszük az ipari' munkásságéval. Egymillió-százezer nyugdíjas és járadékos helyzetén tudunk valamelyest javítani. Óriási eredmények ezek, amelyeket nagyra értékelhetünk és becsülhetünk. A végzett munka mérlege feltétlenül pozitív. A termelés nőtt, az életszínvonal emelkedett, nem kis elmaradásokat hoztunk be és nem csekély nehézségeket küzdöttünk le. Szocialista terveink, távlataink Mindez szocialista rendszerünk erejét bizonyítja. Míg jelenleg még a legfejlettebb kapitalista országokat is a politikai válság, az infláció, a foglalkoztatás problémái és a dolgozók létbizonytalansága jellemzi, addig a szocialista rendszer hazánkban létbiztonságot adott. S amint eddig, a szocialista rendszer ezután is azt jelenti a dolgozó ember számára, hogy a munkának, a javak termelésének a fejlődésével párhuzamosan az életszínvonal is rendszeresen emelkedik. A választás azonban alkalom nemcsak a beszámolásra, hanem a programadásra is. A képviselőjelölteknek meg kell mondaniuk, hogy miért akarnak harcolni, mit akarnak elérni, mihez kérik a választók támogatását. Szocialista terveink, távlataink biztatóak és szépek. Fő célunk, hogy tovább erősítsük társadalmi rendünk legsajátosabb, legfőbb vonását, a szocialista demokratizmust. Azt akarjuk, hogy az ország közvéleményének minél nagyobb részét bevonjuk a közéletbe, a különböző társadalmi kérdések eldöntésébe. Célunk a termelés növelése, az életszínvonal további emelése, a fejlett szocialista társadalom felépítése, célunk a különböző társadalmi osztályok közelítése, a város és a falu lényeges különbségeinek megszüntetése, a fizikai és a szellemi munka közelítése. Azt akarjuk, hogy a technika fejlesztésével, a termelés korszerűsítésével csökkenjenek a fizikai terhek. A képzettség, a szakismeret növekedésével a fizikai munka közeledjék a szellemi munkához. Nagyon fontos célunk, hogy mind a termelésben, mind a fogyasztásban teljes mértékben érvényesüljenek a szocialista elvek. A ragyogó szocialista jövőről, a biztató távlatokról szólva azt is hangsúlyozzuk, hogy pártunk Központi Bizottsága, kormányunk és minden felelős intézményünk reálisan szemléli a helyzetet, szembenéz a valósággal és reálisan méri fel azokat a feladatokat, amelyeket meg kell oldanunk. Amikor pártunk XI. kongresszusa felvázolta a következő öt, illetve 15—20 esztendő távlatát, nem feledkezett meg a ma problémáiról. Tudjuk, és nyíltan szólunk is róla, hogy további gazdasági fej-* lődésünk új, megnövekedett feladatait az eddiginél nehezebb feltételek között kell megoldanunk. A Központi Bizottság decemberi ülésén foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és nyíltan szólt az ország közvéleményéhez. Megmondta, hogy a kapitalista infláció, a nyersanyagok és az energia- hordozók árának rendkívüli emelkedése kedvezőtlenül érinti a magyar népgazdaságot. Nehezebb nemzetközi feltételek között nagyobb feladatokat kell megoldanunk. A kapitalista inflációnak, a nyeresanyagok és energiahordozók áremelkedésének hatását nálunk a lakosság nemigen érzékeli, mert rendszerünk megvédi annak legsúlyosabb következményeitől. A költségvetés a termelői árak egy részénél átvállalja az ebből származó terheket, a fogyasztói árakban pedig jelentősen korlátozza ezt a hatást. Népgazdaságunknak azonban számolnia kell ezekkel a terhekkel. Hiszen külkereskedelmünk egyharmada szükségszerűen a kapitalista országokkal bonyolódik le, s az onnan behozott árukért most 20 százalékkal több árut kell exportálnunk, hogy az árveszteségből származó különbözetet pótolni tudjuk. Ezért új ötéves tervünk irányelveiben mind a termelés, mind az életszínvonal növelésére szerényebb fejlődési ütemet irányoztunk elő. Igaz, jobb volna — ipari termelésünket évente, mondjuk, kilenc százalékkal növelni. Felelősen azonban csak hat százalékos növekedést tervezhetünk, mert csak ennyihez tudjuk biztosítani a szükséges nyersanyagot es energiát. Az iparban tehát évi hat, a mezőgazdaságban 3— 3,5 százalékos növekedéssel számolunk, s a reáljövedelem növekedését pedig évi 3—3,5 százalékosra tervezzük a legközelebbi esztendőkre. A szerényebb, de biztos fejlődés hívei vagyunk Nyíltan és egyenesen meg kell mondani: pártunk és kormányunk rendkívül következetes abban is, hogy a fogyasztás növekedése nem haladhatja meg a termelés növekedését. A névleges bért lehet növelni, de ha annak nincs valódi árufedezete, akkor az nem reális életszínvonal-növekedés. Mi tehát feltétlenül a szerényebb, de biztosított fejlődés hívei vagyunk. Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy inkább maradjunk a három és fél százalékos életszínvQnal-emelke- désnél, de az legyen megalapozott. Megfelelően, gazdaságosan kell megvalósítanunk a beruházásokat, takarékosan kell bánnunk az anyaggal, az energiával. A termelőberendezéseket jobban ki kell használnunk, különben felesleges beruházási terheket vállalunk magunkra. Jobban kell gazdálkodnunk a munkaidővel is, hogy az valóban a munka ideje legyen. Mély meggyőződésünk, hogy a termelés, a fogyasztás, az élet- színvonal növelésére vonatkozó terveink a legnehezebb feltételek között is reálisak és megvalósíthatók, ha jobban gazdálkodunk erőforrásainkkal. Két nagy erőforrásunk van. Az egyik: a termelőberendezések, az anyagi alapok, és a magyar dolgozók szocialista öntudata, munkalelkesedése. Ha bátran támaszkodunk az emberi akaratra, és okosan hasznosítjuk az anyagi eszközöket, óriási erőket nyerünk a további munkához. A másik nagy erőforrásunk: a szocialista nemzetközi együttműködésben, gazdasági integrációban rejlő lehetőségek még jobb kihasználása. A Központi Bizottság decemberi ülése határozatának végrehajtásáért, a XI. kongresszus szellemében, a szocialista munkaverseny lendületével kell dolgoznunk. Népgazdaságunk alapjai szilárdak, amiként szilárd a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, az egész magyar nép elhatározása, hogy felépítjük a feilett szocialista társadalmat. Ezért merem mondani: mindazt, ami ma terv és cél, holnap megvalósítjuk! A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elfogadta a párt XI. kongresszusának a társadalmi fejlődéssel kapcsolatos fő céljait, s kijelentette, hogy tá- mogatia a pártot azoknak a m egval ásító sá ba n. Ez egyben a Hazafias Népfront választási felhívásának alapja is. Mivel a népfront- mzqglom minden lényeges vonásában elfogadta a párt- kongresszus határozatait, azok valójában az egész nép céljaivá, nemzeti célokká váltak. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy meg is valósuljanak. Amikor életünk formálásáról, jövőnkről gondolkodunk, szükségszerűen kitekintünk a világba: milyenek jövendő munkánknak, a szocialista építés folytatásának a nemzetközi feltételei? Nemzetközi tevékenységünk alapvető célja: a magyar nép nemzeti függetlenségének, országunk szuverenitásának védelme és szilárdítása, a magyar nép érdekeinek becsületes képviselete. A nép iránti felelősségérzetünk azt diktálja, hogy az ország, a nép jövendőjét a leghaladóbb eszmék szerint formáljuk. Szocialista hazafiságunk internacionalista hazafiság, mert a társadalmi haladás és a béke ügyét képviseli. Valamennyi néppel a barátság ápolására törekszünk. Külpolitikánkban ugyanazt írjuk a zászlónkra, ami népünk óhaja, a Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevékenységének és a Magyar Népköztársaság állami politikájának vezérlő elve. Ez: a szocializmus és a béke! Azt akarjuk, hogy szocializmus és béke legyen hazánkban és a világ minél nagyobb térségeiben. (Nagy taps). Politikánk ilyen szempontból is következetes, egyértelmű és elvi alapokon nyugszik. Nyíltan hirdetjük törekvéseinket, céljainkat. Megmondtuk, s aszerint is cselekszünk, hogy a nemzetközi politikai küzdelemben a Szovjetunióval és a szocialista országokkal együtt haladunk, s ezt tesszük a jövőben is. (Taps.) Külpolitikánk sarkalatos elve, hogy egységre törekszünk és együtt kívánunk küzdeni minden haladó, anti- imperialista és békeszerető erővel. Világos és egyértelmű a politikánk a kapitalista országokkal is: a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének elvét valljuk, s ezt az elvet igyekszünk alkalmazni a gyakorlatban is. Ez nemzetközi politikánk fő iránya, tevékenységünk lényege. Ez a külpolitika tényekkel bizonyíthatóan is eredményes. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal és a haladás más erőivel a nemzetközi helyzet enyhüléséért küzdünk. Megállapíthatjuk, hogy a világhelyzet az enyhülés irányába változott. Ez a politika jól szolgálja a társadalmi haladás ügyét is, mert javítja a szabadságukért küzdők harcának feltételeit. A népek nem tűrik már el az igát, — az imperialisták ezt most napról napra tapasztalhatják. Hűen a Varsói Szerződéshez Sok esztendőn át hangoztattuk: szolidárisak vagyunk a vietnami néppel! Ezt nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítottuk. Kifejeztük mély meggyőződésünket, hogy a vietnami nép igazságos ügye győzni fog. Akkor is ezt tettük, amikor Dél-Vietnam lángokban állt, amikor a Vietnami Demokratikus Köztársaságot bombázták, amikor félmilliós idegen hadsereg avatkozott be a vietnami nép sorsába. A vietnami nép sorsának alakulása bizonyította: az a nép, amely a világ haladó erőinek támogatását élvezi, s az igazságos ügyért a végső harcra is el van szánva, teljes győzelmet arat. Szívből üdvözöljük a vietnami népet a nagy győzelem alkalmából! Szívből köszöntjük Indokína népeit, szabadságharcuk győzelmét. Ismételten kifejezzük szolidaritásunkat, együttérzésünket. Kijelentjük, hogy a jövőben i« velük vagyunk. Szívből kívánjuk, hogy építsék fel szabad és boldog jövőjüket — megérdemelték! (Nagy taps.) Ami a közel-keleti válságot illeti: a haladó, békeszerető erők azért küzdenek, hoqy ott, a háborús hódítás felszámolásával Közel-Kelet népei nemzeti joqaik birtokában, szabadon élhessenek. A ciprusi kérdés rendezését akarjuk, és azokkal értünk egyet, akik arra törekszenek, hogy Ciprus népe függetlenségben, szabadon éljen. A népek erős akarattal küzdenek a haladásért. Ezt bizonyítják a portugáliai események menete is. Mi a saját bőrünkön éreztük, mit jelentett a negyedszázados Horthy-diktatúra Magyarorszóqon, s tudjuk, hogy az a kegyetlen fasiszta diktatúra, amely Portugáliában 48 éven át létezett, ugyanilyen volt. A portugál nép nem tűrt tovább, s a fasiszta rezsim kártyavárként omlott össze. Szolidárisak vagyunk a portugál hazafiak törekvéseivel, a nép szabadságát, a társadalmi igazságot, a szociális fejlődést szolgáló céljaival. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk portugál testvérpártunkkal, a Portugál Kommunista Párttal, amelynek tagjai, minden haladó erővel összefogva, iqaz hazafiként, következetes forradalmárként küzdenek a nép javáért. (Taps.) Mi, akik a békés egymás mellett élést nemcsak hirdetjük, hanem gyakoroljuk is, Portugáliára nézve is úgy értjük, hogy kívülről senki sem avatkozhat be. A portugál népnek saját joga, hogy döntsön jövendőjéről. Bízunk a nagy tapasztalattal rendelkező, a fasizmus kegyetlen iskoláján átment, haladó portugál hazafiak bölcsességében, tenniaka- rásában, és sok sikert kívánunk küzdelmeikhez. Munka és harc nélkül semmit sem adnak a külpolitikában sem! Mindent megteszünk a nemzetközi enyhülés érdekében, de hangsúlyoznunk kell: az éberségre továbbra is szükség van, mert az enyhülésnek még nem mindenki híve, s az enyhülés ellenzői még folytatják aknamunkájukat. Ezért is hangoztatjuk, hogy hűek vagyunk a Varsói Szerződés Szervezetéhez, amely az idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Hívei vagyunk a fegyverzet csökkentésének, a teljes leszerelésnek, de azt valljuk, hogy ameddig a világon fenyegető katonai csoportosulások vannak, addig Európa szocialista népeinek és a világ népeinek szükségük van arra a biztosítékra, amit a Varsói Szerződés jelent. Hívei vagyunk annak, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. Harcolunk a háború ellen, hogy a béke tartós és szilárd legyen. Ebből kiindulva, melegen üdvözöljük és teljes mértékben egyetértünk a szovjet—amerikai tárgyalásokkal, amelyek az atomháború veszélyének elhárításáért folynak. Az európai biztonsági értekezleten azért dolgozunk, hogy a munkát mielőbb befejezve, lehetőleg még ez év nyarán, Helsinkiben megtarthassák a harmadik ülésszakot, s hogy az értekezlet új, jobb, békésebb helyzetet teremtsen Európában. A viták során egyes nyugati kritikusaink azzal próbálnak érvelni, hogy az európai biztonsági értekezlet a szocialista országoknak különösen fontos. Állítjuk: a tartós, biztosított, szilárd európai béke, a szilárd európai biztonsági rendszer kivétel nélkül minden európai népnek, országnak érdeke, s hozzátehetjük: a Föld egész lakosságának érdeke. Rendezett, jó viszonyra, gyümölcsöző együttműködésre törekszünk Európa minden országával, a biztonsági értekezlet munkájába bekapcsolódott Amerikai Egyesült Államokkal és Kanadával is. Külpolitikai törekvéseinket, államunk nemzetközi tevékenységét, békepolitikánkat egész népünk fenntartás nélkül támogatja. Ezt az elvi, egyértelmű és következetes külpolitikai tevékenységet folytatjuk a jövőben is, s ezt folytatja, képviseli majd törvényhozó testületünk, az újonnan megválasztandó országgyűlés is. Május 9-én, a fasizmus fölött aratott győzelem napján a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége, és a szovjet kormány felhívással fordult a világ népeihez, parlamentjeihez, kormányaihoz. Néhány mondatot idézek ebből a felhívásból : „ ... Egyszer és mindenkorra számoljanak le a veszedelmes hidegháborús politikával, szűntessék meg a beavatkozást más népek és államok belügyeibe, fordítsák arra minden erejüket, hogy az emberiség békés jövője, a szilárd és tartós béke szavatolása érdekében megteremtsék a biztonság légkörét. A 250 milliós szovjet nép nevében fordulunk azokhoz, akik szívükön viselik földünk jövőjét: fogjunk össze, hogy ez a jövő békés legyen!" (Nagy taps). üzenjük szovjet barátainknak, hogy az a politika, amely a május 9-i felhívásban kifejezésre jut, nemcsak a Szovjetunió politikája, hanem a mi politikánk is. (Nagy taps) A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, országgyűlésünk — s hozzáteszem — a magyar nép igent mond erre a felhívásra. (Nagy taps) Egyetértünk azzal: a világ minden békeszerető népe és ereje fogjon össze, hogy ez a jövő békés legyen. (Nagy taps). A Magyar Szocialista Munkáspárt bel- és külpolitikáját, a Hazafias Népfront politikáját az élet igazolta. Ez a politika a párt, a munkásosztály, a nép erőfeszítései nyomán valósul meg az életben, s hoz nagyszerű eredményeket. Nehéz, nagy utat tettünk meg. Sok keserves tanulságot kellett mégismernünk, de a neheze már mögöttünk van. Annyi vész után, a Horthy-rendszer, a háborús pusztítások, az 1956-os ellenforradalom után sikerült ügyeinket rendezni. Egyenes úton haladunk. Népünk ma már a fejlett szocialista társadalmat építi, bizakodva nézhetünk a jövőbe. Világosak, reálisak és lelke- sítőek a céljaink, amelyekért dolgoznunk, küzdenünk kell. Meg kell küzdenünk a mara- disággal és maradiakkal, a fizikai nehézségekkel, az anyagi problémákkal. De nincs okunk kishitűségre, mert az erőink hatalmasak. Ha ezeket az erőinket még jobban egyesítjük és szocialista szellemben dolgozunk, felépül hazánkban a fejlett szocialista társadalom, s méltó módon helyt tudunk állni nemzetközi síkon is a szocializmus, a béke, a haladás ügyéért! Ez a mi választási programunk. Eredményekről, nagyszerű lehetőségekről szólunk, de állhatatosságot is kérünk, munkáról és küzdelemről is beszélünk. Pártunk, munkásosztályunk, népünk összeforrott, nyíltan tudunk beszélni egymással. A magyar dolgozó milliókat sok év küzdelme, tapasztalata győzte meg arról, hogy helyes úton járunk, s csak ezen az úton jutunk el a még tágasabb terekre, még szebb mezőkre, a boldogabb jövőbe. Azt kérem a magyar dolgozó néptől, hogy a hétköznapokon tettekkel, most vasárnap, a választáson pedig szavazatával támogassa ezt a politikát! — fejezte be beszédét hosszan tartó, nagy taps közben Kádár János. Az elnöklő Simon Ferenc megköszönte Kádár János előremutató szavait, majd átadta a szót Sarlós Istvánnak, az MSZMP PB tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának, aki a következőket mondotta: Mindenki szavazatával fejezze ki egyetértését programunkkal — A mai nagygyűlés végéhez érkeztünk. Ezzel befejeződött az a politikai munka, amelyet május 12. óta valamennyien, közösen végeztünk. A választásokra készültünk a választási felhívás és a 11. pártkongresszuson elfogadott határozatok és programok szellemében. Mi volt a jellemző a választási munkánkra? — Az volt a szándékunk, hogy semmit sem ígérgetünk. Mindenütt azt kértük a választópolgároktól, hogy értsenek egyet a programjainkkal, hogy programjaink jegyében legyenek hű közreműködői a fejlett szocialista társadalom építésének, hogy legyenek szilárd fiai a szocialista magyar hazának. Az egy hónap alatt lebonyolított eszmecserék során a szónokoknak nem kellett meggyőzniük a hallgatókat arról, hogy jó dolog a szocializmus, hogy helyes úton járunk. A választási munka során a szónokok sok esetben, sőt majdnem minden alkalommal lelkesebben léptek le az emelvényről, mint amikor oda felléptek. Mert akik szemben ültek, magatartásukkal, felszólalásaikkal igazolták, hogy készek /teljesíteni a fejlett szocialista társadalom építésére irányuló alapvető kérést. A választópolgárok nem egy beszélgetésen hozzátették: legyen nemzeti program a fejlett szocialista társadalom felépítése. Legyen mindenki számára nemzeti program, hogy szocialista ember módjára éljen és dolgozzék. Az a feladatom, hogy befejezettnek nyilvánítsam a választási munkát. De ezt nem tudom megtenni anélkül, hogy ne kérjek valamit. Kérek mindenkit, aki a szavazásra jogosult, hogy vasárnap szavazatával fejezze ki egyetértését azzal a munkával, amelyre vállalkoztunk. Fejezze ki egyetértését azzal a szándékkal, hogy egész népünk javára megvalósítjuk szocialista programunkat. Fejezze ki azt a szándékát, hogy ott áll az általa jelölt és az őt képviselő megbízott mellett, és bátorítást adjon neki, hogy részt tudjon venni az ország ügyeinek intézésében, és érezze, hogy amikor feladatot vállal, milliók állnak mellette. Nálunk addig tud valaki jó vezető lenni, amíg együtt él azokkal, akiktől a megbízatást kapta. Addig tud vezetni és irányítani, amíg meghallja azoknak a szavát, akik a választás napján leadják rá a voksukat. Aki vezet, az addig tud emberül cselekedni és élni, ameddig szíve együtt dobog azokkal a milliókkal, akikkel együtt harcolt 1945-ben, 1956- ban, 1957-ben, 1959-ben, 1960- ban, és 1975-ben is. A választás demonstráció a szocializmus ügye mellett: a választás legyen kifejezése annak az elhatározásunknak, hogy már másnap ú'iabb lendülettel, nagy erővel dolgozunk hazánk boldog jövőjéért, a fejlett szocialista társadalomért. (Taps) Sarlós István felszólalása után a nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival ért véget. A választási nagygyűlést követően a Hazafias Népfront dunaújvárosi Bizottsága baráti találkozót rendezett, amelyen a vendégek mellett részt vettek a megye, a város; a járás vezetői, a társadalmi és tömegszervezetek, termelő üzemek, kulturális intézmények képviselői. *■
