Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-20 / 50. szám
6 Dunántúlt napló T 1975. február 20., csütörtök Becsületsértő megszégyenítés. logi tanácsadó K. T. kérdezi: Van-e arra lehetőség, hogy a tanács az üresen álló házát megvegye? A 46/1974. (XII. 4.) MT. sz. rendelet értelmében az állampolgárok tulajdonában lévő, üresen álló családi házakat a tulajdonosok — hasznosítás céljából — értékesítésre ajánlhatják fel az ingatlan fekvése szerint illetékes közséqi tanács részére. A felajánlás elfogadásáról a községi tanács elnöke dönt. A 30/ 1974. (XII. 4.) PM—ÉVM számú együttes rendelet szerint értékesítésre csak állampolgárok tulajdonában lévő olyan üresen álló családi ház fogadható el, amely a) belterületen fekszik, b) rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas és előreláthatólag legalább 25 évig fenntartható, c) legalább fél éve üresen áll^ d) tulajdonjoga az ingatlannyilvántartásban (telekkönyvben) rendezett, e) teher-, per- és igénymentes és a tulajdonos a rendelet szerint megállapított eladási áron történő értékesítéshez írásban hozzájárult. A rendelkezések szerint tulajdoni hányad értékesítésre nem fogadható el. A rendelkezések szerint az értékesítésre elfogadott családi ház vevőjeként olyan személy jelölhető ki, a) akinek lakóhelye megegyezik az ingatlan helyével, b) aki legalább egyéves folyamatos munkaviszonnyal (szövetkezeti tagsági viszonnyal) rendelkezik, c) aki a megvásárolt családi házba állandó lakosként beköltözik. d) aki a vételár és a takarék- pénztári kölcsön különbözeiével készpénzben rendelkezik. Lehetőség van arra is, hogy az ingatlan fekvése szerinti községi tanács végrehajtó bizottsága kivételes esetben más településről átköltöző személyt is kijelölhet vevőül. Amint az ismertetésből megállapítható, csak üresen álló, megfelelő műszaki állapotú házról lehet szó és a felajánlást a községi tanácsnál kell megtenni. Az eddig elmondottakhoz hozzátartozik, hogy a most ismertetett rendeletek alapján történő ingatlan- szerzés mentes az okirati és visszterhes ingatlanvagyonátruházási illeték alól, továbbá nem kell leróni a tulajdonjognak az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) való bejegyzésével kapcsolatos eljárási illetéket. A házadómentességet — a vevő kérelmére — az elsőfokú adóhatóság az adásvételi szerződés megkötését követő hónap 1. napjától engedélyezi. A házadó mentességgel kapcsolatos egyéb kérdésekben a házadóról és a házértékadóról szóló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Részletesebb felvilágosítást az illetékes tanácsok tudnak adni. Ugyancsak itt kell elmondani, hogy a rendelet értelmében nem lehet értékesítésre elfogadni családi házat a 7/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 5. §-ának (1) és (2) bekezdésében említett településeken, a tanyai jellegű településeken, továbbá a községfejlesztési (rendezési) terv szerint szanálásra kerülő területeken. A Kémesj Közös Út Mg. Tsz. eladásra KÍNÁL mintegy 2500 m3 lábon álló nemes és hazai nyár és lágy FA FAJTÁKAT. Érdeklődni lehet: Közös Út Mg. Tsz., Kémes. Móricz Zsigmond tér A Móricz Zsigmond téren és környékén napközben iskolás, óvodás gyerekek lepik el a zöldterület pázsitját, homokozóját. Kacagás, vidám hangulat tölti be a levegőt, játszanak. Szürkület után azonban megváltozik a. környék képe. Fiatal, 12—16 éves srácok jelennek meg kutyáikkal. Napnap után több kutyafaj is képviselteti magát.' Nem a szokásos kutyasétáltatásról van szó, mivel póráz nélkül, kedvükre hancúroznak a zöld gyepen, persze a homokozót és a játszóteret is birtokukba veszik. Másnap a körforgás újrg kezdődik. Ahol előző este kutyaparádé volt, ott nappal gyermekeink játszanak. Nem tudni, erről mi a véleménye az egészségügyi hatóságoknak? Mi, a tér lakói, tiltakozunk és hathatós intézkedést kérünk a „kutyaeldorádó" megszüntetésére. Kérjük, ellenőrizzék hogy az állatokat pórázon vezetve sétáltassák a gyalog uta kon. A Móricz Zsigmond tér és környékének lakói OTP társasházunk négyemeletes, déli fekvésű, 1974-ben készült. Két, illetve két és fél szobásak, szintenként három lakással. A középső kétszobás lakások minden helyisége déli A fenji című cikket örömmel olvastuk, örülünk neki, hogy a helyi sajtó ezzel foglalkozott és továbbra is helyt ad a beérkező javaslatoknak, elgondolásoknak. Tudjuk, hogy a városnak voltak és vannak más gondjai, megoldandó problémái is. Ez a kérdés azonban ma már közügy. Pécs lakosságának egy méltó hangversenyterem nem luxus és nem felesleges. Ennek szükségességét nem kell bizonyítani és részletezni. Sok, nemcsak zenerajongó véleménye, hogy a kérdést - ahogyan azt Antal György is fejtegette — csak egy új hangversenyterem oldaná meg. Pécs ezt harminc év után már megérde' Az elmúlt szombaton dél- időtájt betérek a Mecsek Áruház melletti csemegeboltba. Vásárlásaim végeztével, a pénztár előtti sorbanállás közben, kiveszek táskámból egy nylonzacskót a csomagolás előkészítéséhez. Ekkor veszem észre, hogy táskám alján, az előző esti vásárlásomból, ott maradt egy darab vaj csoma- golatlanul. Gyanútlanul kiveszem, s nylonba csomagolva, visszahelyezem a táskámba. Ahogy fizetés után a pénztárból kilépek, emelt hangon, nagy agresszivitással, nekem ront az üzlet egyik idősebb férfi dolgozója, hogy az említett vajat eltulajdonítottam. Hiába volt minden magyarázkodásom, minden ellenvetésem, nem volt apelláta. Ellenállhatatlan eréllyel, a szombat déli csúcsforgalomban, végighurcolt a hosszú üzleten, be egy irodahelyiségbe, ahol, még két női dolgozó támadásainak kereszttűzében, hiába próbáltam- ecsetelni a valódi helyzetet, szavaimnak nem adtak hitelt, jóformán meg sem hallgattak. Becsületben megőszült fejemre hullottak a vádak. Egészen gyanútlanul és vétek nélkül, számomra meglehetősen szokatlan és igen kellemetlen szituációba kerültem. megvilágítású. A belső két és fél szobás lakásoknál a fél szoba a déli fekvésű erkélyes szobán át kapja természetes megvilágítását, szellőzése is innen történik. melte volna. Sokkal kisebb városok felülmúlták ezen a téren Pécs városát. Sok más közérdekű ügyben a város lakosságának összefogásával lehetett előbbre jutni, miért ne lehetne ezt is ösz- szefogással megoldani? Legyen valaki kezdeményező ebben a városban is. A dolgozók, az üzemek biztos támogatni fogják és talán a felsőbb szervektől is kaphatunk anyagi hozzájárulást. Tehát indítsunk mozgalmat, kezdjük el valahol érdemben a kérdés megoldását harminc év után és valóban Pécsett is legyen a zene mindenkié. Horváth Márton Vádak, igazoltatás, jegyzőkönyv. Nem akarok vádolni. Hiszen a dolgozók csak kötelességüket vélték teljesíteni, amikor olyan — jelen esetben túlzásba is vitt — éberséggel őrködtek a szocialista vagyon megőrzése felett. Azt is tudom,-hogy vannak tapasztalataik ezen a téren. Társadalmunknak, sajnos még nem minden tagja jutott el a teljes becsületesség és megbízhatóság fokára. De szeretném megjegyezni, hogy súlyos, becsületbe vágó vádakat csak akkor támasz- szunk valakivel szemben, ha megfigyeléseink abszolút helytállók és körültekintők, s biztos alapját képezhetik egy nem kis horderejű vádnak. Különösen akkor érthetetlen az üzlet dolgozóinak támadó hangvétele, amikor nincs biztosítva a vásárló közönség számára olyan táskamegőrző, ahol teljes biztonsággal elhelyezhetné a más üzletekben vásárolt árut tartalmazó csomagokat. Mi dolgozó nők egész heti munka után fáradtan járjuk az üzleteket, amikor hétvégi bevásárlásainkat végezzük. Számunkra is könnyebb lenne, ha nehéz csomagjainkat lerakva vásárolhatnánk üzleteinkben. Egy 30 éve dolgozó tanárnő Ez év január 25-én új épület földmunkálatait kezdték meg lakóépületünktől kb. 20— 24 méterre délre. Az új épület 10 emeletes, társasházunkkal párhuzamosan helyezkedik majd el, s annál lényegesen magasabb és hosszabb. Az építendő magas épület elhelyezkedése folytán a Kamilla u. 9., 10. *sz. ház lakosainak (különös tekintettel a fent említett lakás elhelyezkedésekre) lakrészénél a benapozás teljesen megszűnik, a természetes megvilágítás is lényegesen lecsökken. Ugyanerre a sorsra jut a jelenleg befejezés előtt álló további 60 OTP lakás is, melyek elé értesüléseink szerint újabb 10 emeletes lakóépületsort terveznek. Tudomásunk szerint az eredeti városrendezési tervben az említett 10 emeletes épület nem ilyen elrendezésben szerepelt. Eredetileg ezen a területen üzletházat terveztek. Kérjük, hogy legfiatalabb városrészünk esztétikus, levegős, parkosított, ésszerűen beépített modern lakónegyed legyen. Harminc tulajdonostársunk nevében: Sípos Győzőné és Kapuvári Lászlóné Jobb sorsra érdemes lakóhazak Az olvasó véleménye „Legyen a zene mindenkié - de hogyan?“ KENDE SÁNDOR ^Tutcóa. 90. Mindig így volt, mindig össze kellett hasonlítanom őket, és mindent elrontott az, hogy egymás mellett láttam kettőjüket ... Milyenek lettek? Megöregedtek? Megférfiasodtak? Mennyit árul el az arcuk az időbői?... Eddig meg "se nézhettem őket igazán, nem merem rajtuk felejteni a szemem, egyik miatt a másikon sem . . . Mi ez a görcsös ragaszkodás, régen is, most is, évtizedek óta és országhatárokon át?! Hogy tűrheti el Miklós, és miért?! Hogyan képes elviselni ezt az erőszakos csimpaszkodást?! Miért?! Mi szüksége rá?!... Mire olyan büszke ez a se-ide-se-oda nem tartozó, lézengő legény a hazulról jött barátja előtt?! Mire vitte?! Mit akar neki folyton bebizonyítani?! Ki kíváncsi rá?!... Kinek kell az ő nagy segítsége?!... Magán segítene, és hagyjon mást békében! . .. Ott álltam Miklós mögött. Ő egysorban a többiekkel, ahogyan illik. A kezét azonban hátranyújtotta, és fogta az enyémet, hogy ne reszkessek. Aki először jelent meg a gép ajtajában, a tolólépcső magas platóján, barátságosan lengetni kezdte a kalapját máris, miniszter lehetett vagy majdnem az, én nem ismerem ezeket a rangokat, és nem értettem pontosan, hogy mit mondott róla Miklós. Utána mindjárt ő lépett ki. A férfi karon fogta, és udvarias körmozdulattal maga elé engedte. Hanga" Miklós nem engedte el a kezem. Még két fiatalember érkezett, valószínűleg ők-is színészek. Később még valaki mutatkozott, talán a titkár. Két festőt és egy művész-tanárt vártak még, de ők másnapra jelezték. Ennyiből állt a delegáció. Egyszerűen, ceremónia nélkül, hálistennek. És én még mindig emezek között, úgy, hogy Miklós fogja a kezem. Megmondta-e nekik, hogy ki vagyok és miért várakozom itt velük? Azt se tudom, hogy bemutatott-e? — de igen, bemutatott, persze, különben talán meg se engedték volna, hogy ottmaradjak és esetlen- kedjek az útjukban ... Nem, mégse tudják, hogy ki vagyok: akkor barátságosabbak volnának ... Köszöntések, párszavas üdvözlések, virágcsokrok és kézfogások. Mindenki mindenkivel, En utoljára maradok majd, mihelyt Miklós elengedi a kezem. Utoljára, de azért sorra kerülök... azt hihetik, hogy én is idetartozom, titkárnő talán a Via Giulián . . . szokványos kézfogás, utoljára . . . Pedig észrevett! Azonnal észrevett! Az első pillanatban, ahogy a magas lépcsőről lenézett! Miklós mellett álltam — észrevett ! Hogyhogy nem kiált föl?! Meg se lepődött?! Nem is kapott a homlokához?! Nem nyilallt a mellébe?! Egyetlen sikoly, egyetlen sóhajtás se?! Nem fog megismerni . . . Nem akar megismerni ... Akkor miért nem fordul el?! Szégyenítsen meg — ne nyújtsa a kezét! El kell fogadnom a kezét — Miklós segít... Egyetlen szót se ... itt nem lehet, most nem lehet. . . hogyhogy megállja?! Meg se lepődik, a szemöldöke se rándul, Miklós talán értesítette előre, fölkészítette, hogy a váratlan találkozás ne zökkentse ki: a Leveleink nyomában Kegyetlen „hobby“ „Semmiféle madarat nem fogtam eddig, csak verebet“... A pécsi Munkácsy M. u. 31. szám alatti ház lakóinak nevében szeretném felhívni a figyelmet egyik itt lakó család kegyetlen „hofobyjára". Ez abból áll, hogy az udvar északi sarkában felállított csapdájával összefogdossa a környék madarait. Az említett csapda alá mindenfajta madárnak való vegyes magvakat szór, s a gyanútlanul eszegető madarakat (gerlék, rigók, cinkék stb.) fogságba ejtésük után szívtelenül elpusztítja. Hátborzongató látvány szemünk előtt a naponta megismétlődő öldöklés, állatkínzás. Sokszor kérleltük már, hogy hagyja abba, szüntesse meg e barbárságot, de mindannyiszor leintett, kinevetett bennünket. Végül is ezért fordultunk segítségért, tanácsért a szerkesztőséghez, Bízunk abban, hogy közbenjárásuknak foganatja lesz. Elöljáróban máris elmondhatjuk, hogy az illetékes helyen bemutatott levélnek jesz foganatja. Balázs Józseffel, a Pécs városi Tanács erdészeti és természetvédelmi szakfelügyelőjével együtt látogattunk el a megadott címre, ahol nem okozott különösebb problémát a „bűnjel" felderítése. Röviden csak annyit róla, hogy nagyon primitív, de annál hatásosabb tákolmány. Az egész egy négy- szögletes léckeretre felszerelt drótháló, amelyet egy billenősre állított -bottal támasztottak ki kb. 3 arasznyi magasságban. Nos, e bot tövére hurkolt házicérna másik vége vezetett el bennünket az ajtóhoz, majd onnan a lakás belsejébe, ahol — érthetően — nem volt túl szívélyes a fogadtatásunk. Csak néhány mondat a házigazda és a köztünk lefolyt párbeszédből. — Hány madarat fogott be éddig a csapdájával? '— Én kérem semmiféle madarat nem fogtam eddig, csak verebet...(?) — A lakótársai azt állítják, hogy gerlét, rigót, cinkét is fogott, s nem is keveset. — Ez nem igaz. De egyébként is mondhatnak amit akarnak, úgysem tudják rám bizonyítani. — Itt egy kicsit megakadtunk, mert kézzelfogható, felmutatható bűnjel híján valóban nehéz a bizonyítás. Maradj hát az egyetlen tárgyi bizonyíték, a csapda. A valóságos és oz idézőjeles „csapda”. Ez utóbbira alapoztunk. — És ahhoz mit szól, hogy a múlt napokban mi, a saját szemünkkel is láttuk, amint éppen egy rigót ejtett fogságba? Ez telitalálat volt. Szemmel láthatóan zavarba jött, s csak hosszas töprengés után válaszolt. — Hát tényleg fogtam egyet, de csak azért, hogy egy kicsit élvezzem a kétségbeesett védekezését ... — Aztán szélnek eresztettem ... — De már csak a „lelkét", munkájához tartozik ez is, hogy az ünnepségek rendjére ügyeljen ... Nem, lehetetlen, tegnap óta erre már nem futhatta az idejéből .. . Vagy nekem kellene megmozdulnom, a nyakába ugranom, itt, most: csodálkoznának, megrökönyödnének a váratlan kitörés miatt, megijednének a fölcsukló sírástól, ugrálnának a fényképészek, közénk tolakodnának, fotó-villanások kereszttüzében hogy elfulladhatna az el nem mondható panasz, végre, egy pillanat alatt!... És ahogy a nyakában lógnék, azt kellene kiáltanom, ahogyan ilyenkor szokás: — Anyu, mutasd magad, egy csöppet se változtál I... Csakhogy megváltozott, igenis, milyen nagyon megváltozott. . . milyen szépen változott meg!... Mennyire megöregedett, de milyen szépen tette ezt is!... Sokkal szebb, soha ilyen szép nem volt, soha eny- nyire királynő! Az a szép, hogy mer az lenni: az a legszebb, ahogyan a korát viselni meri! (Folytatása következik) B. K. Munkácsy M. u. 31. mert a madarat megölte. Ennek is szemtanúi voltunk ... Erre már nem kapunk választ. * A folytatás, illetve a felelős- ségrevonás már az illetékes hatóságok dolga. Erről csak any- nyit, hogy a természetvédelemre vonatkozó 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet 13. §-a kimondja: károkozás, szabálysértés, vagy bűntett esetén a szükséges intézkedés első fokon a megyei, városi tanács végrehajtó bizottságának, másodfokon az Országos Természet- védelmi Hatóság feladata. A büntetettek Hogy e rendelet szigorúságát némiképpen érzékeltessük is, hadd említsünk meg néhány baranyai, pécsi példát. Az elkövetők nevét — a fenti példánkhoz hasonlóan — azért nem közöljük, mert a cselekedetük nem minősül bűntettnek. Nos, egy kishajmási lakost 3000 forint pénzbírságra ítéltek egy fehérgólya lelövéséért. Egy pécsi lakos hasonló büntetést kapott mókusok csapdába ejtéséért és értékesítéséért. Az állatokat természetesen elkobozták és beszolgáltatták a Mecseki Állatkertnek. Ugyancsak Pécsett, egy természetvédelmi ellenőrzés során kitömött, illetve preparált madarakat találtak egy madár- és díszhal-kereskedőnél, akire — az első „tettenérésre" való tekintettel — „csak” 500 forint szabálysértési bírságot róttak ki a hatóságok. Sajnos tovább is folytathatnánk a sort a lelketlen — vagy ahogy a levélíró mondja —■ a maguk kegyetlen „hobbyjának” élő emberek eléggé el nem ítélhető cselekedeteivel, de ennyi is elég a szomorú példákból. Fejezzük be sorainkat a Nobel-díjas nagy humanista, Albert Schweitzer elgondolkodtató szavaival: „A gondolkozó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakarat- níik, mint a magáénak. Minden eddigi erkölcstan hiányossága, hogy azt hitte, csak az embernek emberhez való viszonyával kell foglalkoznia. Valójában arról van szó, hogyan viszonyuljunk a világmindenséghez és minden benne élő teremtményhez. Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét, az állatokét éppúgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek." P. Gy. Szülői köszönettel A Villányi Közös Községi Tanács VB a mároki általános iskolások részére februárban menzát létesített, s ezzel 50 tanulószobás gyermek ebédeltetését oldották meg. A- szülők örömmel fogadták a menza megnyitását és ezúton fejezik ki köszönetüket az illetékes szerveknek, akik anyagi segítséggel is hozzájárultak az étkeztetés biztosításához. Molnár Lajosné » / A szerkesztőség postájából H
