Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-31 / 147. szám

1975. május 31., szombat Dunántúli napló 3 HONNAN VEHETNÉNK GÉPEKET? j széncsata gépekkel - i.-jcr ’ a Magyar Import című lap a BNV-re kiadott különszámában. A képekkel illusztrált cikk mottójaként a szerkesztők negativ betűkből szedett ERŐFESZÍTÉS cím­mel is megpróbálták ér­zékelni, hogy nem is olyan egyszerű dologról van szó. Valóban nem! Gondolatok a BNV bemutatóján A cikk írója az eléggé vi­gasztalannak nevezhető hely­zetfelmérésen kívül alig tud bármit is ajánlani a mélymű­velésű bányászat komplex gé­pesítésére, mint hogy a szo­cialista országokban ma már a világ bármely bányagépeket gyártó nemzetével egyenrangú berendezéseket lehet besze­rezni, ha . . . Ha van erre ele­gendő pénz, ha az üzletkötők idejében megrendelik, ha a ki­választandó gép a követelmé­nyeknek s egy esetleges későb­bi tipizálásnak is megfelel. . ;; HM&i : lehetőségek A Műszaki Élet vásári külön­kiadása még kevesebb re­ménnyel töltött el, hogy az idei BNV-re végre látok terveket, új gépeket, csak kicsiny jelzését is felfedezem, hogy párt- és kormányhatározat született a magyar szénbányászat fejlesz­tésére, egy új széncsata gé­pekkel történő megvívására. A nehézipar kiállítóhelyisé­gében, a közelben levő sza­badtéri bemutatón látottak alapján, szóról szóra lejegyez­hetném az elmúlt esztendei BNV-ről szóló tudósításomat. Ügy tűnik, a magyar tervező és bányagépgyártó vállalatok le­hetőségei messze állnak attói, hogy lépést tartsanak azzal az elképzeléssel, miszerint a jelen­legi 26 millió tonnás termelést 1990-re 40—45 millió tonnára kívánják fejleszteni. A BNV bá­nyászati kiállításán nem tűnt ki, milyen nagy tere van ha­zánkban a bányászat gépesíté­sének, hiszen a jövesztés gé­pesítése például csak mindösz- sze 40 százalékos, míg a többi KGST-országban s tőkés orszá­gokban 70—95 százalék arány­ban géppel végzik a legnehe- zeb földalatti fizikai munkát. Mi látható? Az Országos Bányagépgyár­tó Vállalat az idén is, mint min­den esztendőben, bemutatta, egy akna és a hozzátartozó lé­tesítmények gépi berendezései-^ nek makettjét, néhány elektro­mos és hírközlő berendezést, s az elmúlt évben szintén bemu­tatott erőgépre szerelt földfú­róját, cölöpverőjét. Újdonság volt viszont az F—6-os és F—7- es tíz, illetve tizenöt tonnás lánctalpas vágathajtó kom­bájn modellje. Az egym.illió fo­rintos berendezést ki lehetett volna már próbálni a mecseki bányákban is, hiszen évek óta jónéhány magyar bányában dolgoznak ilyenek, mint az OBGV képviselője ezt elmon­dotta. A gondolatot tulajdon­képpen az sugallja, hogy a mecseki szénmedencében any- nyiféle gépi berendezéssel próbálkoztak már, s az erre fordított költségek sokszorosan meghaladják az F—6-os költ­ségeit. * lengyel ajánlat Tulajdonképpen a vágathaj­tó kombájn kapcsán jutott eszembe, bár csak a lengyel bányagépek megtekintése so­rán fogalmaztam meg: a Me­csekben eddig nem sikerült a fejtések komplex gépesítésé­ben a kétségtelen erőfeszítések ellenére sem előrelépni. Fél tu­cat berendezést kipróbáltak, az eredmények mindig biztatóak voltak, aztán a sok millió fo­rintos értékek többnyire dicste­lenül távoztak. A lengyelek az ismert és jól bevált szovjet ra­kodógépekhez hasonló beren­dezést, láncos kaparót, maró­hengert mutattak be. Bizonyos körülmények között bizonyára a mecseki szénbányákban is jól hasznosíthatók lennének ... Az igazán érdekes azonban a katowicei KOPEX cég ajánlata volt: a lengyel cég bányagé­peket exportál, importál, teljes bányászati objektumokat, bá­nyászati gépeket, berendezése­ket, fúrógépeket, mentő- és vé­dőfelszereléseket tervez, épít és gyárt. Geológiai méréseket vé­gez, bányászati szakmunkáso­kat képez ki. jelzőlámpával felszerelt érzé­kelőn figyeli a bánya légellá­tását, a felgyülemlő gázok mennyiségét, a szállítást, a ter­melést, a bérelszámolást, o portát... Nem hiszem, hogy egyetlen fejtés gépesítésében ne kísérletezhetnének ... Új széncsata — gépekkel. A népgazdaság megnyitotta pénztárcáját a program meg­valósítására, tervezők, mérnö­kök, üzletemberek összehan­golt munkájára, erőfeszítésére van szükség. A bányászok, két­kezi munkások a mostaninál nagyobb erőfeszítésére ugyanis már aligha szabad számítani. Lombos! Jenő Magyar —csehszlovák távvezeték Az európai KGST-országok közös beruházásával Albertirsa és Vinyica között létesítendő 750 kilovoltos távvezeték építé­séről szóló megállapodás alá­írásakor Magyarország vállal­ta, hogy lehetővé teszi a ba­ráti országokból érkező villa­mos energia tranzitszállításait Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársaságba. Az ehhez szükséges magyar- csehszlovák 400 kilovoltos új távvezeték építéséről szóló egyezményt most írta alá Szi­li Géza nehézipari miniszterhe­lyettes, és Jan Goldschmidt, a csehszlovák tüzelőanyag és energetikai miniszter első he­lyettese. A 400 kilovoltos villamosener­gia távvezetéket 101 kilométer hosszú szakaszon, Győr és Po- dunajské Biskupice között épí­tik meg. A magyar szakasz 36 kilométer hosszú. Két választás között (3.J Kapcsolat a választókkal A jelölőgyűlések időszaká­ban sok helyen latolgatják: a körzetben élő és jó munkájá­ról, közösségi magatartásáról ismert embert jelöljenek-e kép­viselőnek, vagy olyant, akinek a közéleti tevékenység mór or­szágos hírnevet szerzett. Ha a képviselő-munkának csak egy- egy sajátosságát emeljük ki, akkor az egyiknek is, a másik­nak is vannak előnyei, de ha e tisztséggel szemben támasztott követelményeket összességük­ben nézzük, akkor teljesen mel­lékes, hogy a képviselő a hely­színen él-e vagy a választóke­rülettől távolabb. Az alkalmas­ság legfontosabb feltétele, hogy a képviselő mennyire ké­pes népgazdasági szemlélettel gondolkodni, mennyire tudja a „nagypolitikát" és a „helyi po­Katowkei péié a Talán nem utópisztikus el­képzelés, hogy ez a vállalat a mi szakembereinkkel karöltve megtervezzen, megépítsen olyan berendezéseket, amelyek végül is nem okoznak csaló­dást. Olyan gépeket, amelye­ket ide a Mecsekbe terveznek, s nem máshonnan akarják adaptálni. Katowicében jártam az au­tomatizált JAN bányaüzemben, amelyet ez a cég épített és természetesen tervezett is. Az üzem 230 dolgozója 2500 ton­na szenet termel naponta. Ki­mondottan fizikai munkás mindössze 30 fő van. Az ügye­letes igazgató az irányítóte­remből vezeti a bányaüzemet: két tucat képernyőn, ezernyi Félúton a kutatotaro A triászkori dolomit itt a het- vehelyi dombok alatt megtré­fálta az aknamélyítőket. Ke­mény kőzetre számítottak a szeizmikus /mérések alapján, ám a fejtáró megnyitása óta szinte szakadatlanul morzsol­ható anyagban haladnak előre. Rosszkor érkezünk a leendő hetvehelyi alagúthoz. Horváth Gyula vógathajtó csapata ép­pen robbantáshoz készülődik. Jó órába is beletelik, mire be­sétálhatunk a hegy alá. Addig is a külszínen tekintünk szét kí­sérőimmel, Halmos Benedek vasúti mérnökkel, valamint Doskar Klára építőmérnökkel. A szemerkélő esőben pára üli meg a völgyet, a pécs—buda­pesti vasút fekete szalagja azért jól kivehető. Alattunk az Oroszló—Szentlőrinc közötti út kanyarog. Halmos Benedek el­mutat az aknamélyítők szociális épülete fölött és magyarázza, hogy tőlünk néhányszáz méter­re jelölik majd ki az új út nyomvonalát, amely az alagút Szakmaválasztás a Helyszínen A bogádi általános iskola ha­todikos tanulója Drong Gab­riella a gyárlátogatás után ki­jelentette: gépi varró szeretnék lenni. Kovács József hetedik osztá­lyos diák már úgy jött a Kesz­tyűgyárba: szabász akarok len­ni. — Itt dolgozott az édes­anyám, én is itt szeretnék .. . Hofecker Máriának legjob­ban a díszítő terem tetszett. . — Szeretnél te is itt dolgoz­ni? — Nem. Én már választottam, óvónő akarok lenni. Az üzemlátogatási nyílt na­pokat azoknak a diákoknak szervezte a Baranya megyei Pályaválasztási Intézet üzemi Üzemlátogatási nyílt napok csoportja — a Baranya megyei Tanács Művelődési Osztálya és a KISZ Baranya megyei Bizott­ságának kérésére — akik még nem döntöttek, hová mennek az általános iskola, vagy az érettségi után. Főleg a hiány­szakmákat mutatják be, ezzel is segítve a munkaerőhiánnyal küzdő vállalatokat. Szerdán és csütörtökön mint­egy 120 diák nézte végig a Pé­csi Kesztyűgyárban a különbö­ző munkafolyamatokat. A Kesz­tyűgyár oktatási felelőse: Tóth Antal az üzemlátogatás után tájékoztatta a diákokat a kép­zés idejéről, a munkaidőről és kereseti lehetőségekről. Az ipa­ri tanulók három évet, a beta­nított munkások 4-6 hónapot tanulnak. Ezen a héten tucatnyi gyár­ban 15 látogatást szervezett a pályaválasztási csoport: a me­gyéből 620 diák részvételével. Az üzemlátogatási nyilt napok jogosultságát bizonyítják a szá­mok: a bogádi húsz fős cso­portból három diák a Pécsi Kesztyűgyárba készül. Az utolsó megkérdezett Nagy- pál László mondta: — Szabász leszek. Bódy Agnes kapuzatai fölött húz át, ezzel két híd építése válik felesle­gessé. Az alagút 440 méter hosszú lesz, 227 méterrel rövi- debb, mint az első, Abalige- ten épített. Ám nemcsupán eb­ben tér el a második „cső” az előzőtől. Amíg az abaligeti alag­utat alulról fölfelé építették, addig a hetvehelyit fordítva készítik az aknamélyítők. Doskar Klára, a MÁV Terve­ző Intézet mérnöke a hónap közepén érkezett Hetvehelyre. A vasút Dombóváron biztosított neki vendégszobát, a hajnali vonattal jár ide naponta. Mire „hazaér", már bezárnak az üz­letek. Az ő feladata a talaj- mechnikai összefüggések meg­állapítása. — A szeizmikus mérések do­lomit és mészkő összletet je­leztek. Ez az irányadó, ám a kőzet pontos összetételét, a ré­tegek vonulását függőleges ak­nák nyitásával tudjuk pontosan megállapítani. A vételezett min­tákat aztán a Műegyetem ás­ványtani tanszéke szakvélemé­nyezi, a kapott adatok alapján tervezik meg azt, hogy milyen erős belső burkolatot kap majd oz alagút. Miközben elérjük az ideigle­nes kapuzatot, Halmos Bene­dek megjegyzi. — A kutatótáró kihajtását ez év elején kezdte meg a Bá­nyászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének brigádja Várhatóan augusztus végéig ki­hajtják a tárót. Azt féléves szünet követi. Ez idő alatt el­készülnek a tervek. A végleges szelvény kialakítása jövő év márciusában folytatódhat, a bővítés 1976 végére fejeződik be. Ezt követően készülnek el a végleges kapuzatok, a belső burkolás, a világítás. Az alag­úthoz csatlakozó külső létesít­mények, a töltések, a vágány- fektetés 1977 közepére várha­tó. Ikotics József vágathajtó bri­gádja eddig kétszázhúsz mé­tert haladt előre, azaz a kuta­tótáró felét hajtották ki. A mintegy öt méter széles, két és fél méter magas vágatban, ideális körülmények között ha­ladnak előre. Hetvenen dol­goznak itt, három műszakos te­lepítésben. * . Kiss József csillés, az Atlas Copco rakodó kezelője. — öt éve jöttem az akna­mélyítőkhöz, Abaligetre kerül­tem, akkor már megvolt a talptáró. Azóta megszoktam ezt a munkát: a téeszbe már nem nem mennék vissza ... Hátrébb lépek, mert közben elkezdi a rakodást... Gépével együtt szökken előre, hátra, a kanál beletúr a sárgás anyag­ba. Bizderi József a legrégibb alagútépítő. Komlóról jött át a pécsi körzethez. Azelőtt csak aknákat mélyített. Érdekesmód nehezebbnek — vagy talán szo­katlannak véli az alagútépítést. Azt azonban biztosan állítja, hogy a jövő hónap végére át­lukasztják a „hegyet”. — Abaligeten még elképzel­hetetlennek tartották, hogy a felső szeletben rakodógépek­kel dolgozzunk. Ott a kézi erő­nek volt elsődleges szerepe. Itt már jobbak a körülmények: legalábbis ami az étkezési és fürdési lehetőségeket illeti. A levegőellátás viszont még most is akadozik, időről időre leáll­nak a kompresszorok az ener­giaellátás miatt. Kevés ugyan­is a feszültség — mondja Hor­váth Gyula csapatvezető vájár. Hazafelé jövet átrobogunk Hetvehelyen, megszokott falu­kép, nép^elen utcák. Eszembe jut Doskar Klára megjegyzése: „A hetvehelyiek? Őket azt hi­szem nem érdekli egyelőre, ami itt készül.” Salamon Gyula litikát" helyesen összeegyeztet­ni. Néha éppen maguknak a képviselőknek kell szembeszáll­niuk azzal a téves nézettel, hogy a képviselő a körzet „ki­járó embere" és kötelessége, hogy különböző előnyöket har­coljon ki választópolgárai szá­mára. Szerencsbe, ilyen jelle­gű meggyőző munkát ma már egyre kevésbé kell végezniük. Ha nem is meghatározó a lakossággal való kapcsolattar­tást illetően, hogy melyik kép­viselő hányszor fordul meg vá­lasztópolgárai között, a felmé­rések azt mutatják, az utóbbi években az ilyen közvetlen kapcsolatok formái is bővültek, tartalmasabbak lettek. A kép­viselői beszámolók, fogadóna­pok jelentős tömegeket moz­gósítanak. Az ilyen összejöve­teleken, látogatásokon nem­csak a képviselők ismeretei bő­vülnek a választókerület életé­ről, az emberek gondjairól, kí­vánságairól, hanem a választó- polgárok is közvetlenül tájéko­zódhatnak készülő fontos tör­vényekről, jogszabályokról, a várható fejlesztésekről. A való­ság feltárásának igen alkalmas eszközei ezek a beszélgetések, találkozások. Az is általánosan elfogadott gyakorlat, hogy mielőtt a he­lyi tanácsok döntenének a fej­lesztésre fordítható összegek sorsáról kikérik a képviselők véleményét. Az anyagi lehető­ségek, és igények természete­sen legtöbbször nincsenek összhangban, és ilyenkor gyak­ran maga a képviselő áll a társadalmi munkafelajánlások, anyagi hozzájárulások szerve­zésének az élére. Az ilyen te­vékenység nemcsak a község, a város gyorsabb gyarapodásá­ban, szépülésében mutatkozik meg előbb-utóbb, de a képvi­selő és választóinak kapcsola­ta is sokkal elmélyültebbé vá­lik. A képviselői munka színvo­nalának emelésében egyre na­gyobb szerepük van a megyei képviselő-csoportok tevékeny­ségének is. A csoportüléseken készülnek fel a képviselők a következő ülésszakra, valamint a bizottságok vitáira. Amikor egy-egy megyei csoportülésen megtárgyalják a tennivalókat, a képviselők saját körzetük helyzetét szembesíteni tudják a megyei helyzettel, új tapaszta­latokat szerezhetnek, amelyek jóvoltából sokkal reálisabb álláspontot tudnak elfoglalni az országgyűlési bizottságok vi­táiban, vagy éppen a parla­ment plenáris ülésén. A választókerületi munka a képviselők tevékenységének igen fontos része. De csak ré­sze, mert a szocialista népkép­viselet követelményének azok tudnak legjobban megfelelni, akik mind a három szinten: a választókerületben, a szakágak szerint tagozódó állandó bi­zottságokban és a plenáris ülésszakon egyaránt helytáll­nak, aktívan tevékenykednek. Keserű Ernő ötvenezredik Rába-MAN motor A győri motorgyárban elké­szült az ötvenezredik Rába- MAN diesel-motor. A motor­gyár egyik legkorszerűbb üzeme a Magyar Vagon- és Gépgyár­nak. Rekordidő, másfél év alatt épült meg az óriási gyárcsar­nok, és szerelték fel a félauto­mata és automata gyártósoro­kat. A győri gyár a motorgyár­tásának licencét az NSZK-beli MAN cégtől vásárolta. A mo­torgyár felszerelésében közre­működött a francia Renault- gyár is. Többségben 200 lóerős fek­vő, álló és ferde elrendezésű motorok készülnek, de 230 és 250 lóerős motorok gyártását is megkezdték. Eredményes kí­sérletek folynak vegyes gáz és olaj, valamint teljesen gázüze­melésű motorok előállítására is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom