Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-26 / 113. szám
Mi maradt, mennyi valósult meg a tervekből? (3) Tabló tizenöt év után Tizenöt évvel ezelőtt is elindult egy seregnyi ifjú ember, hogy megkeresse a maga helyét a világban ... Tizenöt evvel ezelőtt végzett egy géplakatos osztály a pécsi Zrínyi Miklós Szakmunkásképző Iskolában. Huszonnyolcán voltak, s a „seregnyi ifjú ember" közül őket választottuk ki, hogy életútjukat egyénenként nyomon követve megpróbáljunk képet rajzolni erről a generációról... A kiválasztás véletlen, a másfél évtizedes terminus nem. Társadalmunkban éppen ez az az időszak, amely a legsimább életút lehetőségét kínálta, és az eltelt másfél évtized alatt kigyan kellett volna jobban. Már úgy értem, hogy otthon sem hagyja nyugodni a dolog... Pécsbánya után a katonaidő, utána a nősülés és egy kis töprengés: jó lenne visszamenni a bányához, mert ott szeretik várják, a kollegákat meg a munkát is ismeri már, — de a boldogulás szempontjából talán mégis inkább ezt a községet kellene választani, ahol a felesége- szülei élnek, ahol köny- nyebb az indulás. — Dombóváron kaptam mun- ' kát, a Tejipari Vállalatnál. Minek udvariaskodjak? Rossz kollektívába kerültem, nem valami derült mór, mennyi maradt, mi valósult meg az „útravaló mellé csomagolt" vágyakból, tervekből ... Legutóbb Böröcz Gyula mesélte el élete eddiq alakulását, s ő Takács Istvánra volt kíváncsi. Takács Istvánról akkor még csak annyit tudtunk, hogy már évekkel ezelőtt elköltözött Baranyából . .. Gondoltam, viszek egy kis meglepetést neki, elmesélem majd, hogy kikkel ismerkedtem meg eddiq valamikori osztálytársai közül, kiből mi lett, mire vitte, hiszen a korábban 5o- mogyhoz, most Tolnához tartozó Kaoospulára nem jár a Dunántúli Napló... A meglepetés sikerült. De Takács Istvánnak sikerült.- Sejtem ám, hogy miért jött — mondja, — Dombóváron valakinek a kezébe került az újság, tudta, hogy én is ide jártam iskolába, — persze, hogy előkeresqéltettük a többit is, hiszen olyan réqen nem tudunk egymásról . . . Szóval így élnek a fiúk ... Hát magam is, én is megvagyok, nincs okom a panaszra ... Az emlék-idézgető beszélgetés természetesen nem maradhat el: „ott van-e még az osztályfőnökünk, a Naqy Imre tanár úr, meg azt is iá lenne tudni, hogy a Kohl Konrád bácsival mi van ... Keményen bántak velünk, de hát embert kellett csinálni belőlünk, jó munkást ...” * Takács István azt mondja, akkor Pécsbányán dolgozott, s ott a Hajek Jani bácsi és a többi idősebb tapasztaltabb mester próbálta „belétölteni” a szakmaszeretetet. Mert ő úgy tartja, a szakmaszeretetre nem születik az ember, csak később fogja meg az érzés, amikor már tud bánni az anyaggal, tud bánni a kezével...- ön szerint mi a szakma-~ szeretet?- Én úgy vagyok vele, az ember akkor szereti igazán azt,j amit csinál, ha munka után isj töri a fejét, ezt vagy azt hojószándékú emberek közé. Csak marták, piszkálták egymást, ajjaj, sokat tudnék én erről a rövid időről is mesélni... Csak hogy megértse: akkoriban kerékpárral jártam be, mindjárt az első napokban felaprították a biciklit. Úgy, ahogy mondom, felaprították ... Később azért csak meglettünk volna egymással, — de a vezetőkről sem lehet állítani, hogy valami korrektek lettek volna. Azóta persze kiderült, hogy... — de hagyjuk ezt, szerencsére már csak egy rossz emlék ... Dombóváron a FAVÉD-nél találta meg a helyét, a szó igazi és képletes értelmében is. Úgy érzi, — és most már jó néhány ott töltött év igazolja ezt az érzést - befogadták az ottaniak, becsülik embersége és munkája miatt is. Augusztusban Kiváló Dolgozó lett, és „ha minden jól megy, csak el ne kiabáljam", május 1-re meglesz- a brigád harmadik aranykoszorúja is.,. — Nagyon sokat dolgoztam a tizenöt év alatt, engem itt ünneplőben alig láttak... Itt van ez a ház is: megépült belőle' valami, aztán ez kellene hozzá, az kellene hozzá, mindennap akad körülötte tennivaló ... De megvagyunk, jól vagyunk itt a faluban. — Nem gondolt még arra, hogy itt, Kapospulán keres valami munkát? — Nehéz otthagyni a megszokottat, még úgy is, ha itt esetleg forintban többet adnának ... Meq aztán úgy vagyok vele: én nem kértem, ők nem szóltak ... — Elégedett ember? — Igen, eléqedett vagyok. — Két kisfia van. Szeretné, ha valamelyikük ugyanezt a szakmát választaná? — A Zoltán most első osztályos, és mondhatom, igen jól tanul... Hát nem tudom ... Lehetne belőle, mondjuk, egy jó matematika tanár... Tudja, az ember azt szeretné, ha tanulnának és többre vinnék, mint az apjuk ... — Úgy érti: magasabbra jutnának? — Úgy is. — Ezek szerint mégsem olyan nagyon elégedett... — De, de igen. Én elértem, amit akartam és tudtam, erre büszke vagyok. De a gyerekeim miért ne... így van ezzel mindenki ... Takács István a következő részben Takács Jánosról szeretne hallani. Azt mondja: „feleléskor is úgy volt, na, jöjjenek a Takácsok. Hát jöjjenek most is a Takácsok ...” D. Kónya József TÜSKÉS TIBOR DUNÁNTÚL Mill ARCA 10. Magyarok, horvátok, svábok, székelyek kerültek a falvakban egymás mellé. A nemzetiségi sokféleség a testvériségnek, a kölcsönös kiegyenlítődésnek, és az ellentétek kiéleződésének egyaránt forrásává lehet. Eleinte a feszültség volt a nagyobb. Magyar apa nem adta lányát sokac fiúhoz. Az itt maradt szorgalmas svábok nem akartak a téeszben együttdolgozni a betelepült székelyekkel. Az idő, párosulva egy új, megváltozott és egészséges nemzetiségi politikával begyógyította a hajdani sebeket. A sváb gazda, akinek kitelepítették rokonságát, ma már nem néz vasvilla szemekkel a készbe érkezett garamvölgyi magyarra. A Dráva-mente délc •: ' fill ill i • XJX3-M A Pécsi Stúdió jövő heti műsorairól A közlekedés mindenkit — autósokat, gyalogosokat egyaránt — érintő és érdeklő téma. Ezért egyik legnépszerűbb és leghallgatottabb műsora a Pécsi Stúdiónak a havonta jelentkező Közlekedési őrjárat, melynek áprilisi számában — hétfőn — sok érdekes, megszívlelenlő riport, tanács, tudósítás hangzik el So- mogyvári Valéria szerkesztésiében. A szerb-hoi^át) adásban Népi kincsek nyomában címmel Pávics György műsora hangzik el, míg a német nyelvű hallgatók Vasas-Bányaüzem Ma címmel hallhatnak riportot. Képviselők a négy év munkájáról. Hídvégi József riportja a baranyai képviselőkkel készült és a most véget érő ciklus eredményeiről, munkájáról szól. Dr. Zeller Gyula közgazdasági jegyzete, a Szerkesztőség postája és zene mindenki kedvére szerepel még a szerdai műsorban. Mozgalmi dalok, emlékek, emlékezések és fúvószene hangzik el a szerb-horvát adásban. A német nyelvű ifjúsági műsorban a Hajós községben folyó német oktatásról lesz szó, valamint Hoffmann Antal jelentkezik Ifjúsági koktél című közkedvelt tánczenei összeállításával. Május 1-én, a munka ünnepén riportok, tudósítások számolnak be a három megyében lezajlott ünneDségekről, felvonulásokról, a délutáni szórakozásokról. A muzsikával színesített összeállítást Borsos József szerkeszti. Ugyancsak az ünnep jegyében állították össze műsorukat a szerb-horvát és német szerkesztőségek. Pénteken sem hiányzik a műsorból a Tíz perc a Jókai téri zeneműboltban című zenés fejtörő. Dr. Kiss István előadásának címe: Emberség és orvosi etika. A stúdiókoncertben Jandó Jenő zongorázik, a Pécsi Építők Madrigálkórusa énekel. Tavasz a földeken címmel számolnak be a sízerb- horvát nyelvű hallgatóknak a mezőgazdasági munkákról. Zenemalom — Dám László műsora szombaton hangzik el. Utána az ISmerőseinkv közelről sorozatban Páger Antallal beszélget Tiszay László. Három megyén át — aktuális szerb-horvát nyelvű összeállítással jelentkezik a műsor. A német szerkesztőség pedig Zenés szombatesté-t kínál hallgatóinak. Vasárnap a Köszöntőben — a dél-dunántúli énekkarok felszabadulási vetékedőjében — a homokszentgyörgyi ÁFÉSZ ladi vegyeskara mutatja be műsorát. Szluka Emil heti jegyzete után Tüskés Tibor irodalmi összeállítása következik, a Családi kör. szláv lakosságának már nem kell zárt ajakkal hallgatnia, ha a folyón túli rokonságáról kérdezik. Dunántúlon nagyrészt sikerült megoldani a korábban kóborló, társadalmon kívüli életmódot folytató cigányság letelepítését is. Az erdőalji putrikat elhagyják lakóik, új házakat építenek, vagy beköltöznek a falvakban üresen álló, elhagyott, olcsón megvásárolható házakba. A cigányok Alsószentmár- tonban, Barcs környékén, Zala- komár táján rendezett településeken élnek. Dunántúl német és délszláv lakossága önálló szövetséggel, iskolákkal, könyvtárakkal, sajtóval, rádióval rendelkezik. Táncaik, énekeik, viseletűk szépségét művészeti együtteseik az ország más tájaival is megismertetik. A korszerű nemzetiségi politika, amely ma Dunántúl etnikai változatosságát védi és ápolja, kicsiben példa lehet egész Közép- és Kelet- Európa számára. A változatosság itt nem elválaszt, szembeállít, hanem összeköt, új értéket teremt. Korábban Dunántúl tele volt zárt, egymástól jól elkülönülő etnikai tájakkal, kisebb népcsoportokkal. Göcsej, őrség, Hetés, Zselic, Ormánság, Sárköz, Hegyhát... — így hívták Dunántúl kisebb táji egységeit és népi csoportjait. Az egyik helyen másképp ejtették a szót, más volt az építkezés, a viselet, a dal, mint a másikon. A hagyomány, a szokás törvényei szabályozták az életet. Az emberi érintkezés szűk térre korlátozódott. A vásár, a búcsú — ezek voltak a találkozás alkalmai. A gazdálkodás évszázados eszközöket és szokásokat örökölt. Dunántúl etnikai csoportjait, különösen a terület peremén, elkerülték a háborúk, a nagyobb történelmi megrázkódtatások, elsősorban a török hódoltság, s ezért zártságukat tovább tudSporttörténet Kerekesen! Kerekesnek valamikor volt NB l-es csapata. Azt hiszem, egy évig. Hogy ez a község hol van? Ne keressék! Nincs rajt a térképen. Volt ugyan ilyen, de nem így hívták. Jobb nekem és nekik is! Én akkor épp Maskolcon éltem. (Ezt a helyet se keressék a térképen. Nagy helység. Álcáztam I) Nem volt a városnak NB l-es csapata, tehát kijártunk Kerekesre. Nem volt messze, talán 15-20 km-re, az út kellemes, erdős volt. Kirándulásnak is meqfelelt. A pálya csodálatos voltl Csak ülőhely volt és mint egy amfiteátrumban ült a közönség. Az egész egy teknőben volt és az ülőhelyek a földbe voltak faragva. Előmérkőzés mindig volt. Ez senkit nem érdekelt. A közönség készült a főmérkőzésre. Jött, ci- helődött, helyetfoglalt és elővette a demizsont. Szőlőtermelő vidék volt és szép napos időben egy-egy ilyen mérkőzésen vagy tízezer ember és 400-500 demi- zson gyűlt össze. Az előmérkőzés, amint mondtam mór, érdektelen volt. Az ismerősök egymásratalóltak, üdvözölték egymást, (majd mindenki ismerős volt) húztak egyet, vitatkoztak a bor minősége fölött, koccintottak. Mire a nagy mérkőzés elkezdődött, a pályát enyhe bor- és mólészag lenqte körül. Ekkor jöttek ki a nagycsapatok. Most következett az egyetlen SDortszerű jelenet. A közönség kórusban ordítozott: — Melyikőtök a Sárosi? Sárosi föltette a kezét. A közönség tapsolt és éljenzett. Azután kezdetét vette a mérkőzés. Volt a Kerekesnek egy hosszú középcsatára. Az lerohant, gyomorszájon váqta az ellenfél kapusát. Az összeesett, majd amikor fölmosták, gondolkodóba esett, aminek következtében bekapott egy-két gólt. Megvertek azok ott mindenkit. Kit így, kit úgy. Ha idegenbe mentek, akkor kivétel nélkül kihúzták a gyufát. Következett az utolsó mérkő- zás. Ezen dőlt el a kiesés sorsa. Ha Kerekes qyőz, bennmarad, ha veszít, kiesik. Az ellenfél a Szentlőrinc volt. Náluk is ugyanaz volt a helyzet. Vagy kiesnek, vagy bennmaradnak. Megkezdődött a meccs. — Melyikőtök a Deák? — üvöltött a közönség. (Deák volt akkor az ország legnépszerűbb középcsatára I) Deák föltette a kezét. Minden a szokásos recept szerint kezdődött. A középcsatár lerohant, leütötte a kapust a közönség élénk helyeslése közepette. A kerekesi csapat elkezdte az embervadászatot. Én még ilyet nem láttami Minden percben legalább 5— 6 szentlőrinci játékos hevert a gyöpön. Egy pillanatig hevert, majd fölpattant és futott. Rohant agyonverve, félholtan, rojtosra rugdosva, tántorogva, mint Hemingway hőse, aki nem arra született, hogy leavőzzék. A közönség döbbenve figyeT- te ezt a hősi küzdelmet. Egy ideig még ordítoztak, majd elcsendesedtek. Úgy látszott, hogy a mérkőzés döntetlen lesz, ami a Kerekesnek lett volna jó. Ekkor a vagy kétszáz rúgást kapott Deák csinált egy testeseit jobbra, maid balra, ezzel két kerekesi játékost összesza- lasztott, akik tévedésből egymásba rúqtak, majd egy harmadik embert kötényre vett, és a lapdát, nagyon elegánsan, mintha zsinóron húzták volna, a léc mellett berúgta a sarokba. Nem volt erős gól, csak véd- hetetlen. A közönség? Ez a mólés, elfogult, futball- soviniszta közönség fölállva tapsolta a szentlőrincieket, jóllehet egy életre elbúcsúztak attól, hoqy méq egyszer NB l-es mérkőzést láthassanak odahaza. Ha volt valaha a sportszerűségnek diadala, az ez volt. Sporttársaim! Mi ugyan megöregedtünk, de mi még láttunk mérkőzéseket! (Ezt csak azért mondom el, mert én is láttam a Wales— magyar élet-halálra szóló küzdelmet. Legyen könnyű nekem a Végh Antal könyve!) Szőilősy Kálmán Csipetnyi bors Henry Murger-től megkérdezte egy barátja: — Mit ettél és ittál ma, öregem? A nagy bohém író így felelt: — Saját testemet és véremet. — Te tréfálsz! — Legkevésbé, barátom, mert ma a — kiadómnál ebédeltem ... G. B. Shaw egyszer Anatole France-nál ebédelt. Ebéd közben a házigazda hosszadalmas előadást tartott Shaw-nak a zseniről. Mikor Anatole France végre befejezte az előadást, Shaw szerényen megszólalt: — Ez már mind rég ismeretes előttem. Ugyanis magam is zseni vagyok... ták megőrizni, mint az Alföld lakossága. A tájnak ez a háborítatlan nyugalma és mozaikszerű széttöredezettsége az elmúlt évtizedekben megszűnt. Dunántúlon az élet ma sokkal egységesebb, egyneműbb, mint harminc, vagy ötven évvel ezelőtt. A tájak közelebb kerültek egymáshoz, a különbségek kiegyenlítődtek, az elválasztó határok eltűntek. Különösen a közlekedés kiépülése, valamint a hírközlő eszközök, az újság, a rádió, a televízió elterjedése hatott erőteljesen a folyamatra. S bár még ma is vannak táji színek és helyi jellegzetességek, még ma is van egyéni íze és zamata a zalai vagy somogyi beszédnek (kár is volna, ha eltűnne ...), az etnikai foltokból egyre inkább puszta földrajzi tájak lesznek, az etnikai fogalmak egyszerű földrajzi fogalmakká válnak. Az etnikai érdekességeket, a sárközi hímzést, a somogyi táncot, a bakonyi pásztorfaragást jobbára csak mesterségesen lehet már fönntartani, színpadszerű előadásban továbbéltetni. Az ipartelepek,, valamint az iparban foglalkoztatott munkások számát tekintve Budapest és Borsod-Abaúj-Zemplén megye az ország legiparosítot- tabb tája. Sorrendben ezután Dunántúl következik. Dunántúlon az egy lakosra jutó ipari beruházás nagyobb, mint az Alföldön. Az összlakossághoz képest Dunántúlon aránylag többen dolgoznak a szocialista iparban, mint az Alföldön. A számok csak az átlagokat fejezik ki. Dunántúl iparosítása, az ipari üzemek és az iparban dolgozók eloszlása nem egyenletes. Dunántúl ipara néhány fejlett ipari körzetben összpontosul. Ezek: a komáromi (Tatabánya, Mór, Komárom), a közép-dunántúli (Székesfehérvár, Várpalota, Veszprém, Ajka), a győri és a pécsi—komlói iparvidék. Dunántúl ipara főként a táj átlós tengelye körül helyezkedik el; ettől csak a pécsi ipari központ esik távolabb. Esztergom és Dorog, valamint Dunaújváros a központi ipari körzethez tartozik. (Folytatása következik.) HÉTVÉGE ji]
