Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-19 / 49. szám

B *» y~*ytY|yilYT'»■ p000^0***^™*^0*10^^10^~y—^r*~y~^yK*0y**00^p^S Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Alkotó légkörben élünk Sorsfordulókra emlékezni, generációs kötelesség. A sors­fordulók a legtöbbször nem kötődnek csupán csak egyet­len naphoz. Évek füzére hor­dozza magában a világégés lángjának visszfényét; semmi­ből teremteni akarás jó keser­veit, vagy — közelebb kerülve korunkhoz — már a tetők vi­lágitó ablakán megcsillanó holnap-fényeket. Ha azt mondjuk: 40-es évek, a háborúra gondolunk. Csaták sorsdöntő heteire, napjaira. Ha felnőttek vagyunk, ha már nem a huszas éveinket tapos­suk, akkor feltétlenül ezek a képsorok vonulnak el előttünk. Hiszen a mai, érettebb gene­rációnak még élmény-közeli mindaz, ami a negyvenes évek­ben történt, nálunk is, a világ­ban is. Aki azonban akkortájt, vagy még később született, annak ezek a kifejezések, ese­mény-idézések már inkább ta­nulni való dátumok egymás­utánját jelentik. S ami itt lényeges: kinek-ki- nek a saját sorsa is benne van abban, hogyan, miként emlékezik vissza életének erre a szakaszára. A visszaemlékezéseknél ke­véssé tűnik elő: vajon az egyén, a múlt kockáit egymás mellé rakosgató, mennyit, mi­lyen részt vállalt magára le­pergett évtizedeinkből? Jósá­gaikból, hasznukból. És per­sze, a bajokból is. Ugyanak­kor viszont országos sorsunk és közös sorsunk — mi ennek a sorsközösségnek ma is a leg­jobb erejét érzékelhetjük —, hogy a múló évtizedek egy­aránt a békét, az előbbrelé- pést, az élet konszolidáltságát hozták nekünk. Mindnyájunk­nak. Harminc év immár az emlé­kezni valónk. Amiben most élünk: a hetvenes évek. Ha egyetlen mondatban kellene jellemezni ezt a kort, meg­akadnának a rutinos, az ösz- szefüggéseket könnyen elemző történészek is. Mégis: találunk olyan jellemző momentumokat, olyan, mindenkit kivétel nélkül és közelről érintő sajátos fo­lyamatokat, amelyek a korszak sajátos karakterét segítenek megjeleníteni. Az «Äjyik ilyen fontos, közös vonása napjaink­nak, a hetvenes évek közepé­nek hazánkban: olyan nyugodt, alkotó légkör uralkodik az or­szágban. amely nem egyetlen nap szülötte —, hanem kor­szakos eredményünk. Az országot járó ember, a jelenségeket értően elemző,, az emberi megnyilatkozásokat gonddal figyelő, ezernyi példát láthat maga körül mindennek az igazolására. Az „alkotás" szó sohasem szűkíthető arra, hogy $iost va­lami, nagy, valami monumen­tális, valami utolérhetetlen szülessék. Az. hogy nyugodt szívvel megállapíthatjuk: a mi hazánkban alkotó, jó légkör uralkodik, s a XI. pártkong-' resszusnak lesz miről — fejlő­désről, előrehaladásról is, gondjaink elemzése mellett — tanácskoznia; mindez folyama­tosságot, korszakosságot fel­tételez. Folyamatos, teremtő erőt a munkában. Ezzel pár­huzamosan: lendületet, jó aka­rásokat, a részvállalás szándé­kát és készségét az egyének­ben, foglalkozásra, korra, isko­lázottságra való tekintet nélkül. Barátsági nagygyűlés 27 éves a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény Aláírták az első magyar-szovjet földgáz­szerződést A magyar-szovjet kormány­közi hosszúlejáratú kereskedel­mi megállapodás alapján dr. Russai István, a Mineralimpex külkereskedelmi vállalat vezér- igazgatója és J. A. Viszlouszov, a Szojuzgazexport külkereske­delmi egyesülés elnökhelyette­se Budapesten kedden szerző­dést írt alá, amely 600 millió köbméter földgáz szállítását irá­nyozza elő a Szovjetunióból Magyarországra, 1975 folya­mán. Az aláírásnál jelen volt D. J. Levcsenko, a Szovjetunió ma­gyarországi kereskedelmi képvi­selője. Az aláírt szerződés alapján a Szovjetunió a kőolaj és a villamosenergia mellett - újabb fontos energiahordozó szállítá­sát kezdi meg, amely nagy mértékben hozzájárul hazánk energia-ellátásához és vegyipa­runk fejJődéséhez. A szovjet földgáz a hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulójára meg­épülő „Testvériség” gázvezeté­ken érkezik Magyarországra. legerősebb országaként került ki a fasizmus elleni háború­ból. Ugyanakkor a MÁV is sokat tett a dolgozói érdekében, s ez a munkaverseny másik oldala — az ösztönzés. Az elmúlt év­ben a MÁV Pécsi Igazgatósága területén 10 millió forintot for­dítottak a dolgozók lakástámo­gatására, s 7,2 százalékkal emelték a bérszintet, ami azt jelentette, hogy minden MÁV- alkalmazott átlagban havonta •187 forinttal többet vitt haza a borítékban. A béren kívüli-jut­tatás összege 16 millió forint volt. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége, az MSZMP X. kerületi bizott­sága és az Egyesült Villamos­gépgyár párt-, gazdasági és társadalmi vezetősége kedden barátsági nagygyűlést rendezett a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződése meg­kötésének 27. évfordulója tisz­teletére. Az ÉVIG művelődési házában megtartott ünnepi gyűlés elnökségében helyet foglalt Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának osztály- vezetője, Marjai József külügyi államtitkár, Király Andrásáé, a Budapesti Pártbizottság titká­ra, s Kőbánya politikai és tár­sadalmi életének képviselői. Az elnökség tagja volt továbbá F. K. Iscsenko altábornagy, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadsereg­csoport parancsnokságának képviselője és V. V. Orosz, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa. A továbbiakban aláhúzta: a 27 évvel ezelőtt létrejött szer­ződés nemcsak országépítő munkánk biztonságát szava­tolta, hanem a Szovjetunióval való gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés olyan forrásait is megnyitotta, amelyeknek a kiaknázása lé­nyegesen meggyorsította hala­dásunkat, előnyösebb feltétele­ket teremtett a szocializmus építéséhez. Az enyhe tavaszias idő következtében a mezőgazdasági üzemek dolgozói elkezdték az őszi vetések fejtrágyázást. Képünkön: a magyarszéki Egyetértés Termelőszövetkezet brigádja nitrogéntar­talmú műtrágyával tölti meg a szórógépet. A magyar és a szovjet Him­nusz hangjai után dr. Bara­nyai Pál, a X. kerületi ' pártbi­zottság titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd Nagy Má­ria, az MSZBT főtitkára mon­dott ünnepi beszédet. A töb­bi között kiemelte: a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésének aláírása óta el­telt esztendők a tények soka­ságával igazolták: a magyar és a szovjet nép barátsága, együttműködése, testvéri kap­csolata kiállta az idők próbá­ját, mindenben megfelel né­peink kölcsönös érdekeinek. Hangsúlyozta: a barátság, a segítségnyújtás szálai messzire nyúlnak vissza a magyar és a szovjet nép történelmében. Né­pünk örök hálával emlékezik a szovjet nép hős fiaira, akik mérhetetlen véráldozatok árán a második világháborúban nemcsak saját országukból verték ki a fasiszta támadókat, hanem Európa sok országát, köztük hazánkat is felszabadí­tották a fasizmus igája alól. Országunk a Szovjetunió szö­vetségese lett, biztonságunkat, szuverenitásunkat az a hatalom szavatolja, amely a kontinens Ezután V. V. Orosz, a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vetségének tanácsosa köszön­tötte meleg szavakkal a nagy­gyűlés résztvevőit. Méltatta a szerződés jelentőségét, amely — mint mondotta, — fontos szerepet játszott a szovjet— magyar és az egész szocialista közösség kapcsolatainak fej­lesztésében és erősítésében. Hangoztatta: a szovjet nép éle­tében minden ilyen évforduló újabb állomást jelent az orszá­gaink közötti testvéri barát­ság megszilárdításában. Mél­tató az SZKP és az MSZMP, a Szovjetunió és Magyarország közötti együttműködés dinami­kus fejlődését, bővül a szak- szervezeteink és a kommunista ifjúsági szervezeteink közötti együttműködés. Jelenleg Ma­gyarország minden megyéjének és Budapestnek is van testvér- városa a Szovjetunióban; eb­ben a nemes munkában, orszá­gaink és népeink barátságának elmélyítésében nagy munkát végez a Szovjet—Magyar és a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság. A továbbiakban Janicsek Fe- rencné, az ÉVIG szocialista bri­gádvezetője szólt a nagygyű­lés részvevőihez. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. 30 millió utast és 17 millió tonna árut szállítottak A MÁV Pécsi Igazgatósága területén dolgozó 771 szocia­lista brigádnak köszönhető, hogy az elmúlt esztendőben ki­magasló rekordot értek el vas­utasaink az áruszállításban. Kö­zel 8 százalékkal több árut szállítottak, mint 1973-ban, ösz- szesen 17 millió tonnát. Ebben a hazai forgalmon kívül a tran­zit- és az importszállításokat is érteni kell. így aztán érthető, hogy a hat vasútigazgatóság között folyó szocialista és kong­resszusi munkaversenyben az elsők lettek. Erről a napokban kaptunk hírt, miután Budapes­ten a MÁV vezérigazgatójának előterjesztését a vasutas szak- szervezet elnöksége megtár­gyalta, és döntött. A vasútigazgatóság szocialis­ta brigádjai igen sokat tettek a személyszállítás kulturáltsága érdekében is. Egyrészt a me­netrendet szigorúan betartották — minden 100 vonat közül 99 menetrendjét betartva közleke­dett —, ugyanakkor vállalá­saikban mind nagyobb hangot kapott a tiszta utazókocsik, té­len pedig a fűtés biztosítása. S bár évről évre kevesebb em­ber utazik vonaton — mint ahogyan ezt a világ statiszti­kája is bizonyítja —, a jegyek utáni árbevétel 3,1 százalék­kal nőtt. (összesen 30 millió embert szállítottak 1974-ben.) Ez annak tudható be, hogy ál­talános tendencia a hosszútá­vú utazás. A kongresszusi mun- ♦aversenyben résztvevő szocia­lista brigádok igen sokat tet­tek az üres kocsik biztosítása és a vagonkirakodások szerve­zettsége érdekében. A MÁV— VOLÁN komplex brigádok egy­mást segítve, pontos ütemterv szerint végzik munkájukat, két fronton is gyorsítva a kirako­dást. Egyrészt a szívlapátot fél­retéve, korszerű rakodógépek­kel dolgozva, másrészt a komp­lex brigádok vasutas tagjai a szállítási vállalat rakodóit, gép­kocsivezetőit idejében tudják értesíteni a szerelvények érke­zéséről, az árufogadás ütemé­ről. Csapolás a MÉV acélöntödéjében Keller Gábor felv. A MÁV szocialista brigádjai közül 236-an érték el a bronz, 148-an az ezüst és 30-an az aranyfokozatú brigádjelvényt. Hat brigádot terjesztettek fel a vállalat kiváló brigádja cím­re és kettőt a kongresszusi ok­levélre. Az igazgatóságok ver­senyében elért első helyezés még azt is jelenti, hogy száz további kiváló dolgozó cím odaítélésre jogosultak a pé­csiek és azt, hogy 1 millió fo­rintot oszthatnak fel a brigá­dok között — további jutalom­ként. Világ proletárjai, egyesüljetek! Duncim un napló XXXII. évfolyam, 49. szám 1975. február 19., szerda Ára: 80 fillér %

Next

/
Oldalképek
Tartalom