Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-26 / 113. szám
1975. április 26., szombat DiinQntmt naptö 3 Belső ellenőröknek Továbbképző tanfolyamok KÖNYVSIKER „AZ Kiváló minőségű barackból bármennyi eladható Beszélgetés dr. Timon Béla főkertésszel 200 mázsás termés hektáronként. 0 Tekintve, hogy a gyakorlatban nemcsak őszibarackkal, hanem kajszival, meggyel, almával, szilvával is foglalkozik, legközelebb melyjk gyümölcsről ír könyvet? — Jelenleg nincs szándékomban újabb könyvet írni. — Rné — A tanfolyamnak külön jelentőséget ad. hogy az MSZMP XI. kongresszusa ismételten felhívta a gazdálkodó szervek figyelmét a vállalaton belüli ellenőrzés fejlesztésének fontosságára, az ellenőri munka hatékonyságának növelésére. Ehhez kívánnak segítséget nyújtani az SZVT tanfolyamai, melyek keretében párt- és állami vezetők adnak tájékoztatást a belső ellenőri szervezetekkel kapcsolatos elvárásokról; gyakorló szakság, gépkocsi használat, környezetvédelem, a dolgozók utazási jegyei, igazgatási és improduktív költségek). Az SZVT a tájékoztatót és a jelentkezési lapokat rrfár megküldte a vállalatoknak. A jelentkezési határidő április 30. A tanfolyam június 2-án kezdődik (Komlón bentlakásos formában), addig az SZVT minden jelentkezőt értesít a beosztásról, a tanfolyam helyéről és óra rendjéről. Konferencia adjunktusoknak Úgy hisszük példa nélkül áll: a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett nappali tagozata — a fiatal pécsi felsőoktatási intézmény, amely az idén másodszorra bocsát útjukra végzős hallgatókat - tudományos konferenciára hívta össze fiatal adjunktusait — mutatkozzanak be és adjanak számot eddigi tudományos munkásságukról. Az adjunktusok konferenciájáról van tehát szó: ahhoz ugyanis, hogy valaki tanársegédből adjunktussá léphessen elő, komoly tudóAlkalmazkodás az építőiparhoz Huszonöt évvel ezelőtt alakult meg az Építőipari Szállítási Vállalat elődje, a DUNÉPFU székesfehérvári székhellyel. A vállalat pécsi kirendeltsége is ugyanebben az időben jött létre, s az első három és féltonnás Csepelek feladatául az építőanyag-szállítást határozták meg. Az elmúlt negyedszázad alatt azonban sok mindenben megváltozott az ÉPFU arculata, amiben elsősorban a kocsipark bűvülése szembetűnő. A korabeli húsz teherautó helyett ma mintegy ötszáz kocsival teljesítik a megbízatásokat, s az üzemegység létszáma ezerötszáz fő. Ha egy mondatban kellene meghatározni az ÉPFU tovább nőnek. Az előzetes becslések alapján idén ötvenezer tonna ömlesztett áruval kell többet szállítani az ÉPFU teherautóinak. Ezzel nem merült ki tevékenységük. Az elmúlt évben 1684 lakáshoz szükséges panelelemet szállítottak Pécsre, Paksra, Szekszárdra és Kaposvárra. Téglából tizenötmillió darab kisméretű egységnek megfelelő terméket vittek az építkezésekre. Ott találjuk az épfusokat hazánk jelenlegi legnagyobb ipari beruházásánál, a paksi atomerőmű építkezésén is: nyolcvan emberük negyven nagyteljesítményű autóval segíti az erőmű kivitelezését, de dolgoznak Barcson is. n z idei mezőgazdasági könyvhónap legnagyobb baranyai könyvsikere Timon Béla „Az őszibarack” című, 12 ezer példányban megjelent könyve volt. Pécsett az önkiválasztó boltok pultjairól napok alatt eltűnt a könyv, az urán- városi könyvesboltban — ami szakkönyvekkel igen ritkán fordul elő — háromszor kellett utánrendelni. A szokatlan érdeklődésre csak részben ad magyarázatot a könyv címe és témája, tekintve, hogy a táj egyik legjellegzetesebb gyümölcséről szól. Többet mond ennél, hogy a bestseller-lista élére került könyv szerzője dr. Timon Béla pécsi, 1961. óta a Pécsi Állami Gazdaság főkertésze, akit a TIT téli kertészeti továbbképzőjének előadójaként csaknem másfél évtizede személyesen ismernek a pécsi és környéki őszibarack termelők. Az őszibarackról, egyáltalán a gyümölcsről írni olyan nagy elődök után, mint Mohácsi Mátyás, Porpáczy Aladár, vagy Maliga Pál kockázatos és merész vállalkozás, főként egy első könyves szerzőnél. S bár a szaksajtó még adós a kritikai értékeléssel, a nagy közönség- siker igazolta a vállalkozást. S, hogy nemcsak helyi, de országos sikerről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Mezőgazdasági Könyvkiadó a napokban kezdte meg tárgyalásait a szerzővel a könyv második kiadásáról. Az öröm kétszeres, ho • ilyen sok embert érdekel az őszibarack, s hogy ily<j,n sokan vesznek ma már szakkönyveket. Nekünk itt Baranyábap külön öröm, hogy kedves gyümölcsünk jövőjét olyan tehetséges szakemberek formálják, akik a nagy elődök után képesek nemzetközi viszonylatban is előrevivőt nyújtani az elméleti és gyakorlati szakembereknek. Timon Béla könyve előszavában a nagy elődök iránti tiszteletét adja és a szakma szerény közkatonájának nevezi önmagát. — Magamról semmit, a barackról szíves örömmel nyilatkozom — mondotta. — Aztán a „hogy kezdődött a nagy szerelem” kapcsán mégis előjön néhány fontos dátum a múltból. Az a három alapozó év, 1953. és 1955. között a Budapesti Kertészeti Egyetemen, akkor még az Agráregyetem egyik kara volt, a két mester, még ma is példaképek, dr. Görgényi Lászlóné docens, aki a növénytant, szövettant, szervezettant adta le, és dr. Maliga Pál docens, a gyümölcstermelési tanszékről, akik „belé oltották” e tudományt. Felfigyeltek rá, biztatták és bevonták a kísérleti munkába. — Nekik kettőjüknek köszönhetem — Görgényiné már nyugdíjas, de még mindig tanít, Maliga Pál nemrég épült fel egy infarktusból, ha nem betegszik meg, ő írta volna meg a könyvet s nem én — az elmélet, az új termelési eljárások iránti érdeklődésemet, valamint azt, hogy a problémákhoz mindig kísérletezési alapon közeledjek. Kutató akartam lenni, de közbeszólt az élet, meg kellett szakítani tanulmányaimat s csak 1959-ben államvizsgáztam. A Badacsonyi Állami Gazdaságban 1955- ben kezdtem a szakmát, ahol 1000 hold szőlő volt akkor. Az első év gyakornoki időt mint szőlész, a másodikat mint pincemester töltöttem, majd átkerültem a gyümölcsösbe s három évig foglalkoztam az őszibarackkal. Az a tanszék az egyetemen, s ahová tanáraim akartak bevinni, a mai napig nem jött létre. Mikor 1961-ben dr. Fejes Sándor, az FM akkori főosztályvezetője kérésére Pécsre kerültem főkertésznek, itt már 500 hektár nagyüzemi gyümölcsös várt. Egy-két éves igen jól telepített állományt vettem át. Ma is ez van meg. 0 Úgy érzi, hogy ez sikerült? — A hatvanas évek végéig mellénk szegődött a szerencse. 1961-ben még csak 25 vagon gyümölcsöt termeltünk, 1966- ban fordult teljes termőre az ültetvény, 1968-ban már csak őszibarackból 180 vagonnal termett. Ebben az időben volt olyan év, amikor a gazdaság jövedelmének 80 százalékát az én ágazatom adta. Ennek most vége, hiába termeltünk tavaly 500 vagon gyümölcsöt, a jövedelmezőség a lefelé tendáló gyümölcsárak miatt - nagymértékben visszaesett. Ez társadalmilag jó, az olcsóbb gyümölcs serkenti a fogyasztást. Ám a növekvő termelési költségek nekünk már nem térülnek meg az árakban, ültetvényeink 17 évesek, ez gyümölcsnél az élet dele, s így a hozam növelésének ma már biológiai korlátái is vannak. Az elmúlt két nagyon rossz évt^l — jégkár, fagykár sújtotta fáinkat — eltekintve, mi hektáronként 100 mázsa őszibarackot tudunk termeszteni, ez ma jó termésnek számít, de már nem igen fokozható. Az őszibarack jövője 0 Miben látja a megoldást? Van-e és milyen jövője van nálunk az őszibaracknak? — Feltétlenül van, hiszen az egy főre eső fogyasztásunk még csak 7—8 kilogramm, míg a nagy fogyasztó országokban 12—14—16 kiló. Túltermeléstől tehát nem kell tartani, kiváló minőségű áruból bármennyi eladható. Hogy ebből a válságból kikerüljünk s a termelés ne legyen veszteséges, intézkedésekre van szükség. Nem fogyasztói áremelésre gondolok, erre nirícs is szükség, ha a közvetítő kereskedelem az árrés egy részét megosztja a termelővel. A mi feladatunk az, hogy a meglévő állomásunknál — a zengőaljai fúzió után 800 hektárra nőtt gazdaságunk gyümölcs területe, legnagyobb a megyében —, takarékosabban bánjunk a költségekkel. Például, hogy szigorú laboratóriumi vizsgálat alapján műtrágyázzunk. Másrészt, hogy a most folyó rekonstrukcióval kicseréljük a kiöregedett ültetvényeket és az elavult fajtákat, ültetvényeink 50 százalékát érinti ez a csere, az 1968-ban kezdődött munkát 1980-ig fejezzük be. A korszerű telepítésnél döntő elv az egy hektárra elhelyezhető darabszám maximálisra növelése. így 400 darabról hektáronként 666 darabra növeltük a faállományt. Őszibarackból a sárga húsú színes fajtákat — mint a Dixired, a Regina — részesítjük előnyban. Figyelembe vesszük a gépi szedhetőséget is. Fiatal őszibarackosainkon a jelenlegi hozam megduplázható; a célunk mányos munkát kell végeznie. A tudományos konferenciát a fel- szabadulás 30. évfordulója jegyében, április 30-án délelőtt az egyetem aulájában rendezik, s ezen részt vesznek az egyetem oktatói és hallgatói. Délelőtt tíz — 15-20 perces - előadás hangzik el. Az adjunktusok: dr. Mach Péter, dr. Harmat Zsigmond, dr. Sipos Béla, dr. Barakonyi Károly, dr. László Gyula, dr. Szabó Gábor, dr. Sántha Attila, dr. Pintér József, Simon Józsefné és dr. Rekettye Gábor. Előadásaik változatos témakört ölelnek fel, az új baloldal közgazdasági nézeteitől a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyesülésének köz- gazdasági és társadalompolitikai vetületéig. Az egyetem azt tervezi, hogy a tudományos konferencia előadásainak anyagát kiadványban is megjelenteti. Amióta megalakult Baranyában a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, immár hagyomány, évről évre megrendezik a vállalati függetlenített belső ellenőrök továbbképző tanfolyamát. Az idén erre Komlón és Pécsett június 2-a és 7-e között kerül sor. 5. üzemegységének feladatát, akkor így fogalmazhatnánk: alkalmazkodás az építőipar változó technológiájához.- Az első változást a speciális cementszállító kocsik megjelenése jelentette, amit a téglarakodás gépesítése követett. Azóta az ÉPFU speciális panelszállító autói is megjelentek a baranyai, a somogyi, a tolnai utakon. Ám a tengelynyomást csökkentő rendelkezés bevezetése óta nem tudják kihasználni autóikat. Ezért a műszaki fejlesztési tervük egyik sarkalatos pontja ennek megoldása. Tehát olyan kocsitípusok kialakítása, amelyek már megfelelnek az érvényben lévő előírásoknak. A Beremendi Cement- és Mészmű megépülte nagy feladatokat rótt az ÉPFU-ra. Egyik évről a másikra — 1974-ben — több mint negyven százalékkal több ömlesztett árut kellett fu- varozniok. Az elmúlt esztendőben 170 000 tonnát — főként cementet és az adalékanyagként felhasznált pernyét — I szállítottak. A követelmények emberek ismertetik a különböző időszerű témák vizsgálati módszereit, fgy többek között szó lesz a munka- és üzemszervezés vizsgálatával kapcsolatos korszerű módszerekről (hálótervezés, értékelemzés), a beruházások hatékonyságának vizsgálatáról, az időszerű célvizsgálatokról (energiatakarékosA nagyteljesítményű (tizenkét tonnás) autók megjelenésével kinőtték eddigi szerelőműhelyeiket. Ezért határozták el annak a több mint ezer négyzetméter alapterületű szerviz és javítórészlegnek az építését, amely e hónap végére készül el. A kocsipark megfelelő műszaki állapotát csak jól képzett szerelőkkel és a szükséges műszerpark felállításával biztosíthatták. Jó ütemben halad a diagnosztikai sor kiépítése, a három évvel ezelőtt kialakított bemérő csoportok pedig jelentősen hozzájárulnak az üzemanyag-felhasználás csökkentéséhez. Az ÉPFU, amely az elmúlt évi eredményei alapján hatodszor nyerte el az élüzem címet, tavaly két tized órával növelte a gépkocsik kihasznált- sági fokát, s több mint tíz százalékkal a termelékenységet. A jó eredmények eléréséhez nagyrészt hozzájárult az a több mint hatszáz törzsgárdatag is, akik öt éve, vagy annál régebben az üzemegység dolgozói. S. Gy. Szemét és törmelék piramisok csúfítják a Tettye feletti parkerdőt. Betemetik a tettyei kőbányát. Eltemetik azokat a szép elképzeléseket, amelyek szerint uszoda, sportpálya, esetleg amfiteátrumszerű szabadtéri színpad, legolcsóbb megoldásként gyermekjátszóteret alakítottak volna ki a szépséges környezetben. Fájdalmas — ezt mégsem rójuk fel. Soksok pénzre lenne szükség — Pécs anyagi lehetőségei sürgetőbb létesítmények megépítésére sem elegendőek. A szanálásoknál visszamaradt törmelékkel, a felüljáró építésénél keletkezett felesleges földdel, útépítéseknél, közműépítésnél óhatatlanul keletkező beton- és aszfalthulladékkal töltik fel a hegyből kivájt óriási tek- nőt. A tervek szerint majd termőföldet terítenek rá, fákat ültetnek, a Tettye felett a Mecsek-oldal ismét olyan lesz, mint amikor a kőbányászok az első sebet ejtették a hegyoldalon. A tervek szerint. A valóságban azonban úgy tűnik, nemcsak, hogy a kőbánya válik egy időre (emberöltőre?) szemételeppé, hanem a környéket is azzá rondítják. A kőbánya bejáratát ugyanis már teljesen feltöltötték, a gépkocsik csak bukdácsolva tudják terhüket ledönteni. A minap ki is feszítettek egy szögesdrótot: a bánya volt tulajdonosa, a B. m. Építőipari Vállalat meg akarta akadályozni, hogy teljesen eltömjék a bejárást a dózerok elől, amelyek majd a bánya belseje felé tolják a törmeléket. A gépkocsivezetők közül néhányon azonban nem törődtek a drótakadállyal, az autóval átszakították és leürítették terhüket. Ök voltak a rendesebbek. Mások egyszerűen az út közepén ledöntöt- ték a törmeléket, vagy feljebb a parkerdőben szemétpiramisokat építettek. A kőbányába nem lehet beállni, a szemetet, törmeléket el kell hordani. Vitathatatlan. Dehát az is vitathatatlan, hogy nem lehet megoldás a várost övező, egyik legszebb erdőrészünk elcsúfítása árán a törmeléket szállítani. Talán egy dózer állandóan lehetne a bányában, talán szüneteltetni lehetne a szállítást... Két tucatnyi szemétkupac díszeleg a fenyvesben. Megvallom, nemcsak emiatt háborgók. A pécsieket annyiszor állítják egyes emberek kész tények elé környezetük elcsúfításával, hogy a húszharminc teherautónyi törmelék aprócska ügynek tűnik. A Mecsek-oldalban olyan csempézett mézeskalács házak épülnek, amelyeknél a hulladékkúpok is esztétikusabb látványt nyújtanak. Szerszámoskamra engedéllyel cifra bódék épülnek, másutt kátránypapír vi- tyillók díszítik a Mecseket. Ide kívánkozik az a „gyönyörű terv” is, amely szerint kivágják a József Attila utcai fasort. Hallottunk már olyan tervezési bravúrról, amelyben városrészeket építettek anélkül, hogy egyetlen fát is kivágtak volna. Persze azon is lehetne tűnődni, hogy Pécs az egyetlen város Magyarországon, ahol a XX. század második felében a városon keresztül vezetik az országos főútvonalat. A törmelékkúpokat bizonyára el lehet tüntetni az erdőből, s talán többé nem vesz senki bátorságot, hogy az erdőbe hordja^a szemetet. Ugyanis többnyire ilyen aprónak tűnő dolgokkal tesz- szük tönkre környezetünket, ahol élni kényszerülünk. Lombosi Jenő
