Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-27 / 85. szám
6 Dunántúli napló 1975. március 27., csütörtök Az olvasó véleménye Jobb sorsot érdemelne A Dunántúli Napló egyik korábbi számában olvastam, hogy folyamatban van egyes — régebben helytelenül kialakított — közigazgatási területek átszervezése. Ennek aktualitását egy Sásd környéki példával szeretném alátámasztani. A cikk megjelenésével körülbelül egyidőben, három Pálé községbeli vásárló járt a boltomban (40. számú élelmiszer- bolt, Gödre), ahol e'lpanaszol- ták, hogy számukra milyen nagy hátránnyal jár az, hogy orvosi ellátásban és közigazgatásilag is Baranyajenőhöz tartoznak, amely 5 kilométer távolságban van tőlük. Tovább súlyosbítja helyzetüket az is, hogy tsz-ügyekben a tőlük 11 kilométerre lévő Gödrébe kell átjárniuk. Ugyanakkor Sásd, aliq két kilométernyire van csak a községüktől, ahová szinte naponta járnak be vásárolni és egyéb, más ügyes-bajos dolgaik intézése végett. Véleményük szerint már ezért is indokolt lenne, ha Sásdhoz tartoznának. Annál is inkább, mert Pálé község korábban is Sásdhoz tartozott közigazgatásilag. Ez esetben — mint mondották — már köves útjuk is lenne, mert Vázsnok, Egerszeg és Varga község útépítése folyamatban van, és Pálé községet mindössze 500 méter választja el a Sásd—Kaposvár főútvonalától. E rövid útszakasz megépítésére egyébként is nagy szükségük lenne, mert árvizek idején — ami itt nem ritka jelenség — hosszú napokra el vannak zárya a külvilágtól. Pálé község problémáinak tolmácsolását azért vállaltam magamra, mert korábban jómagam is közigazgatási területen dolgoztam, s így jobban, sokoldalúbban is megértem a problémáikat. Horváth György boltvezető, Sásd „Mohács várja vendégeit” Lehetséges, hogy egyesek megszólnak majd „túlzott" lokálpatriotizmusomért, mégis szeretnék ellenvetést tenni a Dunántúli Napló 1975. február 3-i számában, a fenti címmel megjelent cikk egyes soraira Szerzője, Mándoki László muzeológus könyvére hivatkozva azt írja, hogy a búsójárásnak semmi köze nincs a törökök kiűzéséhez. Továbbá azt is megjegyzi, hogy a búsójárásról csak a XVIII. század végétől vannak adataink stb. Aztán a következő fejezetekben szépen leírja, hogy mi mindent fog látni, hallani a búsójárásra érkező vendég. Ez így mind helyes is, de mi volt a célja a fentebb vázolt bevezetőjével? Vajon feltétlenül szükséges volt egy ilyen vendéghívó cikket úgy elkezdeni, hogy azzal kedvét vegye a mohácsi őslakosságnak? Mi — régi mohácsiak —, még az ükapáink, dédapáink révén őriztük meg és adtuk tovább e szájhagyományt, amely szerint a búsó ősök segítettek a törökök kiűzésében. E hagyományt a sokacok hozták át magukkal egykori balkáni hazájukból, s egyúttal azt a hitüket is, hogy a búsójárás alkalmas volt egykoron a babonás törökök elijesztésére. Az más kérdés, hogy Mohácson nem volt annak idején főnemes, sem íródeák, aki hitelesen feljegyezte volna e hagyomány eredetét. S ha már így volt, nem volna-e jobb nekünk is hinni a szájhdgyomá- nyokban? Nos, mi büszkék vagyunk erre a népi szokásra. Szeretjük, ápoljuk, és ha mód van rá, tovább fejlesztjük, mert azontúl, hogy mohácsinak, vagyis a magunkénak valljuk, egyúttal a magyaroké és nemzetiségieké is megyeszerte, országszerte. Kovacsics Mátyás népművelő A szerkesztőség postájából S Toldozás, foltozás helyett... Nem lehetne célszerűbben? „Ikerautóbusz?” Egy különös ikerautóbuszról szeretnék néhány szót ejteni. Az ikerautóbusz, mint fogalom nincs a Magyar Értelmező Szótárban, gyakorlatilag mégis létezik. Március eleje óta ugyanis a 49-es járatot rendszeresen ikresítik a 48-as vagy 46-os- sal. Ez a járat óránként, délelőtt pedig kőtáranként megy. Aki felszáll, annak előbb végig kell mennie a 46-os vonalán Pécs- bányára, s úgy mehet csak be a városba. Egészen jó kis „kirándulás"! A Marx út, ahol a 49-es végállomása van, a város szélén, a külszíni fejtésnél szakad meg. Nos innen kell az utasnak először kimenni Pécsbányára, s úgy vissza a városba! Csakhogy mire visszaér a busz, elkésik az utas a munkahelyéről! Általában ugyanis a 12.25 órakor befelé induló kocsi kap testvérszámot a 49 mellé, s ez az a járat, amellyel a délután munkába állók menni szoktak. De most nem mehetnek, mert akkor elkésnének! így tehát vagy a 11 órással kénytelenek elmenni, vagy gyalog mennek. Talán kapacitás hiány, buszvezetőhiány...? Akármi is, egyet nem értek: miért éppen a legritkább vonalat kellett ikresíteni? Nem ésszerűbb például a 30-ast — ami úgyis tízpercenként jár — összeházasítani valamelyik másik — ugyancsak sűrű vonallal? így mindjárt felszabadulna egy kocsi, s senki sem járna rosszul! Ugyanis kedvezőbb 10 perc helyett 20-at várni a 30- asra, mint 1 óra helyett kettőt a 49-esre. Vagy úgy gondolkodott, aki ezt megszervezte: külváros, oda jó lesz ikerbusz is .. Ez téves elgondolás, mivel a város peremén élőknek is pontosan kezdődik a munkaidejük s nem kívánhatják, hogy ezért egy teljes órával előbb bemenjenek. Reméljük, hogy az illetékesek tesznek valamit az ügyünk érdekében. Szentmiklósi Miklós A Dunántúli Napló egyik korábbi számában némi irigységgel olvastam, hogy Pécsett megkezdték az új kenyérgyár építését. De nem is az irigység, hanem inkább a keserűség késztetett arra, hogy megírjam: — nálunk, Komlón, nem juthatunk igazán jó kenyérhez. Amikor a rádió reggeli adásaiban időnként azt hallom, hogy egy-egy község vagy tsz új péküzemet hozott létre, ilyenkor önkéntelenül is azt kérdezem, hogy e tekintetben miért vagyunk még ma is ilyen mostoha helyzetben? Persze igazságtalan volnék, ha nem szólnék arról az erőfeszítésről, amelyet a Városi Tanács és a Városi Pártbizottság illetékesei, valamint a pékség vezetői, munkásai tettek és tesznek a jóminőségű kenyér biztosításáért. Gondolok itt az SALK ISTVANNÉ, PÉCS: A vajszló—zalátai összekötő út eléggé alacsony fekvésű helyjen, az állami gazdaság és a termelőszövetkezet területén húzódik. Ennek következtében az erőgépek és szállítóeszközök a ráhordott sárral síkossá, balesetveszélyessé teszik. Erre a körülményre a 12. sz. VOLÁN Vállalat felhívta a tanács figyelmét, amely intézkedett és azóta a közlekedésben nincs fennakadás. ÖZV. NYOMTATÓ ISTVANNÉ: A VOLÁN 12. sz. Vállalat vezetői felhívták az utazószemélyzet figyelmét, hogy a férőhely kihasználásáig, Pellérd belterületén is vegyék fel a kisgyermekkel utazni szándékozó anyát. A vétségükkel arányos fegyelmi büntetést is megkapták. A Dunántúli Napló február 22-i számában a fenti címmel megjelent cikkben szereplő hirdetőberendezés nem a Magyar Hirdető tulajdona, hanem az INTERPRESS Vállalaté, így egykilós kenyerek jó minőségére, amit az is bizonyít, hogy a vásárlók percek alatt elkapkodják az ÁBC-ben. Ez viszont azt is jelenti, hogy kevés van belőle. Nagyon elszomorító látvány az ilyen tülekedés, s nem kevésbé az is, hogy sok komlói lakos Pécsről, Mohácsról, Villányból szerzi be kenyerét. Csak amióta én itt élek — kb. 8 éve —, tudomásom szerint nagyon sokat költöttek az itteni kenyérgyár toldozására, foltozására, különösebb eredmény nélkül. Amikor a kormány milliókat költ a bánya korszerűsítésére, a bányászok életkörülményeinek javítására, miért ne férhetne bele e programba egy korszerű komlói sütőüzem létrehozása is! Vízaknai Tamás református lelkész. KOVÁCS JÁNOS, PÉCS: Nagyobb mérvű gépkocsi meghibásodás miatt a forgalmi szolgálatnak a kifogásolt időben sajnos csak egy 97 személyes Skoda autóbusz állt rendelkezésre. A gépkocsivezetőt udvariatlanságáért felelősségre vonták. A Vasas—Petőfi aknáról 14.30-kor induló két gépkocsi közül az egyik csak a Budai állomásig közlekedik közvetlen járatként és Petőfi-akna után csak a Budai állomáson áll meg. DR. NAGY GÁSPÁR, MOHÁCS: Szerkesztőségünkhöz intézett levelét megkaptuk. Szeretnénk önnel személyesen is elbeszélgetni a felvetett problémáról. Kérjük, keresse fel szerkesztőségünket. az elhelyezést is ők intézték a tanács illetékes osztályának az engedélye alapján. Rajczy Lajos kirendeltségvezető Szerkesztői üzenetek Illetékesek válaszolnak „Sanda képek a mi kis városunkról” „Bocsássa meg hosszú hallgatásomat. összegyűjtögettem, újra meg újra átolvastam a leveleket. Hiszen nemcsak mi kaptunk leveleket. Apa most kórházban fekszik, s ezért helyette én írok, a fia, Iván Nyesztyerovics Liszij unokaöcs- cse. A levelek segítségére lesznek önnek abban, hogy képet kapjon nagybátyámról, azok egyikéről, akik bátorságukkal, ame- lyét ők maguk figyelemre se méltattak, meghozták az emberiségnek a fasizmus fölötti győzelmet, a szabadságot és mindazt a jót, aminek ma részesei vagyunk. Iván nagybátyám világéletében dolgozott. Gyerekkora óta. Szívesen segített mindenben a szüleinek és a hozzátartozóinak. Az élet nem dédelgette nagybátyámat, akárcsak egész nemzedékét. Jól tanult. Apánk mindig példaképül állította elénk. Még alig pitymallott, ő már vágta a gallyakat, hogy a rőzsével aztán a mocsarat teríthessék le (vidékünk ilyen mocsaras volt). Reggel pedig már az iskolapadban ült. Mint szorgalmas, jó tanuló petróleumot és papírt kapott az iskolától és ezért esténként őnála jöttek össze az osztálytársai. Volt ennek más oka is. Olyan jó memóriája volt, hogy emlékezetében teljesen megragadtak a tanító magyarázatai és este elismételte társainak a leckét. A hétosztályos iskola elvégzése után hajón dolgozott édesapámmal, Tyihon Nyesztyero- viccsal együtt. A Dnyeperen hajóztak. Később nagybátyám elvégzett valamiféle tanfolyp- mot és Mogiljovban a folyam- hajózási vállalat diszpécseri központjában dolgozott. 1938- ban behívták katonának. Mongóliában szolgált, később pedig harcolt. Leszerelése után rövid ideig a gomeli hajózási igazgatóságon dolgozott, mint a diszpécseri központ technikus-operátora. Ványa nagybátyám különben egészen jól rajzolt. A frontról hazaküldözgette a természetről, harcmezőkről készített vázlatait, önarcképeit, hogy hozzátartozói láthassák, mennyire megváltozott. Most azonban sajnos nem tudtam megtalálni azokat a rajzokat, pedig gyakran láttam őket. Nagybátyám jólelkű, figyelmes ember, hű barát és elvtárs volt. Ilyennek marpdt meg valamennyi hozzátartozója emlékezetében. Nagy kár, hogy elveszett az utolsó levél, amelyet bajtósai írtak. Azt írták, hogy sebesülése után meg egy óra 35 percig élt. Tudatánál volt és azt kérte, írják meg haza: „Bocsássatok meg nekem, drága szüleim. Becsaptalak benneteket. Azt ígértem, hogy hamarosan hazamegyek, írtam, hogy készüljenek fel a győztesek, köztük az én fogadásomra is kenyérrel és sóval, de én most meghalok ..." Nagybátyám levelének ezeket a sorait, míg élek, nem felejtem el . . . Vaszilij Liszij” A SZÜLŐKHÖZ. íme néhány idézet Iván Liszij néhány leveléből, amelyek valóban sokat árulnak el róla magáról. 1943. szeptember 28-án kelt levelezőlap. Tábori postaszám: P.P. 92999. „Drága szüleim! I I Ma vettem hírét Dobrjanka és más falvak felszabadulásának. Remélem, Titeket is felszabadítottak már. Nagy örömmel fogok tollat. Remélem, hamarosan választ kapok. Én a fronton vagyok, élek, egészséges vagyok, amit Nektek is kívánok. Jómagam nagyon megváltoztam. Nem is ismernétek rám rögtön. Nem írom le mi mindenen mentem keresztül. Túlságosan is sokat éltem át.. . Minden nap várni fogom a választ. Első leveletektől, drága szüleim, bevallom félek. írjátok meg az igazat. Remélem, minden rendben van Veletek . . ." 1943. október 16-án kelt levél. „Drága, kedves szüleim! I I Fiatok forró üdvözletét küldi . . . Végre elmúltak a sötét évek, amelyek elszakítottak bennünket egymástól, vége a német megszállás lidércnyomásos éveinek ... Egyszerűen azt sem tudom, mivel kezdjem első levelemet.. 1941. július 7-én utaztam el Gomelből ... 41. VII. 10-én megszakadt a kapcsolat Veletek. Sztálingrádba érkeztem, táviratot küldtem, írtam Nektek . . . Augusztus 22-én a rádióból hallottam Gomel kiürítéséről ... Olyan magányos lettem, mint a tölgy a sztyeppe közepén, amelynek elvágták a gyökereit. Jelentkeztem katonának, de nem vettek fel, munkára küldtek a Volgára. De végül elértem, amit akartam. Szeptember 27-én mégis csak bevonulhattam . . . Minden holmimat barátomnál, Kotyik Ve- nyiamin Jefimovicsnál hagytapi, akivel Goméiban dolgoztam együtt. Szavát adta, hogy az első adandó alkalommal elviszi Nektek. Vele állandó levelezésben állok. Most készül Go- melbe utazni ... Hát szóval, azután, hogy bevettek katonának, már 1941 novemberében kikerültem a frontra és 1942. július 29-ig harcoltam. Csapatainkkal együtt vonultam csaknem egészen Vityebszkig. 29- én a fejemen megsebesültem. Hátravittek a hadtápterületre egy hadikórházba . . . Két hónapig "feküdtem ott. . . Aztán kiengedtek . . . Katonai iskolára vezényeltek, amelyet kitűnő eredménnyel végeztem el. Ismét kimentem a frontra . . . Amikor 1939-ben a Mongol Népköztársaságban voltam és olykor sokáig nem kaptatok tőlem levelet, sok mindenfélét gondoltatok akkor is rólam . . . De hiszen épen, egészségesen tértem Hozzátok vissza ... Ez alkalommal is úgy térek haza, ha befejezzük a háborút, de már nem olyannak, mint annak idején, hanem öreg hadastyán- ként, őszülő halántékkal, s nem közlegényként, mint egykor, fianem tiszti csillagokkal a váll - lapomon . . . Most kapitány vagyok, de nem egyszerű kapitány, hanem gárdakapitány ... Pénzem van, pénzsegélyt küldhetek .. . Holmikat is adhatok, de azokért ide kell jönni. A meghívást elintézem . . . Ja, 1942-ben a Vörös Csillag érdemrenddel tüntettek ki. 1943. december 30.” (Folytatása következik.) % Takács l.-né két gyermeket nevel. Kérdése, hogy az évi szabadságán kívül gyermekei után jár-e részére szabadság és menynyi? Igen! Gyermekei után is szabadságra jogosult! A 12/1973. (XII. 23.) Mü. M. számú rendelet 1. §-a értelmében a dolgozó nőt és a gyermekét egyedül nevelő apót évenként — az Mt. V. 59. §-ában meghatározott fizetésnélküli szabadnapon túlmenően — a tizennégy évesnél fiatalabb — egy gyermek után kettő; — két gyermek után öt; — három és ennél több gyermek után kilenc fizetett szabadnap illeti meg. A szabadnapokat a dolgozó kívánságának figyelembevételével egyben, vagy részletekben kell kiadni. A szabadnapra való jogosultság megállapítása szempontjából a gyermeket utoljára abban az évben kell figyelembevenni, amikor a tizennegyedik életévét betölti. Amint a fentiekből megállapítható, a két gyermeke után ez évben öt nap fizetett szabadnapra jogosult az évi szabadságán túl. % H. J. olvasónk kérdezi, hogy adókedvezmény megállapításánál kiket kell a jogszabály szerint a tulajdonos hozzátartozójának tekinteni? A 2/1975. (II. 21.) Mt. számú rendelet 2. § (8) bekezdése értelmében a tulajdonos hozzátartozójának kell tekinteni a házastársat, az egyeneságbeli rokont, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermekeket, az örökbefogadót, a mostoha- és a nevelőszülőt, a testvért, az élettórsat, az egyeneságbeli rokon házastársát, a saját házastársának egyeneságbeli rokonát és testvérét, valamint a testvérének házas- tó rsát. # Kovács T. olvasónk kérdezi, hogy a termelőszövetkezeti tag részére betegség cimén mennyi időt lehet nyugdíjidőként figyelembe venni? A jelenleg érvényes jogszabályi előírások szerint a betegségi időt másként kell számítani 1966. december 31. előtti időben és másként az utána következő években. Az 1966. évi december hó 31. napja előtti években a 6/1966. (XII. 24.) SZOT Szabályzat 29. § (2) bekezdése értelmében keresőképtelenség címén legfeljebb két olyan naptári évet lehet termelőszövetkezeti nyugdíjként figyelembevenni, amely alatt a termelőszövetkezeti tag a közös munkában egyáltalán nem vett részt. A keresőképtelenséggel járó betegség időtartamát — kórház, gyógyintézet, vagy az állami egészségügyi szolgálat orvosa által adott igazolással lehet bizonyítani. Az 1966. december 31. utáni évek számításánál a 6/1966. (XII. 24.) SZOT Szabályzat 33. § (3) bekezdése értelmében munkanapnak számít az a nap, amelyen a termelőszövetkezeti tag a) kártalanítási segélyben, kórházi ápolásban, vagy a termelőszövetkezettől betegségi segélyben részesült; b) szülési szabadságon volt; c) gyermekgondozási segélyt kapott. Amint a fenti ismertetésből megállapítható, lényeges különbség van az 1966. december 31. előtti évek, és az utána következő idők beszámítási lehetősége között. Ezért az idők számításánál fokozottan kell ügyelni arra, hogy az érdekelt a most ismertetett feltételeknek megfeleljen. P. ül. BARARINYIKOU: Nevek az emlékművön „íme, ez a háború“
