Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-06 / 36. szám

1975. február 6., csütörtök Dunántúli napló 3 Takarékosság a Pécsi Yasasipari Szövetkezetiben Hej! Helyjegy! A Mecsek expressz Grammok és tizedgrammok (4.) a nyersanyagok és az energiahordozók grammjait, tizedgramm- jait sem hagyhatjuk ve­szendőbe menni, hajto­gatjuk immár negyedszer ezeken a hasábokon. Cikksorozatunkban a ta­karékosság nyomába eredtünk a baranyai vál­lalatoknál. A megközelí­tés sokirányú lehet. Ezút­tal nem a csöpögő víz­csapnál, az elfolyatott olajnál, a szanaszét szó­ródott fémforgácsnál igyekszünk nyakoncsípni a pazarlást. Hanem hol? Egy példa, s itt maradjunk is rögtön a Pécsi Vasasipari Szövetkezetnél. Hiá­ba öntik ki az öntödében még oly takarékosan is a fű- nyírógép vaskerekeit, amikor azt jobb lett volna műanyagból készíteni, mi több, közben a műanyagok ára is felment, ol­csóbb lenne alumínium kere­keket gyártani és beépíteni. De ez már a konstruktőrök dolga. Döntéseik - maga a megtestesült takarékosság, avagy a pazarlás. Erről lesz szó. Kalocsai Ernővel, a Pécsi Vasasipari Szövetkezet főkonst­ruktőrével és kollégáival min­denekelőtt néhány körülményt vázolunk fel, nehogy akkor ki­áltsuk ki őket a takarékosság mintaképeinek, amikor csupán a körülmények kényszerítő ere­jével állunk szemben. A szö­vetkezet kis és tőkeszegény cég, eleve rá van kényszerít­ve arra, hogy azt gyártsa, amit az igényeiben gyorsan változó piac mindenkor kér. Ez sok mindent feltételez: rugalmrjs- ságot, a műszakiaktól állandó szellemi készültséget, folytonos gyártmányfejlesztést, végsőso­ron feszes és takarékos gaz­dálkodást. Emellett a vasipar sokszor küszködik anyaghiány­nyal, s ez eleve kényszeríti őket, takarékosan bánjanak az anyagokkal, folytonosan keres­sék és éljenek az anyagok egymással való helyettesítésé­nek lehetőségeivel. Egy kiló fém Mi az, ami több, mint amit a kényszer diktál? Ha egy szö­vetkezet nem az egyszerűbb munkák után kapkod, hanem áthatja a szándék, hogy egy kiló fémet minél értékesebb termékké dolgozzon fel, tehát amikor az anyagigényes termé­keket felváltják a munkaigé­nyes, finom megmunkálású, ér­tékesebb termékek, akkor mindezt a takarékosság újabb hajtásaiként üdvözölhetjük. Két­ségtelenül a nehezebb út. Vál­lalkozói kedv, nagyobb fantá­zia és nagyobb szakértelem kell hozzá, több gondot vesz­nek a nyakukba, s nagyobb kockázatot. Nos, a szövetke­zetben ezt tudatosan vállalják, a műszakiak átérzik, mennyire az ő döntéseiktől - mit is gyártsunk? - függnek azok a bizonyos grammok és tized­grammok. Erre mondják: bán­junk csínján az anyagokkal, de a szellemi kapacitással ne takarékoskodjunk, engedjük szabadjára az alkotókedvet! A gondolat példákkal is il­lusztrálandó. Itt van a DIGÉP- ügylet. A diósgyőriek lemez­hajlító gépeket készítenek, egy- egy gép nyolcszázezer-egymil­lió forintba kerül, a tőkés or­szágokba is exportálják. Már­most a hidraulikus működteté­sű élhajlítókba külföldi alkat­részeket is kénytelenek beépí­teni, többek között olyan sze­lepeket, amelyeknek darabját 1000 svájci frankért vesztege­tik. A DIGÉP-nek ez a szelep — súlya alig nyolc-tíz kilo­gramm — a vámmal együtt 23 ezer forintjába kerül. Igényesebb termékek A pécsiek - üzleti kapcso­lataikon keresztül — felhívást kaptak a szelep elkészítésére. Félve ugyan, de belevágtak. Hogy mitől féltek? A szelep rendkívül kényes alkatrész, fi­nom megmunkálást, igen nagy pontosságot követel. És sike­rült. A KGM-től is kaptak anyagi támogatást, ebből szer­számgépeket vásároltak, néme­lyiket a szemétből kikotorva felújították — ne menjünk most bele annak boncolgatá­sába, bizonyos esetekben ez is lehet megoldás —, mondván, jobban oda kell figyelni ugyan, de ezek a gépek is elvisznek a célhoz. Célhoz is értek. El­készült a prototípus, kipróbál­ták, bevált. Elkezdhették a so­rozatgyártást. A megtakarítás? A szelep így nem 23 ezer fo­rintba, hanem csak 14300 fo­rintba kerül. És nem kell ki­adni értük kemény valutát, da­rabonként 1000 svájci frankot. Egy másik termékük: a ha­marosan elkészülő fémfröcs- csöntő-gép. Saját konstrukció, amelynek megalkotásánál a konstruktőrt — miközben átta­nulmányozta és felhasználta a világ sok-sok ilyen gépgyártó­jának gyártmányismertetőit — messzemenően a takarékosság elve hajtotta. Először is, hogy a szövetkezet minél olcsób­ban tudja kihozni a gépet. Másrészt, ez a fémfröccsöntő, ha majd a szövetkezetnél be­állítják, a különböző fémalkat­részek gyártásánál az egyszerű öntésnél sokkal takarékosabb megoldást jelent. S ha a gé­pet magát sorozatban is tud­nák gyártani — ehhez pénz kellene és megfelelő piac —, a népgazdaságnak újabb megtakarításokat jelentene, Gyorsbisztró épül Komlón Még az idén elkészül Hatszáz adagos gyorsbisztró építését kezdi meg tavasszal a Komlói Városgazdálkodási Vál­lalat a MÁV-pályaudvar és az autóbuszvégállomás melletti üres telken. E gyorsbisztróval, mely ötmillió forintos beruházás­ból létesül, a komlóiak közétkez­tetésének régi gondját oldják meg. A kétszintes épület terveit a Mecseki Szénbányák tervezői készítették. A földszinten a kony­hát és az előkészítő helyisége­ket alakítják majd ki, az eme­leten pedig — ahova az utca­front felől lépcsős feljárón jut­hatnak fel a vendégek — az ét­terem lesz. A kivitelezők ígérik, hogy még ebben az évben át­adják az új létesítmény kulcsait a leendő üzemeltetőnek — a Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnak. Az új alumínium fröccsöntő gép hiszen feleslegessé válna a hasonló fémfröccsöntők — te­gyük hozzá, drága gépek! — importja. íme, sokszor hol dől el — eleve! — a takarékosság, avagy a pazarlás kérdése. Mindez nem azt akarja je­lenteni, hogy a szövetkezet tagjai a műhelyekben és a munkapadoknál tehetetlenség­re és közömbösségre vannak kárhoztatva, a takarékosság ott is súlyponti kérdésként esik latba, hiszen, miután a szövetkezetben az anyagnor­mák megszigorítását tervezik, kinek-kinek igyekeznie kell a kevesebből is kijönnie. A ta­gok — amikor még a múlt év végén az országos fórumokon az első jelzések elhangzot­tak — jöttek is azonnal javas­lataikkal. Több újítást is be­nyújtottak. A színesfém-öntö­dében az olajfogyasztás csök­kentésével, a galvanizáló üzemben a vízfürdő tisztításá­val és visszanyerésével kezdtek el foglalkozni, s a koracélok­ból leeső részeket ezután már nem a hulladékgyűjtőbe szál­lítják, hanem a tmk-javítások- nál használják fel stb. Szóval innen is jönnek, innen is szük­ség van a grammokra és a ti- zedgrammokra. De — és erre szerettünk vol­na rámutatni — a takarékosság első számú letéteményesei ez­úttal a piramis tetején állók, akik egy-egy gyenge konstruk­cióval mázsákat dobhatnak ki az ablakon. S ekkor már alig­ha van értelme a grammok és a tizedgrammok felszedegeté- sét szorgalmazni. Miklósvári Zoltán „fékezői”... 0 Helyjegy „forródrót” Pécs és Budapest között 0 Nem lyukasztott a kalauz Q A napidíj megér egy helyjegyet Sok utastársam fogadta meg­elégedéssel annak idején a Me­csek expressz forgalomba állí­tását. A biztosított ülőhely mel­lett nagy előnye az is, hogy az utas tetszése szerint „lazítgat- hat” a peronon, de átsétálhat az utasellátó kocsi büféjébe is. Biztonságból általában visz- szafelé is megváltom a helyje­gyemet, de már előfordult, hogy aznap nem végeztem a dolgom­mal, s ezért a másnapra már érvénytelen helyjegyet vissza akartam váltani a Déli Pálya­udvar pénztáránál. Nem váltot­ták vissza. A másik eset a kényelmes hazautazás egyik ígérete, a gyorsvonatjegy már a zsebem­ben volt, de helyjegyet nem kaptam hozzá. Elfogyott! (?) A kérdőjelet azért tettem hozzá, mert ismerős utastársaim más­nap újságolták, hogy csupán az ő kocsijukban 5 foglalatlan ülő­hely maradt. Nos, engedve a kísértésnek, egyszer az indulás előtti pillanatokban helyjegy nélkül én is felszálltam a Me­csek expresszre és elfoglaltam egy ilyen „szabad" ülőhelyet. Mondanom sem kell, hogy Pé­csig senki sem reklamált érte, kivéve a kalauzt, akinek 40 fo­rint pénzbírságot kellett fizet­nem. Végül vonatjeggyel, helyjegy- gyei felszerelve kerestem az ülő­helyem, amit a legnagyobb megrökönyödésemre már elfog­lalt valaki. Kissé ideges, de köl­csönösen udvarias bocsánatké­réssel egyeztettük a két helyje­gyet, és csodák csodájára min­den stimmelt. A kocsiszám, a helyszám teljesen azonos volt. Megegyeztünk abban, hogy az ülőhelyet „váltott műszakban melegítjük" Pécsig. Kérdésünk: Mit tettek és mit tesznek a MÁV illetékesei az említett kellemet­lenségek megszüntetése érde­kében? 10 aláírás A levél aláíróinak kérdésére dr. Párkányi Ferenc, a MÁV pé­csi Igazgatóságának osztályve­zetője válaszolt. — Valóban megtörtént, hogy egy ülőhelyre két jegyet adott ki a pénztáros — mondotta. — Ez a régebbi helyjegy diagra­munk „jóvoltából" történhetett. A helyszámokkal ellátott rubri­kákon a helyjegy kiadását x- szel jelölte meg a pénztáros. Nos, elég volt egy pillanatnyi dekoncentráltság is ahhoz, hogy az említett x-et elfelejtette be­jelölni, vagy egy másik rubri­kára x-elt. így történhetett meg, hogy két azonos számú helyje­gyet adott ki ugyanarra az ülő­helyre. Ma már ez nem fordul­hat elő, mert a kijelölt pénztá­rak nagyon pontos előjegyzést vezetnek a ragaszbélyeges hely­jegyek eladásáról. Egyébként néhány hónapja külön helyjegy­központ működik Pécsett, ame­lyet forródrót köt össze a buda­pesti helyjegy-központtal. Ezzel Tehetővé vált az is, hogy vala­mennyi belföldi és nemzetközi expressz vonatra Pécsett is elő­re meg lehet váltani a helyje­gyeket. Anna Frank brigád Az utolsó bejegyzés a naplóban? Anna Frank naplója az idén befejeződik. 11 esztendővel ez­előtt került a díszes brigád­naplóba az első bejegyzés, s most ez év őszén talán az utolsó , . . Mondják: néhányuknak pa­rádés helyet ajánlottak a gyár­ban. Nem fogadták el. „Akkor elszakadok a brigádtól" — mondták. A legjobb így együtt. —- Néhányunk már negyed­századdal ezelőtt is itt dolgo­zott. Együtt voltunk egykupac- ban — meséli Tóth iánosné. — Az idén ősszel azonban meg­szűnik a sajtoló a porcelán- gyárban. Aztán talán szélnek is eresztenek bennünket. . . Az Anna Frank-brigád 11 éves fennállása alatt mindent elért, amit brigád elérhetett. A megalakulást követő esztendő­ben az akkor tíztagú kollektíva megkapta a szocialista címet. Az alapító tagok közül néhá­nyon ma is itt dolgoznak: Er­dős Károlyné, Janók Ferencné, Lukács Imréné, Szűcs Jánosné és Toms Vencelné. Az évek so­rán kiérdemelték a bronz, ezüst és arany brigádérmet. Tavaly pedig a Finomkerémiaipari Mű­vek kiváló brigádja címet sze­rezték meg. A nyers lámpatestek, foglala­tok, biztosítékok százai fordul­nak meg az asszonyok kezében A másik problémára — amit személy szerint a már megvál­tott, de valamilyen oknál fogva szükségtelenné vált helyjegyet nem váltja vissza pénztár — a válasz rövid, de ígéretes volt. — A közeljövőben életbe lép egy olyan rendelkezés, hogy a biztonsági okokból előre meg­váltott, de felhasználatlan hely­jegyet visszaváltják a MÁV jegypénztárai. — Végül előfordult, hogy a Budapestről Pécsre induló Me­csek expresszre nem kapott helyjegyet az utas, noha jóné- hány ülőhely gazdátlan maradt Persze előfordulhat, hogy az il­lető lekésett a vonatról, de fel­tételezhető az is, hogy nem szükségből, hanem számításból vásárolta meg a helyjegyet. Ez utóbbinak mi is utánajár-^ tunk. Néhány esetben konkré­tan megállapítottuk, hogy az utcrs megvette ugyan a hely­jegyét, de, hogy előbb haza­érjen. vagy valamilyen okból leszállhasson egy közbeeső ál­lomáson, ezért nem a Mecsek expresszel, hanem a déli gyors­sal, vagy esetleg alkalmi gép­kocsival utazott el. Ami az okát illeti, ez többféle is lehet. Hely­jegy birtokában az illető egész napidíjat is felvehet a vállala­tánál. Végül is mit tesz a MÁV a helyjegyekkel való visszaélések megakadályozásáért? — Szigorú utasítást adtunk ki, hogy a gyors- és személy- vonatokon felmutatott helyje­gyeket nem kezelhetik, illetve nem lyukaszthatják ki a jegy­vizsgálók. Hozzáteszem, hogy ez az utasítás csak úgy lesz igazán eredményes, ha a vál­lalatok könyvelői, pénztárosai sem fogadják el a kezeletlen helyjegyeket. P. Gy. — Mélyhűtött levest és főze­léket hoz forgalomba még eb­ben a hónapban a Miskolci Hűtőház. A mélyhűtött zöldbab- és zöldborsó-levest, illetve főze­léket két tasakba csomagolják. Az egyikben előkészített borsó, illetve zöldbab lesz, a másikban a „konyhakész" hozzávalók. Mindkettő tartalmát meghatá­rozott mennyiségű vízbe kell ön­teni, s huszonöt perc múlva már tálalható is az étel. egy műszak alatt. Biztosítékból a norma 3300 darab, a fogla­latból 900-at kell mázzal be­kenniük nyolc óra alatt. Villám­gyors mozdulatok: a szigetelők üregébe dugó kerül, így márt­ják a levesestálba, melyben a speciális máz van. A munka­darabot a samott-tokba teszik. A dugót lemossák, szivaccsal megtörlik, és kezdődik minden elölről. A brigád a kongresszus és a felszabadulás három évtizedes jubileuma tiszteletére minden hónapban egy kommunista mű­szak teljesítésére tett felaján­lást. Ezt úgy oldották meg, hogy mindennap reggel hat óra helyett öt órára jönnek be dolgozni. — Nagymennyiségű biztosí­tékfejet rendeltek a gyártól — mondja Lukács Imréné műve­zető. — Az üzletfél kérésének eleget kell tenni. Az Anna Frank-brigád elhatározta, hogy negyedévenként 36 ezerrel töb­bet készít ebből a termékből, aztán negyvenezerre tettek pót­vállalást, amit még húszezer darabbal megfejeltek. De nézzük röviden, mit vál­Az idén beírják az utolsó so­rokat az Anna Frank-brigád naplójába. Egyelőre még talál­gatások folynak: ki melyik mű­helybe kerül. A gyár vezetői mindenesetre azon gondolkod­nak, miként lehetne „átmente­ni a brigádot”. Talán lesz olyan munkahely, ahol — ha nem is mind a 14 asszony, de többen a brigádból — együtt dolgoz­hatnak . . . (Mécs) Iáit és teljesített a munkaver­seny során a brigád! „Több napot a gyárért" mozgalom so­rán műhelyeket takarítottak. Társadalmi munkában barackot szedtek Danic-pusztán. Egy na­pot dolgoztak a pécsi felsza­badulási emlékmű építésénél. A brigádpénztárba annyi pénz jött össze, hogy a gyári böl­csőde kis lakóinak négyezer fo­rintért vásároltak ruhákat. Ka­rácsonyi csomaggal kedvesked­tek a Tüzér utcai szociális ott­hon öregjeinek. Egy napot dol­gozott a brigád, ennek bérét — ezer forintot — a KlSZ-esek- nek adták. Az egyik beteg bri­gádtagnál rendszeresen takarí­tanak. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom