Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-07 / 123. szám

1975. május 7., szerda Dunántúli napló 3 Éneklő Hiúság 24 diákkórus seregszemléje Mintegy 1500 általános és középiskolás diák állt nyilvá­nosság elé (10 pécsi általános iskolai és 14 pécsi-baranyai középiskolai énekkar!) szomba­ton, vasárnap és hétfőn este ez Éneklő ifjúság tavaszi kó­russeregszemle hagyományai­nak megfelelően. Ez a szép hagyomány, mint ismeretes, Pécsett már a harmincas évek­ben megszületett, majd az öt­venes években éledt újjá Ko­dály Zoltán emlékezetes támo­gató figyelmével és nemegy­szer személyes jelenlétében. Azóta — immár húsz-egyné- hány éve — minden május el­ső szombatján és vasárnapján üde gyermekhangok és lelkes diákkórusok fölcsendülő éne­ke árad szerte a pécsi Liszt-te- rem falai között. A hangver­senyekre eljönnek a szülők, ta­nárok, egykori diákok és mai osztálytársak, hogy osztozza­nak az együtténeklés élményé­ben, az élményadás örömében. A kórusok többsége iskolai ünnepségeken szerepel. Nagy- közönség előtt, nyilvánosan jobbára csak ilyenkor. Érthe­tő, mennyire nagy esemény évente egyszer az Éneklő ifjú­ság hangverseny iskolájuk éle­tében. Hiszen mindenki jól akar szerepelni, ám az adott pillanaton is sok minden mú­lik, ugyanakkor a legteljesebb fölkészülés, a legtöbb karének­óra sem képes a szereplésben gyakorlottabb együttesek biz­tonságérzetét megadni. Érthe­tő, hogy őszinte színből „druk­kol" ilyenkor minden fellépő kórusnak a közönség apraja- nagyja. Ha a végeredmény nem is, a jóakarat, az igyeke­zet azonos hőfokú valamennyi, szám szerint ezúttal 24 gyer­mek és ifjúsági kórusnál. .Néhány észrevétel Tartalmilag a kórushangver­seny-sorozat első napja adott élményt leginkább. Itt még ér­vényesült a műsorösszeállítás, a műsoridő fegyelme (három- három művet énekelt minden kórus); érvényesült az „Éneklő ifjúság” gondolata és itt még nem kísértett az egymásra li­citálás szelleme. Hogy minő­ségére, színvonalára nézve milyen tapasztalatokat érde­mes összegezni az általáijos iskolai kórusok szereplése alapján, ezt a szakfelügyelet bizonyára megbeszéli majd a kórusvezetőkkel. Itt csupán né­hány észrevételre szorítkozunk a segítés jó szándékával. Ha három kórusmű elének- lését vesszük alapul, s a tíz­ből mindössze 4—5 együttes képes e műveket tisztán eléne­kelni, bizony ez nem a legjobb arány. És sajnos többnyire már a kezdő akkord vagy hang fölvétele is hamis volt. A Mátyás király utcai kórus „behangolását" viszont filmez­ni kellene! A gyerekek a szó­lamokban fölveszik a kezdő hangot, a karnagy pedig csak akkor indítja a művet, ha meg­győződött: pontos-e az intoná­ció. Általában szép, tartalmas, dallamos, választékos művek előadására törekedtek, lehető­leg a kórus erejéhez mér­ten. Igényes műsort, jó néhány új, eddig nem vagy alig éne­kelt műveket hallhattunk. Csak elvétve csúszott be közéjük egy-egy édeskés, operettes hangvételű úgynevezett tö­megdal. Azok helyett szíve­sebben hallottunk volna leg­alább egy unisono baranyai népdalcsokrot A legnagyobb eredmény, a legbiztatóbb ól­Nem a serkentő kön múlik Orvosi szemmel a tanulásról mészetű az emberi memório. miként, milyen feltételek mellett rögzít tartósan sok ismeretanya­got. Véges-e az emberi agy befogadóképessége? Próbáljunk meg például egy 6-7 jegyű telefonszámot egyszeri olvasás után megjegyezni. Ez minden probléma nélkül sikerül. Kilenc szám megjegyzése azonban már nehezebb. Vizsgálatokat folytattak azzal kapcsolatban is, hogy a hasonló információk gá­tolják, vagy erősítik egymást. Tapasztalataik szerint a hason­ló információk inkább törlik egymást emlékezetünkben. — Tanuláson nemcsak a lexi­kális ismeretek elsajátítását ért­jük, hanem bizonyos alkalmaz­kodó készséget is. Előadásában szólt a csecsemőkor hatásainak fontosságáról. A legdöntőbb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy bizonyos alapvető felisme­rési, tapasztalási készség eleve adott-e születéskor. A „tiszta lap” elmélete — A „tiszta lap” elmélet köz­ismert. A megtanulhatóságra, fogékonyságra egy kísérletet mondanék el. Elektrofiziológu- sok végeztek újszülött macskák­kal egy olyan vizsgálatot, mely­nek során sötétben tartották őket, majd meghatározott idő­re, ismétlődő jelleggel egy be­lül csíkos cilinderbe helyezték őket. Elektródákkal mérték a lá­tókéreg idegsejtjeinek reakció­ját, melyekkel a látótérben al­kalmazott különböző optikai in­gerekre válaszoltak. Megállapí­tották, hogy csak olyan ideg­sejtet találtak, mely az állat által korábban tapasztalt in­gerre — jelen esetben függőle­ges csíkokra - válaszolt. A ki­fejlett állatnál végzett kísérle­tek kimutatták, hogy megtalál­hatóak azok a sejtek az állat­nál, melyeket életében először tapasztalt.- Természetesen több tudo­mányág is foglalkozikja tanulás természetével. Hogyan tudná sommázni a sokrétű, szerteága­zó kutatások végeredményeit? Többször hallottunk már csoda­szerekről, melyek hatására gyor­sabban, könnyebben tanulha­tunk. Tabletta és érzelmi kötődés- Több tabletta, drog is van, melyekkel serkenteni lehet a ta­nulást, de ezek többnyire ál­talános serkentők. Ha drog ha­tására megtanulunk valamit, az gyakran csak drog hatása alatt idézhető fel ismét. A tanulás­ban a motiváció - érzelmi, ér­teni kötődés, érdekeltség - a legfontosabb. Sohasem a kör­nyezet feszültsége (ha ötöst kapsz, csokit kapsz), hanem a probléma feszítő ereje a fon­tos. Ezért a fiziológus a peda­gógusnak nem csodamódszere­ket ajánl, hanem a tananyag problémafelvető tanítását. Olyan problémákról van itt szó, melyek ha lehet, pozitív érzel­mekhez kötődjenek, bennük le­gyen a megoldás reménye. Hárságyi Megemlékezések A Magyar-Szovjet Baráti Tár­saság és több mint 1100 üzemi, intézményi, termelőszövetkezeti tagcsoportja a következő na­pokban klubdélutánokat, szov­jet katonák részvételével baráti találkozókat, műsoros esteket rendez a szovjet népnek a fa­sizmus felett aratott győzelme 30. évfordulója alkalmából. Má­jus 9-e világtörténelmi jelentő­ségéről Budapesten és az or­szág más vidékein különböző dokumentum-kiállításokkal, film-bemutatókkal emlékeznek meg. ház némely előadásán újabban már megfigyelhettünk: a fel­pörgetett dialógus és a vilá­gos ívű jelenetsor. A vissza­fogott, korrekt jótékú Szigeti Géza, Jászai-díjas (Vaska Gel- lért), a könnyed ifjú Tatár End­re, a clawnszerű, színes Hor­váth Ferenc, a sorra nagyon helyénvaló Valkay Pál, Borhy Gergely, Zubor Ágnes, Balogh Katalin és Kállay Kató mellett három kimagasló színészi ala­kítás van a Boldog nyárfale- vél-ben. A Jászai-díjas Várnagy Katalin Klárisa, Tamási-megál- modta személyiség: forró, de tiszta, okos, de teli szép hit­tel. Emlékezetes Elektra alakí­tása után most még árnyaltabb, még ízlésesebb és szerepkíván­ta lefojtottsága ellenére is még szuggesztívebb. Téren Gizella (Barka), ugyancsak kiváló hor­dozója Tamási cserfes-hamvas leány-szövegének, légkörterem­tő ereje egészen feltűnő: envé- niség a magyar színművészet­ben. Kisebb szerep jutott Hő­vé/ Lászlónak, aki azonban az előadás legkimagaslóbb színé­szi teljesítményét nyújtja, esz­ményein jó karakteralakítóst. ö Torzsa bíró, a sültparaszt és mégis rafinált elöljáró, a fa­lusi bírók örökegy sutaságá­val, faramuci úrhatnámságá- val, mímelt szolgalelkűségével, néphűségével. Akkor is él, ami­kor nem szól, s színésztársai játékát is „feldobja" remek alá- játszásaival. Tamási Áron szép játéka, a Boldog nyárfalevél operettsi­kert ért el már eddig is. Bara­nyában egyetlen körúton vé- gigjátszották a megye nyugati részén, Mozsgótól Sellyéig. Egyre több új meghívás érke­zik az Állami Déryné Színház­ba a művelődési otthonokból. Végülis: a falujáró színház, amennyire helyzeténél fogva nem mindig tud jót alkotni, ugyanúgy azért kiválót is lét­rehoz. A közönség nagyon sze­reti ezt a színházat, s kell en­nél biztatóbb?! Földessy Dénes összesen tizennégy közép­iskolai együttes szerepelt va­sárnap és hétfőn este. (A Ko- marov-kórus, a Nagy Lajos három együttese; a Janus Pan­nonius lánykara és kamarakó­rusa; az 500-as szakmunkás- képző vegyeskara, a Széchenyi, a Leöwey, a Közgazdasági szakközépiskola, a Művészeti szakközépiskola együttese, to­vábbá a siklósi, a mohácsi, a szigetvári gimnázium kórusa és a lengyel vendégegyüttes, a Szkola Muzyczna Lublin ének­kara.) Itt is általában a mű­sorszámok kiválasztását nagy­fokú igényesség, előadásukat megnyugtató, de eléggé hul­lámzó színvonal jellemzi. Ke­vés, sőt meglehetősen ritka volt a hamis intonáció a vasár­napi koncerten, és jó néhány szép, igazi kórusélményben is részünk lehetett. Ha viszont bárki azt hinné, hogy akár a legcsodálatosabb előadással egy kóruskoncert negyedik (!) órájában bármilyen esztétikai élményt nyújthat, úgy gondo­lom, téved. Ahol pedig a „nagyágyúk" 8-9 műsorszám­mal önálló kiskoncertet adnak, míg a kisebbek alig három­mal szerénykednek, ott sajnos már elvész az eredeti cél szép eszmeisége, az „énekeljünk!" gondolata egyes szám első személybe kerül. Ebben és ál­talában műsorszerkesztési ügyekben ideje volna rendet csinálnunk. A kodályi gondolathoz méltón A Leöwey Gimnáziumban megtartott hétfő esti kórus- hangverseny elsősorban szer­vezési és technikai okok (rossz akusztika, tumultus, levegőtlen- ség, zaj, széktologatás, kóru­sok mozgatása a teremben, ajtónyikorgás stb.) miatt egy­szerűen értékelhetetlen. A sorozat május 8-án este a Liszt-terem ben a Tanárkép­ző Főiskola együtteseinek kon­certjével fejeződik be. Remél­jük, a záróakkord méltóbb lesz a kodályi gondolathoz. W. E. Az Állami Déryné Színház körműsora Baranyában Hitet ébresztő, szép játék a Boldog nyárfalevél, az immár kilenc esztendeje végleg elkö­szönt nagy székely: Tamási Áron színműve. Tizenöt éve al­kotta meg, mesébe szőtt oku­lásnak, színház számára, amely szerinte „a nemzetnevelés tisz­teletreméltó helye”. Erről a tisz­teletre méltó helyről hirdeti a gyanakvással szemben a hitet. Vaska Gellért, a falu szere­tett jegyzője a gyanakvó em­ber, okit öt évi katonáskodás meg hadifogság után nagyon ségre törekszik a korokat túl­élő székelység írója. Biztos kéz­zel lelki talajt keres a túl­ságosan okos, szövevényes vi­lágban, fogódzót az embernek az érdekek ütközőjében. Fé­ket rak a felgyorsult életünk­re, hogy legyen időnk egysze­rű, mély igazságokra tekinte­ni. Ezért is találnak örömmel egymásra Tamási Áron szé­kely világa és a mai dunán­túli, alföldi falu színházszom- juhozó nézői: a hegyek, a fal­vak életritmusa még nem gyor­várnak haza. A hit pedig Klá- ris, a felesége hite. aki forró asszonyiságát öt év óta híven őrzi, s egyetlen valami hál ve­le minden éjszakán: Gellért fényképe. Kísérti a falu süke- bóka, ám alattomos kántora, segíti-védi egy nagylány, a barátnője. Barka. Aztán meg­jön Tódor katona, szívetdobog- tató, ismerős Bocskay-sapká- ban, Gellértről szóló biztató hí­rekkel. De kémkedni jött: hű maradt-e Gellérthez az asz- szony?! Vaska Gellért pedig barátruhában, álszakállal ko­pogtat be, meg is gyóntatja Klárist, hátha így megtud va­lami hűtlenséget. Kenetes sza­vakkal meg is kísérti az asz- szonyt — hiába. Bakatársával agitátorként összehívják a fa­lu elöljáróságát, keményen hangoztatva, hogy a baromfi- udvarokban minden kakast ki kell irtani, mert a farktolluk a csendőrökre emlékeztet. Az esz­telen javaslattal Vaska Gellért a faluját vizsgáztatja: okos ma- radt-e a nép? Falu és feleség kiállja a próbát, így Vaska megszégyenül gyanakvása miatt és kénytelen úgy bejönni a fe­leségéhez, kopott bakaruhá­ban, ahogy az asszony tiszta hitében öt éve élt. Időn túli, kortalan erköksi­sult fel annyira, bonyolult lel­ki szövevények helyett a pa­taktiszta, egyszerű erkölcsi igaz­ságokat szomjazza. De nem csak gondolati tartalmában, hanem stílusával is összeta­lálkozik. Ami az aszfaltvilá­gunkban már érzelgős népies­kedésnek hangzik, a falvakban Tamási párbeszédével, humo­rával, paraszti színeivel még természetes közeg. Tamási Áron ebben a tiszta közegben em­beri mélységekét jár be: az őszinteség szakadékokkal sze­gélyezett, de lelki nyugalmat adó útjait. Ebből az eszmei forrásból küld nekünk gondolatokat Ta­mási Áron. a Boldog nyárfale- vél-lel. Izgalmas, változatosan megírt játékkal, góbés székely szöveggel. Dramaturgiája iz- galmasságában is csendes, így a hatása nem mellbevágó, éles megrendülés, hanem békés, be­látó, ám tartós gondolkodás. Ezt a dramaturgiai szövetet te­rítette ki a rendező, Szalai Vil­mos, mégpedig olyanképpen, hogy a rendezés művészeté­ben ritka kettősséget valósított meg: hű maradt a szerző szel­leméhez, mégis tovább játszot­ta a játékot. Színészvezetésé­ben figyelemre méltó az a kor­szerűség, amit a Déryné Szin­Leőwey Klára Gimnázium leánykara. Vezényel Jandó Jenő. talános iskolai kórusainknál az egységes hangzásra, a kultu­rált éneklésre való törekvés: kivétel nélkül valamennyi kó­rusnál érezhettük ezt az igényt. Gyerekek és karvezetők mun­káját egyaránt dicsérő szép eredmény ez! A tanulás idegélettani alap­járól tartott előadást dr. Gras- tyán Endre egyetemi docens, a Pedagógus Továbbképző Inté­zetben. Számtalan hazai és kül­földi kísérlet foglalkozik az em­beri agy befogadóképességének határaival, a félelem és a fe­szültség szerepével a tanulás­ban. Dr. Grastyón Endre kísér­letes tapasztalatairól is beszélt előadása során. — Több mint száz esztendős a pedagógia és a természet- tudomány kapcsolata. Az első fiziológiai kísérletek azt próbál­ták megállapítani, milyen ter­A cél és a ..nagyágyúk” Boldog nyárfalevél Szigeti Géza és Várnagy Katalin : romasi firoiiDemulato ■ ,s íivXv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom