Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-30 / 88. szám
2 Dunántúlt napló 1975. március 30., vasárnap A legmagasabb állami kitüntetés alatti villanyszerelő. A Bányászat kiváló dolgozója kitüntetésben részesült Budavári Árpád művezető, Bocz Jenő hegesztő, dr. Kovács István üzemorvos, Szalmási János tehergépkocsi-vezető, Szuper József öntő-formázó. A kongresszusi munkaversenyben kimagaslóan jó eredményeket elért kollektíváknak Kovács István, a MÉV Pártbizottságának titkára nyújtotta át a kongresszusi zászló és oklevél kitüntetést, így többek között a négyszeres élüzemnek, a lll-as Bányaüzem kollektívájának, és az Ércdúsító dolgozóinak, akik 5 ízben nyerték el az élüzem címet. Északon a Kapos völgye, délen a Porovica, nyugaton Kadarkút, keleten Sásd. E négy földrajzi pont határolta terület a Zselic. Dombos, sűrű erdős régió, kisebb-nagyobb településekkel. Zselic. Már sokakat foglalkoztatott, honnan e név? Vajon a szláv zselica szóból származtatható, ami kellemest jelent? Vagy a szintén szláv zseléző, vas szóból? A legvalószínűbb, hogy a makkos erdőkről nevezték el, a makkot ugyanis a szláv zselod-nak mondja. — Mozsgón — mondja Lengyeltóti János bácsi, Zselic nagy ismerője — az öregektől még ma is hallani, hogy felmegyek a zselicbe. És ezzel azt akarják mondani, hogy az erdőbe. A zselic erdőt, sűrű, benőtt erdőt jelent. „ ... Atha somogyi ispán Salamon király uralkodásának vége felé királyi engedéllyel Szent Jakab tiszteletére apátságot alapított. Marczali Henrik az alapító ispánt Ottónak, Koppány régi megyéjének e helyét pedig Zseliznek nevezi. A zselicszentjakabi apátság tehát magánalapítású monostor volt, de fölszentelésén a hagyomány szerint ott volt Salamon király és Géza herceg is. A monostor körül alakult ki Zselicszentjakab, a későbbi Ka- posszentjakab község, amely még a második világháború után is évekig különálló község volt és csak 1950-ben olvadt be a szomszédos Kaposvár városba." Ez az idézet dr. Kopasz Gábor előadásából való, amely a zselici tanácskozáson hangzott el. Mozsgó és Szentlászló — a két legnagyobb község a baranyai Zselicségben. A mozs- gói kultúrházban faggatom az igazgatót, Lengyeltóti Jánost, aki már több mint harminc esztendeje él itt és kutatja a múltat. — Mi volt az itt élők foglalkozása? Általános Iskola úttörői látják el. A VOLÁN 12. sz. Vállalat és a MÁV Pályafenntartási Főnökség védnökséget vállalt. A falra mutat: ott függ Mozsgó címere, 1775-ből vaíó, s az első, ami a szemembe tűnik, a két makk. — A hatalmas tölgyerdők kedveztek a sertéstenyésztésnek. Sokfelől hoztak makkoltat- ni kondákat, erről rengeteg szerződés maradt fenn. Eleven volt a faipar, a szövőipar, tán még ma is szőnek az öregasszonyok eredeti szövőszékeiken. A várdaiak híres gölöncsérek voltak. Céhközpont volt Mozsgó ... Szövőszék . . . Marokra fogott fényképezőgéppel séta Mozsgón. Szép parasztház, fehérre- meszelt porta, utcai homlokzata sajnos nem őrizte meg a régi hangulatot. Modernizálódott, mint az egész falu. A kastélypark csodaszép. Kis ta- váben állítólag nagy harcsák lapulnak. Megyek szövőszéket keresni, szép napsütésben. Takaros házhoz érünk, odabent faburkolat, modernség. A fiatal asszony sajnálkozva tárja szét a kezét. — A szövőszék? — csodálkozik. — Nem baj — próbálkozom óvatosan — ha szét is van szedve a pajtában, vagy a padláson. Szeretném lefotózni ... Eltüzelték. A szomszédban is eltüzelték. Almáskeresztúron is eltüzelték: a buszmegállóban találkoztam egy várakozóval, aki azt mondta, hogy a bátyjának még megvan. De az is eltüzelte. Várdaiék kidobták az utcára az öreg gölöncsér-korongot, ide a ház elé, van itt szutyok meg latyak elég a Lipovácon, csak elette a fene valahol. A Zselic. Hatalmas, barna domboldal tövében tiprom szét a rögöket, kaptatok a szurdokon fölfelé a szőlőhegyi présházakhoz. Vöröstéglás házikók, fakószürke karóerdő. Vissza- vissza nézek. A Bögör balra magasodik, minden dombtetőn erdő: fazonranyírt fejek. A völgyben a Porovica folyásának mentén szalagként húzódik meg a falu, Almáskeresztúr. Öreg ember kapál emitt, kérdem illőn: a dombon túl hová jutok? Hát a zselicbe, mondja, meg Gyűrűfűre. Erre odafigyelek. Élhatározom, hogy meglátogatom a halott falut. Eligazít, elindulok. És egy óra múlva, ezüstkérgű fák között, a vörös, zörgő avc- ron bolyongok tér- és idővesztetten, eltévedve. Fehér és sötétlila ibolyák nyílnak, kaszálni lehet a száraz levelek közül sárgán virító kankalint, finom csipkefüggönyt húz a fák közé a pici, felfakadt zöld rügyek tömege. Csönd van. Visszafordulok, a visszafelé vezető utat mindig könnyebben megleli az ember. Szentlászló, Almamellék, Ibo- fa, Kisibafa, juhhodály, Korpád. Földút visz ide, hepe is van, hupa is, de elég jó. A táj, ha jól megnézem, ugyanolyan, mint Almáskeresztúron, mégis más. És nagyon szép. Zselica. Kellemes. Jó néhány kilométer — gyalog. A gazzal benőtt út a dombvonulat gerincén visz, messzire ellátni. Szél fúj, felhők készülnek valamire. Húzom is a nyakam: ha elered, megázom. Ni- csak, itt egy kőkereszt. Kiszt Márton állította, ezt hirdeti a felirat. S ezzel a névvel még egyszer találkozom. A temetőben. Meghalt 1964-ben. Mint néhány éve az egész falu. Két vadnyúl ugrik ki az egyik házból, fehér hátsójuk sokáig villog a galagonyabokrok mögül. A másik oldalon, lejjebb, a ház udvarán hat színpompás fácánkakas bámul rám. Nem is mennek odébb, nem hisznek a szemüknek. Megnézem a ház oromzatán a táblát, M1956V — az épület tehát tizenkilenc éves. Siheder. Mennyi ambícióval építhették! Most düledező, roskatag valami. Kidőlt villanypózna hever előtte, az egyre erősödő szél drótot himbál. Fekete az ég. Haragos a Zselic. Elered a hó, negyedórás fehér vihar kavarog. MV házából pislogok kifelé, az idő mulatósához egy könyvet nézegetek, a Zselici dolgozatokat. Az úriszék magánpereit olvasgatom. Mikor tárgyalhatták ezt az ügyet? „Pünkösd keddjén, az Alsó- högyön lévő szöllőmben dolgoztunk. Velem volt Kutsi István kotsis legényöm is. Délután, a munka vége felé kezdött mög- szorongatni. De én elugrottam. Mögmérgesödött, és úgy ........ rúgott, hogy még most is alig ülhetök. Még rámköpött. Kérőm, hogy mint védtelen özvegynek adjanak igazságot!" A kotsis-legény emígy vallott: .......mire az asszony-gazdám h átat fordított, meghajolt, az összes szoknyáját a péntölével együtt a hátára dobta, felém mutatta a meztelen ........ és a zt kiáltotta: ezt ni! Erre én belerúgtam. Bíróság: De köpött is? Kotsis legény: Köptem is." Az ítélet így szólt: „Az Kutsi István, özvegy Kiss Gyura Istvánná kotsis legényét, minek utána asszony-gazdáját rúgással bántalmazta, 2 Frt fizetéssel büntetjük. Azért pedig, mert asszony-személyt leköpött, 1 Frt fizetéssel büntetjük. Kiss Gyura Istvánná megözvegyült asszonyszemélyt, mert nála fiatalabb férfi embernek nem szégyönlöt- te az hátsó fertályát mutogatni és így, amit oda kapott, férfiembertől megérdemlette, 3 Frt fizetéssel büntetjük.” Amíg ezen merengek, elmúlik a hóvihar, kisüt a Nap. Előbújok MV házából, bandukolok Korpád felé. Úgy érzem magam, mint a nyulak. Kétoldalt virágzó galagonyabokrok kísérnek, elvadult szőlők, néma présházak között visz az utam. Késő délután van, mire Iba- fára érek. A halastó melletti réten gyermekcsapat rúgja a bőrt. S hazafelé utómban megbámulom Almamelléken, Szent- lászlón az új, nagyablakos, fürdőszobás házakat. t Kampis Péter MŰKÖDIK A MECSEKI ÚTTÖRŐVASÚT Az ünnepségen felszólalt Alekszandr Grigorovics Takcsen- kó, a Szovjetunió középgépipari miniszterének megbízottja, aki felolvasta a Szovjetunió középgépipari miniszterének üdvözlő levelét, melyet a kitüntetés alkalmából küldött a MÉV dolgozóinak. Ezt követően V. V. Orosz, a szovjet nagy- követség pártbizottságának titkára gratulált a mecseki ércbányászoknak munkasikereikhez. Megyénk büszkesége Ezután dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság első titkára a megye és a város pártós állami szervei nevében fejezte ki jókívánságait a MÉV munkásgárdájának. Köszönetében hangsúlyozta: ez a nagy erkölcsi elismerés büszkeséggel tölti el a megyét és Pécs város lakosságát is, majd további eredményes munkát kívánt az ércbányászoknak. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Mécs László Az ünnepi megemlékezést követően dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter átadta a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést, amit a vállalat dolgozói nevében Tóka Jenő igazgató vett át. Ezt követően a nehézipari miniszter rövid beszédet mondott. Megindokolta, miért az ércbányászati vállalatnak ítélte az Elnöki Tanács e kitüntetést. A többi között elmondta, hogy két évtizede a kis csoportokból álló kollektívo szakmailag, politikailag összekovácsolt gárdává fejlődött, s a bánya modern nagyüzemmé vált, amely műszaki színvonalát tekintve felzárkózott a nemzetközi élvonalhoz, s kutató gárdája ugyancsak nemzetközi rangúnak ítélhető meg. Kiemelte, hogy az elmúlt 4 esztendőben 40 százalékkal nőttek a fejDr. Szekér Gyula felmutatja a magas kitüntetést a bányászoknak. Jobbról: Tóka Jenő igazgató. A Mecseki Úttörővasút ismét működik három évi kényszer- pihenő utón, március 29-től. Befejeződött a mintegy félmillió forint értékű rekonstrukció; a KISZ Pécs városi és Baranya megyei Bizottsága védnöksége alatt felújították a mozdonyt, a kocsikat, a 750 méter hosz- szú pályatestet társadalmi munkában. A munka értéke 350 ezer forint. Segítettek a VOLÁN 12. sz. Vállalat teherforgalmi üzemegysége, a Steinmetz, Ságvóri, Csonka és a TEFU, Volán szocialista brigádjai, a MÁV Pályafenntartási Főnöksége, a Központi Műszaki Béke brigád, II. Pm. Szakasz Petőfi és Kossuth brigádja, a Pécsi Fodrászipari Szövetkezet, a Kesztyűgyár, a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat dolgozói, KISZ-fiatalsága, a POTE, a Radnóti Miklós Szakközépiskola, a Janus Pannonius Gimnázium, az 500. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet hallgatói, diákjai. A Pécs Városi Tanács pedig 100 ezer forint anyagi támogatást nyújtott. A tegnapi avató ünnepségen részt vettek a társadalmi munkát végző szervek vezetői, képviselői, brigádtagjai, Papp Imre, a Pécs Városi Tanács elnökhelyettese. Csorba Tivadar, a tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Vóradi Géza, a közművelődési csoport vezetője, Újvári Jenő, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának munkatársa, Hajas Zsuzsa Pécs városi úttörőelnök, a VOLÁN 12. sz. Vállalat igazgatója, Fűzi Árpád, valamint párttitkára, Héra István. A kisvasutasi szolgálatot egy hónapon át a Belvárosi Modern nagyüzem Az ünnepség résztvevői a hatalmas csarnokban. (Folytatás az 1. oldalról) A szolgáltató üzem a termelő üzemek részére mintegy százmillió forint értékben végzett szolgáltatási tevékenységet. Egyebek között jelentős feladata ezen üzemnek az öntödei munka. Mint ismeretes, az öntöde kapacitása a közelmúltban befejezett beruházással növekedett és jelenleg folyamatban van az üzem további bővítése. A műszaki fejlesztési feladatok ellátására hivatott kísérleti—kutató üzem teljesítette a reá háruló feladatokat. Tavaly 1973-hoz képest 17,7 százalékkal többet fordított a vállalat műszaki fejlesztési célokra. Tóka Jenő elvtárs bejelentette, hogy tavaly végzett munkájuk alapján valamennyi üzem elnyerte az élüzem címet. Végezetül Tóka Jenő köszönetét mondott a vállalat valamennyi dolgozójának áldozatkész munkájáért. tési teljesítmények, méltatta a kongresszusi, valamint a fel- szabadulási munkaverseny vállalati munkasikereit, majd a magyar—szovjet gazdasági együttműködés jelentőségéről szólt. Beszéde után a miniszter kitüntetéseket nyújtott ót. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Földes András, az Ércdúsító üzem pártbizottságának titkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozták Göncz János fúrómesternek és Láng Lászlónak, az Ércdúsító üzem művezetőjének, a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta meg Szomor János robbantómester. A Kiváló bányász miniszteri kitüntetést kapta meg János József csapatvezető vájár, Németh József vájár, Tornyos Tibor csapatvezető vájár, Nébl Imre fúrómester, Kerekes István föld:::;::;:::;x:-:' • • — •'• • •::::::;x::;::':':':': xx*:-:-:-:*:*:*:*:-:-^ ••••••• -:-.::;:;:'-:-:-:--*>:-:*:-:->“**-*;:;:f:::::-:-:***;:J:f>:-x>:::::*:-----:-:-:-.:.;.;::.:.—-- :'-'-'-‘-'-:-:-:-:::::;:;:f:j:f:J:f:f:;:f:;>::::-: Wm& & Jj wmJ ||||| iji? |fc l|?g£&g|§ ,« Ä S J 1 § Sí ««SS?