Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-18 / 76. szám
1975. március 18., kedd Dunántúli napló 9 Ne tegye ölbe kezét A XI, pártkongresszus vágat S zenvedtünk eleget az ősszel! Nem tudtak mozogni a sáros kukoricatáblán az E—512-es kombájnok: a kerékgumi körmei beterítették sárral a variátorszíjat, ami elégett. Végül kitaláltuk megfordítjuk a gumit, így a körmök ellentétes irányba hányták a sarat, s máris haraphatták az E—512- esek a kukoricát. Mert ne tegye ölbe a kezét az ember, ha valami probléma adódik. Ne a legkönnyebb, legkényelmesebb megoldást válassza, mert így eredményt nem érhet el soha ... A napló bejegyzései Az újpetrei Steinmetz Miklós komplex betakarítási szocialista brigád 18 fős gárdája nem „tette ölbe a kezét”. Ezt bizp- nyítják a brigádnaplóba rögzített sorok: „Július 9-én itthon kezdtük a búza aratását, ösz- szesen 1180 hektár búzát takarítottunk be, ebből saját gazdaságunké 475 hektár. Ebben az időszakban a szomszédos termelőszövetkezeteknél 400 hektár árpa és borsó területen végeztük el a betakarítást. A vállalt 400 hektár idegenben végzett munkát 1005 hektárra teljesítettük, ezzel 500 ezer forint árbevételt biztosítottunk termelőszövetkezetünknek.” — Az őszi munkáért sem szégyenkezhettünk, pedig az időjárás embert,. gépet egyaaz ember... ránt próbára tett — mondja Oláh János brigádvezető. - A kongresszusi munkaverseny — felajánlásunkban az szerepelt, hogy saját 770 hektáros kukoricatábláinkról a termést gyorsan és veszteség nélkül takarítjuk be és a környező gazdaságokban 300 hektárról takarítjuk be a kukoricát. Vállalásunkat túlteljesítettük: a mi tábláinkkal időben végeztünk, a szomszédos gazdaságokban pedig 1030 hektárról szedtük le a kukoricát. Százezre* megtakarítás- Az anyagtakarékossági vállalásunkat is teljesíteni tudtuk — veszi át a szót Kapitány István szerelő-kombájnos. — Tavaly százezer forint értékű anyagot takarítottunk meg.- Hogyan?- Nem dobtuk el a meghibásodott alkatrészeket. Például két rossz kukorica betakarító láncból egy jót csináltunk. Egy kidobott traktormotort felújítottunk és most elsőrangúan működik.- Sok volt az olajfogyasztás is. Ennek megakadályozására sorra meghüvelyeztük a motorokat - magyarázza Földi József, szerelő. Az egy évtizedes fennállását ünneplő brigádnak a tsz-ben végzett nem kevesebb, mint napi 14—16 órai munka mellett jutott ideje és maradt energiája társadalmi munkára, tanulásra is. Az elmúlt évben 600 óra társadalmi munkát vállaltak, ennek közel a kétszeresét teljesítették, - dolgoztak a sporttábor és a gyermekmedence építésén, a parkerdő kialakításán. A brigád tagjai közül Pesti Dezső most szerzi meg a gépszerelő szaktechnikusi minősítést. Ketten szakközépiskolában, hatan pedig marxistaközépiskolában tanulnak. Vezető tisztségekben A gazdaság különböző fórumain a brigád tagjai vezető tisztségeket töltenek be: a b[i- gádvezető tsz-vezetőségi tag. Szabó Lajost pártvezetőségi taggá választották, egy dolgozójuk az ellenőrző-, két brigádtag pedig a döntő bizottság tagja. Hárman a KlSZ-vezető- ségben tevékenykednek.- Nemcsak ott vagyunk a fórumokon, de hallatjuk szavunkat is — mondja Oláh János. - Javaslatot tettünk például a műhelyben a szalagszerű javítás bevezetésére. Elképzelésünket a vezetőség jóváhagyta. A mi módszerünkkel a javítások ideje csökkent, jobban ki tudjuk használni a célszerszámokat, s javult a munka minősége is.- A gazdaság a közelmúltban egyesült a környék termelőszövetkezeteivel. Most van az átszervezések ideje ...- Brigádunk létszáma mintegy tíz fővel növekszik majd. Azt szeretnénk elérni, hogy az új tagok beilleszkedése kollektívánkba zökkenőmentes legyen, s mire itt lesz a betakarítás mindenki tudja hol a helye .. . (M) Ki nem gyönyörködött még a pécsi televíziós torony dísz- kivilágításában. A dzsámi is este a Tegszebb, amikor a reflektorok fényét visszatükrözik az évszázados falak. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a DÉDÁSZ Vállalat műszaki fejlesztési osztályának Zipernovsz- ky Károly szocialista brigádja tervezte a kivilágitást, — társadalmi munkában. Persze mindazt, amit vállalnak, társadalmi □ lapon, a munkaidő után, igen nehéz felsorolni. Sáfár Béla — meaiegyezte a rajzasztal mellől: — „Nem férne az a Dunántúli Naplóba ...” így igaz. Az öt évvel ezelőtt alakult brigád — huszonhármán vannak — közel egymillió-forint értékű pluszt adott, a vállalatnak, Pécsnek, megannyi óvodának, iskolának, intézménynek ... A legjobbak között — Berobbantak a legjobbak közé - mondotta Takács Lász- lóné, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára, amikor a brigád felől érdeklődtem. — Nincs olyan, amit a tervezők meg ne csinálnának, öt év alatt, a vállalat 1200 brigádja között az élre verekedték magukat. Igazi kollektíva. Vajon mi kell ehhez? Ringert Ottó, a brigád vezetője röviden válaszolt: tenniakarás. Éppen ezért, maguk szabták meg a tagfelvétel mércéjét, s csak az jöhet közéjük, aki egy évi próbaidő során bizonyítja, hogy érdemes rá. Mert a tervezőkből, szerkesztőkből, rajzolókból álló kis közösség minden tagja egyformán kivette részét abban Bányászm—mmmmm—u—m fii» napra célhoz érnek! Évszázada így kérdezik: van valami különös? S a válasz legtöbbször az, hogy nincs. Mert a különös az omlás, a súlyos sérülés, s az, ha más irányban kell a vágatnak fordulni... Évszázada a csákányt, a feszítővasat, a puckát adták egymásnak műszakváltáskor. Ma a minirondót, a hűtőgépet. Éppen egy esztendeje voltam a Mecseki Ércbányászati Vállalat petőczi üzemében, a Tancsa csapat munkahelyén. Ezerszáz méter mélységben akkor talán kétszáz méterre lehettek a szállítóaknától, s 21 hónappal a határidő előtt, amikorra a mintegy 2400 méteres vágatnak el kell készülnie. Azóta közel 1500 méter vágatot hajtottak ki, s az egy esztendő alatt öt hónapra zsugorították a visszalevő időt. Felajánlották, hogy az idei bányásznapon célba érnek. Közel méteres átmérőjű légcsatornán-ömlik a levegő az aknától a munkahely felé, a 48 fokos kőzethőmérsékletet azonban már a három-négyszáz köbméternyi levegő sem képes lehűteni. Ezért kellett beépíteni az NDK gyártmányú hűtőgépet, amely 22-23 fokos hőmérsékletet biztosít a munkahelyen. Esztendeje az akna közelében levő munkahelyen is ömlött mindannyiunkról a víz, persze ők nem a meleget, hanem az előző este megivott sört okolták. Viccelődtek, pedig nagyon jól tudta mindenki, hogy ezen a munkahelyen nem nagyon engedik meg maguknak a bányászok a túl sok folyadékot, ha mégis, másnap elviselhetetlenül hosszú a műszak. Láng István 'lakatos a sűrített levegőt szállító csövek tömítését nézegeti. Tréfálkozva jelenti Iványi József körletvezető helyettesnek, hogy már porszívózott. Valóban rend van a vágatban. Ilyen óriási, havi 110-120 méteres előrehaladás mellett csoda, hogy a tizenhéttagú brigád a vágat, az „üzem” rendjével is törődik. Az üzemet talán nem is kellene idézőjelbe tenni: mielőtt a vágathajtás megkezdődött, Juhász Alajos körletvezető és Iványi József a vágatszelvény méretétől a biztosításig, s a csapatot kiszolgáló segédüzemig megtervezték a vágatot, a munkaciklusokat. Itt tulajdonképpen minden ember előre meghatározható koreográfia szerint mozog attól függően, hogy fúrás, robbantás, rakodás, vagy biztosítás következik. A minirondó, a gépágyúra emlékeztető fúrógép, most a technológiai vonal élén áll, a vájvégen éppen rakodás folyik. Az elmúlt esztendőben talán a második napja dolgozhattak ezzel a csodálatosan hasznos géppel, amely éppen öt ember munkáját képes helyettesíteni. Akkor - most ébredek erre - tulajdonképpen én jobban lelkesedtem mint ők. Most is csak szűkszavúan beszélnek erről, bár a vibrációs ártalom szinte valamennyiük kezébe belemart már. Akkor érzik csak igazán, amikor a fejük felett kell dolgozni, vagy nagy hidegben. Persze, hogy nagyszerű gép ez. Csakhát azt a munkát vette át tőlük, amiben a legügyesebbek voltak. A fúráskor szereztek mindig előnyt: a rakodáshoz, a robbantáshoz, a 40 helyett 48 vagon zakuszka Külön vállalások az 5267 óra társadalmi munkában, amit öt év alatt „összegyűjtöttek", s mindenki egyformán dolgozik azért, hogy évente 100-120 millió forint értékű tervdokumentációt tegyenek a „vállalati” asztalra. Korszerűen, takarékosan Bartók Józsefné, a brigádnaplót vezeti. Csak egy példát említ: — Amikor az óvodák számára többezer szemléltető rajz elkészítését vállaltuk, még otthon, a gyermekeim is festették a képeket. Kikapcsolódás volt... Mondják, itt a tervezőknél „hivatali” légkör nincs. Igaz is: naponta a brigádból 6—7 ember kint van a területen, a kivitelezők munkáját irányítja. A szerelők többségét név szerint ismerik. Az általuk készített villamos létesítmények terveit a precíz munka, a korszerűség és az egységes megoldás jelTemzi, — ugyanakkor a takarékosságot is szem előtt tartják. Hiszen a forintokat a tervező asztal mellett lehet a legjobban „megfogni". A Zipernovszky brigád azonban nem csak a munka frontján egységes. A különféle társadalmi megmozdulások, ünnepségek nélkülük elképzelhetetlenek. J5k a „központi irodaház" mindenesei. Közösen sportolnak, több kirándulást szerveztek már, s mindig élmény a családi estjük. Ugyanakkor valamennyien tanulnak, képezik magukat. Emlékmű és atomerőmű Hogy jelenleg min dolgoznak? Egy kisebb kollektíva a pécsi felszabadulási emlékmű díszkivilágításának megoldásán töpreng, a brigádvezető a paksi atomerőmű transzformátor- házának hármas ütemét tervezi, megint mások a siófoki Aranypart villamos-hálózatát készítik. Legutóbb — társadalmi munkában — a kongresszus tiszteletére transzformátorok bontását vállalták. Munkájuk tisztán 115 ezer forint hasznot hozott a DÉDASZ-nak. K. F. a kongresszus hetében Miközben a vállalatok és a szövetkezetek igyekeznek azokat a vállalásaikat teljesíteni, amelyeket az MSZMP XI. kongresz- szusa tiszteletére tettek, egyes üzemek a kongresszus hetére külön munkafelajánlásokat is tettek. A múlt héten már beszámoltunk az István-aknaiak — a fejtési, az elővájási, a vágathajtó és a kiszolgáló brigádok — felajánlásáról. Eszerint a kongresszus hetében a tervhez képest öt százalékkal több szenet adnak. Pécs-Bányaüzem ezzel azt a lemaradást kívánja behozni, amelyet a szigorú biztonsági előírások következtében a sújtólégrobbanásveszélyének elkerülése jelentett. Másik bányánkban, a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál az ércdúsító üzem, dolgozói tettek külön felajánlást a kongresszus hetére. Ök ezen a héten különös gonddal ügyelnek a technológiai fegyelem messzemenő betartására, a minőségre. Szigetvárott, fogalmazhatnánk így, igencsak kemény hetet találtak ki maguknak a konzervgyáriak. Nem kevesebbet vállaltak, mint azt, hogy 40 vagon helyett 48 (!) vagonnyi za- kuszkát töltenek, s ezzel a héten befejeződik a zakuszka-szezon, hogy mindjárt hozzákezdhessenek a vegyes befőtt készítéséhez, amelyet már igencsak sürgetnek a megrendelők. (Mellesleg a zakuszkát és a vegyes befőttet is a Szovjetunióba exportálják.) Negyven vagon helyett negyvennyolc vagon, ez aztán tempó! Keményen meg kell fogni a munkát csaknem hétszáz dolgozónak — a raktárosokkal és a gyártáselőkészítőkkel együtt az 1-es üzem valamennyi lányának és asszonyának. Legfőképpen persze annak a 32 nőnek, akik a zakuszkatömő- gépek karjait huzigálják szaporán, ugyanis a zakuszkakészítés gyorsasága ezen áll vagy bujáik. Nyilván ezt a nagy tempót nem fogják tudni heteken át diktálni, de nincs is rá szükség, végtére is nem tartanak minden évben kongresszust. Mindenesetre: a Szigetvári Konzervgyárban emlékezetes marad az 1975. évi zakuszka-töltés. biztosításhoz egyformán nagyon jól ért több csapat is, a fúrásban viszont ők professzorok voltak. Olyan ez mint amikor az énekes-táncos színésznő nem énekelhet, mert a gépzene átveszi szerepét. Node ők most már „táncban” is kiválóak: januárban és februárban szereztek néhány méter előnyt — szeretnének úgy végezni a kongresszusi vágattal, hogy a bányásznapra néhány napot az egész brigád pihenjen is. Együtt. A főtebiztosító vasak már védenek bennünket a fentről lehulló kövektől. A vájvégen háromcentiméternyi élénkpiros fény pihen mozdulatlanul a szürke permi homokkövön. Az iránytjelző lézer sugár. Újabban a szinttartást is ennek segítségével mérik. Valahol 150- 200 méterre láttam a lézer tartó acéldobozt felerősítve, ha nagyobb lenne a por, végig látnánk a fénynyalábot, mint egy kifeszített piros zsinórt. Ez sem volt tavaly. Aztán elkészült az Endresz György úti óvoda, ahol a brigád 170 óra társadalmi munkát végzett, megszületett a brigád 13-ik gyereke Kozma Jóskáéknál, a Bükkösdi Gyermekotthonból két kislányt fogadtak magukénak, s hát várható, hogy ... Gyöngyösi Ferenc esküvője most húsvétkor lesz... Abai Sándor szakvezető néha az órájára néz, időnként a rakodógép karját is megmozgatja. Tancsa József pedig arról beszél, hogy azt a pár méternyi előnyt könnyen elveszthetik, most szerencsére jó a kőzet, de 1100 méter mélységben nem lehet tudni a következő robbantás után mi tárulkozik fel a vágatban, s menynyire hiányozhat minden perc amit elbeszélget az ember... Ezerhétszáz méter vágatból negyvennyolcezerötszáz tonna kidolgozott kőzet, tizenhét ember sokmillió verejtékcsepp- je... Beszélgetne kellene még. Négy újítást adtak be — kettőt már elfogadtak. Feleslegesen nem pazarolják energiájukat, ha eszükkel segíthetnek magukon. A vágat elején tábla hirdeti: XI. kongresszus vágat. Egy másik táblára azt írták az uránbányászat jövőjét építik, ez a vágat ugyanis közvetve az épülő V-ös számú bányaüzem feltárását is szolgálja. A transzparensek szögletes betűi mögött feketén tátong a bányavágat, a kőzetre helyezett hőmérő közel 50 fokot mutat, ott bent, messze Tancsáék pedig nap mint nap végzik dolgukat, s azt mondják: ... hogy hát az egy esztendő alatt nem történt semmi különös ... Lombosi Jenő A Zipernovszky brigád
