Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-29 / 116. szám

e Dunántúlt napló Lehet 2000 forinttal olcsóbb? Mqqqnhqzépítési bemutqtó Tapasztalatok a Diósi úton Segíteni, ötleteket, tanácso­kat adni az építőknek és be­mutatni a kereskedelemben kapható építőanyagokat. Ezzel a céllal nyitották meg tavaly Pécsett a magánházépítési ál­landó bemutatót, s azóta többszörösére nőtt az Építés­ügyi Tájékoztatási Központ Pé­csi Irodájának forgalma. A nyi­tást követő hónapokban jórészt kíváncsiskodó érdeklődők láto­gattak a Diósi út 1. szám alat­ti telepre, ma már a segítsé­get, támogatást, javaslatot ké­rők adják egymásnak a kilin­cset. Többségben azok jönnek; akiknek már van telkük és épí­teni akarnak. imp Ä A bemutató tájékoztató iro­dáján több mint 300 féle, az ÉVM által jóváhagyott, az Or­szágos Építésügyi Szabvány­nak megfelelő lakóház terve­ket ajánlanak a szakemberek. Érdemes megjegyezni: amíg egy lakóház magántervezővel való megterveztetése 2500— 3000 forint, addig itt a legdrá­gább teljes dokumentáció 265 forint. Ezt már csak a helyszín­re kell alkalmaztatni és eset­leg egy-két kiegészítő létesít­ményt szükséges hozzá tervez­tetni. Mindent beleszámítva legfeljebb 800 forintba kerül­het a lakóház tervdokumentá­ciója, s az adaptálással rövi- debb a tanácsi eljárás ideje is. A tervek kiválasztása mel­lett segítenek a szakem­berek az építéssel, az engedélyezéssel kapcsolatos feladatok megoldásában is. A tanácsadásuk díjtalan. A ki­vitelezéshez szükséges építő­anyagok nagyrészét is megte­kinthetik az építők a bemuta­tón. Érdekesség, hogy ezidqig nagyon sokan csak a kismére­tű téglát keresték falazáshoz, holott kiválóan alkalmas e cél­ra a betonblokk, a blokktég­la, a vózkerámia elemek és a gáz-szilikát elemek. Az utób­biak alkalmazása pedig idő, anyag és bérköltség — kőmű­ves — megtakarítást is jelent. Ugyancsak kevesen tudták, hogy nemcsak a különféle elő­regyártott gerendák, hanem vázkerámiából készülő — há­zilag összeállítható — födém- és kiváltó szerkezetek is kap­hatók. äliM3saiiiiiS Az ÉTK telepén pedig csak olyan anyagokat láthat az ér: deklődő, amelyeket árusít a kereskedelem. Arra azonban nincs sajnos garancia, hogy ezek a termékek Pécsett és Baranyában kaphatók. Talán ezért is igyekszik az ÉTK több­féle változatát bemutatni egy- egy anyagnak. Jó ez a válasz­tékbővítés, a hiánycikkek lis­tájának csökkentése, illetve a helyi adottságok jobb kihasz­nálhatósága érdekében is. A fiatal bemutató-telep jobb kihasználását azonban fékezi egy-két olyan tényező, melyek­nek megváltoztatása nemcsak az ÉTK-n múlik. Példa erre, hogy nagyon sokan idegen­kednek a „típusterv''-től. Az ajánlott tervek azonban sem­miképp sem téveszthetők ösz- sze a sematikus tervek fogal­mával. Annál is inkább, mert a jelenleg meglevő több, mint 300 családi ház tervdokumen­tációk folyamatosan bővülnek. Az is gond, hogy az ÉTK telepe külső ránézésre sokak­nak úgy tűnik, mintha hétvégi faház bemutató lenne, pedig minden épület külön építési anyag bemutató. Tekintettel arra, hogy a kiállított anyagok állandóan cserélődnek ideig­lenes építményekben kell be­mutatni a termékeket, ponto­san a könnyebb cserélhetőség miatt. (Természetesen a fahá­zak is folyamatosan cserélőd­nek.) Más kérdés az, hogy szűké­ben vannak a fedett terület­nek, holott az építőanyagok nagyrésze csak fedett részen mutatható be. Az ígéretek sze­rint egy hónapon belül újabb két faházat — mint bemutató pavilont — állítanak fel. T. É. Keleti könyvritkaságok A Mongol Népköztársaság ulanbatori Állami Közkönyvtá­ra egyedülálló könyvgyűjte­ménnyel büszkélkedhet. Á mongol, a kínai és a tibeti irodalom középkorból és még régebbről fennmaradt egyedi kéziratai, páratlan írásos em-' lékei láthatók itt. Mongol írásos emlékek a 13. század elejétől kezdve marad­tak fenn. Ilyen például a „Tit­kos rege" című, népi motívu­mokban gazdag történelmi krónika, a legrégibb irodalmi mű. Szerzője ismeretlen. Azóta az eredeti mongol irodalom megszámlálhatatlan mesével, elbeszéléssel, könyvvel (főleg évkönyvekkel) gazdagodott. A legérdekesebb közülük két sok kötetes buddhista írásos emlék, a Ganjur és a Danjur. Ha a világ legprecízebb emberéről kellene szobrot mintáznom, őt választanám modellnek. De szerencsére nem vagyok szobrász, s véle­ményem szerint precizitása mögött óriási naivitás lap­pang. Ő az az ember, aki például egy autóalkatrész-boltba az­zal a meggyőződéssel lép bé, hogy ott autóalkatrészeket le­het kapni. És naiv, szívós szeretettel szereti Pécset. Aprólékos gond­dal térképezi fel még a múló kis szépségeket is, megörökíti színes diáin, s elénk tárja. Mi, a közönség pedig áhítattal bámuljuk a képeket. Csendesen jegyezte meg: — Minden alkalommal úgy nézik a diafilmeket, mint va­lami új, nagyszerű dolgot. Pe­dig minden nap elmennek ugyanazon szépségek mellett... Igen. Fogékonnyá kellene válnunk az apró szépségek iránt. Hogy például a lakásel­osztásnál szempont lehessen ez is: magasabban szeretnék lakni, mert onnan csodaszép látvány a Jakabhegy mögé hanyatló Nap... Dr. Varga Gyula sajnos nem tud naplementét fényképezni a lakása ablakából, mert a föld­szinten lakik. Kertvárosban. A szemközti házat viszont kitű­nően látja. Dehát van-e szép­ség egy panelház homlokza­tán? — A múltkor sikerült elkap­nom azt a pillanatot, amikor valamennyi ablak szinte lán­golt. Szép látvány vplt. Nehéz partnernek bizonyult. Bár beszélgetni nagyon sze­ret, igazáról és igazságáról csendes konoksággal igyekszik meggyőzni másokat, szerepel- ni — így, mint most — már sokkal kevésbé. Mégis sikerült egyet és mást megtudnom ar­ról, hogy mit tenne ezért a városért? És méghozzá attól az embertől, akinek Vallomás Pécsről című díjnyertes dia- filmsorozata megjárta már az lítanám Dózsa György és Zrí­nyi szobrát. Hol vannak ezek? Senki sem tudja. Aztán a cé­gérek. A régiek közül még néhány van a múzeumban, de miért nem függnek másolataik, vagy hasonlók a helyükön? A Budai Várban igen sok cégér függ és nagyon szépek. Hol vagy Dózsa György? Zrínyi? Miféle padlás vagy pince homályában porosodnak ezek a szobrok? Vétettek vol­na valamit?- Ugyanez vonatkozik az utcanevekre is. Sajnálom a nagyon régi utcaneveket, mint például a Petrezselyem utcáét. Az aradi vértanúk miért ne kaphattak volna akár név sze­rint is utcákat Kertvárosban? És azt hiszem, Leonardo da Vinci sem sértődne meg, ha azt az utcát, ahol a Klimo- könyvtár van, a városért sokat tett püspökről neveznék el. — És még valami. Erős a helytörténeti mozgalom, ugyan­akkor minden falu főutcáját KossuthróT vagy Petőfiről ne­vezték t Akár újabb ipari műemlékünket, az Uránia mo­zit. Budapesten lehet Uránia mozi, Pécsett nem? Mit tenne ön? Felfigyelne vajon olyan apró részletekre, amelyek jól szolgálnák azokat a törekvéseket, hogy ez a vá­ros szép is, meg jó is legyen? Dr. Varga Gyula adott néhány olyan ötletet, amit érdemes megvitatni. Sőt: néhány dol­gon nem is érdemes vitatkoz­ni. S megvalósításuk nem ke­rülne sokba, de biztosan sokan örülnének neki. Hiszen már annak is lehet örülni, ha egy ember szereti a szépet. .. Kampis Péter 1 "m r* í s egész országot, bámulatot kelt­ve városunk szépségei iránt. — Nem építenék olyan gará­zsokat, amelyekbe csak egy­más után állhatnak be az au­tók. Hogyan jön ki az, amelyik belül van? Ha netán éjszaka kell valahová menni? Fel kell kelteni a társ-tulajdonost? Egy fotográfusnak eszerint kevés érzéke van a takarékos­kodáshoz. Az semmi, hogy megtakarítottak egy garázsaj­tót? Inkább ennek továbbfej­lesztett változatán kellene gon­dolkodni. Egy nagyon hosszú garázson, amelybe húsz autó is elfér egymás mögött és szintén csak egy ajtaja van. — De most ne arról beszél­jek, ugye, hogy mit nem ten­nék? — mondja. — A régi kan­delábert látnám el korszerű vi­lágítótesttel a Dóm előtt. A város valamelyik pontján felál­De ez a múlt jobbára már csak a pinceszereken, poharazgatás közben fölidézett történetté pá­rolódott.. . Amikor ez agitá­torok jártak nálunk ... Amikon. a dunántúli falvakból kitele­pített kulákok Hortobágyon nyelték a port... Amikor aláírtam a belépési nyilatko­zatot . . . Már csak az emléke­zet idézi föl ezeket a szavakat: begyűjtés . . . beszolgáltatás . . . padlás-söprés .. . 1958 és 1961 között lezajlott a termelőszövetkezeti mozgalom győzelme. Az 1962 és 1967 kö­zötti fél évtized pedig a terme­lőszövetkezetek megszilárdulá­sának az ideje. Azóta a mező- gazdaság iparosodásának, a korszerű nagyüzemi gazdálko­dás kialakításának, a szakoso­dásnak a korszaka kezdődött el. A mezőgazdaság átszervezése során állami gazdaságok és termelőszövetkezetek alakultak a dunántúli falvakban. A volt nagybirtokok többnyire állami kezelésbe kerültek. A paraszti földtulajdonon megindult a szö­vetkezeti gazdálkodás. A föld- tulajdon harmadik formája a háztáji gazdaság. A kellő kö­rültekintéssel meghozott rende­letek, amelyek például a háztá­ji föld nagyságát, a termelő- szövetkezetek alapszabályait rendezték, kiegyensúlyozott és távlatot adó gazdálkodási mó­dot biztosítottak. A mezőgazdaságban a szako­sodás folyamata ma is tart. Ezt a volt nagybirtokon létesült ál­lami gazdaságokban természe­tesen hamarabb meg lehetett valósítani, mint a térmelőszövet- kezetekben. A Bólyi Állami Gaz­daság például a kanadai tojó- hibridek elterjesztésével kezdett országos jelentőségű vállalko­zásba. A szakosodás eredmé­nyei a szőlőtermesztésben is je­lentkeznek már. A piacképes, nagy mennyiségű borszőlőt a specializálódott szőlőbirtokok termelik Villányban, Szekszár- don, Badacsonyban. A gépesítés, a megszabott munkaidő, a havi bérfizetés, a tervszerű munkaszervezés a me­zőgazdasági munkát egyre job­ban az ipari munkához közelíti. Dunántúl értékes termőföldje, változatos természeti adottsá­gai, vízzel való ellátottsága a mainál még magasabb gazdál­kodási kultúrát, jobb termés- eredményeket, a föld intenzí­vebb kihasznosítását teszik le­hetővé. A magyar mezőgazda­ság még csak elindult - nem pedig megérkezett - egy új termelési mód útján. Ahol fejlettebb az ipar, ahol az urbanizáció messzibb hagyo­mányokra nyúlik vissza, ott szük­ségképpen az életszínvonal is magasabb. Az életszínvonal per­sze nemcsak a kereseti viszo­nyokat foglalja magába, bár a kereset az egyik döntő meg­határozója. Dunántúlon az ipari üzemek, a közlekedés, a nagy­arányú építkezések, a Balaton körül megpezsdült élet jó mun­kaalkalmakat kínálnak. Egy-egy családban több kereső él. Ahol faluról a férj eljár a gyár­ba dolgozni, ott az asszonynak még lehet egy kis háztáji föld­je is. Az üzemben, a téeszben eltöltött munkaidő után a csa­ládiházak építése Körül még akad alkalom a segítésre, a keresetre. A kereseti viszonyok, a lakás- körülmények, a fogyasztás ada­tai Dunántúlon magasabbak, mint a vidéki átlagok. Dunán­túlon tízezer lakosra több gép­kocsi jut, mint az Alföldön. A boltok és a vendéglátó helyek száma is kedvezőbb. A meglévő lakásállomány és a lakásépítés tekintetében sincs panaszkodni való. A tízezer lakosra jutó or­vosok és kórházi ágyak számát tekintve Dunántúl messze ked­vezőbb helyzetben van, mint az ország mái tájai, csak Buda­pesttől marad el. Az életszínvonal általános emelkedésével párhuzamosan egy másik jelenség is megfi­gyelhető. Ez pedig az életszín­vonal differenciálódása. Ahol magasak a kereseti viszonyok, ahol könnyű alkalom adódik a gyors meggazdagodásra, ahol a szemlélet erőteljesen kereset­központú, ott hamarabb nyílik lehetőség az életszínvonalbeli különbségek és az életformában megnyilvánuló távolságok ki­alakulására. Városok villanegyedében föl­épített kacsalábonforgó várak, és roggyant tetejű, repedezett falú falusi házak — ez is Dunán­túl. Aszfalton suhanó álamszép autók, és ablakban könyöklő, kis nyugdíjból tengődő öreg­asszonyok - ez is Dunántúl. Jól fölszerelt tudományos inté­zetek, kutató központok, és osz­tatlan falusi iskolák, ahol a kré­ta hiánya miatt nem lehet a táblára írni - ez is Dunántúl... A jövendő évek gondja, hogy az életszínvonal további általános emelkedése ne az elmaradott területek hátrányának növeke­désével, ellenkezőleg, a meg­lévő különbségek csökkenésével járjon együtt. (Folytatása következik.) 1975. április 29., kedd előtt* Irodalom, képzőművészet és riporterek Gondosan szerkesztett, jól tájékoztató, egyszersmind ügye­sen népszerűsítő műsorral mu­tatta be szerdán este a tévé a „Szovjet Irodalom” c. új fo­lyóiratot. A korábban már szá­mos nyelven megjelent, s mos­tantól havonta magyarul is jelentkező lap alapanyagát Moszkvában szerkesztik, ebből készül Budapesten a magyar változat Király István és E. Fehér Pál irányításával. Űk is­mertették a folyóirat koncep­cióját és jelentőségét a szov­jet és magyar kulturális kap­csolatok szempontjából. A szellemi „Kézfogás" — ez volt a műsor címe is — erejé­nek és hatékonyságának kulcs­kérdése a megfelelő szintű műfordítói gárda mozgósítása. A fordítók közül Weöres Sán­dor és Károlyi Amy nyilatkozott a műsorban, s nem is csupán a műfordítás kérdéseiről, ha­nem arról az élményről, melyet a szovjet irodalom nyújtott ne­kik. A szerkesztők és munkatár­sak nyilatkozatai mellett az új folyóirat első számának né­hány írását is bemutatta a mű­sor. Reméljük, jól és eredmé­nyesen szolgálva a célt, hogy a Szovjet Irodalom mihama­rabb bekerüljön szellemi éle­tünk vérkeringésébe. * Plakátparádé címen figye­lemre méltó, gyerekeknek szó­ló képzőművészeti műsort lát­hattunk csütörtökön. A látás­kultúra megalapozását nem lehet eléggé korán elkezdeni, s nem szorul bizonyításra, mennyire fontos, hogy megta­lálja a televízió a gyerekek számára is megfelelő módsze­reket, Azért tetszett a műsor, mert sikeresen alkalmazta a választott korosztály érdeklő­désének felkeltésére leginkább alkalmas aktív, játékos műsor­formát. Az ötlet nem új, a stú­dióba hívott „minta-csoport” szereplésének megrendezése azonban rendkívüli gondossá­got igényel. A Rádió- és televízióújság­ban a szerkesztő Szellő Rózsa arról nyilatkozik, hogy a Pla­kátparádé első munkája. Fo­gadja elismerésnek, hogy ez alig látszott a műsoron, s ha mégis, az inkább hasznára vált mint kárára. it Egy egész sereg riporter gyűlt egybe csütörtökön este a Riporter kerestetik . v bevezető adására. Ritka élmény együtt látni a „szakma” színe-javát, különböző nemzedékeit. Nem tudni, hogyan hatott beszél­getésük a vetélkedő pályázói­ra: fokozta-e, avagy lohasztot- ta lelkesedésüket. Bennünk elég vegyes benyomásokat kel­tettek, s talán többet szóra­koztunk, mint tanultunk. A műsor „mondandója” ugyanis igen nehezen akart összeállni, némi feltűnést keltettek viszont egyes megnyilvánulások. Úgy tűnik: munka közben, s külön- külön meggyőzőbbek riporte­reink, mint együtt, s belső for- tyogósaikban . . Szederkényi Ervin : .... • - :•• •' *■*$$$£. W . 5 . | 4m * tí 5 íg^ p:sSa»-í®W:i''í í:': í,:í;: Ü B P I i • 1 «Hl wwx-xí-ííx -x- T » . :::$::-x-:-:::-:-::x ::::x:x::: .*: :• • ;X>;X: •' ••: : ::X;> :X:x|xi:xt-::::x::-: :::-x-x Alagútgarázs, szobrok, utcanevek

Next

/
Oldalképek
Tartalom