Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-11 / 69. szám

6 Dunántúli napló 1975. március 11., kedd Horgász­zsákmány 8550 kiló hal A horoggal zsákmányolt hal összessége tekintélyes mennyi­ség. De minthogy 1974-ben a megye horgászainak száma (888 fővel) 5482 főre emelke­dett az 1973. évi megyei össz- létszámmal szemben, az 1974. évi összes fogás 1 százalékkal kevesebb, mint 1973-ban volt. A leadott 4472 fogási ered­ménynapló (82 százalék) ada­tai szerint a horgászonként fo­gási átlag 19,1 kg. 1973-ban ez 0z átlag 22,8 kg volt, s azt 19 százalékkal kevesebb hor­gász érte el. Már ebből is nyilvánvaló, hogy a gyengébb eredményben jelentős szerepe volt a változékony időjárásnak. Vizsgálva a 19,1 kg átlagfo­gás halfajonkénti megoszlását, az a következőt mutatja: 40 százaléka, 7,6 kg a ponty, 27 százalék 5,2 kg az egyéb ne­mes hal, és 33 százalék, 6,3 kg az egyéb hal. Az összfogás fajonkénti megosztásánál is a ponty vezet 3396 kilogrammal, 5925 kg volt a süllő, 2205 kg a harcsa és 8760 kg a csuka. Az 1973-as évvel szemben erő­sebb csökkenést elsősorban a csuka fogása mutat, de csök­kenés mutatkozik a vegyes ha­laknál is. A horgászokra vetített ered­mények után érdeklődésre tart­hat számot, hogy az eredmény kialakulásában mit adtak az elmúlt évben a horgászoknak horgászvízeink. A Pécsi-tó 2511 kg-al produkált keveseb­bet, mint 1973-ban, jóllehet a tavat látogató 1183 horgász 20332 kg halával most is ve­zet a többi víz előtt. A tóra számított ótlagfogás 1 hor­gászra 20,3 kg. Itt is elgon­dolkoztató, hogy bár a tavat látogató horgászok létszáma az előző évhez viszonyítva 6 szá­zalékkal emelkedett, a fogási átlag ugyanakkor 3,2 kg-al csökkent. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a tó 1973 őszén 170 métermázsa hal ki­helyezésével eddigi legnagyobb népesítését kapta, s a kihe­lyezett halakból visszafogott „jelölt” halak havi 8—10dkg-os gyarapodást mutatnak, a tó előző évi fogás stabilitása erő­sen leromlott, amire az idő­járáson és a tó gyakori lecsa- polósán kívül alig lehet más magyarázatot találni. A tó lá­togatottsága elérte a hektá­ronkénti 17 főt és ez a sű­rűség már zavaró. Enyhít va­lamit a helyzeten az Orfűi-tó üzembe lépése, de a nagy-tó vízszintjének alacsonyan tartó­sa így sem nyújt sok reményt a javulásra. Még abban re­ménykedhetünk, hogy a terü­leti bizottságunk kezelésébe ke­rült és kerülő drávai szakasz mindinkább javuló és változa­tos halállományával sok hor­gászt fog elvonni orfűi tavaink­tól. Érdemes volna már most gondolni annak a megvalósí­tási lehetőségére, hogy a leg­kedveltebb drávai részekre „horgászjáratokat’' indítsanak. A telefon nő I Szerkesztőségünkben február 25-én vezető szakemberek vá­laszoltak a kerti növények, gyümölcsök, különböző szőlő­fajták szaporításával, gondo­zásával és értékesítésével kap­csolatban feltett kérdésekre. A válaszok közül néhányat la­punkon keresztül is közlünk. Az új vegyszerek Kérdés: A sajtóban hirde­tett legújabb növényvédő­szereket, gyomirtószereket (Kerb-et) miért nem lehet a boltokban kapni? Felhasznál- hatók-e a régi szerek? Sió György, az AGROKER műtrágya és növényvédőszer osztályának vezetője az aláb­bi választ adta: — A növényvédőszer forga- lombahozatalát vállalatunk a MÉM előírásai szerint végzi. Természetszerű, hogy ezek a rendeletek szigorú előírásokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a szakszerűségi, környe­zetvédelmi és egészségügyi szempontok biztosítottak legye­nek. A vásárlók egy szűk kö­rének rendszeresen visszatérő igénye a kísérleti szerek, ese­tenként a kifejezetten mérgező és közepesen mérgező növény­védőszerek beszerzése. E készít­mények végleges engedélye­zését - nagyon helyesen — hosszú és alapos kísérletek elő­zik meg, mert ezek felhaszná­lása csak ilyen előzményekkel lehet biztonságos. E kísérletek végső fázisait a szakemberrel ellátott élenjáró mezőgazdasá­gi nagyüzemek végzik, ahol a kockázatot is tudják vállalni. Ezeket a készítményeket kiske­reskedelmi forgalomba nem hozzuk. A laikus felhasználók kezébe csak az elvárható hoz­záértésnek és technikai felsze­reléseknek megfelelő kémiai anyagok kerülhetnek. A Kerb is kísérleti gyomirtószer, ezért még magántermelő nem kap­hatja. — A kistermelők részére a gyomirtószerek kínálata válasz­tékban a legszűkebb. Ennek oka, hogy a szakszerű felhasz­nálás az eredményesség szem­pontjából rendkívül fontos, hi­szen ha rosszul használják, nemcsak a gyomnövények, ha­nem a kultúrnövények, legtöbb esetben az értékes ültetvények is kipusztulhatnak. Emiatt a legnagyobb biztonsággal hasz­nálhatók kerülnek csak forga­lomba, mint például: Hunga- zin, Tenorán, sőt az erős mé­regként nyilvántartott Gramo- xon is, mert ezek esetleges túl­adagolása kisebb veszélyt je­lent. — A házikert tulajdonosok gyakran nagyobb mennyisége­ket szereznek be különböző növényvédőszerekből. Az Ilyen készleteket felhasználhatják-e Ä íM í? ú €^t4 -4 JlliSlS Ä!:Ä ■■liilllilli '.• •: •:•:• . • • .• ' .x : •. x •' x :• •• • iiya^iiMiiii a következő évben vagy évek­ben; erre egyértelmű választ adni a különböző kémiai anya­gok eltérő tulajdonságai miatt nem lehet. Az eltarthatósági idő minden esetben a csoma­goláson fel van tüntetve, ez idő lejárta után minőségvizs­gálat nélkül a felhasználás nem biztonságos. Egy-egy konk­rét ügyben — tapasztalataink alapján — tájékoztató jellegű felvilágosítást adhatunk. A kis­üzemek ez évi növényvédőszer ellátásáról rövid időn belül az újság hasábjain keresztül tá­jékoztatást adunk. rr Őszibarack­fajták Kérdés: Milyen őszibarack­fajtákat ültessek és hol sze­rezhetem be? Dr. Timon Béla, a Pécsi Ál­lami Gazdaság főkertésze az új őszibarack-fajták közül a Dixiredet ajánlja, melynek sár­ga a húsa, a Kertészeti Válla­latnál (Bolgár Néphadsereg u. 79.) és az ültetvényterv Válla­latnál (Rigóder dűlő) kapható. Az Aranycsillag (sárga húsú) a Szakszövetkezetnél (Nagyárpá- di út), a Nektár (fehér húsú) és az Incroció Pieri (fehér húsú) a Kertészeti Vállalatnál és a Szakszövetkezetnél, míg a T. 8 (sárga húsú) a Szakszövetkezet Nagyárpádi úti telepén kap­ható. ÁF ÉSZ-tagság Kérdés: Hogy lehet valaki tagja a Pécsi Szőlő- és Gyü­mölcstermelő ÁFÉSZ-nek, mit nyújt tagjainak? Vezekényi Béla, a pécsi Sző­lő- és Gyümölcstermelő ÁFÉSZ elnöke; — Tagja lehet minden 14. életévét betöltött magyar ál­lampolgár, aki vált egy 100 forintos részjegyet — mely után 5 százalékos kamatot fizet ’ a szövetkezet és melyet a tagsági viszony megszűnése után visz- szaváltanak. Továbbá évente területének minden négyszögöle után 10 fillér tagsági díjat fi­zet, azonban a legkisebb tag­sági díj évi 50 forint. A belé­pési szándékot be kell jelente­ni a Zrínyi u. 2. sz. alatti köz­pontban és ha a felvételről az igazgatóság döntött, máris tagja a szövetkezetnek. — A szövetkezet agronómusa, szakemberei a tagoknak szak­tanáccsal szolgálnak. Meg­mondják, hogy területükön a terület és a piac adta lehető­ségek figyelembevételével mit a legérdemesebb termeszteni. Segítséget nyújt a talajelőké­szítésben, kedvezményes áron biztosítja a szükséges szerves­és műtrágyát, kerti és virág­magvakat, oltványt és facse­metét. Minden télen a legkivá­lóbb szakemberek közreműkö­désével szőlő-, gyümölcster­mesztésről, növényvédelemről, borkezelésről előadásokat tar­tunk. A Nagyárpádi úti tele­pünkön szőlőkarót biztosítunk. A Béri Balogh Ádám u. 1. sz. alatti mezőgazdasági szakbol­tunkban növényvédőszerek, kert-, szőlőművelési eszközök, kisgépek, hordók stb. vásárol­hatók. A kisgazdaságokban megtermelt és a család szük­ségleteit meghaladó terménye­ket, bort, gyümölcsöt felvásá­roljuk. — Az elmúlt évben minden tagnak egy 100 forintos és a m'ezőgazdasági boltban be­váltható vásárlási utalványt adott a szövetkezet, ez évben pedig 3 százalékos vásárlási visszatérítést a vásárolt áruk után. A szövetkezeti tagok me­zőgazdasági ingatlanuk jöve­delemadója után 15 százalékos adóelengedésben részesülnek. Szőlooltványok Kérdés: Milyen fajta szőlő­oltványok és gyümölcsfák kaphatók? Kakas Sándor, az ültetvény­terv Vállalat területi központja kereskedelmi osztályának veze­tője elmondta, hogy a vállalat tavaszi áruellátása jó. A pé­csi lerakótokban (Rigóder dű­lő 11. és Tiborc u. 97.) borsző­lő-oltványokból: Olaszrizling, Chardonnay, Cabernet franc fajtákból nagy készletünk van. A csemegefajták részben el­fogytak, rövidesen azonban na­gyobb mennyiségű Pannónia Kincse, Chasselas, Szőlőskertek csemegeszőlő-oltványt és Le­ányka borszőlő-oltványt kap­nak. A bogyós gyümölcsök kö­zül őszi és téli körte érkezik még. Meggyfajták közül ajánl­ja az Érdi bőtermőt, ami kül­lemre, ízre, zamatra és ter­mésmennyiségben is felülmúlja a többi meggyfajtát. DR. SZALAI ISTVÁN Hófehér Finnország NEM SZALMALÁNG Ebédelni Ottaniemibe me­gyünk. Egy gyönyörű torony- ház tetejéről nézzük a szép vi­déket, miközben falatozunk a gusztusos vendéglőben. A mo­dern építkezés példaképe a környék. Alapelvük az, hogy semmit sem változtatnak az öb­lökön, sziklákon, facsoporto­kon, hanem a házakat úgy és olyanra tervezik, hogy a kör­nyezetbe művészileg, hangu­latilag tökéletesen beleillesz­kedjen. így aztán hol alacsony, hol magas házak között já­runk, melyek igen szépek, mo­dernek, színre, formára, nagy­ságra tökéletesen alkalmaz­kodnak a területhez, látkép­hez. Útközben Kekkonen elnök házának kerítésénél megyünk el, és bekukkantunk a végte­lenül népszerű elnök reziden­ciájára. A kapunál egy öreg rendőrbácsi sétálgatott fel, s alá ... A finn emberek igen szim­patikusak, higgadtak, nyugod­tak. Gondolkodásmódjuk sok­ban eltér a miénktől. Erre jel­lemző példát említek, amit ná­lunk elképzelhetetlennek tar­tok. — öt évvel ezelőtt a vá­rosi főorvos helyettesnél vendé­geskedtem. Szelíd, higgadt em­ber, — három gyermekes csa­ládapa. Felesége irodalmár, — verseket, színdarabokat ír. Je­lenleg földművesek. Állásáról lemondott, vett egy darab föl­det, erdőt, tavat, most gazdál­kodik. Felesége baromfit ne­vel. Fiuk egyetemre jár, ha vé­gez, szintén a földet fogja mű­velni. A finnek nagyon szeretnek bennünket. Minden utunk al­kalmával elhalmoztak szerete- tük és figyelmük ezer jelé­vel. Szász Levente, — ki leg­többet volt náluk, s kit egye­temükre meghívtak tanítani, — az elmondhatója, hogy ez a szeretet nem szalmaláng és nem csökken a szaporodó ta­lálkozásaink folyamán. A záró­banketten ökölvívó csapatunk vezetője pohárköszöntőjében megemlítette, hogy vendéglá­tás területén „kiütöttek” ben­nünket. No, de mi is adtunk ban­kettet. Hazulról cipeltük a vö­röshagymát, a jó magyar pi­rospaprikát, meg a villányi vö­rösbort és a háromtagú férfi szakácskar olyan halászlét si- kerített, hogy még most is kö­högnek tőle finn testvéreink. De nyelték, kivörösödve, krá- kogva, gyöngyöző verítékkel. A berlini finn nagykövet — a magyaroknak és a pécsieknek nagy barátja — is ott kana­laz közöttük. A villányi vörös megoldja a nyelvi nehézsége­ket, s egyszercsak a nagykö­vet úr rázendít ékes magyar nyelven, hogy aszongya ... Haragszom a töködre, rámá­szott a kukorica-főődemre ... (Mi tanítottuk rá tíz évvel ez­előtt.) Nem felejtette el a nó­tát se, bennünket se. Igen, szeretnek bennünket. Komolyan veszik a rokonságot. Bárcsak itthon az édestestvérek szeret­nék annyira egymást, mint észa­ki rokonaink bennünket. No, de hisz ez az ország a földi paradicsom, — ilyen nincs több a világon, — itt kellene élni... szinte hallom olvasóim hangját. „Tárgyilago­san” el kell ismernem, hogy elfogult írás ez. Bizonyára van­nak finn testvéreinknek is hi­báik, vannak nehézségeik, akad ott is egy-két semmirekelő, ud­variatlan, munkakerülő, gonosz­tevő, huligán, és sorolhatnám tovább is. Szerencsére nem találkoztam velük, vagy ha igen, nem kellett feltétlenül észrevenni őket — nem uralják A nép tulajdonában (I.) Első a szénvagyon Látszólagos ellentmondás, hogy a népi demokrácia út­jára lépő Magyarország gaz­dasági fejlődése a felszabadu­lás után szinte tisztán tőkés keretek között indult meg. „Honfoglalás” című cikkében erről a következőket írja a Szabad Nép: „Magyarország számára 1945-ben, az újrakez­dés pillanatában csak a pol­gári termelési rendszer volt az egyetlen járható út... A nép első igénye nem a „rendszer” volt, hanem az, hogy élni akar, s ehhez bányászatra, közleke­désre, működő iparra volt szük­sége. Termelés, újjáépítés A kérdés tehát így állott előttünk: mondjunk-e le a ter­més ugrásszerű emeléséről, sőt az újjáépítésről, csak azért, mert ezzel a profit is ugrás­szerűen nő és nagyrészt a ma­gántőkét építjük újjá?... A Magyar Kommunista Pártnak teljes erővel a termelés, az újjáépítés oldalára kellett áll­nia ..." Az idézett cikk-részletből ki­derül, hogy a gazdasági fel­adat is valójában politikai volt: politikai harc kérdése volt, mennyire sikerül az újjá­épülő ország gazdasági éle­tét a nagytőke kezéből a nép tulajdonába átadni. Ezért a gazdasági célokért vívott csa­ták minden esetben politikai küzdelmekkel fonódtak össze, amelyeknek gyakran csak a reakció egy-egy harcba do­bott szárnyának teljes meg­semmisítése vetett véget. Már a Függetlenségi Front első szegedi programjában sze­repelt a követelés, hogy a „Föld méhének kincseit" a nép tu­lajdonába kell venni. Nem vé­letlen, hogy csak ennyi sze­repelt a kezdeti programban az államosításokból. Abban az időszakban, amikor a nemzeti erőknek a fasizmus elleni tel­jes összefogása volt napiren­den, amikor még a nagytőke egyes német és fasisztaellenes csoportjaival, sőt a nagybirto­kos osztály bizonyos képviselői­vel is együtt kellett haladnunk, minden szélesebb körű államo­sítási javaslat felvetése egye­nesen zavartkeltőleg hatott vol­na. Az 1945-ös választások előtt a Magyar Kommunista Párt ezt, az addig megvaló­sulatlan követelést ismét napi­rendre tűzte, majd programja nyomán az egész Független­ségi Front is felvetette a bá­nyák köztulajdonba vételének kérdését. Elsősorban természetesen a szénről volt szó, egész ipa­runk nekilendülésének fő aka­dálya a szénhiány volt. A reak­az utca képét. Vendéglátóink gondoskodása megkímélt ben­nünket a negatív élményektől. De már jön is értünk a vonat. Az állomásra kétszer- annyian kísérnek ki bennünket, mint vártak. Sajnálják, őszintén sajnálják, hogy elmegyünk, pe­dig alaposan kitettek magu­kért a vendéglátásban. A száz- húszkilós nehézsúlyú óriás Pek- ka, mint a kisgyermekhez ha­jol le hozzánk és sírva búcsú­zik. Sűrű pelyhekben hull a hó. Finnország stílszerűen búcsúzik. Már az ablaknál állunk. A fiúk valamit énekelni akar­nak búcsúzóul, de valahogy most ez nem megy. A vonat lassan megindul. ... Seppo ... Miska ... Harry ... Matyi, — egymás nevét kiáltjuk. In­tegető karok, zsebkendők. A kísérők pár lépést tesznek a vonat nssllett, aztán elhalkul­nak a hangok, elmosódnak az alakok, és a sűrű hóesés el­takarja a kedves csapatot. Vainikkala hótól roskadozó tetejű, világoskék betűkkel ki­világított állomásánál ér véget téli finnországi utazásunk. Hófehér ország, — tiszta- szívű emberek, a mi kedves északi rokonaink. ció, amely akkor még teljes nyíltsággal nem mert színre lépni, tudta, hogy a szénter­melés az a gazdasági kulcs- pozíció, ahonnan aránylag ve­szélytelenül szabotálhatja az újjáépítést. A termelés, ame­lyet az éhezve és rongyosan dolgozó bányászok szeptem­berig mégis napi 1700 vagon­ra emeltek, esni kezdett és novemberben napi 1300 vago- nos átlaggal a mélypontra zu­hant. Ráadásul a kitermelt szén nagy része az üzérek, speku­lánsok martaléka lett. „A mai súlyos helyzetben — jelentette ki a Kommunista Párt — csakis az államosítás segíthet." Csata 1946. január 1-én a szénbá­nyák állami kezelésbe kerültek. A magyar bányászságnak, de az egész magyar demokráciá­nak is feledhetetlenül dicső­séges napjai következtek ez­után. Nagy-Budapest üzemei­nek dolgozói felhívásokat in­téztek a bányamunkásokhoz: adatszerűén felsorolták, milyen üzemeik tudnának megindulni, milyen iparcikkek gyártásátvál­lalhatják, ha szenet kapnának. Nógrádi Sándor elvtárs, ak­kor iparügyi államtitkár veze­tésével megindult a széncsata, kezdetét vette a széntermelés állandó emelése, amelyet nyo­mon követett az iparcikkek ter­melésének növekedése is. En­nek köszönhető, hogy néhány hónap múlva sikerült biztosíta­ni az inflációt megfékező sta­bilizációhoz szükséges áru- mennyiséget. A dolgozókat sújtó pénzrom­lás 1946. elején követhetetlen iramot vett és az MKP átfogó gazdasági tervet dolgozott ki megállapítására. Kétségtelen hogy az ország számára a legnagyobb veszélyt nagy ne­hézipari gyáraink helyzete je­lentette. A gyárak tulajdonosai, vagy azok megbízottai a termelés fokozása és olcsóbbítása he­lyett az alacsony termelés mel­lett igyekeztek nagy hasznukat megkeresni és az állam, amely rájuk volt utalva, kénytelen volt hallatlanul magas áraikat megfizetni — a bankóprés igénybevételével. így tehát az állam számára dolgozó és az állam pénzével újjáépült nagy­üzemekből a tőkések óriási hasznot préseltek ki és ráadá­sul szabotázscselekményekre is alkalmuk nyílott, Nehézipar I államosítása Ebben a helyzetben a Kom­munista Párt felvetette nehéz­ipari kulcs-üzemek államosítá­sának kérdését. 1946. február 16-án, a Sportcsarnokban is­mertette ezzel kapcsolatos ál­láspontját: „Ami a termelés fokozását illeti, nincs serken- tőbb valami a munkás szá­mára, mint az államosítás. A Weiss Manfréd, a Rimamurányi ózdi üzeme, a különböző Ganz-gyárak a következő esz­tendőkben jobbára állami meg­rendelésre dolgoznak majd és ezért természetes és helyes, ha ezeket a gyárakat az ál­lam saját kezelésébe veszi át...” A hallgatóság ezt az indít­ványt lelkes tapsviharral fogad­ta. A Kisgazdapártban ekkor már egyre nyíltabban fellépő reakció viszont kijelentette, hogy egy tapodtat sem enged tovább az államosítások te­rén és a közfigyelem elterelé­sére interpellációk pergőtüzé­vel támadta a feladata ma­gaslatán álló demokratikus rendőrséget. A Kommunista Párt ekkor a népet hívta segít­ségül. Kőszegi Frigyes (Következik: Harc a nehéziparért)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom