Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-24 / 54. szám

Böbét babusgatta a világjáró igazgató Halpusztulás a Balatonban Pusztulnak a halak a Bala­ton déli partja mentén. Főként a nagytestű harcsák és angol­nák. Az első jelzéseket a hor­gászok adták, majd a siófoki vízi rendőrség is megerősítette az információt. A halelhullás nem elhanyagolható probléma, hiszen a Balaton, egész élő­világával együtt féltve őrzött nemzeti kincsünk. A pusztulás okának, vagy okainak kideríté­sére már megkezdődtek a vizs­gálatok. Az Országos Mező- gazdasági Minőségvizsgáló In­tézet, a gödi Duna-kutató ál­lomás, a Tihanyi Biológiai Ku­tató, az Országos Közegész­ségügyi Intézet mellett a Dél­dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei is bekapcsolódtak már a kutatómunkába. A hal- pusztulás okairól Kaurek Ró­bert főmérnököt, az igazgató­ság vízminőségi felügyeletének vezetőjét,kérdeztük tegnap:- A halpusztulással kapcso­latos eddigi észrevételek meg­lehetősen . ellentmondásosak s épp ezért elhamarkodott és megalapozatlan dolog lenne kategorikusan megjelölni az okot a vizsgálatok elején. A hal­elhullást február első napjai­ban észlelték, de valószínűnek tartjuk, hogy a folyamat kez­dete korábbi időre vezethető vissza. Az anatómai elváltozá­sok nem utalnak egyértelműen mérgeződésre, s csak a folya­matban lévő vizsgálatokkal tud­juk majd megállapítani, hogy mi okozza a veszteséget. Te­kintettel arra, hogy a munká­ban számos intézmény szakem­bere vesz részt, s csak az ala­pos vizsgálatok hozhatnak eredményt, hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy — a rém­hírekkel ellentétben — igaz, szakszerű feleletet adjunk. Többnejűek között egyedül Egyszereseik hatalmas ordítást hallottunk. A va­dászok lelőttek egy csim­pánz anyát. Vele volt két­hónapos kicsinye is. Nem hagyta el anyja tetemét, sírva rángatta, költögette. Megkötözve tudtuk elvinni a pihenőhelyre. Én ottma­radtam a kis csimpánzzal, Böbével. Simogattam, ját­szottam vele, s alig egy óra múlva odabújt hoz­— Az egyik legkedvesebb utam a guineai volt,. — talán Böbe miatt — mondja elgon­dolkodva Rózsavölgyi Imre, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat világ­járó igazgatója, aki Amerika és Ausztrália kivételével már min­denütt járt. .. — Az országok zömével szak­mai úton ismerkedtem meg, vízműveket építettünk, fgy ke­rültem Guineába is... Sejtelmes és vonzó Az európai ember számára Afrika rendkívül sejtelmes és vonzó. Nehezen lehet megszok­ni a 40 fok feletti meleget, a hajnal és az alkonyat hiányát, az éjszaka sárgás-pirosán vi­lágító holdat. Mi a Conakrytól 600 kilométerre lévő dzsungel­beli néger városkában Dingu- yaryeben dolgoztunk. Megérke­zésünk estéjén tisztelgő látoga­tást tettünk a kormányzónál, s ajándékkal kívántunk kedves­kedni a feleségének is. Bonyo­dalmat okozott, hogy mi egy feleségre számítottunk, helyette négyet találtunk. Guineában ugyanis többnejűség van. Egy reggel arra ébredtünk, hogy a szomszéd lakásban, a város bírójának a házában veszeked­nek az asszonyok. Megtudtuk, hogy a hatvanéves bíró új fe­leséget, egy 16 éves teremtést hozott a házhoz, kilencedik asszonynak. A férfiak egyéb­ként pénzért, tehénért, kecs­kéért vásárolhatják a nőket. A ház ura, a férj külön lakik, s konyhája körül annyi másik kunyhó, ahány felesége van. Minden nap másik asszony végzi a háztartási munkákat, szolgálja ki a férjet, s ő is marad vele éjszakára. A többi asszony pedig rizst tör, vagy a földeken dolgozik. A családok minden este tam-tamra táncol­nak éjfélig. Azért mondom, hogy a családok, mert az asszo­nyoknak ilyenkor is hátukra vannak kötve a gyerekek, tánc közben ide-oda himbálódzik a fejük, de nyugodtan alszanak. □Hétfői — A városka lakossága egyébként három törzs népéből tevődik össze, s emiatt a víz­mű építésénél nem volt könnyű a helyzetünk. Az építéssel en­nek ellenére gyorsan haladtunk és lassan az egész városka fel­figyelt a munkánkra. Persze sietnünk is kellett, mert az esős évszak beköszöntése előtt át akartuk adni a vízmüvet. A mindennapi fárasztó munka után Böbe jelentette számomra a pihenést, felüdülést. Rendkí­vül csintalan kis majom volt. Böbe kalandjai Egyik nap reggelén ott ült mellettem és figyelte a borot­válkozásom. Egy óvatlan pilla­natban felkapta a borotvakré- mes tubust, ujjongva kiugrott az ablakon, felmászott egy fára, s az egész krémet megette. A másnapi hasmenés aztán telje­sen legyengítette, ápolnom kel­lett. A kíváncsiságára, torkos­ságára fizetett rá akkor is, amikor megette a petróleum- lámpa belét. Egy másik alka­lommal — látva, hogy a lavór tele van vízzel — összeszedte az összes zoknimat. Tiszta, vagy piszkos, neki nem számított, mind bevágta a vízbe, aztán csuromvizesen valamennyit fel­dobálta a szárítókötélre. Mon­danom se kell: este átmoshat­tam az egész zoknikészletemet. Kedvenc szórakozásai közé tar­tozott, hogy ellopta és megette a narancs.és banán adagjain­kat, egy alkalommal pedig összetépte a műszaki rajzaim egy részét is. — Ahogy haladtunk a mun­kánkkal, egyre kevesebb időm jutott rá. Igaz, hogy sűrűbben is voltam beteg, a malária na­gyon megkínzott. Aztán elér­kezett az a pillanat is, amikor megindítottuk a szivattyúkat s a város központjában megen­gedtük a közkutakat. A lakos­ság apraja, nagyja körülvett bennünket, elővették a dobo­kat, sípokat, hálatáncot lejtet­tek, amiért megoldottuk évszá­zados vízgondjaikat. Aztán a kormányzó megkért bennünket, hogy segítsünk a városka vil­lamosításában is. Társadalmi munkában megcsináltuk a ter­veket, irányítottuk a munkákat, s a vízmű átadásának előesté­jén kigyulladtak a neonfények az őserdő közepében lévő te­lepülésen. Másnap mindenki ünnepelt. Lampionos menetben vonultak az emberek, majd a tamtamok hangja váltotta fel az őserdő csendjét. Szinte tom­boltak örömükben. Idén ismét Afrika! Böbe, a „tudós" kis csim­pánz, akit Rózsavölgyi Imre a veszprémi állatkertnek ajándé­kozott, országos hírű sztárként itthon pusztult el. Volt gazdája máig is sokszor emlegeti. Ta­lán azért is, mert az idén ismét Afrikába készül ... Török Éva A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága A nyilas hatalomátvétel után elszabadult a pokol Magyaror­szágon. A terror, a gyilkolás lett a nyilas „rendcsinálás" és a német követelések legfőbb eszköze. Szálasi másfél millió magyar katonát ígért Hitlernek. A kormány megállapodást írt alá a németekkel a gyári be­rendezések, az állatállomány, a vasúti gördülőanyag, a Nemzeti Bank aranykészletének és min­den elmozdítható értéknek Né­metországba szállításáról. Meg­állapodás történt a gyárak, az el nem mozdítható értékek „bé- nítására”, azaz legalább, mint ők fogalmazták fél, vagy egy évre teljesen használhatatlanná tételére. A nyilasok a politikai foglyok átadását, illetve Német­országba szállítását november­ben megkezdték. A fővárosban még megmaradt zsidó lakossá­got gettóba tömörítették és megkezdték módszeres kiirtá­sát. Megindult elsősorban a hadműveleti''területekről a la­kosság kényszerkiürítése. A nyi­lasok és nácik célja — fogal­mazta meg a Kommunista Párt — az, hogy „Magyarország a náci totális hadviselés időnye­résének taktikai eszközévé” vál­jon. • Ebben a helyzetben a de­mokratikus és náciellenes erők számára nem maradt más vá­lasztás, mint a fegyveres ellen­állás. „A döntő szó a fegyvere­ké" olvashatjuk, a kommunis­ták, németellenes erők újjászer­vezése ismét nagy erőfeszítése­ket követelt. A korábban létre­jött és már jól funkcionáló kap­csolatok szétzilálódtak. Űjabb százak és százak kerültek a nyi­lasok kezei közé, akik pedig elkerülték a letartóztatást, me­nekülniük kellett. A jól konspiráló és illegális szervezetek hálózatát ezekben a vészterhes napokban is szer­vező Kommunista Párt volt az az erő, amely megtalálta a kapcsolatot a volt partnerek­hez és kiadta az általános nem­zeti ellenállás megszervezésé­nek jelszavát. Október végén, november elején azt javasolta, hogy a fegyveres harcban részt venni akarók összefogására alakuljon egy központi szerve­zet. A Magyar Front, továbbá' különböző, főként polgári ille­gális szervezetek, mint például a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, a Márciusi Magyar- ország, a Szovjetunió Barátai­nak Magyarországi Egyesülete, továbbá horthysta csoportok képviselőivel folytatott tárgya­lások eredményeként noverifBer elején létrejött a Magyar Nem­zeti Felkelés Felszabadító Bi­zottsága. A bizottság elnöke Bajcsy-Zsilinszky Endre lett, a kommunistákat Kállai Gyula képviselte, de néhány megbe­szélésen részt vett Rajk László is. Később csatlakozott a szer­vezethez a Magyar Ifjúság Sza­badságfrontja is, amely a Korp- munista Ifjúsági Szövetség köz­reműködésével jött létre, és a legkülönbözőbb pártállású és világnézetű, de a náciellenes harcot vállaló ifjúsági csopor­tokat fogott össze. A bizottság a magyar nem­zethez intézett kiáltványában bejelentette, hogy a nemzeti felkelés és szabadságharc szer­vezésére alakult akcióbizottság célja: mind döntőbb részt vál­lalni Magyarország felszabadí­tásában, teljes összhangban a szövetségesek, mindenekelőtt pedig a diadalmas szovjet had­sereg céljaival. A szövetség alapvető feladataként rögzítet­ték: „a szabad, független, de­mokratikus Magyarország meg­teremtése. Alapvető szociális változások előkészítése. Szoros együttműködés az összes kör­nyező államokkal, a legszoro­sabb együttműködés a Szovjet­unióval." A bizottság megalakulása után néhány nappal később Kiss János altábornagy vezeté­sével azokból a főtisztekből, akik megértették az idők sza­vát és cselekedni akartak, lét­rejött a Katonai Vezérkar. Kiss Jánosék a fegyveres felkelés katonai megszervezésén, a Vö­rös Hadsereggel való összeköt­tetés megteremtésén, a csatla­kozott katonai egységek konk­rét feladatának kijelölésen fá­radoztak. Nagy Jenő ezredes elgondolásai nyomán kidolgoz­ták Budapest felszabadításának konkrét tervét. Ez három fő feladatot foglalt magában: A német haderő visszavonulásának útjában fel­robbantani a közlekedési vona­lakat. Megakadályozni a német hadvezetőség elrendelt robban­tásait, különös tekintettel a fő­város hídjaira, közműveire és gyáraira. A főváros felszabadí­tására meginduló szovjet táma­dást pedig a felfegyverzett munkásság és a beszervezett katonai alakukatok közreműkö­désével fegyveres felkeléssel tá­mogatni. A nagyszerű terv realizálásá­ra azonban nem került sor. Áru­lás folytán a vezérkart, a bi­zottság tagjait, köztük Bajcsy- Zsilinszky Endrét és Kiss Jánost, és- még sok száz hazafit letar­tóztattak. (Folytatjuk) KUTUB OSZLOP KTESZIBIOSZ VÍZ­SZIVATTYÚJA A Kutub oszlop Delhiben Indiában, Delhiben áll a Kuwat-ul-lslam mecset ud­varán a képünkön ábrázolt, kovácsolt vasból készült ún. Kutub-oszlop. Ez több mint 2300 évvel ezelőtt, Samandragupta uralko­dása alatt i. e. 330-380 táján készült, átmérője 40 cm, hossza pedig 7,5 méter. A teljes hosszából 6,5 mé­ter emelkedik ki a földből. Nevezetessége az, hogy nem rozsdásodik, mivel anyaga — a legújabb analízis sze­rint — szennyeződésmentes színvas. A hatalmas oszlop egy darabból való kiková­csolása még a mai kor­szerű eszközeinkkel is nagy teljesítmény lenne. A szivattyú ősét 2150 év­vel ezelőtt i. e. 180 táján Kteszibiosz görög fizikus, Heron tanítómestere készí­tette el s a készülék leírá­sát a tanítvány hagyta az utókorra. Ez a szivattyú két hajtókarral mozgatható, két hengerben elhelyezett du­gattyúból állott, melyek mozgása révén állandóan változott a szivattyútér: nö­vekedésekor a külső, baro- metrikus nyomás a vizet be­nyomta a szívócsövön ke­resztül a szivattyútérbe, majd pedig csökkenésekor be­csukódott a szívószelep, nyí­lott a nyomószelep és a du­gattyú most már a szivaty- tyútérben lévő vizet a nyo­mócsőbe hajtotta. Kteszibiosz szivattyúját bányában használták, ahol nagy szállítómagasság vált szükségessé. k. a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom