Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-13 / 12. szám

NAGYVILÁG Elutazott az NSZK külügyi Amerikai kongresszusi államminisztere képviselők Budapesten Vasárnap elutazott hazánk­ból Hans-Jürgen Wischnewski, az NSZK külügyi államminisz­tere, aki Marjai József külügyi államtitkár meghívására tartóz­kodott hazánkban, A hivatalos látogatás alkalmával megbe­szélést folytattak a nemzetközi helyzetről, és a két ország kap­csolatait érintő kérdésekről. Hans-Jürgen Wischnewskit fo­gadta Huszár István, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, és Púja Frigyes külügyminiszter. Elutazása előtt az NSZK kül­ügyi államminisztere a ferihe­gyi repülőtéren nyilatkozott az MTI munkatársának. Ügy vélem — mondotta -, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolat felvétele nagyon időszerű gyakorlati lé­pés volt, elősegítette a két or­szág kapcsolatainak további fejlődését. Budapesti megbe­széléseiről szólva hangsúlyoz­ta: — Látogatásomra egy évvel a diplomáciai kapcsolatok fel­vétele után került sor, így al­kalmunk nyílt mérleget vonni az azóta eltelt időszak eredmé­nyeiről. Feltétlenül pozitív té­nyekről kell beszélni, bár van­nak problémák is. Nagyon ör­vendetesen fejlődött a gazda­sági együttműködés az NSZK vállalatai és a magyar ipari vállalatok között. Szélesedett a turizmus is: tavaly például 320 000 nyugatnémet állampol­gár látogatott Magyarország­ra.- Egyébként valamennyi megbeszélésünk igen jó lég-' körben zajlott le, az eszmecse­rék megteremtették kapcsola­taink további bővítésének le­♦ ♦ SZOMBATON este haza­érkezett Londonba lames Cal­laghan brit külügyminiszter, 12 napos afrikai köútjáról. Hét af­rikai országban tett látogatá­sának lő célja a Rhodesiával kapcsolatos vita megbeszélé­se volt. + A SANTIAGÓI külföldi nagykövetségeken 528 politikai menekült várja, hogy valame­lyik európai ország befogad­ja január 20-án egy 50 tagú menekült csoport hagyja majd el Santiagói, s utazik Rómába. A további 478 politikai mene­kült és a hozzájuk tartozó 1507 családtag sorsa továbbra is bizonytalan. A négykézláb­mászás világrekordere „Csak a pénzért csinál­tam" - jelentette ki a 18 éves Steve Talevi, aki meg­nyerte a négykézláb mászás világbajnoki cimét. 8 óra 58 perc leforgása alatt egy lutballpályán összesen 9,2 kilométert mászott négykéz­láb. Az előző világrekorder, egy New York-i fiatalember 9,1 kilométeres eredményt ért el. A verseny időtarta­mára Talevi vastag párnát erősített a térdére, összesen 55 dollárt nyert, amelyet ba­rátai adtak össze arra az esetre, ha sikerül megdön- tenie az eddigi világrekor­dot. + KAIRÓI hivatalos látoga­tását befejezve Reza Pahlavi iráni sah vasárnap délután kü- lönrepülőgéppel Bécsbe érke­zett. Ez alkalomból schwechati repülőtéren szigorú biztonsági intézkedéseket tettek annak el­lenére, hogy az iráni uralkodó látogatása megánjellegű. A szokásos évi orvosi ellenőrzés­nek veti magát alá Bécsben. A sah öt napot tölt az osztrák fővárosban, s ennek során nemhivatalos találkozót bonyo­lít majd le Kirschläger elnök­kel és Kreisky kancellárral. hetőségeit tárgyalásainkon. Hangsúlyosan esett szó - a két országot érintő kérdések mel­lett - a széles nemzetközi ér­deklődést kiváltó kérdésekről, így az európai biztonsági kon­ferenciáról, s a közelkeleti konfliktusról is. Gierek Kubában A kubai forradalmi kormány Edward Giereket, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titká­rát, aki Fidel Castro meghívá­sára hivatalos baráti látogatá­son tartózkodik a szigetország­ban, a „Jose Marti" érdem­renddel tüntette ki. E magas kitüntetést a kubai kormány azoknak a személyiségeknek adományozza, akik különösen sokat tesznek a béke, a hala­dás és a szocializmus ügyéért. Az elmúlt években a kitünte­tést többek között odaítélték Leonyid Brezsnyevnek, Salvador Allendének, Angela Davisnek és Valentyina Tyereskovának. A kitüntetés átadásának ün­nepélyes aktusa szombaton ^s- te zajlott le Havannában. Os- valdo Dorticos és Fidel Castro jelenlétében. A kubai—lengyel magasszin­tű pártközi tárgyalások első szakasza szombaton?* délelőtt lezárult. A LEMP első titkára és kísérete délután megtekin­tette Havanna most épülő új városrészét, Álamért. ♦ «S A SANTIAGÓI külföldi nagykövetségeken 528 politikai menekült várja, hogy valame­lyik európai ország befogadja. Január 20-án egy 50 tagú me­nekültcsoport hagyja majd el Santiagót, s utazik Rómába. A további 478 politikai menekült és a hozzájuk tartozó 1507 csa­ládtag sorsa továbbra is bi­zonytalan. + AZ AL AKBAR című egyip­tomi napilap vasárnapi számá ban az Egyesült Államok kö­zel-keleti politikájával foglal­kozva megállapítja, hogy az amerikai kormány két célt kí­ván elérni a térségben: egy gazdaságit, amely, az olajárak csökkentésére irányul, és egy politikait, amely Izrael megse­gítését szolgálja. Az egyiptomi napilap hangsúlyozza, hogy Washington mindkét célkitűzé­se illuzórikus, mivel az ipari és a közel-keleti olajtermelő or­szágok régi erőviszonyait soha többé nem lehet feltámasztani, továbbá az arabok ragaszkod­nak a cionizmus és a kolonia- lizmus elleni harc jogához. A REZA PAHLAVI iráni sah négynapos hivatalos látogatása befejeztével vasárnap elutazott Kairóból. A sah Szadat elnök­kel és más egyiptomi vezetők­kel a két felet kölcsönösen ér­deklő kérdésekről tárgyalt. Charles N. Wilson demokra­tapárti képviselő vezetésével rövid látogatást tett Budapes­ten az Amerikai Egyesült Álla­mok kongresszusi képviselőinek egy csoportja azzal a céllal, hogy eszmecserét folytasson az ♦ EDGARDO MERCADO JARRIN perui miniszterelnök és hadügyminiszter szombati be­szédében a latin-amerikai né­pek ellen irányuló imperialista gazdasági agressziónak nevezte az amerikai kormány által el­fogadott külkereskedelmi tör­vényt. A perui miniszterelnök felhívta a latin-amerikai orszá­gokat, hogy nemzeti érdekeik védelmében hozzanak létre egységfrontot az Egyesült Álla­mok gazdasági zsarolása ellen. ♦ A CSEHSZLOVÁK párt- és kormányküldöttség tesz január sodik felében hivatalos baráti látogatást Bulgáriában, a BKP Központi Bizottsága s a Bol­gár Minisztertanács meghívásá­ra. A delegációt Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának főtit­kára vezeti. ♦ VASÁRNAPRA virradó éj­jel mintegy 200 katonából álló izraeli egység hatolt be Arkub dél-libanoni körzetbe, s o$t uta­kat és hidakat robbantott fel. A palesztin felszabadítási moz­galom harcosai felvették a harcot a betolakodókkal, és egyórás heves tűzharc után visszavonulásra késztették az iz­raeli támadókat. A DZSALLUD líbiai miniszter- elnök törökországi látogatása alkalmával exkluzív interjút adott a Cumhuriyet című istan- buli lapnak. Egyebek között ki­jelentette: „Ha Törökoiszágot agresszió éri, Líbia saját ma­gát lógja megtámadottnak te­kinteni, és minden erejét Tö­rökország rendelkezésére fogja bocsátani." ♦ Heroin­csempészek A vasárnapi osztrák lapok hírül adták, hogy Bécs melletti schwechati repülőtéren szomba­ton kábítószerrel kereskedő nemzetközi csempészhálózat tagjait tartóztatták le. Őrizet­be vettek hét malaysiai állam­polgárt, akik Kuala Lumpur­ból, Malaysia fővárosából Sa- bena repülőgéppel érkeztek .és csomagjaikban 19 kilogramm heroin volt elrejtve. A feltételezés szerint nem­zetközi hálózat tagjairól van szó. Erre utal az a körülmény is, hogy a heroin lefoglalása után az osztrák rendőrség ér­tesítette az Interpolt s a Bécs- ből tovább repült Sabena gép malaysiai utasainál Brüsszel­ben több mint 20 kiló heroint találtak. európai helyzetről és a magyar —amerikai kapcsolatokról. Az amerikai képviselőket fo­gadta Huszár István miniszter­elnökhelyettes, Púja Frigyes külügyminiszter és Csémi Ká­roly honvédelmi minisztériumi államtitkár. A SZOMBAT este Pekingbe érkezett Franz Josef Strauss, a nyugatnémet CSU (Keresztény­szociális Unió) elnöke. Strauss két hetet tölt majd Kínában. + SZOMBAT este Rómába érkezett Nguyen Mai Anh, Thieu dél-vietnami elnök fele­sége. Útjának célja nem isme­retes. A GOUGH WHIT LAM, Auszt­rália miniszterelnöke jugoszlá­viai látogatását befejezve va­sárnap Dubrovnikből különre- pülőgépen elutazott az ország­ból. Látogatásáról közös közle­ményt tettek közzé. ♦ EDWARD GOUGH WHIT- LAM, ausztráliai miniszterelnök a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. A Szovjetunió­ban örömmel üdvöz^ik az auszt­rál kormányfő látogatását. Watergate és a CIA Az amerikai történelem legviharosabb sorozatát te­tézte be, hogy a Watergate perben bűnösnek mondtak ki négy volt kormány főtiszt- viselőt. Az első John Michell, volt igazságügyminiszter, azu­tán következnek Haldeman és Ehrlichman, Az első sze­mélyzeti főnök volt a Fehér Házban, a másik belpoliti­kai főtanácsadó, mindkettő szoros kapcsolatban állt a CIA hírszerző ügynökséggel és már nevükből is követke­zik, német származásúak és úgy nevezték őket, hogy „Nixon poroszai”. Washing­tonban alkalmam volt Hal- demant meghallgatni, ö ak­kor egy sajtóértekezleten így szólt: „Mi sokmindent el tu­dunk intézni". A negyedik bűnösnek talált személy Mar- diari, volt igazságügyi állam­titkár, aki — megbízatásával, enyhén szólva ellentétesen — éppen oz igazságszolgáltatás menetét akarta akadályozni. Nixon vezető munkatársait tehát vétkesnek találták és oz elkövetkezőkben egy viszony­lag szürke személy, Sirica bí­ró dönt majd. A vádlottak padján nincs jelen az első számú személy, Nixon volt elnök. Őt, mint ismeretes, Ford szeptember elején ke­gyelemben részesítette. Tanú- vallomást kellett volna ten­nie, de ebben — szerencséjé­re — betegsége megakadá­Az élet tisztelője Albeit Schweitzer „Európában öreg orgonákat, Afrikában beteg négereket gyógyítottam" így összegezte életét. így, ilyen szerényen. Lényét bölcs türelem és mo­solygó önirónia jellemezte. 30 éves korában olvasott egy jelentést az Ogooue me­dencéjében élő négerek nyo­morúságos egészségügyi hely­zetéről. Úgy érezte, hogy a fe­hér ember mérhetetlen bűnö­ket követett el a feketékkel szemben, s ezt más fehérek­nek kell jóvátenniö’k. A köte­lességet elsősorban önmagára vonatkoztatta, ez érlelte meg döntését. Kettétörte szépen ívelő pályáját — ekkor már teológiai tanár volt, a filozó­fia doktora, s Európa-szerte si­keres orgona mű vész, könyvei egymás után jelentek meg, és mesteri kézzel javította az utolérhetetlen szép hangú ódon orgonákat — mégis új pályát választott: beiratkozott az orvosi fakultásra. v Amikor néhány év\fel később megérkezett Lambarenébe, va­lósággal a semmiből kellett megteremtenie a később le­gendás hírű kórhóztelepet. Néhány láda gyógy- és kötszer volt a felszerelése, ezt is hang- versenykörútjainak jövedelmé­ből szedte össze. És az őserdő mélyén mi várta? Egy régeb­ben tyúkólnak használt faház, itt kezdte el rendelését. Mert ha egyebe nem is, betege bő­ven akadt. Megbizonyosodott arról, amit eleve sejtett, hogy a természet ölén élő népek sem egészségesebbek, hogy a fájdalom épp úgy gyötri őket, mint bárkit a világon. Min­denhez kellett értenie: jöttek a maláriások, a leprások, a szívbetegek; hozták az álom­kórosokat, a fekélyektől elbo- rítottakat, az elmebetegeket. És jöttek a gyarmatosítók át- kos adományait viselők: az al­koholtól májbajossá váltak, a fakitermeléstől sérvet szerzők, a tbc-vel fertőzöttek. Végelát­hatatlan tömegben jöttek, hogy talpraállítsa őket. És amikor a jól felszerelt kórháztelep elkészült, egész műiíét elsöpörte a föld színéről az első világháború. A francia hatóságok internálták a „gya­nús idegent". Nem zavartatta magát: gyógyított tovább a fogságban is. 1920-ban, 45 évesen elöl­ről kezdett mindent. A meg­adás, a kétségbeesés ismeret­len volt számára. Újrakezdte a fáradságos munkát, a gyógyí­tást, a fakitermelést, a szerve­zést, a gyűjtést: 1924-ben na­gyobb és modernebb kórház állott Lambarenében, mint amilyen az első volt. Fönntar­tása végett újra meg újra visz- szatér Európába, hogy szava és orgonajátéka megnyissa a szíveket,’, és pártfogoltjainak megszerezze a legszüksége­sebb javakat. A fasizmus éveit azonban végig Afrikában töltötte, nem volt számára hely akkor Euró­pában. (A náci Németország vezetői megpróbálták ugyan hazaédesgetni, ám ő megvető elutasítással felelt.) A második világháború után már nemcsak a négerek érde­kében járta be a világot: a béke védelmére szólította fel az emberiséget, az atomve­szély ellen szállt síkra. Ezt kellett tennie, hiszen az élet tisztelete volt mindig ve­zérlő gondolata: „akkor talál­tam meg létem célját és értel­mét, amikor felismertem az élet tiszteletének elvét, amely ma­gában foglalja az erkölcsi vi­lág-igenlést" — vallja önélet­írásában. (Életem és gondo­lataim. Magyar kiadás: Gon­dolat, 1974.) A veszélyeztetett emberiségért ugyanazzal a szívós, lebírhatatlan akarat­erővel küzdött, mint korábban — és közben — betegeiért. Ezért kapta meg 1952-ben a Nobel-békedíjat. Halálakor kórháza már 80 épületet foglalt magába, mun­katársai (köztük egy magyar orvosházaspár is) a világ min­den részéről sereg lettek össze. Azóta ezt is kinőtte Lamba- rene. Úgy hírlik, nevét viselő hatalmas, modern kórház épül majd az egykori telepen, régi barakkjai mellett, melyek em­lékét őrzik. De valójában nem a barakkok, hanem az emléke­zet, a humánum története őrzi és ápolja felejthetetlen példa­mutató emlékét. Bozóky Éva Befejeződtek a magyar-kuvaiti tárgyalások Kuvait állam hazánkban tar­tózkodó gazdasági és pénzügyi küldöttsége Abdel Rahman Al- Atiki pénzügy és olajügyi mi­niszter vezetésével tárgyaláso­kat folytatott magyar vezetők­kel a két ország közötti gazda­sági és pénzügyi kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetősé­geiről. A kuvaiti küldöttség va­sárnap elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Faluvégi Lajos pénzügyminiszter. Szakmai hibák lyozta. Ezzel persze az ő ügye személy szerint a köz­vélemény előtt nem zárult le, sőt a nagylelkű Ford számá­ra sem biztos, hogy a gesz­tus az új elnöknek jót tett. Ehrlichman és Haldeman is arra fog hivatkozni, hogy a per elhamarkodottan fejező­dött be. Eljárási és formai okokra utalnak és nyilván nem nyugszanak bele, hogy főnökük az elnöki kegy alap­ján szárazon ússza meg a dolgot. Ez érthető, hiszen ők vannak börtönben, miközben Nixon sok-sok milliójával a távolból figyeli az eseménye­ket. Szinte már a múlt esemé­nyei közé tartozik, hogy nem is olyan régen Nixon még így beszélt: „Soha nem adom fel a harcot hivatalom meg­védésére, nem mondok le.” Akkor Mansfield és Byrd szenátor higgadtságra hívta fel a kongresszust, pedig ők Nixon ellenzékéhez számí­tottak. Abból indultak ki, hogy Nixon lemondása tisz­tázatlanul hagyja a kérdé­seket. Persze megvolt a tak­tikai vonaluk: a furcsa vé­delem arra irányult, hogy Nixon járja végig az utat, tisztázza, amit tisztázni tud, illetőleg mondja meg, hogy milyen szerepe volt a Water­gate ügyben. Nekik volt iga­zuk, Nixon semmit sem tu­dott tisztázni. És jelenleg is csak azért nem osztja meg­bízottjainak sorsát, mert Ford — nyilván az amerikai elnö­ki tisit tekintélyének megőr­zése végett — oda nyújtotta volt főnökének a kegyelem zöld ágát. S még le sem zárult a Wa- tergate-ügy, itt van az újabb belpolitikai botrány: a CIA ügy. Kiderült, hogy a „látha­tatlan kormány”, a központi hírszerző ügynökség eredeti megbízatása, a külföldi hír­szerzés mellett hazai tájakon is folytatta kémtevékenységét. A hírszerző hivatal több, mint kilencezer amerikai állam­polgárról vezetett titkos dosz- sziékat. Rendszeresen felnyi­totta levelezésüket, és külön­böző módon ezreket tartott megfigyelés alatt. Hogy vilá­gosan lássuk: a CIA „alkot­mány által meghatározott feladata”, hogy külföldön kémkedjen. Csak belül nem lett volna szabad működését legalább is úgy folytatnia, hogy az kiderüljön. Más szó­val csak „szakmai hibáról” lehet beszélni, mint ahogy szakmai hiba volt az is, hogy a Watergate botrány kiderült. Mind a Watergate ügy, mind a CIA akciók során csak sze­mélyi változások várhatók. Ez persze az USA belügye. Megoldják, ahogy tudják. Kérdés azonban, vajon vé­get ér-e ezzel Amerikában a botrányok krónikája? Az amerikai légierő „Enterprise" hadihajója kifutott Singapore kikötőjéből az Indiai-óceánra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom