Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-04 / 92. szám
Illyés Gyula: Tavaszelő Bútorozatlan, mész-szagú, huzatos még, szél-járta még, — se ablak rajta, se zsalu — mily óriási távlatú — ha bele-beledörg az ég — ez a tavaszt-váró vidék, ez a gyalulás-, fölmosás- illatú világ, amely épp most szellőzi ki hidegét! Oh tágas, tiszta Épület, fogadj be, készülő Lakás! Még beföstetlen kikelet, kinyiló év, köszöntelek, fáradt és meghatott lakó — Mi működik már, mi a jó? Mutasd, hol van a kapcsoló, hadd csavarjam föl ragyogó napodat, tejszín holdadat, tündér csillag-csillárodat! Be ölég volt már a sötét, a jég, a hóvihar, a fagy! Oh, központi fűtésű lég-, és meleg- és fény vezeték, épülj fölénk, kék boltozat, te szabadság és menedék, — csúnyán kifagytunk az úton. Meddig lakom itt, nem tudom. De úgy kell már a nyugalom, ablak és festmény a falon, könyv és gyümölcs az asztalon s az az ártatlan kényelem, hogy itt ül s beszélget velem néhány barátom, őszülő és ifjú, akiket elért a förgeteg, de földerít majd a jóidői Három évtized után Milyen a mai Magyarország? Hová érkezett, hová tart? Röviddel ezelőtt kaptunk rá szép, lelkesítő feleletet a párt XI. kongresszusától. Bőségesen és sokoldalúan dokumentálva, számokba szedve és tervekbe építve, dinamikus fejlődésében rajzolódott ki hazánk mai arculata a kongresszus elé terjesztett és jóváhagyott okmányokból; a vitából, amely megerősítette a szocialista építés eddig követett politikáját; a határozatból, amely megszabta az új tennivalókat. Ez a Magyarország-kép, amely számunkra a valóságot és a mindennapokat jelenti, természetes. Egész mértékrendszerünk, amellyel sikert vagy elmaradást mérünk, hazánk mai fejlettségi szintjéből ered. összehasonlítási alapunk sokkal erőteljesebben a jövő követelménye, mint a múlt mélysége, így is kell lennie. Ha társadalmunk dinamikus és előretekintő akar lenni, akkor gondolkodásunk csak ehhez mérheti önmagát. Ha azokra a csúcsokra szegezzük pillantásunkat, amelyeket még ezután kell meghódítani, akkor az ütem, az erőfeszítés nem lankadhat. Azonban bármennyire is haladjunk, bármilyen tetőkre is hágjunk, alkalmanként vissza kell pillantanunk, mert közben új nemzedékek jöttek, amelyek tudják is meg nem is, hogy mifhagy- tunk magunk mögött. Ha birtokunkban lenne a mesék és a fantasztikus irodalmak „ időgépe", amely egy nagyon kis időre visz- szavinne bennünket abba a harminc év előtti Magyar- országba, akkor még azok is meghökkennének a szegénységnek és elmaradottságnak a látványán, akik még látták és élték azt a világot Három évtizeddel ezelőtt a szovjet hadsereg egy nád- födeles országot szabadított fel. Terpeszkedő nagybirtokok, sovány kis parcellák, egészségtelen házakban, lakásokban élő sokaság. A mezőgazdasági termelés csaknem teljes egészében az emberi és állati erőkifejtésen alapul. Korszerű utak és közlekedés nélküli sárbafulladt falvak tömege. Az ipari termelés túlnyomó része rosszult felszerelt műhelyekben, „kócerá- jok”-ban zajlik. írástudatlan százezrek, rosszul táplált gyermekek, tengődésre szorított milliók, kizárva a jogokból, a művelődés lehetőségeiből. Elképesztő kontrasztok a szegények és gazdagok között. A létfenntartás minimumára szorított dolgozó tömegek. És ennek megfelelő szellemi-erkölcsi állapot, amelyben felőrlődnek és elsorvadnak a tehetségek. A félelem, az alázatosság mozgat széles társadalmi rétegeket. S maga az ország történelmének mélypontján, barátok nélkül, presztízsét vesztve az európai népek közösségében. Köznapi szavakkal nehéz is összeállítani ezt a képet. Leghűbben ma már csak az irodalom, az akkori idők nagy költői, a társadalmi béklyók ellen lázadók kivételesen kifejező erejű sorai képesek felidézni ennek az atmoszférának a valóságát, a kétségbeesett József Atti- la-kiáltás hangján; ,,föl kéne szabadulni már!" Ez a felszabadulás jött el 1945. április 4-én. A felszabadulás óta eltelt harminc esztendő, de különösen a közvetlenül mögöttünk hagyott másfél évtized töretlen fejlődése, e fejlődés üteme és átalakító ereje váltotta valóra a szocialista társadalmi célok egész sorát. Természetesen vannak gondjaink és megoldatlan problémáink, amelyek ugyancsak nem hiányoznak a XI. kongresszus által felvázolt helyzetképből. De a képnek ugyanakkor nincs egyetlen olyan részterülete, egyetlen olyan szöglete, amelynek ne a változás, a fejlődés adná meg a jellemzőjét. A tartós stabilitás és az állandó haladás olyan tényezőkké váltak életünkben, amit nemzetünk történelmében egyetlen előttünk élő nemzedék se ismert ebben az országban. A kapitalista világban történő események még szembetűnőbben emelik ki annak jelentőségét, hogy hazánk a felszabadító Szovjetunióval, szocializmust építő szomszéd testvérnépeinkkel együtt, egy családot alkotva, a kölcsönös segítség és támogatás összes előnyeit élvezve nézhet szembe minden nemzetközi fejleménnyel. Joggal állapította meg tehát a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója, hogy „a KGST keretében megvalósuló együttműködés nyújtotta és fogja nyújtani a jövőben is a hazai építőmunkánk szilárd nemzetközi támaszát". Ez a nemzetközi támasz egyúttal lehetővé teszi, hogy - a XI. kongresszus helyzet- elemzésére és határozataira támaszkodva — az eddiginél is hatékonyabban kihasználjuk a szocialista társadalmi rendben és gazdaságban rejlő lehetőségeket és tartalékokat. A pártnak, a magyar társadalomnak pontosan, tudományosan felépített terve van mind a jelen, mind a közeljövő feladataira és azok megoldásának módjaira, mind pedig a távlatokra, melyek az új ötéves terv alapjainak kidolgozásával, a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásával és a párt programnyilatkozatában rögzített célok közelítésével válnak majd valóra. Aki tanulmányozza ezeket a dokumentumokat, az látja, hogy a legteljesebb realizmus és határozottság jellemzi azokat. Az iránymutató kongresszusi határozatok tükrében világosan látható a párt, az állam, a társadalmi szervek, a gazdasági irányítás lépcsőinek minden fontos tennivalója a szocialista társadalmi és termelési viszonyok továbbfejlesztésében. Kádár János elvtárs a Központi Bizottság beszámolójában mondotta: ,,A párt minden tervét arra alapozza, hogy elnyeri hozzá a munkásosztály, a nép egyetértését és támogatását. Munkásosztályunk, népünk pedig építhet arra, hogy a párt a helyén van, s a jövőben is mindenkor feladatainak a tőle telhető legjobb megoldására törekszik”. A három évtized fordulója így most nemcsak ünnep, visszapillantás és megemlékezés, hanem új magaslat. És hozzátehetjük: erről a magaslatról már olyan nép megy tovább a maga útján, amely egységben, öntudatban, politikai érettségben és műveltségben, egyre méltóbb anyagi létfeltételeket biztosítva társadalma minden tagjának, alkotja új történelmét. Rózsa László I © így kezdődött: szovjet katonák kenyeret osztanak a felszabadított Budapest lakosainak. © Nehéziparunk legújabb létesítménye, a Leninvá- rosi Olefinmű. © A KGST országok közötti együttműködés tette lehetővé, hogy az IKARUS Európa egyik legnagyobb autóbusz gyárává fejlődjön. © A KGST országok egyesített villamosenergia rendszerébe érkezik a Szovjetunióból a villamos energia. Képünkön a Béke távvezeték gödi állomása. © Légifelvétel a kiskörei duzzasztóműről. © Modern toronyházak Pécs belvárosában. © Kecskemét korszerű fedettuszodája. © Több mint 300 ezer kisgyermek jut el napról napra a játék és a szórakozás mesevilágába — az ávodá-
