Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-17 / 104. szám
e Dunántúlt napló 1975. április 17., csütörtök A tehetséget nem lehet tenyészteni Ki az intelligens? • Mindenkiben szunnyadhat valamilyen tehetség • A szüld foglalkozása nem lehet irányadó a pályaválasztásnál écsett száz középiskolai tanulóval 'végeztem intelligencia vizsgálatot. Teljes pontszámot — százas értéket — az a gyerek kaphatott, aki optimálisan oldotta meg a feladatokat. A módszer és az eredmény értékét aláhúzza, hogy a teljesítmények alapján megrajzolt görbe harangalakú. A tehetségek születnek Máig sem vagyunk azonos véleményen arról, hogy az ember átlagon fölüli képessége — netán szellemi visszamaradottsága — veleszületik, azaz öröklődik, vagy pedig a környezet hatására, a tapasztalás, a tanulás, az iskolai évek folyamán alakul ki. A pszichológusok, akik mindjobban odafigyelnek a genetikusok laboratóriumokban gyűjtött adataira, már meggyőzőbben állítják, hogy ,,a képességeket, a tehetséget nem lehet tenyészteni", mert nem az életkörülmények teremtik azokat. A szellemi kapacitást - a kiválóságot éppúgy, mint a szellemi visszamaradottságot - szülőktől, vagy a korábbi genetikai ősöktől örököljük. Az öröklött képességek kibontakozásában (manifesztá- ciójában) azonban igen nagy szerepe van a gyereket közvetlenül érő ingereknek. A családban élő jó| művelt felnőttek, az otthoni könyvek, a könnyen hozzáférhető információk bősége, nem utolsó sorban a szülők gazdasági, szellemi nívója fontos feltételei lehetnek az öröklött értelmi, szellemi képességek manifesz- tációjának. A család és az iskola sokmindent kihozhat a gyerekekből, de semmi olyat nem, ami nincs benn. Hiába van némely családban az a bizonyos optimális szituáció, a kedvező környezet, ha gyermekben nem az a kromoszómastruktúra van, ami az óhajtott értelmi és szellemi lehetőségeket hordozná, ami lehetővé tenné a jó-jeles intelligencia kinevelését. A sejtmagban minden a helyén van A szomatikus sejtmagokban a kromoszómák bizonyos helyein olyan gének vannak, amelyek egyedül vagy más génekkel együtt „katalizálják" az ember tudati, értelmi, pszichés funkcióit. Lehetnek génjei még az erkölcsi tulajdonságoknak is. A pontosság, a precizitás, kötelességtudás, az alkalmazkodóképesség, a lustaság, a hazudozó tulajdonság nem egyformán jelentkezik az egyazon környezetben nevelkedett gyermekeknél. Köztudott, hogy kromoszómális alapja van még a bűnöző, a krónikusan hazudozó egyéniségnek is. Az értelmi kapacitásoknak ugyancsak génszerkezetek képezik az anyagi alapját. A racionális gondolkodás, az ítélőerő, az arra való képesség, miként ítéli meg valaki a közte és a környezete közti viszonyt, szintén a génektől, illetve a biológiai konstitúciótól függ. A genetikusok szerint a sejtmagban minden a helyén van, a jellem, a tudás minden be van tervezve. De ha ez így van, tehetünk-e valamit. Mi a feladata az iskolának, a nevelésnek? — Nyilvánvalóan az, amit eddig is tett: felszínre hozni azt, amire képes az ember, segíteni az öröklött lehetőségek megvalósulását. Véletlen kombinációk Az egyén sorsa -, hogy kiből milyen tehetséges mérnök, állattenyésztő, tanár, vagy lakatos lesz —, az már az ivarsejtek képződésekor, a meio- zisban eldőlt, amikor a kromoszómák kialakultak. Az ivarsejtek keletkezésének ez a szakasza egyidejűleg alkalmas a szülőkhöz viszonyítva a legnagyobb változások kialakítására csakúgy, mint az ugyanilyen mértékű konzervativizmusra. Egyfelől látjuk érvényesülni azt a tendenciát, hogy az utódokban azok a biológiai anyagok szintetizálódjanak, amelyek megőrzik a szülők mindenféle jó és rossz tulajdonságát. Ebben az öröklési folyamatban másfelől érvényesül a szülő tulajdonságaitól eltérő utód, az úgynevezett változat kialakítására irányuló törekvés is. Ez a két egymással ellentétes jelenség képezi az öröklés és a változékonyság dialektikus törvényét. Az örökítőanyagban beálló kromoszóma-rendeződés néha meglepően furcsa eseteket produkál. Messze esett az alma a fájától -, megeshet jó és rossz értelemben egyaránt. A családban fölbukkan egy matematikai zseni, egy festő, egy költő csakúgy, mint egy szellemileg visszamaradt gyerek. Az sem tartozik a nagy ritkaságok közé, hogy a szülők egyformán botfülűek, de a gyerek ámulatba ejt abszolút zenei hallóképességével. Ilyen és egyéb rendhagyó esetekben csak az történt, hogy az anyai és az apai kromoszómák véletlen kombinációja, a crossing over lehetővé tette, hogy a gyerekben a szülőkétől eltérő gének jelenjenek meg. Némely családban a gyerekek között akad egy tolvaj. Pedig sem az apa, sem az anya nem volt az. Mi történhetett? A genetikus az előbbi magyarázatot adja a kérdésre — a kromoszómák véletlen kombinációja. Az emberek többsége intelligens Majdnem mindenfajta iskolatípusban előfordul, hogy a 10- 12 százalék jó képességű gyerek között akad egy, aki valamelyik tantárgyból máris többet produkál társainál, s remélhető, hogy élete későbbi éveiben maradandót alkot azon a területen, amelyik megfelelő körülményeket biztosít számára az öröklött tehetség kibontakoztatására. Ö a zseni. Ezt az embert az iskolákban gyerektársai nem kedvelik, a pszichológus sem tartja normálisnak, azt mondja róla - diszharmonikus személyiség. A genetikus szerint akkor születik, amikor a kiváló nívójú család örökletes anyaga pusztulni kezd, amikor a gének anyagai valamilyen hatásra átrendeződtek. A zseni ennek a degenerálódó folyamatnak az utolsó tagja, s ők rendszerint nem szaporodnak tovább, hanem kihalnak és velük pusztul a zsenialitást hordozó kromoszóma- konstítúció is. Csak néhány zsenivel esett meg a történelemben, hogy olyan utódokat nemzett, akikben törvényszerűen manifesztálódott az örökletes anyag. Pedagógiai szempontból figyelemreméltóbb az embereknek az az 50-60 százaléka, akik az intelligencia tesztek alapján az intelligensek táborába tartoznak. Ki az intelligens? — Aki rendelkezik azzal a képességgel, hogy a külvilág ingereit fölfogja és azokat értelmi szinten földolgozza. Az ilyen ember érzékszervei, idegrendszere normális. Az ern- berek többsége ide tartozik. Az egyes ember intelligencia-fokát azonban az határozza meg, milyen gyors a képzelőerő, a fantázia és az alkalmazkodóképessége. A jó-jeles színvonalú egyének felszínre jutásának valószínűsége annál jobb, minél nagyobb közösségekből, nagyobt- számú fiatalkorúakból lehet dz iskolában oktatni, nevelni és szelektálni. Mindenkiben szunnyadhat valamilyen tehetség. A tudati és a szellemi érték anyagi alapját jelentő kromoszómák tekintetében nincs különbség városi és falusi, szellemi, vagy fizikai dolgozó szülőktől származó gyerekek között. A táplálkozási, a foglalkozásáén és egyéb környezeti hatásoknak nincs észrevehető befolyása az örökítő anyagra. Ilyenképpen nem törvényszerű, hogy a pályaválasztásnál a szülő foglalkozása, szociális státusa legyen az irányadó. Nem biztos, hogy orvosnak csak hasonló pályára alkalmas gyereke van, mint ahogy az sem, hogy a traktoros apának ne lehetne fizikus, vegyész, netán műszerész pályán tehetséges gyereke. Ismerve az örökléstannak a tehetség és a képességek kromoszómális alapjairól leírt tényeit, elmondhatjuk, hogy mindenkiből válhat jó-jeles intelligenciájú felnőtt, ha élete folyamán megfelelő iskolába jár és ott megkapja öröklött képességei kifejlesztéséhez az optimális feltételeket. Takács László MankásmővelSdés Értjük-e a mai magyar filmeket? Tehetünk-e valamit, hogy minél többen értsék ezeknek a filmeknek a mondanivalóját? Ezeket a problémákat igyekszik megoldani az istenkúti Gárdonyi Géza művelődési ház, amikor Kása Sándor és Jancsó Miklós filmrendezők alkotásaiból sorozatot indít. A Baranya megyei Moziüzemi Vállalat közreműködésével szervezett előadássorozat célja a két rendező elvontabb nyelvezetének világosabbá tétele, valamint négy—négy filmjük vetítése során annak szemléltetése, hogyan alkalmazzák a rendezők a magyar folklór jel- képrendszerét. A sorozat 18-án, pénteken kezdődik a Gárdonyi művelődési házban. í TÜSKÉS TIBOR DMHflHTUL Mfll MCA 2. Dunántúlon az utazásnak ma már nem egyetlen célja a pesti ügyintézés, csak a fővárosban megvásárolható kabát és cipő. Ma már Budapesten is vonatra ülnek az emberek azért, hogy megnézzék egy dunántúli színház előadását. Ma már a pesti Engels térről is indulnak kirándulókkal megrakott autóbuszok, hpgy utasaikat Nagyvázsony műemlékeinek vagy Sárköz népi jellegzetességeinek megtekintésére vigyék. Az elmúlt években Dunántúl közlekedése sokat korszerűsödött. A Balaton-parton az üdülőknek már nem kell nyelni a mozdonyokból áradó kormot. A tó partján közlekedő személy- vonatokat Diesel-mozdonyok húzzák. A távolságok megkisebbedtek, gyorsabb lett a közlekedés. Ausztria felől a nemzetköi forgalmat új műutak és autósztrádák kötik a Balatonhoz. Az országon kelet— nyugati irányban végighúzódó villamosított vasútvonal Budapest és Hegyeshalom közötti szakasza Dunántúl északi részén vezet keresztül. Budapestről Székesfehérvárig és Pusz- taszabolcsig kétvágányú vasútvonal visz. Elkelne ma már az is, hogy mindkét irányban egészen a déli országhatárig meghosszabbítsák a kétvágányú pályát Szélesítik a régi országutakat, aszfalttal öntik le a régi kövesutakat. Hely és minőségi út kell a hatalmas kamionoknak, távolsági autóbuszoknak. A hajtűkanyarokat lemetszik, a szintkülönbségeket völgyhidak- kal ívelik át. A dunántúli utakat kísérő, a tájnak oly jellegzetes színt adó nyárfák sokfelé fejsze alá hajtották a fejüket. A platán- és eperfasorokat lánctalpas traktorokkal huzat- ták ki a földből. Az új utak elkerülik a falvakat. A települések legföljebb egy rövid nyakkal kapcsolódnak a mű- utakhoz. A kormány mögött ülő vezetőt a minél nagyobb sebesség űzi, nem akar minduntalan a fékre lépni. Az autóban ülő utas hosszú kilométereken keresztül nem lát lakott települést. A közlekedési eszközök korszerűsödésével párhuzamosan megnőtt a forgalom. Egy nyáron hárommillió ember fordul meg a Balaton partján. Amíg korábban egy, ma naponta három gyorsvonatpár közlekedik Pécs és a főváros között. A városok körül reggel és délután a bejáró munkások növelik meg a forgalmat. A hétvégeken a nagyobb távolságról hetente hazalátogató munkások töltik meg a vonatokat. Dunántúlon azonban sokkal kisebb a bejáró és az ingázó munkások száma, mint az Alföldön. Itt a hétvégi utasok között nagy számban találkozhatunk kirándulókkal, turistákkal, víkendezőkkel. A közlekedés nemcsak a helyváltoztatás eszköze. A közlekedés az emberi érintkezést is sűrűbbé, közvetlenebbé teszi. Ahol gyakran járnak a vonatok, ahová eljut az autóbusz, ott az emberek gyakrabban találkoznak, sűrűbben cserélik ki a híreket, elevenebb köztük a személyes kapcsolat. Dunántúlon a száz négyzetkilométerre jutó közutak hossza több, mint az Alföldön. Nagyobb az autóbuszforgalom, sűrűbb a vonatközlekedés is. Amivel harminc év alatt a közlekedés a táj arculatának változásába leginkább beleszólt, az az emberi érintkezésre gyakorolt hatása. Átépítették Kaposvár és Fonyód között a vasúti pályatestet. Új Emlékművek, szobrok, kerámia díszítések A bronzba öntött, márványból megmunkált szobrok, emlék- és domborművek a történelmi sorsfordulóknak állítanak emléket és megörökítik életünk fontos eseményeit. A képzőművészeti alkotásokat, melyeket a felszabadulás óta helyeztek el a baranyai terekre, parkokba, udvarokra, házak oromzatára „leltárba veszi” a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya. A felmérést Molnár G Judit művészeti főelőadó vegz: Hazánkban az elmúlt három évtized alatt mintegy háromezer alkotás került a szabadba. A baranyai közkinccsé lett művek száma meghaladja a 150-et. Különösen termékeny időszak a legutóbbi másfél évtized, amikor közel száz képzőművészeti munkát állítottak fel elsősorban Pécsett, Komlón, Mohácson, Szigetváron, Siklóson és Harkányban. Leginkább a történelmi, helytörténeti eseményeket, évfordulókat feldolgozó portrészobrok terjedtek el. Harkányban Zsigmondy Vilmos bányamérnököt, a harkányi víz első tudományos hasznosítóját Veszprémi Endre formálta meg. Szigetváron fedezhetjük fel Somogyi József Zrínyijét, Kárpáti Anna Istvánffy-szobrát. Ist- vánffy Miklós történetíró, költő, aki Kisasszonyfán született 1538-ban és a várban töltötte gyermekkorát. Kerényi Jenő Táncsics Mihály, a délbaranyai falvak 1848-as képviselőjének alakját öntötte formába Sikláson. Komión áll nyomvonalon halad a vonat. Ez is változás. Pécsről vonattal most két és fél óra alatt meg lehet közelíteni a Balatont. Ez is a közlekedés korszerűsödése. De a közlekedés változásának tájat alakító igazi hatása az, hogy közelebb került egymáshoz egy százötven- ezer lakosú város és a Balaton, hogy most sokkal többen kerekednek föl a hétvégeken, és jutnak el a nagy tó partjára, mint harminc—negyven évvel ezelőtt. Ma a Dunántúlon él az ország lakosságának mintegy 30 százaléka. Városainknak viszont csaknem a fele itt található. Az ország 78 vidéki városa közül 33 a Dunántúlon van. Dunántúl a legvárosiasabb vidéke az országnak. Itt több az apró falu, de kevesebb a nagykiterjedésű, nagy lélekszámú nagyközség. A táj összlakosságához viszonyítva itt többen laknak városban, mint az Alföldön. Itt a városi életforma messzi századokra nyúlik vissza. (Folytatása következik.) Szabó István bányász-emlékműve. Bocz Gyula emlékműve Csányoszrón arról tudósít, hogy itt alakultak meg a legendás- hírű Petőfi-partizánbrigád. Pécsett van Fritz János Asztalos János szobra, Borsos Miklós Janus Pannoniusa, Asszonyi Tamás domborművé a mártírhalált halt parlamenterről, Steinmetz Miklósról. Három Lenin-szoborral gazdagodott Baranya: a pécsi Mikus Sándor, a mohácsi Varga Imre, a sásdi pedig Asszonyi Tamás munkája. A figurális kompozíciók ma is népszerűek. A komlói tanács bányász- és zenei tradícióinak ápolására Kodály- és Erkel- szobrot készíttet a közeljövőben. Ezen kívül megbízásából Palotás József már alkotja Taksonyi József bányászmártír kőemlékét. Farkas László a Mecseki Ércbányászati Vállalat részére most formáz egy bányászportrét. Beremenden hamarosan avatják az író, szerkesztő, publicista Barta Lajos szobrát, amelynek alkotója Záhorzik Nándor. Hidas Tamási Áronnak, Zengővárkony az ott élt Fülep Lajos művészettörténésznek, Vajszló viszont Kodolányi- nak állít kő- és bronzemléket. Egy-egy táj hangulatát, népszokásait, legendáit eleveníti fel néhány kompozíció. Se/y- lyén található Rétfalvy ormánsági plasztikája, Mohácson Kiss Nagy András busója, Orlűn Me- locco Miklós sárkánykútja. Ebben a témakörben kapott megrendelést Schaár Erzsébet a márévári legenda, Nagy Sándor pedig egy baranyai kucs- más magyar fej kőbevésésére. Ez utóbbit Ibalára szállítják. Az épületek előtti tereket igyekeznek ellátni olyan műalkotásokkal, plasztikákkal, amelyek az intézmény jellegét is kifejezik. Kiss Istvánnak az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatát jelképező művét a szigetvári konzervgyárnál állították fel. Hasonló meggondolásból a Pécsi Műszaki Főiskola belső parkjában áll majd Bencsik. István térplasztikája és ilyen funkciót tölt be Bocz Gyula a mohácsi vízügyi székház elé készülő térplasztikája is. Említhetnénk még a különféle létesítmények utcai falára felrakott pirogránit burkolatokat (a POFÉ — Illés Gyula), a kerámiadíszítéseket (pécs- kertvárosi könyvtár — Fürtös György), a zománcdíszeket (Ivov-kertvárosi új óvoda — Lantos Ferenc). A modern házhomlokzatokon egyébként ritka a dombormű, csupán Schaár Erzsébet mohácsi Petőfi-kompo- zíciójáról szólhatunk. A tanácsok, vállalatok, intézmények, a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus mellett az utóbbi időben a tsz-ek és állami gazdaságok is támogatják anyagilag az ilyen jellegű művészi munkát. Rétfalvy Sándor és Tillai Ernő bólyi felszabadulási emlékművének létesítésében együttműködött a helyi tanács, tsz, állami gazdaság és a lektora-' tus. örvendetes, hogy mindtöbb községi tanács jelentkezik mecénásként. — Csuti —
