Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-13 / 129. szám

1975. május 13., kedd Dunántúli napló 3 Az integráció hétköznapjaj A MIDICOR az élvonalban M a a Medicort a vi lóg első 10 orvosi müszergyára között tart­ják nyilván. Természetes tehát, hogy a KGST ha­sonló profilú vállalatai közt is rangja van a gyár­nak, jelentős feladatot ka­pott a szocialista országok orvosi műszergyártásának további közös fejlesztésé­ben. A komplex program egyik legjelentősebb fejezete oz or­vos egészségügyi és biológiai műszerek és készülékek közös fejlesztésének, kutatásának fel­adatait határozza meg a gyó­gyászat egészét felölelő 55 té­mában. E feladatok teljesíté­se azt eredményezi majd, hogy kb. a 80-as évek második fe­lére a KGST tagországok ma­gas színvonalú, fejlett nemzet­közi munkamegosztásban dol­gozó egészségügyi műszeripa­ruk révén teljesen önellátók lesznek a gyógyítás valameny- nyi szükséges eszközéből — a kis értékű injekciós tűktől kezd­ve a rendkívül drága és bo­nyolult diagnosztikai és terá­piás berendezésekig. A KGST tagországok négyszózmilliónyi lakossága hiánytalan és első­rangú egészségügyi ellátásá­nak megteremtéséért indult ez a program. Belépő a „bűvös” körbe A szocialista országok kuta­tó, fejlesztő kapacitását han­golják össze a Komplex Prog­ram alapján részben már el­készült és a még készülő ter­vek. A szakosodás és a közös munka természetesen már ed- diq sem volt eredménytelen. A Medicor pl. a szakosodási egyezmények keretében vala­mennyi KGST tagorszáq igé­nyét teljesíti műtőasztalokból, hordozható és stabil inkubáto­rokból, több, különböző típu­sú röntgenkészülékből és né­hány más diagnosztikai — vizsgáló, kórmegállapító — műszerből. A lengyel négyes ikrek például magyar inkubá­torban töltötték első napjaikat. Az említett termékcsoportok­ból a Szovjetunió, Csehszlová­kia, az NDK és Románia már jó ideje rendszeresen nagy szériákat rendel a magyar gyártól. A növekvő gyártás je­lentős mennyiségű szakmai tapasztalat felhalmozódását eredményezte, számottevő tech­nikai, technológiai beruházá­sokat tett lehetővé. A javuló termelési feltételek lehetővé tették a készülékek minőségé­nek javulását, áraik csökken­tését, s végül mindez fokozta a termékek versenyképességét és segítette a Medicor nem­zetközi jóhírének megszilárdu­Injekciós tűtől az egészségügyi rendszerig lását. A jó termékek, a jó hír, újabb megrendeléseket hozott s ma a gyár több piacon a Phillips, a Siemens, a General Elektric versenytársa. íme: a KGST nagy megrendelései ré­vén — amelyekhez persze kel­lett a jó termékválaszték — így jutott néhány év alatt a Medicor a sokak által szinte elérhetetlennek vélt „bűvös” körbe, amelyben a világpiac már jegyzi és tárgyalóképes félként fogadja az adott gyá­rat. Versenytársból — üzlettárs A Medicort egyébként nem­csak itthon, már a KGST-ben is ötletgazdag gyárként isme­rik. Tulajdonképpen ez az alapja a termelési és fejlesz­tési kapacitást jóval meghala­dó tekintélyének a KGST Vill­as szekciójának — az Orvos- technikai Munkacsoport — tár­gyaló asztalánál. Néhány év­vel ezelőtt a gyár kitűnő ötlete volta MEDUNION elnevezésű közös vállalat megalakítása. Elv­ben 5 KGST tagorszáq vállala­tai vesznek részt — együttes, közös értékesítésért a harma­dik piacokon. Az érintett vál­lalatok jelentős veszteségeket tudtak elkerülni a közös keres­kedelmi vállalattal, azzal, hogy a ma még párhuzamosan gyártott termékek miatt több piacon kialakult egymással való versengésüket megszüntet­ték. A MEDUNION egyik leg­jelentősebb üzletét pl. Peruval kötötte: többszáz kisebb, na­gyobb orvosi rendelő komplett berendezését szállította a vál­lalat Peruba, s ezeket a ren­delőket az 5 országban gyár­tott termékekből válogatták össze. * Egy ötlet a 7. ötéves tervhez A Medicor legújabb elgon­dolása különösen nagy figyel­met érdemel. Ennek lényege, hogy közösen tervezzenek és gyártsanak a KGST országok ún. komplex eqészségügyi in­tézményeket, sőt egész rend­szereket. Például: akár egy vá­ros, akár egy országrész komp­lett egészségügyi hálózatát közösen megtervezhetnék, s aztán megosztva elkészíthet­nék: mentőállomásokat, kórhá­zakat, de még korszerű egész­ségügyi szakiskolákat is. Min­dent kompletten vállalhatná­nak az érintett országok — kulcsátadásra. A megrendelő lehet KGST-n kívüli, de szállít­hatunk egymásnak is ezzel a módszerrel. így a világszínvo­nalú orvosi készülékek segítsé­gével méq az esetleg csak át­lagos színvonalú felszerelésék Magyar—perui áruszállítási megállapodás Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter és Luis Agios Graziani repülőtábornok, perui kereskedelmi miniszter hétfőn a Külkereskedelmi Miniszté­riumban aláírta a két ország közötti hosszúlejáratú áruszállí­tási megállapodást. A perui kereskedelmi minisz­tert fogadta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter és Polinszky Károly oktatási miniszter, továbbá Rév Lajos, az OKISZ elnöke. A perui miniszter tájékoztat-' ta az újságírókat a két ország kapcsolatainak alakulásáról és a most aláírt megállapodás je­lentőségéről. Mint mondotta, a tárgyalások sikeresen zárultak, és nemcsak az államközi meg­állapodást írták alá, hanem a nap folyamán az érintett kül­kereskedelmi vállalatok két-há- rom évre szóló magánjogi szer­ződéseket is kötöttek. A ma­gánjogi szerződések értéke el­éri a 74 millió dollárt, vagyis ilyen értékben szállít Peru a következő két-három évben Magyarországnak hallisztet, kávét, pamutot és színesféme­ket. A miniszter elmondotta, hogy Peru a társadalmi tulajdonban levő vállalatok fejlesztéséhez Magyarországtól kíván vásá­rolni különböző berendezése­ket. exportja is növelhető lenne — s még vagy ezer terméké, amelyek különben nehezen ta­lálnak utat a nemzetközi pia­cokra. Ezzel a megoldással a KGST országok egészségügyi ellátá­sának színvonalemelése még biztosabb alapot kaphatna. Az ötlet teljes megvalósítása per­sze nem a 70-es évek prog­ramja, de az 1990-ig húzódó távlati tervekben már reálisan foglalkozni lehet vele. A Komp­lex Programban a szocialista országok gyógyászatának fej­lesztésére és összehangolására megszerkesztett 55 téma meg­valósítása ehhez is megteremti az összes szükséges feltételt. Gerencsér Ferenc Egy fiatal népfronttitkár Valami megváltozott. Hivata­losan így illene most már: Gergely László, a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsá­gának titkára. De szokatlan még ez a titulus, ahogy neki az új beosztás. Hiszen ő a Gergely Laci, így tegeződve, ahogy a KISZ-ben szokás, im­már 16 éve. Úgy ismerték egész Baranyában, mint a KISZ megyei titkárát. — Tényleg megváltozott va­lami? — A beosztás igen. Másfé­lék a feladatok, másojr a megoldás módjai is. De a lé­nyeg az semmit sem változott. — Tehát nem zárult le egy korszak mögötted? — Ha lezárult volna, ez azt jelentené, hogy végleg el kel­lene szakadnom a KISZ-től, Milliókat érő hulladék a szemétben Kevés az átvevőhely Együttműködés a vállalatokkal A „handlé" lovaskocsin ér­kezett és kántáló hangon csa­logatta elő a lakókat: „Ron­gyot, használt tollat, régi vas­lábast veszek, cserélek." Senki nem hirdette, hogy érdemes hul­ladékot gyűjteni, a „handlé" üz­lete mégis virágzott. Kell a hulladék Évek során nem esett ennyi szó a hasznosítható hulladék gyűjtéséről, mint az elmúlt hó­napokban. Az ésszerű, takaré­kos gazdálkodáshoz elengedhe­tetlen, hogy ezt társadalmi fon­tosságú ügyként kezeljük. Indo­kolja ezt, hogy az ipari alap­anyagok világpiaci ára roha­mosan növekszik. A legfejlet­tebb országok gazdasági életé­ben mind fontosabb tényező, s nálunk is cél: kerüljön vissza másodnyersanyagként a terme­lésbe a keletkező hulladék op­timálisan nagy hányada. Mil- liórdokról van szó. Ezer tonna papírhulladék felhasználásával 10 hektárnyi erdőt „menthet meg" országunk. A MÉH Tröszt vállalatai 120 ezer tonna papír- hulladékot szeretnének begyűj­teni 1975-ben, ami 25 millió dollár értékű import cellulózt pótolna. Ez a dolognak az egyik ol­dala. Hogyan is állunk a gya­korlattal, a gyűjtéssel? A leg­utóbbi „hulladékgyűjtési napon" a pécsi és baranyai úttörők ezrei járták a lakásokat. A leg­aktívabbak még a kuka edé­nyekbe is bemásztak, kihalász­ták a szemétbe dobott rongyot, papírhulladékot. Az akció sike­res volt. Néhány nap múlva ki­derült, hogy a lelkesedés a kampány idejére korlátozódott, hogy továbbra is mindenki a szemétbe dobja a hulladékot. Ki vigye el? — Jönne csak a „handlé", vihetne tőlünk egy rakomány rongyot — mondta ismerősöm, aki nemrégiben költözött új la­kásba. Én nem gyalogolom ve­le végig a várost pár forintért. Ha a MÉH-nek kell, szállítsa el a háztól, vagy nyisson a közel­ben átvevőhelyet. Pécsett és Baranyában meg­oldatlan a lakossági hulladék begyűjtése. Miként próbál vál­toztatni ezen az állapoton a Dél-dunántúli MÉH Nyers­Lángvágóval bontják, majd markolóval helyezik vagonokba a fém­hulladékot a MEH-telepen. Fotó: Maletics anyaghasznosító Vállalat - kér­deztük meg Gór György igaz­gatót. Válaszként az igazgató el­kalauzolt a pécsi dr. Doktor Sándor utcai átvevőhelyre. — Ilyen körülmények között dolgozunk - mutatta az alig 20 négyzetméternyi raktárát, amely előtt papírhulladékkal megra­kott kézikocsikkal álltak sorba nyugdíjasok, gyerekek. — A helyiség egy óra alatt megtelik, alig győzzük egyik helyről a másikra szállítani a hulladékot. A felvevő hálózat korszerűtlen. Pécsett mindössze 3 átvevőhely van. Egyik itt, a másik - egy kis bódé - Újmecsekalján, va­lamint a Bokor utcában. Kétszer ennyi is kevés volna, de sajnos nem kapunk helygt. Reklám és valóság A vállalat tevékenysége Ba­ranyán kívül Tolna megyére is kiterjed. Foglalkoznak vas-, fém-, papír- és textilhulladék felvásárlásával, nyersbőrök át­vételével, haszonáruk, kerítések, rezhulladék, stb. beszerzésével és értékesítésével. A jelenlegi helyzetben illúziónak tűnik, hogy lakásonként gyűjtsék és szállít­sák el a hulladékot. Papírszál­lításra 2 tehergépkocsijuk van. — Szabálytalan, de nem te­hetünk mást, gépkocsijaink 14— 16 órát dolgoznak naponta. Egyetlen bálázó gépünk van, s így Tolnából is Pécsre kell szóI- litanT~a papírt. A gyárak ugyan­is csak bálázva veszik át az árut. A pécsi telepet elborítják a papírhegyek, nem győzzük „feldolgozni” a hulladékot, s az ipar se fogadja a szállít­mányokat kellő ütemben. Emiatt már-már arra kényszerültünk, hogy korlátozzuk az átvételt. Megmagyarázhatatlan, hiszen most van a „szezon”. A MÉH Tröszt textil- és papírbegyűjtő heteket hirdetett április 14-től május 31-ig, nyereményként autót, külföldi utazásokat he­lyezve kilátásba. Gyűjtésre szó­lítanak fel a plakátok, röp­lapok, a televíziós hirdetések. Ugyanakkor a gyűjtés tárgyi feltételei hiányoznak, kevés az átvevőhely, raktár, szállítóesz­köz, gép. Központi támogatásra, a ta­nácsi és más szervek segítségé­re lenne szükség. Bár a pécsi vállalat ebben az évben csak félmillió forintot fordíthat fej­lesztésre, azonnal kapna pénzt a tröszttől, ha sikerülne rakodó­gépeket „szerezni”. Várhatóan mégis sikerül tel­jesíteni 1975-ös tervét a Dél­dunántúli MÉH-nek. Együttmű­ködési megállapodást kötöttek a KISZ Baranya megyei Bizott­ságával, a Megyei Úttörő El­nökséggel, BARANYAKER-rel, élelmiszeripari vállalatokkal és a város több üzemével. A gyűj­tött hulladékot a vállalatok, szö­vetkezetek szállítják be a MÉH- telepekre. Ilymódon évente leg­kevesebb 100 tonna — koráb­ban elégetett, elkallódott — papírt nyernek. Egy lehetőség Új módszerrel próbálkozik a MÉH a lakossági hulladék be­gyűjtésében. A PIK-kel együtt­működve szeretnék bevonni e munkába a házfelügyelőket, így a lakók helyben átadhat­nák, a házfelügyelők pedig — jutalékért — begyűjtenék a ház­tartásokban felesleges papírt, textilhulladékot. A tervek szerint erre a célra eldobható gyűjtő­zsákokat helyeznek el a lakó­épületek alagsorában, pincéi­ben. Meszesen már működik egy ilyen gyűjtőhely. márpedig a KISZ és a Nép­front sokat tehet együtt is. Ed­dig eqy politikai tömegszerve­zetnél dolgoztam, most egy olyan tömegmozgalomban, ahoL a társadalom legszéle­sebb rétegeivel dolgozom együtt. Itt nincs szervezeti sza­bályzat, tagsági könyv, de van olyan politikai munka, amely arra hivatott, hogy a párt poli­tikáját, a szocializmus gazda­sági és tudati építését i$ se­gítse. Tehát a lényegét tekint­ve nincs különbség az eddigi és az új munkám között. Nincs szorongás az újtól, mert világos a szándék. Csak hát apró események, emlékek is vannak, amelyek kötnek, s amelyek nem térhetnek vissza. „Jól tudom, hoqy nem lehet nyugdíjba menni a KISZ-ből, de azért nehéz a búcsúzás" — mondta, amint éppen kipakolt az íróasztalából. Könyvek, fü­zetek, újságok halmaza, fel­jegyzések ... a régebbi és a közeli múlt egy-egy emléke. A kaposvári Táncsics gimná­zium, utána a Chinoin gyár, aztán Pécsett a tanács egész­ségügyi osztálya, az öthónapos KISZ-iskola, a járási, majd a megyei KISZ bizottság és a tengernyi kiszes élmény. 1971., amikor az ODOT parancsnoka volt, 1973. március 15-én az ünnepségek szervezése, sok siker, kérdőjel, feszültség . . . Most már csak emlék, és egy halom papír az asztalon. — De itt az új megbízatás. Új élmények és feladatok. Olyanok, amelyek megoldásá­ban elméletileq az egész vá­ros, 160 ezer ember a partne­red. Hogyan nézel elébe? — A legtöbb embert első­sorban szűkebb környezetének sorsa érdekli. S ez természe­tes. Az a hely érinti közelebb­ről, ahol a mindennapjait éli, annak jövőjéért igyekszik leg­többet tenni. — Pécs esetében megfelelő fórum erre a Hazafias Nép­front? — Az kell, hogy legyen. Sok ember szívesen, önzetlenül tesz a közösségért, ha látja, hogy eredménye van a fáradozásá­nak. Nem lehetnek úgynevezett kis kérdések, hiszen az állam­polgárok többsége a minden­napok közvetlen benyomásai hatására ítél, azokon keresztül látja a társadalom egészét. — Úgy tűnik, hoqy jó útra- valót adott a több, mint más­fél évtizednyi kiszes múlt. — Az biztos, hogy új meg­bízatásomban igyekszem^ ki­használni a KISZ-ben szerzett tapasztalatokat, az emberek­hez való jó kapcsolat megte­remtését, a szervezési és poli­tikai ismereteimet. Különösen most, az ország- gyűlési képviselő választások előtt lesz elég munka. Sok si­kert hozzá! Kurucz Gyula Befejeződtek az úttörő­expedíciók Ezekben a napokban vala­mennyi úttörőcsapat befejezi expedíciós utazásait, kutatá­sait, amelyeket a - Köszön­tünk győzelem — nemzetközi pionírakció keretében szervez­tek. A „Nem térkép e táj” út­törő expedíció során sajátos útvonalon, sajátos feladatokat teljesítettek. Az ember az em­bertelenségben akció résztve­vői az antifasiszta ellenállás emlékeit kutatták fel, tetteikkel fejezték ki szolidaritásukat a békéért, a szabadságukért küz­dő népekkel, A Vörös Hadse­reg nyomában akció során a pajtások bejárták a felszaba­dító hősök útvonalait, ápolták a hősök sírját, a szabadság­posta útján pedig a felszaba­dítók unokáival leveleztek. mam «m ímmmmmmmmmmmmmmmm ■ 11 ■9 mm I 11 ■ 111. m Ilii mmmm •.x'xö P Jf .kMv f ;v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom