Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-15 / 45. szám

1975. február 15., szombat Dunántúli napló 3 Hét téglagyárban megszűnik a termelés Hosszú éveken keresztül pa­naszkodtunk, hogy nem lehet téglát kapni. Most fordult a kocka. A téglaipar panasz­kodik: nem látunk ki a tég­lahegyek mögül, öt-hat évvel ezelőtt még kétmilliárd-két­százmillió téglát vett fel éven­te a hazai piac, az idén jó, ha egymilliárd-nyolcszázmillió elfogy. Mégsem akartuk elhinni: a Baranya-Tolna megyei Tégla­ipari Vállalat kilenc gyárát be­zárja. Hetet végleg. A hír azonban igaz. Hódít a panel Arról természetesen szó sincs, hogy nem kell a tégla. Dehogynem! Csak sokkal ke­vesebb, mint amennyit az ipar elő tudna állítani. Az elmúlt évben már igen erős figyel­meztetést adott a piac; tornyo­sulnak a téglahegyek a gyárak körül. Emiatt a vállalat a má­sodik félévben már néhány gyárban leállíttatta a munkát, a többiben pedig a kapacitás 75 százalékáig mehettek el. Mondják: bejöttek a házgyá­rak, a paneles építkezés, csök­ken a magán-építtetők száma. A piaci igények pillanatnyi megtorpanása lehetgyé teszi az elavult termelő egységek felszámolását. Felszámolják a siklósi 1-es, a pécsi 2-es, a szentlőrinci, a görcsönyi 2-es, a dombóvári és a csatári üzemeket. A hét gyár némelyikében, ameddig a tavalyról maradt félkész tég­lákat kiégetik, füstölnek még a kémények, a többi kapuját már bezárták. Dunaszekcsőn és Villánykövesden, bár a té­len felújítják a gépeket, be­rendezéseket, belátható időn belül nem termelnek. leállításával csökken-e a ter­melés? Zaccomer János, a vállalat igazgatója adta meg a vála­szokat:- Az idén az elmúlt évivel azonos mennyiségű téglát égetünk ki. Amíg a kereslet nem nő, a termelés szintentar- tását kell biztosítanunk. A terv nyolcvanmillió blokk és 108 millió kisméretű, hagyományos tégla. Figyelembe véve azt, hogy tavaly a második félév­ben a gyárak kapacitásának háromnegyedét használtuk ki: a leállított üzemek egy részé­nek termelése már megvan. Aztán, az úgynevezett három nagy, a bátaszéki, a mohácsi és a görcsönyi gyárak nem ter­melték meg még egyetlen esz­tendőben sem azt a mennyisé­get, amit telepítésükkor a ter­vező ígért. Bátaszéken a ta­valyi 37 millióval szemben az idén 47 millió téglát gyártunk, Görcsönyben a tavalyi kétsze­resét, 34 milliót égetünk majd ki, s Mohácson is felfuttatjuk a termelést. Mindezeket figye­lembe véve a téglák darabszá­mát illetően nem lesz gond, Most, amikor úgy állunk a téglával, hogy az országban majd harminc gyárra nincs szükség és a megmaradt üze­mekben sem lesz egyhamar szó „feszített termelésről", a jövőt illetően elsődleges fel­adat a piackutatás. Újból szó­ba jött az export. A jugoszlá- vok néhány évvel ezelőtt je­lentkeztek, de akkor a hazai igények miatt szó sem lehetett erről. Új gyártmányok Nem lesz téglahiány 1974-ben a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat 185 millió téglát adott a népgaz­daságnak. E mennyiség nagy­részét a két megye használta fel, de ment belőle Budapest­re és az Alföldre is. Felmerül a kérdés: vajon a kilenc gyár Megkezdték a nagyméretű, a B—30-as és az úgynevezett Alfa-téglák előnyeinek propa­gálását; gyorsabb velük a munka, jobbak a hő- és hang- szigetelő tulajdonságaik, keve­sebb habarcs, cement kell. Van mit javítani a szállítások megszervezése terén. Hiába van tégla és építtető, hónapo­kat kell várni a fuvarra. A tégla­ipari vállalat már megkezdte a tárgyalást a szállítási válla­latokkal, kéri a segítséget, hiszen a 180 millió téglának több mint felére a magán-épít­tetők várnak . . . Kozma Ferenc A pécsi 2-es téglagyárban már nem dolgoznak. — Szokolai felv. Sportlabda Szentlőrincről Dániába Fejleszti baranyai üzemét a Fővárosi Kézműipari Vállalat Képességből és szorgalomból rövid félesztendő alatt jelesre vizsgáztak a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat szentlőrinci bőr­díszmű üzemének dolgozói. A gyorsan fejlődő nagyközség asz- szonyai, lányai több mint tíz éven át sürgették nőket fog­lalkoztató üzem létrehozását, hogy helyben munkát vállalhas­sanak. A múlt év őszén telje­sült a kívánságuk, amikor a tizennyolcezer embert foglalkoz­tató budapesti vállalat ide tele­pült és a tanács anyagi támo­gatásával korszerű kisüzemet rendezett be. Az induló létszám azóta két­szeresére nőtt. Máris százan ké­szítenek munkavédelmi kesztyű­ket, szebbnél szebb dísztárgya­kat. A dolgozók fele sportlab­dát varr, aminek nagyrészét tő­kés piacon értékesítik, Dániába exportálják. 1975-re összesen tizenötmillió forint termelési fel­adatot kaptak. A vállalat vezetősége nagyon elégedett a szentlőrinci üzem munkájával. Ezt bizonyítják a további fejlesztési tervek, az év végéig újabb száz dolgozót vár­nak. Akinek célszerű, bedolgo­zóként, otthon végezheti a mun­káját. A kellő szakmai gyakor­lat elsajátítása után bonyolul­tabb feladatot is bíznak az üzemre, így például divatkesz­tyű vagy bőrruházati konfekció készítését. A sportszerű gyártás terén ugyancsak nagy jövőt lát­nak a szentlőrinci üzem fej­lesztésében. Az igényesebb munka na­gyobb szakmai tudást kíván. Ezért úgy tervezi a vállalat, 1976-tól szakmunkás tanfolya­mot szervez az üzemben. ITT ELDŐL, EMBER LESZ-E Csárli beletérdel a latyakba, vállára omló fekete haja is csak néhány centire leng a sárgás tócsa felett, amint a csille alá hajolva kitámasztja. A mozdony pár pillanatig még vesztegel a leakasztott üres szerelvény előtt, aztán lassan kizakatol a vágat­ból. Egy pillanatig még látni az oldalára meszelt írást: tizenhat tele — huszonhat üres. Szabó József brigádja, amikor még produktív volt a fejtés, naponta hat-hét szerelvény ércet is ki­termelt. Most csak ketten vannak; Szabó és Sonkoly István, a Csár­li. Talán már ma délelőtt ki- végzik ezt a bányát, itt már csak téblábolni lehet. Húsz­harminc méter lehet a kiszipo­lyozott üreg, lámpánk fénye ott fent szálldos a fejtés homlokán. Az üzemvezető, a körletveze­tő helyettes, a KISZ-titkár, s Szabó József, az aranykoszorús ifjúsági szocialista brigád veze­tője egy fapillérről vitatkoznak. Hatvannégy egészséges farönk helyett néhány vasidommal is megoldhatták volna a biztosí­tást: negyedannyi idő, tized- akkora költség. A vita rövid idő alatt eldől — úgy kellett volna csinálni, ahogy az üzemvezető mondja. Nem a tekintély, — az ésszerűség miatt. Szabó dehogy is adna az üzemvezetőnek — csak a beosztása miatt igazat. Tizenöt esztendeje még egy csapatban dolgoztak, műszak után együtt jártak a „Pannó­nia feltörésbe” (még az emele­ten volt akkor a bár), az is elő­fordult, hogy a sichtes busz a Nádorig vitte őket. Felkapaszkodunk a gurítón — itt nehezebb a járás, mint a „Pannónia feltörésben". A fej­tésben két szál dróton villany­égő, odébb árnyékban tartja az üreg főtéjét a TH-vasakból épített pillér. Négy láb feszül a felettünk levő 400 méternyi kőnek. Szemlátomást egysze­Megkezdték a kereskedelmi tanulóiskola építését i de máris szűk Négy tanteremre lenne még szükség Idén ünnepelhetnék megala­kulásuk huszadik évfordulóját. Ám szokás-e megemlékezni egy kétévtizedes albérletről? Mert a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Tanuló Iskola vezetőinek az elért eredmények mellett az albérleti gondokból fakadó sú­lyos helyzetről is számot kelle­ne adni. Ezerhatszáz diák: ti­zenévesek és meglett emberek járnak a négy iskolában mű­ködő intézménybe. Az elmúlt év végén lapunk hasábjain beszámoltunk az is­kola gondjairól, arról, hogy hiá­ba készek két esztendeje a nyolcosztályos intézmény tervei, kivitelezőt mindaddig nem ta­láltak. Azóta néhány hét telt el, s úgy tűnik, a Rét utcában va­lami történt... A napokban ugyanis felvonultak az építők a Közgazdasági Szakközépiska* la udvarára. A Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat hosszas gondolkozás után vállalta az új iskola épí­tését. Azóta „eltűnt” a kerítés, lebontották a tornaszereket és megkezdték a felvonulási ba­rakk építését. A több mint tizenkétmillió fo­rintba kerülő kétszintes iskola a kivitelező ígérete szerint 1976 nyarára készül el. így jövő ősz­szel már el is foglalhatják a tanulók osztálytermeiket. Az előregyártott elemekből készülő egy emeletes épület vázszerkezetét Alsózsolcán gyár­tották, annak egy része már meg is érkezett. A homlokzati falpaneleket a generál kivite­lező készíti majd, saját telep­helyén. Úgy tervezik, hogy eb­ben az esztendőben tető alá hozzák az épületet. A szakipari munkák tehát a télre, illetve a jövő esztendő első felére ma­radnak. Az intézmény földszint­jén úszómedencét alakítanak ki, amelynek szigetelése külön­leges feladat elé állítja az épí­tőket. A „teknőt” Zsolnay-piro- gránittal burkolják. Az iskola átadását követően nem fejező­dik be az építők munkája: át­építik a környező iskolák fűtő- rendszerét. A közgazdasági szakközépiskolákat és a Köz­társaság téri Általános Iskolát is rákötik a távfűtő hálózatra. Ezzel megszűnik az intézmé­nyekben a tömbfűtés. A Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Tanuló Iskola vezetői örül­nek, hogy végre megkezdődött saját „otthonuk” építése, de örömük nem lehet teljes. Mert az 1975/76-os tanévtől rendelet írja elő a három plusz hármas oktatási rendszer bevezetését. A tanulók tehát egy nappal többet tartózkodnak az isko­lában. De ez az egy nap azt jelenti, hogy legalább négy te­remmel többre lenne szükségük annak érdekében, hogy bizto­sítani tudják a kereskedelmi vállalatok szakember-igényét. Mivel újabb osztálytermek ki­alakítására nincs pénz, ezért kénytelenek százötvennel csök­kenteni a tervezett 550 fős ke­retszámot. Érdemes lenne tehát még most gondolkozni azon, hogy miként lehetne a négy tanter­met „kigazdálkodni". Mert az vitathatatlan, hogy a pult mö­gé eladók és nem is akármilyen felkészültségű kiszolgálók kelle­nek. E mellett az sem hagyha­tó figyelmen kívül, hogy a nagyszámú nyugdíjra várókat is előbb-utóbb pótolni kell. S. GY. rűbb biztosító szerkezet, mint ott lent a vágaton a famáglya. Csárli kapaszkodik fel a fej­tésbe, lába alól kiszaladnak a kövek, néhány az alapvágatig gördül. Csárli dolga lesz ott lent az összetakarítás. Ebben a bányában különben csak ehhez a munkához kell a lapát és a kapa. — Hallom, maga is amolyan vidám fiú volt régebben, most pedig már három esztendeje a legszorgalmasabbak közé tar­tozik itt . . . — Fiatal az ember, szórakoz­ni akar. Ahhoz pedig pénz kell. Pénzt csak munkával lehet sze­rezni, hát akkor melózni kell. Világos, nem? Sonkoly István most 26 esz tendős. Nyolc éve a lll-as üzemben próbálkozott először a bányamunkával, aztán sofőrtan- folyamot végzett, s végül ide tért vissza. Szabóéknál hamar eldől, kiből lesz ember, ki ma­rad vidám fiú. — Én ezekkel mindent elér­tem — mondja Szabó —, min­dig csak egyszer kellett szólni. Az elmúlt évben hatszor vol­tunk kirándulni: a hét brigád­tag, hét asszonnyal, hét gye­rekkel . . . A brigád együtt szilvesztere­zett a Susogóban. Nem könnyű hét különböző korú férfit, ugyanannyi különböző érdeklő­désű feleséget összehozni ... Velényi Antal bányamérnök, körletvezető-helyettes szinte tagja a brigádnak. Minden rendezvényen, kiránduláson együtt van a brigáddal, csak­úgy, mint a petőci üzemben, a föld alatt. Sajnos még ritkaság- számba megy, hogy a mérnö­kök a munkások között találják társaságukat. A feleségek még ritkábban érzik jól magukat. . . — Az én feleségem azt mondja, ahova a brigád megy, ott a helyünk .. . Varga Ernő üzemvezető: — Mi így nőttünk fel. Az uránnál a fiatal mérnököket nem ültetik be az irodákba, va­lamennyiünknek a termeléssel közvetlenül kapcsolódó helye­ken van az első munkahelyük, így az első barátokat is a bá­nyászok között találjuk. A Szabó brigád: a vezető 36, Bíró László vájár 34, Balogh Jenő vájár 30, Balogh János vájár 30, Lukács József vájár 30, Sonkoly István segédvájár, 26, Paul Henrik 36 esztendősök. Sontra Barna új ember — 26 éves. Rajta kívül valamennyiük­nek komoly társadalmi megbí­zatása van: Lukács alapszervi KISZ-titkár, Balogh Jenő az SZB ifjúsági felelőse, Szabó az SZB szervező titkára. Kétszer-három- szor is figyelmeztetnek, hogy a kongresszusi munkaversenyben 110 százalékot értek el, jegyez­zem már fel. Aztán a szervezettség, ahogy dolgoznak. Két munkahelyük van: kutatás, fúrás, robbantás, biztosítás, szállítás, aztán újból elölről, két munkahelyen ösze- hangolva . . . Persíe akad más feljegyezni való is, a százalék mellett. Az ősszel a cukorrépa­betakarításnál segédkeztek, a bükkösdi gyermekotthonban ál­landó vendégek... Szabó 17 esztendeje dolgo­zik az ércbányában — Nagy- mónyok, Komló, Dudar voltak az előbbi állomások. Dróttal összekötözött kobakját még öt­vennyolcban vételeztette, úgy a fejéhez igazodott, hogy talán a nyugdíjig meg sem válik tőle. A töltőgaraton ugrik az alap- vágatra, a létrán óvatosan lép­kedve is forog a fehér sisakom. Ö talán ötvenszer is megmász- sza napjában a fejtést, az asz­falton sem közlekedhet nagyobb biztonsággal. Beletérdel a la­tyakba, kiveszi a csille alól a kitámasztást, könnyed mozdu­lattal lejjebb húzza a csillét. Egy szerelvényre való ércet még biztos kiad a fejtés. Lombosi Jenő A szkréper kötéllel birkózva .. Uj gondok a téglaiparban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom