Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-06 / 36. szám
6 Dunántúlt napló 1975. február 6., csütörtök E szerkesztőség postájából Gyors intézkedés volt... Szombatvasárnap nem gyerek a gyerek? Mostanában gyakran hallani, hogy baj van a fiatalok testi fejlettségével, sok a tornából felmentett, katonaságra alkalmatlan fiatal. Úgy képzeltem, hogy sokat segít majd ezen a problémán az új műanyagsátras uszoda. Ezért lepett meg, amikor a feleségemmel és négyéves kislányommal elmentünk az uszodába, és a pénztárosnő közölte, hogy szombat, vasárnap nem árusítanak gyermekjegyet. Mondtam, hogy ha már úgy áll a dolog, legalább a belépődíjak jegyzékén tüntessék ezt fel. Azóta eltelt három hét és a módosító kiírás nem született meg. Kérem az illetékeseket, hogy ha már a fedett uszoda fenntartási költsége csak a gyermekjegyek áremelésével lehetséges, ezt a látogatókkal a belépőjegyekről kiírt tájékoztatóban is közöljék. Lukács Vilmos Hasonló esetek elkerülése végett A reggel 4 órakor Gödrekeresztúr- ról induló munkásjáratnak 5 órakor kellene továbbindulnia Magyarszék ről Pécsre. Számos esetben félórát, háromnegyed órát késik vagy kimarad. Magyarszéken körülbelül 15—20 dolgozó várja az autóbuszt, hogy 6 órára beérjen pécsi munkahelyére. Sajnos, sokszor elkésünk. Ezért kérjük a Volán Vállalat vezetőinek intézkedését, hogy a jövőben ne forduljon elő hasonló eset. Vaskó Lászlóné Magyarszék A Dunántúli Naplóban „Ingyen mozi?" címmel megjelent levelünkben szóvá tettük, hogy a kertvárosi Kamilla utca és a vele szemben levő 10 emeletes lakóház előtti téren felállított kb. 3 méteres gyermek tornaszer zavarja a lakók nyugalmát. A kérésünket követő gyors intézkedésért ezúton szeretnénk köszönetét mondani a Pécsi Parképítő Vállalat dolNemrég beadvánnyal fordultunk a Volán 12. sz. Vállalathoz és kértük, vizsgálják meg miért késnek a komlói helyi járatok sokszor csaknem fél órát és emiatt az utasok nagy része lekési a csatlakozó járatokat. A vállalat késedelem nélkül válaszolt és közölte, hogy a késések megszüntetése érdekében a komlói OTP-nél a közeljövőben megfelelő kitérőt, megállót létesítenek komlói tanácsi támogatással. Ezután a helyi járatoknak nem kell a távolsági autóbuszállomásra betérniök, s ezzel a menetidő is 8—10 perccel megrövidül és a késések is lényegesen csökkennek. Mi, a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat dolgozói köszönjük a gyors intézkedésre tett ígéretet, reméljük hamarosan meg is valósítják. gozóinak, akik áthelyezték a játékot, s nem kevésbé a Dunántúli Napló szerkesztőségének azért, hogy a levelünk közlésével felhívták rá a figyelmet. Azóta nyugalomban élünk. Ez igazán gyors és emberséges intézkedés volt. A Kamilla utcai lakók nevében : Tóth Károly Külön köszönjük a komlói állomásfőnökségnek, hogy a beadványunk alapján kisegítő járatot állított be, így munkaidőnk befejezése után most több mint fél órával előbb érünk haza. 31 kőbányai dolgozó nevében: Dr. Berényi István „Tízezer ember Harkányról” A Dunántúli Napló 1974. december 22-i számában a fenti címmel megjelent cikkhez szeretnék tízezeregyedikként hozzászólni. A cikk írója sok más tényező mellett azt is megállapítja, hogy a gyógyfürdő használói között igen alacsony a száma a 65 éven felülieknek, noha ez a korosztály igé- nye'né leginkább a gyógykezelést. A fürdő vezetősége — nagyon helyesen — a régi medencét jelölte ki erre a célra. S annak érdekében, hogy a gyógyfürdőzés zavartalan legyen, e medencében megtiltotta a hatalmas méretű matracok és autógumik használatát, a velük járó hancúrozásokat, „víziparádékat". Eszi, nem eszi, nem kap mást? Jónéhány éve allergiás vagyok a bekenőkefére. Kis ügy, de mindennapos. Megjelent rövid időre egy angol cipőkrém, dobozban, műanyag kezelésű. így a bekenőkefét száműztem a cipőtisztítószerek közül. Sajnos, azóta sem lehet kapni. A napokban láttam végre egy Csillag gyártmányú cipőkrémet, melynek tubusára szellemes megoldásként műanyag szivacs csavarható. Tehát újra nincs szükség a bekenőkefére. Igen ám, de ez az ügyes portéka csak feketében kapható. Igaz, hogy volt barna is, de hamar elfogyott. Ügy látszik, a barna cipőt viselők gyakrabban tisztítják a cipőjüket, vagy több van belőle? Ezt a gyártó cégnek is kellene tudnia, hisz egy új gyártmány bevezetésekor feltehetően végzett valami felmérést, piackutatást. Ezekután vagy a barna cipőkrémből kellene többet gyártani, vagy hozzászoktatni népünket a fekete cipő majdnem kizárólagos használatára. Melyik könnyebb vajon? Mert „az eszi, nem eszi, nem kap mást” ideje lejárt. Somody Ferenc A Dunántúli Napló január 29-i számának hírrovatában a fenti címmel közlemény jelent meg. Szeretném ehhez hozzáfűzni az alábbiakat: A fenyőrigó (nem fenyves rigó), melynek latin tudományos neve „Turdus pilaris”, német hivatalos neve „Wach- olderdrussel” (lásd: R. T. Pet- terson, stb. Európa madarai, 226. old.) népies nevén „Kram- metsvogel” és nem „Kranez Fogéi". Ez a német név a Krammets és Vogel összetétele. Tehát a közlemény írója hibásan írta az összetett szó első és második tagját is. * A Kórház téren látható sudár lámpatest mellett „félárbocra” eresztve árválkodik jobb sorsra érdemes társa. Egykoron az alatta levő benzintöltő állomás kivilágítását szolgálta, de hol van az már? A kutakat rég leszerelték, s azóta a jelenléte értelmetlenné vált. Megjegyzem hogy a boróka- magvait előszeretettel fogyasztó fenyőrigót, főleg e növényekben bővelkedő felvidéki, ma szlovákiai bányavárosok szász, úgynevezett zipser lakosai, polgárai nevezték Kram- metsvogel-nak, akik szívesen fogyasztották a környék borókásaiban tömegesen fogott (lépvesszővel, hurokkal) madarak ízletes pecsenyéjét. A cikkíró által említett madarak helyesen írott magyar neve tehát fenyőrigó, helyesen, de népiesen hangzó német neve Krammetsvogel. S. A. Az illetékesek válaszolnak Köszönjük a reménykeltő választ AZ OLVASÓ VÉLEMÉNYE „HIDEGET JÓSOLNAK” „Értéknövelő dísz...” „HAJÓZNI SZÜKSÉGES” A Dunántúli Napló 1975. január 9-i számában a fenti címmel megjelent levélre az alábbiakban válaszolunk. A Lvov-Kertváros Krisztina tér 25. sz. lakóépület felvonóját 1974 novemberének közepén helyeztük üzembe. Azóta a felvonó mindössze három alkalommal hibásodott meg. Ezek bejelentései közül csak az 1975. január 3-i bejelentés jutott el a Kertvárosi Lakás- szövetkezettel kötött megállapodásunk szerinti hibafelvevő helyre. Ezt a meghibásodást még aznap elhárítottuk. Miután a másik két meghibásodást nem a fentebb említett helyen, hanem az üzemünkhöz jelentették be, így csak az ezt követő napon küldtük ki szerelőinket a hiba kijavításává. A fentebb említeti üzembehelyezés óta összesen 30 üzemórát állt csak a felvonó, ebből 15 óra kiesést elkerülhettek volna a lakók, ha bejelentésüket a megfelelő helyre juttatják. Az üzemóra kiesések' minimálisra való csökkentése érdekében szövetkezetünk megszervezte a lakótelepi, illetve helybeli hibák felvételét, és a továbbiakban is arra törekszik, hogy a javítási időt a legminimálisabbra szorítsa. Magyarcsik Gyula, a Villamosipari és Gépjavító Szövetkezet elnöke De azt már kevésbé helyeseljük, hogy a medence őre sípszóval parancsolja ki az általunk nem ok nélkül használt kisméretű ülőpárnákat, úszágumikat is. Ez csak akkor lenne indokolt, ha a víz legalább a vál- lunkig, nyakunkig érne, ugyanis legtöbbünknek a lapockája, vállforgája, vagy a nyakizma fáj, amelyet az említett alkalmatosságok nélkül csak úgy tudunk gyógykezelni, ha leguggolunk a vízbe. Talán mondanunk sem kell, hoqy ez a művelet menynyire fárasztó a magamfajta korosz- tályúaknak. Itt említem meg azt is, hogy a medencében kevés az ülőalkalmatosság is, ezért sokan arra kényszerülünk, hoqy ezt a hiányt a másik medencékben pótoljuk, ami viszont azzal jár, hoqy ki vaqyunk téve a fiatal korosztály — eayébként naayon természetes — ficánkoló kedvének. Ezért a fentebb elmondottakon kívül még az lenne a kérésünk, hogy a Fürdő Vállalat vezetősége építtessen ülőpárkányokat a gyógymedencénk szegélyére. Regős György nyugdíjas Pécs, Mártírok útja 22. A Dunántúli Napló január 12-i számában fenti címmel megjelent cikkükben többek között a következő megállapítás szerepel: A Vadászkürt épület robbantási költsége csaknem fél millióba került. A robbantási anyagok elszállítása — tekintettel arra, hogy annak nagy részét semmire „sem lehet felhasználni — ugyancsak közel fél millió forintba került. A fenti megállapítással szemben a valóságos helyzet a következő: A robbantás költsége 187 ezer forintot tett ki, a törmelékanyag elszállítása 132 ezer forint. Az egyéb, robbantással kapcsolatban felmerült költséggel együttesen az egész robbantás mintegy 330 ezer forint összeget tesz ki. Ugyanakkor kb. 20 ezer forint felhasználható anyag került értékesítésre. Az összes költség az egymillió forintnak nem egészen az 1/3-át teszi ki. Ugyanakkor a Kossuth tér 8. sz. épület (volt MÉSZÖV székház) hagyományos formában történt lebontása valóban több mint félmillió forint volt. Ebből következik, hogy feltétlenül célszerű a robbantási módszer alkalmazása, mind költség-, mind pedig időmegtakarítás szempontjából. Münster Ottó B. m. Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége titkára 78. Vagy csak összevisszaság ez, amit ki lehet bírni, ki kell bírni — csak eligazodni valahogy . . . Kibírni? — Minek?! Eligazodni? - Hová?! Miért?!... A némaságból a magányba? . . . Nem, nem a némaságból; az föloldódik egyszer, talán. De egyedül még kiáltani is csak némán lehet! . . . Hedvignek volt ereje hozzá — apa érti-e, hogy ehhez volt a lányának ereje?! Ahhoz, hogy ne maradjon itt egyedül! És hogy ilyen óriásion erős volt; ezt én hogyan tehetem jóvá?! A szégyenkezés elég-e? Viselve a súlyt, a széqyen súlyát, hogy nem ismertem őt. . . Jóvátenni; én csak azt nem tudom, hogy én hogyan tegyem hóvá. Én, hogy ő volt az, aki bele mert kapaszkodni a végtelenbe. Hogy a végtelenbe mert . . . Meg kell-e bocsáta- nom neki, hogy ő volt az?! Én bocsássam meg, csak én bocsáthatóm meg, mert én maradtam itt . . . Itt? ... Mi az, hogy itt?! — Nem lesz itt rend száz év múlva sem. Idebent meg — ebben a fagyban — ezer év is kevés hozzá . . . Aki elmegy, az nem bocsát meg, azért megy el . . . Ismeretlen út, ismeretlen lehetőség. Megkockáztatni ... A némaság, ami a mélyén van, az sokkal ismeretlenebb . . . Aki elmegy, nem szorul rá arra, hogy megbocsássanak neki, nem, nem kell megbocsátani, várni, reménykedni, lesni sem, nem, nem szabad - csak egyedül maradni nem lehet, az az, amit nem tud megbocsátani senki ... A némaságban nincsenek távolságok: bocsánatot nem kérő, megbocsáthatatlan távolságok . . . De hogyan? — Jaj, milyen józan a legégőbb kétségbeesés is! Szürke és rövidlátó még az őrület is! Kimenni a pályaudvarra. Nem, a vonatok leállnak odakint a rendezőn, itt még csak szerelnek, hegesztenek, szikrázik és villámlik az üvegtelen üvegcsarnok. Pokróc. Pincéből a szenescsizma. Valami, bármi, csak induljon. Lefelé. Dél felé. Zsákok, madzaggal derékba kötött télikabátok, reszkető öregasszonyok. Vonat van, mozdony nincs. Melyik vágány merre visz? Meddig élnek ezek a vágányok, hol szakadnak meg? Mikor lesz mozdony?. A madza^os télikabátban se tudják, a veszekedő asszonyok se. Csak föl kell tolakodni, odaférkőzni, ahol sokan vannak, a zsákkal betömni az ablakot, különben megfagyunk vagy kirán- cigálnak az első jelzőnél. Még mindig nincs mozdony. Talán nem is lesz. De. Azt mondják, lesz. 2. Ha kettejük közül ott szorong, ott kuporog akkor valamelyikük, a padokhoz szorulva, zsákok és kosarak mögé bújva, vagy a következő vagon mélyén, fagyos fémcsövek között, vagy a kocsisor legvégén akár, lucskos káposztahegyek védelmébe beásva — elérhető távolságra! — bármelyikük! — én megkerestem válna, f ü I kéről fülkére tipródva, a csattogó vágányok fölött átkapaszkodva, egyik átkozott vagonból a másik lépcsőjére, vagy a tetőkön kúszva, hiányzó ablakokon bemászva is, gyilkolva és taposva is utánavergődtem volna — Hanga Miklósnak vagy Dario Santinak — hogy nem bírom tovább; verekedtem volna, karmoltam és téptem volna, akár az egyikért, akár a másikért, mindegy már, csak elérhettem volna bármelyiküket, hogy lökjük le egymást, tépjem le innen, mert belyukad a hátam a görnyedéstől, kiszakad a karom a kapaszkodásban, mindjárt leszédülök a lépcsőről, három batyu is nyomja a mellem, de nem mozdulhatok, nem fedezhetnek föl, katonák dörömbölnek, futni kell, szénhegyek mögé rejtőzni, salakkupacba beleásni, másik vonat lépcsőjére kapaszkodni — nem, nem győztem volna tovább, egyszer- csak leszédültem volna a nyílt töltésre, vagy hagytam volna, hogy zseblámpák pásztázó fénycsóvái előkényszerítsenek a bedőlt viskók védelméből, s a szomjúság meg a bűz a világosságra üldözzön — ha a leg- hajszolóbb és legkíméletlenebb korbács nem csap a nyakam köré minden lélegzetvétel előtt: a félelem az egyedülléttől. Ha ennek a tudata, ez a legbiztosabb bizonyosság nem űzött volna tovább. Erőt nem adott ez a rémület, dehogyis erőt, hanem csak kergetett. . . (Folytatása következik) Jogi tanácsadó B. G. 58 éves beteg ember. Elmondása szerint többet beteg, mint amennyit dolgozik. Hallott az átmeneti segélyről, de közelebbit nem tud róla. Kérése: a legfontosabbakat írjuk meg az átmeneti segélyről. Az 1/1967. (XI. 22.) Mü. M.— Eü. M.—PM. sz. együttes rendelet 19. §-a értelmében azok a nem rehabilitálható csökkent munkaképességű dolgozók, akiknek munkaviszonyát, vagy bedolgozói munkaviszonyát megszüntetik, átmeneti segélyre az alábbi feltételek együttes fennállása esetén jogosultak: a) legalább az öregségi résznyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel (10 év) rendelkeznek, de a nyugdíjkorhatárt még nem érték el és nem jogosultak rokkantsági nyugdíjra, b) a nyugdíjkorhatárt öt éven belül elérik, c) a munkaképesség-csökkenés mértéke az 50%-ot eléri. Az átmeneti segély a munkaviszony megszüntetését követő naptól az öregségi korhatár betöltéséig jár. Az átmeneti segélyt a csökkent munkaképességű dolgozó várható öregségi nyugdíjának 75%-át kitevő összegben kell megállapítani. A segély összege havi 760 forintnál nem lehet kevesebb. Beszüntetik az átmeneti segély fizetését, ha a segélyezett a) öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, b) munkaképesség-csökkenésének mértéke az Orvosszakértői Bizottság megállapítása szerint már nem éri el az 50%-ot, c) az egészségügyi állapotnak megfelelő és számára felajánlott munkahelyet indokolatlanul nem fogadja el. d) az ország területét állandó letelepedés szándékával elhagyja, vagy a vonatkozó rendelkezések megszegésével tartózkodik külföldön. Tóth N. olvasónk kérdezi, hogy mikor lehet a lakásbérleti jogviszony szüneteléséről beszélni? Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 69. §-a értelmében, ha az épület karbantartásával, helyreállításával, átalakításával, illetőleg bővítésével kapcsolatos munkák csak a lakás kiürítése esetén végezhetők el és a bérlő, valamint a vele együtt lakó személyek átmeneti elhelyezése biztosított, a lakásbérleti jogviszony a munkák végzésének időtartamára szünetel. A szünetelést a bérbeadó és a bérlő megállapodása, ennek hiányában tanácsi bérlakás esetében a lakásügyi hatóság, más lakás esetében pedig a bíróság határozata állapítja meg. A most ismertetett jogszabályi rendelkezések értelmében a bérlő és a vele együtt lakó személyek a lakásbérleti jogviszony szünetelésének időtartamára kötelesek a lakást kiüríteni. Ugyancsak itt kell ismertetni, hogy az érvényes előírások értelmében a kiürített lakással kapcsolatban a szünetelés időtartama alatt a) a bérlőt karbantartási és lakbérfizetési kötelezettség nem terheli; b) érvényesek a lakásbérleti jogviszony folytatására, a lemondásra és a lakáscserére, valamint a bérbeszámítási jogra vonatkozó rendelkezések. A lakásbérleti jogviszony szünetelése végetér, ha a kiürített lakásban végzett munkákat befejezték és — az építésügyi jogszabályokban meghatározott esetekben — az építésügyi hatóság a lakásra a használatbavételi engedélyt megadta.
