Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-18 / 48. szám

1975. február 18., kedd Dunántúli napló 3 Igényes munka, eredményes 4 év Mohács rendkívül dinamikusan haladt előre Vasárnap a Farostlemezgyár dísztermében tartották meg pártértekezletüket Mohács kommunistái. Marosvölgyi ló- zselné, a pártértekezlet elnöke köszöntötte a mohácsi párt- szervezetek 104 küldöttét, Bpcz József elvtársat, a Megyei Párt- bizottság titkárát és a meghí­vott vendégeket. A Városi Pártbizottság be­számolója fölötti vita előtt Borsos János elvtárs, a Városi Pártbizottság első titkára mpn- dott szóbeli kiegészítőt. 28 millió a versenyből A pártbizottság az 1970-74- es beszámolási időszakról megállapította, hogy a X. kongresszus határozatai végre­hajtásának eredményeképpen a városban és a városkörnyéki községekben minden területen jelentősek az eredmények. A városban meghatározó vezető erő a munkásság. „Le­het és kell tanulni a munkás­ság tettrekészségéből — mon­dotta Borsos elvtárs —, áldo­zatvállalásából, erkölcséből és életszemléletéből." A kongresz- szusi versenybe minden üzem és szövetkezet bekapcsolódott. A verseny első szakasza 28 millió forint • többlet termelés­sel zárult. A városban nagy számban élnek horvát, szerb és német nemzetiségiek. A helyes nem­zetiségi politika gyakorlati végrehajtására állami, társa­dalmi és tömegszerveink meg­felelő intézkedéseket tettek. Megteremtették valamennyi oktatási intézményben az anyanyelvi oktatás tárgyi és személyi feltételeit. Megkétszere­ződött a termelés A városi pártbizottság * be­számolója sokoldalúan ele­mezte Mohács fejlődését és felvázolta a következő évek főbb tennivalóit. A város lakóinak száma négy év alatt 1200 fővel gya­rapodott. Az ipari terrr^lés ér­téke 1975 végéig megkétszere­ződik és eléri az 1,8 milliárd forintot. Felépül 1100 lakás, jelentősen javult a kommuná­lis ellátás, kedvezőbb körül­mények között dolgoznak az egészségügyi és művelődési intézmények. Mohács iparfejlesztés szem­pontjából Baranya legkedve­zőbb adottságokkal rendelke­ző települése. Amíg a megye gazdasági fejlődése az elmúlt négy évben lelassult, Mohács rendkívül dinamikusan lépett előre. Mohács ma a leggyor­sabban fejlődő város a Dél- Dunántúlon. A következő ötéves tervben új üzemként lép a termelésbe a Szék-. és Kárpitosipari Vál­lalat, az Építőanyagipari Vál­lalat. Jelentősen fejlődik a Farostlemezgyár, az öntöde Vállalat, a Vegyesipari Válla­lat és az Építőipari Szövetke­zet. A termelés várható növe­kedése 8—10 százalékos lesz évente. A közlekedésben a közúti közlekedés lesz a meghatáro­zó, de fejlesztendő a vasúti teherforgalom és vízi szállítás is. A közúti közlekedés forgal­mi telephelyét tovább kell fej­leszteni és ezzel együtt és összhangban a személyi pálya­udvar kialakítását is meg kell oldani. Mohács új arculata A lakásépítést mindenekelőtt a magánerő teljes igénybevé­telével kívánják folytatni. A ta­nácsi lakásépítésnél a szinten- tartás a cél. A lakásépítésnek olyan módját célszerű választa­ni, amely biztosítja a városköz­pont és a Duna-part rekonst­rukcióját. A következő években 3000 négyzetméter üzlettér építése indokolt. Az idegenforgalom követeli a szálloda korszerűsí­tését és bővítését. A többeme­letes lakóépületeket szilárd burkolatú úttal és járdákkal * fogják ellátni. A közművek üze­meltetését biztonságosabbá te­szik. Tovább fogják fejleszteni a kórházat — mindenekelőtt a szülészeti ágyak számát növe­lik.- Reális, humánus politikát kell folytatnunk a jövőben is. Ehhez kérjük egész párttagsá­gunk, dolgozóink optimizmusát és támogatását — mondotta Borsos János elvtárs. — Büszkék lehetnek a város kommunistái az elmúlt négy évben elért eredményekre, és bátran vall­hatjuk, hogy ezt a kommunis­ták vezetésével érték el a vá­ros dolgozói. A vitában 15-en szólaltak fel. Pancza Zoltán elmondta, hogy az öntöde Vállalatnál minden párttag részt vesz va­lamilyen állami vagy politikai oktatásban. Fraunholcz András, a VOLÁN gépkocsivezetője ja­vasolta, hogy a közlekedési bal­esetekért elítélteket ne zárják ki a pártból, párttagságukat csak szüneteltessék — kivéve az ittas vezetést, a jogtalan gépkocsi­használatot és a cserbenha- gyást. Fischer János, a Városi Ta­nács elnöke emlékeztette a pártértekezletet arra, hogy 1970-ben a város történetének legnagyobb lakásépítési prog­ramját hirdették meg. Ezt meg­valósították. Kérte, hogy a mun­káslakásépítési akciót terjesz- szék ki Mohácsra is. Drágán Istvánná, a TEMA- FORG varrónője arról számolt be, hogy 35 milliós rekonstruk­ciót valósítottak meg. Fő tevé­kenységük a fonás lett. Nánási Sándor, a MOFA alapszervezeti titkára a nőpolitikáról szólva elmondta, hogy a kisgyerme­kes és terhesanyák munkaidejét 40 órára csökkentették. Tóth Gyula, a Selyemgyár párttitká­ra a fiatalok erősödő politikai érdeklődéséről szólt. Mészáros József a Dunavöl- gye Tsz sárháti pártszervezeté­nek kérését tolmácsolta: a tsz- parasztok nyugdíj-korhatárát hozzák egyszintre az ipari dol­gozókéval. Debreczeni Lajos, az 502-es Szakmunkásképző Inté­zet igazgatója elmondta, hogy a propaganda munka haté­konyságának növelése érdeké­ben módszertani tanfolyamokat rendszeresítettek és szemléltető eszközöket bocsátanak a propa­gandisták rendelkezésére. Ka- ponyi István, a Vegyesipari Vállalat dolgozója a szervezeti szabályzat néhány tervezett mó­dosításával foglalkozott, majd Tornyos Eva, a Park utcai Ál­talános iskola tanárnője az ok­tatási intézmények fejlesztését sürgette. Balezer Károly a Szék- és Kárpitosipari Vállalat intenzív gazdasági fejlődéséről adott számot. Szalagrendszerüknek nincs párja az iparágban. Dr. Bencze József, a Járásbíróság elnöke a város közrendjéről és közbiztonságáról számolt be. Patócs Zoltánná a MOFA KISZ- szervezetének fejlődéséről kö­zölt érdekes számokat. Pálkúti György, a Dunavölgye Tsz alap­szervezeti titkára a dunai át­kelés, a gép- és alkatrészellá­tás megjavításához kért segít­séget. Bocz József elvtárs a Megyei Pártbizottság nevében megkö­szönte Mohács kommunistái­nak, hogy ilyen kiemelkedően jó munkát végeztek. „Amit önök tettek — mondotta —, elisme­rést és tiszteletet érdemel. Igé­nyes munkáról, eredményes négy évről tanúskodott a párt­értekezlet. Őrizzék meg ezt a lendületet, amely ilyen eredmé­nyeket hozott." A nemzetiségi kérdéssel fog­lalkozva ismertette a főbb ered­ményeket, majd így folytatta: „Politikánk egyértelmű, világos. A nemzetiségek politikai, gaz­dasági és kulturális területen egyaránt egyenjogúak. Megte­remtettük és megteremtjük a feltételeket anyanyelvűk, kultú­rájuk ápolására. Az anyanyelvi nyelvoktatásban úgy fogunk előrelépni, ahogy oktatás­ügyünk előrehalad. Az új vb A mohácsi városi pártértekez­let 41 tagú pártbizottságot vá­lasztott. A pártbizottság első ülésén ismét Borsos János elvtársat vá­lasztotta meg a pártbizottság első titkárául. A pártbizottság titkára Hajós Ferenc. A végre­hajtó bizottság további tagjai: dr. Csete Béla, Drágán István­ná, Dudás József, dr. Fáy Mi­hály, Fischer János, Fraunholcz András, Józsa István, Maros­völgyi Józsefné és Szeliczky Márta. A vb. megerősítette tisztsé­gükben a pártbizottság osztály- és csoportvezetőit. A PTO ve­zetője Hajós Ferenc, a gazda­ságpolitikai osztály vezetője Kovács Antal, az agitációs és művelődésügyi osztály vezetője Téglás Alajos és a gazdasági csoport vezetője Bischof Ferenc. B. J. Zárszámadás Ujpetrén Tegnap tartotta zárszámadó közgyűlését az újpetrei Petőfi Termelőszövetkezet. Brun Jó­zsef tsz-elnök tájékoztatta a több mint 300 jelenlévő tagot az elmúlt év gazdasági ered­ményeiről, 1975 főbb feladatai­ról, terveiről. Többek között el­mondotta, hogy a tsz összes va­gyona 104 millió forint, közel 11 millió forintot fizettek ki bér és prémium formájában, az egy napra jutó jövedelem 124,— Ft, a tagok évi átlagjövedelme 28 455 forint volt. 1975-től nagy feladatok vár­nak a termelőszövetkezet veze­tésére és tagságára, hiszen ja­nuár 1-től egyesülve az eger- ági, a kozórmislenyi és a vóká- nyi termelőszövetkezetekkel, 13 közséq lakóit tömörítve, 10 541 hektáron gazdálkodik a terme­lőszövetkezet. Épül az alagútrendszer a Gellérthegy gyomrában, amely majd összeköti a Gellért-, a Rudas- és a Rácz-fürdőket. Az építők a Kelenhegyi út alatt elérték a Gellért Gyógyfürdő épületét. A munkálatok során forrásokat tártak fel, amelyeknek hévizeit ké­sőbb csőrendszeren szállítják a gyógyfürdőkbe. A képen: A kész alagút-szakasz egy részlete. Hatszorta több cementet ad, mint a régi üzem l)j gyár épül a Páka-völgyben A változó Bélapátfalva Félreverték a harangot A Bélkö, a táj ura beleve­szik az irdatlan ködbe. Szil­vásvárad felé baktatok, de percenként félrehúzódok a keskeny aszfaltcsík szélére, mert a szembejövő „Zil"-ek nem férnének el ' egymás mellett. Az út jobboldalán markolók, baggerek dolgoz­nak. A dombból kiharapott földet a billencsekre hup- pantják, hogy aztán azok néhány száz méterrel odébb betömjék a völgy száját. Felrémlik előttem, hogy az évtized végére az errejáró rá sem ismer az egykori Pá­ka völgyre, a Csebenye hát­ra. Mert néhány év múlva mór termel az új bélapátfal­vi cementgyár, a hazai ce­mentipari rekonstrukció leg újabb üzeme. ­A majdani 1,2 millió tonna cementet adó műből még nem sok látszik, de az eddig elvég­zett tereprendezés is sejteti, mi­lyen nagy változásokon megy át ez a táj. Jaszenovics Miksá­val, az Építő Beruházási Válla­lat kirendeltség vezetőjével já­rom végig a leendő gyártele­pet. Elhaladunk a helyi ter­melőszövetkezet egykori major­ja mellett, s megállunk az épü­lő TMK-műhely előtt. Deréknyi vastagságú vasbeton oszlopok merednek az ég felé. Ez lesz tehát az új gyár első épülete. A kirendeltségvezető közben körbemutat és hozzáteszi. Szűk katlanban — Az új cementgyár mint­egy négyezer négyzetméter te­rületen épül. De az adottsá­gaink sokkal kedvezőtlenebbek mint Beremenden voltak (kísé­rőm a BCM beruházásáról ke­rült ide, az Egertől alig harminc kilométerre fekvő Heves me­gyei helységbe). Ebben a szűk katlanban legalább félmillió köbméter földet kell megmoz­gatnunk. Közben öt vagy hat patakot új mederbe terelünk. Jelenleg tíz cég hatszáz embe­re dolgozik az építkezésen: köz­tük az Út- és Vasútépítő Válla­lat, a FÖLDGÉP, valamint az Észak-magyaíországi Állami Építőipari Vállalat munkásai. A tereprendezést tavaly kezdtük, s a felénél tartunk. Ez az esz­tendő már a gyárépítés éve lesz. Megkezdjük a nyersanyag­tároló, a cementcsomagoló és kiadó, valamint a technológiai vonal alapozását. A munkák előrehaladásával mind több kivitelező jelenik meg a terüle­ten, az építők létszáma a csúcs­időben meghaladja majd a két és fél ezer főt Közben elérjük a kukoricaföl­dek között épülő munkásszál­lást. Az építkezést katonák is segítik majd: részükre előre­gyártott elemekből húzzák az emeletes épületeket. Hamaro­san befejeződik az ezerszemé­lyes civil-szálló kivitelezése is. Néhányszáz méterre tőlünk vö­rös épület emelkedik, a majda­ni cementgyár és a falu közös hőközpontja. Szinte teljesen kész. Jaszenovics Miksa nevet­ve meséli, hogy a tatabányai szerelők — akik azóta már ha­zatértek — búcsúzóul az utolsó éjszaka megünnepelték, hogy időben elkészültek munkájuk­kal. Hazafelé menet úgy éjfél­tájt félreverték a harangot: ígv akarták megosztani örömüket a helybéliekkel. No, de nézzük tovább a „barakkvárost” I Már tető alá került a leendő szol­gáltatóház, amely élelmiszer- boltnak, cukrászdának, fodrász­üzletnek ad majd otthont. Ugyanitt júniusra elkészül a kétezer adagos konyha és ét­terem. Az „üzemlátogatás", a gyárat és a falut kiszolgáló szennyvíztelep megtekintésével ér véget: az emberek a derítő zsaluzásán dolgoznak. Családonként egy fő Bélapátfalva neve cementes berkekben közismert, A Bélkő, a Bükk legnyugatibb bástyája 1910 óta kiváló minőségű alap­anyagot biztosít a cement elő­állításához. A régi gyár, amely a századfordulót követő első évtizedben indult, most áll. A karácsonyi ünnepek óta az évi karbantartást végzik a beren­dezéseken (január utolsó heté­től ismét, termel). Az évi két­százezer tonna cementet adó gyár mintegy nyolcszáz, főként helybéli lakosnak biztosit meg­élhetést (az új mű sem igényel majd több munkást). Szinte nincs olyan család a faluban, amelyből ne dolgozna valaki a cementgyárban, vagy a kő­bányában. Apropó, a kőbánya! Az alapanyag előtörését sajá­tos módon végzik. A lerobban­tott sziklát a Belaz-dömperek száz méter mélységű garatba döntik, s mire az asztalnyi szik­lák a Bélkőből kiképzett törő aljára érnek, kellő méretűre ha­sadnak . . . Egyébként az új gyár megépültére még egy ilyen garatot vájnak a hegybe. Onnan négy és fél kilométer hosszú szállítószalag viszi majd a követ a gyári pofástörőkre ... Bársony Miklós, a bélapátfal­vi Közös Községi Tanács vb-tit- kára fiatalember, mégis a falu történetének jó ismerője. Múlt és jövő — Bélapátfalva nevét az ok­levelek a XIII. században em­lítették először. A Bél kő lábá­nál, már az 1240-es években apátság működött, amelyben 1534-ig éltek a szerzetesek. A vidék annakelőtte a Bél nem­zetségé volt, innen ered tehát a község neve is. Bélapátfalva egyébként tipikus mezőgazda- sági falu volt annak ellenére, hogy az 1800-as években pa­pírmalom, majd a Földvári test­vérek által bérelt kőedénygyár működött a községben. De be­széljünk inkább a jövőről! Bél­apátfalvának ma 2800 lakosa van, s ez a szám egy-két éven belül, az ideérkező kivitelezők miatt megduplázódik. Erre föl kell készülnünk ellátási és egyéb szempontokból is. A he­lyi ÁFÉSZ még az idén fölépíti ABC áruházát, amelyet majd újabb követ. A cementgyárhoz kapcsolódó beruházások telje­sen átalakítják a község köz­pontját. A tanácsháza mögötti tömbbelsőben most kezdtük meg az alagútzsalus technoló­giával épülő négyszintes lakó­házak alapozását: 186 lakást alakítunk itt ki, teljes összkom­forttal. Ezek lesznek Bélapátfal­va első igazán városias épüle­tei. Hogy mit remélünk még? Hát az már inkább óhaj, de megmondom. Községünk jelen­leg négy falu közigazgatási központja. Az új cementgyár ta­lán meghozza a nagyközségi rangot is ... A Gazdasági Bizottság hét esztendővel ezelőtt ha­tározta , el a hazai ce mentipari rekonstrukciót. Az első állomás a Beremen- di Cement és Mészmü be­ruházása volt. Azt, az 1,6 millió tonna kapacitású he- jöcsabai gyár megépítése követte: az új üzem első vo­nala várhatóan még ebben a félévben cementet ad. A következő lépés, a szovjet tervek alapján épülő bél apátfalvi cementgyár, ame­lyet a Dunántúl I. beruházá­sa követ. S remélhető, hog a tizenötéves program utolsó tagjaként megépül a Du­nántúl II. is, amely egyben azt jelenti, hogy másfél év­tized alatt megdupláztuk ha- zánban a cementtermelést. Salamon Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom