Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-27 / 57. szám

1975. február 27., csütörtök Dünantuli napló 3 Baranya legnagyobb víztározója Boriadnál 2I millió köbméter víz Segít Pécs vízellátásában Megfékezi a Karasicát Baranya legnagyobb víztáro­zójának építését tervezik Borjád térségében. Jelenleg a megye legnagyobb tározója a 3,2 mil­lió köbméteres merenyei táro­zó. Ennél csaknem hétszerte több víz befogadására lesz al­kalmas a borjádi tározó. «90 hektár Közismertek Pécs vízellátási nehézségei. A megoldáshoz — negyedszázados távlatban egy- milliárd forint kellene. E nagy­összegű beruházás szükségesnek látszik, mert a számítások sze­rint a megyeszékhely napi víz­igénye a század végére a mos­tani háromszorosára, 150 ezer köbméterre emelkedik majd. A vízellátási gondok enyhítésére az első lépések már megkez­dődtek. A jelen tervidőszakban megtörténik a pellérd—tortyo- gói víznyerőterület további fel­tárása, várhatóan az V. ötéves tervben kerül sor a Máriaké- ménd környéki kutak feltárására és bekötésére a pécsi vízháló­zatba, s a távlati elképzelések szerint Borjádon megépül a me­gye legnagyobb nyíltszíni víztá­rozója. A Dél-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság tanulmányterve szerint a Szederkény—Belvárdgyula és Nagybudmér, valamint Borjád között 690 hektár területet el­foglaló tározót a Keleti-Mecsek fő vízfolyása, a Karasica és an­nak egyik mellékága a belvárd —vasasi vízfolyás táplálja majd. A bővizű Karasica egyébként a majdan építésre kerülő tározó­ba 381 négyzetkilométeres terü­letről szállítja az édesvizeket. A vízgyűjtőterület határai: észa­kon: Zengővárkony és Feked környéke. Nyugaton: Pécs. A keleti határ: Geresdlak és lip- tód, a déli pedig Borjád és Nagybudmér térségére tehető. ■MStüéiltóh Pécsre. Az előzetes becslések szerint műtárgyak nélkül a tá­rozó építése körülbelül 140—150 millió forintba kerülne. Ugyan még nem készült el az egy köb­méter víz beszerzésére fordított beruházási költségszámítás, a szakemberek mégis e víznyerési lehetőséget igen gazdaságos­nak ítélik meg. Akadnak szakemberek, akik úgy gondolják, hogy csak Pécs vízigényeinek fontos bázisaként vegyék számításba a tározót. Az ellentábor akként vélekedik, hogy a tározó vizét öntözésre is használják fel. A mezőgaz­dasági hasznosítás lehetőségeit taglaló tanulmány is készült a Dél-dunántúli Vízügyi Igazga­tóságon, mely szerint a borjádi, a nagybudméri, a villányi, az idamajori és a károlymajori nyomásközpont létrehozásával közel hétezer hektár értékes mezőgazdasági területre — per­metező öntözéssel — évente 14 millió köbméter vizet lehetne juttatni. Végezetül annyit, hogy a borjádi víztárolónak komoly árvízvédelmi szerepe is lesz, mert a szeszélyes Karasica ár­vízcsúcsait fel tudná fogni. eiHeriilvti a siennye' uiznyeres A 21 millió köbméter víz be­fogadására alkalmas tározó jel­lemző adatai: a Borjád északi részén húzódó zárógát hossza másfél kilométer lesz, melynek koronaszélessége eléri a hat métert. A legnagyobb vízmély­ség a gátnál: 6—7 méter. A tá­rozóból természetes talajszűrés, valamint gyorstisztítás után víz­kivételi mű és csővezeték segít­ségével naponta mintegy 40 ezer köbméter víz juttatható S ha már a tanulmányoknál, felméréseknél tartunk, nem sza­bad figyelmen kívül hagyni a VÍZIG egy közelmúltban el­készült értékes munkáját sem, mely a Karasica vízgyűjtő te­rületének szennnyezőforrásait vette számba és arra int, ha a tározó évek múlva épül is fel, már most szükséges megtenni e térségben a vízminőségvédel­mi intézkedéseket. A 381 négy­zetkilométer vízgyűjtőterületen ugyanis 31 település van. Az itt levő állattartó telepek éven­te 731 ezer köbméter szenny­vizet és trágyát bocsátanak ki, ennek higiénikus elvezetése megoldatlan. A növényvédő­szerek is szennyezik a vízfo­lyást, — elég csak arra gon­dolni, hogy e területen a me­zőgazdasági üzemek például 1973-ban 195 tonna növényvé­dőszert és több mint 18 ezer tonna műtrágyát használtak fel. A vízügyi szakemberek tud­ják: teljesen megszüntetni a szennyezést nem lehet, de ha már egy ilyen fontos létesít­mény, mint a borjádi tározó építésének tervezéséről van szó, a mezőgazdasági üzemekben mindent kövessenek el a víz- szennyezés visszaszorítására . .. (Mécs L.) SZEDERKÉNY Borjádi tározó BELVÁRPÖYULA BOLY BORJÁD Országos borászati tanácskozás Országos tanácskozást rendezett szerdán Egerben a Borgazdasági Vállalatok Trösztje. Hat pincegazda­ság és a Hungarovin kép­viselői, továbbá az érde­kelt termelőszövetkezetek elnökei — együttesen több mint százan — a szakta­nácsadás helyzetével és fejlesztésével összefüggő időszerű kérdéseket vitat­ták meg. A szaktanács- adásnak, mint hangoztat­ták, elő kell segíteni, hogy hazai termelőink lépést tudjanak tartani azzal az óriási változással, amelyen a borkészítés technológiája az utóbbi években világ­szerte átesett, illetve átesik. E változást egyrészről az jellemzi, hogy a kisüzemi szőlőfeldolgozást gépesí­tett, automatizált nagyüze­mi feldolgozás váltja fel, másrészről pedig az a vál­tozás, amely a fogyasztók igényeiben jelentkezik. A gyeplő nem tűr avatatlan kezeket Igazgató — nyugdíjban A gazdaság agresszív. A gyengéket kiveti magából, sokszor az erőseket is össze- roppantja. Zseni Pál utolsó munkanapjain már csak 14 dioptriás szemüveggel volt képes a háromezer dolgozót foglalkoztató vállalat aktáit jól áttekinteni, ötvennégy esz­tendős — évek óta idegnyug­tatókon él. A nyugtató kikezd­te, tönkretette egészségét. A könnyűiparban az új, a fejlő­dés, s egy kicsit a kockázat- vállalás az élet: a néhány napja nyugdíjas igazgató szükségtelenül mentegetőzik, ebben a szakmában a téve­désnek is van lehetősége, ta­lán joga is. Az igazgató — elnézést, a nyugdíjas igazgató — ezekről a tévedésekről beszél.., Úgy tűnik kicsit keserű, közel négy évtizede egészségét, erejét nem kímélve állt a köz, a gaz­daság szolgálatában, most mint az elpattant íj vergődik a rászakadt temérdek .idő sú­lya alatt. Az újságíróban régebbi ké­pek, elmosódott események idéződnek fel: az első pécsi ipari vásáron feketehajú férfi óvatos, puha léptekkel viszi a zsűritől kapott értékes porce­lán vásárdíjat. A komlói pász­torház megsárgult fényképe: itt volt a mai, világpiacra termelő könnyűipari vállalat első üzeme, az igazgató asz­talán ionizáló készülék. Fel­Tli* 4 l*r m * I •* m y*%rr 200 munkás­lakás A Mecseki Ércbányászati Vállalat fizikai dolgozóinak, bányászainak 60 millió forintos beruházással 200 lakásos, öt épületből álló lakótelepet építtet. A lakásokat már az idén novemberben átvehetik a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói. frissít, a munkaintenzitást maxi­mális fokon tartja azoknál is, akik szíve már nem képes a kávé doppingot elviselni. Zseni Pál haja az utolsó években szürkült meg. A tanácsi vállalatok egy kis­sé a semmiből létezés művé­szei — ezekből potenciális ipa­ri objektumot teremteni nem könnyű feladat. Zseni Pálnak, s a körülötte felnőtt, munkás­ból vezetővé vált munkatársak százainak sikerült. Bányászfe­leségek, az iskolából kikerülő lányok, falusi asszonyok ezrei kaptak munkalehetőséget, szakmát, jó fizetést. Az egy­koron csak háztartási munkát ismerő nők bútort, cipőt, kon­fekció árut gyártanak. Világ­hírű cégek kamionjai manőve­reznek a komlói Kossuth utcá­ban, a vállalat székháza előtt... A nyugdíjas igazga­tót előttem fröcsöli le egy au­tó. Nem tud otthon maradni, naponta nyolc kilométert gya­logol a vállalatig, s vissza a gesztenyési bányászházhoz. A múlt esztendei mérlegbe akart még betekinteni. Felesége alig titkolt panasszal mesélte: kül­földről is, a szanatóriumból is mindig csak a vállalathoz te­lefonált, az ottani dolgok nem hagyták nyugton, ők csak köz­vetve kapták a távoli üdvöz­letét. Távoli üdvözlet...? Zseni Pál sokszor kénysze­rült otthonától távol lenni. A hajdani gazdasági cseléd uno­kája nyolc esztendeig hajnal­ban indult a faluból a hat ki­lométerre levő állomásra, hogy az utolsó pillanatokban bees­sék a Széchenyi Reálgimná­ziumba a tanítás kezdetére. Szinte az érettségi bizonyít­vánnyal együtt kapta a kato­nai behívót. Érsekújváron a ruszin bajtársaktól, egy agitá­tor Győrfi kollégistától (fon­tos állami beosztásokban volt a felszabadulás után, jelenleg a Szovjetunióban él) ragadt rá a munkásmozgalom elhiva­tottsága. Az első adódó alka­lommal — életveszélyes vállal­kozásban — a szovjetekhez szöktek. Hazatérve a koalíciós időkben kommunistaként töl­tött be az állami közigazga­tásban vezető szerepet, majd 1951-ben — az akkori idők légköre őt sem kímélte — tá­voznia kellett Komlóról. Há­rom év múltán rehabilitálták — Zseni Pál úgy könyveli el ezt magában, mint a nagy forra­dalmi átalakulás kényszerű ve­lejáróját. A sarat már letörölte sötét kabátjáról, nem bosszankodik. Komló főutcája most van át­alakulóban, még a rozzant viskókat kell eltüntetni, új házakat építeni, a sima, biz­tonságos járda későbbre ma­rad . .. A gesztenyési bányászház kicsiny szobáját manekenek képei díszítik. A legújabb női divat legszebb termékeit mu­tatják be a csinos lányok. Amott modern vonalú fotelról készült felvétel díszíti a falat. Egyszerű, kicsit talán katonás keménységű berendezés: gép- íróasztalnyi íróasztalon temér­dek akta. Zseni Pál most egye­dül birtokolja a munkaszobát, fia Leningrádban tanul. Or­vos lesz. Jónéhány fényűzően beren­dezett igazgatói lakást láttam: nem miattunk — panaszolták a házigazdák — a külföldi ügy­feleket illik meghívni, akármi­lyen körülmények között nem fogadhatjuk őket. Zseni Pál nem szerzett vagyont — a szol­gálatot tartotta mindig a leg­fontosabbnak. Feleségével, édesanyjával, harminchat esz­tendőt a föld alatt ledolgozó apósával, anyósával élnek a gesztenyési bányatelepi ház­ban. Beszélgetésünk közben át- és átszövik mondatait a kemény, talán a paraszt szü­lők, talán a bányász após, ta­lán a katonaságtól örökölt, vagy a lírai hangot alig tűrő gazdasági munka sugallta szavak. Szolgálat, szolgálattal tartozom, a köz ügyeinek szol­gájául szegődtem kifejezések. A gazdaság agresszív. Zseni Pál mégsem riadt vissza: újat akart, kockáztatott. A közgaz­dasági egyetem továbbképző intézetében képezte magát, tanulásra ösztönözve a vele együtt sikert és balsikert meg­ért több ezer munkást is. Mindketten óvakodtunk, hogy a vállalat látványos eredmé­nyeiről beszéljünk — a szolgá­lat kifejezés nem tűri, hogy bárki nevével is összekapcsol­juk a nyereséget, az exportot, termelékenységet, korszerű és nagymennyiségű terméket.. . Valamiképpen mégis összegez­nem kellene a nyugdíjba vo­nuló igazgató érdemeit. Csak azt engedi leírni, ami termé­szetes: tiszta maradt a keze... Lombosi Jenő Gazdaságpolitikai jegyzet A PAPÍR JUTALMA (A Pécsi Kesztyűgyárban az idei bérfejlesztésen felül a be­tanított munkakörben dolgozó varrodai szakmunkások min­denkori darabbérükre 10 szá­zalék pótlékot is kapnak ... Újsághír.) Elindulhatnánk egészen mesz- sziről is. Ha fejlettebb szom­szédainkhoz, mondjuk Csehsz­lovákiához, Ausztriához hason­lítjuk gazdaságunkat, kiderül, műszakilag-technikailag nem is olyan számottevő lemaradá­sunk, ám ők ugyanazon a mű­szaki-technikai alapon sokkal nagyobb értéket produkálnak. Honnan a különbség? Onnan, hogy gépeiket és berendezé­seiket sokkal fényesebb szak­értelemmel dolgoztatják. Szom­szédaink nagyobb termelési ta­pasztalatokkal, szellemi tőké­vel rendelkeznek. Több a szak­munkás, a technikus és a mér­nök. Mi is erre áhítozunk . .. Kimondva, vita nélkül elfo­gadjuk, a szakmunkás többet ér, mint a betanított munkás. A valóság azonban nem min­dig így értékel. Akadnak mun­kahelyek, ahol a szakmunkás és a betanított munkás közötti tudásbeli különbségek semmi­ben sem jutnak kifejezésre. Hi­szen egymással szemben ülnek, mind a kettő ugyanazt a mun­kát végzi, hasonló minőségben és mennyiségben, sőt előfor­dulhat, a betanított munkás ügyesebb és rendre vastagabb borítékot visz haza, mint aki papírral is tudja tanúsítani, elvégezte a szakmunkásképző tanfolyamot. így mindenki annak az ál­talános elvnek az érvényesülé­sét látja, hogy egyenlő mun­káért — egyenlő bért, s így eltűnik az a szakmai különb­ség, amely a szakmunkás és a betanított munkás között van. Nem érne többet a szak­munkás? Aligha lehet elvitat­ni, akik azt a bizonyos papírt fel tudják mutatni, sokkal több és bonyolultabb munkaművele­teket ismernek szakmájukban, jobb adottságokkal, nagyobb szakmai tudással és művelt­séggel rendelkeznek. Ez még akkor is többlet, mely elisme­résért kiált, ha a szakmunkás ugyanazt a munkát végzi, mint mellette a betanított. Nem fo­gunk ellentmondani az egyenlő munkáért egyenlő bért elvnek. Lássuk röviden az érveket. A szakmunkások a termelési kultúra letéteményesei és hor­dozói, a jövő lehetőségeinek emberei. Közülük kerülnek ki azok, akikre majd rábízhatják az újonnan munkába állók be­tanítását, közülük kerülhetnek majd ki a művezetők és — további iskolák után — a ter­melés magasabb szintű veze­tői. Ezért a képességükért ma­gasabb elismerés jár. A másik. A gyorsan változó világgazdaság közepette akár­csak öt—tíz évre előre sem biztos, hogy ugyanazt termel­jük, mint amit eddig egyfoly­tában ötven évig termeltünk. Nos, csak a nagyobb képes­séggel és készséggel rendel­kező szakmunkások képesek a rugalmas átállásra, hogy azu­tán mintegy maguk után húz­zák a többieket is. Épp a Pé­csi Kesztyűgyár esete a jó pél­da erre, amikor is termelési biztonságuk érdekében létre­hozták bőrruházati üzemüket. A konfekcióvarrás egészen más jellegű, mint a kesztyűvarrós. Aligha lett volna zökkenőmen­tes az átállás, ha a Kesztyű­gyárnak nincsenek a betaní­tott munkánál többet tudó kesztyűvarró szakmunká­sai. íme, ezt a gondolatsort in­dította bennünk, amikor meg­hallottuk, a Kesztyűgyár egy elkülönített összegből 10 szá­zalék pótlékot ad mindenkori darabbérükre a betanított mun­kakörben dolgozó varrodai szakmunkásoknak. Az intézke­dés, amellyel a szakmunkás bizonyítvány megszerzését ösz­tönzik, figyelemre méltó és kö­vetendő példaként állíthatjuk más, hasonló munkahelyek elé. Miklósvári Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom