Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-01 / 118. szám

© Dunántúli napló 1975. május 1., csütörtök Szíven üti az embert az idő... Lélegzet-állítóan szép az aula. A hatalmas csarnokban szobrok állnak körben, közé­pütt lépcső. Csend van, az a fajta csend, amikor szívenüti az embert az idő. A lépcsőn fölmenet elénk tárul a kezdet: egy öreg-öreg vasalt faeke. — A feudális Magyarország bomlásának kezdete — mond­ja dr. Fancsovits György mu­zeológus, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum osztályveze­tő-helyettese. De úgy is lehetne mondani: szimbólum. A kezdeté, annak a folyamatnak kezdetéé, amely a keserves szolgaságba nyugvó, görnyedt pór-lélek örökösen földre pillantó, sapka-gyűröge- tő alázatától, az ökölbe zárt kézig, eltört szemüvegig, golyó­ütötte, szakadozó szélű lyukig tartott. Köt az időrend. Jó volna aszerint tudósítani a Budavá­ri Palota „A” épületéből, hogy hol ácsorogtam a legtöbbet, milyen tárgyakhoz mentem új­ból vissza, hol ért a legna­gyobb hatás, dehát az elején kell kezdeni a dolgot. Több, mint 10 ezer tárgyat állítottak ki, negyedmillió van a múzeum birtokában. Igaz, a kiállítás­nak jelenleg még csak az el­ső felét rendezték meg — 1919 emlékeivel zárul — de így is roppant sok és sokféle élmény vár a kíváncsiakra. A kiállítás első vitrinjeiben a céhes ipar kezdetéről látha­tó emlékek. I. Ferenc tanonc- törvénye, 1822-ből, a könyv al­ján az utolsó olvasható fél­mondat: „Ne merészelje Hogy mit ne merészeljen a ta- nonc, már a másik oldalon van. Korabeli kovácsműhely, eredeti szerszámokkal beren­dezve. És — pécsieknek kurió­zum — egy bányavágat mo­dellje, a drótkosárral, kram- pácsokkal, acetilénlámpával. A vitrinben látható a „farbőr", amit a meredekebb vágatok­ban való közlekedéshez hasz­náltak a hajdani bányászok. Bruder-cassa-könyv Pécsről, bá­nyász tisztikard Pécsről. .. Amott, szemben egy timsógyár makettje. Még el se ámulok, amikor már olvashatom az el­ső magyarországi üzleti hirdet­ményt, a Hőgyészi Fabrika 1730-ban kiadott hirdetését: „... ezen, jelenlévő, ki-nyom- tattatott Czédula által, kinek- kinek tudtára adattatik: Hogy a'kinek kedve lészen, ezen em­lített Fabrikában mind Egész, s mind pedig Fél-szerű Kal- tunt, Sinóros és Kóz-Barchand- tok .. . válogatva és illendő áron vásárolhat. .Sőt, ga­ranciát is vállalnak. Tulajdonképpen kevés híján minden darabnál elidőzhet­nénk. Mert később, a rendőri nyilvántartókönyv láttán eltű­nődtem : mikor kezdődött a kommunisták üldözése? Hiszen Reischl Albert győri szappanos­legény vándorkönyvében már 1847-ben beragasztották Vil­mos, isten kegyelméből Württenberg királya rendele­tét, ami kommunista irányza­tú egyesületek betiltását cé­lozza. Hogyan terjedtek el a szocialisztikus eszmék a magyar munkásság körében, hogyan kapcsolódtak az 1848-as sza­badságharchoz? Áldozatkész­ségükről az a céhláda tanúsko­dik, amelynek fedelén bizo­nyítvány van a helybeli szűcs­legények negyven ezüst forint­járól ... Forradalmiságukról pe­dig az első magyarországi kol­lektív szerződés kézirata, amit a korai munkásmozgalom leg­radikálisabb képviselői, a nyomdászok harcoltak ki 1848 májusában ... Kiegyezés. Fellendül a gaz­dasági élet, iparosodunk. Ma­kettek sora mutatja a vasút­építkezés fejlődését, aztán egy meghökkentő kép: a kubikus motyója. Talicska, heveder, szerszámok, láda. S a korabeli kereseti viszonyok. Egy icce bor 10 krajcár, 1 cipó 20 krajcár, 1 font szalonna 48 krajcár, 1 tányér birkagulyás 10 krajcár. A kubikus napi keresete 25 krajcár. Egy tányér birkagu­lyás, egy kis kenyér, s mehe tett vasutat építeni. 1868, megalakult az Ál­talános Munkás Egylet. Hiva­talosan ettől számítjuk a ma­gyar munkásmozgalmat. A század végén kibontako­zik a szakszervezeti mozgalom. Kedves pécsi vonatkozásaival találkozhatunk: egykori fény­kép a pécs-mecsekszabolcsi bányász szakszervezeti helyiség­ről. A szobasarok hasonlókép­pen van berendezve, újságtar­tó a falon, fonott székek, könyvszekrény, s a három kép is ugyanaz ... Marx, Engels, Ferdinand Lassalle egy nagy zászlóval a kezében. — Hódmezővásárhelyen jár­tunkban — mesél a muzeoló­gus — átnéztük a munkásklub padlását. És találtam egy Marxot ábrázoló képet, rém­lett, hogy már láttam valahol. A mecsekszabolcsi fényképen. Megnéztem a hátát, rajta volt az 1890-es pecsét... Előkerült Engels, Petőfi és Lassalle is, # ugyanazok a korabeli sokszo­rosított nyomatok, amik a fény­képen szerepelnek. Nyolcvan év után így került elő ez az emlék is. Fekete könyv. Száz példány, hetvenhét fotográfia — min­den rendőrkapitányság meg­kapta. Báró Bánffy Dezső kor­mánya már igen keményen ül­dözte a baloldali érzelmű em­bereket. Hogyan is engedte volna az eretnek eszméket hir­detni! Megharagudott volna rá az a tizenöt bajuszos, pofasza­kállas és tekintélyes úr, akik bambán néznek a fényképező­gép lencséjébe: a Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bank igaz­gatótanácsa. Az ő kezükbe összpontosult az iparvállalatok jó része: kialakul a nagy­ipar, bontakozik a kapitaliz­mus. Makett ábrázolja, hol vol­tak gyáraik, bányáik, más ér­dekeltségeik. A gyári enteriőr egy esztergapad és fúrógép a századfordulóról. A fúrógépet a szövetkezet, amely használta, alig akarta a múzeumnak oda­adni, megesküdtek, hogy ma sincs jobb... Proli-lakás bel­seje, ganggal, lichthoffal, bú­torzattal, minden berendezés­sel. A Szociáldemokrata Párt titkársága, és a központi lap, a Népszava szerkesztősége ... Látható az a rotációs nyomda­gép, amelyen 1905-től 1909-ig nyomták a Népszavát. Felper­gő események — 1905, — az első általános politikai sztrájk, s a vég: 1912 vérvörös csü­törtökje . .. Ettől kezdve a vér szinte ál­landó jelzője a kiállításnak. Világháborús propaganda. Hir­detőoszlop. És akárhová te­kintek, kuriózum mindenütt. Ady Endrének, a Világ 1915. január 24-i számában „Levél helyett Gogának” című publi­cisztikája és mellette a kézirat. Vajon mit húzott ki a szerkesz­tő? Ezt: „...de nekem láj a szerb-komitácsi szive is, amely­be a Skoda, vagy Weiss Man­fred golyója beletalált". Hadifogság. Ki gondolná, hogy a Szovjetunióban 30 ma­gyar nyelvű lapot adtak ki a hadifoglyok?! És a játékos em­ber — pontosabban a politi­zálva játszó ember — festett magának kártyát. A tök: ka­pitalizmus. A zöld: militarizmus. A makk: klerikalizmus. S a pi­ros: forradalom. Ráírva: ké­szítette Petropavlovskban, 1919- ben Bárkányi Jenő. És elérkeztünk 1919-hez. Lánchídi csata. Egy fekete kö­peny, szakadozott szélű lyuk­kal, ott a szív tájékán, s egy halotti anyakönyvi kivonat, amely bizonyítja, hogy Rizner István meghalt. Tanácsköztár­saság. Három vonalon követ­hetik nyomon az eseménye­ket. A megalakulás, szervezeti felépítkezés, az agitáció rek- vizitumai láthatók, a Tanács- köztársaság gazdasági, kultu­rális és szociális intézkedései, valamint a hadműveletek idő­rendi sorrendje. Előttünk a 133 nap története, csodálatos plakátok, műtárgyak, újságok, benne Márton Ferenc izgal­mas riportrajzai, Latinca Sán­dor aláírás bályegzője (meg­néztem, 2,-vel van). Landler Je­nő eltörött szemüvege.., Me­lyik börtön cellájában talál­hatták meg? Egészen szorongva fejezi be a látogató a nézelődést. De elég egy pillantás, ki az ab­lakon, s a szorongás szünő- ben. Szemben az Interkontinen­tal szálló, a Parlament, amott a Váci úti toronyház .. . Élünk, jól élünk — de egyszer el kell jönni a keservek és a szenve­dés mauzóleumába is. Kampis Péter A baráber szó - eredeti ér­telme szerint földmunkást je­lent. Hogy az aknamélyítők hol, hogyan és mikor vették fel, il­letve használták először ezt a nevet — nehéz lenne megmon­dani. Az mindenesetre tény: legalább másfél évszázada min­den valamire való aknamélyítő­munkás barábernek nevezi ma­gát. Ez a megnevezés tehát egyrészről egy szakmát jelez. Másrészről azonban életmód is. A baráber vakmerő ember. Vál­lalkozó szellemű ember. Élen­járó ember. A baráber olyan ember, akit nem könnyű túl­licitálni. Ez az írás egy baráber életé­ről szól. Egy bányászember éle­téről, aki gyerekfejjel kezdte a munkát, mint kortársai közül annyian, s aki feljutott az el­ismerés, hírnév és népszerűség csúcsaira. Ügy kezdte, mint egy kis pá­ria. Egy kis senki. Amikor elő­ször szállt le a bányába, rang­ja, „értéke", meg sem közelí­tette annak a lónak a rangját, illetve értékét, mely vele egy- időben kezdte a munkát. Az apja is bányász volt — az lett hát ő is. Bár ez csak az élet gazdasági logikája szerint volt akkor is természetes - emberi­leg egyáltalán. Az apák mind azt kívánták: a fiuk más legyen. Az apák mind megfogadták: az én fiam, soha . . . Megfogadták, s aztán egy szép napon elindultak egymás mellett a dohos vágatokon. Egy fiú tehát munkába állt. Szorongva-hangoskodva beszállt a nyikorgó, zsíros kasba; össze­harapott szájjal leste, hogy cso­rognak el mellette a föld mé­lye felé futó fekete méterek, hogy aztán végre kiszálljon odalent, s elinduljon a zsír-, verejték- és porszagú tömeggel, melyben oly egyformává lesz mindenki. Mór nem félt, s ter­mészetesen boldog sem volt, mint ahogy azt az ilyen alkal­makról később nyilatkozni szok­ták. Egyszerű volt minden és természetes. És végtelenül is­merős. Ha valamiféle érzés el­uralkodott rajta, hót ez volt az. Annak az érzése, hogy minden olyan, mint képzelte. Mintha már járt volna itt... ' Egy fiú munkába állt. Vetettek rá egy pillantást, s arca már el is tűnt a kontúr- talan arcok tengerében. A negyvenes években vagyunk. S aztán egyszercsak előtűnik ez az arc. Fény hull rá. Nőni kezd, mint a faira vetített port­ré. Először csak felismerik, majd mindenki ismeri, mert ismerni már-már kötelesség. Neve jel­kép lesz, zászló. Neve az újságok címoldalára kerül; tábornokok közt látják, politikusok ölelgetik. Mint egy sztár. — Ezrek rajonganak érte, százak követik. Az ötvenes években vagyunk. Egy baráber a csúcson. Ezek azok az évek, amikor hozzá hasonló százak nevét kapta szárnyaira a hír; százak és ezrek lettek máról holnapra díszfénnyel övezett eszmény­képpé. Százötven százalék, kétszáz­ötven százalék, ki tudja, hány százalék. Felajánlás, verseny, újabb fel­ajánlás, s újabb győzelem. Szalagcímek a lapok első ol­dalán. Haditudósítások — a bé­ke frontjáiról. Frontáttörések. Kitüntetések. Aki elöl halad, mindent megkap, amit ember megkaphat. Nemzetköziség jeflenidöben „És nemzetközivé lesz hol­napra a világ ..." — hangzik fel az Internacionálé világunk oly sok pontján és annyi nyel­vén, szinte átölelve a földgo­lyót. A proletár-nemzetköziség eszméje egyidős a munkásmoz­galom megszületésével. A pro- letárságot saját tapasztalatai győzték meg arról, hogy a vi­lággazdaság és világpolitika porondján összefonódó tőkés- osztállyal szemben nélkülöz­hetetlen fegyvere az egység. S amióta a marxizmus—leniniz- mus klasszikusai az internacio­nalizmus követelményét a for­radalmi elmélet szerves részé­vé tették, a szocializmus erői, a kommunista pártok a legna- gyobbfokú tudatossággal tö­rekszenek a nemzetköziség el­mélyítésére, átültetésére a mindennapok harcába. Mit jelent? Használtuk a múlt időt a történelmi visszapillantás so­rán, s a jövőidőt az Interna- cionálé utolsó sorának távla­tokat idéző kicsengésével. A legkézenfekvőbb igeidő szá­munkra mégis a jelenidő: mit jelent a proletár internaciona­lizmus most, 1975 tavaszán, az idei május elsején? A proletár nemzetköziség lé­nyege természetesen nem vál­tozik évekkel, még hosszabb lélegzetű korszakokkal sem, változik és állandóan új arcu­latot nyer azonban a világ, amelyben élünk s ezáltal az internacionalista magatartás érvényesülése a gyakorlatban. A szocializmus világrendszerré vált, három kontinensre terjed ki. A fejlődés menetében meg­határozó szerepet játszanak a szocialista közösség országai, gazdasági, politikai és védel­mi együttműködésük, tengelyé­ben a Szovjetunióval. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika hatal­mas térségei többé nem a gyarmatosítók szabad vadász- területei: fiatal nemzeti álla­mok jöttek létre, amelyek nem minden nehézség híján, s nem kevés gonddal, de általában az antiimperialista arcvonalon sorakoznak fel. A tőkés orszá­gokban is nő azoknak száma, akik felismerték, hogy a kapi­talizmuson nem segít a tüneti kezelés — más társadalmi rendszerrel kell azt felváltani. Különböző feltételek alakultak ki, bonyolult világban élünk — eszerint kell elhatároznunk ma­gunkat a döntésre, cselekvés­re. Az internacionalista állás­pont jelenidőben annyit jelent, hogy megvalósítjuk mindazon erők világméretű összefogását, amelyek a társadalmi haladást és a békét írták zászlajukra. Méterek, tonnák. Nincs megállás. Követik, majmolják, irigylik, s néhányon talán gyűlölik is. Régen volt.. . A fény kihunyt, a követők el- széledtek, elhaltak — az irigyek másokat irigyelnek. A baráber most zihál, féltüdővel szedi a levegőt. Hallása megromlott, egy kis szél is ágynak dönti. Nyugdíjas — pedig csak ötven­éves. Szőlőt kapál, néha összejön egy-egy régi cimborával, s per­sze őrzi a megfakult érmeket, okleveleket. Neve? A fiatalok számára mit se mond, a középkorúak számá­ra is csak egy halványuló, tá­voli eml^k. Aki messziről látja, törődött­nek véli, talán csalódottnak is. Aki felismeri, azt kérdi magá­ban: Megérte? Kellett? Vajon megtenné-e újra? .. . Emlékek, sikerek, csalódások és érzelmek ötvözete ez az írás; egy baráber életének krónikája. Vagy, ha úgy tetszik: egy portré. Egy ember arca a mieink közül. S az ember, akiről szól: Molnár István. A „százméteres” Molnár, a „képviselő" Molnár, az „autós" Molnár... A baráber Molnár. Ugyanakkor nem feledkez­hetünk meg arról, hogy ter­monukleáris korszakban élünk, amikor a felhalmozódott tö­megpusztító fegyverek az em­beri civilizáció sokszoros meg­semmisítésére elegendőek. Ezért küzdünk úgy a haladó eszmék győzelméért, hogy köz­ben elhárítjuk az atomvilághá­ború katasztrófáját. Az új tár­sadalmi rendszer győzelmét a példa erejével és vonzásával, viszonylag békés körülmények között, békés versenyben kíván­juk megvalósítani. Mindebből logikusan követ­kezik, hogy az internacionaliz­mus elsőszámú parancsa ma: erősíteni a szocialista orszá­gok közösségét, fokozni gazda­sági fejlődésüket és erejüket, politikai és diplomáciai tevé­kenységüket, társadalmi szi­lárdságukat, védelmi képessé­güket. Ez a háttér biztosítja, hogy a szocialista országok külpolitikája alapvetően hozzá­járuljon a feszültség csökken­téséhez és visszafordíthatat­lanná tegye az enyhülés folya­matát. A szocialista országok közösségében is megkülönböz­tetett hely illeti meg a Szovjet­uniót, amely történelmi tapasz­talatait és dicső múltját, ered­ményeit és erőforrásait, vala­mint következetesen interna­cionalista politikáját tekintve kiemelkedő szerepet vállalt eb­ben a küzdelemben. A szocialista országok kö­zösségének erősítése, az egy­ség megbonthatatlanná tétele érdeke e szövetség közvetlen részeseinek, de egyúttal a vi­lág minden jóakaratú és józan emberének. A ma internacionalizmusa a tettek internacionalizmusát jelenti. Nem elegendőek tehát a hangzatos jelmondatok. Pe­dig, sajnos, erre is van példa: a pekingi maoista vezetés, miközben „forradalmiságáj" ismételgeti, az internacionalis­ta összefogás megbontására törekszik, éket akar verni a békéért és a társadalmi hala­dásért küzdő különböző oszta­gok közé. Vajon az úgyneve­zett „szuperhatalmi tézisek”, amelyek az osztályszempontok elkendőzésével egy furcsa és torz világképet festenek fel, a „gazdag észak” és a „szegény dél" szándékolt szembeállítása nem arra szolgálnak-e, hogy viszályt szítsanak s a szegény és támogatásra egyelőre való­ban rászoruló nemzeteket ép­pen leghívebb barátaikkal ál; lítsák szembe? S nem feled­kezhetünk meg azokról sem, akik internacionalizmusukat hangoztatják, s közben nacio­nalizmust szítanak, ijnös érde­keiket a közös ügy, a közös harc elé helyezik. Egybe forr... A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköztár­saság politikáját és cselekede­teit mély internacionalizmus vezérli. Az MSZMP egyszerre érzi magát felelősnek a ma­gyar nép és ez egész nemzet­közi kommunista mozgalom előtt. Tevékenységünkben így forr össze a nemzeti érdekek képviselete az internacionaliz­mus ügyével, a kettő egysége mutatja a helyes utat. A min­dennapok során ez a fejlett szocialista társadalom hazai építését, a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal való töretlen együttmunkálkodást jelenti, messzemenő részvételt a KGST-ben, a Varsói Szerző­désben, a szocialista integrá­cióban; a szolidaritást az anti­imperialista politikát folytató országokkal s a tőkés orszá­gok munkásosztályaival, a küz­delmet az enyhülés folytatódá­sáért. És nemzetközivé lesz holnap­ra a világ ... A nagyszerűnek ígérkező jövőt azonban most, a jelenben alapozzuk meg — mindenekelőtt tettekkel. Réti Ervin afflyswft í'' > s y v j .;. .; .*. :•: ,::' .*: $.. &■? y •. ,; í •:■ ? y 9 i .*. ? o&íií • v í '• í •: .•: . í ••• ,?'.. 'jí } .; :• * ? .•:• •• :• * •:• ••' .< s > í>ft < í < » •■? wj -ív •'I 's i í" •: ®skS$3 MÉMÉIIM BÉKÉS SÁNDOR 1 !x j| £py baráber élete

Next

/
Oldalképek
Tartalom