Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-22 / 138. szám

© Dunántúlt napló 1975. május 22., csütörtök szerkesztőség postájából E Szabad idejükben kellemesen szórakoznak a napközis tanulók a Ivov kert városi lakótelep új játszóterén létesített pályán. Pavlovics Márk felvétele Nem hagyták magukra Tűz pusztított március 7-én éjszaka Kispostavölgy-tetőn. Schleisz Sándor pécsi lakos gazdasági épülete, min­den ingósága porig égett a jószá­gokkal együtt. Tíz év munkájának eredménye lett a lángok martaléka, tönkretéve az ötgyermekes családot. Szerencsére akadtak, akik kérés nélkül is azonnal segítő kezet nyúj­tottak. A Pécsi ÁFÉSZ keretében mű­ködő nyúltenyésztő szakcsoport tag­jai Kovács jános kezdeményezésére tenyésznyulakat adtak az újrakezdés­hez. A környék lakói, Györkös Lász­ló, Kerner József, Felföldi Dániel és mások készpénzt adtak az elpusztult értékek pótlására. A Pécsi Dohány­gyár szakszervezeti bizottsága, vala­mint a MÉV geofizikai osztálya dol­gozói gyorssegélyben részesítették a károsultakat. Az emberséges csele­kedetért ezúton is köszönetét mond a héttagú család. Az illetékesek válaszolnak ff Villányban nincs művésztelep” Fóris Józsefnek a Dunántúli Naplóhoz intézett levelével tel­jesen egyet lehet érteni. Ugyanis a siklósi alkotótele­pek irodája „Szabadtéri mű­vésztelepe és szoborbemutató­ja” valóban Nagyharsány köz­ség határában, közelebbről Szársomlyó országos jelentő­ségű természetvédelmi terüle­tén van. A területet térítés- mentesen az alkotótelepek irodája rendelkezésére bocsá­totta az Országos Természetvé­delmi Hivatal, akinek a keze­lésében van, míg a szabadtéri Szebb, tisztább Pécsért Aki nyitott szemmel sétál vé­gig a belváros utcáin, naponta láthatja az ismeretlen okból nyitva hagyott munkaárkokat, az ottfelejtett földkupacokat, az úttesten, a járdákon táton­gó gödröket, az utcákon, tere­ken elhelyezett kuka-edények körüli szemét „csendéletet”. Hogy méltóképpen reprezen­táljuk városunk történelmi múltját és dinamikus fejlődé­sét, ehhez a Városi Tanács és o társadalmi szervek vezetőin kívül a város minden polgárá­nak többet kell tennie az ed­digieknél. Napjainkban sokat olvasunk, hallunk a szocialista brigádok nagyszerű eredmé­nyeiről. Mi, a város lakói oly­képpen kövessük példájukat, hogy szervezzünk mi is társa­dalmi brigádokat a város ke­rületeiben. Elképzelésem az, hogy e brigádokat a kerületi tanácsok vezetői, illetve azok megbízottai irányítsák, patro­nálják. A feladatok sürgőssé­gi, fontossági sorrendjét is ne­kik kellene meghatározni, amelyről vagy amelyekről a Pécsi Rádióban és a Dunán­túli Napló hasábjain is tudo­mást szerezhetnének a társa­dalmi brigádok. A már meg­valósult munkák megóvására a jelenleginél több, s főleg al­kalmasabb társadalmi ellenőrt kellene alkalmazni. Olyanokat, akik hatósági felhatalmazást kapnának a rendetlenkedők helyi megbírságolására. Említést kell még tenni az egyes áruházak, boltok kifo­gásolható kirakatairól is. Ezt a problémát véleményem sze­rint úgy is meg lehetne olda­ni, ha évenként egy-két alka­lommal kirakatversenyt ren­deznének az erre illetékes ke­reskedelmi szervek. Városunk rendje, tisztasága közügy, s úgy vélem, hogy a lakosság részéről meg is vol­na hozzá a jószándék, a segí­tőkészség. Keszthelyi István 17 Az olvasó véleménye /a^Am.:w.v:-yÁ->.v/Aw/^w:vXW.vA,.v.,.wy-:-:-Xv/Ávw.y.a-Mv>>^^^^^ „A mezőgazdasági dolgozók egészségvédelme" — egy-egy termelőszövetkezet­ben sok száz napos munkaki­esésnek elejét vehetnénk. A fenti rövid indokok alap­ján a magunk részéről - mint a szövetkezetek érdekképvise­leti szerve — ehhez minden tá­mogatást biztosítunk. Mecsek és Dráva menti Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetsége Bíró Sándor titkár „Hej, hely" A Dunántúli Napló egyik korábbi számában a fenti cím­mel megjelent cikkhez szeret­nék én is néhány gondolatot hozzáfűzni. A múlt év őszén — egész pontosan november 6-án — hi­vatalos ügyben Budapestre utaztam. A helyjegyet a Mártí­rok útján levő IBUSZ irodá­ban rendeltem meg telefonon. A helyjegy számát most is őr­zöm, itt van előttem: 5. sz. ko­csi, 2. oszt., 36. helyszám. Foly­tatom azzal, hogy a vonat Pestről való indulása előtti utolsó percekben tolatott csak be, s addig ott ácsorogtunk a vágány mellett. Már ez is kel­lemetlen volt, amit végképp betetőzött a másik csalódá­som, mert a helyemet már el­foglalták. Egy ugyanolyan szá­mú helyjeggyel. Szerencsémre, vagy inkább a koromra való tekintettel egy fiatal orvoshá­zaspár helyet szorított számom­ra is a kupéban, s talán mon­danom sem kell, hogy senki sem kérte tőlük és tőlem szá­mon a szabálytalan helyfogla­lást. És ha már az említett cikk­ben szóba került a helyjegy nélkül utazók megbüntetése, akkor azt is javasolnám, hogy ez a rendelet terjedjen ki a részeg utasokra is, — mert ez sem tartozik a ritka esetek kö­zé. - Nem egyszer voltam szenvedő tanúja a vonat büfé­kocsijában lerészegedett em­berek utastársaikat zaklató randalírozásának. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy szüntessék be a vonaton történő utasellátást, hanem ar­ról, hogy ne szolgáljanak ki bort és tömény-szeszt az utasoknak. Véleményem szerint az nem lehet igaz, hogy valaki ne bír­ja ki szeszfogyasztás nélkül a három órás utat. A természe­tes szomjúságot nagyszerűen pótolják az üdítőitalok. összegezve tapasztalatai­mat: rendet kellene teremteni végre az emberek, családok kellemetlenségek nélküli, kul­turáltabb utazásának érdeké­ben. Ennek két feltétele: a szeszárusítós és helyjegyek körüli problémák megszünteté­se. Kerti Sándor iskolavezető, Cserkút művésztelep és szoborbemuta­tó létezik. Külön köszönettel kell meg­emlékezni Nagyharsány közsé­gi tanácsáról, amely a szó- banforgó felhagyott kőbányát térítésmentesen az Országos Természetvédelmi Hivatal ke­zelésébe engedte át, s ezzel közel 110 hektáros, — igen ér­tékes — természetvédelmi terü­letet lehetett kialakítani. A villányi községi tanács ál­tal üzemeltetett — majd rövid úton elhagyott — kőbánya re­konstrukciós, bányafelhagyási terve most készül, amelynek költségeihez, végrehajtásához az Országos Természetvédelmi Hivatal 360 ezer forinttal járul hozzá. Teljesen jogos tehát Nagyharsány község igénye, hogy a művészteleppel kap­csolatban őket, s ne a költsé­geket hátrahagyó, egyébként érdektelen más községet em­legessék. Reuter Camillo erdőmérnök term.véd. főfelügyelő „Ésszerűen takarékoskod­junk!” A levélíró a Baranya megyei Tanács V. B. Siklósi Járási Hi­vatalának a kedvezményes tü­zelőakció lebonyolításával kapcsolatos munkáját kifogá­solta. Alaptalan a cikkben közölt megállapítás, mert a tüzelő­utalványokat ugyanúgy, mint az előző években, — a legbiz­tonságosabb módon, — szemé­lyesen vagy megbízás alapján vették át az igénylők. Ez azért fontos, mert az utalványok fo­rintot helyettesítő értékpapí­rok, elvesztésükből eredő kár az átvevőt terheli. Az utalvá­nyokért soha nem kellett min­den igénylőnek bejönni a Já­rási Hivatalhoz, azt megbízás alapján bárki, bármikor átve­hette. Ezzel már évek óta ki­alakult az a gyakorlat, hogy intézményenként egy személyt bíztak meg az utalványok át­vételével. Ez történt most is. Tehát nem kell az utalványt igénylő pedagógusoknak utaz­gatni, nem merül fel felesle­ges útiköltség és nem válik szükségessé az órakiesés mi­atti helyettesítés sem. Ez az intézkedés nem rendelkezés, hanem éppen az ésszerűség következtében született meg. Szarka Árpád elnökhelyettes 17. Mindezeket a problémá­kat már nem egyszer el­mondtam illetékes műszaki ve­zetőknek, sőt legutóbb Kocsis elvtársnak, a szénbányászati miniszterhelyettesnek is írtam levelet ezekről a kérdésekről. Jellemző, hogy még a mai na­pig sem kaptam rá választ.., De ezeket a fent említett hiá­nyosságokat elmondtam párt­szervek előtt is, és kértem, vizsgálják felül az ügyet. Fe­lülvizsgálták, s az abból állt, hogy egy elvtárs szombaton délelőtt 10 órakor lejött és 2 órakor el is ment... A kivizs­gálás eredményéről még a mai napig sem értesítettek ... XI. LEGENDÁK. A nagy teljesítmények, rend­kívüli sorsok előbb-utóbb le­gendákat szülnek. Molnár Ist­vánról is sok mindent „tudtak” az emberek. Fent ülünk Mol­nár maga építette, mélyen alá­pincézett — „mit csináljon egy nyugdíjas baráber, ha nem pin­cét?" — présházában, s miköz­ben a gyönyörű színű vörös­bort ízlelgetjük, elérkezettnek látom az időt, hogy ezekről a legendákról beszélgessünk. — Mindenki azt mondju: közvetlen telefonösszeköttetése volt Rákosi Mátyással... A fő­titkár állítólag gyakran- hívta fel személyesen a bányában... — Ugyan! — Nem hívta, vagy telefon se volt...? — Nem hogy Rákosi Mátyás­sal nem volt összeköttetésem, de sokszor még a bányames­teri irodával is csak úgy tud­tam beszélni, hogy visszagyalo­goltam a vájvégtől 1—2 kilo­métert. — Azt is mondják: a főtit­kár személyesen látogatta meg a bányában. — Nem, nem volt nálunk a munkahelyen soha. Én voltam egyszer nála, amit korábban meséltem is ... Akkor úgy érez­tem : méltatlan helyzetbe hoz­tak minket, s kötelességem a végsőkig harcolni. — Az iparfejlesztésről szóló MDP-plénum anyaga könyv­alakban is megjelent, ön fel­szólalt, felszólalását teljes ter­jedelmében közlik. A neve mel­lett pedig ez áll: Kossuth-dí- jas vájár . .. Asztalra koccan a pohár. Molnár István ujjai megremeg­nek. — Mit mondjak erről...? — Kapott Kossuth-díjat? — Nem kaptam. —• Itt pedig az áll. — Az az igazság, ma sem tudom, mi volt ezzel a Kossuth- díjjal. Állítólag többször is fel­terjesztettek, Pesten úgy is tud­ták szinte mindenütt: Kossuth- díjas vagyok — így jöttek nem egyszer a meghívók is —, de a díjat sohasem vettem át... — Egy vidámabb dologról: önnek volt az első magánautó­ja Pécsett... — Nem az ötödik? — Nagy szenzáció volt min­denesetre. Egy bányász, aki­nek vadonatúj autója van ... Mi a története? — Egy gyerekkori elhatáro­zással kezdődött. Ügy figyel­tem, lestem a motorbicikliket, mint a mániákus. Minden vá­gyam azt volt, hogy egyszer ne­kem is legyen. Lett is. Először egy kis Csepel, aztán mindig erősebbek, nagyobbak. Hél- százötvenes motorokkal szágul­doztam. Persze, buktam is. Va­lamelyik felemen szinte mindig hiányos volt a bőr. .. így az­tán egy szép napon azt mond­ták a pártbizottságon: tedd csak le szépen, Molnár elvtárs, azt a motort, mert nekünk szük­ségünk van rád ... „És mivel fogok kijárni az aknához?" „Autóval, ha te is úgy aka­rod." Hát ez a története. A többi már szinte ment magától. 1954- ben 100 új Moszkvics érkezett Budapestre. Fent voltam vala­milyen rendezvényen, ott volt Vas Zoltán is. Említem neki a kocsit. Azt mondja: rendben lesz, Molnár. (Folytatása következik.) I**» II! tanácsadó B. N. albérlő azt szeretné tudni, hogy főbérlője a lakásnak mekkora részét adhatja albérlet­be, illetve újabb albérlő foga­dása esetén szükséges e a már ott lakó albérlő hozzájáruláslát is kérni? Az albérletbe adható lakás mértékét az 1/1971 ./II. 8./Korm. sz. rendelet szabályozza a 103. §-ában. E rendelethely (2) be­kezdése értelmében az egész lakás vagy a lakószobák szá­mának több mint 50 százalé­ka csak arra az időre adható albérletbe, amíg a bérlő — fő­bérlő — azért van távol, mert a) gyógykezelésben részesül; b) katonai szolgálatot teljesít; c) a lakóhelyén kívül dolgozik, és ott nincs állandó lakása; d) lakóhelyén kívül végzi tanul­mányait; e) szabadságvesztés büntetését tölti; f) üdül vagy családi, illetőleg egészségügyi körülményei ezt indokolttá teszik. Egyéb esetben nem lehet az 50 százalékot meghaladó mér­téket albérletbe adni. Azt is előírja a jogszabályi rendelkezés, hogy az albérleti jogviszony csak úgy létesíthető, hogy a lakásban lakó szemé­lyek mindegyikére legalább hat négyzetméter lakószoba-terület jusson. A rendelet 104. § (3) bekez­dése értelmében a főbérlő az albérletbe adott helyiségre újabb albérleti (albérlőtársi) jogviszonyt csak az albérlő hoz­zájárulásával létesíthet. Tehát a már ottlakó albérlő hozzá­járulása is szükséges az érvé­nyes szerződés létrejöttéhez. Ismételten előforduló kérdés­ként merül fel, hogy a lakás bérlője a bérleti díjat egy ösz- szegben vagy több részletben és meddig köteles megfizetni? E problémát a jogalkotó az 1/1971 ./II. 8./ÉVM sz. rendelet 66. §-ában szabályozza akkor, amikor kimondja: „A bérlő a lakbért havonta egy összegben, legkésőbb a hó 15 napjáig köteles meg­fizetni." Az e rendelet hatálybalépé­sekor — 1971. július 1. napján — fennálló lakásbérleti jogvi­szony esetében a bérlő a lak­bért havonta két egyenlő rész­letben is menfizetheti. Ilyen esetben az első részletet leg­később a hó 12. napjáig, a második részletet pedig a hó 25. napjáig kell megfizetni." Azt is kimondja a rendelet, hogy a lakbérfizetési kötelezett- séq a lakásbérleti jogviszony megszűnéséig tart. Ha azonban a bérlő a lakást korábban visz- szaadja a bérbeadónak, az új bérlő beköltözésétől kezdődő időre már nem köteles lakbért fizetni. B. J. termelőszövetkezeti tagot baleset érte otthon, a háztáji gazdaságban állatok etetése köz­ben. Kérdése: ezt a balesetet lehet-e üzemi balesetnek tekin­teni és kaphat-e kártalanítást? Az 5/1970./III. 22,/Korm. sz. rendelet 2. §-a értelmében „üzemi balesetnek minősül, a termelőszövetkezettel kötött megállapodás alapján, a ház­táji gazdaságban végzett állat- tartási munka közben vagy az­zal összefüggésben bekövetke­zett baleset, ha a megállapo­dásban vállalt munkáért mun­kanapot kell jóváírni.” Tekintettel arra, hogy olva­sónk részletesen nem közölte balesetének körülményeit, s azt, hogy volt-e a termelőszövetke­zettel megállapodása, kérdésé­re pontosan nem tudunk egy­értelmű választ adni. Ezért ír­tuk le a jogszabályi rendelke­zés szövegét. Névtelen jótevők Köszönetét szeretnék mon­dani annak a hét, bordó me- legítős fiatalnak, akik május hatodikán délelőtt a Kulich Gyula u. 19. számú házba egy öreg néninek 6 mázsa tűzifát behordtak. Fahordás után úgy eltűntek, hogy még meg sem köszönhettem ezt a nemes, jó cselekedetüket. F. Z.-né a termelőszövetkezetekben nem csak megelőző tevékeny­séget jelentene, hanem köz­vetlen gyógyítást is. A termelőszövetkezetek szá­mára a humánus célokon kívül gazdaságossági számok is in­dokolják az üzemorvosi háló­zat megszervezését, mert a közvetlenül a termelőszövetke­zetekben alkalmazott üzemor­vos gyógyító tevékenységével, A Dunántúli Napló 1975. ápr. 12-i számában a fenti címmel foglalkozott az állami gazdasági dolgozók fokozot­tabb egészségvédelmével, en­nek keretén belül a cikk írója példákat hozott fel annak" kapcsán, hogy egyes allami gazdaságok a Megyei üzemi Főorvosi Hivatallal egyetértés­ben üzemi orvosi állásokat lé­tesítettek. Figyelemmel arra, hogy a cikk írója csak az állami gaz­daságok vonatkozásában ter­jeszti elő javaslatait, — egyet­értek az elgondolásával — szükségesnek tartjuk kifejezés­re juttatni, hogy nem csak az állami gazdaságokban indo­kolt az üzemorvosi hálózat megszervezése, hanem a ter­melőszövetkezetekben is. A nemrég elfogadott egészség- ügyi törvény alapján, vala­mennyi magyar állampolgár, állampolgársági joga alapján, ingyenes orvosi ellátásra, gyógykezelésre tarthat igényt. Az 1974-es évben nagy mér­tékben megvalósult országos — de Baranya megyei viszony­latban is - a termelőszövetke­zetekben a koncentráció és a korábbi kis gazdaságok he­lyett nagy gazdaságok szület­tek. A nagy termelőszövetkeze­tek taglétszáma több helyen meghaladja az 1000 személyt, — vagy legalábbis egy részük­ben megközelíti azt. Mind a tagok, mind a ter­melőszövetkezetek számára gazdaságos lenne az üzemor­vosi hálózat kiépítése. Ismert tény, hogy a kisebb falvakból a körzeti orvos székhelyére utazni — akármilyen csekély is a betegség - legalább egy napos munkakiesést jelent. Te­hát az üzemorvos alkalmazása / ** jW BÉKÉS SÁNDOR Egy baráber élete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom