Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-24 / 82. szám
A technika történetéből ŐSNYOMTATVÁNYOK KÍNÁBAN ÉS EURÓPÁBAN AZ ELSŐ NYOMTATOTT NYELVKÖNYVEK A KÖNYV KULTÚR- FORRADALMA A világ legrégibb, tekercsalakú nyomtatott könyvét a magyar származású angol kutató, Stein Aurél 1907-ben találta meg Kínában. Az ún. ,,Gyémánt Sutrá"-t Heng- Chieh kínai ősnyomdász készítette fába metszett betűkből és rajzokból 868-ban. + Ugyancsak fametszetről készítették Európában is az első nyomtatványt 1423-ban, amely szöveges szentkép volt Szt. Kristófról. Ez időből származnak a „donatus"-ok, az első nyelvkönyvek, melyeket Aemilius Donatus (i. e. 330 körül élt Rómában) írt. Ezek évszázadokon ót az ifjúság tankönyvei voltak. ♦ A mozgatható betűkkel való könyvnyomtatás Johann Gutenberg német feltaláló érdeme. Kultúrtörténetünk e rendkívül sokoldalú személyiségéhez a fémből öntött, egyforma nagyságú és különálló betűk metszési és öntési eljárásának, azok szedésre történő előkészítésének, majd sajtó útján magának a nyomtatásnak feltalálása fűződik. Az első Gutenberg-nyomtatvány 1445-ből Mainzból származik, ezért ezt az évet tartjuk a könyvnyomtatás felfedezésének is. 1447-ben 'tt nyomták az Utolsó ítélet c. verset, majd a fent már említett, 14 oldalas Donatus-nyelvkönyvet s egy 1448- ra szóló csillagászati naptárt. Gutenberg sajtója és nyomtatási segédeszközei nem maradtak fenn, csak azok későbbi rekonstrukciói. Európa-szerte az egyik legkorszerűbb nyomdát a prágai műszak' múzeumban alakították ki. A prágai ősnyomda. Egyes darabjai Jan Schönfeld egykori prágai nyomdájából származnak. Foto: Ná- rodni Technické Museum, Prágb. hurok egyre jobban szorul a fasiszta Németország körül. Hitle- rék utolsó erőfeszítései csak pillanatnyi sikereket hoznak 1945 márciusában. A balatoni csatában még egyszer eljutnak a Duna vonaláig, de a Vörös Hadsereg visszaveri a támadást. Március 5. és 19. között nagy küzdelem folyik a Dráva vonalánál is, a németek itt is kénytelenek visszavonulni. A drávai csata ágyúzaja elhallatszik Pécsig, de a Mecsek alján töretlenül bíznak a fasizmus vereségében és a békében az emberek. A háború még tart, az akkor már négy hónapja felszabadult Pécsett megindul a sportélet. Lejátsszák az első labdarúgó-mérkőzéseket a jugoszláv partizánokkal, majd egyre több sportkör alakul újjá, megrendezik az első versenyeket. Magyar partizánok szovjet és lengyel földön Tartsuk tiszteletben a sportolók Igazságérzetét! A Nagy Honvédő Háború megindulása után a Szovjetunióban élő nagyszámú magyar kommunista emigráns egy része azonnal fegyveresen kapcsolódott be a szovjet haza védelméért folyó harcba, míg másik része azon fáradozott, hogy — ha közvetett módon is — minél nagyobb segítséget nyújtson a hazai magyar ellenállási mozgalomnak. 1941 szeptemberében kezdte meg adásait a Kossuth rádió. Hullámhosszán a magyar kommunisták naponta többször is szóltak népünkhöz. Magyarázták: ki az igazi ellenség, mi a teendő és közös harcra mozgósítottak. Az első magyar hadifogoly- szállítmányok megérkezése után megszervezték az antifasiszta hadifogoly-iskolákat, kiadták lapjukat, az Igaz Szót. Rendszeresítették a fronton az úgynevezett frontpropagandát, hogy minél több — a keleti frontra küldött — magyar katona értse meg hol a helye, ki az igazi ellenség. Az első eredmények már 1942—43-ban mutatkoztak, amikor már mind több magyar katona akadt, aki hajlandó volt együttműködni a szovjet partizánokkal, s mind többen választották a partizánok nehéz, de annál feleme- lőbb küldetését. Magytnpji átállása 1943-ban a 2. magyar hadsereg voronyezsi veresége után egymás után alakultak antifasiszta hadifogoly-iskolák: Krasznogorszk, Juzsa, Talica, Zbarazs, Sztrij, Sztanyislav, Darnyica, Fasztov területén működtek az ismertebbek. Közülük kerültek ki azok a partizánok, akik már a Szovjetunió területein bekapcsolódtak a par- tizánharoba. Igen sok olyan magyar is volt, aki a magyar katonai alakulatoktól közvetlenül átállt a partizánokhoz. Ezért találkozunk a magyar partizánok százaival a Brjanszki- erdőkben és környékén, valamint Ukrajnában. A Kovpak, Szaburov, Fedorov, Naumov, Jemljutyin, Versigora vezette partizánbrigádok jelentéseiben, napló-jegyzeteiben és később íródott visszaemlékezéseikben nagy elismeréssel szóltak a magyarok helytállásáról, bátorságáról. Bjelorusszia területén harcoló szovjet partizán- osztagokban is több mint félszáz a partizánokhoz csatlakozott magyarral találkozunk. FeWeÄ osztagaink A Szovjetunióban harcolt partizánok helytállásáról álljon itt két emlék. Az egyiket a legendás hírű szovjet partizánparancsnok, Kovpak írta magyar partizánjairól: „Felderítő osztagaink 1943 tavaszán Kijev alá jutottak. Felrobbantották a hidakat az ellenség legfontosabb út- és vasútvonalain... A magyar elvtársak a hadművelet csaknem valamennyi akciójában részt vettek. Bátorságukkal és merészségükkel különösen kitűntek az első század magyar utászai. Az utunkat keresztező folyókon ezek a magyarok nem egyszer kimondhatatlanul nehéz körülmények között, az ellenség heves tüze közepette, műszakilag gyorsan és jól biztosították az átkelést.” A másik emlék Tóth József hősi halált halt magyar partizán jegyzetfüzetei között maradt ránk: „Én büszke vagyok arra, hogy a magyar nép fia vagyok. Az a nagy tisztesség és szerencse jutott osztályrészemül, hogy védelmére kelhetek második hazámnak, Oroszországnak. Az ő ellensége — a mi ellenségünk, Oroszországért harcolva közelebb hozom a magyar nép felszabadulásának napját. Milyen kár, hogy nem minden honfitársam érti ezt meg.... eljön az idő, hogy megértik: Oroszország nélkül Magyarország szabaddá válása lehetetlen” — fejezte ki mélyen internacionalista és egyben látnoki szavait a hős partizán. Lengyel területen A magyar partizánok egy része szovjet földről eljutott lengyel területekre is. Rácz Gyula csoportja Satanovszki lengyel ezredes partizánjai között harcolt. Köztük töltött néhéz, de felejthetetlen napok emlékét örökítette meg az ezred lapjában a később hősi halált halt Szőnyi Márton: „Köszönettel fordulunk felétek, lengyel barátaink, mivel nagyon sokat tanultunk tőletek a nehézségek és harcok idején. Hálásak vagyunk nektek azért is, hogy közelieknek éreztetek bennünket nemcsak a nehéz időkben, hanem az öröm perceiben is." Külön említésre méltó, hogy 1944 augusztusában a varsói felkelés idején e térségben állomásozó magyar katonai alakulatok antifasiszta érzelmű katonái együtt érezve a felkelőkkel, fegyverrel támogatták őket, a menekülőket és üldözötteket pedig elrejtették. A német hadvezetés azért még a felkelés alatt leváltotta és elszállíttatta a Varsó körül elhelyezett magyar katonai egységeket. Wi^szakasz ] kezdődött 1944 tavaszán és nyarán új szakasz kezdődött a Szovjetunióban harcoló magyar partizánok életében. Egy részüket a kijev—szvjatasinói partizánképző táborba vonták össze és megkezdődött annak a mintegy 300 — részben a partizánharcokban már részt vett, részben az antifasiszta iskolákról közvetlenül érkezett '— magyarnak a felkészítése, akik a kiképzés után magyarországi bevetésre indultak. A kiképzés 1944 augusztusára jórészt befejeződött és megkezdődött a vegyes állományú, szovjet és magyar partizánokból álló szervező csoportok magyarországi, illetve vele szomszédos országokba történő bevetése. (Folytatjuk) Minden idők legnagyobb magyar öttusázója: ötszörös világbajnok, olimpiai aranyérmes. München óta alig hallani róla. Mit csinál, mivel foglalkozik az a Balczó András, akinek az öttusa volt az életeleme, akinek a víváson, az úszáson, a lövészeten, a lovagláson és a futáson kívül semmi más nem létezett? A müncheni olimpiát követően abbahagyta az aktív sportolást. Dávid Sándor, az önről írt könyvben „hatodik tusának” nevezi az életbe való „beilleszkedést”. Elégedett ember- Mivel foglalkozik jelenleg?- Ne beszéljünk a „hatodik tusáról", mert ez a kifejezés valahogy olyan lehangoló. És egészen más tartalmat fejez ki, mint amilyen az én valóságom. Egyébként is elégedett embernek vallom magam, nincs bennem semmi keserűség. A Csepel Sportklub öttusa szakosztályának vagyok a technikai vezetője: ez év eleje óta amolyan adminisztratív munkát végzek, tehát nem szakmai jellegűt.- Évtizedeken át hatalmas fizikai és idegfeszültségnek volt kitéve, minden percét az öttusa kötötte le. Hogyan lehetséges, hogy nem az öttusázókkal foglalkozik? Elmereng, a kanapén heverő díszpórnát az ölébe ejti, s azzal játszadozik. A redőny leengedve, az ablak előtt régimódi, talán kiselejtezett „hivatali” íróasztal, a kandalló mellett falnak támasztott intarziával kirakott citera, átellenben vagy ötven festmény egymásnak borítva a földön. A kandalló mögött szénagyűjtő favillák . .. Szokatlan berendezés, valahogy az az érzésem támad, hogy költözni készül . . . S nem is a kérdésre adandó válasszal kezdi. Harminc ette történt - Miről írt az Uj Dunántúl? Mérkőzés, ágyúzajban Március első napjaiban felhívást olvashattak az Új Dunántúlban a PVSK labdarúgói. Az egyesület név szerint kérte a játékosokat, hogy jelenjenek meg a pályán, az edzések továbbra is szerdai és pénteki napon lesznek. Megjelent egy hír, hogy a város legnagyobb sportegyesülete, a Toldi Miklós SE megtartotta alakuló közgyűlését. A labdarúgók tervezik a városi bajnokság beindítását. De nézzük mi történt pontosan 30 évvel ezelőtt. Miről irt az Új Dunántúl 1945. március 18. és 24. között? Március 18., vasárnap: a sportrovatban mindössze egy felhívás jelent meg. Ez a felhívás egyértelműen azt bizonyítja: a sportélet megkezdődött. A cím: Sportvezetők gyűlése. és a szöveg: „Felkérik Pécs város valamennyi sportegyesületi vezetőjét, hogy saját érdekükben és a sport megindítása érdekében március 18-án fél 12 órakor az Árpád u. 9. szám alatt sorra kerülő sportbizottsági ülésen feltétlenül megjelenni szíveskedjenek." Március 20., kedd: a PVSK labdarúgóinak edzője Szebenyi Dezső lett. Zombori Sándor, a csapat akkori játékosa így emlékezik vissza: — Az öltözőt kifosztva találtuk. Kezdetben egy rossz vasúti bódéban öltözködtünk és lavórban tisztálkodtunk. Sze- dett-vedett szerelésben futottunk ki az első mérkőzéseken a pályára, majd a pécsi kereskedők összeadták a pénzt, melyből egységes felszerelést vásárolhattunk. Emlékszem, a Kaposvárral játszottunk osztá- lyozót és 1945. őszén már a két csoportos NB l-ben szerepelhetett a PVSK. Március 21., szerda: Bolgár —magyar ökölvívó-mérkőzés a láthatáron. A bolgár katonák között ugyanis több ismert ökölvívó van, így szívesen mérkőznének a pécsiekkel. Március 22., csütörtök: A délnyugat asztalitenisz-bajnokság tudósítása TMSE és Postás sikerekről számol be. A férfi egyest Gyulai nyerte Leipán előtt, a páros a Gyulai—Leipán kettős sikerét hozta. Leipán István a PBTC elnöke: — Nagyon örültünk, hogy asztaliteniszben már márciusban bajnokságot játszhattunk. Gyulai később NB l-es játékos lett, az 50-es évek elején párosban magyar bajnokságot is nyert. A TMSE rövid idő után megszűnt és a Bőrgyárban Farkas László vezetésével (jelenleg a BTC labdarúgóinak intézője) megalakítottuk az asztalitenisz-szakosztályt. Március 24., szombat: az újhegyi pályán vasárnap labdarúgó-mérkőzés lesz a DVAC és a BTC között. (A mérkőzést nagy fölénnyel nyerte 6:1 arányban a DVAC. Az újhegyiek gólszerzői: Bencze I. (4), Ujj, Horváth I. A BTC szépítő gólja öngólból esett.) A nehézségek ellenére beindult a sportélet 1945. tavaszán. Az emberek hittek a megújulásban. Az Új Dunántúl így ír erről március 23-án: „Ha nem felejtjük el azt a tényt, hogy háborúban élünk, akkor örömmel kell üdvözölnünk az életnek ezt a jelét is és minden sportembernek megfeszített erővel kell azon dolgoznia, hogy minden akadályt elhárítsunk a sport útjából." Lázár Lajos Balczó Andás „hatodik tusáig”- Hat éve élek itt a Garibaldi utcában egyedül. Most jutottam el odáig, hogy elcserélhetem a lakást... De visszatérve a kérdésre. Egyáltalán nem unatkozom, sőt nagyon jól érzem magam: most egy kicsit „élek”, de egészen biztos, hogy jön majd egy új „slalom szakasz". Naponta edzek most is, de csak olyan mértékben, ami az egészséges testmozgáshoz szükséges: vívogatok, üszögötök .. . Amikor időm engedi, kijárok a Vértesbe: másfél éve vettem egy elhagyott tanyát. Rendbe hozom. Imádom a faforgácsot, az asztalos munkát. Magam készítettem az ajtókat, ablakokat, hamarosan készen leszek. Ma ez adja nekem a teljes kikapcsolódást.- És a jövő?- Nem tudom hogyan lesz. Túlzottan messzire nem nézek, mert beleeshetek az előttem levő gödörbe. Egyelőre bírás- kodok, de edzői ambícióim is vannak. Ám azt senki nem tudja előre, milyen edző lesz. Nem tudom, egyáltalán nem tudom ...- Azt tartják, hogy Balczó András zárkózott, magának való ...- Érdekes. Pedig úgy érzem, hogy nyitottabb vagyok, mint valaha. Az viszont igaz, hogy feleslegesen nem szeretek beszélni. Az igazságtalanságot, az álszemérmet sem szeretem. A közérzet, a jó közérzet nagyon fontos dolog, és én csak így tudok élni. Kilencen ellene- Milyennek ítéli meg a magyar öttusa sport helyzetét?- A sportág hagyományai megvannak, de nincsenek létesítményeink. Van néhány ember, aki szívvel-lélekkel „csinálja" ezt a sportágat, de sokszor, nagyon sokszor falakba ütközik. Az pedig főként nem tetszik, hogy nem tiszta a levegő a sportág körül. Nem tartom igazságosnak az érvényben levő válogatási rendszert. A múltkoriban ezt szóvá tettem, s javasoltam a Magyar öttusa Szövetség elnökségének, hogy csak az elért pontokon alapuljon az, hogy valaki válogatott lesz-e, vagy sem. A mi sportágunk nem torna, tehát teljesen mindegy, hogy így vagy úgy tartom a lábfejemet. Előterjesztésemet nem fogadták el: egyedül maradtam. Tizenegyen voltunk, kilencen szavaztak ellenem. A sportolók sem hisznek a válogatás igazságos voltában, mert tudják, hogy susmusolás van körülötte. Nem lenne szabad a versenyzők igazságérzetét megsérteni... És hadd említsem még egyszer: több létesítményre lenne szükség, tiszta levegőre és nyíltságra. Csak így foglalhatja el méltó helyét a magyar öttusasport.- Eveken át hatalmas küzdelmet vívott Fermmel, Szapar- nisszal, Onyiscsenkóval. Találkoznak-e, egyáltalán tartják-e a kapcsolatot?- Nem. De a múltkoriban kinn jártam Moszkvában és ösz- szefutottam Onyiscsenkóval. Hátba vertük egymást: kérdeztem tőle, hogy vagy? Aztán elváltunk ... Salamon Gyula
