Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-06 / 64. szám
1975. március 6., csütörtök Dünantűli napló 3 A költségvetés fillérjei is szarni tan ak H a költségvetésből, tehát adott összegből gazdálkodunk, egy kissé mindig úgy vagyunk a pénzzel, ennyi a keret, igyekezzünk kimeríteni. Az intézményekben nehezebb tetten érni a pazarlást, itt tehát méginkább fontosabb a grammokat, a tizedgram- mokat is mérlegre tevő takarékos szemlélet, mert olykor a tizedgrammok is tényleg sokba kerülhetnek. Például nem mindegy, 10 dolláros, vagy 10 forintos gyógyszert írnak a receptre, ha különben mindkettő azonos hatású. Cikksorozatunk a vállalatok után ezúttal a Pécsi Orvostudományi Egyetemre vezet. Dr. Szabolcsi Miklós, az egyetem gazdasági főigazgatója kész elképzeléseket vázolhat, hiszen a rektor mór a múlt év végén utasítást adott, minden intézet külön-külön készítse el takarékossági programját — természetesen az ésszerű takarékosság keretein belül. Az intézetek elképzeléseit és javaslatait — a kettős szempont: mit javasolnak intézeti, mit össz-egyetemi szinten? —, az elnökség már meg is tárgyalta. Most tehát gyakorlati megvalósításukon a sor. Mit jelent az ésszerű takarékosság egy olyan intézményben, mint az egyetem, amelynek szintén gazdálkodnia kell, de a gazdálkodás eredményessége nem a nyereségben jut kifejezésre? Azt, hogy — s itt a dologi kiadások, elsősorbcn az üzemelési költségek csökkentésére gondolunk — a megtakarított összegeket átcsoportosíthatják és a szakmai feladatokra, a gyógyítás, az oktatás és a kutatás színvonalának növelésére fordíthatják. Egyben csökkenthetik azt a lépéshátrányt, ami a mindig előbbre járó igények és a pénzügyi lehetőségek (ez évi költségvetés) között van. Ezt a lépéstartást úgy is értem, hogy a takarékosság eredményeként például ma is meg tudok vásárolni egy olyan műszert, amely most lényegesen többe kerül, mint tavaly, vagy mondjuk gépesíteni tudom az innen is, onnan is felszabaduló ösz- szegekből a takarítói munkát, ahol köztudottan munkaerő szűkével küszködnek a vállalatok és az intézmények egyaránt. A Pécsi Orvostudományi Egyetem költségvetése az idén 250 millió forint. Ebből a pénzből természetesen nemcsak magát az egyetemet, de a klinikákat, elméleti intézeteket, könyvtárakat, kollégiumokat, bölcsődét, óvodát, nővér- szállást, laboratóriumokat, intenzív osztályokat és több más mindent fenn kell tartania. A költségvetés harmada munkabér, a többi dologi kiadás. Az idén például 24 millió forintot fordítanak gyógyszerek és vegyszerek beszerzésére, 15 milliót az új műszerekre és gépekre, energiára 12 milliót, vízre és közművesítésre 6 millió forintot stb. Tehát már a költségek egy-két százalékos lefaragása is százezreket, milliókat jelenthet. Lássunk néhány elképzelést! Itt vannak például a műszerek. Leegyszerűsítve a dolgot: valamely intézetben ne legyen minden emeleten ugyanaz a méregdrága mikroszkóp, amely erkölcsileg különben is gyorsan avul; hanem legyen csak egy, azt használják ki a végtelenségig, s jövőre ismét vásárolják meg a legmodernebbet. Másrészt az azonos rendeltetésű műszerekből ne legyen többféle gyártmány - a tőkés beszerzésekkel szemben Grammok és tizedgrammok (6.) Takarékossági elképzelések a Pécsi Orvostudományi Egyetemen előnyben részesíteni a szocialista relációt —, tipizáljanak, mert így könnyebb az alkatrészellátás. Nagy jelentősége van — ne riadjunk vissza a kifejezéstől — a gyógyszer-takarékosságnak. Arról van szó, ne adjunk ki dollárt olyan gyógyszerekért, amelyek — azonos hatékonysággal, de olcsóbban — idehaza is rendelkezésre állnak, vagy a szocialista országokból is beszerezhetők. Erre most jobban odafigyelnek. Növelik a házilag előállítható gyógyszerek mennyiségét is. Az egy- egy helyen feleslegessé váló vegyszereket állandóan mozgatják; jelentik a központi gyógyszertárnak, amely — ha újabb rendelések futnak be — ezeket az elfekvő készleteket adja először ki. Van lehetőség az energia- és a víztakarékosságra is. Intézetenként felelősöket jelölnek ki, akik odafigyelnek a fogyasztásra. Csekélység, szokták mondani, mit lehet a nyomtatványokon megtakarítani? A Pécsi Orvostudományi Egyetemen már sokat, hiszen nem mindegy, egymilliót, vagy csak kilencszázezer forintot kell kiadni irodaszerekre. Erre is odafigyelnek. Házi nyomdájuk van, amit lehet, nyomtatványt, igyekeznek saját maguk előállítani. Kerülik a felesleges irkafirkát, nem kérnek annyi másolatot. Ugyanakkor intézményesen megszervezik a papír rendszeres összegyűjtését. Az érdekeltség Minden klinikán külön sterilizáló van. Most bővíteni akarják a központi sterilizálót, hogy elláthassa az egész egyetemet, így kevesebb a kiadás. Az intézetekben nagy mennyiségű szennyezett alkohol keletkezik, ezt eddig megsemmisítették, most újrafelhasználásán gondolkodnak. Külön-külön költségesebb a kiküldetés, mint együtt, legalábbis erre gondoltak, amikor a kisautóbuszt vásárolták. Akiknek mondjuk Pesten akad dolguk, ezután ösz- szeszerveződnek és együtt utaznak el az autóbusszal. — Jól tudjuk — mondja végezetül dr. Szabolcsi Miklós gazdasági főigazgató — a takarékosság is csak úgy megy, ha abban anyagilag is érdekeltté tesszük dolgozóinkat. Ezért a megtakarítások fejében prémiumokat, adunk a megtakarított összegeket az intézeteknél hagyjuk, azt saját belátásuk szerint felhasználhatják felszerelésük gazdagítására. Miklósvári Zoltán Dicsérő lap Az ország legtöbb gépkocsi- vezetőt foglalkoztató vállalata, a VOLÁN Tröszt, március 1-től ebben az évben is megindította a már hagyományos Dicsérőlap mozgalmat. Azok a gépkocsivezetők kapnak Dicsérőlapot, akik például elősegítik egy-egy veszélyes közlekedési helyzetben a baleset elkerülését, besorolást biztosítanak a vakmerőén előzőknek, segítik a forgalmi dugók feloldását, védik a gyermekeket és az öregeket, lemondanak elsőbbségükről a biztonság érdekében, vagy más módon mutatnak példát a közlekedési morál javításához. A VOLÁN Dicsérö-lap mozgalma ebben az évben november 15-ig tart, ezt követően értékes nyereményeket sorsolnak ki a legtöbb lapot gyűjtött gépkocsivezetők között. .CIKÓRIA VÁLSÁG?” Nagyon sokan Hiányolják „Több mint fél éve annak, hogy először vettem nyakamba a belváros élelmiszer boltjait, a nyugdíjas reggelimhez, vacsorámhoz szükséges Cikória — Zamat — és Családi kávéért. Sok évet megértem már, de arra nem emlékszem, hogy valaha is gondot okozott volna e legelemibb élelmiszer beszerzése. Nem végeztem ugyan közvélemény kutatást, de meggyőződésem, hogy nagyon sokan hiányolják. Jónéhány válságról hallottam már, többek között gazdasági, demográfiai, s legújabban az energia válságról is, de „Cikória és Zamat válA szénelőkészítő bányászasszonyai Mindig tiszteltem ezeket az asszonyokat. Talán azért, mert az ember nehezen tud elképzelni nőt szívlapáttal a kezében, nehezen tud elképzelni lányt és asszonyt olyan munkahelyen, ahol szénfelhőben árnyak keverednek a szemek előtt, ahol a baboskendő fehér pettyei percek alatt megszürkülnek. Többször jártam már a komlói szénelőkészítőben, de most adatott meg először, hogy viszonylag nyugodt körülmények között beszélhetek az itt dolgozók közül négy emberrel. Az üzemben a szokásos délelőtti karbantartást végzik, így hát elszabadulhat a mosókádak mellől Putzer Ferencné, Kovács Györgyné és Seres Imréné gépkezelő, valamint Kopacz István csoportvezető. A művezetői irodába beszűrődik a megafon éles hangja: utasításokat, üzeneteket továbbít. . . Egy pillanatra felkapják fejüket, aztán tovább folyik a beszélgetés, ezzel is jelezve, nem őket szólítják. Putzer Ferencné gyorsan fölvázolja a legfontosabb dolgokat. A MERKUR Személygépkocsi Értékesítő Vállalat csepeli telepén kis ünnepség keretében adták át a 100 000-ik Zsiguli gépkocsit tulajdonosának, Lennert Ferencnek, a Bakony Művek üzemvezetőjének.- A technológián dolgozók közül kilencven százalék a törzsgárdatagok aránya. Ebből ered a legnagyobb problémánk. Sok a szabadság: egy dolgozóra átlagosan húsz—huszonkét nap jut. Értetlenül nézek rájuk. Észreveszik, a kérdés tehát felesleges.- Ne csodálkozzon ezen. Abba a helyzetbe kerültünk, hogy a rendes és a gyerekek után járó szabadság miatt alig tudjuk teljesíteni a feladatokat. Ha valaki otthon marad, a másiknak kell átvennie a munka- területét.- Már úgy vagyunk, hogy félünk szabadságot kérni. A mi műszakunkba legalább négy ember kellene — kapcsolódik a beszélgetéshez Kovács Györgyné.- Ha ez így megy tovább, nem tudom ki dúsítja majd a szenet, a dunaújvárosi kohóknak — szól közbe Kopacz István, majd így folytatja. — Ezek az asszonyok még az öreg osz- tályzón kezdték, onnan kerültek ide, amikor az ötvenes évek elején elkészült az új előkészítő. Akkor csak úgy hívtuk őket: Marikák. Mert azok voltak egytől egyig, lányok és fiatalok. Most meg már lassan nagymamák. A huszonkilenc fős bri- dádból négy férfi, a többi asz- szony. De nehogy azt higgye, hogy az asszonyokat elkerüli a szilikózis. A csoport tagjai közül öten kapták meg ezt az aljas kórt. Egy asszony van a kettes kategóriában: miszerint a szilikózisa 35—40 százalékos. Százával járják a lépcsőket, hát csoda, hogy fulladnak? Seres Imréné „tréfával” üti el a szót: „Ha lejár a műszak mielőtt a fürdőbe megyünk, legalább kipihenjük magunkat."- Persze te lapátolsz a legtöbbet, az átadóknál lehullik a szén. Nem győzik a szalagokat cserélni, mert állandóan elszakadnak. A lakatosoknak külön feladatként kiadták, hogy végleg oldják meg ezt a problémát — reagál Putzerné. Felvetik, hogy néhány évvel ezelőtt még fekete volt a szén, de mióta egyre jobban terjed a gépi jövesztés, mind szürkébbé válik a beérkező anyag. Magas a szén hamutartalma, legutóbb elérte a 37 százalékot. Ez nehezíti munkájukat, hiszen a Martini-féle légszére- ken 6 százalék fölött már elválaszthatatlan a szén és a meddő. Aztán a brigádra terelődik a szó. Pontosabban, a „Jószeren- csét", a „Zrínyi Ilona” és a „Dobó Katalin" brigádok munkájára. A kongresszusi munkaverseny meghirdetésekor a három brigád, azaz a technológián dolgozó mintegy száz munkás együtt tett felajánlást a vállalások maradéktalan teljesítésére. Az árbevételi terv tízmillió forintos túlteljesítését vállalták, s az év végéig további 9,6 millió forinttal fejelték meg az üzemi eredményt. Teljesítették a koksz kihozatalra tett felajánlást is: az előkészített szén 57 százaléka elérte a kokszszén minőségét. Mindezt az eredményt az energia felhasználás csökkentésével, kevesebb balesettel érték el. A munkaverseny jelenlegi szakaszában vállalásaik első hallásra szerényebbnek tűnnek: ám az árbevételi terv fél százalékos növelése, valamint az önköltség fél százalékos csökkentése megfeszített munkatempót kíván az asszonyoktól. Legjelentősebb felajánlásunk a következő: az összes kokszszénnek mindössze két százaléka lesz a megengedett hamu- tartalom fölött.- Tiszteletre méltó vállalások.- Ezektől az asszonyoktól nem lehet olyat kérni, amit meg ne csinálnának - válaszol Putzer Ferencné. - És így van az üzemen kívül is. Patronáljuk az öregek napközi otthonát, nemrég a festés után kitakarítottunk. Éppen ma kapott a brigád meghívót a farsangi báljukra ... De a Kossuth-aknai iskolának is állandó „vendégei” vagyunk: söprűvel, ablaktisztító ronggyal. Nekünk ez természetes. Salamon Gyula Ságról” csak fél év óta. Remélhetőleg nem sokáig .. Horváth Jánosné nyugdíjas A levél nyomán mi is nyakunkba vettük Újmecsekalja, Kertváros, Vasas és az északi városrész ABC-it és „pultos" boltjait. Csak néhány a válaszokból.- Zamat keverékből csak pár hónapja fogytunk ki, de Cikóriát, már nem is tudjuk megmondani, mikor kaptunk utoljára. Egy óvatos válasz: — Pillanatnyilag egyikből sincs, de Malátánk, az van bőven. Ha egy kis babkávéval vegyítik, egészen jó tejeskávét főzhetnek belőle ... Végül egy „jólértesült" válasz: — Ne mondják, hogy tőlem hallották, de az a hír járja, hogy leálltak a Cikória gyártásával. Állítólag nem tudják beszerezni az alapanyagát. . . Felvásárolták az árut így jutottunk hót el a levélíró által is megsejtett „Cikória válságig”, amelynek ugyancsak utánajártunk. Münster Jenő, a Baranya— Tolna megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat főosztályvezetője általában egyetértett a levélben foglaltakkal csakúgy, mint a boltvezetők válaszaival. Kivéve a legutóbbit, amelyet megalapozatlan, rosszhiszemű pletykának minősített. — Azi igazság az, hogy a Cikóriát korábban a Mosonszent- jános környéki kistermelők, majd a tsz-ek szállították a gyárnak, de az időközben megnövekedett fogyasztói igényeket már egyre kevésbé tudták kielégíteni a terméshozamokkal. Ennek pótlására a gyár nyugati országokból importált nemesített vetőmaggal látta el a termelőket, ami be is vált, de a tavalyi rossz időjárás megtizedelte a termést. Mint mondotta, ez volt az oka annak, hogy az említett kávészerek a múlt év végén eltűntek a boltokból. Ezt pótolandó, ugyancsak import útján szerezte be a gyár a szükségletnek megfelelő cikória mennyiséget, amit ez év januárjától a kereskedelmi vállalatokkal le is szerződtetett és időarányosan le is szállította részükre. De miután a nagy- és kiskereskedelmi vállalatoknál a már említett múltévi terméskiesés miatt kiürültek a raktárak, ez oda vezetett, hogy az új készletekből ellátott élelmiszer- boltokból szinte órák alatt felvásárolták az árut. — Sajnos ez a jelenség más esetekben is megismétlődik, ha valamely árucikkből hosszabb- rövidebb távon hiány mutatkozik — mondotta. - Pedig januárban közel 42 ezer kilogramm Cikória kávészert, illetve keveréket kaptak az élelmiszerboltok, s ez a mennyiség az utóbbi években bőségesen fedezte a szükségleteket. $ok múlhát a vásárlókon De mint mondotta, ennek ellenére sincs különösebb ok az aggodalomra. A Győri Keksz és Ostyagyártól komoly ígéretet kaptak a szerződésben vállalt újabb készletek rendszeres szállítására, ami azt jelenti, hogy néhány hónapon belül megoldódik a probléma. Ehhez persze nagymértékben hozzásegíthet a vásárlóközönség is, ha a jövőben csak a havi szükségletét elégíti ki az említett termékekből. P. Gy. ••••• •:•:•••• •:•:•. •••••••: xxxxx JL* U M i I I* I 4 * ? Ili * 1 r € £3 I» > ,: |F i 1« ^ .1 1 ^ ^ % y • •••••:'• ' •• '.•: •• • • •• xx • . x.• xxVx'.*■:•*:x\......' V \ ......