Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-13 / 43. szám
Harminc eue szabadult fel Zelk Zoltán: Zuglói reggel POZSAD^MB Rákospalota' 'újpest RÁKOSSZENTMIHÁLY ZUGLÓ fxi V. I 1.14. KÖBANYA RAKOSK^ESZTl XII. 2a^yx A felszabadulást megelőző időszakban működő: ♦ kommunista pariséit a illegális nyomda M a partizantamadasok (robbantasok)helye 9 antifasiszta megmozdulások © a börtönök helye . a kommunista part KB üléseinek helye B fontosabb KISKA alakulat Budai Önkéntes Ezred harcainak helye . A kerület felszabadulásának • időpontja ESTERZSEBET' (BUDAFOK) lf\ SOROKSÁR A ház a Vérmezőre néz A kapuban állok, a négy- emeletes, keskeny ház kapujában. A ház a Vérmezőre tekint, eredeti egyhangúságában helyreállítva. A kaputól jobbra és balra kerek ablakok, a földszinti lakások konyhái rejtőznek mögötte. A jobbra eső lakásban éltem 1944. december 24-ig, amikor egy kósza légiakna kivitte az ablakokat s a ház leköltözött az óvóhelyre. Ott állok, ahol Budapest leiszabadulása napján — harminc éve jóakaratú, ám igencsak elgyöngült emberek löltámogattak a napvilágra. Mögöttem hozták másféléves fiamat, aki vaksin hunyorgott az erős napsütésben, könnyei árkokat vájtak a zsenge bőrére tapadó piszokban. Olyan volt, mint egy kiásott vakondok-kölyök. Mindnyájan szédelegtünk az éhségtől, a szomjúságtól, a gyöngeségtől és a levegőtől. A csöndtől, amely ráereszkedett a budai tájra, mint egy üvegharang. Attól tartottam, hogy valahol eldördül egy lövés, a lövedéktől szétpattan az üvegharang és kezdődik minden élőiről. A szomszéd pincéből kibújt a kárpitosmester s elővett zsebéből egy tépett újságot.- Pesten már. újság is van, szerkesztő úr. Tessék olvasni.. . Jobb kezembe igazította az újságot, a bal kezem tehetetlenül csüngött az oldalamon. Hat aknaszilánk fúrta át az izomrostokat, egy a jobb térdem fölött szakított tenyérnyi sebet. A kárpitos rozoga ládát hengeritett oda és leültetett, mert jártányi erőmet felemésztette a pincéből felvezető út. Mit olvastam a pesti oldalról, ki tudja ... Milyen úton érkezett Budára az első magyar demokratikus napilap, már nem tudom. Csakhamar le is tettem az újságot, a nyolchetes pinceéletben elgyöngült szem nem tudott megbirkózni a feladattal. Inkább az ismerős-ismeretlen képet néztem, amelyet január utolsó naoján láttam legutóbb, amikor vízért indultam a Márvány utcába, mert a fiam tüdőgyulladást kapott s már a fürdőkádakba fagyott, mészporos jeget is föléltük. Ott ért az aknatalálat, két házra az ásott kúttól. „ Felszabadultunk — gondoltam -, számunkra megszűnt a háború." Akit az örvény szélén felvet a viz s az első levegőt szívja tüdőre, csak azt érzi, hogy él. Mire gondolhattam volna a háború sötét és forró örvényeiből felmerülve, mint az élet csodálatos izére. Szemközt még füstölgött a Délivasút romhalmaza s a szél ráhajtotta a füstfelhőt a Vérmezőre, mint egy jótékony temetésrendező, aki a túlélőket meg akarja kimélni a halál szörnyű látványától. Volt mit eltakarni, összetört autók és parasztszekerek, kiégett harckocsik és vitorlázó repülőgépek, emberi tetemek és lódögök közt elcsigázott élők matattak vontatott, fáradt mozdulatokkal, mint egy lassított filmen. Élelmiszert kerestek, mert a németek az utolsó éjszakákon narancsvörös és fehér ejtőernyőket dobtak le a Vérmező katlanába. De a fehér ejtőernyőket, amelyek tartályában élelmiszer volt, az éhes SS-ek összegyűjtötték. A narancsszínű ejtőernyőkön lőszer érkezett. Az első órák, az első napok egybefolytak. Tudtuk, hogy a hidakat felrobbantották s a pesti oldal, ahol már újságot írtak és nyomtatták, ahol már a villany is lelpislo- gott szerencsésebb körzetekben, ahová krumplivonat érkezett, — csillagászati mesz- szeségbe távolodott. Aki föl tudott kapaszkodni a foghíjas Gránit-lépcsőn a Várba, arról beszélt, hogy odalenn még teljesebb a pusztulás, de Pesten már mozog az élet. Ez a híradás, hogy „odaát már mozog valami" egyszeriben elsöpörte a bénultságot. Elbicegtem a Mikó utca sarkáig, ahol széles és mély tankcsapdát vájtak, a gödörben német hullák hevertek, egy házmester vezetésével betemetésükön fáradozott, akiben még volt maradék erő. Enyhült az időjárás, egyre íullasztóbb lett a levegő, sietni kellett az eltakarítással. A Krisztina sarkán fölfedezték, hogy a vízhálózat gerincvezetékében tetemes mennyiségű viz maradt. Kéziszivattyúval húzták lel a kissé már áporodott folyadékot s kannákban mérték a sortállóknak. Az iszonyatos gond — hogyan éljünk tovább, ha már túléltük — csak lassan oszladozott. Még az óvóhelyen laktunk, de már ki lehetett tárni a járdára nyíló vasablakot. Éjszaka bejött a levegő, amelynek már nem volt ekrazitszaga. A Vérmező roncsaiból kordákat eszkábáltak ügyes emberek és megkezdődött a szállítás. Ezek a keservesen nyikorgó, embervontatta talyigák szállították el a holtakat s hoztak valamit az élőknek. Március első napjaiban lovasszekérrel értünk jött egy Pest környéki rokon. Mindnyájan s minden maradék holmink föllért a kicsiny szekérre. Itt, a kapuban búcsúztunk azoktól, akikkel együtt töltöttük a nehéz napokat. Azóta mindenki elbúcsúzott a háztól, amely a Vérmezőre néz, egyetlen ismerős nevet sem olvastam a kapu alatt. Elindulok hát, átvágva a szépen gondozott Vérmező téli pagonyán a Délivasút pazar tömege felé, hogy fölszálljak a Metróra és tíz perc múlva megérkezzem a város sűrűjébe. BÁRÓTI GÉZA Budapest Kakas kiált s a jeladásra csivogni kezd márt énekel ezer madár. Torkukbál száll a, arminc évvel ezelőtt szabadította fel hazánk fővárosát a szovjet hadsereg. Történelmünkben egy múló pillanat ez a három évtized. A most élő pestieknek — idősnek, fiatalnak egyaránt — ugyanakkor egész életformájukat, szemléletüket alapvetően meghatározó korszak ez. Amikor néhány évvel ezelőtt a Vérmezőn megkezdték a kelet-nyugati Metróvonal és a Déli pályaudvar földmunkáit — a középkori Logod falu köveivel együtt — rengeteg leletre bukkantak. Emberi csontok, fegyvertörmelékek, német rohamsisakok, fel- szerelési tárgyak bukkantak elő a törmelék közül. Még egy majdnem ép harckocsit is kiástak az építők. E maradványok éppen harminc évesek. A Vérmező kertjét a felszabadulás után a Vár omladékáival töltötték fel. Ez volt a Budapesten rekedt német— magyar fasiszta csapatok sírja; 1945. február 11-én Pfeffer-Wildenbruch SS-tá- bornok tizenhatezer emberével ezen a helyen igyekezett áttörni a Várhegyet körülkerítő ostromgyűrűt. A tábornok — a Hitlerrel történt rádióbeszélgetés nyomán — azt tervezte, hogy csapatai a Hűvösvölgy felé verekszik át magukat. Egyesülnek a Dunántúlon álló német—magyar erőkkel és visszaszerzik egész Budát. A véres kaland kudarcba fűlt, a fasiszták itt is hasztalanul áldozták fel embereiket. Az ördög-árok völgyében adta meg magát az utolsó hitlerista hadseregcsoport. Magát a halálraré- mült tábornokot a csatornából húzták ki szovjet katonák. Fogságbaesése tett pontot a várost felszabadító hadművelet végére. Budapest 1945. február 13-án szabadult fel. Ostroma két és fél hónapig tartott. De egy „ezredévi szenvedés” ért véget ezen a napon. Az urak fővárosa süllyedt el, hogy helyet adjon a nép Budapestjének. B udapest? Kiégett, összelyukasztott kőrengeteg. Halottak mindenfelé. A Városháza előtt, az utcán összeszabdalt, megvakított, megcsonkított hullák halma hevert. A nyilas karhatalmi alakolat gyilkolta le. őket a nyilasház pincéjében az utolsó éjszakán. Az Attila körút egyik épületének tetején lezuhant vadászgép csonkja meredt vádlón az ég felé. Hídjainkat a fasiszták megölték. Budapest újra Pest-Budára szakadt. A Dunahidak döglött ronccsá silányultak. A falakon az úri Magyarország utolsó „nemzetvezetőjének", Szálasinak németes fogalmazású plakátjai; „fel- koncoltatik", aki nem jelentkezik a Hungarista Légióba, aki elhagyja körletét, aki külföldi rádiót hallgat, akinek lisztje van a kamrában, aki szökevényt vagy zsidót rejteget, aki nem vesz részt az utcai kövezet felszedésében, tankcsapda építésében. A felszabadulás pillanatáig csupa halálraítélt élt Budapesten. A szovjet hadsereg, a II. és a III. ukrán front alakulatai — a budapesti hadművelet parancsnoka, Afonyin tábornok, majd sebesülése után Managarov altábornagy volt, — a harcok során is kímélték a polgári lakosság életét, a házakat. Ennek köszönhető, hogy Budapest nem semmisült meg teljesen. így sem sok jelét adta az életnek. A termelés megbénult. Vonat nem járt. A villamoshuzalok a földön hevertek. A menekülő úri tisztek és a németek minden mozdít- hatót magukkal vittek. Vajon feltámad-e valaha Budapest? Sok olyan ember volt, aki nem bízott akkor a főváros jövőjében. Az optimisták ötven évre becsülték helyreállítását. Az élet első jelét a szovjet városparancsnok, Zamercev altábornagy 1. számú parancsa jelentette. Szovjet katonák ragasztották a falra. „A normális élet és rend fenntartása érdekében Budapest város területén elrendelem: minden polgári hatóság folytassa kötelessége teljesítését. . . az áruk, élelmiszerek árai olyanok maradjanak, amilyenek a szovjet csapatok bevonulásáig voltak ... a helyi hatóságok és a polgári lakosság minden eszközzel segítse elő az iskolák, kórházak, orvosi segélyhelyek . . . szabályszerű működésének biztosítását”. Csődület támadt minden falragasz előtt. Olvasták, elgondolkoztak a tömör mondatok értelmén. De hol van az az erő, amely életet lehel a romvárosba? És ekkor — a Tisza Kálmán — a mai Köztársaság téren valaki létrát támasztott egy ház falához, táblát szegezett ki rá: „Magyar Kommunista Párt”. Bent megkezdődött a munka. Ennek nyomán nagyot dobbant a tetszhalott Budapest szíve. A kkor — harminc évvel ezelőtt ■— vált ez a város az új Magyarország új fővárosává, amelyet most újjászületésének évfordulóján szívből köszönt az egész ország. Máté György röppen a nap az égre feli Fütyülnek fönn az ágakon, mint állványon a kőművesek, tudják, romlik az éj dalukra s az árnyak romjai felett mintha párából, rezge fényből nyúlnának áttetsző falak, úgy épül nappalunk a hajnal tiszta, tág ivei alatt... Fütyülnék én isi S mily vidáman I Cyárkürt hangjára ébredek: gyűlnek körém vidám seregnek újuló, szorgos reggelek I Sziréna szól a Fémlemezből . .. s nem ő rikolt, nem a halál, nem fut a tébolyult, kaparva rémült szivét a föld alá. Egy épülő, egy édes ország madaraivá váltatok ti pusztulásnak vijjogói — kiáltsatok hát, szóljatok! Szántsátok fennen a népetl — a feltámadt gép búg-dohog a korommarta gyárak mélyén s' átfüttyögnek a mozdonyok hozzájuk Rákosrendezőről .. . Micsoda dali Milyen zene! Egy ország tápászkodik, újul, épül fel ütemeire! Kiáltsatok ti kormos kürtők itt Zuglóban és Csepelen, Újpesten és Salgótarjánban s mindenhol s minden reggelen: .kiáltsatok, hogy hangotokra tűnjön az éj romhalmaza — gépek és odvas gyárfalak közt épül már, épül a hazai Harc Budapestért Harminc éve — másfél hónapos ostrom után — szabadult fel Budapest, hazánk fővárosa. Ezzel meghiúsult a német hadvezetés azon terve, hogy itt a 188 000 német és magyar katonával védett „Budapest Erőd”- ben tartóztassa fel a Bécs irányában előre nyomuló Vörös Hadsereget. A szovjet parlamenterek orv meggyilkolása után megindult, házról-házra folyó felszabadító harcban sok szovjet katona áldozta életét. Az értelmetlen német ellenállás a várost romhalmazzá változtatta. A harcok során Budapest 35 674 lakóházából 29 987 megsérült, vagy teljesen megsemmisült, 20 ezer polgári személy, 50 ezer német és magyar katona halt meg. A helyőrség 130 000 katonájo fogságba esett. A belváros forgalma: világvárosi. Új lakótelepek a külvárosok helyén. Budapest felszabadításában a szovjet és román csapatok oldalán a magyar katonákból álló Budai Önkéntes Ezred is részt vett, de kisebb magyar partizáncsapatok — lehetőségeik szerint — szintén bekapcsolódtak a németek és nyilasok elleni harcokba. A Horthy-rendszerrel és az azt követő nyilas uralommal szemben kibontakozó ellenállás mozgató ereje a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt volt. Az ellenállók között a munkásosztály legjobbjai mellett antifasiszta érzelmű értelmiségieket, katonákat és polgárokat is találunk. Közülük sokan megjárták a rendszer börtöneit és áldozták életüket egy új Magyarország megteremtéséért. A kommunisták által vezetett ellenállás kiszélesedését a főváros szerte megjelenő háborúellenes röplapok, antifasiszta kulturális- és tömegdemonstrációk, szabotázsakciók, lángba borult német katonai gépkocsik és a Budapest körül levegőbe repülő vasútvonalak jelezték. UörosSté|*«slK 1975-böl |
