Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-24 / 54. szám

Állóhely is alig jutott mi lesz a héten TELEVÍZIÓ A világhírű svájci író, Max Frisch lírai hangvételű, oratórikus drámájának tévé­változatát láthatjuk Eszter­gályos Károly rendezésében kedden este a 2. műsor­ban. A mű az értelmetlen há­ború elleni elementáris ere­jű tiltakozás. Kedden az operakedve­lők örömére a Hamburgi Staatsoper előadásában közvetítik Mozart halhatat­lan remekét, a Varázsfuvo- lót. Pénteken a Híres szöké­sek sorozatban Kempelen Farkas híres sakk-automa­tájának rejtélye áll a film középpontjában, amelynek címe: A sakkjátékos. Gogol nagyszerű vígjáté­kában a Revizorban nyúj­totta élete legjobb ala­kítását Kállai Ferenc fő­szereplésével, most a tévé­nézők is élvezhetik a Nem­zeti Színház kitűnő előadá­sát, amit szombat este köz­vetít a tévé. HANGVERSENY Szerdán fél nyolckor kez­dődik a Liszt-teremben Vi- rágh Endre orgonaestje, amelyen Csajbók Terézia énekművész működik közre. Az est zenetörténeti cseme­géje Eszterházy Pál: Har­mónia coelestisének néhány részlete lesz, amely egy mai mű ősbemutatójával — Ko­loss István: II. szonátájával — egy műsorban hangzik el. A két mű születése között közel háromszáz év telt el. SZÍNHÁZ Babilonban, két vallás küzdelme s az emberek hit­váltása idején játszódik Szüts Bernát: Istenek csatá­ja című drámája, amely­nek pénteken lesz az ősbe­mutatója a Pécsi Nemzeti Színházban. Képünkön a szerző. MOZI Aki rutinjára hagyatkozik, az a lényeg helyett csak a felszínt adja. Erre döbben rá munkája közben a Fél évszázad korkülönbség c. szovjet film újságíró főhőse. F. F. Copola: A kereszt­apa című filmjét sajnos nem láthattuk még a hazai mo­zikban. Itt van helyette a film paródiája, amit F. Prosperi rendezett meg: A keresztapa másik arca, amely a sablon krimik leg­jobb gegjeit vonultatja föl pazar környezetben. Emlé­kezetes a főszereplő Nos- chese bravúros átváltozó képessége s a táncosnő Minnie Minoprio szép lába. □Hétfői Csontváry­matiné Egyre népszerűbbek Pécsett, a Csontváry múzeumban ren­dezett vasárnap délelőtti zenei matinék. A most vasárnapra hirdetett hangversenyre jegyet már a hét közepén sem lehe­tett kapni... Ezúttal két fiatal pécsi szár­mazású művész, Ligeti András és Jandó Jenő hegedű-zongora szonátáit élvezhette a mintegy 260 főnyi zenerajongó, akik közül soknak csak állóhely ju­tott az alkalmi ' hangverseny- teremben. A Kulturális Rendezvények Irodája és a Janus Pannonius Múzeum által rendezett nagy­sikerű koncerten Ligeti András és Jandó Jenő Brahms, Debussy és Ravel műveket adott elő. Balatinecz Márta Brahms da­lokat énekelt, zongorán Szka- dányiné Simonfi Mária kísérte. AMATŐRÖK FÓRUMA A Fegyveres Erők Klubjának színháztermében tartja 19 órai kezdettel a 20 éves Mecsek Táncegyüttes jubileumi előadá­sát. MOZI Park: Vállald önmagadat (f4, fő). Orpheusz az alvilágban (f8). Petőfi: Orpheusz az al­világban (fő, hn7, 9). Kossuth: Vállald önmagadat (10, 12). Mese Szaltán cárról (f3). Eg­lantine (fő). ART KINO: Rocco és fivérei I—II. (f7). RÁDIÓ Kossuth: 22.20: TUDÓSÍTÁS HELYETT. Evilági papok. 22.40: A Győri Filharmonikus Zenekar hangversenye. Vezé­nyel: Sándor János. Petőfi: 18.20: Az életfolya­matok szabályozása. Pécsi Stúdió: 17.35: Közleke­dési őrjárat. Három földrész — egy nyelven Eszperantisták találkozója Pécsett Ezen az összejövetelen, ame­lyet szombaton este tartottak Pécsett, a Hullám étteremben, mindenki „egy nyelven be­szélt”. Ha nem is eszperan­tóul, — sokan még nem bír­ják olyan jól ezt a határokat feloldó beszédet — minden­esetre a barátság „nyelvén” értekeztek egymással a ven­dégek . . . Egyébként ez is volt az elsődleges célja a dél-du­nántúli eszperantistákat ösz- szefogó pécsi területi bizott­ság áltál — a nemzetközi ba­rátsági hét keretében — ren­dezett kétnapos eszperantis- ta találkozónak. És természe­tesen alkalmat adott nyelv­gyakorlásra, ismerkedésre, — és a nemzetközi nyelv népsze­rűsítésére. Három földrész „jött össze" szombaton este a Hullámban, és a vasárnapi program so­rán. A távolabbi világrészeket a hazánkban tanuló külföldi diákok képviselték, Európát az ország minden részéből érke­zett eszperantista honfitársak, és az eszéki testvérszervezet képviselői ... Mamun Habaib Palesztiná­ból jött, most másodéves a pécsi Orvostudományi Egye­temen, — és egészen kezdő az eszperantó nyelvben. — Miért tanul eszperantóul? — Hogy mindenütt megér­tessem magam, amerre csak járok a világban . . . Azért így is csak elboldo­gul valahogy, az arab anya­nyelvén kívül beszél angolul, szerbül és magyarul . . . Ta­valy is ott volt már az eszpe­rantisták baráti összejövetelén, és most várja az ismerősöket, — és a vacsorát. — ló főzünk? — Jól. ízlik. — Mondana valami érde­kes, nekünk furcsa szokást? — Várjunk csak . . . Palesz­tinában vannak olyan húséte­lek, amelyeket nem szabad késsel, villával enni, csak kéz­zel. Ilyen a „menszef” is ... — Mi az amit nálunk ne­hezen szokott meg? — Az időjárás. Dinh Thi Vinh, vietnami kis­lány, egyetlen copfba font, szinte már elképzelhetetlenül hosszú, szénfekete hajjal. Pé­csett, a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskolán elsőéves, és most már ő is tagja a fő­iskolán működő eszperantista csoportnak. — Mikor volt otthon utol­jára? — Két éve, amikor eljöt­tem ... — És legközelebb, mikor megy haza? — Három év múlva, ha vé­geztem . . . Neki, itt többezer kilomé­terre, a családtól távol iga­zán szüksége van barátokra, s így az eszperantisták segít­ségével szinte az egész világ­gal barátkozhat. Az otthoniak­kal, szüleivel, két katona báty­jával és tanárnő nővérével leveleken keresztül tartja a kapcsolatot. így is hosszú az út, egy hónap alatt járja meg a posta . . . — Mostanában jó híreket kapok otthonról, — mondja. — Szokott Írni a városról is? — Mindenről, ami nekem tetszik itt. És nekem minden nagyon tetszik . . . Percek alatt egész kis „nem­zetközi eszmecsere" alakult ki az asztalnál. Azzam Farid, aki szintén Palesztinából jött és elsőéves az orvosin, azt mond­ja nyáron a Balaton is jó szolgálatot tesz az eszperan­tó nyelv .. . Faggatja műsza­ki főiskolás társát, a vietnami Navyen Viet Hsu-t, „ti hogyan éltek, mit csináltok, mit ta­nultok, hol szórakoztok ...” Beszélgetnek. Most itt az eszperantista es­ten találkoztak egymással elő­ször. Jelképnek is szép . .. D. K. J. Nemzetközi gasztronómiai heteky 1975 Olasz vacsoraestek a Itlador étteremben FEBRUAR 24 —271 G. Az olasz ételkülönlegességeket Pár Gyula konyhafőnök készíti. Asztalfoglalás az üzletvezetőknél: 11-477/6 mellék. Se szélsőnk, se humoristánk Rajta ül egy béka? Ezt a kötetlen „foglalkozást” tulajdonképpen a humoristák egykori klubjában is tarthattuk volna. De tekintsünk el a jupi- ter-lámpáktól, a kameráktól. A televízió stúdiója helyett a Lu­das Matyi szűk szerkesztőségi szobájában beszélgettünk a volt klubtagokkal: Mikes Györggyel, Somogyi Pállal, Radványi Bar­nával. — Egy éve annak, hogy a Humoristák Klubja búcsú nélkül hűtlen maradt a televízió-né­zőkhöz. önkéntelenül adódik a kérdés, megbuktak a kilencek? Mikes György, az egykori „el­nök" reagál elsőként: — A klub másfél évig „élt”. Kísérlet volt. A hagyományos rádiókabarét sajnos nem sike­rült átültetni a televízióra. A humor, a kabaré intim műfaj. Szerintem négymillió ember sza­tíra iránti igényét képtelenség egyformán kielégíteni. A közön­ség rezdülésére azonnal reagál­ni kell. Ez a legfontosabb. — Az első műsorok egyenes­ben mentek, később felvételről. De a többszöri beállítás feszé­lyezett bennünket. Az első poén mindig bejött, de amikor ha­todszor vette a kamera a szük­séges részt, a közönség neve­tése görcsössé vált. Ettől füg­getlenül nem érezzük kudarc­nak próbálkozásunkat. Mert egy műsor általában egy évig éi a televízióban, s mi másfél esztendőn át tartottuk klub- foglalkozásainkat — mondja So­mogyi Pál. — Terveznek-e hasonló jelle­gű műsort? — Egyelőre nem. A tévében viszont most indul Ágoston György aktuális témákkal fog­lalkozó műsora. Címe: Hóvégi hajrá - válaszol Mikes György. — A magyar humoristákat szinte egy kézen meg lehet szá­molni. Mi az oka annak, hogy mindössze hét névvel találkozik időről időre az olvasó, a rádió­kabaré hallgatója? Hol vannak a fiatalok? Somogyi Pál: „A felvetés igaz. Sportnyelven szólva se szélsőnk, se humoristánk nincs. Gondoljon csak a meghirdetett Humor Fesztiválra. Mindössze két vagy három tehetséges fia­talt fedeztek föl." Radványi Barna: „A második forduló előtt sokan visszaléptek, megijedtek a következő felada­toktól. A buktatókat kevesen vállalják. Pedig bőven van hely a pályán, sokan elférnénk egy­más mellett. A Ludas Matyit, amely több mint félmillió pél­dányban jelenik meg, hét hiva­tásos újságíró írja. Ennyien kép­telenek vagyunk kielégíteni a rádió, a televízió, a lapok igé­nyeit, és higgye el, a kabaréba is bele lehet fáradni.” Mikes György: „A fiatal írók óvakodnak a szatírától. Leala- csonyítónak tartják, hogy ne­vük egy humoros vers, vagy próza alatt szerepeljen.” — Nem úgy Illyés Gyula. Ö büszke volt arra, hogy verset írt a Ludasnak — szól közbe Somogyi Pál. — Az olvasók, a hallgatók igényesek. Azt is megkockáz­tatom, hogy elkényeztettük őket. Ma már nem lehet el­mondani egy konferanszot anélkül, hogy legalább há­rom mondatonként ne legyen egy poén. S az, hogy a ma­gyar humor, olyan, amilyen, az a sajtónk egyhangúságá­ból is fakad. Mert ebből él a humorista — mondja Mikes György. — Azt hittem a humorból. .. — Abból is. — Jól? — Jól. — Akkor most hadd kér­jek ingyen néhány poént. Tet­szés szerint válaszoljanak: mi a véleményük a takarékosság­ról, a sebesség-korlátozásról, a magyar humorról, annak jö­vőjéről? Radványi Barna: „A sebes­ség-korlátozás bennünket nem érint, mert ha városba érünk, szólunk a Somogyinak, Pali­kám, „fölmehetsz" hatvanra. Somogyi Pál: „A takarékos­ság első lépéseként bemegyek a főnökömhöz és fizetéseme­lést kérek, hogy jobban taka­rékoskodhassak." Radványi Barna: „Hogy lá­tom a magyar humor jövőjét? Sehogy, mert rajta ül egy béka.” Salamon Gyula Zúgjon a dalunk Vasárnap délelőtt Pécsett a Liszt-teremben rendezték meg a „Zúgjon a dalunk" mozga­lom keretében a területi ének­kar-bemutatót. Az első fellépő énekkar az 502-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nulói voltak, tartalmas, szép bemutatójukat Denke Mária vezényelte. Ezt követően göcse­ji népdalokkal kezdték műso­rukat a Zalaegerszegről érke­zett Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola diákjai, akiket Pungor Antal vezényelt. Meg­érdemelten kaptak újra és újra vastapsot a Pécsi Géza ve­zényletével éneklő 500-as szá­mú Ipari Szakmunkásképző In­tézet mintegy 120 tagú ének­kara. A Zeneművészeti Szak- középiskola kamaraegyüttese működött még közre Pécsi Gé­za vezetésével. Rövid szünet után a Mecseki Ércbányászati Vállalat fúvószenekara adott jó hangulatú, újszerű koncertet, Apáthy Árpád vezényletével. Ezt követően a Nagy Lajos Gimnázium Kamarakórusa Iva- sivka Mátyás vezetésével mu­tatkozott be színvonalas mű­sorral a Népművelési Intézet­ből jött három tagú zsűrinek és a közönségnek. A zsűri az országos bemutatóra a Pécsi 500-as Ipari Szakmunkásképző Intézet énekkarát javasolta. A szereplő kórusok emlékplaket­teket kaptak. (Bódy) Erdősi András: Csertető, 1937. II. 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom