Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-01 / 59. szám

1975. március 1., szombat Dunántúlt napló E gy hét múlva ta­nácskozásra ül­nek össze megyénk pártszervezeteinek kül­döttei. A megyei párt­értekezlet számot ad az elmúlt négy eszten­dő munkájáról, meg­határozza további ten­nivalóinkat is. A kül­döttek közül kerestünk fel néhányat: milyen gondolatokkal készül­nek a nagyjelentőségű fórumra? — SÁNDOR 3YULA Sándor Gyula, a Fémipari /óllalat esztergályosa, a helyi jártalapszervezet titkára. Ti- :enhárom éves korában már :saládfenntartóként dolgozott, 'izenhat évesen belekerült a Németország felé tartó „leven- e-különítménybe", s egy éves irdőírtó munka után érkezett issza Győrbe. Megpróbált el­helyezkedni, szakmát tanulni — ekkor jegyezte el magát az isztergagéppel —, de félúton — az anyagi gondok miatt — neg kellett szakítania a tanu- ást. Kubikolt a vasúton, mun- át kapott a Rába-híd építé- énél. 1948-ban lett szakmun- ás a Győri Vagon- és Gép- yárban, de néhány évre már lint munkamódszer-átadó Pes- jn dolgozott, a Csepel Autó- yá rban. Feleségének szülei Mattyon Itek s egyre inkább rá- zorultak a segítségre. Akkor 'écsre költöztek a szülőkkel gyütt. Ez a döntés fordulót jelen- ;tt életében: a Fémipari Vál­hatnál megtalálta a helyét, a városban otthonát. A vállalatnál akkor „figyel­ik” fel rá, amikor a kiváló olgozó címek odaítélésénél irsai együttesen rá szavaztak, kiütve” ezzel egy vállalati dőltet. Mondván: „Azt lég­ióban Sándor Gyuszi érdemli eg.” 1970-ben pártalapszer- jzeti titkárrá választották. Ek: >r egyéves pártiskolára ment, inult — s az egyhangú vá­fős szocialista brigádjából, aki tehette, meglátogatta a bri­gádvezetőt. Ezt az időt arra használták fel, hogy közösen megszerkesszék a brigád ez- évi termelési vállalását. Reméljük, hogy a tavalyihoz hasonló eredményeket érünk el az idén is: brigádunk 1974- ben a tervezett 97 800 tonnával szemben, közel 99 ezer tonna szenet termelt — mondja. A termelésben elért ered­mény mellett még egy jelentős dolog növelte a brigád tekin­télyét: Zákány Pál István-ak- nai vájárt, brigádvezetőt a párt­tagság küldöttnek választotta meg a megyei pártértekezlet­re. — Most másodízben jutok el erre a magas pártfórumra. Kül­döttként való jelölésem azt je- jelenti, hogy bíznak bennem bányásztá rsaim. — Ha szót kapna a megyei küldöttértekezleten, mit mon­dana el? — Felszólalásomban sürget­ném a korszerűtlen és egész­ségtelen bányászkolóniák mi­előbbi felszámolását, a több­ségében munkások lakta pe­remkerületek ellátásának, szol­sztást munkájával köszönte ;g. Ma tagja a Városi Párt- lottságnak is. A megyei pártértekezleten Idött. Hogy mit szeretne el- jndani ezen a fórumon, ame- m a részvétel számára az digi legnagyobb megtisztel- és? — Csak egy dolgot — mond- — Úgy érzem, Pécsett és ranyában kevés a szociális hon, és sok olyan ember imára nem tudunk biztosíta- férőhelyet, akik magukra iradtak. K. F ÁKÁNY PÁL Kezdjük az adatokkal: 40 :s, ebből 22 évet a bányá- n dolgozott le, 1958 óta rttag, másfél évtizede mun- sőr. \ napokban még táppénzen t: Ízületeire húzódott az in- enza. De még betegen is ígozik, — Zákány Pál 25 pórtértekezlet őszinte beszéd légköre, az eredményeink­gáltató hálózatának javítását. Elmondanám, hogy jómagam 22 éve vagyok bányász, s tu­dom mit jelent ez a munka. Aki 30 esztendőt lenyom a föld alatt, megromlik az egészsége, — kisegítő munkára osztják be. Ebből egyenesen következik, hogy kevesebb pénzt visz ha­za, s a nyugdíja sem fejézi ki áldozatos földalatti munkáját. Azt sem hallgatnám el, hogy sürgősnek látom a fiatalok ér­deklődésének felkeltését a bá­nyászat iránt, mert lassan oda jutunk, hogy nem lesz fiatal, aki lemegy a bányába. (M) Dr. JEGESY ANDREA Az Orvosegyetem négy kül­dötte közül az egyik. Az Igaz­ságügyi Orvostani Intézet fo­lyosóján vártam reggel, aztán beültünk a tanársegédi szobá­ba, és azonnal elkezdtünk vi­tatkozni. 1968-ban végezte el az egyetemet, azóta dolgozik az intézetben. Három eszten­deje tette le a szakorvosi vizs­gát. Foglalkozott a gyermek- gyilkos anyák szociológiai, kriminológiai vizsgálatával, s újabban egy másik tudomá­nyos terület: a klinikai igaz­ságügyi orvostan foglalkoztat­ja. A munkások, különösen a nehéz fizikai munkát végzők foglalkozási betegségeivel, az üzemi balesetekkel, és a ké­sőbbi kártalanítás lehetőségei­vel törődöm jelenleg — mond­ja —, elsősorban a mozgásszer­vi betegségek következményei­vel. Itt vannak például a bá­nyászok . . . És már újabb vitában va­gyunk. összefügg-e az a sok gerincbántalom az éveken át végzett nehéz fizikai munká­val? És ha igen, foglalkozási ártalomnak mondható-e? Jo­gosult-e a gerincbeteg bá­nyász kártalanításra? Megany­nyi egyelőre még megválaszo­latlan kérdés. De, ami a leg­fontosabb: a társadalmi reha­bilitáció. A megbetegedett ember mind tökéletesebb visz- szailleszkedése a többiek kö­zé. Ezt szívesen el is mondaná az értekezleten. — Nem megoldás, hogy a súlyos gerincbeteg bányászból fürdőkezelőt, vagy portást csi­nálnak — jelenti ki - számta­lan esetben megvolna annak a lehetősége, hogy más, olyan szakmát választhasson az a még fiatal ember, hogy értékes munkával járulhasson hozzá az egészhez. — Miről beszélne még szí­vesen? — A fiatal orvosok, hallga­tók neveléséről. Az egyetemen társadalom-orvostant oktatok, ez a tárgy elsősorban az or­vosi gondolkodást hivatott el­sajátíttatni velük. Azt a gon­dolatot, hogy az ember nem­csak biológiai, hanem társa­dalmi lény is, hogy az egész személyiség beteg, nemcsak egy gyomor, vagy vese ... K. P. BÁLINT LÁSZLÓNÉ — Gyermekgondozási segé­lyen vagyok itthon, mert a községben nincs bölcsőde és kire hagyjam a 18 hónapos Mónikámat? - mondja Bálint Lászlóné, a Bólyi Állami Gaz­daság bári üzemegységének baromfitenyésztője, az Április 4. szocialista brigád tagja, akit a mohácsi járási pártér­tekezlet választott küldöttnek a megyei pártértekezletre. Székelyszabari családi há­zukban beszélgetünk, ahol együtt laknak szüleivel. — Édesanyám és édesapám is a pécsi panelüzemben dol­gozik — mindketten párttagok, — férjem pedig a bári üzem­egységben. Napközben csak ketten vagyunk itthon a kislá­nyommal. A pécsváradi 3 éves mező- gazdasági szakiskola elvégzése után került a bári üzemegy­ségbe, — 1972-ben ment férj­hez. Még alig 24 éves és már­is jelentős pártmegbízatást kapott a járási küldöttektől. — Nagyon tetszett a járási ről, gondjainkról — mondja. — Életem első nagyszabású és jelentős tanácskozásán vettem részt. Örülök, hogy küldött le­hetek a megyei pártértekezle­ten is. Mónika az ölébe kéretőzik, aztán néhány pillanat múlva ismét lekúszik a szőnyegre ját­szani. — Több gondolat megfogal­mazódott bennem, amelyeket megerősített a járási értekez­let — mondja —, ezeket „vi­szem” a megyei pártértekezlet­re is. Egyetértek azzal, hogy a párt politikája jó úton halad, — ezen kell járnunk továbbra is, csak talán a lépéseket kell néha „jobban igazítani". 7 Ez nagymértékben múlik rajtunk, dolgozókon. Elmosolyodik. — Fiatalasszony vagyok, nem hagyhatom ki „gondolataim­ból” a nőket. A nőpolitikái határozatokban foglaltak is a „jó utat” bizonyítják. Itt is helyesnek értékelem a „lépés­igazítást”, mint például a gyer­mekintézmények létesítésének társadalmi szorgalmazását is. A sok közül még egyet: na­gyon jól fogalmazott a párt akkor is, amikor elítéli a mun­ka nélküli gyarapodást, a spe­kulációt. Ezekkel a gondola­tokkal készülök a tanácskozás­ra. Az asztalon sűrűn gépelt papírok. „A párt kongresszu­sai” — „Történelmi kérdések”- olvasom a címeket. — Ha Mónika hagy egy kis nyugtomat, -- tanulok. Az üzem szocialista brigádjainak szel­lemi vetélkedőjére is készü­lök ... Sok sikert! G. F. BORSI TIBOR Borsi Tibor traktorost, a gör- csönyi Mecsek Völgye Terme­lőszövetkezet tagját, tavaly, amikor a szövetkezet egyesült, beválasztották az új csúcsve­zetőségbe. Most januárban újra megválasztották, és egy­ben járási küldöttnek is meg­szavazták. A pécsi járási párt­értekezleten aztán beválasztot­ták a Járási Pártbizottságba és a Végrehajtó Bizottságba, s neve ott szerepel a megyei pártértekezlet küldötteinek névsorában is. A körmös traktor - mert 1955-ben azon kezdte a vajsz­lói gépállomáson — megkop­tatta a csigolyáit, 13 évet hú­zott le talajmunkán. Egy sereg oklevél, megyei helyezések, miniszteri kitüntetések, kiváló dolgozó jelvények ennek az időnek a tanúi. Most is trak- torozik. MTZ traktort vezet váltó pótkocsival, négy rako­dóval. A pártba 1960-ban lépett be, s 1963 óta végez társadal­mi munkát, önkéntes rendőr a körzetben. Tagja az állatte­nyésztők szocialista brigádjá­nak. Az, hogy most ilyen magas fórumokba választották be, egy kicsit váratlanul is ér­te. Sok embert érintő dönté­seknél ott lenni, beleszólni, vé­leményt alkotni ez nem kis do­log. Már tavaly, mikor a csúcs­vezetőségbe került, elsőként jelentkezett a marxista-leni­nista középiskolába. — Eljön az idő és nem is olyan sokára, amikor traktorra már csak érettségizett ember ülhet fel — mondja Borsi Ti­bor. — A jövő a szövetkezet­ben is a képzett, művelt mun­kásé, aki egyaránt megállja helyét a termelésben és a köz­életben. Ha szót kapna a megyei pártértekezleten, ott is ezekről a dolgokról beszélne?- Pontosan erről. Arról, hogy a görcsönyi kommunisták he­lyeslik a párt kongresszusi irányelveit, egyetértenek azok­kal. Azonban biztos említenék még egy dolgot, és ez a nyug­díj korhatár. Úgy is, mint ter­melőszövetkezeti tag, úgy is, mint traktoros. Ha maradtam volna a gépállomáson, most 60 éves koromban nyugdíjba mehetnék. így 65. évemig kell traktorozni és ez nagyon ne­héz. A mai traktorok már ké­nyelmesebbek, embert kímé- lőbbek, a jövő traktorosainak meg még jobb lesz. De a ma­gas korhatár akkor is riasztó egy fiatalnak, nekünk időseb­beknek meg szinte elérhetet­lennek tűnik. Rné Mit hoz az ötödik ötéves terv? Alig több, mint háromne­gyed esztendő múlva belé­pünk az ötödik 5 éves terv­be, amelyet azonban még a legtöbb helyen eddig csak felvázolni tudtak. Baranya négy iparágát képviselő, jelentős kapacitású vállala­tát megkérdeztük, hol tarta­nak a soronkövetkező közép­távú terv készítésével, vár­hatóan milyen beruházással gazdagodnak, tervezik-e új termék előállítását, a munka és üzemszervezésben milyen elképzeléseik vannak? Sajnos legtöbb helyen csak az előkészületi stádi­umban vannak, nagyon sok még a szabályozók között a bizonytalan pont, alig-alig vannak olyan pillérek, ame­lyekre a vállalatok bizton­sággal felépíthetnék az ötö­dik 5 éves tervet Felépül az új Sopiana Az Egyesült Izzó ötödik 5 éves terve vaskos kötetben im­már véglegesnek mondható formában Baranya iparának is gazdag ajándékot hordoz. A Sopianával ugyan a többszáz oldalas kötetnek csak két ol­dalán találkozunk, az ott ta­lálható adatok viszont meg­elégedettséggel tölthetik el az iparért sóhajtozó közgazdászo­kat. íme a számbk: 1975-ben 1000 munkás 135 millió forint termelési értéket produkál, 1980-ban a közben 545 millió forint értékben elkészülő új gyárban 2670 munkás 483 mil­lió forint értéket állít majd elő. Ebből több mint 410 milliós exporttermék viszi majd szét a világba a pécsi gyár hírét. A nehézipar, a könnyűipar, az élelmiszeripar, s a gépipar jelentős baranyai termelőbá­zisaiban érdeklődtünk, így eléggé vegyes kép alakult ki arról, hogy is állanak az ötö­dik 5 éves terv előkészületeivel. Még van idő, most azonban már életbevágóan fontos len­ne, hogy azokat a bizonyos pilléreket megkapják a válla­latok, amelyek nélkül nem tudják középtávú elképzelései­ket kialakítani, s amelyeket néhány vállalatnál, mint pél­dául az Egyesült Izzónál idő­ben kiépítettek. Szén és a kapacitás A nehéziparban szintén sok a bizonytalansági tényező. A Mecseki Szénbányák - nemrégi­ben 2000-ig felvázolta a vál­lalat jövőjét. Ezekben a hetek­ben vitatják meg tervüket a Magyar Szénbányászati Tröszt vezetőivel — aztán kerülhet sor a részletes tervező munkára. 1976-ban indulnia kell a bá­nyaépítő munkának, sajnos a vállalat hatáskörét meghaladó okok miatt még az aknamélyí­tő kapacitást sem sikerült biz­tosítani, több más egyéb mel­lett ... Egyelőre csak a szén­igények oldaláról vannak biz­tos pontok, a Szénbányák reá­lis lehetőségeit az 1974. évi kormányhatározat vontatott megvalósulása miatt eddig nem sikerült megfogalmazni. Új üzem a bőrgyárban A Pécsi Bőrgyár középtávú terveit élesebb kontúrok jel­zik. 1977-ben kell belépnie az új sertés felsőbőr gyártó üzemnek, amely főképp export­ra termel majd. A bedolgozás­ra kerülő bőrt a hazai forrá­sokból biztosítják. Ugyancsak a következő tervidőszakban ke­rül megépítésre mintegy 60 millió forintos költséggel, a 10 ezer köbméter szennyvíz elő- derítésére alkalmas tisztítómű. Gyártmányfejlesztési terveik közül kiemelkedik az az elkép­zelésük, miszerint a sertésve- lur mellett a cipőgyártás alap­anyagául jól felhasználható sertés felsőbőrt készítenek, a marhabőrökből pedig az ér­tékesebb fajták feldolgozását szorgalmazzák. A Bőrgyárban úgy tűnik nagyon komolyan veszik a munka- és üzemszervezést. 1976-ban induló 3 éves szerve­zési programjuk elsőrendű cél­jaként a termelékenység növe­kedését elősegítő intézkedési tervet dolgoztak ki. A kapaci­tások jobb kihasználása érde­kében 1976-tól teljesítmény re­gisztráló gépet állítanak mun­kába. Az alkalmazásának elő­készítését kölcsönműszerekkel máris elkezdték. Tésztagyár Szigetváron ? A Szigetvári Konzervgyárban sok még a homályos pont. Ba­ranya élelmiszeriparának eb­ben a jelentős bázisában, mint a szubvencionált iparágak többségében a központi sza­bályozók ismerete nélkül szin­te moccanni sem képesek. El­képzeléseik persze vannak — 27 százalékos termelés felfu­tást terveznek. 1980-ban évi 70Ö0 vagon növényi konzerv hagyja majd el a gyárat. Régóta dédelgetett terv Szi­getváron a tésztagyár építése. A konzervgyárban adottak a járulékos létesítmények: mini­mális épület beruházással megvalósíthatnák terveiket. Az ötödik 5 éves terv előké­születei során Szigetváron számolnak az új üzemmel, amely 400—500 vagonos tétel­lel növelné a már említett élel­miszeripari termékek mennyisé­gét. Lombosi Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom