Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-09 / 96. szám
© Dunántúlt napló 1975. április 9., szerda Repdeső fpHanylméhek Címerek régen és ma Világvándor lepke A madarak, a halak vándorlásáról sok híradás lát napvilágot. Különösen a madarak állnak az érdeklődés középpontjában. Azt már kevesen tudják, hogy a rovarvilág legszínesebb állatai, a lepkék is vándorolnak. Egy ilyen „igazi" vándorlepke-faj a nálunk két nemzedékben szaporodó atalanta-lepke. A hideg közép-európai telet nem tudja elviselni, ezért a téli hónapokat Európa déli részén és Afrika északi partjain tölti. Az enyhe telü Nyugat-Európá- ban már februárban megjelenik. Évről évre ugyanazon az útvonalon közlekednek. A parányi test óriási izommunkát végez a nagyfelületű szárny mozgatásával. Pihenő nélkül órákig repülnek, közel 30 km-es sebességgel. Első megkopott, töredezett példányaik áprilisban jutnak el hozzánk. A fáradt lepkéknek már csak arra marad idejük, hogy petéiket a csalán levelére lerakják. Az ebből fejlődő első nemzedék még igen kis számú, de a szeptemberben megjelenő második generáció hatalmas tömegű. Ilyen, többszáz példányból álló tarka sokaságot fedeztem fel 1972 szeptemberében Bikái környékén. Bársonyos, fekete szárnyukon átívelő cinóber csík meghatóén szép látványt nyújtott az ide- oda libbenő színes kavalkád- ban. Októberben elindulnak, hogy délen jó életfeltételeket találjanak. Hogy mi a vándorlás oka, még teljes pontossággal nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a megváltozott és kedvezőtlenné vált életfeltételek (időjárás és táplálék hiány) közrejátszanak a vándorlásban. A vándorlási hajlam az évezredek során öröklődik nemzedékről, nemzedékre. Fazekas Imre a brandenburgi őrgrófságban, a XVI. század derekán történt meg, hogy egy lovag megvette társa címerét és sisakdíszét. A brandenburgi őrgróf hitelesítette is neki, a másik azonban tovább használta. Miután hírét vette a lovag csalárdságának, perre mentek és a szószegő lovagot súlyos pénzbírsággal sújtották. A címerek emberi sorsot, családtörténetek, városok emlékeit őrzik csodálatosan zárt jel- képrendszerben. Csehszlovákiában, Lengyelországban, Angliában, Franciaországban ősi hagyományai vannak a heraldikának, címertannak. Napóleon idején a jó francia városokat vörös mezőben repdeső arany méhek jelezték, a közepes városokat vörös mezőben arany N betű illette meg. Angliában címerkirólyokat választottak, például a skót címerek jellegzetes alakjáról Ezüst Egyszarvú Címerkirálynak nevezték a terület heraldikusát. Magyarországon a Kancellária dolga volt a címerek rendjére felügyelni. A heraldikának ősi jellege miatt kötött jelképrendszere van. Egy városban található összes jellegzetességet nem lehet szimbolizálni; ha túlrészletezik a címert, felismerhetet- lenné válnak a rajta szereplő alakok. A címer részei a pajzs, a sisak, a korona, a sisakdísz, a sisaktartó, a pajzstartók, a sátor és a palást. Természetes, hogy az évek folyamán sokat egyszerűsödtek ezek a jelek, de a kötöttségek megmaradtak, így például aranyszabály, hogy nem szabad színre színt, fémre fémet tenni. A színek közül a feketét, a pirosat, a kéket, a zöldet tekintették alapszínnek. A fémek közül az aranyat és az ezüstöt — tehát színben a sárgát és a fehéret használták. Az állatokat olyan színűre festették, mely színre a legjobban hasonlítottak. így lett az oroszlán sárga, a kecske fehér stb. A címer minden alakja jobbra fordul, a pajzs legelőkelőbb része a közepe — ezért helytelen egyik városcímerünkben a csillag alsó mezőbe helyezése. Egy-egy elem eltolása, más irányba fektetése súlyos következményekkel járhat. Például az angol címerekben a törvénytelen leszármazást balharánt pólya jelezte — legtöbbször egészen apró motívumként, hogy ne legyen nagyon feltűnő a család szégyene. A címerek használata a lovagkorral van összefüggésben. A lovagok tetőtől-talpig páncélban vonultak hadba. Hogy megismerjék társaikat, valamilyen jelképrendszert kellett kitalálniuk. A címer tehát eredetileg ismertetőjel volt. A lovagok a XI. században, a keresztes háborúk idején kezdték pajzsukra, páncélukra, zászlóikra festeni jeleiket, kezdetben csupán geometriai formákat. Később a királyok kiváltsága lett adományozásuk, ki keltett érdemelni őket. A cí- meradományozás együtt járt a nemesi rangra emeléssel. Magyarország legrégibb címeres emlékét Imre király egy 1202-ben kelt oklevelén függő aranypecséten láthatjuk, melyen a vágatokban apró lépdelő oroszlánok vannak. Ugyanezt a címert találjuk Imre utóda, II. András aranypecsétjén is. Imre király Spanyol- országból nősült, Aragónia! Konstancióval kötött házasságot. Valószínű, hogy a kor spanyol ízlésének megfelelően felvette a pecséten látható vá- gásos-oroszlános címert. Később azután az oroszlánokat, mint csupán díszítő elemeket, elhagyták. Nagy Lajos idején, a nápolyi harcokban szerzett érdemekért sok magánember kapott címert. A címerek napjainkban reneszánszukat élik. Számos városunk kapott új címert — a hibákról többször is írtak címerszakértőink. A legnagyobb hiányosságok között említhető, hogy a legutolsó címertannal foglalkozó könyvünk fél évszázada jelent meg. így nem hibáztatható a grafikus, aki nem tudván hozzájutni a könyvhöz, hibákat követ el a címer tervezésénél. Pécsett él dr. Vi- segrády Lajos orvos, aki több éve minden szabad idejét a címereknek, zászlóknok szenteli. összegyűjtött anyagából egy mindenki számára érthető, jól hozzáférhető könyvet írna. Pécsett, Lvov-Kertvórosban díszkút készült, melynek tervezője Fürtös György kerámiaművész. A Lvov és Pécs közötti barátságot szimbolizáló dísz- kut „Főkapujában" két műkő oszlopon két címer látható. A Ivovi városcímer — melyen a hárombástyás vár kapujában egy kaput döngető oroszlán, fölötte sarló, kalapács; íme a régi és az új szép ötvözete — és o pécsi városcímer. Hárságyi Margit 1O* WwSlwIlSKK w ISSXfipil 180 III €1$ Az 1947-es választások és a korabeli sajtóharc Közvetlenül a választások előtt, július-augusztus folyamán a Kisgazdapárt elemeire bomlott. Egyes rétegei a különböző ellenzéki pártokhoz csatlakoztak aszerint, hogy tőkés, liberális, dzsentri, horthysta, gazdálkodó, vagy értelmiségi hivatalnoki, konzervatív vagy demokratikus politikai nézeteket vallottak. Ezt a helyzetet egy évvel a választások után, 1948. május 8-án Barcs Sándor így jellemezte a Kis Újságnak írott vezércikkében: „1947 nyarán Dobi István nem pártot vett át, hanem egy menthetetlennek látszó politikai csődtömeget..Ugyancsak egy évvel a tárgyalt események után Dobi István írta a Kis Újságban; „Nekem az a meggyőződésem, hogy a párt régi bajainak igen jelentős része abból származott, hogy nem volt közös ideológiánk. A mi pártunk nemcsak 1945—46- ban volt a legkülönbözőbb gondolkodású és legellentétesebb érdekű emberek rosszul megszervezett gyülekezete, hanem 1930-tól 1943-ig is. Az én számomra 1945-ben a pártba behelyezkedett nyugalmazott bankigazgató vagy földbirtokos nem kevéssé volt idegen. A párt paraszti voltából amúgy is fakadó kettősség nyilvánult meg a Kisgazdapárt választási agitációjában is. Egyik lapunk, az Igazság, a demokratikus pártok választási szövetségéről tessék-lássék mellékmondatban, mint valami szükséges rosszról ír, ugyanakkor a főmondatbarj különállást és a különutat hangsúlyozza. Magyarán szólva: a párt sajtója gyakran a demokratikus egységfronttal szemben álló választókra kacsintgatott.” Ha már az Igazság-ot említettük, nyomban tegyük hozzá azt is, hogy az újságnak két változata forgott közkézen a választások idején. A fekete fejléccel megjelent Igazság-ot rendszerint vidékre küldték, s a benne elhelyezett cikkek harcosan védték a kisparasztok érdekeit — a nagykereskedőkkel szemben. Az ugyanazon a napon megjelent, de piros fejlécű Igazság - amelyet Budapesten terjesztettek - viszont arról biztosította a nagykereskedőket, hogy a Kisgazdapárt megvédi érdekeiket — a parasztokkal szemben. A magántulajdon védelmét, - a koalíciós egyezség ellenére - a Szabad Népet kivéve, szinte minden újság önmagának igyekezett kisajátítani. A hasonló módszereket elkerülendő, a Szabad Nép (Révai József vezércikke, 1947. július 6.) már a választási harcok kezdetén figyelmeztette a partnereket: „Nem szabad, hogy a választási küzdelmet a demokratikus pártok egymással való versengése dominálja, mert ha igen, akkor a választási versengés a dolgok logikája folytán egymás túllicitálására, szennykonkurrenciára, demagógiára, a demokratikus közérdek háttérbe szorulására vezetne, és egy ilyen szennykonkur- rencia gazdaságilag is, politikailag is. komoly réseket ütne fiatal demokráciánk alapjain. A választási versengés közben sem szabad megfeledkezni a kormányzópártok közös felelősségéről . . .” A választásokon o négy koalíciós párton kívül hat ellenzéki párt is indult: a Polgári Demokrata Párt, o Magyar Radikális Párt, a Független Magyar Demokrata (Balogh) Párt, a Magyar Függetlenségi (Pfeiffer) Párt, a Keresztény Női Tábor és a Demokratikus Néppárt, amelyet Barankovics vezetett. Programjuk tömören kifejezhető: a Függetlenségi Front tételeinek tagadása. Áttekintve a korabeli sajtót, ismerve a választási hadjárat végső kimenetelét, elmondhatjuk: a népi demokrácia leghatározottabban fellépő ellenfele a Kisgazdapártból kizárt, hosz- szabb ideig párton kívüli Pfeiffer Zoltán vezetése alatt álló legszélsőségesebb ellenzéki párt, a Magyar Függetlenségi Párt volt. Szemben állt — mint Pfeiffer Zoltánnak június 14-én az új koalíciós kormány programjának vitájában elhangzott felszólalása is rávilágít — a kormány egész politikájával. A reformkor mérnöké uolt Tudományos értékű kutatás A Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat szocialista brigádjának „hobbyja” A reformkori híres vízépítő mérnök, Beszédes József nevét három éve vette fel a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat egyik szocialista brigádja, s akkor az üzemi újságukban röviden ismertették névadójuk élettörténetét. Ebből született a vállalás: közelebbről megismerni Beszédes József munkásságát. A fotógeometriai kiértékeléssel foglalkozó öt szakember: Bajusz Józsefné, Borbély Zsuzsa, Mikesi Rezsőné, Székács Mihályné és Ámán Péter brigádvezető azóta szabad idejében a „Beszédes-témát” kutatja. Közös hobby született, a gyűjtés, kutatás, levelezés, könyvbúvárkodás és a felfedezés örömeivel. Jelenleg a szekrényben alig férnek el a „leletek", elsősorban a régi fényképek, térképek, újságok fotókópiái. Anyakönyvi másolattal bizonyítják a lexikonok 1786-os adatával szemben, hogy egy évvel később született Magyarkani- zsán a „királyi biztossági igazgató vízimérnök". A halotti kivonat másolata az 1852-ben bekövetkezett halál okaként a maDe politikai okokból, a közvélemény megtévesztése céljából csupán a munkáspártokkal szállt nyílt vitába. „Két ellentét van a politikai életben — írta augusztus 30-án Pfeifferék szócsöve, az Ellenzék - a) a marxista és polgári pártok ellentéte, b) a koalíción belül és kívül álló polgári pártok között érvényesülő ellentét”. Ezt az utóbbit bocsánatos bűnnek tartja az újság, mert - idézem — „világnézeti alapja nincs”, ugyanakkor sajnálatos is, mert a „polgári gondolat mögé felsorakozott erőket bontja meg". Ezt írták választási zászlójukra: „Végső célkitűzésünk á tiszta demokrácia! Félelemtől és nélkülözéstől mentes életet mindenki számára! A magán- tulajdon nevében, a vallás szabad gyakorlásának teljes biztosítósáért!" A szóban forgó programadó újságból az is kitűnik, hogy a Pfeiffer-párt a kapitalizmus korlátozás nélküli támogatását, az államosítások megszüntetését hirdette. Követelték még a népbírósági rendszer megszüntetését, a politikai rendőrség hatáskörének szűkítését és a B-listázás „maradéktalan revízióját”. Kőszegi Frigyes (Folytatjuk.) gas lázat tünteti fel. Nem lett öngyilkos, ahogy a mendemondák regélik, hanem súlyosan megfázott Paksnál a dunai védtöltések bejárásakor. A Dunán Baja és Bátaszék között egységes árvízvédelmi töltéseket építtetett, 120 ezer hold földet ármentesítve. A reformkor első nagy vízimunkáit ő hajtotta végre 1816 és 1825 között a Sárvíz, Kapos, Sió szabályozásával. A Graz-Arad-csatorna tervét dédelgette. A létesítmény Dráva, Vajszló, Siklós, Beremend vonalában húzódott volna. A Du- na-Rajna-Majna-csatorna, mint elképzelés élt benne. Ezen kívül a tervei alapján zabolázták volna a baranyai, somogyi úgynevezett „Fekete-vizeket". Külön dobozokba rendszerezik a „Társalkodó"-ban, a „Szá- zadunk”-ban publikált vitacikkek másolatait, melyekben Vásárhelyi Pállal, Széchenyi Istvánnal ironikusan, szigorú kritikával polemizált. A magyar nyelvű műszaki irodalom egyik úttörőjeként sok, tervezésről, kivitelezésről szól könyvet írt; ezek címlapjait lefotózták a brigádtagok. Beszédes-műveket kölcsönöztek az Országos Széchenyi Könyvtárból, a Műszaki Egyetem Központi Könyvtárából. Leveleznek a veszprémi, kaposvári, szekszárdi levéltárral, ezenkívül jó a kapcsolat a bcjai Vízügyi Szakközépiskolával, valamint a siófoki Beszédes József Múzeummal. Hely tortériét Hét gyereke született a „Kapos- és Sárvízi, valamint a Balatoni igazgató vízmérnöknek”. Életüket szeretnék nyomonkövet- ni, és leszármazottaikkal felvenni a kapcsolatot. A Kálmán nevű fia festegető ember, képmásoló volt. A brigádtagok bukkantak rá a Tolna megyei Bölcskén - magánháznál - a „Beszédes" jelzetű Krisztus-képére. Ferenc azzal alapozta meg hírnevét, hogy a konstantinápolyi tűzoltóságot szervezte meg. Beszédes József sírja a duna- földvári temetőben már nem elhanyagolt, hiszen a nevét viselő brigád rendszeresen gondozza. A vállalat követ, cementet szállított a sírfelújításhoz. A lelkes tudományos hobby révén nemcsak névadójuk, de szülőföldjük, a szomszédos megyék vízügyi-helytörténeti érdekességeit ismerhetik meg a fiatalasszonyok és lányok. Az adatokat Szilvási József és Kiss József mérnök értékeli. A vállalat, mint mecénás, a Beszédes életét, munkásságát feldolgozó brigád-gyűjtést hamarosan könyvben jelenteti meg belső használatra. — Csuti —
