Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)
1975-05-11 / 127. szám
6 Dunántúli napló 1975. május 11., vasárnap Korszerű felszerelés, modern gyógyító és oktató intézet Fokozatos bevezetés Korlátozzák a lassú járművek forgalmát Korlátozzák a lassú járművek közlekedését Baranya főúthálózatán és fontos összekötő útjain. A kedvezőtlen képet mutató baleseti statisztika — 1973—74-ben a közúti balesetek 55—60 százaléka főútvonalon történt - szükségessé teszi, hogy a kerékpárokat, lovaskocsikat, traktorokat kitiltsák a főútvonalakról. A lassú járművek áthaladási korlátozását négy ütemben valósítják meg. Az első szakaszban 1975. június 30-ig a szederkény—harkány—villányi ösz- szekötő út siklós—harkányi szakaszán, a 6-os számú főközlekedési út mecseknádasd—pécs- váradi részén szabályozzák ezeknek a járműveknek a közlekedését. Az év végéig a 6- os számú főközlekedési út vasas-pécsi szakaszától, az 57- es számú mohács-pécsi út elágazásáig időszakosan, Pécs átkelési útvonal részén a mohács-pécsi úttól a Páfrány utca becsatlakozásáig teljeseft, a Páfrány utcától a bicsérdi elágazásig időszakosan korlátozzák a lassú járművek forgalmát. Ugyancsak időszakos korlátozást vezetnek be a Szent- lőrinctől Somogy megye határáig terjedő útszakaszon. A jövő év végéig az 56-os számú szekszárd-mohács-ud- vari közlekedési útvonal Tolna megye határától az országhatárig terjedő szakaszán, valamint a 66-os számú pécs—kaposvári út baranyai részén korlátozzák majd a lassú járművek áthaladását. A negyedik ütemben - 1977. december 31-ig — az 57-es számú mohács-pécsi út teljes hosszáról kitiltják a lassú járműveket. A megyei tanács építési, közlekedési, vízügyi osztálya, a Közúti Igazgatóság és a közlekedésrendészet javasolja: a szederkény-villány-harkányi összekötő, út Boly—Villány közötti szakaszán lehetőleg 1976 közepéig tiltsák ki a lassú járműveket. A Baranya megyei Tanács V. B. legutóbbi ülésén hozott határozatával a bólyi parkot természeti védelem alá helyezte. A védett park fáit, más növényeit károsítani, gallyakat tördelni, a madarakat bántalmazni, fészkeiket kiszedni tilos. A parkban 34 fafaj található. A ritkább fajokat a szivarfa, tulipánfa, fekete dió, keleti ostorfa, japánakác, tövises lepényfa, a selyem eperfa képviseli. Hatalmas méretű fái közül jelentős a 210 centiméter átmérőjű ezüstlevelű hárs, kora 200 évre tehető. Szép látványt nyújtanak a 70-100 centiméter átmérőjű platánok, a 150—160 centiméter átmérőjű kocsányos tölgyek. A folyosókon még nem ülnek keserves képű páciensek, a szobákban még mész-szag terjeng, a tanterem padozatából színes drótvégek állnak ki, emitt könyvek tornyosodnak, ott egy ízekre szedett fogorvosi szék a földön. Költözik a „hivatal”. Új otthonába települ a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem Stomatoló- giai Klinikája — sok-sok esztendő után válhat így hazánk egyik korszerű, szép intézményévé. Az Anatómiai Intézet hajdani, Dischka Győző utcai épületét alakították át és szépítették meg a Fogászati Klinika számára. Ha belép valaki a főbejáraton, halványkék metlachil-la- pokkal burkolt csarnokba jut, ahonnan kétoldalt a várakozó folyosók várják, beljebb pedig ... a fogorvosi székek, munkahelyek. Kezdjük talán ezzel. Harminckét fogorvosi munkahelyet alakítottak ki a klinika új épületében, többet, mint ahány jelenleg az egész városban van. Eredetileg az volt a szándékom, hogy lépésről lépésre ösz- szehasonlítom az új klinikát a régivel, de ez egyszerűen illetlenség. A régi kiszolgált. Szűk, homályos helyiségeit el kell felejteni. A különbséget két ponton lehet jól megragadni. A régiben enyhén szólva híján voltak a dolgozók szociális helyiségeinek, az újban minden szinten férfi és női öltözők, orvosi szobák találhatók. A másik a röntgen: a régiben olyan kicsi és sötét munkahely volt, amire azt szokták mondani, hogy ha valaki be akar menni, kettőnek ki kell jönnie... Ilyen helyen a sugárvédelem sem állhat a helyzet magaslatán. Az újban tágas, jól felszerelt röntgen-labor várja az asszisztenciát. Mi mindenről számolhatnék még be? A könyvtárról, ahol mindenkinek külön szekrénye lesz, hogy a használatban lévő kéziratot, könyvet, folyóiratot oda tegye másnapig? De szívesebben adok hírt egy újdonságról, a fekvőbeteg-osztályról. Nemcsak azért, mert Pécsett ilyesmi még nem volt, hanem azért is, mert mindjárt beszélhetek a klinika egyik funkciójáról, a napi gyakorlati munkáról, a gyógyításról. Tizenkét ágy, négy pátágy — tehát szükség esetén tizenhat beteget tudnak elhelyezni az osztályon. Az ide kerülő betegek egy része balesetet szenvedett, akik az arcon, a járom- csont és a felső állkapocs táján sérültek. Két fontos tény világosodik meg azonnal: a klinika állandó éjszakai ügyeletet tart, a másik pedig az, hogy a klinika orvosai között akad olyan, akinek a fogszakorvosi képesítésen kívül sebészeti, fül- orr-gégészeti szakképesítése is van. Ezen túl, természetesen szükség esetén szoros konzilió- riusi kapcsolatot tartanak az idegsebészekkel, szemészekkel. A műtőtraktus szép, az előkészítő, a sterilizáló és a műtőterem még üresen is mutatós. Operálnak itt majd daganatos eseteket, és a fejlődési rendellenességeket, farkastorkot, nyúlajkat is. Egy pillanatra érdemes megállni. A már anatómiailag rehabilitált gyerek fogait szabályozni is kell, s mindemellett meg kell tanítani beszélni. Szükség lesz tehát logopédusra is. A gyógyító tevékenységhez a foghúzás, tömés és pótlás is hozzá tartozik. Ezt a földszinten elhelyezett munkahelyek, s az első emeleten kialakított korszerű fogtechnikai laboratórium szolgálják. De ellátnak majd gyermekeket is, fogszabályozást is végeznek, és szájsebészeti rendelés is lesz. A klinika eddig is részt vállalt a területi ellátásban, ezután lehetőségük lesz ezt kiszélesíteni. Az első emelet keleti oldalán kapott helyet a tanlabor. Itt a leendő fogorvosok nemcsak a fogtechnikai alapismereteket tanulják meg, hanem fantomokon kezdik a fogászati módszerek elsajátítását. A negyed-ötödéves hallgató, aki betegszék mellé kerül, már nem kezdő. A páciens észre sem veszi, hogy talán éppen ő az első eleven beteg a doktor keze alatt... Elhangzott: tanulni, elsajátítani. Ehhez oktatni is kell. Az új klinika természetesen új oktatási programmal is lép fel. Azt mondhatjuk, hogy a már ősszel ide kerülő harmadévesek olyan oktatási formában jutnak a szakmai ismeretekhez, amilyen a demokratikus országok egyikében sem honos. Lényege: a hallgató egész mélységében, összefüggéseiben kapja az ismeretanyagot, egy kronológiai sorrendben. Először megismerkednek a szájarc tájék biológiájával. Aztán a fejlődési rendellenességekkel. A kisgyermek fogai kibújtak: a sok cukor miatt ki is lyukadnak, a szuvasodás tehát a következő fejezet. Az állandó fogak szuvasodása elvezet a fogak elvesztéséhez. Az elvesztett fogakat pótolni kell, az újabb téma tehát a protetika, fogpótlástan. Végül dás és a fogíny-betegségek kutatása, de nem kevésbé fontosak a laboratóriumi kutatások sem, a nyál fizikai és kémiai jellemzőinek vizsgálatai. Milyen mikro-lények laknak a szájunkban? Miféle enzimek és baktériumok teremtik meg a szuvasodás feltételeit? A kérdés adott, a kutató majd megválaszolja. Hogy mikor, azt ne firtassuk. A harmadik terület a műtéti technikák adaptálása, amelyekhez külföldi tanulmányútokra is szükség lesz. Nem beszéltem a gondokról. Persze, nem szeretném rövid időn belül a második illetlenhallhatnak a fogak öregkori elváltozásairól. A tanulás módszere is más. Az oktatónak lehetősége lesz arra, hogy hallgatói felkészültségéről akár naponta meggyőződjön. Őszre elkészül az új jegyzet, ábramelléklettel, de az ábrák ismertetésében nincs visz- szautalás a szövegre. A jegyzetben olvasott tárgyat, témát az ábrák között ki kell keresni. Izgalmas játék, de a tanulás pszichológiája szerint eredményes is, a logikai összefüggés jobban „ugrik be”, és tartósabban rögzül. S a jegyzet, például a Fogászati módszerek első kötetének címe: a fogorvosi rendelő berendezései, gépei, műszerei. Az, hogy a tanulást az elején kezdik, talán a szemléletben is változást hoz majd. Tudományos munkájuk három területen összpontosul. Központi helyen áll a szuvasoséget elkövetni. Mégsem hallgatom el, csak sorolok néhányat. Az asszisztencia zöme nő. Gyermekgondozás miatt mindig csökkent létszámmal dolgoznak. Az osztályon szükség lesz három műszakban dolgozó ápolónőkre is. A takarítónők . .. Az oktatáshoz szűkös a hely. Nem megoldhatatlan, de több fogorvost — huszonöt egy évfolyamon — nem tudnának oktatni. Mert akkor már több oktató is kéne, azoknak helyet kell biztosítani, ami — nincs. Költözik a „hivatal”. Félre a gondokkal, azért vannak, hogy legyen mit megoldani! Szép, új és korszerű klinikát avatunk, és szép, új és korszerű a szellem is, ami az ott dolgozó emberekben lakik, örüljünk neki! Kampis Péter Harsak, platánok, tölgyek Védett a bólyi park BÉKÉS SÁNDOR fyy bar éber élete 8. „Miért nem tudja teljesíteni Kossuth-akna a tervét? „Műszaki dolgozóink véleménye szerint eddigi lemaradásunk egyik oka az, hogy körülbelül 400 dolgozó hiányzik a szükséges létszámból. Ezen azonban segíteni lehetne azzal, hogy a műszaki vezetők gondosabban oldanák meg az egyes munkahelyek telepítését és ne telepítenének szakképzett vájárokat csúszda mellé szenet turkálni ... Az egyes üzemek vezetősége például a többszöri figyelmeztetés ellenére sem igyekezett eltávolítani a VI. szinti 3-as csapat csapásából és a főszállító folyosóról a térdig érő vizet. Pedig ez felmarja a dolgozók lábát, s így kénytelenek hosz- szú időre betegállományba menni . ..” Szabad Nép; 1952 júliusa. „Nagyobb gondot a 100 méteres mozgalom kiszélesítésére és támogatására ... A két hónappal ezelőtt elindított 100 méteres mozgalom a kezdeti nehézségek és az új ellen való idegenkedés legyőzése után komoly méretekben kiszélesedett. Már az első hónapban komoly sikerek bizonyították, hogy a 100 folyóméter egy havi kihajtásáért indított harc valóra váltható, sőt, túl is szárnyallható ... Vajon meg- tettek-e mindent a műszaki vezetők, hogy a dolgozók az adott szavuknak eleget tehessenek? Átérzik-e azt, hogy a dolgozók vállalásaiért ők is felelősek? A szakszervezeti bizott- s 'g megtett-e minden tőle telhetőt abban az irányban, hogy ellenőrizne a fogadalom teljesítését? Az elért eredmények és a dolgozók véleménye az ellenkezőjét bizonyítják .. .” Nincs csille, alacsony a sűrített levegő nyomása, bedöglik a rakodógép, megoldatlan az alkatrész pótlása. A brigád néha már úgy érzi: ellenük drukkolnak. Vagy ez csak szubjektív látszat? Gallusz József, aki akkor a városi DISZ-bizottság titkára volt, Molnár István barátja, közvetlen felettese és a kísérlet, a 100 méteres mozgalom egyik leglelkesebb támogatója, ma a komlói városi párt- bizottság első titkára. Egy kis szervezés, s egymással szemben ül a két régi harcostárs. Percek múlnak el, s csak egymás kezét rázzák, egymás vállát ütögetik ... — Nagymányoki vagyok, bányászgyerek .. . Tolnában voltam DISZ megyetitkár, amikor a DISZ Központi Vezetősége védnökséget vállalt Komló építése felett, s megszervezték a városi bizottságot... A mostani úttörőházban volt a pártós a DISZ-bizottság. Kökönyösben folyt akkor a nagy építkezés — városépítés igazi tervek nélkül. De nem volt sokkal jobb a helyzet a mélyben sem. Szén kellett volna, sok, minden áron, de nem voltak meg a szénhez vezető utak... A párt központi vezetése azt a feladatot adta, hogy 1954-re érjük el az 500 vagonos termelési szintet, 1953-ban már adjunk 300—350 vagon szenet, de ehhez 10 ezer folyóméter feltáróvágat kellett volna. És a feltárás a mi gyenge oldalunk volt. 28—30 méter volt a havi átlag. A jobb csapatok ha elérték a 40—45 folyómétert... így talán már köny- nyebb megérteni, mit jelentett akkor Molnárék vállalása . . . — Mégis: sokszor úgy érezték, mindenki ellenük van ... — Voltak is sokan. Voltak ellenségeik, elszánt, gyűlölettel teli emberek. Sokan összeverődtek ilyenek a bányában, [gy aztán érthető, hogy hol itt, hol ott „szakadt” el tömlő, tört el egy gép. De nem ez volt az igazi nehézség. Nagyon sok volt a kétkedő. Nemzedékek csinálták egy bizonyos módszerrel az elővájást, ezt felrúgni nem kis merészség. Kételkedtek a műszakiak közül is sokan — már csak azért is, mert nem ők találták ki... Sok volt a keresztbe szervezés, a kapkodás... A gépek nagy része erősen elhasznált volt... Az is tény, hogy a munkások közül sokan gyanakodva figyelték Molnárékat; a pozíciójukat, kényelmüket féltették . . . Ha ők 100 métert csinálnak, akkor 80-at nekünk is kell. — Hát ez volt a helyzet. Mindenkivel meg kellett küzdeni, még önmagukkal is, hisz hányszor, de hányszor kérdezték Molnár emberei szinte önkéntelenül: s mondja elvtárs, megfizeti majd ezt nekünk valaki ...? — Egyébként nekünk akkor nem a 100 méteres teljesítmény általánossá tétele volt a célunk, egyszerűen csak azt akartuk: gyorsuljon meg a munka, induljunk el végre előre a sokéves egy helyben to- pogás után ... (Folytatása következik.)
