Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-20 / 50. szám

6 Dunántúlt napló T 1975. február 20., csütörtök Becsületsértő megszégyenítés. logi tanácsadó K. T. kérdezi: Van-e arra le­hetőség, hogy a tanács az üresen álló házát megvegye? A 46/1974. (XII. 4.) MT. sz. ren­delet értelmében az állampolgá­rok tulajdonában lévő, üresen álló családi házakat a tulajdonosok — hasznosítás céljából — értékesítésre ajánlhatják fel az ingatlan fekvése szerint illetékes közséqi tanács ré­szére. A felajánlás elfogadásáról a községi tanács elnöke dönt. A 30/ 1974. (XII. 4.) PM—ÉVM számú együttes rendelet szerint értékesítés­re csak állampolgárok tulajdonában lévő olyan üresen álló családi ház fogadható el, amely a) belterületen fekszik, b) rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas és előrelátha­tólag legalább 25 évig fenntart­ható, c) legalább fél éve üresen áll^ d) tulajdonjoga az ingatlannyil­vántartásban (telekkönyvben) rende­zett, e) teher-, per- és igénymentes és a tulajdonos a rendelet szerint meg­állapított eladási áron történő érté­kesítéshez írásban hozzájárult. A rendelkezések szerint tulajdoni hányad értékesítésre nem fogadható el. A rendelkezések szerint az értéke­sítésre elfogadott családi ház vevő­jeként olyan személy jelölhető ki, a) akinek lakóhelye megegyezik az ingatlan helyével, b) aki legalább egyéves folyama­tos munkaviszonnyal (szövetkezeti tagsági viszonnyal) rendelkezik, c) aki a megvásárolt családi ház­ba állandó lakosként beköltözik. d) aki a vételár és a takarék- pénztári kölcsön különbözeiével kész­pénzben rendelkezik. Lehetőség van arra is, hogy az ingatlan fekvése szerinti községi ta­nács végrehajtó bizottsága kivételes esetben más településről átköltöző személyt is kijelölhet vevőül. Amint az ismertetésből megálla­pítható, csak üresen álló, megfelelő műszaki állapotú házról lehet szó és a felajánlást a községi tanácsnál kell megtenni. Az eddig elmondottakhoz hozzá­tartozik, hogy a most ismertetett ren­deletek alapján történő ingatlan- szerzés mentes az okirati és visszter­hes ingatlanvagyonátruházási illeték alól, továbbá nem kell leróni a tu­lajdonjognak az ingatlannyilvántar­tásba (telekkönyvbe) való bejegyzé­sével kapcsolatos eljárási illetéket. A házadómentességet — a vevő kérelmére — az elsőfokú adóható­ság az adásvételi szerződés meg­kötését követő hónap 1. napjától en­gedélyezi. A házadó mentességgel kapcsolatos egyéb kérdésekben a házadóról és a házértékadóról szóló jogszabályok rendelkezéseit kell al­kalmazni. Részletesebb felvilágosítást az il­letékes tanácsok tudnak adni. Ugyancsak itt kell elmondani, hogy a rendelet értelmében nem le­het értékesítésre elfogadni családi házat a 7/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 5. §-ának (1) és (2) bekezdésében említett településeken, a tanyai jel­legű településeken, továbbá a köz­ségfejlesztési (rendezési) terv szerint szanálásra kerülő területeken. A Kémesj Közös Út Mg. Tsz. eladásra KÍNÁL mintegy 2500 m3 lábon álló nemes és hazai nyár és lágy FA FAJTÁKAT. Érdeklődni lehet: Közös Út Mg. Tsz., Kémes. Móricz Zsigmond tér A Móricz Zsigmond téren és környékén napközben iskolás, óvodás gyerekek lepik el a zöldterület pázsitját, homoko­zóját. Kacagás, vidám hangu­lat tölti be a levegőt, játsza­nak. Szürkület után azonban megváltozik a. környék képe. Fiatal, 12—16 éves srácok je­lennek meg kutyáikkal. Nap­nap után több kutyafaj is kép­viselteti magát.' Nem a szoká­sos kutyasétáltatásról van szó, mivel póráz nélkül, kedvükre hancúroznak a zöld gyepen, persze a homokozót és a ját­szóteret is birtokukba veszik. Másnap a körforgás újrg kez­dődik. Ahol előző este kutya­parádé volt, ott nappal gyer­mekeink játszanak. Nem tudni, erről mi a vé­leménye az egészségügyi ható­ságoknak? Mi, a tér lakói, til­takozunk és hathatós intézke­dést kérünk a „kutyaeldorádó" megszüntetésére. Kérjük, ellen­őrizzék hogy az állatokat pó­rázon vezetve sétáltassák a gyalog uta kon. A Móricz Zsigmond tér és környékének lakói OTP társasházunk négyeme­letes, déli fekvésű, 1974-ben készült. Két, illetve két és fél szobásak, szintenként három lakással. A középső kétszobás lakások minden helyisége déli A fenji című cikket örömmel olvastuk, örülünk neki, hogy a helyi sajtó ezzel foglalkozott és továbbra is helyt ad a be­érkező javaslatoknak, elgondo­lásoknak. Tudjuk, hogy a városnak vol­tak és vannak más gondjai, megoldandó problémái is. Ez a kérdés azonban ma már közügy. Pécs lakosságának egy méltó hangversenyterem nem luxus és nem felesleges. Ennek szükségességét nem kell bizo­nyítani és részletezni. Sok, nemcsak zenerajongó vélemé­nye, hogy a kérdést - ahogyan azt Antal György is fejtegette — csak egy új hangversenyte­rem oldaná meg. Pécs ezt har­minc év után már megérde­' Az elmúlt szombaton dél- időtájt betérek a Mecsek Áru­ház melletti csemegeboltba. Vásárlásaim végeztével, a pénztár előtti sorbanállás köz­ben, kiveszek táskámból egy nylonzacskót a csomagolás előkészítéséhez. Ekkor veszem észre, hogy táskám alján, az előző esti vásárlásomból, ott maradt egy darab vaj csoma- golatlanul. Gyanútlanul kive­szem, s nylonba csomagolva, visszahelyezem a táskámba. Ahogy fizetés után a pénz­tárból kilépek, emelt hangon, nagy agresszivitással, nekem ront az üzlet egyik idősebb férfi dolgozója, hogy az emlí­tett vajat eltulajdonítottam. Hiába volt minden magyaráz­kodásom, minden ellenvetésem, nem volt apelláta. Ellenállhatatlan eréllyel, a szombat déli csúcsforgalom­ban, végighurcolt a hosszú üzleten, be egy irodahelyiség­be, ahol, még két női dolgozó támadásainak kereszttűzében, hiába próbáltam- ecsetelni a valódi helyzetet, szavaimnak nem adtak hitelt, jóformán meg sem hallgattak. Becsület­ben megőszült fejemre hullot­tak a vádak. Egészen gyanútlanul és vé­tek nélkül, számomra meglehe­tősen szokatlan és igen kelle­metlen szituációba kerültem. megvilágítású. A belső két és fél szobás lakásoknál a fél szoba a déli fekvésű erkélyes szobán át kapja ter­mészetes megvilágítását, szel­lőzése is innen történik. melte volna. Sokkal kisebb városok felülmúlták ezen a té­ren Pécs városát. Sok más közérdekű ügyben a város lakosságának összefo­gásával lehetett előbbre jut­ni, miért ne lehetne ezt is ösz- szefogással megoldani? Legyen valaki kezdeményező ebben a városban is. A dolgozók, az üzemek biztos támogatni fog­ják és talán a felsőbb szervek­től is kaphatunk anyagi hoz­zájárulást. Tehát indítsunk mozgalmat, kezdjük el valahol érdemben a kérdés megoldá­sát harminc év után és való­ban Pécsett is legyen a zene mindenkié. Horváth Márton Vádak, igazoltatás, jegyző­könyv. Nem akarok vádolni. Hiszen a dolgozók csak kötelességü­ket vélték teljesíteni, amikor olyan — jelen esetben túlzás­ba is vitt — éberséggel őrködtek a szocialista vagyon megőrzése felett. Azt is tudom,-hogy van­nak tapasztalataik ezen a té­ren. Társadalmunknak, sajnos még nem minden tagja jutott el a teljes becsületesség és megbízhatóság fokára. De szeretném megjegyezni, hogy súlyos, becsületbe vágó vádakat csak akkor támasz- szunk valakivel szemben, ha megfigyeléseink abszolút helyt­állók és körültekintők, s biztos alapját képezhetik egy nem kis horderejű vádnak. Különösen akkor érthetetlen az üzlet dolgozóinak támadó hangvétele, amikor nincs biz­tosítva a vásárló közönség szá­mára olyan táskamegőrző, ahol teljes biztonsággal elhe­lyezhetné a más üzletekben vásárolt árut tartalmazó cso­magokat. Mi dolgozó nők egész heti munka után fáradtan járjuk az üzleteket, amikor hétvégi be­vásárlásainkat végezzük. Szá­munkra is könnyebb lenne, ha nehéz csomagjainkat lerakva vásárolhatnánk üzleteinkben. Egy 30 éve dolgozó tanárnő Ez év január 25-én új épü­let földmunkálatait kezdték meg lakóépületünktől kb. 20— 24 méterre délre. Az új épü­let 10 emeletes, társasházunk­kal párhuzamosan helyezkedik majd el, s annál lényegesen magasabb és hosszabb. Az építendő magas épület elhe­lyezkedése folytán a Kamilla u. 9., 10. *sz. ház lakosainak (különös tekintettel a fent említett lakás elhelyezkedések­re) lakrészénél a benapozás teljesen megszűnik, a termé­szetes megvilágítás is lényege­sen lecsökken. Ugyanerre a sorsra jut a jelenleg befejezés előtt álló további 60 OTP la­kás is, melyek elé értesülé­seink szerint újabb 10 emele­tes lakóépületsort terveznek. Tudomásunk szerint az ere­deti városrendezési tervben az említett 10 emeletes épület nem ilyen elrendezésben szere­pelt. Eredetileg ezen a terüle­ten üzletházat terveztek. Kérjük, hogy legfiatalabb városrészünk esztétikus, leve­gős, parkosított, ésszerűen be­épített modern lakónegyed le­gyen. Harminc tulajdonostársunk nevében: Sípos Győzőné és Kapuvári Lászlóné Jobb sorsra érdemes lakóhazak Az olvasó véleménye „Legyen a zene mindenkié - de hogyan?“ KENDE SÁNDOR ^Tutcóa. 90. Mindig így volt, mindig össze kellett hasonlítanom őket, és mindent elrontott az, hogy egymás mellett láttam kettő­jüket ... Milyenek lettek? Meg­öregedtek? Megférfiasodtak? Mennyit árul el az arcuk az időbői?... Eddig meg "se néz­hettem őket igazán, nem me­rem rajtuk felejteni a szemem, egyik miatt a másikon sem . . . Mi ez a görcsös ragaszkodás, régen is, most is, évtizedek óta és országhatárokon át?! Hogy tűrheti el Miklós, és miért?! Hogyan képes elvisel­ni ezt az erőszakos csimpasz­kodást?! Miért?! Mi szüksége rá?!... Mire olyan büszke ez a se-ide-se-oda nem tartozó, lézengő legény a hazulról jött barátja előtt?! Mire vitte?! Mit akar neki folyton bebizo­nyítani?! Ki kíváncsi rá?!... Kinek kell az ő nagy segítsé­ge?!... Magán segítene, és hagyjon mást békében! . .. Ott álltam Miklós mögött. Ő egysorban a többiekkel, ahogyan illik. A kezét azonban hátranyújtotta, és fogta az enyémet, hogy ne reszkessek. Aki először jelent meg a gép ajtajában, a tolólépcső magas platóján, barátságosan lengetni kezdte a kalapját máris, miniszter lehetett vagy majdnem az, én nem ismerem ezeket a rangokat, és nem ér­tettem pontosan, hogy mit mondott róla Miklós. Utána mindjárt ő lépett ki. A férfi karon fogta, és udva­rias körmozdulattal maga elé engedte. Hanga" Miklós nem engedte el a kezem. Még két fiatalember érke­zett, valószínűleg ők-is színé­szek. Később még valaki mu­tatkozott, talán a titkár. Két festőt és egy művész-tanárt vártak még, de ők másnapra jelezték. Ennyiből állt a dele­gáció. Egyszerűen, ceremónia nélkül, hálistennek. És én még mindig emezek között, úgy, hogy Miklós fogja a kezem. Megmondta-e nekik, hogy ki vagyok és miért vára­kozom itt velük? Azt se tudom, hogy bemutatott-e? — de igen, bemutatott, persze, különben talán meg se engedték volna, hogy ottmaradjak és esetlen- kedjek az útjukban ... Nem, mégse tudják, hogy ki vagyok: akkor barátságosabbak volná­nak ... Köszöntések, párszavas üd­vözlések, virágcsokrok és kéz­fogások. Mindenki mindenkivel, En utoljára maradok majd, mi­helyt Miklós elengedi a ke­zem. Utoljára, de azért sorra kerülök... azt hihetik, hogy én is idetartozom, titkárnő talán a Via Giulián . . . szokványos kéz­fogás, utoljára . . . Pedig észrevett! Azonnal észrevett! Az első pillanatban, ahogy a magas lépcsőről lenézett! Miklós mellett álltam — ész­revett ! Hogyhogy nem kiált föl?! Meg se lepődött?! Nem is kapott a homlokához?! Nem nyilallt a mellébe?! Egyetlen sikoly, egyetlen só­hajtás se?! Nem fog megismerni . . . Nem akar megismerni ... Akkor miért nem fordul el?! Szégyenítsen meg — ne nyújtsa a kezét! El kell fogadnom a kezét — Miklós segít... Egyetlen szót se ... itt nem lehet, most nem lehet. . . hogy­hogy megállja?! Meg se lepő­dik, a szemöldöke se rándul, Miklós talán értesítette előre, fölkészítette, hogy a váratlan találkozás ne zökkentse ki: a Leveleink nyomában Kegyetlen „hobby“ „Semmiféle madarat nem fogtam eddig, csak verebet“... A pécsi Munkácsy M. u. 31. szám alatti ház lakóinak nevé­ben szeretném felhívni a figyelmet egyik itt lakó család kegyet­len „hofobyjára". Ez abból áll, hogy az udvar északi sarkában felállított csapdájával összefogdossa a környék madarait. Az említett csapda alá mindenfajta madárnak való vegyes magva­kat szór, s a gyanútlanul eszegető madarakat (gerlék, rigók, cin­kék stb.) fogságba ejtésük után szívtelenül elpusztítja. Hátbor­zongató látvány szemünk előtt a naponta megismétlődő öldök­lés, állatkínzás. Sokszor kérleltük már, hogy hagyja abba, szün­tesse meg e barbárságot, de mindannyiszor leintett, kinevetett bennünket. Végül is ezért fordultunk segítségért, tanácsért a szerkesz­tőséghez, Bízunk abban, hogy közbenjárásuknak foganatja lesz. Elöljáróban máris elmond­hatjuk, hogy az illetékes helyen bemutatott levélnek jesz foga­natja. Balázs Józseffel, a Pécs városi Tanács erdészeti és ter­mészetvédelmi szakfelügyelőjé­vel együtt látogattunk el a meg­adott címre, ahol nem okozott különösebb problémát a „bűn­jel" felderítése. Röviden csak annyit róla, hogy nagyon primi­tív, de annál hatásosabb tá­kolmány. Az egész egy négy- szögletes léckeretre felszerelt drótháló, amelyet egy billenős­re állított -bottal támasztottak ki kb. 3 arasznyi magasságban. Nos, e bot tövére hurkolt házi­cérna másik vége vezetett el bennünket az ajtóhoz, majd onnan a lakás belsejébe, ahol — érthetően — nem volt túl szívélyes a fogadtatásunk. Csak néhány mondat a házigazda és a köztünk lefolyt párbeszédből. — Hány madarat fogott be éddig a csapdájával? '— Én kérem semmiféle ma­darat nem fogtam eddig, csak verebet...(?) — A lakótársai azt állítják, hogy gerlét, rigót, cinkét is fo­gott, s nem is keveset. — Ez nem igaz. De egyéb­ként is mondhatnak amit akar­nak, úgysem tudják rám bizo­nyítani. — Itt egy kicsit megakad­tunk, mert kézzelfogható, fel­mutatható bűnjel híján valóban nehéz a bizonyítás. Maradj hát az egyetlen tárgyi bizonyíték, a csapda. A valóságos és oz idézőjeles „csapda”. Ez utób­bira alapoztunk. — És ahhoz mit szól, hogy a múlt napokban mi, a saját szemünkkel is láttuk, amint ép­pen egy rigót ejtett fogságba? Ez telitalálat volt. Szemmel láthatóan zavarba jött, s csak hosszas töprengés után vála­szolt. — Hát tényleg fogtam egyet, de csak azért, hogy egy kicsit élvezzem a kétségbeesett vé­dekezését ... — Aztán szélnek eresztettem ... — De már csak a „lelkét", munkájához tartozik ez is, hogy az ünnepségek rendjére ügyeljen ... Nem, lehetetlen, tegnap óta erre már nem fut­hatta az idejéből .. . Vagy ne­kem kellene megmozdulnom, a nyakába ugranom, itt, most: csodálkoznának, megrökö­nyödnének a váratlan kitörés miatt, megijednének a fölcsuk­ló sírástól, ugrálnának a fény­képészek, közénk tolakodnának, fotó-villanások kereszttüzében hogy elfulladhatna az el nem mondható panasz, végre, egy pillanat alatt!... És ahogy a nyakában lógnék, azt kellene kiáltanom, ahogyan ilyenkor szokás: — Anyu, mutasd ma­gad, egy csöppet se változ­tál I... Csakhogy megváltozott, igen­is, milyen nagyon megválto­zott. . . milyen szépen változott meg!... Mennyire megörege­dett, de milyen szépen tette ezt is!... Sokkal szebb, soha ilyen szép nem volt, soha eny- nyire királynő! Az a szép, hogy mer az lenni: az a legszebb, ahogyan a korát viselni meri! (Folytatása következik) B. K. Munkácsy M. u. 31. mert a madarat megölte. En­nek is szemtanúi voltunk ... Erre már nem kapunk vá­laszt. * A folytatás, illetve a felelős- ségrevonás már az illetékes ha­tóságok dolga. Erről csak any- nyit, hogy a természetvédelemre vonatkozó 1961. évi 18. sz. tör­vényerejű rendelet 13. §-a ki­mondja: károkozás, szabálysér­tés, vagy bűntett esetén a szük­séges intézkedés első fokon a megyei, városi tanács végre­hajtó bizottságának, másod­fokon az Országos Természet- védelmi Hatóság feladata. A büntetettek Hogy e rendelet szigorúságát némiképpen érzékeltessük is, hadd említsünk meg néhány baranyai, pécsi példát. Az el­követők nevét — a fenti pél­dánkhoz hasonlóan — azért nem közöljük, mert a cseleke­detük nem minősül bűntettnek. Nos, egy kishajmási lakost 3000 forint pénzbírságra ítéltek egy fehérgólya lelövéséért. Egy pécsi lakos hasonló büntetést kapott mókusok csapdába ej­téséért és értékesítéséért. Az állatokat természetesen elko­bozták és beszolgáltatták a Mecseki Állatkertnek. Ugyan­csak Pécsett, egy természetvé­delmi ellenőrzés során kitö­mött, illetve preparált madara­kat találtak egy madár- és dísz­hal-kereskedőnél, akire — az első „tettenérésre" való tekin­tettel — „csak” 500 forint sza­bálysértési bírságot róttak ki a hatóságok. Sajnos tovább is folytathat­nánk a sort a lelketlen — vagy ahogy a levélíró mondja —■ a maguk kegyetlen „hobbyjának” élő emberek eléggé el nem ítélhető cselekedeteivel, de ennyi is elég a szomorú pél­dákból. Fejezzük be sorainkat a Nobel-díjas nagy humanista, Albert Schweitzer elgondolkod­tató szavaival: „A gondolkozó ember szük­ségét érzi annak, hogy ugyan­olyan tisztelettel adózzék min­den rajta kívül álló életakarat- níik, mint a magáénak. Min­den eddigi erkölcstan hiányos­sága, hogy azt hitte, csak az embernek emberhez való viszo­nyával kell foglalkoznia. Való­jában arról van szó, hogyan vi­szonyuljunk a világmindenség­hez és minden benne élő te­remtményhez. Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növé­nyekét, az állatokét éppúgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segít­séget nyújtani minden szüksé­get szenvedő életnek." P. Gy. Szülői köszönettel A Villányi Közös Községi Ta­nács VB a mároki általános is­kolások részére februárban menzát létesített, s ezzel 50 tanulószobás gyermek ebédel­tetését oldották meg. A- szülők örömmel fogadták a menza megnyitását és ezúton fejezik ki köszönetüket az illetékes szerveknek, akik anyagi segít­séggel is hozzájárultak az ét­keztetés biztosításához. Molnár Lajosné » / A szerkesztőség postájából H

Next

/
Oldalképek
Tartalom