Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-12 / 70. szám
Dunántúli napló 1975. március 12., szerda ÄlÄÄIÄillÄli ..mi : ■ X ' ; &--■£ 8 iV¥ s x ! jji g $ :jj ? J: $ |g- M | * | S : X $ $yyfi & § 1111111 il! 1 11 i 1IIIIIÉI >: .v: • v vx-i-x-x-x-x-x-x-x-x-xx-x-x-x-x-xx-x-x-x-xx-x-x-x-xxx-x-xxxvx-x-xv 11 | Jakab Sándor nyilatkozata a kongresszusi előkészületek befejezéséről Befejeződtek a XI. kongresszus több hónapon át tartó előkészületei: az alapszervezeti taggyűlések után elvégezték feladatukat a városi, járási, megyei pártértekezletek is. A megyei pártértekezletek tapasztalatairól Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője nyilatkozott az MTI munkatársának : Várkonyi Nándor 1896-1975 Leírom a nevét, és nem akarom elhinni, hogy nem levelet címezek, hanem végső búcsút veszek Tőle. Még jóformán meg sem száradt a tinta a levelezőlapon, amit pár napja küldött: „Most csak röviden: a Pergő évek Kodolányi-fejeze- tét rovom irtó gőzzel ...” Ha valakiről, róla elmondhatjuk, hogy az utolsó percig, hetvenkilenc éves koráig, erejét megfeszítve dolgozott. Várkonyi Nándor író, irodalomtörténész meghalt. Várkonyi Nándor a pécsi egyetem könyvtárosa, majd magántanára volt. 1941-től 1948-ig szerkesztette a Sorsunk című folyóiratot. Tehetségek raját fedezte föl és támogatta. Személyisége, gondolkodásának eredetisége számos kortárs-író pályájára alakítóan hatott. Nincs itt helyünk és időnk se rá, hogy könyveit fölsoroljuk, munkásságát taglaljuk. Már évtizedekkel ezelőtt nem kisebb tekintély, mint Németh László illette — jelentőségét Kazinczy Fe- rencével rokon ítva - ezzel a jelzővel: „Pécs szent embere”. Várkonyi Nándor az első világháborúban elvesztette hallását, de könyvekkel körülbástyázott világában, a sebből, a fogyatékosságból is értéket csiholva, megnemesítve, mindvégig eleven kapcsolatban élt környezetével. Példát adott, hogy egy vidéki város könyvtárszobája fölé is teljes írói és szellemi életet lehet boltozni. Megmutatta, hogy a látszólagos és vélt magány szigetéről az emberi múlt nagy távlataira és jövendő reménységére nyílik kilátás. Tiszta ember volt. A hűség és a szolgálat embere volt. Példa-ember volt. Nagyhatású kultúrtörténeti munkáját, a Sziriat oszlopait - hogy művei közül legalább egyet említsünk — hetvenéves korában dolgozta át, s bővítette terjedelmét kétszeresére. Ennek megjelenését még megérhette ... Családjának gyászát és barátainak, tisztelőinek, olvasóinak veszteségét csak az enyhítheti, ha a rábízott és mindvégig kezében tartott lámpát, tisztán fénylő örökségét, hűséggel megőrizzük és folytatjuk. Tüskés Tibor — Tapasztalataink szerint a taggyűléseket, a pártértekezleteket őszinte, kritikus és önkritikus légkör, eleven vitakészség és nagy aktivitás jellemezte. Érzékelteti ezt, hogy a pártcsoportok tanácskozásain 377 ezren, a taggyűléseken 131 ezren, a városi, járási pártértekezleteken több mint 13 ezren szólaltak fel. Szerves folytatása volt ezeknek az eszmecseréknek a megyei pártértekezletek most lezárult sorozata, amelyet ugyanilyen alkotó légkör hatott át. Ezeken mintegy 650 küldött fejtette ki véleményét. — Nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy az értekezleteken kifejezésre juttatták: a párttagság nagyra értékeli a X. kongresszus határozatai alapján elért sikereket. — Külön örömmel nyugtázhatjuk, hogy a pártértekezletek egész tevékenységét, munkáját meghatározták a munkásküldöttek, akik magukkal vitték a pártértekezletekre a műhelyek, az üzemek légkörét: őszinte, színvonalas, ma- gávalragadó erejű felszólalásokban tolmácsolták munkatársaik észrevételeit, javaslatait. Hozzászólásaik ismét megerősítették, hogy pártunk politikailag tisztánlátó, általános és szakmai műveltségét tekintve fejlett, tehetséges munkásságra támaszkodhat. Javítani az irányítást — Megfelelő számban és arányban voltak a küldöttek között fiatalok, s az ő aktív részvételük utólag bebizonyította: az ifjú generáció, amely már a mi rendszerünkben nőtt fel, a szocializmus iránt elkötelezett, politikailag érett, kellően fölvértezett, társadalmi céljainkért tettre kész fiatalság. Joggal elmondhatjuk, hogy pártunkban jól ötvöződik a párttagság soraiban jelenlévő, együtt tevékenykedő három generáció minden erénye: az idősek forradalmi tapasztalata, a derékhad áldozatkészsége és a fiatalok lendülete, új iránti fogékonysága. — A tanácskozásokon behatóan elemezték gazdasági épi- tőmunkánk eredményeit, feladatait, s a gondok, a hibák orvoslására javaslatokat is tettek. Az időszerű gazdaság- politikai feladatokkal kapcsolatban a pártértekezletek hangsúlyozottan szóltak arról, hogy a következő évek gazdálkodásának középpontjába mindenütt az anyag- és energiafelhasználás csökkentését, az importanyagokkal való fokozottabb takarékosságot kell állítani. Előrehaladásunk ütemének gyorsítása megköveteli, hogy különös figyelmet fordítsunk a tudományos-technikai forradalom kibontakoztatásának olyan lényeges feltételeire, mint a műszaki fejlesztés és rekonstrukció, a tudományos kutatómunka eredményeinek mielőbbi gyakorlati hasznosítása, a legkorszerűbb technológia alkalmazása, a belső tartalékok feltárása, a munka- és üzem- szervezésben rejlő lehetőségek hatékonyabb kihasználása. Fejlődésünk egyik legfőbb záloga, hogy a KGST keretében fokozottan kiaknázzuk a szocialista országok együttműködésében rejlő kölcsönös előnyöket, tovább építsük és fejlesz- szük kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal. — Nyomatékkai szóltak a viták részvevői egyebek között arról is, hogy javítani kell a minisztériumok irányító tevékenységét, s következetesebben kell érvényesíteni a nép- gazdasági érdekeket. Szóvá tették, hogy a jogszabályok nagy száma, a paragrafusok gyakori módosítása helyenként nehezíti az eredményes munkát. A bányavidékeken őszintén elmondták, hogy azt kérik és várják: pontosabban körvonalazódjék a bányászat jövője, s mindenütt fokozottan gondoskodjanak munkájuk technikai feltételeinek javításáról, megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsüléséről. Sok szó esett arról is, hogy időszerű tennivaló az állami és szövetkezeti tulajdon fejlesztése, a téeszekben az iparszerű termelési módszerek további elterjesztése, az ipari és mezőgazdasági üzemek közötti együttműködés kibontakoztatása, felkarolása és támogatása. Elismeréssel szóltak a vidéki ipartelepítés eredményeiről, hozzátették azonban, hogy a továbbiakban törekedni kell az új termelő egységek korszerűsítésére, modern nagyüzemekké fejlesztésére. A jóváhagyott elképzelések, a további feladatok valóra váltásában természetesen igazodnak majd a XI. kongresszus útmutatásaihoz, határozataihoz. — A kongresszust előkészítő tanácskozások részvevői kiemelték, hogy az ideológiai munka, a szocialista tudatformálása napjainkban a párttevékenység egyik legfőbb területe. Pártos emtehzettség — A taggyűléseken, a pártértekezleteken, valamint a különféle társadalmi fórumokon sok százezer kommunista és pártonkívüli aktivista pártos elkötelezettséggel tárgyalta meg a Központi Bizottság kongresz- szusi irányelveit és a Szervezeti Szabályzat tervezetét. Az előkészítésnek ez a folyamata, a kongresszus állásfoglalásainak ilyen széles körű megalapozása híven tükrözi a pártdemokrácia, a szocialista demokrácia fejlődését is. Nagy felelősséggel éltek azzal a pártmunka stílusából fakadó lehetőséggel, hogy közvetlenül is beleszólhatnak a politika alakításába, személyes részeseivé válhatnak e politika formálásának, kiteljesítésének. Új és — máris elmondhatjuk — jó gyakorlat ez, amelyet a jövőben is feltétlenül folytatnunk kell. — A Szervezeti Szabályzat tervezetével kapcsolatban aláhúzták: egyetértenek a javasolt módosításokkal, s külön kiemelték, hogy az előttünk álló feladatok teljes mértékben indokolják a párttagok iránti követelmények növelését. Az aktivitás kifejezésre jutott abban is, hogy a Központi Bizottsághoz a Szervezeti Szabályzattal kapcsolatban háromezer észrevétel, javaslat, az irányelvekkel kapcsolatban kétezerötszáz észrevétel, illetve javaslat érkezett be. így a XI. kongresz- szus küldöttei lényegében az egész párttagság véleményének ismeretében tanácskozhatnak és foglalhatnak állást a kongresszus elé terjesztett kérdésekben. Bkakoáó légkor — összegezve megállapítható: a XI. kongresszus előkészületei — a szervezeti szabályzat előírásainak szigorú betartásával — eredményesen zárultak le. Hű képet adtak arról, hogy hazánkban kiegyensúlyozott, nyugodt, bizakodó és alkotó a légkör. Olyan, amely megfelelő feltételeket biztosít a XI. kongresszus gyümölcsöző, eredményes munkájához, a párt legmagasabb fóruma felelősségteljes hivatásának betöltéséhez. — A kongresszus március 17-én kezdődő tanácskozását pártunk mintegy 750 ezer tagjának, a szocializmust építő emberek milliós seregének bizalomteljes várakozása, a testvérpártok képviselőinek személyében pedig a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom megtisztelő figyelme kíséri. A kongresszus pártfórum, de egész dolgozó népünk számára magától értetődő, hogy tanácskozása nem a párt belső ügye, hanem olyan politikai esemény, amely a társadalmat, a társadalom minden tagjának ügyét-dolgát érinti. Határozatait és útmutatásait az egész dolgozó nép várja, hiszen ahogyan a kongresszusi számvetés egész népünk alkotó munkájának gyümölcseit tartalmazza, a további feladatokat is valamennyien közös munkával fogjuk valóra váltani, — fejezte be nyilatkozatát Jakab Sándor. (||yérker«szfség Dráma a vérvörös csütörtökről Az 1912-es vérvörös csütörtökről szól Hernádi Gyula új drámája, a Vérkeresztség. A tegnapi olvasópróbán — az immár hagyományos módon — a szerző olvasta fel művét a szereplőknek és a pécsi kuí- turális közéletből meghívott vendégeknek, Nógrádi Róbert igazgató, — egyben a darab rendezője — és Czímer József dramaturg jelenlétében. A magyar munkásmozgalom egyik sajátos eseményét feldolgozó színpadi műből első hallásra is markánsan kitűnt a jellegzetes Hernádi-világ: filozofikus mondatok, végletes helyzetek, a félelem légköre. De az is kiderült, hogy a Vérkeresztség igen nagy játéklehetőségeket rejt magában. Többek között alkalmazza benne a szerző a „játék a játékban” dramaturgiáját is. A cselekmény jelentős része ugyanis egy színházi próba világába épül bele.- Engem igen érdekel a társadalom, ezen belül is a politika, illetve a társadalom forradalmi vonulata. Lényegében az eddigi öt drámám — ezekből négyen Czímer Józseffel együtt dolgoztam — mindegyike e körül forog és a szocialista forradalom felé mutat. A Vér- keresztség-ben a magyar munkásmozgalom egyik elég ritkán említett dátumával, 1912-vel foglalkozom. Hiszen ez az 1912es tüntetés is előkészítője volt 1918-nak és 1919-nek. Czímer József dramaturg pedig így vélekedik az olvasópróba előtt: — Hernádi Gyulával mindig nagyon szívesen dolgozom együtt. Gazdag gondolati világa, irodalma nyomán a munkálatok, megbeszélések során magas színvonalú, érdekes vitákkal színeződnek. A Vérkeresztség azonban mégis különbözik a többi drámájától: sokkal kevesebb munkát igényelt mint a többi, mert ezt írta a leginkább színpadi nyelven. F. D. Munkánk, eredményeink Kiállítás Pécsszabolcson, a Puskin Művelődési Házban Fotók, fotómontázsok mutatják be az elmúlt négy év kiemelkedő eredményeit a pécs- szabolcsi Puskin Művelődési Ház kiállító termében tegnap megnyílt országos vándorkiállításon. A „Munkánk, eredményeink az MSZMP X. és XI. kongresszusa” című kiállításon Baranya megye, Pécs és Komló jellegzetes épületeit, gyárakat, bányákat, egészségügyi intézményeket, iskolákat és bölcsődéket, összesen mintegy félszáz képet tekinthetnek meg az érdeklődők. A kiállítás március 15-ig tart nyitva, március 17- től pedig a Béta-bányai Juhász Gyula klubban láthatják az érdeklődők. • Szép eredmények a járásban • Takarmány, takarmány, takarmány N emcsak a megyében, de országosan is jó hírű állattenyésztők a mohácsi járás termelőszövetkezeti gazdaságai. Nincs még egy ilyen körzete Baranyának, ugyanis ők mondhatják magukénak a megyében újonnan épült szakosított tehenészeti telepek egyharma- dát, a sertéstelepek egynegyedét. Csak egyetlen adat: a tehenek éves tejhozama kimagasló, 1974-ben átlagban csaknem 3000 liter, mellesleg volt már 3000 fölött is. Ennyi talán elegendő is, hogy kötelezőnek érezzük részt venni azon a tanácskozáson, amelyet tegnap délelőtt tartottak Mohácson, a járásban lévő termelő- szövetkezetek főállattenyésztőinek. Olyan, a múlt évi eredményekre visszatekintő értekezlet volt ez, amelyet a Megyei Tanács kezdeményezésére immár csaknem valamennyi járásban megtartottak. Gábor Gergely, a járási állattenyésztési főfelügyelő ecsetelte sok-sok számmal a közös gazdaságokban folyó állattenyésztés tavalyi eredményeit. Néhány szám mindenképpen ide kívánkozik. A mohácsi járásban a negyedik ötéves terv eddig eltelt négy évében — az országos előirányzatot meghaladóan — a szarvasmarha létszám 40, a tehénlétszám 60 százalékkal emelkedett, ezen belül például a véméndi közös gazdaságban 162 százalékkal. Ez ugyan még nem százszázalékos férőhely-kihasználás, éppen ez jelenti a következő évek egyik fontos feladatát. (A tsz-ek előterve 1975 végére: a mostani 89 százalékos férőhely-kihasználást 94 százalékra emelni.) A tenyésztői munka árnyékos oldala: tavaly a valóságos szarvasmarhaállományból 751 hullott el, s ez bizony - csakúgy, mint a 7,2 százalékos borjúelhullás - magas szám. Itt egyébként nagy a szóródás, mindenesetre jó példát is emlegettek, Lánycsókon például két év alatt csupán egyetlen borjú hullott el. Ezzel kapcsolatban az értekezleten többször is elhangzott az intelem, le kellene már végre szokni, hogy mosdat- lan kézzel nyúlnak az újszülött borjúhoz az orr- és szájnyílásában lévő nyálka eltávolításához. Rendkívül nagy a fertőzési veszély! Mint említettük, kiemelkedőek az átlagos tejhozamok, például Lánycsókon tavaly 3580 liter volt (egyetlen évben 235 liter emelkedés; Bolyban viszont 365 literi), de a geresdlaki, szajki, nagynyárádi és majsi tehenek is évi 3300 liter tejet adnak. Másutt viszont — például a mohácsi Új Barázdában egyetlen évben 427 literes — visszaesés van, aminek nem szabad lett volna bekövetkeznie, hiszen a 3000 liter fölötti tejhozam jogos elvárás. A takarmánygazdálkodás megjavítását, mint a leglényegesebb alapfeltételt hangsúlyozta hozzászólásában Pék János, a Megyei Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója is, megemlítve, az idei Pannonia-napok előadásait is teljes egészében e témának szentelik. A takarmányozással kapcsolatban ilyen és olyan hasonlatok is elhangzottak, hogy ez a tevékenység nálunk még ökrösfogaton jár, s hogy rétjeink, legelőink őskorbeli állapotban vannak. Egy a lényeg, a takarmányozás ne ötletszerű legyen, mint most, hanem mindenkor a takarmányok béltartalmának pontos ismeretén és az állatok igényein alapuljon (ehhez ne restelljünk szaktanácsadóhoz fordulni), s főleg ne próbáljunk mindent — esetenként romlott takarmányt is — feletetni a marhával. Szó esett még — erről most már csak röviden — a Mohács környéki hízómarhák világszínvonalat döngető vágósúlyáról (például Nagynyárádon 929 kilogramm!), a sertéstenyésztés szép eredményeiről (a sombe- reki sertéstelep országosan is az egyik legmodernebb), a közgazdasági ösztönzők és részben a rét és legelők hiányában csökkenő — sajnos csökkenő — juhállományról, s végül a legintenzívebben fejlődő ágazatról, a baromfitenyésztésről. Az értekezleten részt vevő főállattenyésztők mindenekelőtt a korpahiányról szóltak (Pék János: ebből kevés van, s ezt tudomásul kell venni, csak „gyógyszerként" adjuk az állatoknak), e mellett bírálták a gabonafelvásárló mohácsi keverőüzemének munkáját — az ígértnél kisebb tételeket adnak, akadozik az ellátás, hullámzik a tápok minősége. Ugyanakkor ők is aláhúzták a takarmányozás, a takarmány- gazdálkodás fontosságát, de ehhez — s valahogy ez volt az értekezlet végső kicsengése — a tsz vezetőknek, most, amikor a búza- és kukoricatermesztésben a világszínvonalat döngetjük, jobban oda kell figyelniük az állattenyésztésre (s ezen belül a takarmánygazdálkodásra), több segítséget kell adniuk ennek — a sokkal jövedelmezőbbé tehető — ágazatnak. Szemléletváltozással, több energiával és ráfordítással, több szakértelemmel itt is front- áttörést kell elérnünk. (— mz —) A Mohács környéki tsz-fó'állattenyésztők számvetése Franiátiürésra van szükség