Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-07 / 123. szám

Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 123. szám 1975. május 7., szerda Ára: 80 fillér Sokat ígérő távlatok Saigonban A gazdasági hatékony­ság fokozása hazánk­ban nem új, de mind sürgetőbb követelmény. „Köz­ponti Bizottságunk a helyzetet megvizsgálva, alapos elemzés után arra a következtetésre ju­tott — idézzük a kongresszusi be­számolókból —, hogy a külső ne­hézségek ellenére elérhető, hogy népgazdaságunk a követ­kező években is az előző éve­két megközelítő ütemben fej­lődjék és az életszínvonal is tovább emelkedjék. A megol­dás egyrészt a jobb munka, hazai erőinek és lehetőségeinek jobb kihasználása, másrészt a szocialista gazdasági együtt­működésben rejlő, Tiagyszerű lehetőségeknek az eddiginél sokkal jobb hasznosítása." Nem teljesíthetetlen feladat­ról van szó. íme bizonyságul egy széles körben ellenőrizhető — tegyük hozzá — követhető példa. Tizenhat éve készítenek háztartási hűtőszekrényeket Jászberényben. E tartós fogyasz­tási cikk választéka bővük, mi­nősége, kivitele jobb és szebb lett, s az ára sem emelkedett. Sőt kisebb mértékben csökkent. Könnyű a jászberényieknek — mondhatnánk —, hiszen időköz­ben gyártmányuk luxustermék­ből tömegcikké vált. Valóban, ugrásszerűen növekedett a so­rozatnagyság : évi 20 ezerről több mint 400 ezerre. De nem automatikusan. Céltudatos fej­lesztő munkával, licenc vásár­lással megteremtették a verseny- képesség feltételeit. Ezért nem okoz különösebb gondot szá­mukra az importált hűtőszekré­nyekkel való verseny, az idei 50 ezer darabos szocialista be­hozatal. A baráti országok ma­guk is 70 ezer darab hűtőszek­rényt vásárolnak 1975-ben, a tőkés piacokon pedig 120 ezret értékesítenek a jászberényiek. A versenyképesség, a siker képlete: minden piacon érté­kesíthető, korszerű, olcsó ter­mék. A képlet egyszerű, a fel­adat bonyolult. De megoldásá­hoz nagy lehetőséget és sok segítséget kapnak a vállalatok szocialista államunktól és a KGST-országoktól. Az 1976— 1980-as időszakra szóló tervek nemzetközi egyeztetése befeje­zéséhez közeledik. Máris meg­állapítható, hogy hazánk kül­kereskedelmi forgalma a KGST- országokkal — változatlan áron számolva — 40—45 százalékkal lesz magasabb 1980-ban az 1975. évinél. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek még mint­egy 10 százalékos túlteljesítése várható, akkor megállapíthat­juk: a vállalatok többségének legfőbb értékesítési, beszerzési gondjai sok évvel előre meg­oldottak. A hazai szükségletek és a KGST-országok várható igényei a feldolgozó üzemek, vállalatok termelő kapacitásainak leg­alább 60—70 százalékát öt évre előre leterhelik. Ez megbízható alap a gazdálkodás, a fejlesz­tés stabilitásához. A vállalatok szellemi energiáit ugyanis nem aprózzák szét a piacszerzés, a máról holnapra élés gondjai. így minden erőt és figyelmet a versenyképesség fokozására, a minőség javítására, a ter­mékösszetétel korszerűsítésére, az olcsó, gazdaságos munkára — a jövő megalapozására — összpontosíthatnak. Hogy még biztosabb és szélesebb alapok­ra kerüljön a szocialista nem­zetközi munkamegosztás, hogy növekedjék a valamennyi pia­con előnyösen értékesíthető ter­mékek aránya, hogy javuljon a népgazdaság egyensúlyi hely­zete. A z újkeletű világgaz­dasági változások hatására a hatalmas és gazdag tőkés országok fej­lődésükben megtorpantak, s új utak és módok keresésére kényszerülnek, hogy kilábalja­nak a stagnálás, a visszaesés, az infláció és a munkanélküli­ség zsákutcájából. S ebben a korban, rövid és ' hosszabb távon egyaránt a szocialista nemzetközi összefogásra épít­ve tette közzé az MSZMP prog­ramnyilatkozatát, amely szerint hazánk a következő 15—20 év­ben a „fejlett szocialista társa­dalom műszaki és gazdasági bázisának megteremtésével gazdaságilag fejlett országgá válik”. És minden nap értel­mes, eredményes munkája, a negyedik ötéves terv sikeres teljesítése közelebb hozza e lelkesítő, sokat ígérő távlatokat. Kovács József Jó ütemben haladnak a Metró II. vonalának építési munkái. A Deák téri mélyállomás szer­kezetileg elkészült, megkezdődtek a belső beépítési munkálatok. A padló gránit-, az oldalfal márványburkolatot kap, a tetöoszlopokat rozsdamentes acéllemezzel borítják. Szigetelik a kész vonalalagutat a Deák tér és a Felszabadulás tér között. Valóságos tisztavizű „tengerszem” keletkezett a vasasi külszíni bányafejtés kráterében. Erb János felvétele Gépipari bázisüzemre lenne szükség ÚJ GYÁRAK PÉCSETT? 3,8 milliárd forint iparfejlesztésre Szomorú tény: Pécs az ipar- fejlesztés ütemét tekintve az öt nagyváros között a negyedik helyet foglalja el, holott más­fél évtizede még az első volt. Hol tart ma a város az ipar- fejlesztésben? Mi várható e te­rületen a következő tervciklus­ban? - erről tartott tegnap dél­után előadást — a műszaki és közgazdasági propaganda hó­nap rendezvényeként — a Tech­nika Házában dr. Hadnagy Ár­pád, a Pécs városi Tanács ipari osztályának vezetője. Amint azt a/ előadó elmond­ta, a jelenlegi helyzet a város egyoldalú iparszerkezetének kö-“ szönhető. Pedig érdemes Pécsre ipart hozni, s a város várja is. A munkaerő adott. A pécsiek nem sajnálták a pénzt ipar­területek kialakítására: a IV. ötéves tervben 160 milliót köl­tött 300 hektár ipari terület ki­alakítására a Diósi úton, a Kertvárosban és a Hőerőmű környékén. A fejlődés tenden­ciái is jól átgondoltak: a gép­ipar fejlesztésén belül gépeket, berendezéseket, híradástechni­kai eszközöket gyártó ipar te­lepítése, a konfekcióipar fejlesz­tése a cél. Mi valósult meg e tervidő­szakban iparfejlesztési tervei­ből? 283 millió forintos beruhá­zással elkészült a Mechanikai Laboratórium pécsi gyáregysé­ge, s ez év végére befejezik a 23 millió forintos ráfordítás­sal épülő galvanizáló üzemük építését is. A Fémipari Válla­lat új, György-aknai telephelyét is kialakították. Ebben az évben, befejeződik az új nyomda és a Sütőipari Vállalat központi üze­mének, valamint az AFIT-szer- viznek az építése. Az elképzelé­seknek megfelelően halad a Porcelángyár félmilliárdos re­konstrukciója. Akad lemaradás is. Késve, csak az idén indult meg a Bőr­gyár 220 milliós beruházása, az új velúrüzem építése. Ugyan­csak az idén látott hozzá a Kesztyűgyár a pécsbányatelepi új üzem kialakításához. Az Ál­latforgalmi és Húsipari Vállalat 300 milliós beruházásából egy­előre a vágócsarnok épült fel. A szigeti városrészen létesülő ezer négyzetméteres GELKA- szerviz átadását erre az évre irányozták elő, de az építés csak most indult meg. A faipari és a kesztyűs szövetkezet terve­zett beruházását mindmáig nem tudta megkezdeni. Az elképzelések sezrint az V. ötéves tervben ipari beruházá­sokra 3,8 milliárd forintot költe­nek Pécsett. A szénbányászat fejlesztése mellett más ágaza­toknak az eddiginél dinamiku­sabb fejlődése várható. Az Egyesült Izzó pécsi gyára 360 millióért új üzemet épít. 70 mil­lió forintos beruházással új üzemmel bűvül a Kaposvári Ru­hagyár pécsi gyára, a Bútor­gyár 20 millió forintért új üzem­épületet hoz létre. Folytatódik a Porcelángyár, a Bőrgyár és a Húsipari megkezdett rekonst­rukciója, illetve bővítése. Új gyárak építéséről folynak tárgyalások. A Szerszámipari Művek szándékozik gyárat épí­teni. Az év végéig eldől, hogy Pécsett épül-e meg a harisnya- -gyór és a II. rostműbőrgyár. A tervek szerint az új üze­meknek 5800 dolgozóra lenne szükségük, akik közül 2300 szakmunkás. A város vezetői azt szeretnék, ha egy 8-10 ezer főt foglalkoz­tató gépipari bázisüzem tele­pülne a jövőben Pécsre, mely meghatározná a város ipará­nak új arculatát. rendeződik a helyzet Hollandia, Ausztrália és Niger elismerte a forradalmi kormányt A szocialista integráció ki­bontakoztatásának időszakában élünk. Erőfeszítéseink, eredmé­nyeink napról napra erősítik az egyes iparágak, vállalatok he­lyét, növelik szerepét, lehetősé­geit az intenzív nemzetközi munkamegosztás rendszerében. A fejlesztési erők- és az anyagi eszközök olyan célszerű össz­pontosítása szükséges, amely lehetővé teszi a már elért po­zíciók megszilárdítását, kiszéle­sítését és új területek feltárását. A nemzetközi gazdasági kap­csolatok elmélyítésében megha­tározóak a kormányszintű dön­tések, a két- és sokoldalú ál­lamközi megállapodások. A kö­zös beruházások a szovjet nyers­anyagkincsek kiaknázásában, az azbeszt, a cellulóz, a fosz­fát, a földgázellátás ja/itását szolgálva. A nemzetközileg ösz- szehangolt központi fejlesztési programok, amelyek optimális nagyságú kapacitásokat hoznak létre nagyszabású kooperációk­kal a vegyipari termékek, vagy a számítógépek gyártásában. Hamarosan hosszúlejáratú ál­lamközi megállapodások rögzí­tik majd azt is, hogy mennyi almát, baromfit, konzervet, ru­hát, cipőt, alkatrészt, szerelési egységet, gépet, berendezést, felszerelést szállíthatunk a ba­ráti országoknak 1980-ig több milliárd rubel értékben. Mindez nagy biztonságot te­remt, megalapozza a jövőt, de nem szülhet kényelmet. A vá­sárlók, a partnerek bizalmát újból és újból lelkiismeretes, gondos munkával, előrelátó fej­lesztéssel ki kell érdemelni. Csak így tudunk helytállni, új, kedvezőbb pozíciókat te­remteni az egyre szigorúbbá váló versenyben, g tőkés üzleti világ előnyös ajánlataival, kedvező szállítási és hitelfelté­teleivel szemben. A „jobb munka, hazai erőink és lehetőségeink jobb kihasználása” megannyi szállal kötődik tehát külgazdasági kapcsolataink fejlesztéséhez, elmélyítéséhez, a szocialista integráció kibontakoztatásá­hoz. A magyar népgazdaság töretlen dinamikus fejlődése, a hatékonyság fokozásának mind határozottabb követelménye feltételezi, hogy munkánkat a termelés, a fejlesztés, az irá­nyítás valamennyi szintjén és posztján az igényes nemzetkö­zi mércéhez igazítsuk. A soro­zatnagyságban, a gyártás tö­megszerűségében, az alkalma­zott technológiában és a ter­mék műszaki jellemzőiben, világpiac nem igazodik a kis országok sajátosságaihoz. Sze­rencsére nem vagyunk ma­gunkra utalva, a KGST nagy­szerű lehetőségeket kínál szá­munkra. A négymillió lakosú Saigon­ban az élet visszatért rendes kerékvágásába. A dél-vietnami főváros utcáin nem a rendőr­ség, hanem azok a polgári ru­hás diákok irányítják a közúti forgalmat, akik már két nap­pal az amerikabarót rezsim feltétel nélküli kapitulációja után önként jelentkeztek szol­gálatra. Rendesen működik a telefonhálózat, a piacokat és a vásárcsarnokokat vevők tö­mege árasztotta el. A lakos­ság élelmiszerellátását bizto­sítják. Saigon legnagyobb tex­tilüzeme is újra kezdte a ter­melést. Többezer személy, aki az előző rezsim összeomlása­kor távozott a városból, vissza­tért. Hollandia, Niger és Ausztrá­lia elismerte a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forra­dalmi Kormányát. VDK-beli mérnökök, techni­kusok, orvosok és tanárok nagy csoportja indult Dél-Viet- nam felszabadított területeire, hogy segítséget nyújtson az új élet építésében. A szakembe­rek közül sokan a déli ország­részben születtek, s most visz- szatérnek, hogy részt vegyenek a mezőgazdaság és az ipar helyreállításában. Az ENSZ gazdasági és szo­ciális tanácsa hétfőn meghívta Dél-Vietnam kormányát, hogy vegyen részt a nők nemzetközi éve alkalmából 1975, június 19-től július 2-ig Mexikóvá­rosban tartandó világkonferen­cián. A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány teljesen ellenőrzése alá vonta az or­szághoz tartozó szigeteket a Sziámi-öbölben és a Dél-kínai- tengeren. A dél-vietnami partoktól 70 kilométernyire, a Sziámi-öböl­ben fekvő Phu Quoc halálszi­getet a népi erők és a lakos­ság május 2-án szabadították fel. A saigoni rezsim idején felállított „tigrisketrecekről” hírhedt Con Son (Puolo Con­dor) szigetén április 30-án, Saigon felszabadulásának napján a foglyok és a lakos­ság fellázadtak a Thieu-klikk emberei ellen és a haditenge­részettel karöltve átvették • az ellenőrzést. A Dél-kínai-tengeren fekvő Truong (Spratly) szigetcsoport hat szigetét szintén a DIFK ha­ditengerészete szabadította fel. Phu Quoc és Con Son szi­geten a hazafiak kiszabadítot­ták a politikai foglyokat, s a DIFK haditengerészetének ha­jóin a dél-vietnami kikötőbe szállították őket. A népi ható­ságok segítséget nyújtanak ne­kik rokonaik és családtagjaik felkutatásában. A népi forradalmi bizottsá­gok Dél-Vietnam egész terüle­tén segítséget nyújtanak a saigoni kormányzat által erő­szakosan kitelepített lakosok­nak. Akik vissza akarnak tér­ni szülőhelyükre, azoknak biz­tosítják a szükséges közlekedé­si eszközöket és élelmiszereket A volt saigoni rezsim kato­nái, tisztjei és hivatalnokai iránt a forradalmi hatalmi szervek emberséges álláspont­ra helyezkedtek és ez már az első napokban lehetővé tette a nyugalom légkörének kiala­kulását, az élet gyors normali­zálódását a felszabadított vá­rosokban és falvakban. Da Nang kikötőjében folya­matosan rakják ki a Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok teherhajóiból az árukat. A Da Nang-í kikötőben tartott barátsági gyűlésen a forradal­mi hatalom és a lakosság képviselői őszinte hálájukat tolmácsolták a szovjet népnek a segítségért. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom