Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-04 / 92. szám

1975. április 4., péntek Dünantült naplö 3 Szabadságunk' születésnapján írta: dr. Nagy József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára Harminc éve annak, hogy a dinamikus lendülettel előretörő Szovjet Hadsereg a Vas megyei Nemesmedves községből kiűzte a menekülő náci hadsereg ma­radványait. Ezzel a hathónapos súlyos harcok után Magyaror­szág teljes egészében felszaba­dult. Három évtized alatt már azok is felnőtté váltak, akik 1945-ben születtek és egyre ritkulnak azoknak a sorai, akik érett fő­vel életük derekán érkeztek el a nagy fordulathoz, Magyaror­szág hajnalához. Az élet rend­je, hogy azok lesznek egyre töb­ben, akik apáik, nagyapáik el­beszéléseiből, regényből, törté­nelemkönyvből, vagy megsárgult újságok lapjairól ismerkednek meg szabadságunk születésének történelmével. Valóban joggal emlegethetjük a „történelmi sorsforduló”, az „új kor kezde­te" kifejezéseket a felstabadu- lás és az azt követő változások jellemzésénél. Hiszen akár a társadalmi haladás objektív mu­tatóit - a gazdasági fejlettsé­get, a dolgozók életszínvonalát, a megtermelt javak elosztásá­nak szociális igazságosságát, a demokratizmust, a tanulás és művelődés lehetőségeit nézzük, akár azt latolgatjuk, hogy ho­gyan alakulhatott volna szemé­lyes életünk a felszabadulás nélkül: a történelmi korszakvál­tós ténye vitán felül áll. fi ni IMlg forradalmunk A mögöttünk hagyott három évtized tevékenységét nem egy­szerűen csak pozitívnak ítéljük, hanem olyan a munka- és élet- körülményeket átalakító, új élet alapjait megteremtő évtizedek­nek, amelyeket még évszázadok­ban mérve sem produkált soha a magyar nép történelme. Ma már nyilvánvaló az is, hogy az a forradalmi átalaku­lás, amely harminc évvel ezelőtt elkezdődött, a mi forradalmunk, mindnyájunk legszemélyesebb ügye és az új korszaknak nem passzív alanyai, hanem aktív al­kotói vagyunk. Ehhez a felisme­réshez ma már egyre többen jutnak el, mert az 1945 utáni esztendők bonyolult realitása bebizonyította, hogy a felsza­badulással csak a lehetőséget kaptuk meg, a lehetőséggel ne­künk kellett élni, a társadalmi forradalmat a magyar dolgozó osztályoknak kellett végbevinni. Az új társadalom építése a szó szoros értelmében a romo­kon kezdődött el, hiszen az amúgy is szegény ország hábo­rús pusztulását is helyre kellett állítani. A háború befejezésére teljesen megbénult a közleke­dés, elpusztult az összes Duna- és Tisza-híd. Az ipari vállalatok 90 százalékát érte kisebb-na- gyobb károsodás, és az üzemek kapacitása az eredetinek csak 50 százaléka volt. A munkagé­pek 75 százalékát a németek elhurcolták. Elpusztult a szarvasmarha-állomány 44 szá­zaléka, a lóállomány 56 száza­léka, a sertésállomány 79 szá­zaléka. Mindezt összevetve a második világháború alatt ha­zánk vagyonának 40 százaléka pusztult el és ezzel Magyaror­szág az egyik legsúlyosabban károsodó országgá vált. Kilencmillió lakosa közül fél­millió halt meg a háborúban. Az ország embervesztesége ugyanannyi volt, mint az akkor 140 milliós Egyesült Államoké. Ilyen körülmények között kezd­tük meg azt a történelmi utat, amelynek három évtizede a magyar nép felemelkedésének fényes bizonyítéka. A 30 év eredményeit nehéz számszerűsíteni és ilymódon be­mutatni, mert nem minden vo­natkozásban rendelkezünk a maihoz hasonlóan értelmezhető adatokkal. Néhány szám azon­ban bizonyítja, hogy mint az országban mindenütt, itt Bara­nyában is megvalósultak azok a tervek, melyeket az illegali­tásból kilépő kommunista párt tudott és mert megfogalmazni, s amelyek eredményeképpen mélyreható társadalmi, gazda­sági és politikai átalakulás kö­vetkezett be az élet minden te­rületén. iRteHZiV fejlődés 1949-ben Baranya még me­zőgazdasági jellegű megye volt, ahol az aktív keresők több mint 60 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, jelenleg ez az arány 26 százalékot tesz ki. A megye ipari jellege már nyil­vánvaló, ami kifejeződik abban is, hogy az iparban foglalkoz­tatottak száma ma több mint kétszerese a felszabadulás előt­tinek. Az ipar fejlődése megyénkben — főként kezdetben — az átla­gosnál intenzivebb beruházási tevékenységgel járt együtt. Ezt egyrészt a Mecsek még fel nem tárt szénvagyona, majd az 50-es évek második felétől az urán­ércbányászat kifejlesztése tette szükségessé. A felszabadulást követő évtizedben nemcsak a bányászat, hanem a megyében települt többi iparág is meg­újult. Ma már alig hasonlítha­tók össze azok a korszerű, de hosszú múltra visszatekintő és nagy hagyományokkal rendelke­ző ipari üzemek a 30 év előtti­vel, amelyek akkor a megye ipari arculatát jellemezték. Megújult többek között a Bőrgyár, Szigetvári Cipőgyár, Kesztyűgyár, Porcelángyár, va­lamennyi élelmiszeripari üzem (sör, konzerv, hús, tej, dohány stb.). Üj gyárak, szakmák jöt­tek létre a megyében, mint pél­dául a Farostlemezgyár, Bere- mendi Cementgyár, Hőerőmű stb. A sok milliárd forintot ki­tevő beruházások nyomán 30 év alatt megváltozott a térkép, megváltozott a táj képe. Napjainkban a megye ipará­nak termelése kb. tízszeresét te­szi ki a felszabadulás előttinek. Az 1,4 millió tonna szén helyett ma 3,1 millió tonnát termelnek a bányászaink, tízszer annyi vil­lamosenergiát, tizenhétszer több kesztyűt és tízszer annyi sört gyártanak Baranyában, mint 20 évvel korábban. Másfél évtized­del ezelőtt a megye iparának géphajtó ereje 170 millió kW-ot tett ki, míg a jelenleg alkalma­zott gépek közel 450 millió kW hajtóerőt képviselnek. Mindezek mellett is gond­jaink vannak az egyoldalú ipar* szerkezettel, hiszen még több­ségében ma is a bányászat a baranyai ipar helyzetének alap­vető meghatározója. Ezért a következő ötéves tervek során o lehetőségekhez képest további erőfeszítéseket kell tenni a me­gye ipari szerkezetének javítá­sa érdekében. Az építőipar 30 év alatt az idényszerűen működő kézmű­iparból folyamatosan termelő és a fizikai munkát nagymérték­ben gépesítő, különféle rendel­tetésű épületek sokaságának előállítására képes iparrá vált. 1958-ban — országos viszonylat­ban úttörőként - Pécsett épül­tek fel az első panellakások, ké­sőbb elkészült a Pécsi Panel­gyár és a Födémelemgyártó üzem, amely a lakások gyár­szerű termelését és a kivitele­zési idő lerövidítését tette lehe­tővé. Jelentős fejlődés következett be az elmúlt három évtized alatt megyénk mezőgazdaságá­ban is. A változás mindenek­előtt azzal kezdődött, hogy a földreform végrehajtása során 1945 és 1947 között közel 24 ezer ember jutott földhöz. Folytató­dott a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésével, amely nem egyszerűen csak a kollektív gazdaságok létrejöttét eredmé­nyezte, hanem azt is, hogy a korszerű technika megváltoztat­ta az itt folyó termelés kézmű­ves jellegét, széleskörűvé vált a gépek alkalmazása, mindin­kább tért hódít a kémiai tech­nológia, meggyorsult a terme­lőerők és területek koncentrá­ciója, a terméseredmények nö­vekedése. Például: a búza 1974. évi átlagtermése háromszorosa az 1931—40-es évek átlagának, a kukoricáé pedig kétszerese. De hasonló mennyiségi és mi­nőségi változás következett be az állattenyésztés területén is. Összességében a megye mező- gazdasága jelenleg 50 száza­lékkal kevesebb munkaerővel natúralakban mérve kétszer annyi terméket állít elő, mint 1945 előtt. Alap vet 81| | változások A gazdaság szocialista fejlő­désének eredményeként me­gyénk lakosságának munka- és életkörülményeiben is alapvető változások következtek be. Megyénk népességének fog­lalkoztatottsági színvonala az 1949 évi 68 százalékról 87 szá­zalékra nőtt, a pénzjövedelmek és társadalmi juttatások emel­kedése révén a lakosság által megszerezhető anyagi javak mennyisége a három évtized alatt pedig több mint három­szorosára növekedett. Jelenleg 100 háztartásra 67 televízió, 65 mosógép, 53 hűtőszekrény, 12 személygépkocsi jut. A rá­dió pedig ma már minden la­kásban megtalálható. A fejlődés azonban nemcsak az anyagi javak területén, ha­nem az egészségügyi ellátott­ság vonatkozásában is kézzel­fogható. 1938-ban megyénkben o társadalombiztosítás a lakos­ság 31 százalékát érintette, ma már mindenkire kiterjed. Ingye­nes az orvosi ellátás, a bölcső­dén, óvodán, iskolán keresztül elkíséri életük végéig az em­bereket. A három évtized fejlődésének nagy jelentőségű eredménye, hogy nőtt megyénk dolgozói művelődési ellátottságának szín­vonala is. Ezt példázza a szín­ház, a balett, a különböző kiál­lítások látogatottsága mellett, hogy a megye könyvtárainak könyvállománya a felszabadulás óta megtízszereződött. Tovább erősödött Pécs város kulturális súlya, kisugárzása. Ma már hat felsőoktatási intézmény, egye­tem és számos középiskola sok­ezres létszáma tanulóival segíti népünk további szellemi fel- emelkedését. Az elmúlt évtizedek során államunk nagy gondot fordított a tudományos alkotómunka fel­tételeinek biztosítósára. Ma Ba­ranya megyében 900 dolgozó foglalkozik tudományos tevé­kenységgel. Az ezirányú fejlő­désnek az egyik tényezője töb­bek között a Tudományos Aka­démia pécsi tagozatának létre­jötte. A művészi alkotó tevékenység is híven tükrözi társadalmunk egészséges fejlődését. Megyénk­ben jelentős a száma azoknak az alkotóművészeknek, akik az irodalom, képzőművészet, zene és más művészeti pályán tevé­kenykednek. Számukra az alko­tómunka feltételei kedvezőek. Erőteljesebbé vált megyénk­ben az urbanizációs folyamat. Míg a felszabaduláskor a me­gye lakosságának mintegy egy- harmada élt városokban, ma már több mint 50 százaléka. A városiasodás mellett Baranya településhálózata az elmúlt 30 év folyamán tovább aprózódott. Jelenleg meghaladja a 180-at azon községek száma, ahol a népesség nem éri el az 500 la­kost. Nem tartjuk kielégítőnek - az elért eredmények ellenére sem — megyénk kommunális el­látottságát. Igaz, hogy 1962-ig befejeződött a községek villa­mosítása és ma már néhány község kivételével mindegyiknek van bekötőútja. Kibővült a kör­zeti orvosi ellátás, iskolák, tör­pevízmüvek, járdák létesültek a kisebb községekben is, mégis úgy véljük, hogy sok még a kielégítetlen igény, amelyeknek megoldására a következő évek­ben gondot kell fordítani. jflttfc emlékezésként Az idei jubileumi esztendő különös jegyet kapott azáltal, hogy széleskörű nemzeti és nemzetközi érdeklődés közepet­te napjainkban zajlott le pár­tunk XI. kongresszusa, amely a négy és fél esztendő eredmé­nyeinek és gondjainak számba­vétele mellett visszatekintett az elmúlt 30 esztendő útjára is. Politikánkat, amelyet pártunk az utóbbi két évtizedben ered­ményesen folytat és amellyel népünk többsége egyetért és támogat, a XI. kongresszus új­ból megerősítette, ^félünk — mint ezt a XI. kongresszus ha­tározatai is leszögezik — az ed­digi fejlődést tovább folytatni úgy, hogy ennek a tevékenység­nek eredménye a fejlett szo­cialista társadalom legyen, ahol magas szinten áll a termelés, a közéleti tevékenység, a fogyasz­tás, ahol megvalósul a tudatos és szabad emberi cselekvés és ahol az ember szocialista mó­don gondolkodik, él és dolgo­zik. A magyar nép történetében az utóbbi 30 év a fejlődés és a nemzeti felemelkedés időszaka volt. Hazánk fejlődése csakúgy mint a többi szocialista orszá­gé, népeink alkotásai tanúsít­ják, hogy a szocialista társa­dalom még a legfejlettebb ka­pitalista államokkal is kiállja az összehasonlitás próbáját. A mögöttünk lévő három évtized a Szovjetunió és a szocialista országok védelmi erejének, egy­ségének és közös harcának eredményeképpen békében telt el. A szocialista forradalom fej­lődésében természetesen voltak megtorpanások, voltak és van­nak gondjaink időnként nehéz problémák elé állított bennün­ket az élet, de valójában béké­ben folyhatott a küzdelmünk és bontakozhatott ki népünk tehet­sége és szorgalma. Az 1945 óta tartó időszak bebizonyította, hogy mire képes egy nép, ha szabadon élhet, cselekedhet. Ezeken a napokon — a meg­emlékezés ünnepi pillanataiban — hazánk nagy nemzeti ünne­pén, mély hálával és internacio­nalista érzéssel gondolunk a Szovjetunióra és népeire, akik a világ sorsát eldöntő nagy há­borúban 30 évvel ezelőtt a ma­gyar földre is elhozták a sza­badságot. Tisztelettel adózunk a bolgár és jugoszláv nép azon fiainak, akik szűkebb ha­zánk, Baranya felszabadításá­ban részt vettek. Az ő áldoza­tukat hirdeti az az emlékmű a Mecseken, amelyet az ünnep előestéjén avattunk és amelyet Baranya megye dolgozó társa­dalma épített a felszabadulásra való örök emlékezésként. A felszabadítók áldozata nem volt hiábavaló! A magyar nép elin­dult és sikeresen halad annak a szocialista fejlődésnek az ut­ján, amely gyarapodásával, gazdagodásával, a dolgozók millióinak érdekeit szolgálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom