Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-24 / 54. szám
Böbét babusgatta a világjáró igazgató Halpusztulás a Balatonban Pusztulnak a halak a Balaton déli partja mentén. Főként a nagytestű harcsák és angolnák. Az első jelzéseket a horgászok adták, majd a siófoki vízi rendőrség is megerősítette az információt. A halelhullás nem elhanyagolható probléma, hiszen a Balaton, egész élővilágával együtt féltve őrzött nemzeti kincsünk. A pusztulás okának, vagy okainak kiderítésére már megkezdődtek a vizsgálatok. Az Országos Mező- gazdasági Minőségvizsgáló Intézet, a gödi Duna-kutató állomás, a Tihanyi Biológiai Kutató, az Országos Közegészségügyi Intézet mellett a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei is bekapcsolódtak már a kutatómunkába. A hal- pusztulás okairól Kaurek Róbert főmérnököt, az igazgatóság vízminőségi felügyeletének vezetőjét,kérdeztük tegnap:- A halpusztulással kapcsolatos eddigi észrevételek meglehetősen . ellentmondásosak s épp ezért elhamarkodott és megalapozatlan dolog lenne kategorikusan megjelölni az okot a vizsgálatok elején. A halelhullást február első napjaiban észlelték, de valószínűnek tartjuk, hogy a folyamat kezdete korábbi időre vezethető vissza. Az anatómai elváltozások nem utalnak egyértelműen mérgeződésre, s csak a folyamatban lévő vizsgálatokkal tudjuk majd megállapítani, hogy mi okozza a veszteséget. Tekintettel arra, hogy a munkában számos intézmény szakembere vesz részt, s csak az alapos vizsgálatok hozhatnak eredményt, hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy — a rémhírekkel ellentétben — igaz, szakszerű feleletet adjunk. Többnejűek között egyedül Egyszereseik hatalmas ordítást hallottunk. A vadászok lelőttek egy csimpánz anyát. Vele volt kéthónapos kicsinye is. Nem hagyta el anyja tetemét, sírva rángatta, költögette. Megkötözve tudtuk elvinni a pihenőhelyre. Én ottmaradtam a kis csimpánzzal, Böbével. Simogattam, játszottam vele, s alig egy óra múlva odabújt hoz— Az egyik legkedvesebb utam a guineai volt,. — talán Böbe miatt — mondja elgondolkodva Rózsavölgyi Imre, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat világjáró igazgatója, aki Amerika és Ausztrália kivételével már mindenütt járt. .. — Az országok zömével szakmai úton ismerkedtem meg, vízműveket építettünk, fgy kerültem Guineába is... Sejtelmes és vonzó Az európai ember számára Afrika rendkívül sejtelmes és vonzó. Nehezen lehet megszokni a 40 fok feletti meleget, a hajnal és az alkonyat hiányát, az éjszaka sárgás-pirosán világító holdat. Mi a Conakrytól 600 kilométerre lévő dzsungelbeli néger városkában Dingu- yaryeben dolgoztunk. Megérkezésünk estéjén tisztelgő látogatást tettünk a kormányzónál, s ajándékkal kívántunk kedveskedni a feleségének is. Bonyodalmat okozott, hogy mi egy feleségre számítottunk, helyette négyet találtunk. Guineában ugyanis többnejűség van. Egy reggel arra ébredtünk, hogy a szomszéd lakásban, a város bírójának a házában veszekednek az asszonyok. Megtudtuk, hogy a hatvanéves bíró új feleséget, egy 16 éves teremtést hozott a házhoz, kilencedik asszonynak. A férfiak egyébként pénzért, tehénért, kecskéért vásárolhatják a nőket. A ház ura, a férj külön lakik, s konyhája körül annyi másik kunyhó, ahány felesége van. Minden nap másik asszony végzi a háztartási munkákat, szolgálja ki a férjet, s ő is marad vele éjszakára. A többi asszony pedig rizst tör, vagy a földeken dolgozik. A családok minden este tam-tamra táncolnak éjfélig. Azért mondom, hogy a családok, mert az asszonyoknak ilyenkor is hátukra vannak kötve a gyerekek, tánc közben ide-oda himbálódzik a fejük, de nyugodtan alszanak. □Hétfői — A városka lakossága egyébként három törzs népéből tevődik össze, s emiatt a vízmű építésénél nem volt könnyű a helyzetünk. Az építéssel ennek ellenére gyorsan haladtunk és lassan az egész városka felfigyelt a munkánkra. Persze sietnünk is kellett, mert az esős évszak beköszöntése előtt át akartuk adni a vízmüvet. A mindennapi fárasztó munka után Böbe jelentette számomra a pihenést, felüdülést. Rendkívül csintalan kis majom volt. Böbe kalandjai Egyik nap reggelén ott ült mellettem és figyelte a borotválkozásom. Egy óvatlan pillanatban felkapta a borotvakré- mes tubust, ujjongva kiugrott az ablakon, felmászott egy fára, s az egész krémet megette. A másnapi hasmenés aztán teljesen legyengítette, ápolnom kellett. A kíváncsiságára, torkosságára fizetett rá akkor is, amikor megette a petróleum- lámpa belét. Egy másik alkalommal — látva, hogy a lavór tele van vízzel — összeszedte az összes zoknimat. Tiszta, vagy piszkos, neki nem számított, mind bevágta a vízbe, aztán csuromvizesen valamennyit feldobálta a szárítókötélre. Mondanom se kell: este átmoshattam az egész zoknikészletemet. Kedvenc szórakozásai közé tartozott, hogy ellopta és megette a narancs.és banán adagjainkat, egy alkalommal pedig összetépte a műszaki rajzaim egy részét is. — Ahogy haladtunk a munkánkkal, egyre kevesebb időm jutott rá. Igaz, hogy sűrűbben is voltam beteg, a malária nagyon megkínzott. Aztán elérkezett az a pillanat is, amikor megindítottuk a szivattyúkat s a város központjában megengedtük a közkutakat. A lakosság apraja, nagyja körülvett bennünket, elővették a dobokat, sípokat, hálatáncot lejtettek, amiért megoldottuk évszázados vízgondjaikat. Aztán a kormányzó megkért bennünket, hogy segítsünk a városka villamosításában is. Társadalmi munkában megcsináltuk a terveket, irányítottuk a munkákat, s a vízmű átadásának előestéjén kigyulladtak a neonfények az őserdő közepében lévő településen. Másnap mindenki ünnepelt. Lampionos menetben vonultak az emberek, majd a tamtamok hangja váltotta fel az őserdő csendjét. Szinte tomboltak örömükben. Idén ismét Afrika! Böbe, a „tudós" kis csimpánz, akit Rózsavölgyi Imre a veszprémi állatkertnek ajándékozott, országos hírű sztárként itthon pusztult el. Volt gazdája máig is sokszor emlegeti. Talán azért is, mert az idén ismét Afrikába készül ... Török Éva A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága A nyilas hatalomátvétel után elszabadult a pokol Magyarországon. A terror, a gyilkolás lett a nyilas „rendcsinálás" és a német követelések legfőbb eszköze. Szálasi másfél millió magyar katonát ígért Hitlernek. A kormány megállapodást írt alá a németekkel a gyári berendezések, az állatállomány, a vasúti gördülőanyag, a Nemzeti Bank aranykészletének és minden elmozdítható értéknek Németországba szállításáról. Megállapodás történt a gyárak, az el nem mozdítható értékek „bé- nítására”, azaz legalább, mint ők fogalmazták fél, vagy egy évre teljesen használhatatlanná tételére. A nyilasok a politikai foglyok átadását, illetve Németországba szállítását novemberben megkezdték. A fővárosban még megmaradt zsidó lakosságot gettóba tömörítették és megkezdték módszeres kiirtását. Megindult elsősorban a hadműveleti''területekről a lakosság kényszerkiürítése. A nyilasok és nácik célja — fogalmazta meg a Kommunista Párt — az, hogy „Magyarország a náci totális hadviselés időnyerésének taktikai eszközévé” váljon. • Ebben a helyzetben a demokratikus és náciellenes erők számára nem maradt más választás, mint a fegyveres ellenállás. „A döntő szó a fegyvereké" olvashatjuk, a kommunisták, németellenes erők újjászervezése ismét nagy erőfeszítéseket követelt. A korábban létrejött és már jól funkcionáló kapcsolatok szétzilálódtak. Űjabb százak és százak kerültek a nyilasok kezei közé, akik pedig elkerülték a letartóztatást, menekülniük kellett. A jól konspiráló és illegális szervezetek hálózatát ezekben a vészterhes napokban is szervező Kommunista Párt volt az az erő, amely megtalálta a kapcsolatot a volt partnerekhez és kiadta az általános nemzeti ellenállás megszervezésének jelszavát. Október végén, november elején azt javasolta, hogy a fegyveres harcban részt venni akarók összefogására alakuljon egy központi szervezet. A Magyar Front, továbbá' különböző, főként polgári illegális szervezetek, mint például a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, a Márciusi Magyar- ország, a Szovjetunió Barátainak Magyarországi Egyesülete, továbbá horthysta csoportok képviselőivel folytatott tárgyalások eredményeként noverifBer elején létrejött a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága. A bizottság elnöke Bajcsy-Zsilinszky Endre lett, a kommunistákat Kállai Gyula képviselte, de néhány megbeszélésen részt vett Rajk László is. Később csatlakozott a szervezethez a Magyar Ifjúság Szabadságfrontja is, amely a Korp- munista Ifjúsági Szövetség közreműködésével jött létre, és a legkülönbözőbb pártállású és világnézetű, de a náciellenes harcot vállaló ifjúsági csoportokat fogott össze. A bizottság a magyar nemzethez intézett kiáltványában bejelentette, hogy a nemzeti felkelés és szabadságharc szervezésére alakult akcióbizottság célja: mind döntőbb részt vállalni Magyarország felszabadításában, teljes összhangban a szövetségesek, mindenekelőtt pedig a diadalmas szovjet hadsereg céljaival. A szövetség alapvető feladataként rögzítették: „a szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtése. Alapvető szociális változások előkészítése. Szoros együttműködés az összes környező államokkal, a legszorosabb együttműködés a Szovjetunióval." A bizottság megalakulása után néhány nappal később Kiss János altábornagy vezetésével azokból a főtisztekből, akik megértették az idők szavát és cselekedni akartak, létrejött a Katonai Vezérkar. Kiss Jánosék a fegyveres felkelés katonai megszervezésén, a Vörös Hadsereggel való összeköttetés megteremtésén, a csatlakozott katonai egységek konkrét feladatának kijelölésen fáradoztak. Nagy Jenő ezredes elgondolásai nyomán kidolgozták Budapest felszabadításának konkrét tervét. Ez három fő feladatot foglalt magában: A német haderő visszavonulásának útjában felrobbantani a közlekedési vonalakat. Megakadályozni a német hadvezetőség elrendelt robbantásait, különös tekintettel a főváros hídjaira, közműveire és gyáraira. A főváros felszabadítására meginduló szovjet támadást pedig a felfegyverzett munkásság és a beszervezett katonai alakukatok közreműködésével fegyveres felkeléssel támogatni. A nagyszerű terv realizálására azonban nem került sor. Árulás folytán a vezérkart, a bizottság tagjait, köztük Bajcsy- Zsilinszky Endrét és Kiss Jánost, és- még sok száz hazafit letartóztattak. (Folytatjuk) KUTUB OSZLOP KTESZIBIOSZ VÍZSZIVATTYÚJA A Kutub oszlop Delhiben Indiában, Delhiben áll a Kuwat-ul-lslam mecset udvarán a képünkön ábrázolt, kovácsolt vasból készült ún. Kutub-oszlop. Ez több mint 2300 évvel ezelőtt, Samandragupta uralkodása alatt i. e. 330-380 táján készült, átmérője 40 cm, hossza pedig 7,5 méter. A teljes hosszából 6,5 méter emelkedik ki a földből. Nevezetessége az, hogy nem rozsdásodik, mivel anyaga — a legújabb analízis szerint — szennyeződésmentes színvas. A hatalmas oszlop egy darabból való kikovácsolása még a mai korszerű eszközeinkkel is nagy teljesítmény lenne. A szivattyú ősét 2150 évvel ezelőtt i. e. 180 táján Kteszibiosz görög fizikus, Heron tanítómestere készítette el s a készülék leírását a tanítvány hagyta az utókorra. Ez a szivattyú két hajtókarral mozgatható, két hengerben elhelyezett dugattyúból állott, melyek mozgása révén állandóan változott a szivattyútér: növekedésekor a külső, baro- metrikus nyomás a vizet benyomta a szívócsövön keresztül a szivattyútérbe, majd pedig csökkenésekor becsukódott a szívószelep, nyílott a nyomószelep és a dugattyú most már a szivaty- tyútérben lévő vizet a nyomócsőbe hajtotta. Kteszibiosz szivattyúját bányában használták, ahol nagy szállítómagasság vált szükségessé. k. a.
