Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-22 / 80. szám
1975. március 22., szombat Dunántúlt napló 3 fiz ötödik munkanap ívítaja A kongresszus ötödik munkanapján tovább folytatódott a vita a KB beszámolója és a KEB jelentése felett. A felszólaló küldöttek ezúttal is jelentős eredményekről számoltak be, amelyeket a X. kongresszus határozatai és az azt követő KB-határozatok nyomán értek el. Természetesen ezúttal sem hiányoztak a felszólalásokból a megszívlelendő észrevételek és javaslatok, amelyek értékes gondolatokkal járultak hozzá a kongresszus munkájához. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter bevezetőjében Kádár Jánosnak a X. kongresszuson elmondott zárszavából idézte a következőket: „A magyar textiliparnak komoly jövője van. Nagyarányú rekonstrukciót tervezünk és az meg is fog valósulni. A magyar textilipar népgazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata lesz; és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is." Azóta négy év telt el, s most a miniszter beszámolt a XI. kongresszusnak a könnyűipari rekonstrukció eredményeiről. — Az eredmények közé soroljuk - mondotta -, hogy a termelést a tervezettnek megfelelően, dinamikusan növeltük, a lakosságot több, szebb ruhával, cipővel, bútorral, papír- és nyomdaipari termékkel láttuk el, az exportot majdnem megkétszereztük, korszerűsítettük a gyártmányokat és a géppark jelentős részét kicseréltük. Javult a vállalatok gazdálkodása, versenyképesebb, gazdaságosabb a gyártmánystruktúra. Javultak a könnyűipari dolgozók munkakörülményei, növekedett a keresetük. De vannak gyenge pontjaink, vannak tartalékaink, és nem kevés a teendőnk a meglévő eszközök jobb hasznosításában, az ötödik ötéves terv feladatainak jó megjelölésében. A továbbiakban arról beszélt, hogy a rekonstrukció során igen sok régi gépet cseréltek ki korszerűre. A gépek cseréjénél azonban sokkal bonyolultabb feladat - mondotta - a magasabb technológiai követelményekkel összhangban ólló szakembergárda biztosítása, a kellő szakismeret megszerzése. Egyértelműen tapasztaljuk, hogy a gyakorlott munkáskezeken, a hozzáértő stabil munkásokon nagy mértékben múlik áruink minősége. Végezetül biztosította a kongresszust arról, hogy a könnyűipar csaknem fél millió munkása és vezetője mindent elkövet a XI. kongresszus határozatainak valóra váltásáért. Tanuljanak is a munkásoktól! Szabó János, a Magyar Hajó. és Darugyár pártbizottságának titkára emlékeztetett arra, hogy a kongresszusi tanácskozáson sok szó esett a nagyüzemi munkásságról. A párt Központi Bizottságának 1972 novemberi határozata, majd az ezt követő további nagyjelentőségű határozatok alapvetően javították a nagyüzemek helyzetét. A Magyar Hajó- és Darugyárban is megjavult a hangulat, a munkások közérzete jó, a kongresszusi munkaverseny eredményeképpen előzetes árbevételi tervüket 250 millió forinttal túlteljesítették. Végezetül kijelentette, hogy a hajógyári kommunisták meggyőződéssel képviselik, a dolgozók többsége pedig érti és helyesli a pártnak a munkás- osztály és a nép érdekeit egyaránt jól szolgáló politikáját. Szalai Gyula, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat kőművese többek között hangsúlyozta: sokat kell tenni még a munkafegyelem javításáért, egymás munkájának megbecsüléséért. Amit az egyik kéz csinál, ne tegye tönkre a másik. Ezután arról beszélt, hogy a nagyobb tudás, a magasabb végzettség nem jelentheti mindenki számára azt, hogy rögtön íróasztalt is kapjon ahhoz. Csak az arra alkalmasakat tegyük meg vezetőnek! A többi pedig nagyobb tudását ne szégyellje bizonyítani a termelésben, hiszen az alkotómunka, amit végzünk: az emberi élet értelme. Ezután annak fontosságát hangsúlyozta, hogy éljenek a munkásvezetők is egyszerűen. Adják meg a felelősség rangját is, ne csak az órát. Nem szabad elfelejteni, hogy a munkások is viselik a felelősség súlyát saját munkájukért, saját munkaterületükön. Ne a munkásokat ákarja tanítani knindenki, hanem tanuljanak is tőlük. Élni a bírálattal Dr. Benedikt Ottó akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai Kutató Intézetének tudományos tanácsadója felszólalásában örömmel nyugtázta, hogy a kongresszusi irányelvekhez tett javaslatát a határozat-tervezetnek a tudományra vonatkozó része tartalmazza. Ez is mutatja — mondotta —, hogy a Központi Bizottság milyen nagy figyelemmel kísérte a javaslatokat. Egyetértett a felszólaló azzal is, amit a határozat-tervezet gazdasági építőmunkával foglalkozó fejezete tartalmaz, hogy az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a tudományos-technikai forradalom gyorsabb ütemű kibontakozásáért. A továbbiakban az üzemi demokrácia továbbfejlesztésével foglalkozott. Mint mondotta: sok dolgozó még mindig nem él eléggé azzal a lehetőséggel, hogy a legkülönbözőbb fórumokon elmondja a vezetőknek bíráló véleményét és bátran bizonyítsa igazát. Akadnak,. akik megtorlástól tartanak. Ez a gondolkodás azért érvényesülhet, mert a dolgozók nem látják eléggé, hogy az erre hivatott szervek megvédik őket. E hamis nézet leküzdése érdekében a pártszervezetek az eddiginél nagyobb mértékben lépjenek fel a retorziónak még a lehetősége ellen is. Csirik Imre, a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy a szövetkezetükben dolgozó emberek többsége, különösen a fiatalabb korosztály, munkás- gondolkodású. Gazdaságuk további fejlődését egyre inkább ez határozza meg és nem a jelenlegi tulajdonformából adódó hatások. — A mi szövetkezetünkben — mondotta —, ma már sem anyagi, sem szemléletbeli okok nem akadályozzák azt, hogy megvásároljuk tagjaink földjét. Tagságunk támogatja azt a folyamatot, hogy a használatukban lévő minden föld oszthatatlan szövetkezeti tulajdonná váljék. Gergely István, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a kommunisták kongresszust előkészítő sokezer tanácskozása és a XI. pártkongresszus hangvétele is hűen igazolja: a X. kongresszus jó határozatokat hozott és az is tény, hogy szükség volt az időközben született központi bizottsági döntésekre. A továbbiakban gazdasági életünk néhány új jelenségével foglalkozott. Országunkban ma már nem az a fő gond, hogy van-e elegendő gabona, hús, vagy tojás. Előrehaladásunk ma már mindinkább attól függ, hogy megtermelt mezőgazda- sági nyersanyagaink feldolgozásához és a termékek tárolásához rendelkezünk-e elegendő és megfelelő kapacitásokkal. Ettől függ az is, hogy sikerül-e kereskedelmünknek a belső és a külső piacokon igényelt, kész és félkész élelmiszerekkel kielégíteni a keresletet. Hangsúlyozta, hogy a holnap feladatait csak megfelelően felkészült, rátermett emberekkel lehet megoldani. Száműzni az egyenlősdit Dr. Kurucz Imre, az V. kerületi Pártbizottság első titkára emlékeztetett 'arra, hogy az elmúlt tizennyolc esztendő sikereinek egyik legfőbb záloga az MSZMP kétfrontos harca volt és ez marad a jövőben is. Egyesek ma azt gondolják, — hangoztatta — hogy a kétfrontos harc idejét múlta, s ha kellett is 1956 után egy ideig, ma már szükségtelen. Pedig ma sem elég csak az ellen harcolni, aki esetleg kezet akar emelni a rendszerre, küzdeni kell a hatalommal visz- szaélő ellen is. Nem elég a ha- rácsolóval szemben fellépni, az egyenlősdit is száműzni kell. Nem elég a kádermunkában a nyíltságért harcölni, a nyíltsághoz őszinteség is kell, az őszinteséghez meg bátor — ha kell kockázatot vállaló — kiállás is, — mondotta. Szilárd pártfegyelmet Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója a gazdoságos termékszerkezet kialakításával kapcsolatos problémákról beszélt. Az elmúlt időszakban bekövetkezett világpiaci változások mindinkább sürgetik e területen a megfelelő eredmények elérését — mondotta. — A cserearány- romlás közömbösítése igényli, hogy a termékválaszték módosításával megteremtsék ennek megfelelő ellentételét. Mindenekelőtt az export-termékek összetételének, termékszerkezetének változtatása sürgető feladat. Hogy ez a változás elfogadható időn belül végbe menjen, nagyon fontos, hogy a vállalat és a minisztérium vezetése között megfelelő legyen az összhang. A termékszerkezet változtatása nemcsak technikai, szervezési, hanem politikai feladat is. Néhány évvel ezelőtt olyan szemlélet alakult ki — folytatta —, amely a vállalati önállóságot már szinte vállalati függetlenséggé torzította. Az 197? novemberi határozat óta van változás, de néhány helyen még most is hiányzik a közös munka a döntések előkészítésében. A vállalatok rászorulnak a rendszeres ellenőrzésre, szükség van arra is, hogy a tényleges népgazdasági érdek érvényesítését megköveteljék tőlük. Dr. Varga Péter, a Somogy megyei Pártbizottság első titkára a kongresszust megelőző termékeny politikai vita megyei tanulságairól beszélt. Osz- szefoglalóan megállapította, hogy a vitában a párttagság szükségesnek tartotta a pártfegyelem, a párttagság cselekvési egységének szilárdítását. Többen erélyesebb fellépést sürgettek azokkal szemben, akik megsértik a szervezeti szabályzat előírásait, a pártélet normáit. Sokhelyütt javasolták, hogy a vezetőségek bővítsék, •rendszeresen értékeljék, kérjék számon a pártmegbízatások teljesítését, ismerjék el o jól végzett munkát, vonják felelősségre a mulasztókat. Meggyőződésem, — hangsúlyozta — hogy a párttagsággal járó követelmények teljesítését jól fogja segíteni a tervezett tag- könyvcsere. Ezután a megye gazdasági fejlődéséről, s iparának további fejlesztéséről beszélt, majd befejezésül hangsúlyozta: a Balaton növekvő hazai és nemzetközi népszerűsége arra kötelez bennünket, hogy óvjuk, védjük szépségét. Az idegenforgalmi fejlesztésre szánt összegeket a mainál céltudatosabban kell hasznosítanunk. A célok megjelölésénél fokozottabban indokolt figyelembe vennünk a pihenni vágyó dolgozók és családtagjaik, valamint az ifjúság igényeit. Javasoljuk, hogy az Országos Tervhivatal a rendelkezésre álló központi fejlesztési összegek felhasználását a jelenleginél hatásosabban koordinálja. Dojcsák János, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója egyebek között arról beszélt, hogy gyáruk egyike a kormány által megkülönböztetett gonddal kezelt 50 nagyvállalatnak. A gyár kollektívája eredményesen dolgozik a negyedik ötéves terv megvalósításán. A termeléstöbblet teljes egészében a munka termelékenységének növekedéséből származik. Az export részaránya 32 százalékról 44 százalékra emelkedik. Gazdaságosabbá vált a termelés szerkezete, a nyereség éves átlagban 10,3 százalékkal, a munkások jövedelme 6 százalékkal növekedik. Meg kell azonban mondanom — folytatta —, hogy ehhez a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata teremtette meg a feltételeket. Úgy gondolom, hogy a többi nagyüzem tapasztalata is igazolja az 50 nagyvállalat kijelölésének szükségességét és helyességét. Végezetül a gyár terveivel és feladataival foglalkozott, és megállapította: meggyőződésem, hogy a kongresszus határozata újabb munkasikerek forrásává válik vállalatunknál és másutt is. Elismerés az építőknek Tóth Imre, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium pártbizottságának titkára örömmel szólt arról, hogy az MSZMP Központi Bizottsága kongresz- szusi beszámolójában a lakás- építési . tervek megvalósulását és a lakásépítési technológia forradalmi változásait szocialista hazánk sikerei sorában értékelte. A magyar—szovjet együttműködés eredményeként létrejött házgyárak országos hálózata, nemcsak megteremtette a tömeges lakásépítés technikai feltételeit, de biztos alapul szolgál majd a szocialista építés távlati céljai között szereplő másfél—kétmillió lakás felépítéséhez — mondotta. Szóvátette, hogy a közvélemény értékítéletében az építőmunkások nem mindig kapják meg azt az elismerést, amit munkájuk, az átlagosnál kedvezőtlenebb élet- és munkakörülményeik alapján joggal megérdemelnének. Egészségügyünk gondjai Dr. Rózsa Imre sebész adjunktus arról beszélt hogy a X. kongresszus óta új egészségügyi törvény született, sor került az egészségügyi dolgozók általános bérrendezésére, munkaidejük csökkentésére, bővült a körzeti orvosi, gondozói hálózat, javult a felnőtt- és a gyermek- szakellátás. Az üzemorvosi hálózatban dolgozó orvosok fizetését nemrégen 1000 forinttal emelték. Változatlanul kevés azonban a főfoglalkozású üzemorvos és nem kielégítő a szak- rendelések száma és időtartama. Az egészségügy megoldásra váró feladatai közül részletesen foglalkozott a kórházi ellátás sürgető gondjaival. Az utóbbi időben jelentősen fejlődtek a városi és járási egészségügyi központok, viszont változatlanul fennáll a főváros viszonylagos elmaradottsága, sőt helyenként tovább növekedtek a feszültségek. A kétmillió fővárosi lakos ellátását nehezíti, hogy Pest megyéből a munkaképes lakosság fele Budapestre jár dolgozni. Az egészségügyi pártszervezetek az elmúlt években sokat foglalkoztak etikai problémákkal. A felszólaló hangsúlyozta, hogy az egészségügy területén elterjedt hálapénz és ajándékozás ellen mindenekelőtt az orvosi társadalom politikailag legfejletteb tagjainak kell fellépniük. Véleménye szerint etikai-tudati kérdésekkel, az orvos- tanhallgatók hivatástudatra való nevelésével már az egyetemeken sokkal többet kellene foglalkozni. Őszinte barátság Czidor András, a MÁV záhonyi állomásának átrakókörzeti főnöke részletesen ismertette a záhonyi vasúti körzet gyors ütemű fejlődésének tényeit, azok politikai és gazdasági jelentőségét. Míg az 1948. évi áruszállítási teljesítményük a 200 ezer tonnát sem érte el, addig 1974- ben már több mint 16 millió tonna árut raktak át és szállítottak el. Ez a magyar vasút teljes áruszállítási tevékenységének 12 százalékát teszi ki. PC záhonyi átrakó körzetben jelenleg 6200 vasutas dolgozik, közte 4700 fizikai munkás. A megyei párt-végrehajtó bizottság 1971-ben megvizsgálta a záhonyi munkásság politikai, gazdasági, szociális helyzetét, valamint kereskedelmi ellátottságát, és határozatot hozott, amelynek végrehajtása jelentősen elősegítette a munkakörülmények és az ellátás javulását. E mellett a jó politikai légkör kialakítását elősegítette a Központi Bizottság 1972 novemberi határozatának végrehajtása, a 44 órás munkahét bevezetése és a munkások bérének emelése is. Meleg szavakkal méltatta azt a bensőséges barátságot, kölcsönösen segítő kapcsolatot, amely az évek során a magyar és a szovjet vasutasok között kialakult és mindinkább erősödik. — Úgy érezzük, hogy kapcsolatunk jól jelképezi a magyar és a szovjet emberek őszinte, elvtársi, testvéri barátságát. Nyíltabb légkörben Jávorszky József, a Ganz- MÁVAG hegesztője elmondta: a munkások nagy többségében megvan a szándék a vezetésben való részvételre, a dolgozók igényt tartanak arra, hogy folyamatosan tájékoztassák őket a vállalat és a szűkebb munkahely helyzetéről, feltárják a leglényegesebb összefüggéseket. S hogy felszólalásaikra, javaslataikra a vezetők érdemben reagáljanak. Mégis azt kell mondanom, hogy az üzemi demokrácia jelenlegi fejlettségi színvonala jelentősen elmaradt a társadalom általános fejlettségi szintjétől. A vezetők és a dolgozók közvetlen tanácskozásai, - például a termelési tanácskozások — jó alkalmat nyújtanak a végzett munka értékelésére, a közös feladatok megbeszélésére. Ám a dolgozók joggal kifogásolják, hogy ezeken a tanácskozásokon nem mindig arról van szó, ami őket leginkább foglalkoztatja; a vezetők gyakorta csak a munkáskollektíva kötelességeit hangoztatják és kérik számon, a magukét viszont megkerülik. Szűkebb munkahelyéről szólva elmondotta: — Nálunk is nagy gondot okoz az alapműveltséget jelentő általános iskolai végzettség hiánya a munkások számottevő hányadánál. Ebbe nem szabad belenyugodni. A vállalati párt- bizottság határozata nyomán a vezérigazgató néhány hete olyan rendeletet adott ki, amely különféle kedvezményekkel megkönnyíti, hogy mind többen elvégezzék a nyolc általános iskolát, majd utána szakmunkássá válhassanak. Küldöttek az ülésterem karzatán.
