Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)
1975-05-06 / 122. szám
6 Dunántúli napló 1975. május 6., kedd A GYŐZELEM GYÖKEREI ÉS VIRÁGAI Egy emberpár életútja A nő, Szófia Leonardovna Tidman az orvostudományok doktora, a Lenin-rend tulajdonosa, már két éve nyugdíjas. A férfi, Szergej Aronovics Kazmin, a Vörös Október Gyár főmérnökeként került nyugdíjba. Volgográdban élnek és még most is sok társadalmi elfoglaltságot vállalnak magukra. Ennek az emberpárnak nem mindennapi életútja van. Szófia Leonardovna Moszkvában született és miután egyetemi tanulmányait befejezte, lepratelepre kérte magát. Szergej Aronovics szibir- ják, vagyis szibériai és miután elvégezte a politechnikai főiskolát, a Sarkkörön túl egy város építésének nehéz munká-^ jóban vett részt. 1938-ban kerültek mindketten Volgográd- ba, Szófia Leonardovna a klinikára, sebész lett, Szergej Aronovics pedig a Vörös Október Gyárba, mérnökként. Akkor ismerkedtek meg és házasodtak össze. Lakásukon fogadtak, igazi orosz vendégszeretettel és vendéglátással. Sokáig érintetlen volt a gazdagon megterített asztal, hiszen életútjuk legnehezebb időszakáról folyt a szó. A háború kitörését követő napon kellett volna Szófia Leo- nardovnának Leningrádba utaznia, hogy megvédje disz- szertációját. Nem mehetett. Nem a klinikára ment, hanem az 1584. számú evakuációs kórházba, és katonaorvosnak jelentkezett. Amikor 1942-ben ideért a front, az intézmény átalakult tábori kórházzá. Szergej Aronovics a Vörös Október Gyár szállítási vezetője lett. 1942. augusztus 23-án a gyárat lebombázták, neki is Cseljabjinszkba kellett volna kitelepülnie, de megbetegedett és így nem mehetett. ■ — A sztálingrádi csata legkritikusabb napjaiban — mondotta az orvosnő — rengeteg súlyos sebesültünk volt. Őket kellett állandó tüzérségi tűzben, bombázások közepette a Volgán túlra szállítani. A fér-, jem, miután itt maradt, önkéntesként beállt segíteni. — Tudomásom szerint — emlékezik Szófia Leonardovna — ez volt az egyetlen kórház, amely nem ment a Volgán túlra. Rengeteg sebesültet kellett A kép 1945-ben, a győzelem napján Székesfehérvárott készült, ahol a szovjet katonák és a magyar lakosság együtt ünnepelték a második világháború befejezését. A szovjet katonák között (kezében virágcsokorral) Szofija Leonardovna Tidman. (A képet a doktornő bocsátotta a szerző rendelkezésére.) a harcok idején ellátnunk. Nem volt egyszerű a munkánk, hiszen nekem, mint sebész főorvosnak a bombázás és a tüzérségi tűz ideje alatt is operálnom kellett, meg kellett mentenem az emberek életét. Emlékszem, egyszer bombázás közben súlyos hassebet operáltam, amelyet nem lehetett abbahagyni. Életveszedelembe került az életet mentő orvos is. Miután az operációt befejeztem, a sebesült katonát elvitték. Néhány perc múlva a szomszédban bomba oltotta ki az altatásból soha fel nem ébredő ■ katona életét... De mi a legnehezebb körülmények között is folytattuk a munkát, hiszen a legdrágábbról, emberéletről volt szó. Kevés emberpárnak adatott meg, nekik igen, hogy akkor, életútjuk legnehezebb időszakában, mindvégig együtt lehettek. Még akkor is, ha útjuk- nak ez a szakasza akkor az élet és halál mezsgyéjén vezetett. A sikeres ellentámadás, a 6. német hadsereg Sztálingrádnál történt megsemmisítése után a tábori kórház követte nyugatra a frontot. Szófia Leonardovna sebész főorvosként, Szergej Aronovics Kazmin pedig mint a kórház műszaki vezetője. így jutottak el harcolva, gyógyítva Magyar- országra. Hosszabb időt töltöttek Kiskőrösön, voltak Várpalotán, Pécsett, Pápán, Baján, Budapesten, a győzelmet pedig Székesfehérvárott ünnepelték. Aztán előkerül a napló, amelyet az orvosnő vezetett végig a hadak útján és amelybe a különféle magyar népviseleteket is lerajzolta, hiszen Szófia Leonardovna másik nagy szerelme az orvostudományon kívül: a rajzolás, a festés. — 1945 nyarán indultunk vissza Székesfehérvárról — mondotta Szergej Aronovics. — 1946 áprilisában tértünk haza, a romokban heverő Sztálingrádba. Mindketten leszereltünk, és hozzáláttunk a háborús sebek gyógyításához. Miután Szófia Leonardovna disszertációja az ostromban elégett, újabb disszertációt írt, amit meg is védett. Szergej Aronovics a Vörös Október Gyárba tért vissza, amelyet akkorra már nagyjából újjáépítettek, és már folyt a normális termelőmunka. Harminc- három esztendő után onnét ment nyugdíjba. A késő délutánba nyúló szombati beszélgetés és orosz vendéglátás után a szálloda felé tartván, a híres Pavlov- ház előtt mentem el, amelyet egy maroknyi hős annakidején 58 napig tartott. A ház udvarán most gyerekek játszottak. A város legmagasabb pontján, az egykori Mamaj tatárvezérről elnevezett Mamajev kur- gánon, amely az ostrom idején oly sok szovjet katona vérét követelte, magaslik a monumentális, 86 méter magas emlékmű női főalakja. Friss házasok érkeznek gépkocsival. A fiatalasszony hófehérben, a fiatal férj feketében. Csak- a virágcsokor vörös, amellyel az elesett hősök emlékművéhez zarándokolnak. Mert ez szerte a Szovjetunióban így szokás. A házasságkötés után a fiatal párok első útja mindenütt az elesett hősök emlékművéhez vezet... Oravec János Rudolf Kobaly (folytatjuk) ANYAK KÖSZÖNTÉSE Most is, mint minden májusban, a hónap első vasárnapja — az anyák köszöntésének, ünnepének napja volt: a kismamáké, az édesanyáké, a nevelőanyukáké, a nagymamáké. Apró gyermekeik csakúgy, mint felnőtt — legtöbbször már szinte szülői szerepet betöltő — leányaik és fiaik köszöntötték őket: virágok sokaságával, a szerető gondoskodást viszonozni alig tudó szeretet szavaival, a kedves figyelmesség ezernyi apró jelével. Tulipánt, ibolyát, szegfűt, rózsát, gyöngyvirágot, meg kinek- kinek kedvenc virágaiból köttettek csokorba tíz- és' tízezer számra a vásárlók a fővárosban egész nap nyitva tartott üzletekben. Énekszóval köszöntötték a mamákat — sokéves hagyományt ápolva — Esztergomban, ahol a 16. tavaszi dalos találkozót az anyák tiszteletére rendezték meg, 500 általános- és középiskolai dalos részvételével a Petőfi Sándor Művelődési Központban. „Termő ékes ág” - ezt a címet adták annak a művészi fotókiállításnak, amelyet az anyai hivatást megörökítő felvételekből rendeztek és vasárnap nyitottak meg Békéscsabán: szabadtéri bemutatóként. Araczky János, q Városi Tanács elnöke nyitotta meg az ország minden részéből jelentkező több mint 80 fotóművész kétszáznál több képéből összeállított tárlatot. fi «* BÉKÉS SÁNDOR 0 \ Egy batáber élete Toliseprű Minaret vagy minaré? Levél érkezett címünkre. Egyik olvasónk felveti a kérdést, hogyan kell ejteni a Ja- kovali Hasszán dzsáminál lévő magas, karcsú tornyot, ahonnan háromszáz évvel ezelőtt a müezzin imára szólította a híveket, s amelyről Babits Mihály egyik versében ekként emlékezik meg: — Messze, messze sík terül, hol a káplár sort hív, messze fontos négy torony, minaret és boltív; messze füstölgő Mecsek zöld teteje újít. Nos, a versben lévő minaret szót ejtik minaretnek és minaré- nek is. Németesen minaretnek, vagy minarétnek, franciásan pedig minarénak. A szó végső forrása az arab minara vagy manóra szó, amely világítótornyot jelent. Ezt az oszmán minőre változatában vette át a francia nyelv, onnan pedig a minaret szó betű szerinti olvasatában került a német és más európai nyelvbe. Mivel nálunk Csokonai óta („ Minaréti hangon ezt zengem felszóval") az irodalmi és a köznyelv is az utóbbi időkig inkább a minaret szót fogadta el, mi is inkább e mellett törünk lándzsát, bár a minaré franciás ejtés sem kifogásolható. Egy másik levélben dr. Cz. J.-né szóvá teszi a Volán 12. sz. Vállalatnak a május 1-i forgalomkorlátozásról szóló értesítését. Ebben ugyanis az autóbuszjáratok útvonalának jelölésére a viszonylat szó szerepel a járat szó helyett. A Naplóban megjelent közlemény valóban a nagyközönség előtt még szokatlan viszonylat szót használja. Eddig ugyanis úgy tudtuk, hogy a viszonylat szó valamire vonatkoztatást, összefüggést jelent, de újabban o közlekedés nyelvén eléggé elterjedt, és a városi villamos-, autóbuszközlekedésben valamely útvonalon közlekedő kocsik összességét jelenti. A 10- es, 20-as, 30-as stb. viszonylatokat tehát ekként kell értelmezni. Végül válaszolunk egy „Felháborodtam" aláírásé névtelen levélre is. Ennek írója azon „háborodott fel”, hogy egy anya apróhirdetésben „jó erkölcsű" leányát férjhez akarja adni „lehetőleg nőtlen, vagy gyermektelen elvált férfihez". Mi ugyan a lérlihez-1 kifogásoljuk, mert helyesen férfihoz-1 kellett volna írni, de a felháborodott levélíró a „lehetőleg nőtlen" kifejezésbe kötött bele, s epésen kérdezi: „Nem bigámiára vagy legalábbis elválásra csábítás ez már?" A kérdés jogos, de a mamának kell feltenni. Dr. Tóth István 3. Anna-akna Komló közepe lett, s már csak percek választották ei attól, hogy nevét szárnyra kapja a hír.. . Itt van Ambrus Jenő, a városi pártbizottság titkára, Gallusz József, a DISZ-bizottság titkára, üzemvezetők, műszakiak, s ki tudja hány újságíró... Még tíz perc van két óráig. Búg a ventillátor, lelkes kis irodistalányok szaladgálnak. A zenekarra senki se néz — hát játszani kezdenek. Aztán két óra lesz, de nem történik semmi. A helybeli vezetők zavartan nézelődnek; c zenekar új számba kezd, majd elbizonytalanodik és csend lesz. S ekkor a csatlós elkiáltja magát: megjöttek . . .! A zenekar apait-anyait belead, az újságírók előre tülekednek, hogy lássák Komló, az egész magyar szénbányászat új hőseit. Öten jönnek. öt kormos, rongyos, rossz testtartású ember. A sáros gumicsizmák szára letűrve, egyikük fején ütött- kopott bőrkobak, a másikon egyszerű svájci, a harmadikon siltes sapka. A fekete ingek köldökig nyitva. Porálarc a nyakban, nehéz lámpák, öt elgyötört ember, öt átlagember. Legalább magasabbak, erősebbek lennének, ha mór ilyen sárosak, piszkosak, szegények! Az újságírók tagadhatatlanul csalódottak. Melyik lehet Molnár? Nyilván a legerősebb, az a vállas... De nenv ez se stimmel. Molnár majd- hogy nem a legkisebb. Vékony •— lábszárán klaffogva lötyög a csizma. Zúg a taps, zúgnak a hangszerek. A nap izzik. Az öt ember pedig jön, s nevet. Közelről még egyszerűbbek, még mindennapiabbak. Nem baj . . . Mégis, szép ez a nap ... Molnár István ifjúsági vágathajtócsapata teljesítette vállalását, s elérte a havi 100 méteres előrehaladási sebességet. Megtörtént, amit senki sem hitt. Egy hónap alatt közel három hónapi teljesítményt értek el. ölelések, csókok, virágok. Ök öten szédülve állnak az ünneplők gyűrűjében, de az igazi élmény számukra, a lelkűk legmélyén, mégsem ez az ünneplés. Nagyobb, iga- zabb, emberibb dolog, ami áthatja őket, s ez saját erejük tudata. Mindent elérhetünk ... Mindent lehet... A vezetők Molnár István kezét rázzák, szenes arcát csókolják, ő pedig arra gondol: megmondtam, ugye... Fél három van, amikor az újságírók elrohannak. Molnár marad, s nem is sejti, hogy most indult el egy úton, mely beláthatatlan messzeségekbe vezeti majd. A SOKARCÚ KOMLÓ Mindennek éppen 22 éve, A régi iratok, fényképek fölé egy markáns, de megöregedett arc hajol. Hangosan kell beszélni — Molnár István kissé nagyot hall. Egyik szeme is... Zihál, s úgy nevet, mintha a zokogás rázná. Pécs, Szigeti út. Példásan, rendben tartott, nemes vakolatú családi ház, garázzsal az oldalán. Se nem kisebb, se nem nagyobb ez a ház szomszédainál. A mecsek- szabolcsi Békaváros fullasztó- levegőjű bányászlakása volt a kiindulópont, s ez a végállomás. A két pont között egy tíz éves epizód — fényben, ragyogásban. — Mikor volt Anna-aknán? — Nem is tudom ... — Komlón? — Gyakrabban ... (Folytatása következik.) Képérnyl» Önök kérik - Marx György- Felelet A kívánságműsor műfaját még a rádiótól „örökölte" a televízió, ősi műfaj tehát, s amióta létezik, vitatkoznak is róla. Ilyen műsort szerkeszteni könnyű is, nehéz is. Könnyű, mert csak azt kell tudni, mit kíván a nézők többsége, melyek a sláger-műsorok, kik a legnépszerűbb művészek. Ha ezt tudjuk, akár jó előre is meg lehet tervezni egy kívánságműsort. Másrészt nehéz is ilyen műsort szerkeszteni, mert noha a többség talál majd benne kedvére valót, mihelyt az elvont többséget rétegekre bontjuk, mindig lesznek olyanok, akiknek a kedvencük mellett a többi érdektelen ... Hátránya továbbá a műsornak, hogy legtöbbször régi anyagot ismétel, újat nem ad. Az idei május elsejei kívánságműsor legnagyobb erénye, hogy sikeresen elhárította ezt az utóbbi veszélyt. Kedvelt művészekre, előadókra épített, de nem a már közvetített egyes produkciókra. Ezzel feltétlenül frissebbé, életszerűbbé vált a műsor. Jó ‘megoldás volt tehát a három élő helyszín bekapcsolása. Vitathatóbb az ünnepi meglepetésnek szánt telefon- és lakás-átadás műsorba iktatása, amelynek az ötletgazdái nyilván fontos politikai jelentést is szántak. A lakáspolitika valóban rendkívül közérdekű ügy, igen sok embert közvetlenül is érint, de talán épp ezért nem volt túl szerencsés ötlet ilyen formában felhasználni. Talán a szerényebb, hangsúlytalanabb tálalás még javíthatott volna az elgondolás gyengeségein, sajnos az egyébként kitűnő műsorvezetők — Tamási Eszter és Horvát János — még feleslegesen erőltették is a dolgot, s mindenképpen fokozottabb nyilvános lelkesedést igyekeztek kipréselni a választottakból. Szerencsére kevés sikerrel: a választottak természetes ízlése jobban működött, mint a televíziósoké .. . A Magyar tudósok sorozatában Marx György akadémikust mutatta be pénteken este c tévé Kardos István szerkesztői és riporteri közreműködésével. Jól szerkesztett, értékes beszélgetést láttunk-hallottunk. Marx György azok közé a kitűnő tudósok közé tartozik, akik jó pedagógusok s tudományáguk kiváló népszerűsítői is egyben- különösebb mutatványok, látványosságok és modorosságok nélkül. Legfőbb eszközük a tiszta, világos fogalmazás. Ezért volt érdemes figyelemmel hallgatni Marx Györgyöt. Véget ért vasárnap a Felelet. Az elején fenntartásokkal fogadtuk, részben azért, amiről az írója, Déry Tibor is nyilatkozik egy helyen - a regények filmre alkalmazásában mindig van valami hamisítás -, részben pedig azért, mert korábbi tévés tapasztalataink óvatosságra intettek. Most, az egész befejeztével örömmel állapíthatjuk meg, hogy alighanem az utóbbi évek legjobb tévéjátékát láthattuk. A regény eredeti értékeit nem kérhetjük számon, hiszen a jó irodalomban mindig vannak olyan rétegek, amelyek filmen nem reprodukálhatók. De jól követte a film a regény lényegét s kitűnően alkotta meg, ami képekben megfogalmazható. Zsurzs Éva nemcsak eddigi rendezői erényeit csillogtatta, de neki köszönhetünk két remek, új fiatal tehetséget, a Köpe Bálintot alakító Küna Károly s a Juliskát alakító Csanádi Gabi felfedezését. Az ismert művészek jó alakításai mellett ők teszik sokáig emlékezetessé a - reméljük, még többször ismétlésre kerülő - filmet. Szederkényi Ervin
