Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-26 / 113. szám

Képek a hét külföldi eseményeiről 1. kép: A Fülöp-szigeteki Clark-légitámaszponton az amerikaiak fölkészültek a Dél-Vietnamból kivont saját és a vele együttműködő saigoni bábrezsim csapatainak és híveinek fogadására. Az evakuáltaknak sátorvárost rendeztek be. 2. kép: A múlt hét végén a Rajna nyugat-németországi szakaszán, Köln közelében elsüllyedt hol­land kirándulóhajó, a Prinses Irene-ból 18 személy holttestét emelték ki. 3. kép: Pekingben Mao Ce-Tung fogadta Leo Tindemans belga miniszterelnököt Testvérlapjaink írják AbBOBCKaH npaeaa A Lvovi Egyetem botanikus kertjének munkatársai már hosszú ideje jelentős eredmé­nyeket érnek el a növényi rit­kaságok meghonosításában. A legjelentősebb tudományos eredményeket a szubtrópusi és a trópusi növények aklimati- zálásóval érték el. A lvovi bo­tanikusok jelentős segítséget adnak a kiskert-tulajdonosok­nak is. Évről évre átadják tapasz­talataikat a barack-, szőlő-, meggy-, alma-, cseresznyeter­melésben. Ezen kívül ők gon­doskodnak a dísznövényekről is, melyek a város szépítését szolgálják. * Száz éven felüli ember a Kaukázusban — már megszokott dolognak tűnik. Úgy vélik, ez a terület a legalkalmasabb az idős emberek aktív életéhez. Kárpátaljára nem jellemző ez. Mégis több ember is él köz­tünk, aki már régen betöltötte a századik életévét Például a Dobge faluba való Mária Iva­novna Batju 102 éves. Egészsé­ges, életerős, jó emlékezőké­pességű. Minden születésnap­jára összesereglenek a környék úttörői, leveleket, táviratokat kap. A rekordot azonban Szó­fia Ivanovna Gazdik érte el, aki nemrég töltötte be 114. életévét és Podgornoje faluban él. Saját szavai szerint olyan jól érzi magát, mintha feleennyi évet tudna a háta mögött. EIAS Az elmúlt 30 év alatt Borovo a munkások városává fejlődött. Az új ipari városban jelenleg több mint 16 000 munkás dol­gozik. Az elmúlt évben az itte­ni üzemek 7 milliárd dinár jö­vedelemmel zárták az évet. Eb­ben az évben a Borovo Kom­binát 9,94 millió pár bőr, 8,83 millió pár gumilábbelit, 18 ezer tonna autógumit és különféle gumi-technikai árut termelt. Je­lenleg 6000 fiatal dolgozik a városban, akik megszerették munkahelyüket és sokat tesz­nek annak érdekében, hogy ott még jobb és szebb legyen szá­mukra az élet és a pihenés. * Az eszéki tanács jelentése szerint az elmúlt év végén 19 000 motoros jármű volt Eszéken. Ez miatt napról nap­ra emelkedik a zsúfolt utcákon a balesetek száma. A legveszé­lyesebb időszak: péntek, az éj­szakai órák és a nyári hóna­pok. QHÉTVÉGE Európa biztonsága Vita kifejezésekről, vesszőkről? Elvi alapon — megegyezésre készen A szocialista országok — M“"' köztük hazánk — készek elvi engedmények nélkül, rugal. más magatartással elősegíteni a megegyezést minden kérdés­ben, amely az európai bizton, ság alapelveit, az államok kö­zötti együttműködést érinlj. Azért dolgozunk, hogy mielőbb sor kerüljön Helsinkiben az eu. rópai biztonsági értekezlet leg­felsőbb szakaszára, a legfel, sőbb szinten és földrészünkön egy új, jobb korszak kezdőd­jön". - Ezekkel a szavakkal foglalta össze a magyar kül­politika „alapállását" Kádár János a Központi Bizottság­nak a XI. kongresszuson mon­dott beszámolójában. Genfben ez a magatartás a mindennapos politikai harc kö­zepette érvényesül. A Rue de Lausanne végén, a Nemzetkö­zi Munkaügyi Szervezet régi székházában dolgozik az eu­rópai biztonsági értekezlet. Van valami jelképes abban, hogy nem valamilyen pompás kon­ferencia-teremben, hanem ép­pen a munkaügyi szervezet vi­szonylag kopár tárgyalótermei­ben folyik a megbeszélés. Mert itt rendkívül kemény munka fo­lyik, bár a kívülálló számára „csupán" kifejezésekről, vesz- szőkről folyik a vita. Közelről nézve ez a birkózás szinte szür­kének tűnik. Pedig nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a modern történelemben először létrehozzanak egy poli­tikai magatartási kódexet föld. részünk országai között. Az európai biztonsági érte­kezlettel kapcsolatban éppen ezért a türelem a leglényege­sebb. Már a konferencia első szakaszában, Helsinkiben meg­született az alapelveket leszö. gező „Kék könyv”. Genfben 1973. szeptember óta - tehát másfél esztendeje — vitáznak 35 ország küldöttségei arról, hogy miképpen kell tartalom­mal kitölteni a Helsinkiben meghatározott kereteket! M a már elmondhatjuk, hogy a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak a konferencia nyári, legmagasabb szintű lezárására vonatkozó igénye reálissá vált. Ez nem mindig volt így. Hiszen 1969- ben a „Budapesti Felhívás” után még azért is harcot kel­lett folytatni, hogy a konfe. rencia gondolatát egyáltalán elfogadtassák a vezető tőkés országokkal. Azt az igényt pe­dig, hogy az európai maga­tartás-kódex fontosságának megfelelően csúcstalálkozó zár­ja le a konferenciát - csak alig néhány hónapja fogadták el ugyanezek az országok. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a munka Genf­ben befejeződött volna. Hiszen a nyári csúcskonferencia gon­dolatának felbukkanása erőtel­jesebb tevékenységre ösztönöz­te azokat az erőket, amelyek az utolsó pillanatokban is nehéz­ségeket akarnak gördíteni a megegyezés útjába. A harc te­hát Genfben nem ért véget, sőt ideiglenesen még élesedhet is, — de ez már csak utóvéd-harc. A leglényegesebb, hogy a poli­tikai magatartási kódex alap­vető „tízparancsolatát” tartal­mazó tíz alapelvből kilencet el­fogadtak. Ebből nyolc már már­cius vége felé készen állott, így a magatartási kódex szer­ves részévé vált az államok szuverén egyenlősége; lemondás az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetőzésről; a határok sérthetetlensége: az államok területi épsége; a viták békés rendezése; a belügyekbe való be nem avatkozás; az emberi jogok tiszteletben tartása; a népek önrendelkezési joga. Március és április fordulóján még voltaképpen két kérdés­komplexum körül folyt a vita. Az egyik a határok békés meg­változtatásának lehetősége. E mögött a kérdóskomplexum mögött valójában az NSZK és bizonyos NATO-körök ama tö­rekvése húzódott meg, hogy a már létrejött két- és többoldalú nemzetközi egyezmények el­lenére „nyitottnak” tekintsék a két német állam jövőbeli kap­csolatainak kérdését. Hosszas vita után végül olyan megálla­podás született, hogy a békés határmódosítás lehetősége az államok szuverén egyenlőségé­nek alapelvénél kerüljön be az okmányba. ^1 yitott még, de megol- dóshoz közeledik az ún. „bizalomépítő intézkedé­sek” problémaköre, amely ugyancsak a legfontosabb poli­tikai napirendhez tartozik. Itt lényegében összekapcsolták az európai biztonság politikai alapelveit bizonyos katonai jel­legű bizalomépítő intézkedé­sekkel. Pontosabban: a nagy hadgyakorlatok előrejelzésének ügyével. Miután a biztonsági értekezlet nem foglalkozik ka­tonai kérdésekkel és ez az egyetlen lényeges pont, ahol kifejezetten katonai intézkedé­seket igénylő döntésre volt szükség - a vita érthető mó-. dón igen heves volt. Ismét olyan helyzet alakult ki, hogy nem az elv, hanem annak meg­fogalmazása volt a vita tárgya. A nagy hadgyakorlatok előre­jelzésével elvben mindenki egyetértett. Ugyanakkor egyes nyugati küldöttségek olyan szélsőséges megfogalmazásra törekedtek, amely már-már a katonai hírszerzés igényeinek kielégítését jelentette volna, aztán olyan kompromisszum A hosszú tél után mindig kellemes látvány egy zöldellő tisztás. A természetkedvelő em­bernek azonban nagyon hosz- szúnak tűnik a tavaszi ébredés ideje. Vajon nem lehetne-e meggyorsítani ezt a folyama­tot? Gdanski szakemberek kidol­gozták az előregyártott gyep­körvonala bontakozott ki, hogy a nemzetközi határok viszony­lagos közelségében és való­ban jelentős erőkkel végrehaj­tott hadgyakorlatokat kell elő, rejelezni. A politikai napirendhez ké­pest, amely kilencven százalék­ban már elfogadott határoza­tokat tartalmaz, — másodlagos fontosságú a többi kérdés­komplexum (gazdasági együtt­működés; kulturális, tájékoz­tatási, emberi kapcsolatok; az értekezlet intézményesítése) vi­tája. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy itt ne tárgyalnánk rendkívül lényeges és fontos kérdésekről. Kiderült azonban, hogy az első, a politikai kérdé­seket tartalmazó napirendben való előrehaladástól függ az, ami a második, a harmadik, negyedik napirendi pont meg­beszélésein történik! T úlzott derűlátás és illúzió­* kergetés nélkül is megál­lapítható, hogy befejezéséhez közeledik az európai kontinens biztonsági kódexének létreho­zása, amely lehetőséget ad a szilárd biztonsági rendszer megalkotására. A szemünk előtt kibontakozó eredmény azért vált lehetségessé, mert a Szovjetunió és a szocialista or­szágok hajlékony és megegye­zésre kész magatartást tanúsí­tottak, — anélkül, hogy a szo­cializmust és szélesebb érte­lemben az európai népek kö­zösségének érdekeit sértő elvi engedményeket tettek volna. szőnyeg gyártásának módsze­rét. A fűmagot vékony tőzeg­rétegbe ültetik, s a kikelő nö­vénykék gyökereikkel összetart­ják a beültetett darabot. A zöld szőnyeget feldarabolhatják ösz- szegöngyölhetik, különböző for­mákra szabhatják. Gondozása igen egyszerű: csak öntözni kell, s az élő szőnyeg mindig zöld marad. Vízgond és megoldás Szlivenben Valamikor Szliven bővelke­dett vízzel. Sok udvaron kis me­dencékben folyt a víz, ahol nyaranta a gyerekek jókedvűen pancsoltak, az asszonyok pe­dig megmerítették kannáikat, hogy öntözzék szép virágos­kertjüket. Abban az időben, a statisztikai adatok alapján, Szliven városának mindössze 32 ezer lakosa volt. Csak említés­ként, hogy kis üzemeinek szá­ma és nagysága nem érte el a mai „George Dimitrov” gyap­jú-textil kombinált nagyságát. Szliven ma közel 100 ezer lé­lekszámú város, az új létesít­mények, üzemek száma pedig jóval több és nagyobb a ré­gieknél. Mindezek a tények be­folyásolják, hogy a városiak nem elegendő az a vízmennyi­ség, amellyel ma rendelkezik. A vízgondok enyhítésére a megye párt- és állami vezetői a szakemberekkel együtt elha­tározták, hogy a Tundzsa fo­lyóból vízvezetékkel Mecskare- vo falu mellől Szlivenbe vizet hoznak. Eddig a város másod­percenként mindössze 715 liter vizet kapott, ebből 560 liter az üzemek és gyárak szükségleté­re, a fennmaradó 150 liter pe­dig háztatrások vízszükségleté­nek fedezésére. Sajnos ezért előfordul, hogy a szliveni bér­házak felső emeletein gyakran vízhiány van. Az építők vállalták a kong­resszus előkészületi évének tiszteletére, hogy o vezeték egyik szakaszát ez év július 31- ig elkészítik, így újabb J50 li­ter vizet biztosítanak másod­percenként a város vízhálóza­tának. Véglegesen 1976 végére készül el a vezeték és akkor fejeződik be „Aszenovec" vízi­erőmű építése is. A városokkor megint olyan vízkészlettel ren­delkezik majd mint a régebbi időkben. Előregyártott fű Az aranygyapjú földjén Üdülés a Picunda-fokon Sokezer éven át hordták se­bes hegyi patakok a Kaukázus földjét, görgették köveit a ten­gerbe, míg a Bzib folyó torko­lata környékén kis félsziget, „fok” töltődött fel. Vörösfenyő erdejéről, amely még a har­madkori növényvilág maradvá­nya, a görög „pitusz" utón „Picundá”-nak, fenyőligetnek nevezték el. Fáit az ókorban halálbüntetéssel fenyegető tör­vény védte, később csaknem fele elpusztult, míg 1924-ben védett területté nyilvánították. Picunda, az Abház Autonóm Szovjet Köztársaság fiatal üdü­lője bővelkedik a kedvező ter­mészeti adottságokban, a nap­fény, víz és levegő kitűnő össz­hangjával. A Kaukázus hegy­gerince védi a hideg északi szelektől, ideális mikroklímát biztosít: évi 240 napon nap­sütés, a hegy és tenger talál­kozásánál a sós tengeri levegő, friss hegyi fuvallattal, fenyőer­dő illatával. A csekély hőmér­sékletingadozás lehetővé teszi egész éven át a folyamatos üdültetést. A Szovjetunió minden tájá­ról, a szibériai sztyeppékról, a donyeci szénmedencéből, az Uraiból jönnek bányászok, gyá­ri munkások vagy értelmiségi­ek, akik Moszkva nagyvárosi életét akarják felcserélni két nyugalmas héttel, — mind­azok, akik tele akarják szívni magukat napfénnyel, jó leve­gővel és élvezni a Fekete-ten­ger vízét. Helyet kapnak kül­földiek is, két magyar csoport van itt keresztezett váltásban, állandóan érkeznek csehek, lengyelek, németek. Hét modern, 14 emeletes szállodája, kétágyas, fürdőszo­bás szobákkal egyszerre 3000 vendégnek nyújt kényelmes szállást. Elhelyezésük a fenyves szélén nem bontja meg a ter­mészetes környezet harmóniá­ját. A tetőn lévő panoráma teraszról pompás kilátás nyílik, egyszerre láthatók a messzi ha­vas hegycsúcsok, a picundai öböl, a nyugat felé végtelenbe vesző tenger. Kultúrház hang- versenyteremmel, műsoros bár­ral, könyvtárral, billiárdterem- mel, sportpályák, fedett és sza­badtéri mozi, a szállodák tár­salgóiban tévé gondoskodik a szórakozásról. A központi étteremben gyors és pontos kiszolgálás három váltásban 'bonyolítja le a nagy forgalmat. Az étrend tartalmas, változatos, talán néha sok is, több a hús, mint nálunk átla­gosan szokás, sportoló fiata­lokra, munkásokra méretezett. Megismerkedünk néhány jel­legzetes ízzel, a kaviártól, ten­geri halaktól a birkáig, grá­nátalmáig és minden étkezés­hez bőven jár a jó grúz tea. Érdemes korán kelni. Néhány szippantás a friss erdei-tengeri levegőből elfújja az álmossá­got. Az edzettebbek már ilyen­kor nagyot úsznak, mások el­kocognak a rugalmas fenyőtű szőnyegen a belső uszodáig, ahol gitárkísérettel reggeli tor­nát végez egy kicsiny, de lel­kes csoport. A parti sétányon és az erdei ösvényeken fiata­lok, idősebbek, shortban, me­legítőben gyorsan vagy lassab­ban kocognak még a reggeli előtt. Még nyárutón is nagyszerű a strandolási lehetőség. A hirte­len mélyülő parton a víz 20— 23 fokos, enyhe hullámzás gör­geti, teszi hűsen nedvessé a színes kavicsokat. A víz kevés­bé sós, mint a világtengereké, nem csíp, alig kesernyés, le­mosni sem fontos mert ideg­nyugtató hatásúnak tartják, ha a vízben oldott só a bőrön szá­rad. Picunda szép, kellemes, jó üdülőhely. Konkoly Thege Aladár

Next

/
Oldalképek
Tartalom