Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-12 / 99. szám
„Elmehetsz a házunk előtt..." — de Inkább gyere be TÁ NlilHÁZ Valaha táncházak voltak, ahol a fiatalok kedvükre szórakozhattak, ma bárok vannak. Valaha jókedvvel mulatni tudtak, ma borsos árakat fizetünk, hogy a vendéglátó egységek szolgáltatásai Illúziókat keltsenek bennünk a szórakozásról. Az országban hosszú éveken keresztül mindössze egyetlen helyiséget ismertem, amely — legalábbis nevében — megtartotta e gondtalan társas együttlét ízét: a kőszegi Bálház! Ezért is lettem kíváncsi a múlt évben oly népszerűvé vált táncházak belső életére, legifjabb nemzedék egészséges, felszabadult kezdeményezésére, a népzene és a népművészet felélesztésére. Mert a táncház Budapest, Salgótarján és Szekszárd után kitárta kapuit Pécsett is; meszesi József Attila Művelődési Házban. Szabad egy ugrósra? — Ma mi szerepel a táncrendben? — kérdem Kiss Gyulától, a táncház házigazdájától. — Új elemként a baranyai ugrás, ám előtte átvesszük az előzőekben tanultakat: a lassú és gyors csárdásokat, valamint a széki táncok közül a forgóst, a kétlépésest és a játékos népi táncokat. — Másodéves vagy a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. Hogyan lettél a táncház házigazdája? — Hosszabb ideig táncoltam a Mecsek és a KISZÖV együttesben, Történt még a múlt év tavaszán, hogy egy közös rendezvény után a három pécsi vezető együttes, a Mecsek, a Baranya és a KISZÖV tagjai itt maradtak a művelődési házban egy kis kötetlen mulatságra. Ekkor javasolta Rudolf Gyula bácsi igazgató, hogy rendezzünk itt egy táncházat. Az anyagiakat és a szervezést majd elvégzik, az együttesek pedig felváltva vállalják a házigazda szerepét. Az első alkalmakkor rendben is ment minden, aztán rám maradt ez a szerep. Mindez akkor vált nyilvánvalóvá, . mikor decemberben itt tartottuk meg a lakodalmunkat a három pécsi táncegyüttes részvételével. Igazi népi lakodalmas volt. Közel háromszázan roptuk a magyar tájak táncain kívül a délszláv, a német és a bolgár táncokat. — Havonta fogadja az érdeklődőket a táncház. Hányán és kik látogatják? — Pécs minden részéből jönnek. Kertvárosból, Újme- csekaljáról éppúgy, mint Meszesről. Többségük a pécsi táncegyüttesek tagja. Rajtuk kívül az egyetemisták, főiskolások adják a törzsgárdát. De jócskán akadnak érdeklődők is. Sajnos őket sokkal nehezebb táncba vinni. Itt van például a mai nap. Alig vagyunk 0 HÉTVÉGE félszázan. Sokan kinn üldögélnek az előtérben, nincs bátorságuk bejönni. Pedig senki nem nevetné ki őket, ha ösz- szekúszálódik a lábuk egy- egy figuránál. Be kell csalogatnunk őket.. . Gyula int a zenekarnak, hogy kövessék a táncosokat az előtérbe. Kivonul a törzsgárda jókedvre deríteni, és becsalogatni a kintieket. Néhány perc és zeng az „Elmehetsz a házunk előtt, nem vigyázlak mint azelőtt.. .” Akik már figuráznak — Mit jelent neked a néptánc a divattáncokkal szemben? — kérdezem Zsinkó Jenőt, az Ércbányászati Vállalat dolgozóját, a KISZÖV egyik táncosát. — Amíg a rock- és a beat- táncoknál a törzs mozog, vele szemben a magyar táncok méltóságát az egyenes testtartás és a lábak mozgása, a lépések variációbősége határozza meg. — Te Kertvárosból jöttél, neked miért éri meg a hosszú buszozás? Aki válaszol. Tímár Ágnes gimnáziumi tanuló. — Jenőhöz hasonlóan a KISZÖV táncosa vagyok, így itt nagyon jól érzem magamat. Az osztálytársaim közül (nég ketten járnak táncolni az együttesbe és ide a táncházba. A kedvcsinálásnak és a tánc- hivogatónak vége. Hegedűs Szabolcs orvostanhallgatóval, a háromtagú zenekar vezetőjével az élen visszavonulnak a terembe, de immár háromszor annyian. A táncház vezetője széki zenét kér. „Húzd rá” A szússzanásnyi szünetben kérdem a zenészektől: — Játszotok máshol is? — Én játszottam már más együttesben is. Turáni Dezső és Szunyogh Xavér zeneművésze- tisek, ők csak itt játszanak. — Honnan szerzitek a zenei anyagot? — Többségét Gyula hozza, de rengeteg magnófelvételünk is van Muzsikáséktól, Délibá- béktól, Kolindáéktól és Sebő- éktől. Ez utóbbiak vendégeink is voltak, és ha minden úgy sikerül, amint terveztük, ismét láthatjuk és hallhatjuk őket a közeljövőben Meszesen, — tájékoztat a zenekar vezetője. — Mivel szeretnétek meglepni a táncház legközelebbi résztvevőit? — A pécsi Páva Körrel szeretnénk egy közös estet tartani, ahol nemcsak táncokat, de népdalokat is tanulhatnak az érdeklődők. Gondolom, ez a programbővülés még több fiatalt vonz ide, a város szélére. Ezzel még érdekesebbé tudjuk tenni a táncház programját, — mondta búcsúdul Kiss Gyula házigazda. Kapu László A Kossuth-bányaiak „titka” Siker, siker után Hatalmas tűz pusztított 1973- ban a komlói Kossuth-bányán. A tragédia után, a közvetlen veszély elmúltával a KISZ-esek is ott voltak azok között, akik a jövőre gondoltak. — Felhívással fordultak a bányászokhoz: mentsük meg az üzemet, állítsuk minél előbb helyre, hogy megindulhasson a termelés. A helyreállítási munkában tanúsított aktivitásukért 1973- ban elnyerték a KISZ Központi Bizottsága vörös vándorzászlaját. S most, az elmúlt héten ismét ünnepeltek. Harmadszor, immár végleg nyerték el a KISZ KB vörös vándorzászlaját, s a Kossuth-bányai KISZ-bi- zottság titkára, Nemes Vilmos eddigi mozgalmi munkája elismeréseként mecjkapta a legmagasabb ifjúsági kitüntetést, a KISZ Érdemérmet. — A kitüntetést tizenötéves KISZ-munkám elismerésének tekintem — mondja Nemes Vilmos, aki 1960 óta tagja az ifjúsági szövetségnek, s csaknem azóta vezető is. — A katonaságnál kezdődött a mozgalmi pályafutásom. Bár 1956 előtt tagja voltam a DISZ-nek, a KISZ-be csak bevonulásomkor léptem be, s a második évben már titkár lettem. A hadsereg indított el a mozgalmi pályán, s a katonaság nagyon jó politikai iskola volt. A leszerelést követően visszakerültem a Kossuth-bányai szállítókhoz, ahol csillésként dolgoztam, majd alapszervezeti titkár lettem. 1965 óta dolgozom a KlSZ-bizottsó- gon. — A kitüntetett bizottság kitüntetett titkára, milyen tapasztalatokat, módszereket adna át a többi KISZ-szervezetnek? — Ügy dolgozzanak, mintha mindig meg kellene védeni a zászlót. Hogy a tervezéseknél, értékeléseknél először mindig a hibákat keressék — okulás céljából. Hogy igyekezzenek minél több fiatalt személyes megbízatással bevonni a mozgalmi murrkába, hogy minél kevesebb legyen a csak tagbélyeget vásárló KISZ- tag. Hogy fiatalos, érdekes programot adjanak az ifjúságnak, s hogy a KISZ-bizottság, vagy alapszervezet minél több önálló akciót kezdeményezzen. Nem biztos, hogy ezek az egyedül üdvözítő módszerek, mi azonban így csináljuk... Kossuth-bányán persze a többinél talán kedvezőbb feltételek is megvannak a jó KISZ-munkához. A bányász ki- szesek többsége régi KISZ-tag, érett fiatal, s a 330 Kossuth- bányai KISZ-tag egyharmada párttag is, akik pórtmegbíza- tásként dolgoznak az ifjúsági mozgalomban. Segítenek az üzem párt- és gazdasági ve zetői és a dolgozók is. Egy kommunista műszakon például valamennyi dolgozó aznapi keresete felét ajánlotta fel o KISZ céljaira . .. P. Gy. Aki korán kezdi, sohasem hagyja abba Aki fiatal korában kezd el dohányozni, általában a dohányzás rabja lesz. Ez a felismerés, egyezer dohányos megkérdezése alapján nyert eredményt (az ezer ember öt csoportból tevődött össze: ipari üzemek munkásaiból, tisztviselőkből és alkalmazottakbból, a tübingeni egyetem diákjaiból, valamint 200 alkoholistából). Hogyan válunk dohányossá? A vizsgálat szerint az, hogy valaki dohányozni kezd, lényegében szociális tényezőktől függ: — ha a szülők dohányosak (azonosulás), — ha a barátai dohányoznak (szolidaritás), — ha a fiatalkorú belép o gyakorlati szakmai képzésbe, vagy gyakorlatba (férfias magatartás), — függ az egész környezettől is (amerikai vizsgálatok szerint azok a fiatalkorúak, akik dolgozni mentek, gyakrabban váltak dohányosokká, mint akik továbbtanultak). A megvizsgált 800 egészséges dohányos közül nem egészen 5 százalék (a munkások közül 12 százalék) kezdett 15 éves kora előtt dohányozni. 18 éves korban már a megkérdezettek kétharmada dohányzott. A lányok általában későbben kezdik a cigarettázást. Aki a 20. évéig nem dohányos, az többnyire az is marad. Aki korán kezdi a dohányzást, gyakrabban válik erős vagy nagyon erős dohányossá (több mint napi 24 cigaretta) és a füstszűrő nélküli cigarettákat szereti jobban. A dohányzás motívumai között első helyen a megszokás (18 százalék) és az élvezet áll (72,9 százalék), majd az ideFIA TA l£)K gesség (41,3 százalék) és az unalom (39,8 százalék) — több motívumot is meg lehetett adni. A konfliktushelyzetek és rossz hangulat hatására gyakran nyúlnak a cigarettához. A megkérdezettek kétharmada elismerte, hogy a dohányzás testi panaszokat okoz nekik. Ezzel összhangban van, hogy a dohányosoknak közel a fele legszívesebben abbahagyná a dohányzást. Ez azonban nem olyan egyszerű. A megkérdezettek 57,T százaléka legalább egyszer, s közülük 35,4 százalék többször is átmenetileg abbahagyta a dohányzást. Minden másodiknak sikerült azonban csak egy hónapnál tovább kitartania, és minden tizenkettediknek egy évnél hosszabb ideig. Az alkoholisták gyakrabban- dohányoznak, mint az egészségesek, naponta többet dohányoznak és inkább a füstszűrő nélküli cigarettát szeretik, és ritkábban akarnak leszokni a dohányzásról. Körülszaladom a Hármashatár-hegyet A Hindukusra készülnek a magyar alpinisták Az első és egyedüli magyar alpinista, aki megmászta a Kommunizmust, a Pamir hegység 7495 méteres csúcsát, a Himalája felé pályázik; Vörös Meteorbeli társaival együtt. Mert, bár 1972-ben a szocialista országok pamiri expedíciójában részt vett, a magyar alpinisták közül csak ő győzte erővel a csúcsig, erősen hiszi: a többiek is képesek hasonló bravúrra. Akár a Mont Everestet is elérhetik kellő felkészülés után. Holler Huba, a fiatal hegymászó, — „civilben" géplakatos, a Műszaki Tömítési Ktsz csoportvezetője — a legnagyobb természetességgel mondja: — Hetenként egyszer körülEgy főiskolás, aki húsz nyelvet tud A húsz nyelvet tudó Anato- lij Platonov arról ábrándozik, hogy megfejti az ősindiai civilizációt megelőző mohendzso- darcivilizáció írásos feljegyzéseit. Mint a moszkvai egyetem filológiai karának ötödéves hallgatója ennek a kérdésnek szentelte diplomamunkáját. Az említett írásos feljegyzésekre ötven évvel ezelőtt leltek az Indus-folyó völgyében. A történészek és régészek számítása szerint az ottani városi jellegű civilizáció az i. e. Ili—II. évezredben virágzott. Anatolij Platonov a rejtélyes írásmód megfejtése céljából nem csupán az urdu és a ben- gáli nyelvet tanulta meg, hanem az egykorú arab dialektusokat is tanulmányozta, minthogy az ősi civilizáció nem maradt el Egyiptom és Mezopotámia ősi kultúrájától. A 28 éves diák az angol, a francia, az olasz és a német nyelven, valamint más széles körűen elterjedt nyelveken kívül megismerkedett az európai szocialista. országok nyelveivel és néhány afrikai nép beszédmódjával. „A középiskola befejezése után még nem is gondoltam egyetemre — mondotta Anatolij Platonov. — Nagyapám, apám és bátyám is bányász volt; én is bányába mentem dolgozni a szülőhelyemen, Ukrajnában.'' Platonov különböző nyelveken kiadott könyveket gyűjtött és egyre jobban belemerült azok tanulmányozásába. Ezután letette a felvételi vizsgákat és beiratkozott a filológiai fakultásra. Csoportonként tanulmányozta a rokonnyelveket — tehát például a germán és a szláv nyelveket — s kihasználva az egyes csoportok szókincsének és grammatikai felépítésének hasonlóságát, gyorsan megtanult írni és olvasni ezeken a nyelveken. „Világos, hogy nem tudom jól mind a húsz nyelvet, — ismerte be. — Csak egyeseket igyekszem tökéletesen megtanulni, míg másokra csak mint kisegítő nyelvekre van szükségem, a külföldi nyelvtudományi irodalom olvasásához, s a kutatásnál nélkülözhetetlen nyelvtani összevetésnél." Platonov legközelebbi feladatának a mohendzso-daro írásmód megfejtését tekinti ugyan, de azon túlmenően is tovább kívánja folytatni a nyelvészeti tanulmányait. (TASZSZ) szaladom a Hármashatár-hegyet, meg a Csillag-hegyet, 23—25 kilométert futok normális ütemben, nyugodtan. A nagy túrák előtt fokozom a tempót, olyankor az időt is mérem. Vasárnaponként föl-le, 20-szor is egymás után. így tartjuk a kondíciót. — Miért éppen a Hindukusl szemelték ki? — Mert az ottani természeti viszonyok lehetőséget nyújtanak a fokozatos akklimatizálódáshoz: sok a 6000 méteres csúcs, ami egy lépcső (lehet) álmaink netovábbja, a Himalája felé. — Ez az út az egyik erőpróba. Körülbelül két hónapig tartana, hisz csak fokozatosan emelkedhetünk mind magasabb régióba. Éppen úgy, mint a Kommunizmus megmászásakor, amikor a 4000 méteres alaptáborból kapaszkodtunk az öt, hat, hétezer méter fölé. Többször is erőt gyűjtöttünk, akklimatizálódtunk. Ez legalább olyan fontos, mint az ügyesség, a gyakorlat. — Mikor valósulhat meg a szép, de merész terv? — Számításaink szerint 1978 tavaszán. Addig megszervezzük, előkészítjük a túra forgatókönyvét, minden mozzanatát, s gyűjtjük az erőt és a pénzt Szabad időnkben munkát vállalunk a magas építkezéseken, ahol körülményes, vagy lehetetlen állványt szerelni, viszont bizonyos műveleteket el kell végezni; ott segítünk. A Dunaújvárosi Kohászati Művek 80 méteres tornyának ablakait például mi emeltük ki, illetve szereltük helyére. Csoportunkban képviselve vannak a legkülönbözőbb szakmák: van köztünk munkás, mérnök, orvos, geológus. Az átlagos életkor 26 év, s valamennyiünk különös ismertetőjele: szerelmünk a természet. Molnár Erzsébet *.
