Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-19 / 106. szám

Kettős küldetés... A történelem — szélvihar. Fákat, várakat, embereket csa­var ki, sodor el. De az ember szívósabb a fánál és a várak­nál: vihar elől elvándorol más vidékekre, s új otthont teremt, összekeveredtünk az évszáza­dok folyamán; Dél-Magyaror- szág soknemzetiségű terület lett. Részben a hivatalos fel­mérések, részben a becslések szerint — persze, lehet-e ilyes­mit pontosra becsülni? — mint­egy százezer délszláv él ma az ország határain belül, többsé­gük horvát. Nemzetiségi jogai­kat szabadon gyakorolják, se jogok elsősorban talán az anyanyelvi oktatásban teste­sülnek meg. Ennek az oktatás­nak huszonöt éve pillére az új rendszerű magyarországi dél­szláv tanárképzés. A jubiláló tanszék is időszerűvé teszi a kérdést: milyen napjaink dél­szláv oktatása? Hogyan tanul­nak a délszláv gyerekek? A jubileum alkalmával beszélges­sünk erről a kérdésről, tiszte­legve az eredmények előtt, hangoztatva a megoldásra váró gondokat. Ata. Matusek László 1941-ben ke­rült ebbe a dombok közé bújt faluba, délszláv tanítói oklevél­lel. Akkor Magyarországon két helyen volt délszláv pedagó­gusképzés: a Bajai Tanítókép­ző Intézet egyik tagozatán, meg Muraköz székhelyén, Csák­tornyán. Estefelé, amikor Átán bekapcsolta rádióját — az el­ső átai rádiót —, nagy karéj­ban gyűltek a háza elé a hor- vátok hallgatni, hogy Zágráb­ban hogyan szól a horvát tam- burica. A gyerekek az iskolá­ban kezdtek csak el magyarul is tanuln<. Ma? Mór hatéves korban mindkét nyelvet beszélik, kétfé­le rádióállomást hallgatnak, kétféle televízióadást néznek. És ugyanúgy tanulnak horvá­tul, mint régen, sőt még job­ban. Mert a magyart már kis elsős korban ismerik, nem kíván tehát akkora erőfeszítést c megtanulása. Egy-egy óraközi szünet — jó adag túlzással — összehasonlító nyelvészet; egyik kisgyerek kijavítja a másik ma­gyar fogalmazását, aztán a harmadik igazítja ki a negye­diknek a horvát szavát, még­pedig a zágrábi rádióban hal­lott, szép kiejtésű szó alapján. Egyfelől rádió, televízió, autó — felgyorsult kapcsola­tok a régi, zárt, falusi nemze­tiségi közösségek helyett. Más­felől szocialista nemzetiségi oktatás. Végül is: milyen ered­ményeket hozott az elmúlt ne­gyedszázad? — Ma nagyobb óraszám­ban, jobb könyvekkel tanítjuk az anyanyelvet. Aztán régen bunyevác nyelvjárást, az ikav- szinát tanítottuk, ma pedig a község tájnyelvének megfele­lően a iekavstinát, a zágrábi horvát nyelvet. A „szép" szót például a bunyevácok lipó- nak, a horvátok liépó-nak ej­tik. Korszerűbb, hatékonyabb a pedagógusképzés és a peda­gógus továbbképzés is. Nya­ranta Jugoszláviába járunk, igen színvonalas anyanyelvi továbbképzésre. Ez a jogi ere­detű többlet. Amit a technika nyújt? — Ma a horvát gyerek­be a rádión, televízión keresz­tül beivódik a horvát és a ma­gyar köznyelv és egyáltalán minden kultúrából összehason­líthatatlanul több, mint régen. — A mai világban több ha­tás éri a gyereket, egyszerre két nyelvet hall mindenütt. Nem nagy ez a teher? — Nem. A gyermekagy na­gyon sokat fel tud fogni! Sze­retik mindkét nyelvet, sőt, még a magyar gyerekek is tanulnak horvátul. így a kétnyelvű köz­ségben mind a magyarok, mind a horvátok bizonyos értelemben képzettebbek lesznek a szü­leiknél. — Milyen feladatokat lát még a magyarországi délszláv oktatásban? — Talán azt, hogy a tanár­jelöltek járjanak többet falu­ra. Ismerjék meg még jobban a délszláv nemzetiségi nyelv­járásokat, a szokásokat, a nép szellemi néprajzát. Ez még kö­zelebb hozná őkeU a leendő tanítványaikhoz. / Drávasztára, karnyújtásnyira a folyótól. Majdnem színhorvát falu. A gyerekek talán tíz év­vel ezelőtt is csak az első osz­tályban kezdtek el magyarul tanulni. Ebben a községben tanít — huszonegy éve — Gázsity Mi- lutin, aki a mai rendszerű ma­gyarországi délszláv tanárkép­zés egyik első fecskéje volt, a legelső évfolyammal végzett. Az egykori első fecske ma már ősz tanár bácsi. A kétnyelvű oktatás katedrája mellett őszült tó, akik Battonyától Szentgott- hárdig oktatják anyanyelvűkre a délszláv gyerekeket. Pontos számadat nincs, az okiratok hiányosak, hiszen a tan­széket 1950 tavaszán Pécs­ről, a délszláv falvak többsé­gének közeléből, Pestre vitték. Annyi bizonyos, hogy 1957 óta, amikor visszakerültek Pécsre, pontosan 57 nappali és 19 le­velező-szakos hallgató végzett. Ma három oktató és — 1960 óta egy jugoszláv lektor dol­gozik náluk. És egy adat: a hallgatók tanulmányi átlaga példás módon követi a főisko­lai átlagot. — A magyarországi délszláv értelmiség túlnyomó többsége a délszláv pedagóguskarral azonos. A tanszéknek tehát a hazai délszláv kultúra szellemi férfi igazgatja ma a dróva- sztárai iskolát. — Úttörő, hősi korszak volt a mi képzésünk, az első né­hány évfolyam tanulása. Nem­csak a tankönyv hiányzott, ha­nem még sokszorosított jegyze­tünk sem volt. Kézzel írtunk magunknak minden tudnivalót. Most is lehetnek persze jegy- zptgorwMí, 4» 9 helyzet lénye­gesen jobb. Az ötvenes évek végiétől a zenben küldik « köny­veket Horvátországból is. Hu­szonegy évvel ezelőtt, amikor idekerültem, a gyerekek isko­láskor előtt szót sem értettek magyarul; ma a szülők igye­keznek őket erre is megtaníta­ni. — Mi ennek az oka? — Többre viszi a gyerek az iskolában, ha nem új a ma­gyar nyelv. Persze már az el­sőben van horvát beszélgetés, heti három és fél óra, úgyszin­tén a másodikban. A harma­diktól írni is tanulnak horvá­tul. Ez közel sem jár oly ne­hézséggel, mint ötödikben a ci- rillbetűs orosz írás, hiszen a magyar és horvát nyelv azono­san a latin betűket használja. Harmadiktól nyolcadikig heti négy órában oktatunk horvát nyelvet és irodalmat. Forduló­pontot jelentett az iskola életé­ben a 60-as évek eleje, ami­kor a falusi népesség ország­szerte megindult az iparba. Az­óta nagyon sokan jelentkeznek középiskolába, sőt, felsőfokú intézményekbe is. Nagy örö­münkre: megállják a helyüket. — A jövő? — A jövőhöz két dolog kell. Még korszerűbb horvát tan­könyvek és ami ennél is fon­tosabb: óvoda. Ha még a ma­gyar anyanyelvű gyerekeknek is óriási pedagógiai fontossá­gú az iskolaelőkészítés, akkor hogyne volna az a hervótofc- nak! A helyi tsz igen sokat se­gít, de egyedül nem bírja fel­építeni. A nemzetiségi óvoda segítene a legtöbbet Huszonöt év. Délszláv szakos tanári okle­velet kapott 125—130 hallga­sugárzási központjának kell lennie?! — teszem fel a kér­dést Pavlov Dusán tanszékve­zetőnek. — E tekintetben még igen sok a tennivalónk. Maga a tanszék sem tart fenn szerve­zett kapcsolatot a volt hallga­tókkal. Bár ők mint egy alma moter-t keresnek fel időnként bennünket, de a földrajzi szét­szórtság sok mindent akadá­lyoz. Szerencsére szinte min­denkit személyesen ismerünk. Alapjában véve tudunk a dol­gokról. De szerintem ennél lé­nyegesen több kellene ahhoz, hogy a délszlávság igazi kul- túrközpontja legyünk. Ebben benne van a tanszék gyenge­sége is. A szervezettségben kellene előbbre lépnünk. Én nagyon bízom, hogy valóban igen komoly változások követ­keznek majd a délszláv szövet­ség életében. Erre bíztat az új főtitkár, Mándics Misa szemé­lye, aki húsz évig pedagógus volt. A legközelebbi tanszéki feladat lenne: a könyvtár gya­rapítása, korszerűsítése. Meg­hatóan sok, értékes könyvet, kaptunk Horvátországból. De amit hivatalosan, pénzért, a magyar szerveken keresztül rendelünk, az akadozik, késik. A nemzetiségi jog tehát nem­csak írott malaszt — egyre in­kább élő gyakorlat. Azzá teszik az eredmények is, meg a gon­dok, a küszködés is, ahogy tö­rődünk vele. így született a sokféle pénzbeli és egyéb tá­mogatás. A délszláv pedagó­gus pedig kulcsember: az ő nemzetiségi tudatától is függ, hogy a délszláv élő nyelv, élő kultúra maradjon Magyaror­szágon. Földessy Dénes A közoktatás feladatai a pártkongresszus után Beszélgetés dr. Polinszky Károly oktatási miniszterrel Alig egy hónappal a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusát követően a közművelődés egyik legfonto­sabb, legmeghatározóbb ele­méről, a közoktatásról, annak további feladatairól beszélge­tett dr. Polinszky Károly oktatá­si miniszterrel Szőke Sándor, a Magyar Távirati Iroda kul­turális rovatvezetője. • Hogyan fogalmazható meg a XI. kongresszus jelentő-_ sége a közoktatás szempontjá­ból? — Bár a részletes, konkrét méltatás meghaladná egy ilyen beszélgetés kereteit, mégis úgy vélem: a lényeg néhány gon­dolattal kifejezhető. Mindenek­előtt azt a tényt szeretném hangsúlyozni, hogy a párt megkülönböztetett figyelme, iránymutató gondoskodása a közoktatás iránt — folyamat, azaz szerves eleme volt és ma­radt a párt programjának. Em­lékeztetek a X. kongresszus határozatainak nevezetes pont­jára, amely feladatul tűzte ki az állami oktatás rendszerének vizsgálatát. Ezt a vizsgálatot a Központi Bizottság — széles társadalmi bázison, a szakem­berek bevonásával — sikeresen elvégezte, és 1972 júniusában meghozta határozatát az álla­mi oktatás helyzetéről és fej­lesztésének feladatairól. Ez a határozat hosszabb időre kije­lölte a szocialista köznevelés továbbfejlesztésének irányait, ugyanakkor világosan kitűzte a rövidebb távú oktatáspoliti­kai feladatokat is. Ez utóbbiak végrehajtásán munkálkodunk a határozat óta eltelt két és fél év alatt — nem csekély eredményekkel. Csökkentettük a tanulók túlterhelését, javítot­tunk általában a nevelés, kü­lönösen a világnézeti nevelés feltételein, sokat tettünk az is­kolai élet demokratirmusának fejlesztéséért, a diák-önkor­mányzati tevékenység bővíté­séért. A középtávú feladatok kö­rében erőteljesen dolgozunk valamennyi iskolafok és iskola­típus tantervi korszerűsítésén. Nagyobb távlatú munkáink so­rában említem a köznevelés fejlesztését szolgáló tudomá­nyos kutatók — az úgyneve­zett „6-os főirány” — megter­vezését és összehangolását. 0 Úgy érthetjük-e, hogy a KI. kongresszus jóváhagyta a közoktatás szocialista korsze­rűsítésének érdekében végzett eddigi munkát? — Feltétlenül. A XI. kong­resszus — hasonlóan az elő­zőekhez — igazi „munkakong- resszus" volt: értékelt, elem­zett, bíróit; a szocializmus bel­ső és nemzetközi fejlődésének széles háttere előtt világította meg társadalmunk előrehala­dásának minden fontos feltéte­lét, így az oktatás helyzetét és perspektíváit is. A nagy tár­sadalmi összefüggések optiká­ja, a társadalom, a párt össz­pontosított figyelme ezúttal is felszínre hozta a közoktatási rendszerünk alapkérdéseit, amelyek egyben a továbbhala­dás fő területét is jelzik: az egyenlő tanulási esélyek felté­teleinek megteremtését, a vi­lágnézeti és erkölcsi nevelés erősítését, az általános isko­lai oktatás és a szakmunkás- képzés fejlesztését, tartalmának és formájának korszerűsítését, — hogy csak a legfontosabba­kat említsem. • Az MSZMP XI. kongresz- szusa történelmi jelentőségű okmányt fogadott el, a párt programnyilatkozatát. Mit je­lent ez a dokumentum a ma­gyar oktatásügy számára? — A programnyilatkozat pártunk történelmi feladatainak szintézise, a fejlett szocialista társadalom megteremtésének nagy távlatú munkaterve. Hiba lenne most kiragadni a doku­mentum oktatásügyi vonatko­zásait, hiszen — könnyű belát­ni — a programnyilatkozat egésze érinti az oktatás-neve­lés perspektíváit. Hadd említ­sek egy példát a dokumentum II. fejezetéből: „A felnőtt nem­zedék minden tagja, a csalá­dok, az érintett intézmények azzal a felelősségtudattal tö­rődjenek az ifjúság nevelésé­vel, hogy munkájukkal és pél­dájukkal a jövőt alakítják. Ugyanakkor növelni kell az if­júsággal szemben támasztott követelményeket is, hangsú­lyozva kötelességeit és fele­lősségét önmagáért és a szo­cialista társadalom jövőjéért". De idézhetnék a Központi Bi­zottság beszámolójából is, amely szerint: „A szocialista társadalom növekvő igényei­nek megfelelően — 15—20 éven belül — általánossá kell tenni a felnövekvő nemzedék középfokú iskolázottságát”. Mi más ez, mint oktatáspolitikai feladat? Természetesen a prog ramnyilatkozat külön pontban is megfogalmazza az oktatási rendszer továbbfejlesztését köz­vetlenül érintő feladatokat, így például a szociális különbsé­gek hatásának megszüntetését a fiatalok életpályájának ala­kulásában, az oktatás és a ne­velés egységének erősítését, a feltételek kiegyenlítését az al­sótoké oktatásban, és így to­vább. A programnyilatkozat oktatási vonatkozásai, mint részfeladatok, logikusan követ­keznek az 1972-ben meghatá­rozott korszerűsítési feladatok­ból. Mint egész, a párt prog­ramnyilatkozata nekünk első­sorban a távlatokat mutatja meg, amiért munkálkodunk: a fejlett, szocialista társadalom képét látjuk ebben, amelynek építőit, részeseit — a szocialis­ta embert — nekünk kell to­vább oktatnunk, képeznünk, nevelnünk. 1 heti bel politikai össze foglald Ha hiszünk a diákoknak, ez a hét nem jól kezdődött. Mert­hogy véget ért a tavaszi szü­net, és iskolába keHett men­ni... Vigaszul csupán az szol­gálhat, hogy még aznop nyil­vánosságra került a tanévzá­rás ez évi dátuma, amely — az igazgató döntésétől függően június 12. és 17. között lesz. Mi, idősebbek, akik már nem iskolai padokat koptatunk, másra készülünk júniusig. Már meg is jelentek a hirdetmé­nyek a június 15-re kitűzött or­szággyűlési választások legfon­tosabb tudnivalóiról. Választói névjegyzékek készülnek, ame­lyeket május 5-től függesztenek ki. Ami a politikai előkészítést illeti, ülést tartott a héten a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s a megbeszéléseken felszólalt Kádár János js. A vá. lasztásokhoz a politikai felté­telek jók, a légkör megfelelő — mondotta a többi között, majd utalt a pártkongresszusra, amely legfőbb célként a fejlett szocialista társadalom felépíté­sét jelölte meg. Ez csak az egész nép műveként jöhet lét­re — hangsúlyozta Kádár Já­nos. Többen felszólaltak az ülésen, közülük itt csak dr. Or- tutay Gyula akadémikust emlí­tem, aki a nagy célok és a he­lyi teendők harmóniájának fon­tosságáról beszélt. Nos, ennek a nélkülözhetet­len összehangolásnak egyik legérdekesebb - ha úgy tet­szik, legizgalmasabb - területe a lakásépítés. És nem utolsó­sorban a szövetkezeti munkás- lakás-akció, amelynek megva­lósulásáról és további felada­tairól most tárgyalt a SZOT és a SZÖVOSZ. Egyetlen gondo­lat a tanácskozásból: úgy kel­lene módosítani a szabályozó­kat, hogy minden vállalat léte­síthessen lakásépítési alapot. Építünk, alkotunk, de ugyan­akkor nem kevés kárt is oko­zunk magunknak. Elég, ha a légszennyezésre gondolunk. Azért mondom ezt, mert a na­pokban tanácskozott nálunk a harmadik levegőtisztaságvé­delmi konferencia. A témák kö­zül idézem: országos figyelő­hálózatot alakítanak ki, hét állomás közül — négy már mű­ködik, három még az idén mun­kához lát. És — a jövőben fo­kozottan mérik az autók által kibocsátott szennyezést is! A kereskedelemnek is meg­vannak a maga gondjai. Főleg a munkaerőhiány. Nyilván ez­zel függ össze, hogy az idén 1260 órát dolgozhattak az üz­letekben, a vendéglátóiparban, illetve az idegenforgalom terü­letén a nyugdíjasok. Egyes ke­reskedelmi vállalatok valóban nyomasztó gondokkal, súlyos személyzethiánnyal küzdenek. A vevő pedig morog. Mit lehet tenni? A kereskedelem szervez­ze meg jobban az értékesítést, mi, vevők pedig — a bevásár­lást! A nyugdíjas eladók per dig keresnek egy kis pénzt. Az idősekről azonban sokol­dalúan kell gondoskodni. Az ilyen természetű társadalmi fel­adatok összehangolásáról ta­nácskozott Dobogókőn a Vö­röskereszt, a Pest megyei Ta­nács és sok más meghívott. A nyugdíj csak egyetlen tényező, hiszen a „komplex gondozás" sok egyebet kell hogy magá­ba foglaljon. Bizonyos vélemé­nyek szerint egy társadalmat elsősorban aszerint lehet meg­ítélni, miként gondoskodik az öregekről. S e téren alighanem tehetnénk még többet is. Hol? Hogyan? Dobogókőn erről volt szó. HETVFGE *«>;. „A ­.#v‘- »V. V • • ‘• • '{+7.'. -:v£v ■ '* "-rí BBbbSSSkSBsBíBSSSbSSShBBs^WSíwkw^ : ■ ■ *:¥x::xxx:::x*x::;xyy-x^ ::x*xx:x*x«y:#::;í::: í:.x ÍMWx ;■ »»: xi: .::::XxÄv::: x:s-x:::x: : iX* BB i PmOIPl fill II íh íI ; kMh s s Ml ín BTIlfsIiBTikw ‘ MöMuM! I fíZJHwi iutffli

Next

/
Oldalképek
Tartalom