Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-17 / 133. szám

1975. május 17., szombat Dünantmi napló A megoldatlan mohácsi „csomó" !U8ozai8«ia|)gyär :’:::tfftMl#A^ AC ItililfziC Vm?BJPR w^BSaSiP BmSSSIP' BUPBUPv wPkBmRImSp Czo beruházás ti- ™ pikus példa ar­ra, miként nem szabad előkészíteni, tervezni, beindítani és „bonyolí­tani" egy új létesítményt. Szakember mondja: ma nincs Magyarországon olyan szervezet, olyan egyén, aki a mohácsi csomót meg tudná ol­dani. A Duna-partra ter­vezett mozaiklapgyár és vegyesbetonáru üzem minden rekordot meg­döntött. A több éve indított mozaik- lap-program kitűnő lehetősé­gekkel kecsegtetett, s nem vi­tás, hogy a Baranya megyei Építőipari Vállalat az ÉVM pályázatán kapva-kapott. A nem túl erős vállalat jövőjét meg lehet alapozni — gondol­ták igen helyesen a felügyeleti szervnél, a Baranya megyei Ta­nács Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztályán. Sikerült min­den feltételt megteremteni az új üzem létesítésére; lett pénz, tervező, kivitelező, bonyolító — házon belül. A BARANYATERV jött az egyik oldalon, a Taná­csi Magas- és Mélyépítő Vál­lalat a másikon. Lapozzunk a mohácsi gyár egyre tornyosuló aktái közé. Egy jegyzőkönyv, amely az üzem beruházása ügyében el­rendelt fegyelmi vizsgálatról vall, néhány sorban összegezi a tanulságot: „... a beruházó vállalat szakmai felkészültségé­ből adódóan a beruházás elő­készítését, programjának kidol­gozását teljes egészében a ter­vező vállalatra bízta. A terve­ző vállalat azonban ezen be­ruházói elképzelést nem váltot­ta valóra, a tervbe vett beru­házás programját nem a szak­mai elvárásoknak megfelelően és az előírt tartalmi követelmé­nyek figyelembevételével állí­totta össze...” Készült egy szakszerűtlenül összeállított, műszaki és gazda­sági szempontból hiányosan ki­dolgozott, irreális, megvalósítá­si időt rögzítő beruházási prog­ram. Csak egy példát: az ÉVM egy 65 millió forint kö­rüli üzem építését engedélyez­te, s hogy ez az összeg meg­legyen, a költségek számítása­kor „kifelejtettek” a három üzemépület közül egyet. A lé­tesítményi tervben viszont ben- nehagyták. Állítólag, ha valaki megnézi a tervdokumentációt, egy óra alatt rájött volna erre. Nem feladatom, hogy eldönt­sem: véletlen, vagy szándékos volt-e ez? Az építési osztály a Baranya megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága elé vitte a javaslatot, a vb. pedig döntött: kezdhetik az építkezést Mohá­cson. Tóth F. Béla, a Baranya me­gyei Tanács osztályvezetője: „Nagy hiba volt, hogy a beru­házási programból egy üzem­épület költsége kimaradt. A beruházó nem vette észre, el­küldtük a programot az ÉTI- hez, jóváhagyták, a fejlesztési bank is jóváhagyta. Ennyi fó­rumon végigfutott, és senki sem vette észre. Mi sem." De nemcsak ez okozta a mo­hácsi csődöt. Hiszen a részle­teiben készülgető kivitelezési tervek ellentétesen „fedik” egy­mást, s ezért jelentős bontási és átalakítási többletmunkák merültek fel, ami a beruházás pénzügyi fedezetlenségét to­vább növeli. S bár furcsán hangzik, de így igaz: a mére­tezési — és a tervező vállalat szerint anyagbeszerzési — problémák miatt emitt építik, amott Trontják a még el sem készült mozaiklapgyárat. Ugyanis az eredetileg terve­zett beruházási keretet szé­pen elfogyasztották. Magyar Nemzeti Bank: van még né­hány forintjuk, de az is „fik­tív" összeg, hiszen az igény­Mi okozta a csődöt? Ha per, hadd legyen per? bevétel úgynevezett tartami ideje lejárt. Most várják a tár­caközi zsűri döntését a hiány­zó pénz felől. Az eredetileg 60 millió forintos beruházáshoz még 20—25 millió forint kell. Oszoli Tibor, a BARANYA­TERV főmérnöke: „A mi szer­ződésünk 66 millióra szólt, s ennek mi eleget tettünk. Az áttervezések rajtunk kívülálló okokra vezethetők vissza, sok esetben az anyaghiányra. A beruházóval kofnoly nézetelté­réseink vannak — perelnek minket. De napokon belül mi fogjuk őket perelni.” Háromszázezer négyzetméter mózaiklap. Ennyit adna az üzem évente. De nem ad. Egy elfelejtett határidő: a mozaik- lapgyártó üzemrész 1974. július elsejével üzembe helyezhető. Most egy újabb határidő 1976- ot célozza meg. De nem hogy a létesítmény nincs kész, még komplett terv sincs. (A felügye­leti szerv és a beruházó sze­rint.) A tervezők szerint van komplett terv. S bár az üzem igen kellemes színfolt ott a Du- na-parton, el kell mondanunk, hogy megoldatlan az üzemnek az alapanyaggal történő ellá­tása, a villamosenergia bizto­sítása; a keverő üzem és a beton üzem technológiai sze­relése még el sem kezdődött; hiányzik az anyagosztályozó, de ha meglenne, akkor sem tud­nák az osztályozott anyagot az anyagtárolóba továbbítani; nincs térvilágítás, iparvágány, darupálya; a kazánházhoz szük­séges szivattyúkat nem szállítot­ták le. Balaskó Lajos, az Építő­anyagipari Vállalat igazgatója: „Bíztunk a tervező bonyolító te­vékenységében. Kicsit jobban is, mint azt kellett volna." Majdnem mindenki azt mondja: „Gyorsan készült a be­ruházási program, korai volt a pecsétet rátenni.” Az Építő­anyagipari Vállalat beugrott a nagy lehetőségbe — a beru­házás felét az ÉVM állta —, a BARANYATERV is munka nél­kül volt: a beruházási stoppok idejét éltük 1972-ben. Kétkézzel kaptak a megrendelés után. Aztán jöttek a gondok — „kí­vülálló” okok miatt. . . S a beruházás már termel: pert és infarktust, rengeteg egyeztető tárgyalást, helyszíni bejárást, satöbbit.. . Mozaiklapot? — Talán majd azt is. Kozma Ferenc Kissé kisimultak arcának ráncai... A BCM főmérnöke A beosztása főmérnök, dip­lomája nincs. Munkatársai kö­zött tucatnyi egyetemet végzett, kiváló szakember van. Nem tartottam közvélemény­kutatást, hogy elfogadják-e Varga Jánost, a BCM elsőszá­mú műszaki emberének. Bizo­nyára csak igenlő válaszokat kapnék. A főmérnök pedig el­fogadtatja magát. Utasításai egyértelműek, végrehajtásukat szigorúan számonkéri. Varga János Beremenden „látott először cementet”. Há­rom évtizedig villamoserőműve­ket épített. A főmérnök életé­ben ötesztendős periódusok vannak, ami építését fejezi ki: amikor a komlóit építette, ami­kor kormánybiztos volt Inotán és Várpalotán, amikor a Mótra- vidéki Erőműnél volt, amikor a borsodi, amikor a pécsi... A főmérnöki irodában egy fotelágy, Varga János látja a tekintetem. Képviselőnek jelölték Cserna Sándort Gondja és öröme többezer emberé. Ha feljön a bányából Cserna Sándor — a Mecseki Ércbánya Vállalat II. üzemében vágathajtó csapatnál vájár — pihenésképpen országgyűlési képviselő. „Hivatala" a bánya, az utca, a bolt, ahova vásárol­ni jár, a lakása, ahol gyakran felkeresik, s időnként a Ságvári Művelődési Ház, ahol a kép­viselői fogadóórát tartja. Kettős jelölés volt 1971-ben, s őrá szavaztak többen az 5- ös választókerületben. — A feleségemmel együtt vártuk az eredményt. Másnap reggel hozza a hírt a barátom, hogy minimális különbséggel, de én kaptam a több szavaza­tot. Az elmúlt négy év alatt több mint húsz törvény megalkotásá­nak volt részese. — Életemben akkor jártam először a Parlamentben, ami­kor megválasztásom után az első országgyűlésen vettem részt. Nagyon furcsa volt min­den. Végiggondoltam életemet. Hogy is kerülök ide? Én, az egykori bányakőműves, az érc­bánya vájára országos ügyek döntéseiben veszek részt. . . Dehát a bányász mindenütt fel­találja magát és a régebbi képviselők is sokat segítettek. Segítés a közösségnek, az egyénnek Cserna Sándor pedig igyek­szik segíteni azokon, akik hoz­Üj vízmű épül Szederkényben, bővítik a Duna-vezetéket A megye és Pécs város idő­szerű vízellátási és vízgazdál­kodási kérdéseinek és a szük­séges fejlesztéseknek a meg­vitatására érkezett Baranyába Dégen Imre államtitkár, az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnöke, s e célból tegnap délelőtt Har­kányban, egyeztető megbeszé­lést folytatott a megye és Pécs város párt- és állami vezetői­vel. A tanácskozáson részt vet­tek Czégény József, a Megyei Pártbizottság titkára, Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnö­ke, Petőházi Szilveszter, a Pécs városi Pártbizottság titkára, Wieder Béla, a Városi Tanács elnöke. A jelenlegi helyzetet érté­kelve Dégen Imre rámutatott, hogy a mostani ötéves tervben dinamikusan fejlődött Baranyá­ban a vízgazdálkodási ágazat. Az e célra kapott 1,7 milliárd forintból 1,4 milliárdot fordítot­tak beruházásokra, s ennek 74 százalékát a lakossági és ipa­ri vízellátás javítására. A me­gye vízellátási szintje az 1970. évi 40 százalékkal szemben ez év végére 70 százalékos lesz, a csatornázási szint 9 száza­lékról 35 százalékra emelke­dett. A megye, illetve a vá­ros vízigénye és víztermelése pillanatnyilag egyensúlyban van. Pécs és a megye növekvő vízszükségletét 1976. és 1980. között azonban csak egy új vízműtelep tudja kielégíteni. Jobb lesz a megye ésJPécs vízellátása Dégen Imre államtitkár tanácskozása a megye és Pécs város vezetőivel Ezért a közelmúltban a Ba­ranya megyei Tanács, Pécs vá­ros Tanácsa megállapodást írt alá az Országos Vízügyi Hi­vatallal a Szederkény—Mária- kéménd térségében létesítendő új vízműtelep kiépítésére, egy átemelő szivattyútelep létesíté­sére és egy Szederkpény—Pécs közötti távvezeték, valamint a fogadómű megépítésére. Ez a létesítmény 1980-tól újabb na­pi 10 ezer köbméter vizet fog adni a városnak. Ugyancsak az ötödik ötéves tervben ke­rül sor a Pécs—Mohács táv­vezeték rekonstrukciójára, ami újabb napi 5 ezer köbméter­rel növeli a vízmű kapacitását. Ez a beruházás 375 milliós lesz, az OVH-val közös fedezeti for­rásból valósul meg, Pécs város 150 millió forinttal járul a költ­ségekhez. A fejlesztést úgy ütemezik, hogy a vízszolgálta­tás legkésőbb 1980-ban meg­induljon. Az 1980 utáni fejlesztések során megépül a Szederkény— Mohács közötti nagy átmérőjű távvezeték, a mohácsi víztisz­tító, amely napi 50—60 ezer köbméter ivóvíz minőségű vi­zet állít majd elő, az üszögi utótisztító, majd 1986 után ke­rül sor a Duna II. távvezeték építésére. Végezetül: Pécs város veze­tői az OVH segítségét kérték a pécsi pincerendszer problé­máinak megoldásához, a vá­ros felszíni vizeinek, a csapa­dékvíznek a felfogására, el­vezetésére, illetve a kertvárosi lakótelephez kapcsolódó köké- nyi kirándulóbázis tavainak ki­építéséhez. Dégen Imre mind­két kérdésben megígérte az OVH támogatását. — Rné — zá fordulnak. Sokféle ügyes­bajos problémával találkozik. — Vannak területi problémák és egyéni gondok is, amelyeken segíteni igyekszem. Például itt, a választókerületben kevés a húsbolt, kicsik az üzletek, gyak­ran nagy a zsúfoltság. Az óvo­dai és bölcsődei ellátottság sem kielégítő. Ezeket a gon­dokat a megfelelő fórumok elé viszem. Természetesen, nem le­het egycsapásra mindent meg­oldani, ezt tudomásul kell ven­ni. — Milyen jellegű kéréssel ke­resik fel leggyakrabban? — A lakásproblémákkal. Saj­nos, a közismerten nehéz la­káshelyzetben általában sokáig kell várni, amíg teljesülhet a kérés. Nehéz helyzet ez, hiszen akinek problémája van, az csak a megoldást fogadja el, a ma­gyarázat nem nyugtatja meg. Néhány igazán súlyos helyzet­ben azért tudunk segíteni. Pél­dául egy özvegyasszonyon, aki két gyermekét egyedül nevelte albérletben. Kedvező és kedvezőtlen tapasztalatok — Kik fordulnak leggyakrab­ban a képviselőhöz? — Korra, nemre, foglalkozásra nézve is széles a skála. Álta­lában a panaszok 25 százaléka indokolt és orvosolható. Sajnos, eféa gyakran előfordul, hogy télre akarnak vezetni. Volt olyan is, aki nyugdíjkedvezmé­nyért folyamodott, közben ki­derült, hogy gazdasági bűn­cselekmény miatt került hátrá­nyos helyzetbe. — Nagyobb ügyekben, széle­sebb rétégét érintő kérdésekben is bőven akadhat munka. — Például sikerült közbenjár­ni a KPM-nél, hogy a Széche­nyi István Szakközépiskola 1,5 millió forint értékű műszert, szemléltetőeszközöket kapjon. Vissza-visszatérő járnák az or­szággyűlés állandó bizottsága előtt a pécsi lakás-, úthelyzet és a pincegondok. Ameddig nem rendeződik — Mint bányász tapasztalja valamennyi munkatársa gond­jait. — Sokszor szóltam különböző fórumokon, az országgyűlésen is, a rehabilitációs kérdésről. Voltak már előrelépések, de mindaddig szólok az érdekük­ben, amíg megnyugtató módon, véglegesen nem rendeződik a munkában megrokkant bányá­szok helyzete. Kurucz Gyula — Most u faluban lakom. A nagyberuházásokon a mű­szaki vezetők közül többen is hétszámra az irodában aludtak, illetve laktak és erről a nem irigylésre érdemes életmódra, mintegy bizonyságként csaknem mindenütt volt egy árulkodó fekvőhely. — Pécsett van állandó laká­som, ott a család. A műszaki vezetőnek azon­ban itt a helye. Időnként éj­szaka is, délután is bemegy a cementgyárba, az emberek érezzék, hogy rendszeresen el­lenőrzik a munkát. — Az embereknek azt is érez­niük kell, hogy érdemes dol­gozni. Az elmúlt esztendőben 860 ezer tonna cementet gyár­tottunk, jóval többet, mint. a tervünk. Közel hat százalékos béremelést tudtunk adni. Per­sze, nem vaqyok abban a tév- > hitben, hogy nálunk most min­denki elégedett. A főmérnök ötvenkét eszten­dős, az elmúlt nyáron helyez­ték a legmagasabb műszaki beosztásba. A pécsi fémipari elvégzése után a komlói kő­bányában esztergályosként he-' lyezkedett el. A Vörösakadémia elvégzése után a villamosipari beruházásoknál s az elkészült létesítményeknél a legmaga­sabb beosztásokig jutott. — És? — Nincs hiba nélküli em­ber . .. — Különösen reflektorfényben rajzolódnak ki az emberi gyen­geségek . . . — Műszaki osztályvezetőként könnyebb dolgom volt. Köny- nyebb megállapítani, hogy mi nincs jól, mint megmondani, hogy van jól. Kinézünk az ablakon. Balra a nagyharsányi hegy, a kőbá­nya felett porfelhőt kavar a szél. Szemben a cementcsoma­goló, a kiadó előtt hosszú sze­relvény áll, a kapun ki-bejárnak a puttonyos autók. — Az elmúlt hónapban 105 ezer tonna cementet adtunk ki. Nagyon- sok ez. Hét eszten­deje kezdődött a gyár építése. Magyarországon ilyen nagy­ságrendű beruházás nem hi­szem, hogy valaha is gyorsab­ban futott volna fel a terme­lésben. Az idén egymillió tonna cementet kel termelnünk. Ezzel párhuzamosan a porleválasztó elektrofiltereket is ki kell cserél­ni. Nem válhat a BCM jelké­pévé a felette szálló porfel­hő.. . Nem az én érdemem, egymagában semmire sem megy az ember. Meglepően barátságos most. Mogorva, szigorú embernek tűnt eddig. Amikor a BCM épí­tése közben a SZIKKTI szerelés- vezetője, majd később kiren­deltség vezetője volt, naphosz- szat jártam utána a malom­csarnokban, a hőkicserélőben, a kemencék körül: majd ha kész lesz a BCM, mondok va­lamit - hárította el kérdésemet. Arról hallani sem akart, hogy a BCM építői között őt is be­mutassuk. A szekrényben két üveg — a Bernadett és a Berci gyom­rában kiégett első künkért őrzi. A falakon néhány kép: a 27 méteres résalapok betonozása, a silók vasváza, a malomcsar­nok építés közben. Időnként megrándul az arca. Inota, Borsod, BCM? — Ki tud­ja? — Gyakran leégtek a mal­mok motorjai. Nyolcszázezer fo­rint a tekercselés. Az még nem elég, ha nagyobb termeléski­esés nélkül gyorsan kicseréljük. Azt is ki kell elemezni, hogy miért égett le a motor, s az okot kell megszüntetni. Nem elég, ha az emberek mecha­nikusan végrehajtják az utasí­tásokat, ha a gépek védelmét, mint tiltó, akadályozó tényezőt veszik figyelembe. Szükségsze­rűségét, értelmét kell, hogy lás­sák. A vándorévek kirajzolódnak arcán, bár úgy tűnik, kissé ki­simultak a barázdák. Lombosi Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom