Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-24 / 111. szám

6 Dunántúlt napló 1975. április 24., csütörtök az OLuaso Jártam Kán rögös útjait... Olvastam Debitzky István; „Mi lesz Kán község sorsa?" című cikkét. Jóleső érzés fogott el. Végre valaki szóyáteszi e jobb sorsra érdemes falu hely­zetét. Kán község megmenthető a pusztulástól, ha a társadalom, elsősorban a helyi társadalmi vezetők meg akarják menteni. Csupán egy járható út meg­építése megálljt parancsolna a falu további elnéptelenedésé­nek. Ezt az utat Szabadság­major gazdasági útjának foly­tatásaként kellene megépíteni — Képespusztát érintve —, ahol jelenleg még 14 házban 40 lakó él. Szabadságmajor és Képespuszta közötti távolság kb. 1 km. A két települést a dombgerincen végighúzódó föl- desút köti össze. Ezt az utat viszonylag kevés földmunkával, majd kövezéssel járhatóvá le­hetne tenni, mert hidakra, víz­átereszekre nem volna itt szük­ség. Képespusztától Kán, kb. 2,5 kilométerre van, ha a fa­lut az állami gazdaság fiatal fenyves és akácos erdején át közelítjük meg, a káni legelő szélén eljutunk Kánba, az ÁFÉSZ élelmiszer-italboltjáig. Szilárd burkolatú gazdasági utat kellene építeni, amely el­sősorban a hetvehelyi tsz-nek és az állami gazdaság szabad­ságmajori üzemegységének len­ne fontos, de Képespuszta és Kán község lakosságának is na­gyon lényeges volna. Az a dú­san termő rét és legelő, ame­lyen oly virágzó állattenyésztést tudtak egykoron Kánban léte­síteni, ma is rendelkezésre áll. A hetvehelyi tsz legjobb minő­ségű szénáját ma is Kánban termesztik. A káni dombok fekvésüknél, éghajlati adottságuknál és ta­lajösszetételüknél fogva ideá­lis helyei a pázsit-fűfélék ter­mesztésének. Ha valahol le­het könnyen nagytömegű és igen jó minőségű úgynevezett parlag szénát termeszteni, ak­kor itt lehet. Csak többet kel­lene törődni a magyar mező- gazdaság mostohán kezelt ágá­val, a rét- és legelőgazdálko­dással. A hetvehelyi tsz például a je­lenlegi kán/ szarvasmarhaállo­mányának 10—20-szorosát tud­ná káni szénával eltartani jobb legelőgazdálkodással. Ez a le­hetőség adva van Szabadság­major számára is. Az állami gazdaság a pillanatnyilag köny- nyebb utat választja, hogy meg­szabaduljon a nehezen szánt­ható, vethető és betakarítha­tó földjeitől, erdősít. Olyan földeket telepít be facsemeték­kel, amelyeket emberemlékezet óta szántóföldnek használtak. Ezek a szántóföldek kitűnő le­gelők és kaszálók lehettek vol­na. A gazdasági út megépítése mezőgazdasági érdek, hisz a gépesített földművelés ezt nem nélkülözheti. Társadalmi össze­fogással és állami támogatás­sal a 3,5 kilométer hosszú út megépíthető. Ellenkező esetben a lakosság elvándorol, s egy nagy kincs, a pázsitfűfélék ide­ális termesztésének lehetősége, sajnos, továbbra is parlagon fog heverni. Dr. Tarai Lajos körzeti állatorvos Publikálást érdemelne Az utóbbi napokban, hetek­ben igen mozgalmas műemlé­ki tevékenység folyt megyénk­ben, amellyel a Dunántúli Napló is foglalkozott. Hiányoltam, hogy a meg­említett sok-sok műemlék kö­zött a városunk közelségében Szerkesztői üzenetek Molnár Győző, Pécs: Kérdé­sére nemleges választ adha­tunk. „Eltartás” jeligére üzenjük, hogy édesanyja bírósági úton kérje gyermekeitől a szülőtar­tást, amire a levél alapján jo­gosult. „Nyugdijas” jeligére üzenjük, hogy a kedvezményes tüzelőak­ció Iceretén belül csak az iszap­szén ára csökkent 10 forinttal, és a mecseki briketté 15 forint­tal lett olcsóbb. lévő cserkúti templom a ma­ga 750 éves múltjával, értékes freskóival nem szerepel a fel­sorolásban. A magam részé­ről — csak a múlt évben —500 látogatónak mutattam meg ,az idegenforgalmi szempontból rám bízott templom értékes mű­vészettörténeti emlékeit. Ven­dégeink között voltak angol és török történészek, továbbá né­met, bolgár, francia, kanadai és egy ghanai néger szakem­ber is. Véleményem szerint ez a templom is nagyon megérde­melne egy kis publikációt. Na­gyon elkelne egy nyomtatás­ban megjelent ismertető füze- tecske, amit ugyancsak hiányol­nak az idelátogató turisták. E kiadványnak — amelyben ter­mészetesen a megye más mű­emlékei is helyet kapnának — a sajtó is nyilvánosságot ad­hatna, amellyel nagyban elő­segíthetné a látogatottság to­vábbi növekedését. Kerti Sándor iskolavezető, Cserkút. TÜSKÉS TIBOR DUNÁNTÚL Mfll ARCA 8. A táj változó arcát, múlt és mai életét talán az az író örö­kítette meg a leghitelesebben, aki a hajdani puszták népét éppúgy ismeri, mint a volt bé­resházak földosztó örököseit: Illyés Gyula. A balatoni fürdő- ző nép zsivajából kihallja a népi dialektus ízét, a Balatont birtokba vevő parasztasszony szavát. A nagy tó partján tűnő­dik élet és halál kérdésein. Lát­ja a „mozgó világ” változá­sait . . . Ihletetten vall a dunán­túli tái gazdagító értékéről: Hű nevelőim, dunántúli dombok, ti úgy karoltok, hogy nem korlátoltok, nőm fogtok rabul, amikor öleltek, ti úgy öveztek, hogy égig emeltek! Ha azokra a történelmi és társadalmi változásokra gondo­lunk, amelyek az elmúlt harminc évben Dunántúlon lezajlottak, két dolog ötlik azonnal sze­münkbe. Az egyik: Három év­tized alatt ilyen nagy méretű és ilyen gyors ütemű változás még soha nem volt történel­münkben. A másik: Az ország nagytájai között korábban meg­figyelt élet különbségek sokat csökkentek, az ellentétek föl­oldódtak, az eltérések össze­csiszolódtak. A gazdasági és társadalmi életben jelentkező meggyorsult Klem lehetne célszerűbben?! Gázmérők az előszobában A pécsi Jókai és a Kálvin utcai hét lépcsőházas épület­tömb lakóinak többsége jó­szerével már átvészelte az emeletráépítésekkel járó kel­lemetlenségeket, amit — saj­nos — újabbak követtek. Az épülettömb Jókai utcai szakaszán, ahol a három lép­csőház három szintjén több mint 20 éven át biztonságos helye volt a falba süllyesztett, ajtóval védett szekrényekben a gázmérőknek, e szekrénye­ket rendre befalazták, és a gázmérőket bevitték, illetve beszerelték a lakások előszo­báiba. önmagában véve már az is bosszantó, hogy az elő­szobák falának csaknem a felét elfoglaló ormótlan gáz­mérők és a hozzájuk csatla­kozó ágas-bogas vezetékhá­lózat „elcsúfította" e helyi­ségeket, — mégis ez a kiseb­bik baj. Sokkal nagyobb veszteség érte a lakókat az­zal, hogy drága pénzen vá­sárolt előszoba szekrényeik, bútoraik hasznavehetetlenné váltak. A lakásberuházók, terve­zők, belső építészek egyik fő törekvése az, hogy az ál­talában kisméretű lakások minden helyiségét, zugát a maximális kihasználhatóság szem előtt tartásával a lehető legpraktikusabbra tervezzék (mennyezetig beépített elő­szoba, konyhaszekrények stb.). A Jókai utcában ennek hom­lokegyenest az ellenkezője történt: likvidálták a már meglévő és jól bevált mérő­óra szekrényeket, vagyis a korszerűt — korszerűtlenítet- ték. S mindezt az 1971-ben megjelent „Gázipari műszaki biztonsági szabályzatra" hi­vatkozva. E rendelet valóban kimondja, hogy a gázmérőket az ide vonatkozó rjiűszaki elő­írásoknak megfelelően zárt, védett helyen — lehetőleg la­káson belül helyezzék el. Nos, — ahogy fentebb már említettük — ez a zárt, védett hely adva volt. Mi indokolta, hogy ezt az előszoba rová­sára feladják? Vitathatatlan, hogy e „megoldásukkal" ott­honokat, családokat fosztot­tak meg a legelemibb kénye­lemtől. P. Gy. A B. m. Vendéglátó Vállalat mozgóárus kocsija vasárnaponként Lvov-Kert- város lakótelepén palackozott árukkal áll a lakosság rendelkezésére. Köszönjük az okos és hasznos kezdeményezést. (PavJovics Márk felvétele.) Megérdemelné, hogy „felfedezzék“ Jártak-e már a Vak Bottyán utcában, voltak-e már fent a Kálvária dombon? Nos, a vá­ros központjából néhány perc­nyire van csupán, s a kertjé­be kellemesen ívelő lépcsősor vezet. Csodálatos kilátás nyílik innen a belváros műemlékei­re: a Dzsámira, a Székesegy­házra, továbbá a Havi hegyre és a Mecsekre is. Ez a termé­szetes kilátóhely igazán meg­érdemelné már, hogy „felfe­dezzék”, rendbe hozzák. Csu­pán a lépcsőit és kerítés kőfa­lát kellene kijavítani ahhoz, hogy egy újabb s kedvelt ki­rándulóhelye legyen a pécsiek­nek és a városunkba látogató túristáknak. Egy másik téma. Miért nem nevezzük végre hivatalosan' is Kórház térnek a Kórház teret? Hiszen időtlen idők óta így is­merik, így nevezik a pécsiek, arról nem is beszélve, hogy né­hány hete a Dunántúli Napló első oldalán megjelent kép alá is ezt írta a fotóriporter. Kászonyi Gyula Pécs, Könyök u. 3. Ésszerűen takarékoskodjunk! Április 14-én értesítettek, hogy a Ülj kedvezményes tüzelőutalványért áp­rilis 18-án Siklósra kell menni. A XI. "I pártkongresszus az ésszerű takaré­kosságra is felhívta a figyelmet, a ^ bürokrácia csökkentésével együtt. Ez időszerű és egyet is lehet vele érte­ni. Hogyan értelmezte ezt a Járási Hivatal? Éveken keresztül az utal- ványt mindig kézbesítették az illeté­kes helyekre és ott kapták meg az érdekeltek. Soha, semmilyen rekla­máció nem volt. Feleségem, aki aktív pedagógus (az ő nevére szól az utalvány) úgy gondolta, hogy a kedvezményt mi is vegyük igénybe. Én, mint nyugdíjas pedagógus, elmehetnék érte, de hány aktív pedagógusnak kell a já­rásból az utalványért elmennie? Ez felesleges útiköltséget, egy napi ta­nítási kiesést stb. eredményez, nem beszélve arról, hogy az év végén minden órakiesést a tanulók sinylik meg. A helyettesítő nevelő (ha nem szaktanár), nem tudja pótolni. Postai kézbesítés esetén pár forint költség­gel elintézhető lenne. Nem tudom milyen rendelkezés következtében született meg ez az intézkedés? Virányi Endre Villány Bajok vannak a szállítással... Évek óta a Pécsi „Tejüzem szállítja hozzánk, Keresztes­pusztára a tejet, de a múlt év októbere óta komoly problé­máink vannak az ellátással. Nem egyszer a mennyiséggel is bajok voltak, de az is gya­korta megtörtént, hogy a tej helyett kakaót szállítottak. Újabban pedig azzal kellemet­lenkednek, hogy a tejet be sem hozzák, hanem a bolt felé ve­zető út szélére rakják le, arra hivatkozva, hogy az útmenti bokrok és fiatal fák ágai miaft nem tudnak bejönni a boltig. Ezt a kifogást naponta megcá­folják azok az emberek, akik sokkal nagyobb gépkocsikkal, ponyvás, pótkocsis autókkal járnak be ugyanazon az úton. Az eddigi rengeteg telefon, és szóbeli panasz ellenére sem tett semmiféle intézkedést a Tej­ipari Vállalat. Felháborító, hogy nem gon­dolnak az itt lakó családokra, s főleg a 40 gyerekre, akiknek egyik legfontosabb tápláléka a tej. Keresztes-pusztai lakók 21 aláírás. fejlődés nagyjában azonos fo­lyamatként ment végbe, és ro­kon problémákat vetett föl Ti­szán innen és Dunán túl, az ország északi és déli tájain. A kulturális élet változásai sem ogyes gócokat érintettek csu­pán, hanem az egész országra kiterjedtek. A termelés, a társadalmi szer­kezet, a népesség, a népmoz­galom, a közigazgatás adatai az egész országban nagyjában megegyeznek. Dunántúl terüle­tén kilenc, az Alföld — valami­vel nagyobb — területén hét me­gye osztozik. A lakosság meg­oszlása a területek nagyságá­val arányos. Dunántúlon az or­szág lakosságának mintegy egy- harmada, az Alföldön ennél va­lamivel több ember él. A termé­szetes szaporodás adatai is kö­zel esnek egymáshoz (1971-ben Alföld: 7,1; Dunántúl: 6,7). Mindez persze nem jelenti azt, hogy az ország nagytájai között ne lennének már gazda­sági és társadalmi eltérések, és ne lennének különbségek egy- egy nagyobb tájegységen belül. Köztudott, hogy Dunántúl iparo­sodottabb, városiasabb vidéke az országnak, mint az Alföld, ugyanakkor a dunántúli megyék között is vannak iparilag fejlet­tebb és kevésbé fejlett, sőt el­maradott, ipar-szegény megyék. A tájak közötti eltéréseket konzerváló, sőt az új ellentmon­dásokat teremtő, sajátosan du­nántúli problémák közül hadd emeljünk ki kettőt. Az egyik: Azokban az évek­ben, amikor nyugaton és délen 15 kilométer széles ún. határ­sáv és beutazási tilalom korlá­tozta az emberek mozgását, Du­nántúlon két országhatárnyi hosszan, öt megye területén re­kedt meg az élet. A túlzó és szigorú intézkedések (pl. a ki­telepítés) miatt élesebben je­lentkeztek itt a társadalmi prob­lémák is. A közlekedési nehéz­ségek miatt egy időre elmaradt a gazdasági fejlődés, az ipar- telepítés, az urbanizáció. Sop­ron, Kőszeg, Szombathely, Nagy­kanizsa, Barcs, Harkány az el­múlt tizenöt-húsz évben pótolta azokat a hiányosságokat, ame­lyeket a korábbi évek korlátozó intézkedései okoztak. De a nyu­gati és a déli országhatáron fekvő megyék közül Vas, Zala és Somogy még mindig az ipa­rilag kevésbé fejlett megyék közé tartozik. A másik: Ugyanazokban az években, amikor az „osztály­harc állandó élesedésének” el­mélete Dunántúl nyugati és déli peremén jócskán visszavetette a fejlődést, és feszült társadalmi viszonyokat teremtett, a táj föld­rajzi közepén, a Balaton körül jóformán a háború előtti élet konzerválódott. Ide húzódtak emberek a kitelepítés elől, itt mentették át telekbe fektetett értékeiket, javaikat. Bent a vá­rosban a házat államosították, a kisipari műhelyt bezárták, de itt a tó mellet megmaradt a vil­la, a beépítetlen, üres telek. Aki a háború előtt pénzét ba­latoni telekbe fektette, hat­nyolc parcellát is megőrizhetett a szebb időkre. Annak, hogy a későbbi években sokak számá­ra a Balaton „aranybánya”, a gyors meggazdagodás forrása lett, a könnyű élet lehetőségét kínálta, az egyik oka ebben van. (Folytatása következik.) Jogi JL mm mm mm m m* mm mM jJm ■ Ta ti cs csaao H. N.-né az Iránt árdeklMik, hogy a 2500 Ft-oj anyasági se­gélynek mik a feltételei, s mikor kaphatja meg a dolgozó nő? A 3/1973. (XII. 23.) SZOT Sza­bályzat rendelkezései értelmé­ben a 2500 Ft-os anyasági se­gélyre való jogosultság akkor következik be, ha a) a nő terhességének ideje alatt négyszeri, koraszülés ese­tén egyszeri, terhességi orvosi vizsgálaton vett részt és az b) első, illetve koraszülés esetén az egyszeri terhességi orvosi vizsgálat a terhesség kezdetétől számított 140 napon (20 héten) belül volt. A most ismertetett feltételek fennállása esetén olvasónk jo­gosult a 2500 Ft-os anyasági segélyre. Abban az esetben, ha a fenti feltételekkel nem rendelkezik, de legalább egy­szer részt vett terhességi orvo­si vizsqálaton, akkor 1000 Ft összegű anyasági segélyre lesz jogosult. Változatlanul sokakat érdekel, hogy a dolgozó nőt kiskorú gyer­mekei után évenként mennyi sza­badság illeti meg a rendes szabadságon túl. Ezt kérdezi Tóth J.-né olvasónk is, akinek há­rom gyermeke van. A 12/1973. (XII. 23.) MüM sz. rendelet értelmében a dolgozó nőt és a gyermekét egyedül ne­velő apát évenként — a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendeletének 59. §-ában meg­határozott fizetésnélküli sza­badnapon túlmenően - a ti­zennégy évesnél fiatalabb — egy gyermek után kettő, — két gyermek után öt, — három és ennél több gyer­mek után kilenc fizetett sza­badnap illeti meg A rendelkezések értelmében a szabadnapokat a dolgozó kí­vánságának figyelembevételével egyben, vagy részletekben kell kiadni. Olvasónk a fentebb is­mertetettek alapján három kis­korú gyermeke után kilenc sza­badnapra jogosult. Z. H. olvasónk jóhiszemű jog- címnélkUti lakójának lakást nem tud biztosítani. Kérdése: van-e törvényes mód arra, hogy pénz­ben váltsa meg az elhelyezési kötelezettségét? Igen! Erre lehetőség van az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rende­let 121. §-a értelmében. E sza­bály alapján aki a lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy elhelyezéséről gondos­kodni köteles, megállapodhat vele, hogy részére — elhelyezés biztosítása helyett — pénzbeli térítést fizet. A most említett térítés össze­ge a) általában az elhelyezés­hez biztosítandó másik lakásra megállapítható lakás-haszná­latbavételi díjjal azonos ösz- szegben, b) fegyveres testületi szolgá­lati lakás esetében pedig az illetékes miniszter által szabá­lyozott mértékben állapítható meg. Ki kell emelni a rendeletnek azt a részét, hogy az érdekelt­tel történt megállapodás után kerülhet csak sor a pénzbeli kártalanításra. A szerkesztőség postájából lf ELEMIEN YE

Next

/
Oldalképek
Tartalom