Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-16 / 46. szám
álkodás nem jelentheti a társadalmi juttatások kürtnek szűkítését A legfőbb veszély: anyagi eszközeink elaprózódása Baranya megye Tanácsa a közelmúltban megtárgyalta és jóváhagyta az 1975. évi költségvetést, a fejlesztési tervet és a helyi tanácsok 1975. évi költségvetési szabályozóit. A költségvetés indokolásában a pénzügyi osztály vezetője arról is tájékoztatta a Tanácsot, hogy a IV. ötéves terv utolsó évéig hogyan teljesültek célkitűzéseink. Az egyébként érdekes és színvonalas indokolás, a Tanács Számvizsgáló Bizottságának nagyon tartalmas jelentése a tanácsi gazdálkodásnak olyan gondjaira irányították a figyelmet, amelyek körültekintő vizsgálódást igényelnek. A tanácsi költségvetéssel és a fejlesztési alappal történő gazdálkodás irányába teendő intézkedéseket követel majd a megyei tanácstól. Nagyon örvendetes, hogy népgazdaságunknak főként külső okok miatt előállott nehézségei nem jelentkeznek sem az 1975. évi költségvetésben, sem a tanács fejlesztési tervében. Mindez azt bizonyítja, hogy a takarékos gazdálkodás nem a társadalmi juttatások körének szűkítését jelenti. Költségvetésünk előző évihez viszonyított 148 millió forintos növekedésével a párt által most fontosnak ítélt társadalompolitikai feladatok megoldásának erre az évre jutó hányada is a tanácsok rendelkezésére áll. Elgondolkodtató viszont, hogy a IV. ötéves tervünk eredeti célkitűzései megyénkben nem minden vonatkozásban teljesülnek maradéktalanul. A gazdaságirányítás reformjának bevezetése után a IV. ötéves tervciklus volt az első alkalom, amikor 5 évre előre megállapítottuk a helyi tanácsok költségvetési szabályozóit és az állami támogatások éves összegét. Az első öt év tapasztalatai általában kedvezőek, hisz ebben az időszakban bontakozott ki a tanácsok gazdasági önállósága. — Az 5 évre előre megállapított költségvetési szabályozók, az állami támogatás fix összegének meghatározása növelte a gazdálkodás biztonságát. A pénzügyi szabályozásnak ez a módja nem csak lehetővé tette, de meg is követelte a tervszerű gazdálkodást. örömmel állapíthatjuk meg a tervciklus utolsó évében, hogy a helyi tanácsok vezetői, a tanácsi apparátus átérezte az önálló gazdálkodással együtt járó -felelősséget. Javult a tanácsok gazdasági szervező munkája, eredményesebb a tanácsok és a tanács alá nem tartozó szervek gazdasági koordinációs tevékenysége, kibontakozóban van a helyi tanácsok együttműködése. A IV. ötéves tervi feladatok végrehajtásának áttekintése felszínre hozta azonban azokat a nehézségeket és gondokat is, amelyek az önálló gazdálkodásnak, a pénzügyi szabályozás nálunk kialakított gyakorlatának velejárói. Baranya megyében — bizonyos területszervezések miatt — 1975. január 1-től 310 kisebb- nagyobb település irányítását 93 zömében községi közös tanács látja el. Ezeknek a községeknek társadalmi szerkezete a mezőgazdaság szocialista átszervezése után jelentős mértékben megváltozott. A községekben szinte kivétel nélkül jelentkeztek olyan kommunális, egészségügyi és kulturális igények, amelyeket a helyi tanácsok is fontosnak ítéltek és amelyek megoldása szükségessé vált. A centrum községekben a városokhoz közelítő ellátás igénye jelentős, a lehetőségeket meghaladó anyagi eszköz felhasználását követelné meg. Amikor ezekben a hetekben és hónapokban a IV. ötéves terv maradéktalan teljesítésén dolgozunk és megkezdtük az V. ötéves terv célkitűzéseinek kimunkálását, mérlegelnünk kell, hogy a helyi tanácsok jelenlegi pénzügyi szabályozói jól szolgálják-e a tanács ön- kormányzati jellegének kibontakozását, biztosítják-e a megye településeinek arányos fejlődését. Nehéz döntés előtt áll a megyei tanács testületé. A kormányzati szervek — teljes összhangban a megye lakosságának érdekeivel — már 1975-ben és a továbbiakban az V. ötéves terv idején is — hatékony és takarékos gazdálkodást várnak a tanácsi szervektől is. Az tehát az első dolgunk, hogy a tanácsi gazdálkodásban a hatékonyságot és takarékosságot helyesen értelmezzük és alkalmazzuk. Mert joggal kérdezhetné bárki, aki a tanácsi gazdálkodásban kevésbé jártas, hogy miért éppen akkor beszélünk gyakrabban a takarékosságról, amikor a tanácsi költségvetés egyik évről a másikra 148 millió forinttal növekszik. Arról van tehát szó egyrészről, hogy a tanácsok hatáskörének bővítésével az anyagi eszközöket is megkaptuk az újszerű feladatok ellátásához. Másrészt a központi intézkedések folytán költségvetésünket terhelő többletkiadások fedezetét is részben megkaptuk. A költségvetés növekedésében azonban a legdöntőbb mégis az, hogy 1975-ben is megvan a lehetőségünk, hogy a társaHÉTFŐTŐL SZOMBATIG heti bel politikai össze foglald Ezekben a napokban, hetekben magától értetődő az emlékezés. Februárt írunk, tehát a megemlékezések elsősorban Budapest felszabadulásának nevezetes napjaira összpontosulnak. S ha most mindenekelőtt Budapest felszabadulásának 30. évfordulójára hívom föl a figyelmet, azért teszem, mert bizonyos vagyok, hogy erre a városra mindenki az országban, mint sajátjára tekint. dalompolitikai szempontból fontos feladatok megoldásában gyorsabban jussunk előre. A takarékosságot tehát nem úgy értelmezzük, hogy költség- vetési előirányzatainkból „minden áron" zárolunk, hanem úgy, hogy a rendelkezésre álló hiteleket ésszerűen használjuk fel rendeltetésüknek megfelelően. A helyi tanácsok ebben az évben megalapozhatják biztonságos gazdálkodásukat. A helyi tanácsok többségénél jelentős többletbevételek és évközi megtakarítások mutatkoznak- Megvan tehát a feltétele, a tartalékképzésnek. Az előrelátó pénzügyi tervezést és gazdálkodást nem csupán kéri, de el is várja a megyei tanács vezetése. Az önállóan gazdálkodó tanácsok és intézmények maguk kötelesek elhatározásaik anyagi konzekvenciáit is vállalni, a nem kellő körültekintéssel irányított gazdálkodós miatt jelentkező többletkiadásaikat is fedezni. Az előkészítés hiánya miatt jelentkező többlet- költségek viselésére, a túlméretezett fejlesztések támogatására nem rendezkedhet be a megyei vezetés. Most a költségvetések tanácsi jóváhagyása előtt célszerű mégegyszer felülvizsgálni az éves feladatokat, azok megoldásának reális lehetőségét. A már jóváhagyott tanácsi költségvetéseket is felül kell vizsgálni minden tanácsnak azért, Hadd emeljem még ki az ünnepségek közül a megemlékezést: harminc évvel ezelőtt jött létre demokratikus hadseregünk. A honvédelmi miniszter beszédében tisztelettel adózott azoknak a magyar katonáknak, akik — a felszabadító szovjet hadsereg oldalán —az elsők között vállalták a fegyveres szolgálatot a demokratikus Magyarországért. A hét országos figyelmet és megelégedést kiváltó eseménye: elkészült a Budai Várpalota Duna-parti szárnya, a már korábban otthonra talált Budapesti Történeti Múzeum után, most már a Magyar Nemzeti Galéria és a Munkásmozgalmi Múzeum is beköltözhet a pompás barokk homlokzat mögötti, szemet gyönyörködtető, korszerű termekbe. Halljunk hírt más városainkról. Szeged létrehozta az ország egyik legnagyobb építővállalatát, amely bejelentette, hogy több, mint kétezer lakást ad át az idén a városban, és házgyári elemek Békéscsabára szállításáról is tárgyal. Miskolcon — szintén friss tájékoztahogy az igazgatási költségek csökkenésének lehetőségeit feltárva minden átcsoportosítható pénzeszközt társadalompolitikai célkitűzéseink szolgálatába állíthassuk. Javítani kell munkánkat a tanácsi beruházások vonatkozásában is. Rendkívül hosszú az az idő, amíg a döntés még kisebb beruházásainknál is megszületik. Viszonylag lassan készülnek a tervek és túl élénk a tervező fantázia. Nagyon sok kiviteli terv azért nem valósulhat meg, mert a bekerülési költség messze meghaladná a tervezettet. Különösen nagy gond ez a községi tanácsoknál, mert pl. egyetlen szolgálati lakás 1,5 milliós költségét 5—6 évi tartalékolással tudnák csak megteremteni. Gondot jelent a községekben a kivitelezői kapacitás biztosítása, az építkezések elhúzódása is. Ezért nyújtottunk néhány költségvetési üzemnek összesen 4 millió forintos támogatóst forgóalapjuk fejlesztéséhez. A jövőben már a tervezés időszakában szoros kapcsolatot kell tartani beruházónak, tervezőnek, kivitelezőnek, egyeztetni kell lehetőségeinket. A tanácsi szervezetben a hatékonyság vizsgálata nem csupán a pénzügyi szakigazgatás feladata. A költségvetési hitelek ésszerű hatékony felhasználását az ágazati szak- igazgatási szerveknek kell elsősorban segíteni és ellenőriztás szerint — 2400 lakást kell ez évben felépíteni, e mellett igen gyakorlatiasan foglalkoznak a kereskedelmi, szolgáltató és egészségügyi építkezések meggyorsításának lehetőségével. Nyilatkozott a héten a posta vezérigazgatója, ám ami a telefont illeti, nem mondott különösen biztatót. A fővárosiakon kívül ugyanis vidéken is több új központ épült, mégis tovább növekedett a „telefonínség”: Budapesten 120 ezer, vidéken 64 ezer „várakozót" tartanak nyilván. Biztatóbbak a tévé-vei és rádióval kapcsolatos bejelentések: Szentesen és Kabhe- gyen kicserélik a régi tv-adó- berendezést és úgynevezett átjátszó adók építésével is javítják a vételt, továbbá, az urh- rádiózás javítására Nagykanizsán, Kabhegyen, Szentesen és Budapesten építenek adóállomást. Megkezdődtek a tsz-zárszám- adások, a pásztói tsz-ben Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, a kiskunlacházi közös gazdaságban pedig dr. Diményi Imni. Ök tudják elbírálni, hogy a felhasználás az ágazati politika elveinek megfelelően történt-e. A megyei tanács vezetése megköveteli a felügyeleti munkában az ágazati szakigazgatás részvételét is. Eddigi intézkedéseink a bérgazdálkodás javítására, a felújítási alappal való gazdálkodásra, az együttműködési céltartalék felhasználására — úgy véljük — hatékonyabb tanácsi gazdálkodást eredményeznek. iiy*.;£ •$ -í ÍJaTm ä > jpj X •£>■. ( í iJäPsP. tfWBfl888888S88888fltB8888888fl88888oofloo8oww68o8ooo68898S A tanácsok is megkezdték már az V. ötéves terv készítését. A tervező munka értékelése olyan gondokat és olyan ellentmondásokat tár fel, amelyek kérdésessé teszik fejlesztési alapunknál a pénzügyi szabályozás eddigi gyakorlatának helyességét. Községi tanácsaink jelenleg mintegy 850 művelődési, közel 500 egészségügyi intézményt tartanak fenn. Az intézmények többségének műszaki állapota kifogásolható, többsége korszerűtlen, van néhány életveszélyes. Egy új 30 férőhelyes óvoda építése közel 2 millió fore mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is felszólalt. Felhívták a figyelmet: a személyi jövedelmek mértéktartó növelése mellett, nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a munkafeltételek javításának, valamint a gazdaságosabb, takarékosabb gazdálkodásnak. Ami a fogyasztást illeti, az étkezés mellett, „a ruha a fő”, — a könnyűipari ágazatok fejlesztése, rekonstrukciója ezzel is kapcsolatos. Erről tájékozódott Fock Jenő miniszterelnök a héten a Könnyűipari Minisztériumban tett látogatása során. A ruházati kereskedelem vezetői pedig a Gellértben tárgyaltak és — talán a tavalyi élénk keresleten is fölbuzdulvc, most rekordforgalomra készülnek. Mindenesetre, az a jó, hogy készülnek, és hogy mivel, arra a divatbemutatók már megkezdődött évadja ad választ. Hosszabb és még hosz- szabb ruhák, térden alul és lábszárközépig, tehát „midi", ahogy mondják és — ki tudja, hányszor — ismét kiátkozzák a minit és a női nadrágot, nem hiszem, hogy a női divatra ez nagy hatással lesz ... rint. Tanácsainknál az egy év alatt képződő fejlesztési alap átlagban 200 ezer forint. Néhány tanácsnál ez az összeg magasabb, többségénél ennél is alacsonyabb. Ebből kellene megoldani a községek kommunális ellátását, intézményhálózatunk fejlesztését és korszerűsítését. Ezért vetődik fel a megyei vezetésben a kérdés. Helyi tanácsaink lehetnek-e területük felelős gazdái? Biztosítható-e fontos társadalompolitikai feladatok megoldása? így bölcsődék, óvodák, iskolák építése, a népesedéspolitika céljait szolgáló intézmények létesítése. Miből segítsük az ifjúságpolitika, a nőpolitika végrehajtását? De nyitott marad a kérdés, hogy megyénkben a differenciált településfejlesztést hogy oldjuk meg, amikor pénzügyi szabályozóink szinte mindenütt azonos lehetőségeket biztosítanak, esetleg a település nagyságrendje differenciál csupán a fejlesztési lehetőségekben. Megyénkben az anyagi eszközöknek ez az elaprózódása sajátos községfejlesztési tevékenységet alakított ki. A helyi tanácsok saját fejlesztési alapjukat arra használták fel, amire pénzükből futotta, és nem mindig arra, amire égetően szüksége lett volna a lakosságnak. Egy új 8 tantermes iskolára egy közepes tanács 20—25 évig tartalékolhatta volna fejlesztési alapját. És megyénkben még sok új iskola, sok óvoda és bölcsőde is kellene. Iskoláink elenyésző százalékában van tornaterem. Fiataljaink a művelődési intézményeket, a megye asszonyai a szolgáltatások fejlesztését reklamálják, tegyük hozzá joggal. Ezért áll most a megyei tanács is válaszút előtt. Túl sok alternatíva sajnos nem kínálkozik. Az egyik: vagy szabad folyást hagyunk az eseményeknek és beletörődünk intézményeink lassú pusztulásába, tudomásul vesszük, hogy anyagi eszközeink elaprózódása nem teszi lehetővé jogos igények kielégítését, új intézmények építését. A tanácsi önállóságra hivatkozással meghagyunk egy olyan mechanikus szabályozó rendszert, ami egész tanácsi szervezetünk politikai tartalmát, a tanácsok önkormányzati jellegét tenné hosszú időre kérdésessé. ....... Eg y pillanatig nem lehet kétséges, hogy fedelősséggel dolgozó területi tanács ezt az utat nem választhatja. Marad tehát a másik lehetőség, amikor a lakosság tényleges érdekeit ti- gyelembevéve, az egyes településeken elvégzendő feladatokhoz igazítjuk a pénzügyi szabályozókat. Nem a helyi tanácsok önállóságának csorbításáról van szó, hanem csupán tervszerűen irányított és orientáló tervezésről. Előrelátó, céltudatos, a megye lakossága tényleges érdekeit szolgáló fejlesztés csak így valósítható meg. Érdeklődéssel várjuk az V. ötéves terv időszakára a pénzügyi szabályozás rendjét. Amint ez rendelkezésünkre áll, tanácsunk elé terjesztjük a szabályozók megyei adaptálásának lehetséges módozatait. Meggyőződésünk, hogy a testület a legjobb megoldást fogja majd választani, hisz a megye 430 ezer lakosának zavartalan ellátását nem tehetjük kérdésessé. Czente Gyula a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese Berkesd új művelődési otthona. p ;Pí W i ' í :;i mmfWfffMm
