Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-02 / 60. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 60. szám 1975. március 2., vasárnap Ára: 80 fillér ■■■■■■■■■■■■■■■I Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Természeti erőforrásaink — hazai lehetőségeink Megkezdődött a budapesti pártértekezlet I főváros Hete a X. kongrer szusoo megállapított irányban fejlődött A tanácskozáson részt vesz KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS Az éjpíffé vízmtíközpont Biztonságosabb lesz az ivóvízellátás $ AUTOMATIZÁLJÁK A KUTAKAT ÖTEZER KÖBMÉTERES TÁROLÓ ÉPÜL A gazdaságfejlesztésnek vannak olyan objektív adottságai, feltételei,' amelyek meghatározó jellegűek, mert csalj hosszú távon, vagy egyáltalán nem változtathatók meg. Ilyen mindaz a természeti erőforrás — termőföld, erdő, ásványi vagyon —, amellyel egy-egy ország, gazdaság rendelkezik. A magyar gazdaság természeti erőforrásai egyrészt korlátozottak — a termőföldek, az erdők területe alig bővíthető —, másrészt szűkösek. Magyarország nemzeti vagyona — nem kis részben a folyamatos felhalmozás eredményeként — évről évre gyarapszik, 1961—1973 között például mintegy 70 százalékkal nőtt. Ám ugyanebben az időszakban a nemzeti vagyon másik fontos elemének, a természeti erőforrások — a termő és nem termő föld, az élőfa-állomány és az újonnan feltárt ásványi kincs — vagyonértéke mindössze 12 százalékkal gyarapodott. Ezek a hazai természeti-geológiai adottságok az iparszerkezetben is tükröződnek. Két-két és fél évtizeddel ezelőtt az ásványi kincseket kitermelő ágazat, a bányászat mintegy 26 százalékkal részesedett az ipar teljes termeléséből. S noha a bányászat termelése is jelentősen fejlődött, részesedése a hetvenes évek elején már 5 százalék alatt volt. Ennek továbbgyűrűző hatásai az alapanyagiparok csökkenő arányában jelentkeznek. A bányászat, a kohászat, az építőanyagipar, a vegyipar, továbbá a villamosenergiaipar együttes részesedése az ipari termelésben a korábbi 52-53 százalékról 33 százalékra esett vissza s egyidejűleg nőtt a feldolgozó iparágak aránya. A növekvő igényekhez mérten az ásványi anyagok kitermelése nem tudott lépést tartani az ipar és a népgazdaság általános fejlődésével, A magyar népgazdaság működésének nélkülözhetetlen feltétele az energiahordozók és az anyagok importja. A népgazdaság összes energia- hordozó és nyersanyag-szükségletének mintegy 50 százalékát fedezi a hazai termelés, további 50 százalékát importálni kell. Az energiahordozó- és nyersanyagellátás források szerinti összetétele: a hazai termelés aránya 50 százalék, a szocialista importé kb. 30 százalék, a világpiacon vásárolt energiahordozóké és nyersanyagoké — a mennyiséget és nem az árat tekintve — mintegy 20 százalék. A hazai nyersanyagbázis mindössze néhány feldolgozó iparág teljeskörű ellátását biztosítja. Ezek sorába tartozik az alumínium-feldolgozás és fel- használás és az élelmiszerfeldolgozó ipar. Minden egyéb feldolgozóipar — a gépipar, a textilipar, a papír- és nyomdaipar, a bőripar, a fafeldolgozóipar s jelentős részben a vegyipar is — importált alapanyagokból, félkésztermékekből állítja elő gyártmányait. Az ipar számos ágazata — pl. a vaskohászat, a pamutipar, a gumigyártás — egyetlen napig sem nélkülözheti az alapanyagbehozatalt, de más iparágakban is tucatjával adódnak olyan — a népgazdaság szempontjából alapvető jelentőségű — termékek és termékcsoportok, amelyekhez a nyersés alapanyagokat teljes egészében, de legalább 50 százalékon felüli arányban külföldön vásároljuk meg. Ha összevetjük a népgazdaság anyag-felhasználását a hazai termeléssel, az állapítható meg, hogy az ásványi eredetű termékek közül egye- 'dül a bauxit áll kellő bőségben rendelkezésre, minden egyéb fontos és nálunk is kitermelt bányászati termékből — nemcsak kőolajból, vasércből, kokszból, hanem bizonyos fajta agyagból, különleges homokból, kaolinból is — importra vagyunk utalva. Tehát ami van — kivétel a bauxit - az sem elegendő, emellett az ásványi termékek, kincsek hosz- szú sora — nyers azbeszt, nyers foszfát, pirit, kén, ötvöző fémek, nehéz színesfémek ércei - hiáfiyzik szerfelett szűkös geológiai „kincstárunkból”. A népgazdaság másik anyagszolgáltató ágazata, a mező- és- erdőgazdaság gyakorlatilag csak az élelmiszeriparnak nyújt megfelelő nyers- és alapanyagellátást, bár egyes terményekből, alapanyagokból annak sem mindig. A könnyűipar agrár eredetű hazai nyersanyag- bázisa — s ezúttal nem a délszaki agrártermékekre gondolunk, hanem a nyersbőrre, a gyapjúra, a papírfára, a fűrészárukra — csak részben és egyre csökkenő mértékben fedezi a szükségletet. Az elmúlt évtizedekben a geológusok intenzív kutatást- feltárást végeztek az országban, egyebek között új olaj- és földgázlelőhelyekkel gyarapították egyrészt a készleteket, másrészt a termelést. A széles körű kutatás-feltárás egyetlen negatívuma: most már aligha számíthatunk arra, hogy ez a munka váratlan és kedvező meglepetéseket produkáljon, jelentősen gyarapítva a kitermelhető, hasznosítható ásványvagyont. Bár a tudomány és a technika fejlődése épp a közelmúlt évtizedekben a szerkezeti anyagok termelésének új lehetőségeit teremtette meg — műanyagok, műszálak, műbőrök, műfák stb. -, a mezőgazdaságban pedig növelte a hozamokat, irreális lenne azt remélni, hogy a tudományos-technikai forradalom újabb és további vívmányai nagymértékben kedvezőbbé tehetik gazdaságunk objektív adottságát, lényegesen enyhíthetik a nyers- és alapanyagok hiányát. inden arra vall, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzettől függetlenül, még abban az esetben is, ha az energiahordozók, ásványi és agrár eredetű nyersanyagok, valamint az iparcikkek árarányai a jelenleginél kedvezőbbek lennének is, népgazdaságunknak, társadalmunknak alapvető érdeke, hogy ésszerűen gazdálkodjék — a termelésben és a felhasználásban — az anyaggal, legyen az hazai, vagy import eredetű. Időszerű, sőt szükséges ezt a létfontosságú leckét megtanulnunk, mert természeti erőforrásaink korlátozott, sőt szűkös volta következtében a következő években azzal kell számolnunk, hogy a gazdasági fejlődés során a hazai nyersanyagbázis a jelenleginél is kisebb mértékben fedezi majd a népgazdaság ellátását, szükségleteit. Szombaton a csepeli sport- csarnokban mintegy 600 küldött részvételével megkezdődött a budapesti pártértekezlet. A tanácskozás Somogyi Sándornak, a Budapesti Párt- bizottság titkárának elnökletével kezdte meg munkáját. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, és Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést a pártbizottság előterjesztéséhez. A többi között megállapította: a főváros társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élete az elmúlt évek során a X. kongresszuson meghatározott irányban fejlődött. Szilárdult a szocialista demokrácia,^ növekedett a közügyek iránti érdeklődés, erősödött a főváros társadalmának szocialista jellege. Hangsúlyozta azt is, hogy a jövőben még színvonalasabb munkával kell törekedni a párt vezető szerepének következetes érvényesítésére, a munkásosztály társadalmi, politikai vezető szerepe, a munkáshatalom erősítésére. A X. kongresszus óta eltelt időszak fontos politikai tapasztalata: a budapesti kommunisták helyeslik, támogatják a párt politikáját, egyértelműen annak folytatását kívánják, s megvalósításáért készek legjobb tudásuk szerint dolgozni. A pártonkí- vüliek nagy többsége is az eddigi politika következetes folytatását igényli. A beszámolót követő vitában felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A tanácskozás ma, vasárnap folytatja munkáját. * Szombaton tartották pártértekezletüket a Belügyminisztérium kommunistái. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az MSZMP belügyminisztériumi bizottságának első titkárává dr. Prohászka Józsefet választották. sV Komárom megye kommunistái szombaton Tatabányán, az MSZMP Megyei Bizottságának 'Székházában tartották meg pórtértekezletüket. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. A vitában felszólalt Fock Jenő is. A vitában elhangzottakat Havasi Ferenc foglalta össze. A pécs-budapesti vasútvonal mentén új „ipartelep” körvonalai bontakoznak ki. A patacsi valamint az ürögi árok között vízműközpontot építenek. A „P” területi rekonstrukció szerves részeként megvalósuló létesítmény átadása után biztonságosabb lesz az ivóvízellátás. A kétszázhúszmillió forint értékű - ar Országos Vízügyi Hivatal által finanszírozott beruházás — ez év nyarára készül el. Feladata a „P" területen működő hatvan mélyfúrású kút működtetése, az ivóvíz továbbítása. Az emeletes villamosközpontban jelenleg a MEGYESZER munkásai dolgoznak: a belső szereléseket végzik. A mellette lévő könnyűszerkezetes épületben helyezik el a telep gépészeti létesítményeit, itt alakítják ki a diszpécserközpontot is. A kiépítendő automatika mentesíti a kútkezelőket a meghibásodás esetén a sok kilométeres gyaloglástól. Az irányítótábla jelzi majd, melyik kút „esett ki” a termelésből. A vízmű központ harmadik létesítménye az az ötezer köbméter ivóvíz befogadására képes tároló, amely az esetleges üzemzavar esetén is biztosítja a város úgynevezett l-es zónájának ellátását. A kutak a beruházás elkészültéig továbbra is a Szigeti úti átemelőtelepre nyomják az ivóvizet, amely majd tovább működik, de már kevesebb vizet fogad Tortyogóról. A „P” területről jelenleg naponta 13-15 ezer köbméter víz érkezik a város ivóvíz-vezetékeibe. A vízmű központ átadása és az új kutak bekapcsolását követően átlagosan tízezer köbméterrel több ivóvíz jut a pécsieknek. Az elmondottak csak a vasút déli oldalán folyó építkezésekről szóltak. A sínek túlsó oldalán is szorgos munka folyik. A Pécsi Vízmű mintegy tízholdas területen alakítja ki a „raktárvárosát” és TMK központját. A négy ütemben megvalósuló és negyvenötmillió forintba kerülő beruházás első tagjaként felépült a raktár: a napokban fejezték be az oldalpanelek beemelését. S már áll a TMK csarnok vázszerkezete is. A raktárak várhatóan a nyár folyamán, a szerelőszalag valamint a telep szociális létesítményei az év végére készülnek el. A központi telep kialakítására azért van szükség, mert a vállalat Rózsa Ferenc utcai telepét lebontották a felüljáró építése miatt, s ugyancsak erre a sors^ ra jut a Heim Pál utcában lévő TMK részleg is a MÁV rendelő- intézet bővítése előtt. S. Gy. Angol követelések Hétfőn és kedden Brüsszelben a Közös Piac külügyminiszterei és földművelésügyi miniszterei megkísérlik végleges formába önteni a kilencek programját az angol EGK-tagság feltételeinek módosítására, egy héttel a kormányfők dublini munkaértekezlete előtt. A két tanácskozáson csaknem valamennyi olyan kérdésről szó lesz, amelyet a Wilson-kormány tavaly az „újratárgyalás” napirendjére kívánt vétetni. Az EGK szerint a Közös Piac az angol népszavazás előtt lényegében teljesítette a jogos londoni igényeket, s nem mehet messzebb a jelenlegi engedményeknél. Tanácskozik a budapesti pártértekezlet
