Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-25 / 141. szám

6 Dunántúli napló 1975. május 25., vasárnap Hét fiú, két kislány Gyermek születik — csa­ládi öröm. Két apróság ér kezése dupla boldogság, a hármas iker pedig már szenzáció. Pécsett — tudo­másunk szerint — jelenleg három hármas iker él. Va­lamennyien tíz éven alu­liak. Az erősebbik nem fö lénye vitathatatlan, a ki­lenc gyermek közül hét fiú, kettő kislány. Hosszas nyomozás után buk­kantunk a legidősebbek, a há­rom Szabó fiú nyomára. Üj- mecsekalján, ahol születésük után éltek, csak annyit tudtak róluk, hogy a család Lvov- Kertvárosba költözött. Az új lakótelepen senki se hallott a hármas ikrekről, hiába próbál­koztunk az óvodában, iskolák­ban, házfelügyelőknél. Végül a kerületi védőnő adta meg a keresettek címét. Kiderült, hogy „üres a fészek”, a másodikos fiúk Budapesten tanulnak a szerb-horvát tagozatos iskolá­ban. A szerkesztőség által kez­deményezett ikertalálkozóra sor került, amikor a gyerekek hazalátogattak. Szabó Pál, az AGROKER dolgozója és felesége, a VO­LÁN utazási iroda kereskedel­mi előadója egyszeriben „sok- gyermekes" szülő lett 1966. augusztus 10-én. Három fiuk született: Zsolt 2200 grammal, Csaba 1850, Árpád pedig 1100 gramm súlyú volt. A Szabó ikreket senki sem nézi ikreknek, termetre, for­mára és természetre is külön­böznek egymástól. Zsolt feke­te, keménykötésű, eleven. Csa­ba, a „kis tudós", szemüveget visel, hármójuk közt a legjobb tanuló. Szófogadó, csendes, édesanyja szerint melegszívű, érzékeny gyerek. Árpika lányo­sán széparcú, törékeny testal­katú, a „nagyobbak" felváltva kényeztetik. Érte aggódtak a legtöbbet, egyéves koráig szin­te megszakítás nélkül kórház­ban volt. A három fiút egyforma ru­hában nagyon csinosan járat­ja. — Mondják az ismerősök, biztos sok segítséget kapok, patronálnak bennünket. Szó sincs róla. A szokványos beis­kolázási segélyen kívül soha, semmilyen támogatásban nem részesültünk. A kórházból a szüléimhez költöztem a kicsik­kel, szoba-konyhás lakásba, ahol még a húgaim is otthon voltak. A gyerekeket éjjel-nap­pal kétóránként etettem, für­dettem, pelenkát mostam — véget nem érő körforgásban. Három éves korukig egy fize­tésből neveltem őket, de sem- milyük sem hiányzott. Nem volt könnyű. Szabó Pólék ma szép, új, háromszobás kervárosi lakást mondhatnak magukénak, amelyben „minden" a három gyermekért van. A szép új bútorok, a temérdek játék, kis­autó-gyűjtemény, könyvek. — Most, hogy a fiúk távol vannak, üresnek tűnik a la­kás. Nagyon hiányoznak, de így kell lennie. Magam is több nyelven beszélek, tolmácsko- dom. Szeretném, ha ők is megtanulnának egy-két idegen nyelvet. Miközben a Szabó fiúk való­ságos kis műsort adtat szép délszláv népdalokból, megér­keztek újabb vendégeink: Hartmann Istvánék és gyerme­keik. Hartmann István, a Mecseki Szénbányák dolgozója és fele­sége, a pécsi Gyermekklinika ápolónője egy szép kertes családi házban él a négy gyermekkel. A legidősebb a most 15 esztendős Attila. A hármas ikrek: Zoltán, Beáta és Ágnes, 1968. május 9-én szü­lettek, Már akkor is a kisfiú volt a „legsúlyosabb egyéni­ség”, 2300 grammal érkezett. Ágnes születési súlya 1700 gramm volt, a legkisebb, Bea, 1600 grammal. A most első osztályos Hartmann ikrek jól tanulnak, s arra a legbüsz­kébbek: születésnapjuk a bé­ke napja, megünnepli az egész világ. A gyerekek születéséhez ér­dekes történet fűződik. Az ak­kor 7 esztendős Attila ugyanis három kistestvért kért szüleitől. Egy kislányt magának, egyet édesapjának, édesanyjának pedig egy öcsikét. Tudta ezt az egész környék, még a fiú tanító nénije is jót derült a hallottakon. — A kórházba készülve mondta a párom: Édesanya, én úgy utálok csokrot cipelni. Ne haragudj, ha nem viszek virágot... Aztán amikor ér­deklődött a nővértől és meg­hallotta, hogy három kicsi­nyünk van, leejtette a telefon- kagylót. Rohant és hozott egy óriási csokor piros szegfűt — meséli mosolyogva Hartmanné. A két kislány egypetéjű iker, nagyon hasonlítanak egymás­ra. Bea alkalmazkodóbb, sok­szor enged az akaratosabb természetű Áginak. Ugyanak­kor mindketten önként, zokszó nélkül tűrik Zoli szeszélyeit, ki­szolgálják, öltöztetik, a kedvé­ben járnak. Hartmannék is szoba-kony­hában szorongtak az ikrek születését követően. Szeren­csére akkor már állt a családi ház, a bányaüzem dolgozói segítettek befejezni az építke­zést. — Elboldogulunk. Ha én dél- utános vagyok a klinikán, a férjem ellátja a gyerekeket. A kertben levő „gyermekparadi­csom" is őt dicséri, maga bar­kácsolta a hintát homokozót, pancsoló-medencét, stb. Ha otthon vagyok, ruhát varrók Tűzrendészeti és munkavédel­mi hetet rendez hétfőtől a pé­csi Építő és Tatarozó Vállalat. A hét programja hétfő délelőtt 10 órakor kiállítás megnyitásá­val kezdődik. A bemutatón lát­ható fotók, tablók az építőipar­ban előforduló aktuális munka­nekik, megnézem a leckét. Minden rendben, elégedettek vagyunk, csak az a kár, kevés időm marad velük játszani. Szabó Zsolti, Csaba és Árpi gyorsan összebarátkozott Hartmann Zolival, Ágival és Beával. Amikor elfogyott a te­mérdek üdítőital, szaladgáltak, kergetőztek a szerkesztőség folyosóin. A bujócskában el­fáradva versekkel, mondókák- kal szórakoztatták egymást. Kór, hogy a legfiatalabb pé­csi hármas ikrek, a Dobos fiúk nem vettek részt a találkozón, a szülők elzárkóztak meghívá­sunktól. Róluk egyébként ko­rábban már sokszor írtunk. Nem tudom lehet-e fokozni a boldogságot, azt mondani: három gyerek háromszoros öröm. Az ikres szülők legaláb­bis állítják, hogy így igaz. Az biztos, mindenképpen szívet melengető látni a szépen fej­lett, értelmes, egészséges gye­rekeket. — Este, ha lefektetem őket, gyakran elácsorgok az ágyuk­nál — mondta Szabó Pálné. — Nézem őket és elönt a forró­ság, tudva, hogy ez a három, békésen szuszogó kis emberke hozzám tartozik. Mit akarha­tok még, hiszen én vagyok a leggazdagabb ember a vilá­gon . .. Wesztl Márta védelmi problémákat és azok megoldásának lehetőségeit szemléltetik. A kiállításra — amely május 30-ig tekinthető meg - a pécsi ipari vállalatok vezetőit és dolgozóit is meghív­ták. A hét eseményei között rendkívüli baleseti oktatás és vetélkedő is szerepel. Munkavédelmi hét BÉKÉS SÁNDOR £gy baraber élete 20. nagy teljesítmények gyakran együtt járnak a minőség rom­— Vasfegyelem volt a csa­patban, mert csak így volt le­hetséges az óraműpontosságú munka. Ez természetes azt is jelentette, hogy kiszállás után sem csinálhatott mindenki azt, amit akart. Mert mire használ­ható egy másnapos ember? A lásával. Nos, Molnórék arra is ügyeltek, hogy a minőséggel se legyen baj. Pista nem egy­szer mondta: pajtás, ez a biz­tosítás olyan, mintha a szél fújta volna ide... Vasárnap bejöttök, s kiigazítjátok szé­pen ... Ez nagy dolog volt. Híre ment ennek is, s ez új híveket szerzett Molnárnak és a 100 méteres mozgalomnak. — Minden hónap első va­sárnapján brigádértekezletet tartottak... — Pedig akkor még nem volt feltalálva a szocialista brigád­mozgalom ... I — Mindent megbeszéltek, s minden tapasztalatot közösen értékeltek. — Igen — és ez volt sike­reik egyik magyarázata. Nem csomagolták selyempapírba egymás munkájáról alkotott vé­leményüket. De módot talál­tak a közös ünneplésre is. Név­nap, születésnap — nem mú­lott el megemlékezés nélkül... Kerényi kávéért, konyakért szalajt egy lányt — az ifjú­ságát hoztuk ezzel a beszélge­téssel vissza. — Sok, nagyon sok jutalmat kapott a brigád ... Rádiót, paplant, mindent, ami akkor divat volt... Molnár István elneveti ma­gát: — Egyszer, egyik negyedévi zárás után, 1200 forint prémiu­mot adtak. Szép pénz volt egy embernek, de egy brigádnak? Gondoltam, várjatok csak! Be­mentem a boltba, s szépen be­vásároltam. Pick-szalámit — rúdszám, a legfinomabb boro­kat. Konzerveket, amiket a bá­nyász sohasem evett. Ruhás­kosárban vittük a sok mindent. Kimentünk a templom mögé a zöldbe, ott majálisoztunk, az­tán meg beszélgetni kezdtünk, így virradt ránk a reggel . . . Komló belvárosa felé sza­lad az autónk, egy kellemes nap emlékével. Molnár István pedig mesél. Itt, Komlón, mindenhez kö­ze van. Ismét Anna-akna. Pörög az aknatorony nagy kereke, zúg­nak a ventillátorok. És íme, a hely, ahol az őket köszöntő ze­nekar állt. Légcsatornák, vas­csövek, biztosítóelemek a hát­térben. Úttörők virággal. És a kör közepén idős Molnár Ist­ván, akit autó vitt az ünnep­ség színhelyére... És ez itt az aknamélyítők székhaza — akkor rabtábor... Falusi házak — emlékek a tegnapi Komlóról. Az ötvenes évek Komlója ilyen volt. Ko­Június l-től új menetrend Kedvező változások a vonathözlekedéshen Megjelent az új MÁV és Volán menetrend A magyar vasút express, gyors- és személyvonatai na­ponta közel egymillió utast szállítanak. A MÁV folyamato­san figyelemmel kíséri az uta­zóközönség igényeit és azt a nyári menetrend változások ki­alakításánál is figyelembe ve­szi. A MÁV új menetrendje jú­nius elsején lép életbe és 1976. május 29-ig lesz érvényben, összeállításunkban a tervezett menetrendi változásokat közöl­jük, a MÁV Vezérigazgatósá­ga, valamint a MÁV Pécsi Igazgatósága tájékoztatása alapján. Kihasználatlanság miatt, a Pécsről 16 óra ötven perckor induló személyvonat június el­sejétől nem Budapestig, ha­nem Simontornyáig közlekedik. A végzett elemzések alapján, a MÁV szakemberei megállapí­tották, hogy kevesebben utaz­nak nagyobb távolságra egyes vonalakon. Ezért a menetrend változással egyidőben a Dom­bóvár—Kaposvár között eddig közlekedő személyvonatpárt má­jus 31-én indítják utoljára: az intézkedés a Dombóvárról 10 óra 51 perckor és a Kaposvár­ról 9 óra 34 perckor induló vo­natokat érinti. Ugyanakkor, a legnagyobb távolsági utasfor­galmat lebonyolító helyeken, így Nagyberkin és Taszáron, a Budapestről 7 óra 45 perckor, a Dombóvárról 10 óra 25 perc­kor induló vonatokat megállít­ják. Ugyancsak megáll Taszó- ron a Kaposvárról 13 óra 01 perckor induló gyorsvonat is, A Pécs és Balaton között közlekedő vonatok menetrend­jében lényeges változás nem lesz. Ám a hétvégi zsúfoltság csökkentése érdekében 1975. november 8-ig valamint 1976. március 7-től a munkaszüneti napokon Keszthelyről és Siófok­ról külön-külön vonatot indíta­nak Pécsre, az esti órákban. A MÁV Pécsi Igazgatósága a pécsi üzemek éjszakás dolgo­zóinak kedvezőbb hazautazását kívánja elősegíteni azzal, hogy Szentlőrincről 7 óra 19 perc­kor — a Pécs—Keszthely kö­zött közlekedő fürdővonat csat­lakozását is figyelembevéve — új személyvonatot indít Godisó- ig. Az este hét óra két perckor Pécsről induló új személyvonat a Siklósról és Beremendről be­járók hazautazását biztosítja majd. A Pécsről 17 óra 19 perc­kor induló és Mohácsig közle­kedő személyvonat eddig csak munkanapokon közlekedett, jú­nius elsejétől munkaszüneti na­pokon is indítják. A Pécs—Mohács, valaminta pécs—beremendi vonalon né­hány vonat menetvonalát meg­pott, görnyedt házak, az ud­varokon fészerek, ólak. A Lenin tér. A toronyházak, mint egy képzeletbeli híd pillérei. S a két szélső pilon: Kökönyös, il­letve Szilvás. Esteledik. Vörös fényben a város. Szép? Lehetne szebb is? Igen. Bizonyára. Nekünk mindenesetre most nagyon szép. Kísérnek bennün­ket a régi arcok, történetek. Egy plakát. „Jöjjetek, építsük együtt Komlót' ... Tiszta, egészséges, díjmentes szállá­sok... Jó kereseti lehetőségek... 100 százalék: 950 forint, 120 százalék: 1150 forint, 150 száza­lék: 1400 forint, 180 százalék: 1700 forint...” És ez már a sportstadion. 1955-ben épült — 12 000 férő­hellyel. Kökönyös. Itt már férfi­korba értek a fák — a zöld előkertekben papucsos férfiak ultiznak. Kik lehetnek? Honnan kerültek ide, mikor következett be életükben az a pont, ami­kor Komlón dolgozó emberből, komlói emberekké lettek? (Folytatása következik) hosszabbítják. így, a Pécsről 14 óra 50 perckor induló illetve a 18 óra 13 perckor Pécsre érke­ző vonat a megyeszékhely és Magyarbóly között közlekedik. A Beremendről 14 óra 15 perc­kor illetve 19 óra 18 perckor induló vonat Pécsig közlekedik. Az utazóközönség igényét figyelembevéve Gyékényes és Vízvár között új személyvonatot indítanak, amely Gyékényesről 8 óra öt perckor indul. A Pécsről 5 óra 30 perckor induló szombathelyi gyorsvona­tot Babócsán, Vízváron illetve Berzencén megállítják. A Szom­bathelytől Pécsig közlekedő „gyors", az említett állomáso­kon kívül örtiloson is megáll. A Szigetvár—Szentlőrinc kö­zött, a déli motorvonatpár a jö­vőben munkaszüneti napokon is közlekedik: Szentlőrincről 11 óra 05 perckor, Szigetvárról pe­dig 12 óra 12 perckor indul. A Dombóvárról utazó diá­kok hazautazását gyorsítja a MÁV oly módon, hogy a Báta- székre induló vonatot 11 óra 55 perc helyett 13 óra 42 perc­kor indítják Dombóvárról. A szabad idő jobb kihaszná­lása érdekében a Dombóvár— Komló valamint a Pécs—Ba- latonmáriafürdő között, egy- egy vonatpárt az utó- és elö- idényben is közlekedtetik: no­vember 8-ig, illetve március 7- től. A Dombay tónál megálló idényvonatokra is vonatkozik ez az intézkedés. A MÁV, a lecsökkent utas- forgalom miatt néhány vonat indítását megszünteti így a Sellyéről 0 óra öt perckor Sik­lósra induló motorvonatot, a fürdőidényben Pécsről nem in­dítják Harkányfürdőre a 6 óra 35-ös vonatot, a munkaszüneti napokon Harkányból 16 óra 54 perckor induló pécsi személy- vonatot. Villány és Magyarbóly között a továbbiakban nem közlekedik reggel és késő es­te egy-egy vonatpár. A Pécs—Eszék között közle­kedő motorvonat indítási ide­jét is módosították, az utazó- közönség kívánságára. Pécsről a jövőben harminc perccel ko­rábban, azaz 7 óra 43 perckor indul az eszéki vonat. Az egy hét múlva életbelépő vasúti és autóbusz menetrend­ről egyébként részletes tájékoz­tatást kaphat az utazóközön­ség, ugyanis a MÁV és a VO­LÁN már megjelentette a me­netrendkönyvet: azok a pálya­udvarokon illetve az utazási irodákban megvásárolhatók. PÉCSI ELŐADÓKKAL Település­történeti konferencia A Dunántúl településtörténe­te címmel kétnapos országos konferencia kezdődik május 26- án Székesfehérváron az MTA veszprémi és pécsi bizottsága, valamint a Magyar Történelmi Társulat dunántúli szervezetének szervezésében. Az előadók kö­zött pécsiek is szerepelnek. Az első nap fő előadását Rúzsás Lajos, az MTA Dunántúli Inté­zet osztályvezetője tartja „A Dunántúl társadalmi fejlődésé­nek fő vonásai 1686-—1768" címmel. Elhangzik T. Mérey Klára, tudományos főmunka­társ „Somogy népe Szigetvár eleste után”, Andrásfalvy Ber­talan főmunkatárs „Délkelet­dunántúli népesség sorsa a Rá­kóczi szabadságküzdelmek ide­jén”, Szita László levéltárigaz­gató „Délszlávok betelepítése Baranya megyébe”, Kopasz Gábor főlevéltáros „Baranya megye elnéptelenedése a török hódoltság idején”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom