Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-02 / 32. szám
6 Dimöntuu fígplo 1975. február 2., vasárnap Hasznos ragadozók A ragadozó madarak az erdők, mezők szárnyasai, csúszó- mászói, kisebb négylábú élőlényei között biztosítják a rendet, éberségre kényszerítik a gyengébbeket. Eltakarítják a sebesült állatokat. Kihalásuk a biológiai egyensúly megbomlásához vezethet. Csupán 16 fajuk él jelenleg Baranya megyében, és számuk alig haladja meg az ezret. Egerészölyvből, vörös vércséből, kabasólyomból és karvalyból fajtánként még párszóz honos, de ritkaságnak számít már a réti sas, a darázs- és kígyász- ölyv 5—10 példánya. Néhány éve megmentésük érdekében védetté nyilvánították a barna kányát, héját, gatyás ölyvöt, kékes és barna réti héját, halászsast, vándorsólymot, kék és vörös vércsét. Legnagyobb a réti sas: pihenve 90 centi, kiterjesztett szárnnyal két méteres. Legkisebb a karvaly hímje, szárnyainak fesztávolsága 40 centi. Csak a réti sas, a karvaly, a héja, az egerészölyv tartózkodik itthon megszakítás nélkül, a többiek ősszel délre, általában a Balkán-félszigetre vándorolnak. Most már’a réti sas csak a Sumonyi-tavaknál és a Duna mentén fordul elő. örök vándor a halászsas, amely délről észak felé költözve áprilisban, majd visszatérőben au- gusztusban-szeptemberben pihen meg halastavainknál. Ritkán tűnik fel a darázsölyv a Mecseken és a Nagyharsányi hegyen. A kígyászölyv kedvenc tanyája szintén a Szársomlyó. A helytelen vadászszemlélet szerint a horgas csőrűek pusztítják a hasznos madarakat, ezért vadásztak rájuk hosszú ideig. Ma már a vadásztársaságok minden példányt óvnak. A Magyar Madártani Egyesület Déldunántúli Csoportja tanárok bevonásával rendszerint tart ismeretterjesztő előadásokat. Bizonyítják, hogy a ragadozók nem csupán kártékonyak. Hasznot hajt a mezőgazdaságnak például az egerészölyv és a vörös vércse az apró rágcsálók elfogdosásával. A Pécsi Állatkert néhány fajt mesterségesen tenyészt. Természetbarátok néha hoznak be sebesült, elgyengült vörös vércsét, héját, egerészölyvet. Közülük párokat hoztak létre, ezek fészket raktak, tojtak. Kelés még eddig nem volt. Remélik, idén sor kerül erre, hiszen új környezetükhöz már jól hozzászoktak a meggyógyított ragadozók. Fontos természetvédelmi feladat, hogy kis területű eredeti, természetes környezetüket meghagyjuk, ahová napjainkra visszaszorultak. •»éissi mérnök találmánya Fekete doboz az autóban BLACK BOX — a rejtélyes fekete doboz, a légikatasztrófák koronatanúja. A párizsi repülőgéprobbanás után rendőrök, katonák százai kutatták, s végül napok múlva bukkantak rá, kilométerekkel a becsapódás színhelyétől. A szinte elpusztíthatatlan, speciális anyagból készült kazetta 40 sávos magnetofont rejt, amely rögzíti a repülőgép működésére vonatkozó legfontosabb adatokat. Lenne csak egy ilyen fekete doboz a közúti járművekben is! — Kevesebbet vitatkoznának a műszaki szakértők, köny- nyebb volna a bíróság dolga, ha a baleset körülményeiről objektív adatok „vallanának". Ez a gondolat foglalkoztatta Kapolka Pétert, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola adjunktusát, aki megtervezte, majd elkészítette az autós fekete doboz mintapéldányát. — Az ötletet a klasszikus BLACK BOX adta. Hobbym a repülés, jelenleg is oktatok sportrepülőket. Ugyanakkor időm nagy részét mégiscsak a földön töltöm, régóta vezetek autót. Aggaszt a balesetek számának emelkedése, s a tragédiák okai közül főként a gyorshajtás. Külföldön használnak már a gépkocsikban különféle menetírókat. A műszer azonban bonyolult és drága, kezelése során sok a szubjektív tényező. Az óraművet naponta fel kell húzni, a diagrampapírt cserélni. Az adatok értékelése komplikált, hosszadalmas. És mi van akkor, ha a vezető „elfelejti” működésbe hozni? Nincs bizonyíték. Olyan műszert akartam készíteni, amelynek működési elve egyszerű, olcsó, a regisztrált adatok bármely pillanatban ráte- kintéssel értékelhetők. Úgy érzem sikerült. Az autós BLACK BOX találmányi bejelentése megtörtént, ezért védettség alatt áll. Sokan utaztak az elmúlt hetekben a fiatal mérnök FIAT személygépkocsijában, hogy működés közben láthassák a műszert. — A legtöbb érdeklődő „dobozt” vár, s meglepődik, hogy a sebességmérőbe épített, bélyegnagyságú ablakocskát talál. Ezen látható a mindenkori időpillanat, illetve a megállás előtti adott útszakasz, pl. 300 méter út-sebesség diagramja. Haladás közben az előző részek állandóan törlődnek, tehát mindig csak az utolsó 300 méter adatait rögzíti. A tapasztalatok szerint egy baleset, vagy szabálysértés kiértékeléséhez elegendő a helyszínt megelőző pár száz méter sebességállapotának ismerete. A műszer működési elve szakmai titok, annyit azonban elárulhatok, nincs benne írószer, nem lehet ki- és bekapcsolni, a sebességmérővel együtt üzemel. Élettartama tehát megegyezik a sebességmérőével. Ha nem is elpusztíthatatlan, jól védett helyen van a gépkocsiban, plombáivá hiteles, számszerű adatokat nyúlt. Előállítása — sorozatgyártás esetén — mindössze 200—300 forint. Litványi Tibor, az Autóközlekedési Tanintézet vezetője az elsők közt érdeklődött a műszer iránt. — Szenzációs találmány! Most a sebességkorlátozás bevezetése után különösen időszerű a téma. Mint egy „beépített ellenőr", pszichikai hatást vált ki, biztosan visszatartó erejű. És döntő bizonyíték lehet a bizonyítási eljárás során. Mindazok, akik betartották a közlekedési szabályokat — védelmet nyernek, igazolhatják szavahihetőségüket. Megítélésem szerint az autós társadalom nagy örömmel fogadná, ha a szerkezetet gyárilag beépítenék a gépkocsikba. Aktualitását növeli, hogy az új KRESZ kötelezően előírja majd bizonyos járművek számára a sebességíró műszer használatát. A találmány erre éppen megfelelő. Dr. Oltai László, a Pécsi Járásbíróság közlekedési bírója ugyancsak nagy jövőt jósol a „fekete doboznak". — Mielőbb szükség lenne ilyen megbízható „tanúkra”. Nemcsak a közúti sebességellenőrzés során, de a bíróság előtt is. Kedvező, hogy az út- sebesség diagramról a baleset színhelyén fotó készülhet, amely megtámadhatatlan, adott esetben perdöntő bizonyíték. A találmány, mint azt a mérések és fotók igazolják, jól vizsgázott a gyakorlatban. Külföldi intézetek máris érdeklődnek iránta. Sajnos, itthon még csak szakmai kuriózum — gazdára, gyártó cégre vár. Wesztl Márta A felnagyított diagramról leolvasható, miként változott 200 méter út alatt a személygépkocsi sebessége. Hatvan kilométeres sebességről gyorsított 100-ra, majd hirtelen fékezni kényszerült és megállt. KENDE SÁNDOR / / ruzcőa i [any 75. Pedig már tudtam, hogy futnom kell. Mégis. — Mert hogyan reszketett, mennyire félt, amíg szorított, félt és nem menekült, hozzám menekült. . . nem menekült és nem akartunk menekülni, inkább féltünk, és csak- azértis maradtunk, félve inkább, hogy ágyunkra dől a ház, az ágyunkra, a testünkre, itt, a behasadt mennyezet alatt, ránkszakad, és betemet, bele a vakolatba, a betonba, a gerendákba, a vasba . . . ezzel a rángató félelemmel kapaszkodott a mellembe: hogy ott életben marad ... így maradt életben, így maradtunk életben, ilyen éltető kapaszkodással, éltető és teremtő kapaszkodással . . . Bizonyossá vált minden. Már tudtam, hogy elindulok érte. És azt is tudtam, hogy hiába. ... Az apjával nem akartam beszélni. Szurkoltam, hogy ne kelljen látnom azt az embert. Nem találtam. Másnap sem. Az egész emeleten senkit. Fáztam. Pedig minden meleg holmit magamra húztam otthon, a fekete ágypokrócot is a derekamra csavartam. A földszinten, a lépcsőkanyarodó előtti zúgban járt legkevésbé a huzat. Itt ültem le, a pokrócom így a földig ért, jól behúztam alá a lábam. Oldalra tőlem, a lépcsővel szemben ajtó nyílt, valamiféle kapusnak való melegedő lehetett azelőtt. Nem gondoltam volna, hogy laknak benne. Egy öreg néni szólt ki, a fejkendőjét megszorította az álla alatt, és érdeklődött, hogy kire várok. Megmondtam, mire ő furcsán morgolódva legyintett, hogy azt ugyan soha nem találom itt napközben. — Miért? Mit akar tőle, kedvesem? Hallgattam. — Nekem megmondhatja, nyugodtan. — Semmit... Én, tőle... — Ne is kezdjen vele. Jobb, ha vigyáz, gyermekem. Nem értettem. — És a fia? Megváltozott a néni hangja: — Azt nem tudom. Gondoltam, kibírom estig. Megvárom itt, talán nem lesz éjszaka túl hideg. De ahogy sötétedett, kijött értem az öregasszony. —• Nem tudom én ezt nézni, 'összefagy itt ebben a huzatban! A szemem láttára! Megfogott, és betuszkolt a fülkéjébe. — Itt is várhat. Nála gubbasztottam másnap is, végig. A néni csak ennyit tudott — vagy gondolt — Hanga Miklósról: — A barátját keresi, azt a régi fiút... Valami nőnek ennivalót vitt oda. Máshová nem mehetett. Világos volt, amikor megkérdezte: — Maga nem éhes? Levest ettünk. Estére aztán vissza kellett indulnom. — Ilyenkor, Jézusom?!... Nem fél egyedül?! — De . . . De azért nem baj — Maradjon most már! Reggel majd könnyebb. Elég volt. Nem bírtam volna tovább. Apa épp fölállt az asztaltól és nyújtózva indult az ágya felé, közben ropogtatta a derekát. — Szereztél valamit? — fordult vissza, de már legyintett is, lemondóan. Értettem, miről beszél. Néhány nap múlva abba fogja hagyni. Beletörődik, hogy hiába. S föladja ezt is. — Azt hittem, azért nem jöttél meg este. Tegnap... — ásított, eltakarta a száját. — Talán nyomon vagy, hogy hol kapható . . . * ...Tudtam, persze, hogy tudtam arról a bizonyos diákköri, közös albérletükről. Miklós nemcsak bevallotta, hanem mindent elmondott. Többet is annál, mint amennyi történt. A ■kegyetlenül hosszú napokon, légiriadótól légiriadóig vallottunk egymásnak. Minden szó, a legjelentéktelenebb fintor, a félbeszakadt sóhaj, a töredezett háborgás is, minden-minden vallomás volt. A hőfoka miatt. Valamiféleképpen vég- rendelkezés is. Az utolsó, tehát a teljes megmutatkozás vágya. Kétségbeesés és hit. Befejezés és újrakezdés. Tagadása az értelemnek és az értelmetlen várakozás új tudománya. (Folytatása következik) A 30 éves Új Szó 71 Vörös Hadsereg 120 kilométernyire Berlintől A Szövi*I Tudósító Iroda hadllalrulésalótl Sráyj Hallhattuk és olvashattuk a napokban: abból az alkalomból, hogy most 30 esztendeje, 1945. február 2-án jelent meg a Szovjet Hadsereg magyar nyelvű lapjának, az Új Szónak első száma, az Athenaeum Nyomdában különlenyomat készült erről a magyar sajtótörténetben is oly értékes lappéldányról. A szerkesztőségnek otthont adó Lenin körúti palotában pedig márványtábla emlékeztet az újság megjelenésére. Az Új Szónak már az „előtörténete" is rendkívül izgalmas. A 4. Ukrán Fronton Illés Béla és Kassai Géza szerkesztésében megjelent ,, Magyar Újság" és a 2. ukrán hadseregcsoport kiadásában, Ráth Károly és Bolgár Elek szerkesztésében készült (és még Debrecenben egyesült) frontlapok voltak az elődök. A Magyar Újság első száma 1944. szeptember 26-án Lvovban hagyta el a nyomdagépet, majd mozgó frontnyomda állította elő, hadifogolyból lett „antifasiszta" nyomdászok munkája nyomán, igazi .hadikörülmények” között, a Kárpátok felé előnyomuló, majd áttörő seregek soraiban. Mi volt e lapok, az akkor még csak félig felszabadult Budapesten megjelent Új Szó jelentősége? A frontokon elsősorban a még harcoló magyar csapatok katonáinak felvilágosítását szolgálta a szovjet hadsereglap. Ahol felderítők és partizánok által a vonalakon átjuttatott, hol az ún. „agitgráná- tokban" átlőtt(l) újság magyarázta az urai által háborúba kényszerített honvédeknek és tisztjeiknek, hogy rossz ügyet, idegen ügyet és vesztett ügyet szolgálnak. Fordítsák hát szembe fegyvereiket a fasisztákkal, de legalább is hagyják abba az értelmetlen és kilátástalan harcot. Egész kötelékek átállása, hadifoglyok ezreinek tanúságtétele igazolja, hogy ez a tevékenység is hatásos volt és sok életet mentett meg. Később a már felszabadult országrészek lakosságának ez a lap mondhatta el elsőnek az igazságot a frontok helyzetéről és — a két és fél évtizedes hazugsághadjárat után — a Szovjetunióról, politikájáról, életéről, tudományáról, kultúrájáról. Az Új Szó szervezte meg és tartotta a kapcsolatot a hadifoglyok és hozzátartozóik között. Az Új Szó segített felidézni és erősíteni a magyar forradalmi hagyományokat, a közvélemény elé tárni a náci Németország okozta károkat. Munkatársai — emigrációból jött, s a Szovjet Hadseregben szolgált kommunisták és antifasiszta harcra jelentkezett volt hadifoglyok — legfőbb feladatuknak az új, demokratikus Magyarország építésének segítését tartották. Ezért őrködtek a fasizmus maradványainak szétzúzásán, a fegyverszüneti egyezmény szellemének és rendelkezéseinek megtartásán. S hogy kevésbé „elvi” kérdést is említsen e sorok írója (a lapnak már a Magyar Újság korszaktól volt munkatársa), hadd emlékeztessen arra a sokirányú tevékenységre, amely a nagyszerű főszerkesztő, Illés Béla irányításával tudósaink, művészeink háború utáni életkörülményeinek javításáért oly eredményesen folyt. A feladatát 1948 tavaszáig teljesítő lapra bizonyára tisztelettel emlékeznek a hasábjain oly szívesen látott neves újságírók, és az olvasók is, akiknek körében az Új Szó gyorsan népszerűvé, közkedvelt, tekintélyes orgánummá vált. Lévai Béla
